Népújság, 1955. augusztus (62-69. szám)

1955-08-14 / 65. szám

' 1955. augusztus 14. vasárnap. nepujsXg 3 Megvitatták a technika fejlesztésének lehetőségeit az Egri Lakatosárugyár dolgozói À napi munka után az üzem kultúrtermében gyüle­keztek az Egri Lakatosáru- gyar dolgozói, hogy üzemi ér­tekezletükön. megbeszéljék a technika fejlesztésének lehe­tőségeit saját üzemükben. Dancza elvtárs, a vállalat igazgatója elmondotta, hogy technikai elmaradottságunk felszámolását, az új technika vívmányainak gyakorlati al­kalmazását kéri tőlünk pár­tunk és kormányunk, ezt kö­veteli meg életszínvonalunk további emelkedése. Különö­sen fontos ez. most a második ötéves terv küszöbén. Terme­lékenységünk emelését nem új beruházásokkal, hanem főleg a meglévő gépi beren­dezések tökéletesítésével, tech­nikai fejlesztésével kell meg­valósítanunk; A beszámoló közben min­denkinek a saját kis üzem­része, gépe körül keringtek gondolatai, s találgatták, va­jon mit lehetne tenni. Meg­értették annak fontosságát, a jelenlévő, mintegy 80 dolgozó közül 15-en szóltak hozzá, s mondották el értékes javasla­taikat. Számtalan alkalom, s lehe­tőség nyílik a gépek, gépi be­rendezések tökéletesítésére, melyeket saját erőből, a szer­számkészítők, s a karbantar­tók közreműködésével meg is tudnak valósítani. Kormos Bemát elmondotta, hogy az Alexer-műhelyben három csi­gasor beépítésével és működ­tetésével mentesítik a dolgo­zókat a nehéz fizikai munká­tól, a 10—15 mázsás alkatré­szek emelgetésétől. Tökéletesí­tik a sajátkészítményű három­hengeres lemezhajlító gépet úgy, hogy mindhárom henge­re gépi erővel meghajtható le­gyen, A megbeszélések során fény derült arra is, hogy az újítá­sok kivitelezését és alkalma­zását gátolja az esztergagépek hiánya. Ezen is lehet segíteni. Házilag főjavítás alá kerülnek focxic<xx»ooooooooooooooooooooooooooooooooc az esztergagépek és újak ér­kezésére is van kilátás. A szerszámkészítők a budapesti Eizett gyárba, s a Szellőző Művekhez szeretnének elmen­ni műszaki tapasztalatcserére. Az üzem vezetősége ehhez is hozzájárult. Btró elvtárs, az üzem egyik mérnöke a dolgozók műszaki kultúrája emelésének fontos­ságáról beszélt. Elmondotta, hogy a dolgozók részvételével műszaki kört alakítanak, ahol a munkások megtanulják a műszaki rajzok olvasását, s ott megvitatják az újításokat is. Többen javasolták, hogy állítsák újra munkába az üzem. üresen heverő, kihasz­nálatlan gépeit. Ezekből jut a pántműhelybe két automata­gép, s a felújítás után egy könyökcsőhajlító gép szintén használhatóvá válik. A kézzel történő menetvágás megköny- nyítésére üzembe helyeznek egy használt, de erre a célra még igen alkalmas eszterga- padot. Veréb József azt javasolta, hogy a technikai fejlesztésben hívják versenyre a megye ipari üzemeit. Sok újítási, ésszerűsítési le­hetőség van a présműhelyben, ahol a gépek adogatójának automatizálásával sok mun­kaidőt lehetne megtakarítani. Meggyorsítja a munkák me­netét, ha a szerszámkészítők a kéttengelyes, többorsós fúró­gépet négytengelyesre szere­lik át. Javulnak a munkakö­rülmények is azzal, hogy szi­lárd betonból építik ki az Alexert, a szellőzőműhely ta­lapzatát és tetőzetet is építe­nek. Mindez csak néhány példa a javaslatok özönéből, mely szemléltetően bizonyítja a La­katosárugyár dolgozóinak ki­apadhatatlan ötletességét, kezdeményezőképességét. A sikeres üzemi értekezlet szép tamújele annak, hogy az Egri Lakatosárugyár dolgozói mun­kájukkal, az üzem technikai színvonalának fejlesztésével teljesítik legfontosabb felada­taikat. r > Uj gyár a Mátra tövében Ott ahol pár évvel ezelőtt zavartalanul élték életüket az erdei és mezei vadak, most új, modern korszerű gyár dolgozik. Az ötéves terv időszakában épült az Ercelökészítőmű, melyben az új munkások hasznos ércet dúsítanak kohóink számára. Becsüljük meg és kíméljük az erdőgazdasági dolgozók munkáját ság tüzelőellátásának biztosí­Erdőgazdaságaink ebben az évben is szép eredményeket értek el. Büszkék lehetnek erre az erdészetek fatermelői, a csemetekerti és erdősítő munkásaink, erdészei, mér­nökei és irányító előadói. Munkájuk megbecsülést és elismerést érdemel. Tíz év alatt sikerült rendbehozni a kapitalista rablógazdálkodás pusztításait. A Horthy-kor- szak alatt végzett erdősítések évi átlagát 148 százalékra emelték évente. Az első öt­éves terv utolsó évében már egy milliárd facsemetét termeltek erdőgazdaságaink, s az erdősítésnek mintegy 81 százaléka megmaradt. Ered­ményeikben nagy segítséget, adott a Szovjetunióban el­ért erdészeti tapasztalatok alkalmazása; Szükség van arra, hogy az erdőgazdaság dolgozóinak munkáját valamennyien meg­becsüljük, kíméljük. Sokszor nagy károk származnak a fe­lelőtlenül csemetét és és úju- latcrt letaposó gombázók, mál- názók erdőjárásából. Meg­állapításunk az. hogy iskolai kirándulások alkalmával és az üdülőkbe beutalt pihenő dolgozók is suháng-botokat vágnak ki, melyeknek értéke valójában szinte felbecsülhe­tetlen. Csak a Mátrában évenként több százezer, évek óta ápolt és sok pénzbe ke­rült csemetenevelésből szár­mazó fiatal fa megy így tönkre. Ezeket a károkat a gondatlanság okozza. A gom­baszedők bátikosarában az erdészek többször kis őzet is találtak. S igen sok kárt okoznak az úgynevezett fia­talosokban, főként a lucfe­nyők vezérágának megsérté­sével is. Szeretnénk, ha az üdülő­vezetők felhívnák az ott pi­henő dolgozók figyelmét arra, hogy gondatlanságból nagy károkat okozhatnak, megne­hezítik az erdőgazdaság dol­gozóinak munkáját, a lakos­tásat. Népgazdaságunk az ország jelenleg 12 százalékos erdő­területét terv szerint 20 szá­zalékra akarja emelni, hogy az ország ipari és tűzifa­szükségletét kielégíthesse. Er­dészeteink a hatalmas feladato­kat csak a tanácsok erdőt védő szigorú szabályaival tud­ják megoldani. Bodor Imre Mátrafüred, Erdőgazdaság Egyesülés dolgozói, amikor csatlakoztak a húsz buda­pesti nagyüzem felhívásához, úgy határoztak, hogy éves tervükön felül 930 000 nyers­téglát, 840 000 égetett téglát, 112 000 nyers cserepet és 180 000 égetett cserepet gyár­tanak terven felül. Az egyesülés téglagyárai között nagy verseny indult az éves vállalás mielőbbi tel­jesítéséért, a minél több építőanyag gyártásáért. A nagyszerű verseny, valamint a jó munkaszervezés ered­ményre vezetett. A Heves megyei Téglagyári Egyesülés dolgozói hétfőn reggel boldo­gan jelentették: a nyerstég­Megyénkben megkezdődtek az előkészületek az őszi ga­bonavetésre. Ehhez a mun- hoz az eddiginél nagyobb se­gítséget nyújtanak gépállo­másaink. Az elmúlt évben négy gépállomás talajvizsgá­ló laboratóriumában végezték a vetést megelőző talaj- és vetőmagvizsgálatokat. A na­pokban újabb két gépállo­Az egercsehi bányászokat látják vendégül augusztus 20-án a verpeléti Dózsa TSZ tagjai A verpeléti Dózsa termelő-* szövetkezet vezetősége és tag­sága levélben hívta meg az egercsehi bánya kultúrcso- portját, s 15 kiváló dolgozóját, hogy közösen ünnepeljék meg augusztus 20-át, az alkotmány ünnepét. A Dózsa szövetkezet tagjai disznótorral várják ked­ves vendégeiket, kiknek foga­dásán résztvesznek a község kiváló egyénileg dolgozó pa­rasztjai is. Ián kívül, melynek gyártá­sát a rendkívül sok csapadé­kos időjárás akadályozta, túlteljesítették terven felüli vállalásukat. Nyers cserépből eddig a vállalt mennyiség háromszorosát, égetett cse­répből a kétszeresét, égetett téglából pedig a hatszorosát teljesítették, amelyből több mint 140 kétszoba-konyhás családi házat lehetne felépí­teni. A Téglagyári Egyesülés dolgozói azonban nem állnak meg ennél az eredménynél. Tovább folytatják a harcot, hogy dekádról dekádra, hó­napról hónapra több és jobb minőségű téglát és cserepet adjanak építőiparunknak, mást, a füzesabonyit és tar- naszentmiklósit látták el kor­szerű talaj- és vetőmag- vizsgáló laboratóriummal. így az ősz) munkákat megelőző­en már hat gépállomás mint­egy 80 termelőszövetkezetnek és több mint öt ezer egyéni- leg dolgozó parasztnak vé­gezhet. talaj- és vetőmag­vizsgálatot Heves legye Téglagyárai túlteljesítették terven felüli vállalásukat A Heves megyei Téglagyári Két új talajvizsgáló laboratóriumot kapott a megye 30C»0000000(XXXXXXXXJOOOOOCOCX»OOOOOCXX)OOOCXX>OOOC)OCCOOOOOOOOOOOOOOOCX»CXXXX*ÍOU«X*JiAAA>«i»^- (XXJOOCXXOOOOOOOOOOOOOOOOO ANGEL KARALIJCSEV: KINCS A FÖLD ALATT Bolgár eredetiből fordította: Bihari József ROZSÉN APÓ makacsul, keményen váltig csak ezt haj­togatta: nem és nem! Három­szor ment el hozzá a mezőgaz­dasági szövetkezet elnöke: — Rozsén apó. benned van minden reménységünk. A te földed van a legszélén, aztán az erdő következik. Mivel pe­dig a te földed belenyúlik a mienkbe, engedd meg. hogy kiigazítsuk határainkat az Északi Tagtól az Oszenovi Mocsárig! Nagy fába vágtuk a fejszénket. Százhúsz ember fogott össze, te leszel a száz­huszonegyedik. Egyezz bele! — Nem egyezem bele! — utasította vissza minden alka­lomkor Rozsén Kamenov az ajánlatot: — Kamen apó föld­jét nem adom oda! — A testvéreid mind egy szálig beléptek a szövetkezet­be. — Na é$. mi közöm hozzá, ha csak ennyire tellett az eszükből. Majd meglátjuk, hogy boldogulnak majd . ;. Különben Iván. én már sokat adtam így is: a fiam életét. Legalább ezt a kis földemet hagyjátok meg. Vagy jobb lenne már. ha a lelkemet ven­nétek el! — Ahogy tetszik — vála­szolta az elnök. — önként hí­vunk. erőszakkal senkit nem kényszerítünk. Legyen úgy. ahogy akarod. Mégis holnapig gondold meg. Ha belegyezel, közöld ezt mielőbb, míg el nem visszük a traktort az al­végre. — Vigyétek csak el minél gyorsabban ezt a tragacsot! Zúg a fülem tőle. Bíz az én két régi motorom annál csen­desebben szánt és ellátják a családot. Matejcsó! — kiáltott a zöldelő mező felé — vezesd elő az ökröket, befordulunk! Miért másztál fel a körtefára? Az elnök legyintett a kezé­vel és elment a soros vetőgép- hez, amely a nép széles meze­jének televény földjére az el­ső magvakat szórta éppen szét. Rozsén apó pedig az apró, aranysárga leveleit hullajtó vén körteíához lépett, lehajolt és megszorította az eke vasát. Mateicso utolérte az elörege­dett ökröket: a fekete, kajla- szarvú, mindig izgága és a fe­hér. mindig szelíd. Az utóbbi egész életén át alázatosan haj­totta járomba a nyakát. — Nagyapó — mondotta Mateicso — láttam a körtefá­ról: még egy traktor jár. Ügy látszik, felszántják az egész földet! — Túrják csak fel még a fe­jüket is! Add ide a jármot! Most pedig fogd a gyeplőt és húzd egyenesen előre. Fel­szántunk néhány barázdát. LASSAN MOZOGTAK a kis hajcsár mögött az ökrök. Mateicso felgyűrte a nadrág­ját és szorgosan lépegetett a reggeli harmattól nedves lá­baival az állatok előtt. Csodá­sán ragyogtak a földön a kör­tefáról lehullott aranyszínű le­velek. Az eke belehasított a laza földbe és széttúrta őket. Rozsén apó a sáv végén visz- szafordult. ránézett a baráz­dára és így szólt: — Nézd csak. Mateicso. mi­lyen mély barázdát húzott a te öreged! — Hát igen, ez a barázda mély. De néznéd csak meg. hogy szánt a traktor! Te miért nem adod oda a földedet, nagyapó? Együtt dolgoznánk a többiekkel. Miért maradsz el a nyájtól, mint a rühös juh? — Mit mondtál? Ismételd csak meg! Mindjárt rádcsapok az ostorral és megismered ezt a rühös juhot. Takarodj in­nen. te gazember. Nincs szük­ségem a segítségedre! — A kisfiú eldobta gyeplő­jét. odament a körtefához, homlokával megtámaszkodott megrepedt kérgében és könv- nvek csordultak ki a szeméből. Csendesen sírt. csak a vállai rezzentek össze. Attól fogva. hogy az apja meghalt a fron­ton, az elárvult kisfiú megta­nult sírni magányosan, hang­talanul. nehogy meghallja az anyja. Rozsén apó rásózott az ök­rökre. végigment néhány ba­rázdán. majd ránézett a kis legényre és szánalom búit a szívébe. Megállóit a szántó­föld közepén, odalépett Matej- csohoz és megsimogatta szőke fejét. — Na ne sírjál fiacskám. Elég volt! Csak máskor ne be­szélj így öregapáddal. Miért keserí tsz el engem? Én vi­gyázok a földemre, nehogy el­rabolják azok a farkasok. Rád akarom hagyni. Nézd csak. mennyi levél hullott a földre: annyi arany van a föld alatt! Kincset rejt magában. Nagy kincset. Időtlen idők óta a földbe ásva. lehet, hogy sze­rencséd lesz és te fogod meg­találni! Gyere, na gyerünk. Este Rozsén apó ivott Krivi- ca korcsmájában három pohár pálinkát. Krivica. a korcsmá- ros elkezdte gyúrni: — Várj csak. majd meglá­tod, mi lesz. Vagy talán azt hiszed, hogy ezek az emberek dolgozni akarnak? A kenyerük felét megeszik éretlenül, a má­sik felét meg ellopják. És áll­jon csak meg egyszer az a tra­gacs. meglásd, senki se fog hozzányúlni. Valahol a határon fog megrozsdásodni. Ne add oda a földet. Mit várhatsz te ezektől az erdőből előbújt va­daktól? Nahát, hajts le még egyet ! LEESETT az első hó. Be­takarítottak. Az öregek a tűz­hely körül üldögéltek, vagy a kocsmákban, a szövetkezeti if­jak pedig nekifogtak a munká­nak teljes erővel. Megnyitot­ták az esti iskolát, lakatosmű­helyt rendeztek be. Majd hoz­tak valahonnan még két trak­tort. szétszedték és szaporán kopogtak a vaskalapácsok. Hetvenhárom legény ásóval. kapával, csatorna ásásba kez­dett a Sztrema folyótól az Északi Tagig. Ásták a csator­nát látástól-vakulásig. Belepte őket a hó. kezük reszketett a fagytól, de a szemükben cso­dálatos tűz lobogott. És ami­kor fújni kezdett a meleg szél. készen voltak. Lehívták a he­gyekről a kőműveseket, hogy a medret kővel és. cementtel borítva, tiszta vizet nyerjenek a Sztremából. — Örültek — mondotta Kri- visa Rozsén apónak. — Meny­nyi pénzt fecséreltek el! Tönk­retették a népet. Nevetséges: kerteket akarnak művelni az északi tagban. -Ostobaság! Majd meglásd: a liszteszsáko­kat fogják felfalni! A TAVASZI szelek gyorsan felszántották a nyirkos föl­det. A mezőn újra felzúgtak a traktorok — most már mind a négy. A szövetkezeti tagok fel­emelték a melegágyak üvegrá­máit és nekiláttak a korai zöldségpalánták kiválogatásá­nak. Kétszáz hektár földet be­vetettek ausztráliai dinnyével és apró, kölesszerű magvak­kal. A dinnyeföldeket és a kerteket az öntözőcsatornák valóságos hálózata borította el. A lányok görbe kést fogtak és gyomlálni mentek a mezőre. Csengő dallamok szárnyaltak a földeken. Mindenütt vetések emelkedtek és bár eső nem esett, sötétzöld volt az egész táj, mert a traktor mélyen fel­szántotta. a hóolvadáskor már sok nedvességet kapott meg­dagadt földet. De Rozsén apó földjét felperzselte a száraz­ság. A kalászosok sárgulni kezdtek raita. — Becsaptak engem a test­véreid! Maguknak vették a jó földet Óh. bárcsak esne az eső. mert különben tönkre­megy az én kis kenyerem ... Amikor beállott a nyári hő­ség és a föld kezdett megre­pedezni, a szövetkezet tagjai leeresztették a Sztrema vizét a csatornába és elárasztották ve­le az egész északi tagot. Meg­öntözték a veteményes kerte­ket. a dinnyeföldeket, vizet bo­csátottak a kukoricaföldre, négy elektromos szivattyúval pedig felnyomták és záport zú­dítottak a szőlőkre is. Az asz- szonyok meg csak szórták ma­gukra a kereszteket. LATHATATLAN csoda tör­tént: a víz felmászott a hegy­re! Egymásután indultak el a vörös paradicsommal, papriká­val babbal és burgonyával teli taligák. Megsárgultak a diny- nyék. A nép földjén rohamos gyorsasággal duzzadtak meg a kalászosok. De Rozsén apónál olyan kicsik maradtak, akár a legyek. Az ő dinnyeföldjén vi­rágoztak ugyan a dinnyék, de gyümölcsöt már nem hoztak: a gyökerei száradni kezdtek, mert a föld hiába vágyódott eső után. eső nem volt. Éppen az aratásnál elpusz­tult: Rozsén kiöregedett egy­szarvú ökre. A szövetkezet tagjai betakarították kévéiket a mezőről és a falu szélén he­lyezték őket el. Odavontattak két cséplőgépet. De Rozsén apó kis keresztjei ottmarad­tak az elárvult mezőn, az erdő mellett. Rozsén apó teljesen fejét vesztette és nem tudta, hogy mitévő le­gyen. Először Krivicához for­dult pénzért. — Nincs Rozsén! — nyögte ki a korcsmáros. Ha volna, neked adnék belőle először, de nincs! Van a városban bank. oda menj és köszönj nekik il­ledelmesen. Jó emberek van­nak ott, adni fognak neked kölcsön pénzt. Ami pedig a ke­zességet illeti, vigyázz rám ne számíts: megfogadtam, hogy senkiért sem kezeskedem! Rozsén apó összeszedte ma­gát és elindult a poros úton a városba. Eltelt egy nap. a má­sik. a harmadik — az öreg még mindig nem tért vissza. A szövetkezet elnöke magához hivatta Dimot, a traktorost és ezt a parancsot adta neki: — Fogj be néhány ökröt a vendégoldalas szekérbe és hozd el annak a szegény pa­rasztnak a kévéit, akinek el­pusztult az ökre. De az ő ké­vén rákiatok külön. PONT AMIKOR a parasz­tok befejezték Rozsén apó nedvszegénv kévéinek a csép- lését, a szegény ördög vissza­tért a városból — fáradtan. porosán és kétségbeesve. Mint* ha csak leforrázták volna, az volt az érzése, mikor megpil­lantotta a maga szénaboglyái tövénél törpemódra ott kuk­soló saját kis kévéit. Rögtöni felismerte őket és dühbegurult; — Hát mit csináltok? Ki en­gedte meg nektek, hogy elve­gyétek az én búzámat? Nincs bennetek szégyenérzet! Észre­vettétek. hogy a vaknak van még egy szeme — hát ki akar­játok kaparni azt is. — Ne kiabálj Rozsén apó — szólalt meg Dimo a kéve tete­jéről. A gabonát nem veszi el tőled a szövetkezet. Csak azt határoztuk el, hogy ideszállít­juk a te kévéidet is és kicsé­peljük a mi cséplőgépünkkel, mert hiszen a te ökröd elpusz­tult! Készíts zsákokat a gabo­nád számára. Ezt mi a fiad kedvéért tesszük. Jó ember volt a fiad. Ha életben marad, akkor most velünk lenne. így ám. Rozsén apó! Rozsén Kamenov zavarba jött. meghátrált és elindult a faluba, nem szólva egy szót sem. Dimo szavai csengtek a fülében: „Ha életben marad, akkor most velünk lenne.. Az őszi esők megpuhították a kemény talajt. A kiégett mesgyén újra kizöldült a me­ző. A körtefa ismét teleszórta az erdő melletti mezőt arany­sárga levelével. Elkezdődött a vetés. A nap már a két tüske- bokor magasságában állt. de Rozsén apó nem sietett befog­ni. Nem messze a traktor győ­zedelmesen túrta a termőföl­det. Amikor Dimo a mesgyé- hez közeledett. Rozsén apó odament hozzá, és tompa han­gon, izgatottan így szólt: Idehallgas Dimo! Szánts fel az én földemet! Odaadom!.;i Az eke mélyen behatolt a mesgye kemény földiébe. Va­lahol egy magányos földsáv összerezzent, mint egy fiatal asszony, akinek sikerült végre kivárni az áhított férjet, — És mi lesz a kinccsel, nagyapó? — kérdezte Matej- cso. — A kincs mélyebben van. a nép közös földiében Ezt ezen a nyáron értettem meg. Szedi gallyat az erdőben tö­köt sütünk Dimonak. Indulás,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents