Népújság, 1955. július (53-61. szám)
1955-07-03 / 53. szám
1 NÉPÚJSÁG 1955. Július 3. vasárnap. Tegyük a megye minden dolgozójának ügyévé a június 8-i határozat eélkitúzését mm A megyei pártaktíva haavás válásai hál mm Június 26-i számunkban részletesen közöltük a 21-én lezajlott megyei pártaktíva értekezlet beszámolóját. Most a hozzászólásokból közlünk részleteket. Az aktívaülésen — mint jelentettük — megjelent és felszólalt Kristóf István elvtárs, az MDP Központi Revíziós Bizottságának elnöke. Kristóf István elvtárs a Központi Vezetőség üdvözletét tolmácsolta az aktívaértekezletnek, majd a június 8-i határozat jelentőségét méltatta. Felhívta a figyelmet, hogy a határozat végrehajtása az egyre erősödő osztályharc közepette megy végbe, s ez a harc nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul. Az osztályharc a szocializmus építésének olyan kérdése, amelynek minden kommunistát át kell hatnia. A továbbiakban a kommunisták felelősségéről beszélt a határozat végrehajtásáért. Fokozni kell a felelősséget, a kommunista éberséget, öntudatot, hogy megfeleljenek annak a feladatnak, melyet nap mint nap végeznek. Ezután a falusi pártszervezetek helyzetéről beszélt és hangsúlyozta, hogy jó falusi pártszervezetek nélkül a termelőszövetkezeti mozgalmat fejleszteni, a falun a szocialista gazdálkodásra áttérni nem Iahet. Ezért fontos feladat a falusi pártszervezet további erősítése, mert raituk, elsősorban a kommunistákon, s ezen túl az egész dolgozó népen múlik a határozat megvalósítása. A Központi Vezetőség határozata kettős feladatot tűz elénk. Szükséges, hogy összefüggésében lássuk a két feladat nagy politikai jelentőségét, mely külön nem valósítható meg. Felhívta az aktívaülést: már most induljon meg a harc a tsz fejlesztéséért és az aratás, cséplés zavartalan jó elvégzésével segítsük elő a mezőgazdaság terméshozamának növelését. Bartha András a füzesabonyi Petőfi TSZ elnöke az agitációs munkáról beszélt. A mi termelőszövetkezetünkben — mondotta — a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az egyéniek felé történő agitáció előtt feladatunk az, hogy saját tagjainkat meggyőzzük az agitáció fontosságáról. A termelőszövetkezetekben elharapódzott az a helytelen nézet, hogy majd jön az új tag, ha akar, ha jobbnak látja. Ezen változtatni kell. A továbbiakban arról beszélt, hogy ma már minden egyes tömegszervezet dolgozója sokkal többet segít a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében. Tamás László elvtáns, az egri városi párt- végrehaj tóbizottság titkára arról beszélt, milyen következményekkel járt Egerben a jobboldali elhajlás. A két nagy termelőszövetkezet. Balázs Ignác és a Nagy József TSZ-ek taglétszáma és földterülete csökkent, mert nem kaptak komolyabb támogatást a felsőbb szervektől. A feladat most az, hogy a városi pártbizottság is és a tanácsszervek több segítséget adjanak termelőszövetkezeteinknek a fejlesztési munkához. Nagy János elvtárs, a kiskörei Dózsa TSZ párttitkára volt a következő felszólaló. Felszólalása Komócsin elvtárs beszámolójához, a gépállomással való viszony megteremtésének kérdéséhez kapcsolódott. Részt vettem a gépállomás! tanácsülésen — mondotta —, ott a gépállomás ígéretet tett arra, hogy ezentúl jobb munkát végeznek a termelőszövetkezetnél. A gépállomás jó munkája szorosan kapcsolódik a tsz munkájához, tőle függ a szövetkezet termés- eredménye. Mi az aratást a gépállomás segítségéve] öt nap alatt akarjuk elvégezni. Sütő Sándor elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője a kenyérgabona-termelés és a szarvasmarha-tenyésztés problémájával foglalkozott. Páífi Károly elvtárs, az egri állami gazdaságból elmondotta, milyen nagy feladata van gazdaságuknak a szőlőterületek növelésében, az egri tájegységnek megfelelő szőlőoltványok biztosításában. Utána Árvái Dezsőné elvtársnő, az MNDSZ megyei elnöke az asszonyok munkájáról beszélt. Hogy termelőszövetkezeteink fejlődtek, ebben része van a nők. a családtagok fokozottabb bekapcsolódásának. Majd arról beszélt, hogy az asszonyok munkába- állításának egyik feltétele, hogy megbecsüljék, segítsék őket. Ferenc János elvtárs. a hatvani járási párt- bizottságtól elmondotta, hogy járásukban a legfőbb hiba a termelőszövetkezetek vezetésében van. A tsz-elnökök és párttitkárok egy része nem képzett, nem tudja biztosítani a megfelelő színvonalú vezetést. Pedig ahol a vezetés jó, ott jól működik a termelőszövetkezet és jó a kívülálló dolgozó parasztok véleménye is. Török Péter elvtárs, a füzesabonyi DISZ JB titkára a termelőszövetkezeti DISZ-fiatalok munkájával foglalkozott. Általában az a tapasztalat, hogy az elmúlt évhez viszonyítva jóval több fiatal dolgozik a tsz-ekben. Örömmel lépnek be a tsz-fiatalok a DISZ-be, sőt példa van arra, hogy az egyéni dolgozó parasztok fiai is a tsz DlSZ-szerve- zetébe lépnek. S allés Gyula elvtárs, a megyei párt VB osztályvezetője arról beszélt, mennyire fontos a KV-hatá- rozat rendszeres tanulmányozása, magyarázása. Erre kell mozgósítani most a propagandistákat, az agitátorokat, az aktivisták széles hálózatát. A határozat megértése és megértetése erőt ad a nehézségek leküzdésére, a határozatok megvalósítására. A mezőgazdaságfejlesztési határozat végrehajtásának egyik alapvető feltétele a falusi pártmunka megjavítása. A pártszervezetek további erősítése — hangsúlyozta — feltétele annak, hogy a mezőgazdaság szocialista szektorait megerősítsük, a termelőszövetkezeteket számszerűen is továbbfejlesszük, hogy szilárduljon a politikai felvilágosító munka, hogy megjavuljon a falu politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális szervezeteinek munkája. Egyik legfontosabb feladatunk most tovább szilárdítani a kommunisták egységét, erősíteni kapcsolatunkat a pártonkívüli dolgozókkal. Meg kell javítani a tag- és tagjelölt-felvételi munkát a falusi pártszervezetek megerősítése érdekében, s azokban a tsz-ekben, ahol nincs még párt- szervezet, sürgősen meg kell alakítani. Tóth György elvtárs, a pétervásári párt VB titkára arról beszélt, hogy milyen komoly feladataik vannak a járás termelőszövetkezeteinek megszilárdításában, számszerű fejlesztésében, milyen téves elméletek gátolják a tsz- mozgalom fejlesztését. Kecsmár János elvtárs Kerecsendről azt kérte a megyei párt-végrehajtóbizottságtól, hogy az elkövetkező időben a felsőbb szervek adjanak több segítséget a szövetkezet fejlesztéséhez. Szentgyörgyi elvtárs Lőrinciből elmondotta, hogy a község határában hatalmas lehetőségek vannak az öntözéshez. Elhatározták, hogy összehívják a legjobb üzemi dolgozókat, dolgozó parasztokat, s megvitatják, hogyan lehetne termelőszövetkezetet alakítani, s a Zagyva vizét felhasználni a magasabb termés- eredmények elérésére. Tóth Sándor elvtárs, a hevesi JB titkára a kommunista példamutatás jelentőségéről beszélt. A mi területünkön — mondotta többek között — komoly hiba van ezen a téren. Nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy pártszervezeteinket felkészítsük erre a nagy munkára, hogy példával járjanak elől az egyéni gazdálkodók előtt. Ennek hiánya máris tapasztalható, egyes községekben elmondják a pártonkívüli dolgozó parasztok, hogy egyetértenek a termelőszövetkezet fejlesztésével, de szeretnék látni a kommunista egyéni parasztok példamutatását. Hozzászólásában foglalkozott azzal is, milyen lehetőségek vannak a járásban az öntözésre. Fejes János elvtárs a dormándi állami gazdaság dolgozói nevében ígéretet tett arra, hogy nemcsak vetőmaggal, tenyészállatokkal, hanem egyébbel is segítik a termelőszövetkezeteket. Antal János elvtárs. a kömlői Kossuth TSZ elnökének felszólalása után Deli István elvtárs a MEDOSZ munkájáról beszélt. Elmondotta, azért, hogy állami gazdaságaink nem töltik be teljes egészében feladatukat, ezért felelősek a MEDOSZ-szervezetek is. Ezen a téren van már változás, ezt bizonyítja az állami gazdaságokon, a gépállomásokon fejlődő munkaverseny is. Annak érdekében, hogy a Központi Vezetőség határozatát végrehajtsuk. javítani kell a MEDOSZ-szervezetek munkáján is. Az aktívaértekezlet Komócsin elvtárs zárszavával ért véget. Öt nappal a határidő előtt befejezték a június havi tervet Megyénk több üzeme mellett a Mátravidéki Ásványbánya Vállalat felnémeti mészkőbánya üzeme is befejezte június havi tervét június 25-re és a hónap hátralevő munkanapjain még 2200 tonna mészkőt termel. E szép eredmény elérésében nagy része van Bukovinszki, Harmati, Köles, Barkas b. József, Bjzáth g. Lajos brigádjainak, akik a munkaversenyben a tervükön felül vállalt kötelezettségeket is példásan teljesítették. Lovász Ámítás körz. üzemvezető Sajtó terjesztési hét Bélapátfalván A Bélapátfalvi Cementgyárban a Népújság kiadóhivatala június 20—25-ig az üzem párt- szervezetének és a vállalat vezetőségének segítségével pártsajtó terjesztési hetet szervezett. A felállított sajtópavilonban az elmúlt év folyamán megjelent cikkeket olvashatták a dolgozók. A terjesztési hetet aktíva-értekezlet előzte meg, melyen a részvevők vállalták, hogy üzemükben felvilágosító munkával segítik a pártsajtót olvasók táborának kiszélesítését. A lelkes munkának megvolt az eredménye: egy hét alatt 210 dolgozót győztek meg pártunk lapjainak előfizetésére. A munkában igen szép eredményt ért el a cementüzem pártszervezetének titkára, Barta Sz. Kálmán elvtárs, aki egy hét alatt több mint 40 új előfizetőt gyűjtött. Jó munkát végzett, segített a szervezési munkában Sas Károly elviárs, valamint a kőbányai alapszervezet több lelkes aktívája. Az alapszervezetek versenyeztek az előfizetők gyűjtésében, s naponként értékelték az eredményeket. A kőbányai alapszervezet titkára, Ipacs elvtárs versenyre hívta a cementüzem alapszervezetét, de mivel a vállalásától csupán néhány újságpéldánnyal maradt le, a terjesztési versenyt a cementüzemiek nyerték meg. Jó munkájukért a pártbizottság könyvvel jutalmazta őket. A sajtóterjesztési hét után a kétszázad ik előfizetőt, Kovács Cs. Béla kazánházi dolgozót szeretettel üdvözöljük. A Népújság szerkesztősége és kiadóhivatala köszönetét fejezi ki a pártbizottságnak, az alapszervezeteknek, a vállalat vezetőségének és a lelkes aktíváknak. A feladat most az, hogy nevelő munkával biztosítsák, hogy az olvasók lelkes tábora tovább fejlődjön. Fel- világosító, meggyőző munkával érjék el, hogy a Bélapátfalvi cementgyár valamennyi dolgozója olvassa a pártsajtót. Tóth József kiadóhivatalvezető A nacionalizmus ellenszerei Irta: Dr. Némedi Lajos, az egri Pedagógiai PÁRTUNK Központi Vezetőségének márciusi határozata felhívta a figyelmet a jobboldali elhajlás egyik legveszedelmesebb megnyilvánulására, a nacionalizmusra. Azóta a Szabad Nép és a pártsajtó más orgánumainak hasábjain értékes fejtegetések jelentek meg e témáról, és nagy segítséget adtak a nacionalizmus elleni ideológiai harchoz. Úgy érzem azonban, hogy többet beszéltünk eddig a reakciós burzsoázia eme veszedelmes ideológiai fegyveréről, de már kevesebb szó esett arról, hogy adott esetben hogyan kell, és hogyan tudunk ellene harcolni. A nacionalizmus jelenségeinek és veszélyességének felismerése és felismertetése nagyon fontos fegyvere pártpropagandánknak, de feltétlenül ki kell egészíteni a leküzdés során a követendő módszerek elemzésével. — A továbbiakban, a kérdés lényegének összegezése után főként ez utóbbira teszünk kísérletet, módot adván arra, hogy vitában fejthesse ki minden érdeklődő a maga esetleges ellenvéleményét, megtegye kiegészítő javaslatait. Sokan úgy vélekednek, hogy a nacionalizmus a burzsoázia ócska, rozsdás fegyvere, ma már csupán az ideológiai lomtár furcsasága. Semmi sem volna félrevezetőbb, mint egy ilyenféle hiedelem. Igaz. hogy a nacionalizmus a burzsoáziával együtt születik, de — a mi viszonyainkra alkalmazva — nem hal el a burzsoázia bukásával. Nálunk is túlélte a burzsoáziát, a burzsoázia hatalmát: bent az országban ma is vannak gyökerei a szétvert, de meg nem semmisített osztályellenség gyérülő soraiban. De szívesen táplálja, szítja a nacionalizmus tüzét az imperialista környezet, ellenségeink magyar nyelvű rádióadásai. A legkönnyebben a nacionalizmus szirénhangjaival környékezhetik meg még ma is az ideológiailag nem elég szilárd talajon álló dolgozóinkat. Magyar szívükhöz szól, a legszentebb érzésekre hivatkozik. A nacionalizmus kígyóként kúszik soraink közé. és a mindannyiunkban élő hazaszeretetei akarja kihasználni az osztályellenségnek olyan céljai érdekében, melyek éppen ennek a hazának a megdöntésére irányulnak. Nem kis éberség kell a szirénhangok kivédéséhez, elsősorban az idősebb generációnál, hiszen a Horthy-korszak- ban az iskola, a sajtó, a mozi, színház, mind a nemzeti gyűlölködés szellemében „neveltek“, és nehéz levetni a belénk rögződött nézeteket. Ha elég éberek vagyunk. meg- érezzük, hogy a nacionalizmus bármilyen megnyilvánulásában az osztályellenség hangja szól. De mindenképpen figyelmeztetés ez: agyunk, lelkünk egy zugét még nem tisztítottuk meg a múlt Ideológiai szennyétől, egy eldugott sarkot még nem világított be a párt világnézetének ragyogó napsugara. NAPRÓL NAPRA megújuló harcban győzhetjük csak le a múlt sötét árnyait. De becsületes, nyílt Harc kell ehhez. Korántsem elég a hallgatás. Beszélni, vitatkozni kell problémáinkról. Módot kell biztosiFóiskola igazgatója tani arra, hogy mindenki becsületesen felvethesse kételyeit és elvi vitákban győzhessük meg egymást a marxizmus— leninizmus igazáról. A mi világnézetünk igazáról meggyőződni nem nehéz, és meggyőzni sem nehéz azt erről, aki — mégha kétkedik is, ingadozik is egyes kérdésekben, mégha visszahúzza is a múlt hatása — alapjában véve becsületes, és őszintén keresi az igazságot. A tények ugyanis mellettünk, a mi igazunk mellett szólnak. Vagy ha nem szólnak mindenki számára érthetően, hát szóra kell a tényeket bírni — és ez nem nehéz, ha sziklaszi- lárd bennünk a meggyőződés. A NACIONALIZMUS az elmúlt években az egyetemeken és főiskolákon, kispolgári és kispolgári befolyás alatt álló értelmiségi körökben nyílt és burkolt formákban mutatkozott. A nyílt, brutális formái a revizkmizmus és az antiszemitizmus voltak. Ezeket felismerni és így leküzdeni is köny- nyebb. Éppen ezért az osztályellenség burkoltabb formákban is adagolta az ideológiai mérget. A nacionalizmus áll a Hazafias Népfront olyan jobboldali eltorzításai mögött, mely szerint ez a széles és értékes tömegmozgalmunk a mindenáron való nemzeti egységet hivatott megvalósítani, minden magyart hivatott egyesíteni. Az osztályellenségnek használ az osztályharc bármi eszközzel való tompítása, a dolgozók tudatának és éberségének elal- tatása. A „ne bántsuk egymást hiszen magyarok vagyunk!“ szirénhangok mögött a népnyúzó urak hatalomvágya liheg, mely olyan szívesen dúlná fel a magyar demokrácia vetéseit. De az osztályharc világméretekben is dúl, a nacionalizmus mérge a szocializmust építő tábor országai között is ellentétet szeretne szítani. Ezért utalgat a magyar népi demokrácia „sajátos“ fejlődésére, amely elmélet mindig egyben a Szovjetunió felszabadító szerepének a lekicsinylését is tartalmazza. De újra konkolyt szeretne hinteni a szomszédainkkal kiépített jó viszony tiszta búzája közé is. Sajátos burkolt formáját jelenti a nacionalista kútmérge- zésnek nemzeti múltunk nacionalista értelmezése. — A párt mutatott rá 1945 után többször is arra, hogy menynyire meg kell becsülnünk nemzeti múltunk haladó hagyományait, nemzeti kultúránk időtálló értékeit. Az ellenség ebbe kapaszkodott bele, és az utóbbi években kritikátlanul eszményesítette történelmi és kulturális hagyományainkat. Kezdték feléleszteni a magyar „kultúrfölényről“ táplált illúziókat, a „magyar glóbusz“ elméletét, melyhez megint törvényszerűen kapcsolódott a Szovjetunió eredményeinek a lekicsinylése, vagy ha eddig nem merészkedtek, hát legalábbis a szomszédos népi demokráciák kultúrájának és eredményeinek vállveregető lebecsülése, sőt ócsárolása. „Nekünk van Petőfink, de mutassanak a csehek vagy a lengyelek egy Petőfit’“ A múlt haladó hagyományai megbecsülésének jelszava alatt, vagy inkább ürügyén egyetemi körökben kezdték hangoztatni, hogy a múlt egyetem sokkal jobb volt. mint a mai. akkor jobban tanítottak és többet tanultak. Tanároknál is megfigyelhető volt olyan vélekedés, hogy „bezzeg a mi időnkben!’ „mi a vizsgákon ennyit és ennyit tudtunk!“ stb. — A sok jelenség közül csupán egyre hadd mutassunk még rá. Az utóbbi két évben a nemzeti érzékenység olyan fokát sikerült egyes esetekben kitermelni, mely egyenesen érzelmileg szembehelyezkedik kulturális örökségünk marxista kritikai elemzésével. Sokan ragaszkodnak ahhoz a múlt iskoláiban tanult nézethez, hogy Madách Imre Az ember tragédiájában korszakalkotó remekművet alkotott. hogy ez a dráma még Goethe Faustját is felülmúlja stb. Pesten a tragédia felújításakor kilométer hosszú sorfalat áiltak a jegyekért, és az első előadásokon minden második néző szövegkönyvvel a kezében ült, és ellenőrizte, hogy ezek a kommunisták vajon mit hagynak ki a drámából. Sokan nem vették hát szívesen, hogy Lukács György nagy mérséklettel és józansággal mutatott rá Madách művének világnézeti és művészi korlátáira a Szabad Nép hasábjain. HOGYAN küzdjünk a nacionalizmus ellen? Hogy elhallgatással és elhallgattatással nem érdemes, arról már beszéltünk. Vitatkozni kell. nem szabad szemérmesen palástolgatni a fertőző gócokat. — A legfontosabb persze annak a megértése, hogy — a sokszor burkolt formákban is — mi az ellenség szándéka. De talán a legelső és legelemibb dolog azt megmagyarázni és megértetni, hogy a nacionalizmusnak még olyan burkolt megjelenési formái és tünetei mögött is ellenséges szándék van. Ez az ellenség az osztályellenség, a magyar népi demokrácia ellensége, a szocializmus ellensége. A szocializmus építése szakadatlan osztályharc közepette folyik, nem is folyhatik másképp. À nacionalizmus olyan ideológiai fegyver, mellyel az ellenség az osztáíyharcot. igyekszik tompítani, gyengíteni, és így minket igyekszik gyengíteni, hogy ne építhessük fel a szocializmust, vagy legalábbis sokkal lassabb ütemben haladjunk előre, mint ahogyan szeretnénk. — Ha eddig a felismerésig eljutottunk, akkor a becsületes embereknél már nyert ügyünk van. Csakhogy éppen az nehezíti meg a harcot a nacionalizmus ellen, hogy nehéz felismerni egyes jelenségeit, és főképpen nehéz elválasztani sokszor az igaz hazafiságtól; nehéz elválasztani a túlzott nemzeti önérzetet, mely mások lebecsülését hordozza magában, a jogos nemzeti büszkeségtől. Jól fel kell magunkat vértezni a harcra, mert az ellenség nem is olyan ügyetlenül forgatja fegyverét. De legyünk mi okosabbak, ügyesebbek, műveltebbek! A nacionalizmus legfontosabb ellenszere az igazi haza- flság. Ezt kell kifejlesztenünk dolgozóinkban, akik szeretnek hevülni valami nagyért és nemesért. Szeresse hát minden becsületes dolgozó magyar az épülő szocialista hazáját, szeresse mindazt, ami a szocializmus építését, a haladást előre viszi, szeresse a pártot, az országépítés motorját. Szítsuk magasra a lelkesedés lángját, élesszük a szeretet melegét az emberi haladás élén járó Szovjetunió iránt, és az emberi haladásért küzdő minden nép iránt, a tőke embertelen uralma ellen harcoló dolgozó milliókért, az egész haladó embe-
