Népújság, 1955. július (53-61. szám)

1955-07-10 / 55. szám

ns

1955. július 19, vasárnap

NÉPÚJSÁG

^ mesében rajzolják ilyennek a nagy- anyó házatáját. Csakhogy ami a mesében olyan idillikusán szép, az a valóságban csak egy földes, tenyérnyi ablakú szobából, konyhából álló. belül örök nyirkos vertház, amelyből azelőtt olyan sok volt, mint amilyen kevés van most. Itt él, s minden bizony- nyál már itt is hal meg idős Nevelős János, meg életepárja, mindketten köze] a hatvanhoz, távol a fiatal álmoktól, cselédsorstól törten, alig két hold juttatott földet munkálgat- va. Különösen az embert nyúzta meg az élet, meg az ispán vékony pálcája, amelyet belül ólom nehezített, valamiféle összekoccanás folytán. Az ilyen összekoccanásokban mindig az uraknak volt igaza, s a cselédnek fájdalma, Nevelős János esetében most már évtizedes nyavalyája is.

Öt gyermeket szült az asszony, kettőt a vályogház vitt el, kettőt meg azok. akik dalokat írattak a vályogházbeli élet szépségeiről. Egy. a legkisebb, az megmaradt. Tíz körömmel ragaszkodott ez a fiú az élethez, száját harapta. Ha verték, de nem sírt. Megszökött három-négy napra, azután visszajött, gyanakvó szemmel nézte még azt a kezet is. amely kenyeret nyújtott neki: vajon üt-e vagy sem: háborús idők cseJédgyermeke. De csak felnőtt, a vályogházban, künn a faluszélen, elvégezte a hat elemit is, elég jól aztán szakmához fogott. A legénykorba hajló gyerek sehogysem tűrte az öreg szülők világát, nekivágott hát az országúinak, tizenöt- éves fejjel. Dolgozott állami gazdaságban és gépállomáson, cséplőgépnél, tanulta a lakatos szakmát, végtére segédmunkás lett egy építkezésen. Izmosodott a munkától, a javuló élettől, s ereje, merészsége vitathatatlan tiszteletet váltott ki hasonkorű cimboráiból. Ebben a tiszteletben aztán úgy fürdött, mint valami új erőt adó csoda vízben: nem ismert el más jogot, csak a magáét.

— Éheztem eleget kölök koromban . : ; : most úgy élek. ahogy és akarok — mondogatta, s közben úgy nézett körül, mintha csak arra várna: lássuk, ki van más véleményen. A cimborák azonban vigyorogva verdestek a vállát:

— Jó] beszélsz Jani..-, megdolgozol érte..-, a magad pénze, — s felnőtteden hátravetett fejjel lehaitogatták boraikat.

Az építkezésen egy alkalommal a munkavezetővel vitatkozott. S hogy iétta a többieket, akik élvezve figyelték, milyen merész is ez a Jani. no és végre magkapja a magáét ez a kötekedő munkavezető is, aki másról sem tud beszélni, mint fegyelemről, meg tervről, — hát szemtelenül odavágta:

— Ne pofázzon, öregem . : : kisfiú ahhoz maga. hogy engem dirigáljon..! Az a világ már elmúlt ...a

JVI ásnap kezében volt a munkakönyvé, egykedvű vállrándítással búcsúzott az ottaniaktól... elég nagy a világ s tovább állt. Egy hétig hallgatta otthon anyja szipogását, apja káromkodását. tehetetlensége miatt, mert lassan már annyi ereje sincs, hogy beleverjen a fiába egy kis becsületet, s miután a kocsmában elitta maradék pénzét, egy őszbe hajló reggel a közeli város új gyárában felvételre jelentkezett.

Felvették. Új volt a gyár, újak az emberek, innen-onnan keveredtek ide. sokan még most láttak először belülről is üzemet, s igen. soknak a föld ismeretén kívül nem volt semmiféle szakmája. Egy-két hónap telt el csendesen, nézgelődve. ismerkedve, ezzel- azzal. Valami nagy fizetés éppen nem volt, de a legényszálíón lakva, s ott kosztolva ki lehetett azért jönni belőle. Egy alkalommal aztán hivatták az irodába. Mit szólna hozzá — kérdezték — ha az egyik géphez kerülne, az öreg Varjasi bácsi mellé besegítőnek. Megtanulna bánni a géppel, s a végén szakmunkás lesz belőle.

— Lehet róla szó — hagyta rá —, lakatos vagyok... nem ijedek be a géptől.

— Hogy is hívnak? — tolta fel szemüvegét Varjasi. s úgy vette szemügyre, a nála \ majd egy fejjel magasabb, izmos fiatalembert. Ahá, te vagy az a Nevelős... No jó, gyere csak. Én Varjasi vagyok. Pesten dolgoztam, nemrég vagyok itt én is. Majd megszokod és megszereted a gépet, sose drukkolj.

Jani hallgatott, figyelt is. nem is. hadd papoljon az öreg. Ilyenek már ezek mind, akár a vénasszonyok, műidig az a sok duma, hogy az embernek a könyökén jön ki.

Varjasi. úgy látszott, semmit sem vett észre. me’-t zavartalanul beszélt tovább, mmst már a lányáról, aki egyetemre jár, gyógyszerész akar lenn i...

— ... de lehet is. nem olyan mo6t a világ, mint régen. Igaz-e, kis komám?

— Faterkám. ne komázzon engem, nem vagyunk haverok — vágta el a barátkozást Jani, s hozzálátott az anyag előkészítéséhez. Varjasi meghökkent. A fene. de felvágták a nyelvét ennek a köl.vöknek. Vele ugyan nem így beszéltek a régi mesterek, két pofon közt lesett el egy-egy fogást. Dehát, ezek a mai 8 fiatalok. Neki mindig rongyos volt az ülepe, s mert már a foltot sem bírta el a nadrág, ezeknek... no még rajta is látok én egész biztos gumitalpú cipőt — mormogta maga elé. s aztán dünnyögve maga is munkához látott.

Tani. hogy gép mellé került, többet is ke" resett. s a pénz meglátszott rajta. De csak a természetén. Az öreg Varjasi inkább már nem is szólt hozzá mert mindig volt a fiúnak valami szemtelen felelete. Hogy mégsem szólt a feljebbvalóknak7 — talán kát dolog miatt. A fiú nagyon tudott dolgo m, lát- peott rajta, hogy élvezi, amit csinál. Aztán »eg érv este. valahogy összetalálkoztak, s ett a téli éj csillagai alatt egy kicsit megöl- liódott a nyelve a gyereknek. *

GYURKO GÉZA:

Emberréválás

Hogy hát az apját majdnem bénára verték a múltban, annyit éheztek, hogy a zsírtalcn g'aluskaleves is jó ebéd volt. — aztán otthon sem értik őt meg, azt szeretnék, ha a két hold földet túrná, pedig mondta már az öregnek, menjenek be inkább a csoportba, de az hallani sem akar róla. Az is baj. hogy olyan nyugtalan természetű, pedig ő csak dolgozni, keresni akar. s az csak nem bűn...

Varjasi bólogatott. Nem. az nem bűn. sőt... csak az a kérdés, hogyan. Mert az ember nem egyedüli fajta, közösségben él. s a munka, meg a pénz is, csali úgy hozza meg a boldogságot, ha látjuk is a célt. amiért dolgozunk, ha mindnyájunknak van haszna belőle.

— lehet — bökte ki a megszokott helybenhagyó. s mégis óvatos szót Jani, aztán mintegy .megbánva iménti őszinteségét, valami köszönésfélét mormogott, s eltűnt a sötétben, ahol már várta két-három fiatal cimborája.

T eltek a hetek, hónapok, lassan tavaszod- 1 ni kezdett. Az utóbbi időben Varjasi valami változást vélt felfedezni a fiúban. Im- mel-ámmal kezdett dolgozni, még szemtelenebb nyeglébb lett a modora, mindig a pénzről beszélt, hogy máshová kéne menni, ahoi több a kereset, mert forint nélkül fenét sem ér az egész cécó... és így tovább. Hasonló korú társaival suttogott, tervezgettek, sőt mint az öreg megtudta, kezdett innen-onnan kisebb kölcsönöket is felvenni...

— Lány lesz a dologban, egész biztos — vélte, aztán elmosolyodott. Hiába no. tavasz van... öreg csont, te is voltál valamikor fiatal.

— Te Jani gyerek — fordult hozzá végül is egy alkalommal. Hogy udvarolgatsz valami kislánynak, az rendben van. de hogy emiatt ne dolgozzál becsülettel, az már sehogy sincs rendben ... Érted?

K XOOOOOOOOOOOOOOOO^I

A SZÓKUP-CSALÁD MESTERSÉGE

KI TUDNÁ azt már megmondani, hogy az 1600-as. vagy az 1700-as években kezdték e Szókup Gyula bácsi ősei az üvegfúvást. Egy azonban bizonyos. Nagyon régen kezdhették.

Óhuta, Ötházhuta és Szuha- huta kis házikói mellett lévő üvegfúvó fészerek azt igazolják, ősi foglalkozása ez a Mátra aljában épült kis falucskának. Nem volt akkor még üveggyár Parádsasváron. csak az erdők rengetegjében űzték háziiparkónt a zöldüveg készítését a favágók. Kis műhelyük, „hutájuk“ a legkezdetlegesebb volt. Az elégett fa hamujából vonták el a hamuzsírt, a kvarckövet pedig úgy szedegették össze, s kalapáccsal, mozsárban törték-zúzták, hogy kvarcport nyerjenek. Régen éltek ezek az üvegkészítők rég volt már ez az időszak, a szájhagyomány úgy tartja, hogy a legrégibb üvegkészítő a Szókup-család volt. Mint régen a nemesek, grófok, úgy tartják számon az üvegfúvók őseik történetét, foglalkozásának eredetét. Apáról fiúra, szájról szájra járt élettörténetük. így igazolható aztán évszázadokra visszamenően. hooy a ma már oly terebélyes Szckup-csaiádnak ősidőktől fogva az üvegfúvás volt fő mestersége.

Ilehogv tudják azt Amerika, Hollandia. Belgium, Anglia. Szíria. Argentina, Olaszország luxus szórakozóhelyein, bárjaiban vagy éppen a távol-keleti országokban, hogy « csillogó kristálypoharak készletek, vázák, dísztárgyak és egyéb színes üvegek a Szókup-család kezenyomán válik ilyen széppé, csillogóvá, kristályossá. A Szókup-család. minden tagjának benne van a keze ezek készítésében. Nirxs olyan munkafolyamat — amíg a Drezda-kör- nvéki kristály homokból üvegpohár. váza. kehely lesz — melvben ne volna benne valamelyik Szókup kezemunkája. Úgy élnek ők itt. úgy ismerik itt őket. mint Kocsetov Zsur- b:r-családját a hajógyáriak.

Idős Szókup Gyula már iá- öregedett az üvegfúvásból, de a «vártól, ahol az ősi mesterséget folytatják, nem tud megválni. Beállott port ásnak, nem ha«via el a fazekaskemencéket, üvegfúvó pálcákat. Most felügyel. Vigyáz a rendre, tisztaságra. nehogy valami zavarja családja munkáját, ott a nagy műhelyben. Az üzem mellett van a raktár. Több tonna anyag van itt felhalmozva, felügyeletét, raktározását, be- és kiadását végzi Szókup Erzsébet. Fontos munka ez. nem kis mértékben a raktározáson múlik az üzem folyamatos termelése. Innen a nyersanyag a kemencékbe kerül, s Szókup Erzsébet, aki tudja, hogy ennek az útnak a folyamatosságát kell biztosítania, kiválóan látja el feladatát. Olyan rendet is tart, hogy még otthon sincs különb.

A NYOLC úgynevezett fazekas kemencében magas hőfokon forr. izzik, a kristály- homok, szóda, hamuzsír, salétrom, szulfát és dolomit vegyüiéke olvad itt eggyé 1450 C fokon folyékony üveggé. Az üvegfúvók ott állnak a kemencék előterében, kezükben hosszúszárú fúvópál- I cákkal. Szaporán emelik ki a folyékony kis ü ve scorn bőket a generátorgázzal fűtött olvasztó- kemencékből és. mintákban fújják alakítják pohárrá, háncsévá, kebel ívé. vagy éppen palackokká. Ahány kemence, annyi brigád. Van itt befúvó- segéd, kezdőgömbfúvó. leütő és behordó. Valamennyien ügyes szakmunkások. Köztük egy kiemelkedően, nagy szakértelemmel. gyors kézmozdulattal ontja a két deciliteres poharakat fúvókájáról: ifj. Szókup

Gyula. Percenként meríti a fúvócsőre az 5—6 grammnyi folyékony, friss üveget, fújja a kívánt nagyságra, majd a hólyagszerű üveggömböt társával nedves faformában a kívánt alakra formálja, majd a fúvócsőről leüti. Sok darabot készít azalatt, míg én ezt a folyamatot feljegyzem, s a kész poharak közben vándorolnak tovább, az állandóan mozgásban lévő szalaghűtőbe. Ilyenkor persze, még „sapkája" van a pohárnak. melyet hűtés után karcolással, illetve melegítéssel távolítanak el.

Mindez aprólékos munka. Begyakorlott kezek kellenek hozzá, hogy minimális legyen a selejt. a felesleges munka. Itt nem mérőkkel adagolják a mennyiséget, csak úgy szemre dolgoznak s bizony, ha valaki elvéti az adagot, kezdheti élőiről. selejtet csinált. Van itt valaki, aki arra vieváz. hogy

ne forduljon elő ilyesmi. Szc- kup Károly művezető vagy ahogy itt hívják: hutamester — jól ellátja ezt a feladatot. Állandóan ellenőrzi a munkát, s nem rest egy-egy üvegfúvónak gyakorlatban is megmutatni, mit hogyan csináljon. Gyakran látni őt is a fazekaskemencék előterében a fúvócsővel. Nincs is selejtes munka. Az üzem minőségi munkát végez.

EGY SIMA pohár elkészült. Ennek a széle azonban még éles, s ha le nem csiszolják, le nem égetik, bizony felhasítja, megsérti az ember száját, ha iszik. A csiszolókhoz kerül át a pohár. Itt gépi munkával, csi- szoiókoronggal végzik el ezt a műveletet. A dolgozók igénye nő, szeretik a szépet, mutatósat. s ma már nem elégszenek meg a sima pohárral. A nagyarányú export is szükségessé teszi a poharakon a csiszolást, festést. Sokan dolgoznak az üvegáru csiszolásán, festésén. A csiszolóüzemben főként fiatalok vannak. Minden vízzel hütött csiseolókorongnál ügyes kezek szépítik a kis likőrös kelyheket, ivópoharakat, boros készleteket. Itt• dolgozik a leg- ifjabbik Szókup Gyula. Még fiatal, de máris a legfelelősebb munkát végzi: finom csiszoló.

Húgával. Szókup Zsuzsával a festőrészlegnél ta! átkozunk. Speciális munkája néhány fiatal lánynak fiúnak: vázákra,

lámpaemyőkre. csillárbúrákra festenek szép mintákat. A Mátra virágai, falevelei, aranyozott kis lepkék elevenednek meg eev-p«v virágvázán, aranyszínű minták a különböző készleteken. poharakon. így lesz a Drezda környéki kristályhomokból pohár, dísztárgy a Szókup-család kezenyomán. így szereznek világhírt nevüknek is a parádsasvári üvegfúvók.

Nem indokolatlanul büszke tehát Szókup Gyula bácsi, mikor nagy ládákban útrakelnek a világ minden tája felé családja keze munkája, a díszes üvegtárgyak. Büszke erre. de büszke arra is. hogy a család minden tagiát megbecsülik az üzemben, Parádsasváron és messze'oo is. A gyáron túlra is jutott a családból. A családban van tanácstitkár, de még mi- niszterhelvettes is.

Büszkélkedjen csak Gyula bácsi ott a gyári portán — van mire. BÖDI JÁNOS

KÖNYVESPOLC

TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐ: A VÁNDOR

Tersánszky 45 éves írói múltra tekinthet vissza és mindezideig egyszer sem jelent meg elbeszéléseinek válogatott gyűjteménye, holott az irodalmi köztudat, már életében, a nagy magyar elbeszélők közé helyezte. Ez a válogatás szétszórt, az író által is alig számontartott elbeszéléseinek legszebbjeit, s egyben az elmúlt években folyóiratokban megjelent írásait tartalmazza.

A Kakukk Marci írójának elbeszélőmiív észete elbűvölő, lebilincselő. Ha írásmodoráról, állatmeséiről és sokféle más műveiről szólunk, a legelkopot- tabb jelzőket is bátran elővehetjük.

Az író o felszabadulást követő években (1948-ig) számtalan novellát, elbeszélést, tárcát (regényt is) írt. A vándor című kötet kb. egyharmada ebben az időben született. A válogatás több mint fele ismeretlen, avagy a múltban íródott, de úgyszólván ismeretlennek számító írásait foglalja magában. Tersánszky múltról szóló elbeszéléseinek zöme a társadalom peremén élő. vagy a társadalmon kívül rekesztett emberek életéről szólnak. (Ruszka Gyu- riék karácsonya. Bolond és bélyeges. stb.): hősei: lumpenpro- le*árok. kocsisok, önérzeteske- dő, hencegő kispolgárok és ehhez hasonlóak. (Holnap biztosat mondha*ok, Síró babák. A két anya, Figuráéit szolgálója.)

Mintegy tíz írás szól a máról, ennek fele az ostrom és az azt követő inflációs időkben játszódik. (A pecsét, Rózsit elsiratom!, A próba.) Közülük legkiválóbbak: a Buta zúgolódás (1947), A motyogó (1947), és a Közibük tartozol te is! (1948) címűek. Ugyancsak jó ízű írás a fiatalkori Petőfit ábrázoló Elbeszélés egy költeményről című novella is. A Buta zúgolódás egy, az ostrom nyomorúságába n, nélkülözéseiben magára eszmélő kisoolgár emberré válásának; a Motyogó a koalíciós idők körülményei között a régi bombaüzleteket szívesen kereső. volt nagytőkésnek remekbe sikerült rajza. Vallomásnak. kiállásnak nevezhető a Közibük tartozol te is! május elsejei felvonulásról szóló elbeszélés, melynek festő hőse (Tersánszky maga) a vasasok zárt sorai közé állva, és velük menetelve, hitet tesz mellettük.

Jani felnézett, szemtelenül belebámult Varjasi arcába.

— Idefigyelj, kiskomám? . ; : jó lesz. ha

tartod azt az öreg szád. mert ha én tartom, véres lesz. Elegem volt már a féléves dumából ... Ügy élek, ahogy én akarok... Érted? — vágott vissza, hogy Varjasi csak nyeldesni tudott meglepetésében.

— Meghalt a feleségem, magam neveltem fel, ezzel a két karommal a lányomat. Ember lett belőle, mert felkötöttem volna magam. ha nem tudok embert nevelni belőle. : j A munkával neveltem fel. ezekkel a ráncokkal ni. az arcomon. Nekem van jogom téged leckéztetni, mert én már tettem valamit, még érted is. de te . ;. Takarodj innen.. ;

Tani azért csak ottmaradt a gyárban, de

7 ismét, mint segédmunkás. Kezdtek róla úgy beszélni, mint izgága, összeférhetetlen emberről, meg valami nőről is szó került, akit már láttak vele többször is, valamiféle elcsúszott asszony lehet, ahogy mondják. Elaludt munka közben, előfordult, hogy nem jött be munkába, megbüntették érte. Kölcsönöket vett fel. amit csak nagy kínnal fizetett vissza az egyre laposabb borítékból.

— Elzültőtt... hiába, pedig dolgozni azt tudott — legyintett elkeseredve az öreg Varjasi. mikor egykori neveltjéről hallott valamit.

S az egyik nap azzal jött hozzá Somorjai, a párttitkár, hogy nagy baj van.

— Varjasi bácsi, elloptak egy értékes csapágyat ... s úgy néz ki. hogy az a Nevelős volt... Ö dolgozott ott, maga is tudja, milyen ember az. hisz elzavarta pedig magát szívós embernek ismertük meg.

— Hogy lopott... a Jani? — támaszkodott rá a gépre az öreg.

— Üsy néz ki... s nincs tovább, úgyis sok van már a rovásán. Átadjuk az ügyészségnek; Talán mi is hibásak vagyunk, hogy idáig juthatott... talán többet kellett volna vele törődili... Dehát új ez az üzem. annyi az új ember, hogy nincs erőnk mindenkihez. A DISZ is csak papíron van még... azt hittük. maga elbír vele, Varjasi elvtáns. Nem bírt..; lopott — mormogta a foga alatt elkeseredetten Somorjai.

— Titkár elvtárs... én nem hiszem. Beszélek vele nem becstelen az a fiú. Az nem.;? csak nagyon öregek, s megtörtek a szülei; nem volt, aki nevelje... Nekem nem lett volna szabad elzavarni. Hadd beszéljek vele? Mindenképpen jó lesz.

Somorja hallgatott egy ideig, aztán bólintott.

— Beszéljen. ; ; a vizsgálat az még úgyis folyik, hátha őszinte lesz magához a fiú. Neki is könnyebb, nekünk is.

Jani már tudott a vádról, ott ült egy vasrakáson az udvarban, kialudt cigaretta csutkát nyomogatott az aj jár között; Felnézett; mikor meglátta Varjasit. de néni szólt - egy szót sem. Hallgattak mind a ketten.

— Varjasi bácsi... hát elhiszi rólam.-.j hogy én ... hogy én loptam. Mondja?

Varjasi hallgatott, még egy darabig, nézte a fiú arcát, szemét, mintha valahová egészen mélyre akarna tekinteni.

— Nem!

T ani felkapta a fejét, ránézett az öreg soJ kát látott, tapasztalt munkásra.

— Varjasi bácsi.. ; de rendes ember maga ...

— Minden dolgos ember rendes, ha becsületre nevelik ... Fél évszázad alatt sokat megtanul az ember, megtanulja, hogy becsületesnek lenni a legjobb.. ; pedig nem is tudod, milyen nehéz volt annak lenni a múltban; Hogy kellett harcolni a becsületért, éppen majd. mint a kenyérért. Védeni, óvni, nem egyszer magunkkal, a gyerekekkel, éhező gyomrunkkal szemben. ;. Nem hiszem, hogy te loptad volna el... neked csak kemény a fejed. ; ; meg nem érted, hogy most nincs szükség arra. hogy valamiféle egyedüli harcot vívjál a jövőért. Mert az úgy nem megy. : s együtt... mindnyájan .. ; úgy haladni mesz- szebb. Ügy haladni igazán.

— Varjasi bácsi... begőzölte a fejem, hogy a magam ura lettem. Meg az a nő is. ;. már nincs itt. Elzavartam, mert . ;. mert nem hozzám való. De lopni... Varjasi bácsi, az apá- mék majd éhenhaltak, mégsem vitte rá a lelkűk. hogy megdézsmálják a bérlő magtárát..; pedig azt a magtárt ők töltötték meg. ; ; De jó. hogy hisz nekem, Varjasi bácsi, sohasem hittem, hogy ilyen nehéz emberré lenni.;; Segítsen rajtam, úgy éljek meghálálom.

A többnapos vizsgálat Varjasit igazolta?

Nem egyszerű lopás volt az, hanem szabotázscselekmény, valami levitézlett földbirtokosból lett segédmunkás emelte ki a forgórész értékes csapágyát, abban bízva, hogy komoly fennakadás lesz emiatt az üzemben. Rajtavesztett.

Az öreg Varjasi büszkén jegyezte meg So- morjainak. a párttitkárnak.

— No. mit szól az orromhoz? Tudtam, hogy akit én nevelek, az nem lehet tolvaj. Ismerem én az embereket. Olyan munkás lesz ebből a fiúból, hogy talán még az újságok is írnak róla — sandított közben hátra, hogy nem hallja-e Jani. amit mondott.

De nem. Nevelős Jani fiatal munkás nem a beszédre figvelt. hanem a gépbe fogott munkadarabra. Némán ösezes«orított szájjal munkálta a tengelyt, mintha csak saját jövőjét fogta volna a gépbe, hogy fényesre csiszolja.

Mert milyen küzdelmes is, míg az elvetett magból illatos kenyér lesz. Pedig az csak egy kis magocska, s nem ember, ki helyét, sorsát 'keresi újuló életünkben.

I