Népújság, 1955. július (53-61. szám)

1955-07-03 / 53. szám

1955. július S. vasárnap. NÉPÚJSÁG A gabonabegyűjtés legfontosabb feladatait tárgyalták meg Egerben A járási pártbizottságok be­gyűjtéssel foglalkozó titkárai, a járási tanácsok elnökhelyet­tesei, valamint a megyei és já­rási begyűjtési hivatalok és vállalatok dolgozói értekezle­tet tartottak a gabonabegyűj­tés feladataival kapcsolatban. Az értekezleten Petőházi Sán­dor elvtárs, a begyűjtési mi- írszter helyettese ismertette a tennivalókat. Beszédében fog­lalkozott a KV június 8-i hatá­rozatának begyűjtéssel kapcso­latos részével. Kihangsúlyozva, azt, hogy begyűjtésünkben a jövőben jobban kifejezésre kell juttatni osztálypolitikánkat, s fel kell számolni a liberaliz­mus minden megnyilvánulását. Néhány helyen találkozhatunk olyan jelenséggel — mondotta —, ahol a rossz termésre hivat­koznak. Joggal állíthatjuk, 'hogy minden szorgalmas ter­melő megerőltetés nélkül telje­sítheti begyűjtési kötelezettsé­gét, ezért fel kell lépni azok­kal szemben, akik elmulasztják kötelességüket. Tudatosítsuk a dolgozó parasztsággal, hogy a begyűjtés kötelező és népi de­mokráciánknak (még a szocia­lizmusban is megmaradó) sajá­tos vonása, nem pedig szük­ségmegoldás. Nagyon fontos, hogy a soron következő nagy kampánymunkát — a gabona­begyűjtést jól szervezzük meg. Ellenőrizzük alaposan a cséplés és gabonabegyűjtés megszerve­zését, szüntessük meg azokat a hiányosságokat, melyek a múlt évben is jelentkeztek. Erre képes a begyűjtési appa­rátus, hiszen igen sok feladatot oldott már meg, jó tapasztala­tokkal rendelkeznek, s ezeket kedvezően fel kell használni. De nem szabad megfeledkezni az apparátusban dolgozók ál­landó neveléséről sem. Dolgozó parasztságunk körében néhány intézkedés kedvező hatást vál­tott ki. Ilyen például az ingye­nes korpajuttatás, a takar­mányhiányra való tekintettel a kukoricának gabonával való helyettesítése és még egy sor egyéb intézkedés. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ■most már elhanyagoljak a fel­világosító munkát. Ez fontos feladatunk, hisz itt a legéle­sebb az osztályharc. A kulák látja, hogy a párthatározatok végrehajtásával ő mindinkább háttérbe szorul. Ez fokozza dü­hét és még aljasabban, még szemérmetlenebbül indítja tá­madásait kormányunk egy-egy intézkedése ellen. Ezt a táma­dást a pártszervezetek és helyi tanácsok segítségével begyűj­tési apparátusunknak vissza kell verni és le kell leplezni ezeket a kulá'kokat a dolgozó parasztok előtt. — mondotta a miniszterhelyettes. A továbbiakban néhánv úi rendelkezésről. módosításról szólt. Ismertette, hogy ez év­ben megszűnt az úgynevezett függetlenített cséolőellenőr, mely több milliós fölösleges ki­adást jelentett államunknak. Éppen ezért a begyűjtési hiva­talok dolgozóinak nem szabad elmulaszt* niok a cséplők ellen­őrzését. Fontos ez azért is, hogy már csévléskor beszélje­nek a gazdákkal. hog*t ezáltal is biztosítsák, hogy az államnak járó gabonamennyiség még azon a napon a begyűjtő hely­— A bélapAtfalvi ce­mentgyár dolgozói július 24-én, vasárnap munkás-pa­raszt találkozót rendeznek, A környék termelőszövetke­zeteiből és falvaiból 50 dől gozót hívnak meg a barátság elmélyítésére. — A FÜZESABONYI úttörő Micsurin állomás nyáron sem csendes. Tagjai a nyári szün­időt is felhasználják arra, hogy kutató szenvedélyüknek eleget tegyenek. Gondozzák a szépen fejlődő növényeket, figyelem­mel kísérik a műtrágya hatá­sát a bemutató parcellákon és elszórakoznak kedvencükkel a kis őzgidával. Szabad idejük ben az asztalitenisz és a sakk örömeit élvezik. Így készülnek hasznos pihenéssel, az új tan­évre. — A gyöngyösi város­gazdálkodási vállalat 100 dol­gozója egységesen belépett a Magyar—Szovjet Társaság helyi szervezetébe. re kerüljön. Ismertette a sza­badpiaccal kapcsolatos rendel­kezés jelentőségét is, hangsú­lyozva. hogy ez az intézkedés a 'kulákok, üzérek és spekulán­sok ellen vált szükségessé. A továbbiakban a feladatok ismertetésére tért rá. A be­gyűjtés — mondotta — sokkal inkább, mint eddig, politikai munka. A begyűjtési appará­tus dolgozói már most beszélje­nek a pártszervezetekkel, te­remtsenek kapcsolatot a taná­csokkal. Tájékoztassák ezeket a szerveket, milyen intézkedé­seket tettek eddig: mik a ter­veik. esetleg miben kérnek se­gítséget. Amelyik begyűjtési hivatal ezt megteszi, ott nem lesz nehéz, nem lesz fárasztó a begyűjtés és kevés lesz a végrehajtás. Akcióképessé kell tenni a begyűjtési apparátust, szakmai felkészítéssel, a ren­deletek, utasítások ismeretén keresztül. Mindent a legapró­lékosabban ellenőrizzünk és a gyakorlatban győződjünk meg egy-egy bejelentés helyességé­ről. Gondosan kell végrehaj­tani a cséplőgépek rajonírozá- sát. mindezeknél azonban a legmesszebbmenően figyelem­be kell venni a takarékosságot, hisz népgazdaságunknak min­den forintra szüksége van. Ke­rülni kell az olyan intézke­dést, mely fölösleges kiadást jelent. Befejezésül a miniszterhe­lyettes a következőket mon­dotta: „Heves megye már nem egyszer volt első a begyűjtés­ben, nem egyszer nyerte el a begyűjtési munkáért elsőnek járó versenyzászló jutalmat. Ha betartják a párthatározato­kat és eredményesen hajtják végre a kormányrendelkezése- ket, akkor most is az elsők kö­zött lesz a megye és szeptem­berben a begyűjtési verseny ér­tékelésékor megyéjükben dí­szeleghet a szép versenyzászló.“ A miniszterhelyettes beszéde után többen hozzászóltak a beszámolóhoz. Szombati elv­társ, a pétervásári járási ta­nács elnökhelyettese a járási tanács végrehajtó bizottsága nevében csatlakozását1 jelen­tette be a hatvani járás ver­senykihívásához. Felszólalt az értekezleten Such János elv­társ, a megyei pártbizottság ooocoocooocooooooootxxoociooooooooooo« titkára is. Hangsúlyozta, hogy a pártszervezetek minden se­gítséget megadnak a begyűjtési munka sikeres végrehajtásá­hoz, azonban a vezetőktől sok­kal nagyobb határozottságot 'követelünk meg a feladatok végrehajtásában. Lendvai Vil­mos elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnö­ke hozzászólásában összeha­sonlítást tett. amellyel bebizo­nyította, hogy Heves megye végeredményben csak saját maga ellátását biztosítja a be­gyűjtési kötelezettségek telje­sítésével. Elmondotta, hogy az elmúlt évben 2408 vagon búzát gyűjtöttek be. s ezzel szemben 2409 vagon lisztet kaptak visz- sza üzleteink. Az értekezlet második részé­ben a begyűjtési hivatalok ve­zetői és beosztottai szakmai konzultációt tartottak Adonyi Miklós minisztériumi főosztály- vezető irányításával. Agronómusból TSZ-eSnök Sokat törték fejüket a tisza- nánaj Vörös Csillag TSZ tag­jai, hogy kit válasszanak a le­váltott elnök helyében. Sok név szóba jött, amikor a köz­gyűlés előtt erről beszéltek, aztán el is vetették valameny- nyit. Nehéz ügy, mert olyan ember kellett, akit szeretnek, de aki kemény kézzel véget tud vetni a sok szabálytalanság­nak. fegyelmezetlenségnek. Sok fontolgatás után a kommunis­ták Nagy Bernáth agronómust javasolták a közgyűlésnek. Nagy Bernáth? Valóban az lesz a legjobb! — néztek egy­másra a tagok, s mintha csak előre összebeszéltek volna, tapsra verődtek a tenyerek. Elvállalja-e, fordultak felé. Csendesen, meglepetten bó- lintot. Csak azt kérte a kom­munistáktól, segítsék. Nehéz dologra vállalkozott. A szövet­kezetét nem épp a legjobbak között emlegették a járásban. No ne gondolja senki, hogy va­lami dologkerülőik gyülekeze­te ez a tsz. Becsületes, rendes ember a tagok túlnyomó több­sége, csak nem egyszer a dolog­kerülők hangja érvényesült a rossz vezetés miatt. Mert ki is hallgatna arra, aki vizet pré­dikál és bort iszik. Miért tart­sák magukra kötelezőnek a tagok az alapszabályt, amikor az elnök sem tartja, be. Czine- ge László, a régi elnök otthon őrizgette a kocsiját és így ter­mészetes, hogy megértőén el­el nézte másoknál is a kisebb nagyobb szabálytalanságokat. A munkában is volt itt ott hiba, — noha az idén már ala­posan megváltozott a helyzet. Az idén? Nem, ha igazán pon­tosak akarunk lenni, ez a vál­tozás már tavaly nyáron kez­dődött, amikor Nagy Bemátih odakerült agronómusnak s Csillik elvtárssal, a párttit­kárral együtt keményen kéz­befogták a dolgot. Eleinte vá­rakozóan nézték a tagok az új agronómus munkáját. Ott volt mindenütt, s ma sem tudják talán, hogyan győz­te naponta bejárni a hatalmas tsz gazdaságot. Az igazi mun­ka azonban ősszel kezdődött. — Az idén vetésforgó sze­rint gazdálkodunk, — határoz­ták el a tagok az ő javaslatá­ra. És ő fáradtságot nem kí­VITA A SZARVASMARHATENYESZTÉS FELÁdAIÁIRÓL: A helyes borjúnevelésről Pártunk és kormányunk a mezőgazdaság fejlesztésén be­lül egyik fő feladatként tűzte ki a szarvasmarhatenyésztés fejlesztését. Gazdaságunk a szarvasmarhatenyésztés fej­lesztését egyik legfőbb felada­tának tekinti. A legnagyobb gondot gazdaságunkban a ta­karmányalap biztosítása jelen­ti. Hogy ezt a nehézséget le- küzdjük, eddig 640 köbméter silótakarmányt készítettünk. Besilóztuk a gyenge minőségű takarmányféleségeket, az utak, árkok, fasorok gyomnövényze­tét, a Hanyi-érben termett sás- és kákaféleségeket. A pillangó­sokat szénává szárítjuk. A nyári takarmányozást a lege­lők mellett tavaszi takarmány­keverék, csalamádé majd si­lókukorica etetésével oldjuk meg. Jó takarmányozás után jó tejhozam várható. De nemcsak a tejtermelést biztosítja, ha­nem azt is, hogy egészséges. életerős utódokat nevelhetünk fel. A borjakat mesterségesen neveljük, külön istállóban tartjuk. Elkészítettük a Stei- mann-féle kecceket s a bor­jak már a föcstejet is itatva kaniák. Egy üszőborjú válasz­tásig 357 liter teljes és 651 li­ter fölözött tejet, egy bikabor­jú 448 liter teljes és 679 liter fölözött tejet kap. Ezenkívül abrakot kapnak 0,55—1,1 kilo­grammig, jóminőségű réti és pillangós szénát tetszés sze­rint. A borjak csak az itatási időt töltik a keccekben, a többi időt egészséges kifutók­ban, illetve a. legelőn. Elsős időben a borjak fedett, szel- lős, tágas kifutókban vannak. A tenyésztői munka már az elles pillanatában megkezdő­dik. A származási lapon a bor­jú minden szükséges méretét nyilvántartjuk. Csak így lehet a legkiválóbb eredőket kivá­lasztani tenyésztésre. A választás után is ra°v "ondcssággal növeljük a bor­jakat. Négy-hat hónapos kor­ban sok fehérjét igényelnek. E tápanyag fokozott adagolá­sával gyorsítani tudjuk a fej­lődést, mert csak így ala­kulhat ki szilárd, életerős szervezet. A választott borja­kat. a gyomor kapacitását és az emésztőképességet figyelem­be véve négyszer etetjük na­ponta. A mi gazdaságunkban teljesen felszámoltuk azt a helytelen gyakorlatot, how a növendékmarháktól elspórol­juk a jó takarmányt, mert tudjuk, hogy a helytelen ta­karmányozás eredménye csö- kött, tenyésztésre alkalmatlan növendék lesz. Vagy ha be is kerülnek a tenyésztésbe, jó tejtermelésre, életerős utódok­ra nem számíthatunk azoktól. Fejes János a Dormándi Állami Gazdaság igazgatója mélve, a brigádvezetőkkel együtt, átvizsgált minden te­rületet, hogy a lehetőség sze­rint minden növény megfelelő elővetemény után kerüljön. Mondani sem kell, hogy a for­gó összeállításánál elkerülhe­tetlen volt, hogy ne kerüljön helyenként búza után a búza. De ha csak egy-két holdnyi volt is ez a terület, intézke­dett, hogy oda megfelelő meny- nyiségű műtrágyát szórjanak. A szántáson is ott volt a sze­me. Mikor az egyik traktorista nem megfelelő munkát vég­zett, nem vette át a szántást. Szinte észrevétlen fordult felé a tagok bizalma. No lám csak, ez a mi emberünk! Nagy munka egy vetésforgó megszervezése, de azért nem kötötte le teljesen az idejét. Az állattenyésztésre is volt gondja. Tavaly még igen ko­moly nehézséget okozott a tej­beadás teljesítése, olyan kicsi volt a fejési átlag. Az idén még szabadon is adnak el te­jet. Mióta a szövetkezet fenn­áll, most nevelnek először te­nyészbikákat. Tíz vemhes üszőjük, az állomány felfrissí­tésére nevelődik. Az idén már híre sincs a ta­valyi fegyelmezetlenségnek, mert a pártszervezet kom­munistái szíwel-lélekkel a jó javaslatok mellé álltak, s a becsületes tsz-tagok természe­tesen nem maradtak el mellő­lük. Elég megnézni a gyomta- lan kapásokat, a gazdag ara­tást ígérő búzát, hogy meglás­suk megváltozott az élet a szö­vetkezetben, s ebben nagyrésze van az agronómusnak. Ezért választották meg elnöknek, Akadtak ugyan, akiknek nem volt egészen ínyére a szigorú munkafegyelem, s itt is ott is elmondták, talán mégsem lesz jó ez az új elnök ... De mióta „vezérüket“ a kommunisták kezdeményezésére kizárták a tsz-ből, egyre egységesebb lesz a tagság. Ha így haladnak, nemsoká­ra az elsők közé kerülnek, be­bizonyítva, hogy nem a szövet­kezeti mozgalomban volt itt a hiba. mint ahogy egyesek sze­rették volna elhitetni, hanem a rossz vezetésben. Mert mihelyt hozzáértő, becsületes embe­rek kerülnek a szövetkezetek élére, megjavul a munka, meg­nő hozzá a kedv. Deák Rózsi «nomjliWomM: vyvw^rTrr«wrynnivifln«ïmwmmxmXXX)OQOOCaaCCOOOOOOOO«IOÛOftjWOOtih^U«OOOOOOOOKm»M«ia> EGY VERSENYRE HÍVÁS UTÁN — Minden dolgozó MSZT-tag a nagyteleki gazdaságban — ALIG KÉT hónappal ezelőtt, amikor az MSZT tízéves év­fordulója ünnepi előkészületei megkezdődtek. Hatvanban egy értekezleten ünnepélyes han­gon egy elvtárs bejelentette: vállaljuk, hogy az MSZT fenn­állásának tízéves évfordulójára minden állandó dolgozónk, az idénymunkások közül pedig 70 dolgozó lesz MSZT-tag — és ekkor kissé felemelve hangját, folytatta: — tagszervezési versenyre hívjuk ki a hatvani alapszervezeteket. Szép vállalást tett a felszó­laló Nánai Pál elvtárs. a nagy­teleki gazdaság MSZT-titkára: az állami gazdaság minden dolgozója tagja lesz a Magyar —Szovjet Társaságnak. Ez ko­moly feladat, és őszintén szól­va, voltak, akik kételkedve fo­gadták Nánai elvtárs szavait. Megünnepeltük közben a tíz­éves évfordulót, most már a nyári feladatokra készülünk, vessünk számot azonban arról, hogyan végeztük eddigi mun­kánkat. Útirány: Nagytelek. Úgy hal­lottuk, 'hogy a nagyteiekiek állták a szavukat. Az állami gazdaság Hatvantól pár kilo­méterre terül el. A bejárat­nál nagy tábla hirdeti, hogy Nagy telek a hatvani cukorgyár célgazdasága. A látogatót rend. tisztaság fogadja, a gazdaságban lázas munka fo­lyik. Rendszeres kísérleteket folytatnak ebben a gazdaság­ban: fő feladatuk kikísérletez­ni a cukorgyártás számára legmegfelelőbb répafajtát, és gondoskodni a megfelelő répa­magokról. A gazdaság azonban nemcsak kutatással foglalko­zik: nagy területen búza-, ár­pa- és rozsvetésük van, és nem is akármilyen. Van kertésze­tük is, és ebben az évben meg­kezdték a dohány termesztését. Jelenleg még csak öt holdon ül­tetik szorgos női kezek a pa­lántákat. Állandóan fejlesz­tik állattenyésztésüket is. Most épül egy kétszáz tehén befoga­dására alkalmas istálló, ez a környék legmodernebb istál­lója lesz, ömtatoval es csille- hálózattal szerelik fel. AKI VÉGIGJÁRTA a gaz­daságot. megállapíthatja, hogy jó és tervszerű munka folyik itt, és ha az emberekkel be­szélgetünk, érezzük, hogy jó politikai munkát végeznek eb­ben a gazdaságban. A pártszer­vezet foglalkozik az emberek­kel, a tömegszervezetekkel, és irányítja azok munkáját. Hogy az MSZT-aktívák teljesítették vállalásukat, abban nagy része van Szabó elvtársnak, a párt­titkárnak is. Szeretette] és nagy hozzáértéssel foglalkozik az MSZT ügyeivel — igaz, ez­előtt ő volt az MSZT-titkár — és mégis csak büszkébben megy el az MSZT Országos Elnökségi ülésére — mert an­nak még ma is tagja —, ha rendben van a nagyteleki szervezet szénája. Az pedig rendben van. A ikétszáz holdon gazdálkodó gazdaság mind a 205 állandó dolgozója tagja az MSZT-nek. Az idénymunkások közül is már százat szerveztek be. Erről beszélgetünk most Nánai elvtárssal, az alapszer­vezet titkáréval. — Mindenki segített, és ezért nem is volt olyan nehéz — mondja. Fel­szólaltam a párt-taggyűlésen és kértem az elvtársak segítsé­gét, dé segítettek a gazdaság vezetői is. — Könnyű fédérés kocsi zörgése zavarja meg a beszélgetést. A kocsin ételes- kannákban viszik az ebédet a mezőre. Dél felé járunk. Fel­használjuk az ebédidőt, útnak indulnak, kimegyünk a határ­ba, beszélgetünk az ott dolgo­zó emberekkel. A nap már csaknem merő­legesen süt, igazi, jó meleg van. Az ételhordó-kocsi előt­tünk megy, a földeken dolgozó emberek a kocsizörgésre abba. hagyják a munkát, leszedik a kannákat. A fa alá húzódnak és kezdődik az ebéd. A novenytermesztesi brigád tagjai jóízűen, vidáman fo­gyasztják az ebédet. Sok fiatal dolgozik a brigádban. Az idő­sebbek beszédéből tudják meg, hogy nem mindig hozták he­lyükbe az ebédet. Sokan ke­nyéren, hagymán és esetleg egy darabka szalonnán éltek nap mint nap, és dolgoztak az uraság földjén. Ez már a múl­té. Most jóízűen fogyasztják el az ízletes ebédet. Ebéd után megindul a beszélgetés, a vic­celődés. Igen ám, de Csorna János, a növénytermesztési bri­gád vezetője az MSZT aktívája is, és nem azért vett részt a legutóbbi értekezleten, hogy ne tudná a feladatát. A környező községekből új munkaerők ér­keztek a brigádba. Felkészült erre mint brigádvezető és mint MSZT-aktíva is. ötven igazol­vány van nála. és rövid pár­soros feljegyzés, mert a tag- szervezéshez agitációra is szük­ség van. Csorna elvtárs máris munkához lát. Beszélgetésbe kezd. Beszél a Szovjetunióról, a felszabadulásról, az MSZT feladatairól. Előkerülnek az igazolványok, az egyik kislány, Koron Erzsébet felcsap admi­nisztrátornak, és ahogyan tag­nak jelentkeznek, azon sorban már írja is a neveket egy kis füzetbe. A brigádvezető nem marad magára az agitációban, segíte­nek a régi tagok. Előveszik igazolványukat, bizonyítva, hogy ők tagjai a MSZT-nek. Nézegetik az igazolványokat, beszélgetnek, és mikorra vége az ebédidőnek. 38 új taggal erősödött az MSZT. Bekerült a kis füzetbe Opánszki Erzsébet neve is. Ö is belépett az MSZT- be, hát hogyne, amikor Bankos Józsi bácsi is tag. Már pedig ő tapasztalt öregember. Na­gyon jól tudja, hogy mi a he­lyes. így most együtt dol­goznak, egymást segítve, az egyik legöregebb és az egyik legfiatalabb MSZT-tag. Nagy munkában vannak, most ka­pálják a répát. Kevés az eső, a kapálás segít valamit — így olvasták többen Nyikolájeva: Aratás című könyvében. Búcsú­zásul még egyet-kettőt kattan a fényképezőgép, és máris in­dulunk visszafelé. A brigádve­zető elkísér bennünket, az MSZT-titkárral felváltva, vagy sokszor egyszerre mutogatják a szépen fejlődő cukorrépát, a kertészetet, az embermagassá­gúra nőtt őszi rozst. ISMÉT AZ MSZT-munkára terelődik a beszélgetés: meg­tudjuk, hogy rendszeres MSZT- munka folyik a gazdaságban. Havonta tartanak vezetőségi ülést, aktívaértekezletet, tánc­csoportjuk és kis színjátszó­csoportjuk van. A most épülő tehénistálló, a napközi, vagy az üzemi konyha ismerős előt­tünk, mert hasonlót már lát­tak az MSZT képkiállításain, ahol a Szovjetunió szovhozait mutatták be képeken, és látták filmen is, a minden héten ren­dezett mozielőadások alkalmá­val. Az MSZT kiállításán lát­tak először répaszedő-gépet, az elmúlt évben már náluk is ki­próbálták a szovjet mintájú répaszedő-gépet. De beszélhe­tünk többet is az MSZT-mun- káról, a szovjet módszerekről, hisz Umátum elvtársnak, a gaz­daság főagronómusának irányú tásával már tervezik a Malcev- féle szántás nélküli talajelőké­szítést, kísérleteznek az egy- magvű répamaggal, amely nagyban megkönnyíti a fá­rasztó munkát jelentő egyelést. Segíti az alapszervezet mun­káját a hatvani városi elnök­ség is. A járási titkár és az elnökség tagjai rendszeresen kijárnak a gazdaságba, de se­gítik a munkát dokumentációs anyagokkal, filmmel, kultúr« csoportokkal is. A barátsági hónap ideje alatt a hatvani 50 tagú színjátszó­együttes látogatott el a gazda­ságba, és bemutatta Ukrajna mezőin című vígjátékot. AMIKOR a gazdaság kétezer holdján járva a munkáról be­szélgetünk, felvetődik bennünk a kérdés: a megyében van olyan állami gazdaság, gép­állomás, község, vagy üzem, ahol nagyon kevés tagja van a Magyar—Szovjet Társaság­nak, ahol elhanyagolták ezt a munkát, ahol nem megy a tag- szervezés, vajon ott rosszab- bak-e az emberek, mint itt, Nagyteleken? Vajon ott nem akadna egy Nánai Pálhoz ha­sonló MSZT-titkár, aki ugyan­úgy szervezne, 15—20 aktívát gyűjtene maga köré, és kiadná nekik brigádonként, körzeten­ként, vagy üzemrészenként az igazolványokat. Vagy akadná­nak Csorna Jánoshoz, Horti Já­noshoz. Bata Balázshoz, vagy Kovács Juliannához hasonló lelkes MSZT-aktívák, akik a saját területükön 40—50 tagot szerveznek be, rövid idő alatt. Biztosan akadnak ilyen emberek másutt is, csak meg kell keresni őket, foglalkozni kell velük. Foglalkozni kell az alapszervezetekkel, elsősorban az MSZT járási és városi ve­zetőségének, ahogyan a hatva­niak csinálják. Segíteni és irá­nyítani kell az MSZT-t a nagy- teleki gazdaság vezetői és az ottani pártszervezet példája nyomán. Lassan, beszélgetve beérünk; a hatalmas magtár előtt elbú­csúzunk Nánai elvtárstól, az MSZT- titkárától. Várja már a munka, ő a magtár vezetője. Nagy feladat előtt áll: nemso­kára itt az aratás, a cséplés, az ő feladata lesz, hogy szak­szerűen raktározza el a beta­karított terményt. Reméljük, ahogyan társadalmi munkájá­ban, úgy gazdasági munkájá­ban is jól elvégzi feladatát. Márkusz László MSZT megyei kultúrpropagandista

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents