Népújság, 1955. július (53-61. szám)

1955-07-24 / 59. szám

1355. július 24. vasárnap. NEPUJSÄG 3 ÚJ HÁZAK TÖVÉBEN GYÖNGYÖSÖN Tovább bővül ÚJ ESŐT AD Ó JELENTÉS Amikor egy újonnan épülő, Bzép családi házat látok, a nagy, tágas ablakokra nézve mindig a régi kis füstös pincé­hez vagy kunyhóhoz hasonló bányászlakások jutnak eszem­be. A parányi ablakok, ame­lyeket papírral és ronggyal tömködtek be, hogy a szoba melegét tartsák; a földes alap­zat, amely sok gyermeknek vált gyilkosává; vagy a falak vakolatát is leolvasztó ned­vesség. Még inkább eszembe­jut mindez most, amikor itt állok a gyöngyösi építkezés­inél, s nézem a „felhúzott“ két nagy, háromemeletes há­zat. amely hamarosan 80 csa­ládnak ad barátságos otthont. A konyhából még nem hal­latszik a gyermekek önfeledt kacagása, az erkélyek szélén nem virít még a muskátli, s az ablakhoz simuló függönyt sem lengeti még a szél. A ked­ves kis szobák esténként még nem nyújtanak pihenőt a bol­dog fiatal házaspárnak a napi munkából hazatérő váltógyári dolgozóiénak, vagy a nagyma­mának, akihez eljöttek gyer­mekei az új lakást megnézni. Mindezt csak én vélem máris látni, s próbálkozom elképzel­ni, milyen is lesz majd a la­kás, ha teljesen elkészül. Még meg tudnám számolni, hány téglát építettek bele. Va­kolatlan, a közfalak is hiá­nyoznak, a tetőzetet is most ácsolják. A Heves megyei Épí­tőipari Vállalat dolgozói építik határtalan szorgalommal. Kö­zel két éve annak, hogy az üres telekre megérkezett az el­ső kocsi anyag, lepakolták a téglákat. Az építést magát ez év első hónapjában kezdték meg. illetve az alapot még a múlt év őszén lerakták. De felsőbb utasításra abba kellett hagyni itt az építést, mert na­gyobb szükségét látták annak, hogy Karácsondon 40 férőhe­lyes lóistálló épüljön. Egy idő­ben két építést is kezdtek, s a másfél-kétméteres falakat verte az eső, a hideg málasz- totta, rongálta. A márciusi párthatározat után végre újból ide irányí­tották őket, hogy befejezzék a félbemaradt munkát. —> Ügy kell dolgoznunk, hogy október 15-re elkészüljenek a lakások — emlékeznek vissza az épí­tésvezető szavaira. Tehát még három hónap van hátra, de sajnos, aligha tudják teljesíte­ni tervüket, s ennek legfonto­sabb oka a szakmunkáshiány, amely már az építkezés meg­indulásakor jelentkezett. A 80 lakás építésénél a szükséges 96 dolgozó helyett csak 54-en dolgoznak. Legna­gyobb hiány a kőművesekben van, hiszen mindössze négy szakmunkásuk van s ezek is idősebbek. Dreó Lajos 70, Sze­pesi Imre szántén a 70, Hevér János és Hevér Ferenc a hat­vanadik életéve felé közele­dik. Bár ez a munkatapaszta­lat szempontjából igen előnyös, de korukat figyelembevéve és tisztelve, mégsem várhatunk tőlük olyan lendületes mun­kát, mint a fiataloktól, öt se­géd dolgozik mellettük és né­hány átképzős, de legalább még ugyanennyi kőművesre lenne szükség ahhoz, hogy a tervet naponta teljesíthessék, zavartalanul dolgozhassanak. Június 26-a óta 44 technikus is segíti a válaszfalak felhúzá­sát és a vakolást, Szepesi és Dreó elvtársak felügyeletével. — A vállalati építkezésektől sokan idegenkednek — mond­ják többen is beszélgetés köz­ben. Pedig ritkán fordult még elő az, hogy valaki, aki egyszer itt dolgozott, elment innen. De miért is mennének el? A szakmunkások, ha szor­galmasak és kihasználják a munkaidőt, átlagosan megke­reshetik az 1200—1300 forin­tot, a segédmunkások pedig 900—1000 forintot. Bozóki Ist­ván ácsbrigádja 178 százalékos teljesítményével rendszerint eléri az 1400 forintot. Vagy Bíró Gyula segédmunkás cso­portja. akik legtöbbször 130 százalékra dolgoznak, 1200— 1300 forintot keresnek. A fize­tés mellett szállást és munka­ruhát is kapnak. A fiatalokat, segédeket nagy gonddal tanít­ják az idősebbek. Hevér János bácsi, az egyik legrégibb dol­gozó, 130 százaléka mellett most is hét kőműves tanulót és öt átképzést vett maga mellé, hogy számtalan tapasz­talatát, munkamódszerét meg­tanítsa velük. És ha fegyel­mezetten dolgoznak sztahano­visták vagy a szakma kiválói is lehetnek. Az építkezés dolgozói jú­niusi tervüket csak 75 száza­lékra teljesítették, ha a válla­lat nem is. ők dicséretet érde­melnek. A szükséges létszám­ra átszámolva ez a 130 száza­lékot is meghaladta volna. Ke­vés építésnél tapasztalunk üyen fegyelmet, rendet, mint itt van: havonta egy-két iga­zolatlan mulasztó, vagy néha előfordul, hogy valaki elkésik. De a fegyelembontókat itt nem tűrik, ezért tudnak haladni. Taos György, az építés vezető­je, Dobróka János párttag és az idősebb szakmunkások, so­kat küzdöttek. fáradoztak azért, hogy a fiatalokkal meg­értessék, miért kell a munka­időt kihasználni, miért hátrá­nyos az, ha engedély nélkül otthon maradnak. Kiszámítot­ták, mennyivel károsítják meg magukat egy igazolatlan nap miatt: Egynapi fizetés, egynapi fi­zetéses szabadság megvonása, egyhónapi ebédidőt nem fi­zetnek, egy hónapra megszű­nik a díjtalan hazaszállítás. Ha mindezt átszámítjuk pénz­be, az összeg még a 100 forin­tot is meghaladja. S sikerült ma már 6zinte teljesen meg­szüntetni az igazolatlan távol- maradást. Alig két hete termelési ér­tekezletet .tartottak, amelyen munkájuk értékelése után az augusztus 20-i versenyről be­szélgettek. A brigádok egymás­után tettek felajánlást. A kő­művesek, a „K“ épület válasz­falainak elkészítését és két szint levakolását vállalták. Ez Jobb minőségben, szebb és több bútort gyártunk Vállalatunk, az Egri Bútor­gyár dolgozói első féléves ter­vüket 103,2 százalékra telje­sítették. Szép eredményeket értünk el az önköltségcsök­kentésben is. A tervezetet 1,7 százalékkal túlteljesítet­tük. Eredményünk értékét nö­veli az a tény, hogy az első negyedévben a teljes terme­lésnél, és az önköltségben még lemaradás volt, kisebb-na- gyobb hiányosságok mutatkoz­tak munkánkban. Egyik az volt, hopy a minőség javítá­sára nem fordítottunk kellő figyelmet. A műszaki dolgozók az ellenőrzés elmulasztásával járultak hozzá ahhoz, hogy munkánk minősége egyes időszakokban romlott. Kisebb zökkenők mutatkoztak a mun­kaszervezésben is az első ne­gyedévben gyakran vontatott volt az anyagellátás. Ezeket a hiányosságokat műszaki értekezleten megbe­széltük, elhatároztuk, hogy a szükséges intézkedések segít­ségével a II. félévi munkánk­ban megszüntetjük. A vállalat dolgozói felajánlották, hogy éves tervüket december 25-re befejezik. A vezetőségnek leg­fontosabb feladata, hogy biz­tosítsa a dolgozók folyamatos munkáját. A II. félévi szá­raz lombos fűrészáru ellátá­sunk megfelelő és egyéb anya­gok ellátásában sem mutatko­zik nehézség, ezek után lehet­séges felajánlásunk megvalósí­tása. Igen fontos feladatunk a to­vábbiakban a minőség foko­zott javítása, amelyet az el­lenőrzés megszilárdításával, a párt és a szakszervezet segít­ségével és a dolgozók öntuda­tos munkájával kívánunk fo­kozni. Bízunk dolgozóink be­csületes munkájában a párt és tömegszervezetek segítségében és példamutatásában. Hisszük ar?t. hogy a második félévben jobb minőségű, szebb és több bú.orral teljesítjük tervünket. Ezt joggal elvárja tőlünk, sőt megköveteli pártunk, s dol­gozó népünk. Ecseri József igazgató előreláthatólag 10 nappal előbb meglesz. Az ácsok a tetők be­fejezésével akarják ünnepel­ni az alkotmány évfordulóját. Mindannyian tudják, hogy ezekre a lakásokra nagy szük­ség van. fontos, hogy mielőbb elkészüljenek. Ezt érzi Jáger István átképzős, aki maga is vőlegény, s alig várja, hogy egybekelhessen menyasszo­nyával. Dobai Margit a gyöngyösi bánya Még ebben az évben, 21 mil­lió forintos befektetéssel to­vább bővül a gyöngyösi XII-es akna. A meglévő 20 vagonos széntároló mellett új 100 va­gonos bunker, irodahelyisé­gek, modern gépműhely, rak­tárhelyiség és korszerű fürdő épül. A munkálatokat már megkezdték, most folyik a 100 vagonos széntároló bunker alapjainak betonozása. Az első félévben 15.85 forinttal csökkentettük a tégla önköltségét A Téglagyári Egyesülés gyárvezetői július Il-én érte­kezletet tartottak, ahol az el­múlt hónap és negyedév ered­ményeit értékelték, s megbe­szélték a következő havi és negyedéves terv feladatait. Di­cséretek és kemény bírálatok hangzottak el. Az egyesülés első félévi ter­vét égetett téglából június 7-én, nyerstéglából június 25- én, égetett cserépből június 24-én, nyerscserépből június 22-én teljesítette. Féléves ter­vünkben 114,9, II. negyedéves­ben 111,6 százalékot értünk el. Az önköltségcsökkentés terüle­tén is nagy volt a javulás. A tervezetthez viszonyítva 3,7 százalékos megtakarításunk vai^ Ezen belül az anyagnál 2,9, a különféle költségeknél 4 százalékot takarítottunk meg. Hiányosságok is mutatkoz­tak. így például az április és májusi béralaptúllépésünk ne­gyedéves szinten 1,8 százalé­kos emelkedést mutatott. En­nek megszüntetése végett a jö­vőre állandó bérellenőrzést szerveztünk. Takarékosságunk is nagyobb lehet, ha a jövőben kevesebb lesz a tárolási selejt. Kocsiállás-pénz csökkent a múlt évhez viszonyítva, ezt to­vább csökkentjük. Eddigi ered­ményes megtakarítások alap­ján a tégla önköltségét 15.85 forinttal csökkentettük, sajnos a cserép önköltsége 41 száza­lékkal emelkedett az 1954-es évhez viszonyítva. Jogosan hangzott el az elis­merés, bár nem minden gyá­runknak szólt. Mert míg a mátraderecskei, az Eger I., a putnoki és a miskolci havonta következetesen túlteljesíti ter­vét, addig komoly hibák van­nak a gyöngyösi és a göröm- bölyi részlegünknél. Tervtelje­sítésük 94, illetve 98 százalék, az Eger I.-nél pedig a tervsze­rűségnél van baj. így aztán bírálatként jogosan hangzott el, hogy: „a gyöngyösi és gö- römbölyi téglagyárak az egye­sülés tervteljesítésének kerék­kötői. Gyöngyösön fegyelme­zetlenség volt. Kacsa elvtárs rövid ottléte alatt két fegyel­mivel is igyekezett helyreállí­tani a fegyelmet, de úgy lát­szik a többiek nem tanultak ebből. Kemény kézzel kell fel­számolni a fegyelmezetlensé­get és a redbontókat el kell távolítani az üzemből. Fontos feladat náluk a minőség javí­tása is. Ennek érdekében na­gyobb gondot kell fordítani az égetés ellenőrzésére. A göröm- bölyi részlegnél többször elő­fordult, hogy a régi vezető nem ment ki munkahelyére, csak telefonon szólt ki, hogy dél tájban kinéz, s néha még a telefonálást is elhagyta, ezt a vezetőt leváltottuk és bízunk abban, hogy az új gyárvezető komolyan veszi munkáját, s megjavítja az üzem tervtelje­sítését. A jövő feladatait vizsgálva, az eddigi eredményeket nézve számítunk arra, hogy éves tervünket december 3-ra, ha­táridő előtt 28 nappal teljesít­jük. Ebben még az e havi ked­vezőtlen időjárás sem akadá­lyozhat meg bennünket. Kucveil István Néhány nappal ezelőtt, jú­lius 21-én jelent meg a Sza­bad Népben a Központi Sta­tisztikai Hivatal jelentése az 1955. évi népgazdasági terv második negyedének teljesí­téséről. Győzelmi jelentés ez, mert olyan eredményeket kö­zöl, amelyekhez hasonlókról már hosszabb ideje nem szá­molhattunk be: minden ipar­águnk teljesítette, sőt túltel­jesítette tervét, magasabb termésátlagokra számítha­tunk a mezőgazdaságban, jobb lett kereskedelmünk munkája, az áruforgalom, javult a dolgozók szociális, kulturális ellátása. A második negyedév ter­vének túlteljesítése sokat je­lent. Jelenti többek között azt, hogy a felkészülés évé­ben az eddiginél jobban helytálltunk, és jó alapokat raktunk le az új ötéves terv munkájához. A jelentős ipa­ri fejlődés bizonyítéka, hogy a jobboldali elhajlás után ma már — megértve ennek rendkívüli fontosságát és törvényszerűségét — újból előtérbe került a szocialista nehézipar és nagy figyelmet fordítottunk ennek tovább­fejlesztésére. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése tanúbizonysága annak is, hogy nemcsak óhajtjuk és akarjuk a békét, amelynek megszilárdításáért, tartósí­tásáért most tanácskoznak a nagyhatalmak, hanem meg is becsüljük és megmutatjuk a világ népének, mire képes egy nemzet, ha békében él­het, építhet. De ez a jelen­tés ígéret is, újabb nagy tet­tek, sejtetője biztatója a jö­vőre nézve. Minden iparágunk túltel­jesítette negyedéves tervelő­irányzatát, jelentékeny meny- nyiséget állítottunk elő egyes termékekből terven felül is. A terv teljesítésén túlme­nően az önköltség állandó csökkentésével olcsóbban termeltünk, több és jobb mi­nőségű árukkal láttuk el dolgozó népünket. Az új gé­pek, új technikai eljárások alkalmazásával, a munkafe­gyelem és a munkaszervezés javulásával növekedett a dol­gozók munkakedve, verseny- lendülete is. Nemcsak iparunkban, ha­nem a mezőgazdaság terüle­tén is komoly eredmények­ről ad számot a jelentés; Bár a tavasz későn köszön­tött be, dolgozó parasztsá­gunk szorgalmas munkája után most mégis magasabb termésátlagokra számítha­tunk, mint az elmúlt évben volt. Főként a kalászosok­nál. örvendetes tényként kell megállapítani, hogy egyre többen ismerik fel a szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, szép számmal növe­kedett az újonnan alakult tsz-ek és az új belépettek száma. Sokat javult kiskereske­delmünk munkája is: na­gyobb választék, bő áru­készlet áll vásárlóink rendel­kezésére. És nem utolsó sor­ban általános fejlődést mutat a dolgozók szociális fejlődé­se, növekedett népünk kul- túrigénye és ennek kielégí­tése. Milyen feladataink vannak a jövőben? Természetesen eredményeinkkel nem lehe­tünk megelégedettek, — to­vább kell fokoznunk ezeket. Békevágyunknak ezután is munkánkban adjunk hangot. Fejlesszük nehéz és könnyű­iparunkat, termeljünk még többet és szakmai tudásunk gyarapításával, a jó módsze­rek alkalmazásával és a ter­melékenység növelésével még jobbat, még olcsóbbat. Az aratás-cséplés gyors befe­jezésével a jó növényápolás­sal törekedjünk bőségesen biztosítani a kenyeret, a jö­vő évi ellátást. Ezután még inkább gondoskodjunk a nö­vekvő kultúrszomj kielégíté­séről, a dolgozók szocialista ellátásának nagyobbpiérvű javításáról. Csak akkor élhe­tünk gondtalanul és megelé­gedetten, ha minden ne­gyedévben, hónapban, ha minden héten új célokat va­lósítottunk meg. Két ember tapodja az út porát: egy asszony, meg egy férfi. Némán, gyöngyöző hom­lokkal szedik a lábukat, a tik­kasztó júniusi ég alatt nincs kedvük se beszélni, se nézge- lődni, csak mennek, előresze­gezett szemmel, míg alakjuk lassan belevész a síkságba. A 800 holdas birtokrész in­tézője mustrálgatja a férfit, meg az asszonyt is. Mint vá­sárban a lovat. Az ember az jó. Igaz, hogy alacsony, de szí­vós. látni rajta, hogy „igazi citrom“ — ahogy vigyorogva szokta volt mondogatni, mert lehet belőle mit kifacsarni. De az asszony.. ; — Nagy a hasad lelkem — bök az asszony felé. Annak összeszűkül a szeme a feszte­lenül durva megjegyzésre, az ember meg nyel egy keserű nagyot, de élni csak kell. s az intéző.. ; hát az mindenütt intéző. — Bírom én azért a mun­kát, ne tessék félni intéző úr .. j Ügy szedem a markot, hogy jobban sem kell. — Én nem bánom;:; de csak félrészes lehetsz... Úgy­is csak félmunkát tudsz vé­gezni. — Ha már másképp nem le­het .. ; mit csináljunk. Beál­lóink! S néhány nap múlva Klecz- keny Ferenc, meg utolsó hó­napos felesége ott hajladozott az uraság hatalmas búzaföld­jén. Egy hétig vágták, kötöt­ték, rakták a kereszteket, s a hét végén, úgy délután tájban, az asszony hangosan felsikol- tott, annyi ereje volt csak, hogy az egyik kereszt mellé húzódjon... — Talán innen van, hogy az asszonyok állandóan kö­tényt hordanak — gondolt vissza keserű gúnnyal, jó há­rom évtizedet Kleczkenyné, valósággal összerándulva a visszaemlékezéstől. A kötényé­be vitte be a gyereket, az el­Amíg egy ember eljut odúig sőt a tizenkettő közül, az ura­sági majorba. A hatalmas diófa simogató árnyékot vet. Puha felhők fodroznak az égen, s az egyéb­ként hangos beszédű, pergő­nyelvű asszony is csendes szó­ra váltott. — Még a kutyák kosztján is voltunk — töri meg a csen­det az aprótermetű Kleczkeny Ferenc, s nagyot szippant a cigarettából. Bár egy-egy bir­tokos kutyái jobb kenyéren voltak, mint mi. Csendesen folydogál a szó, az emlékek ott táncolnak a szőlőtőkék felett, csak értük kell nyúlni, vagy még azt se, mert ilyenkor jönnek azok maguktól. Ilyenkor, mikor a holnapról esik a szó. Sokszor megfigyeltem már, biztos más is, hogyha holnapi nagy ter­veinket emlegetjük, ha vala­mi új merész és biztató útra lépünk — a holnaphoz a teg­napon keresztül vezet az út. Mint most is. Az új földhöz juttatott Kleczkeny-család azon tanakodik, ugyan már nem is tanakodik, már dön­tött, hogy belép a helybeli, a kápolnai Május 1 szövetke­zetbe. Itt találtam rájuk a szőlő­ben, s hogy feltettem a már megszokott, de minden ember életében mégis új kérdést: miért ?— hát ezért kanyarod­tak vissza életük elejére. Mert nem lehet nem visszaemlékez­ni, hogy csak minden második gyerek maradt életben, hogy „Krisztus sém szenvedett any- nyit, azon a keresztfán, mint mi” — ahogy az asszony mond­ja. Négy évtizedet éltek a nyo­mor poklában, úgy éhezve a földet, hogy sokszor a zsebükbe dugtak egy-egy marékkal. S most van öt hold földjük, amit 1945-ben kaptak. Saját földjük, ahol ők a gazdák, ahol olyan jól lehet lépegetni az öreg ló után ahol minden kalász nekik hozza a magot, ahol minden tőke nekik a borát. S most mégis belépnek a szövetkezetbe, hogy a faluban mondják egyesek: odaadják a földet. A földjüket, amiért negyven éven keresztül törték magukat, amelyért hat gyere­ket adott a földnek az asz- szony, s mégsem lett volna az övéké, ha nem jön 1945. Miért? Nem hetek, mégcsak nem is hónapok — évek érlelték ezt az elhatározást. Ki veszi észre a magról kelt tölgyfacsemetét az erdőben hisz olyan, mint valami apró gyomnövény? De ha megnő...! Az ember 58 éves, aiz asz- szony alig valamivel keve­sebb. Nincs okuk a panaszra, volt olyan év, 1947-ben, hogy annyi boruk volt, hogy két lagzit csinálhattak, mégis ma­radt belőle, pedig nem nagy a szőlő. De azóta sem volt igazi jó termés. Érzik eljutottak va­lameddig, de aztán egy tapod­tat sem tovább. Márpedig a „nincs tovább“ az bizony to- vábbot jelent, de visszafelé, — legalábbis így érzi az ember és joggal. Minden évben majdnem ugyanannyit, hol egy kicsit több, hol egy kicsit ke­vesebb — de hol vannak az ifjúkori álmok? Csak azt ad­hatja a föld amit ad? Azelőtt az uraságéban dolgoztak haj­naltól késő estig, most a ma­gukéban. Jó, mégis más ez, ép­pen mert a maguké, de a robot az csak robot, s közben az em­ber meg közeledik oda, amit művel — a földhöz. Kicsit nyű­göd tabb, kicsit békésebb élet, biztonságosabb, hogy ne kell­jen állandóan az eget lesni, hogy ez a kis darab föld meg­adja, amit meg kell adnia. Hol van az a hely, ahol ezt meg lehet találni? S van-e egyáltalán? A szövetkezet! A szövetkezet? Hát megint cselédek akartok lenni. ;. A magyar ember a maga ura volt mindig... A kakas sem tűr meg mást a szemétdombon. ; « — jöttek az ellenérvek. De mégis . : ; De nem .. ; S így ment ez estéről es­tére. Már döntött, azután más­nap visszakozót fújt a család; Amikor valamelyik népnevelő­vel beszélgettek, úgy érez­ték valóban ott az igazság. Aztán valami jó szomszéd meggyőzte őket, hogy éppen nem ott az igazság. De nőtt. növekedett a tölgy­fa, küszködve gyommal, vad­növénnyel, de növekedett. Alig lehetett észrevenni, ho­gyan izmosodik hogyan erősö­dik, mint ahogyan lehetetlen lett volna megfigyelni hogyan erősödött, izmosodott meg a belépés gondolata Kleczkeny Ferencben. De most már dön­tött — végérvényesen. Rend- betestd a dolgát, s augusztus­ban belép. — Nem jó csoport ez még, de majd az lesz. Nem egyedül vagyok, velem jön néhány is­merősöm. Mind azt mondják, ha megyek, ők is jönnek .. ; Hát én megyek... Döntöt­tem ... öt hold helyett lesz talán százszor annyim is. Szadkó, az orosz népmese hőse ezer veszélyen át. a le­vegőégtől, a tenger mélyéig kergette a „Boldogság mada­rát“. Otthon találta meg. Kleczkeny Ferenc hatvan éven keresztül kergette, kutatta ezt a madarat. Mikor úgy érezte, hogy két érdes markában van. akkor volt a legtávolabb tő­le. Most... most megfogta, tartsa is keményen, legyen jó, dolgos szövetkezeti tag — s ak­kor végleg tanyát ver házábaii a .Boldogság madara”. Gyurkó Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents