Népújság, 1955. június (44-52. szám)

1955-06-12 / 47. szám

2 NÉPÚJSÁG Í955. június 12. vasárnap. ARTELBT Hozzászólás az önköltségcsökkentési vitához : Megkezdtük az 1955/56-os pártoktatási év A takarékosság sokat javíthat az önköltségen hallgatóinak a kiválcgatását A KÖZPONTI Vezetőség határozata alapján az 1954— 1955-ös pártoktatási évben a III. pártkongresszus anyagát tanulmányoztuk minden okta­tási formán. A kongresszusi anyag tanulmányozásával meg­értettük azokat a tennivaló­kat, melyet a szocializmus épí­tése jelenlegi szakaszán előt­tünk állnak. Az anyag tanul­mányozása nagyban elősegítet­te dolgozóink öntudatának nö­velését, a kommunisták akti­vitásának kibontakozását, pél­damutatásának érvényesülését, serkentően hatott a termelés­re. A kongresszusi határozat tanulmányozásával egyidőben üzemünkben javult a munka- fegyelem, nőtt a termelékeny­ség, csökkent az önköltség. Az elmúlt oktatási évnek azonban üzemünkben is meg­volt az árnyoldala. Még min­dig nem sikerült úgy meg­szerveznünk az oktatást, hogy az zökkenőmentesen, lemor­zsolódás nélkül fejeződhetett volna be. Vidéki pártoktatá­sunk — Egerbocs kivételével — majdnem teljesen meg­szűnt. Egercsehiben az alső- és a középfokú iskolán szintén nem folyt megfelelően a ta­nulás. Egercsehiben csak egy középfokú iskola fejezte be teljes létszámmal, jó ered­ménnyel az oktatási évet. La­zaság volt a felsőfokú iskolán is. ahol a műszaki vezetők, 'ko^épkáderek tanultak. Töb­ben a hallgatók közül kény­szernek tartották a tanulást, nem készültek lelkiismerete­sen a foglalkozásokra, általá­ban a nagy elfoglaltságra hi­vatkoztak. AZ OKTATÄSI évben mu­tatkozó hibák forrása dön­tően a propagandisták mun­kájában volt. A propagandis­ták nem foglalkoztak a hallga­tókkal, belenyugodtak abba, hogy egyesek nem jelentek meg az iskolákon, hogy nem készültek fel megfelelően, azt. gondolták, a hallgatókkal való foglalkozás csak a párttit­kár, a DISZ-titkár. az ÜB-el- nök feladata. így gondolta ezl még a felsőfokú iskola propa­gandistája Ficzere elvtárs is. de így vélekedett a gépüzemi középfokú iskola propagandis­tája. Sokszor a propagandis­ták sem készültek fel megfe­lelően az egyes foglalkozásra. Igaz, hogy a propagandisták­nak sem a pártbizottság, sem a gazdasági vezetőség nem adott elég segítséget munká­jukhoz. A pártbizottság e'nézte azt. hogy az oktatás színvo­nala nem megfelelő, nem von­ta felelősségre ezért a propa­gandistákat, az iskolák hall­gatóit. Az elmúlt oktatási év hibáin okulva, a pártbizottság, mcst sokkal alaposabban, tervsze­rűbben látott hozzá az 1955— 1956. pártoktatási év előkészí­téséhez. A pártbizottság az alapszervezetek vezetőivel kö­zösen válogatta ki. hagyta jó­vá a propagandistákat. Olyan elvtársakat bíztunk meg pro­pagandamunkával, akik poli­tikailag képzettek, munkában, fegyelemben példamutatók. A propagandisták támogatásá­val, segítségével már most megbíztunk egy-egy vezetősé­gi tagot. A közeljövőben ösz- szehívjuk a propagandistákat, s megbeszéljük velük azokat a tennivalókat, melyet az ok­tatási év beindulásáig végez­niük kell. A hallgatók kiválogatását is megkezdtük üzemünkben. A belüze.mben, a gépüzemben Monosbélbem és az irodában előkészítő bizottságokat hoz­tunk létre. Az előkészítő bi­zottságban egy-egy pártvezető­ségi tag, egy-egy propagandis­ta és egy pártcsoport-bizalmi felvilágosítja a hallgatókat a politikai képzés fontosságáról, a Szervezeti Szabályzatban vállalt kötelezettségről. A hall­gatók kiválogatásánál minden egyes kommunistával beszé­lünk. Tisztázzuk velük az ön­kéntesség elvét, melyet tavaly is sokan félreértettek. Meg­magyarázzuk, hogy minden kommunistának kötelessége tanulni, s az önkéntesség azt jelenti, hogy minden kommu­nista maga választhatja meg. milyen fokon vesz részt rend­szeres pártoktatásban. AZ ELMÚLT oktatási év­ben tapasztalhattuk, hogy az előkészítő bizottságok tag­jai nem beszéltek minden párttaggal és több olyan párt­tag volt. aki elmondta, hogy szívesen tanult volna, ha fi­gyelmeztették volna köteles­ségére. Hogy ezt elkerüljük, az előkészítő bizottságok mel­lett megszerveztük az instruk- tori hálózatot is. Ebben szin­tén vezetőségi tagok és párt- csoport-bizalmiak dolgoznak, ellenőrzik az előkészítő bi­zottságok munkáját, s maguk is foglalkoznak a hallgatók­kal. A pártvezetőség, a pártbi­zottság nem elégszik meg az­zal, hogy csak egy alkalom­mal beszél a párttagokkal az oktatási év előkészítéséről, ta­nulásukról. Az oktatási év megkezdéséig az előlkészítő bi­zottságok, az instruktor! háló­zat állandóan foglalkozik az oktatási fokozatok szerint ki­válogatott hallgatókkal. Az ok­tatási év előkészítését felhasz­náljuk arra is, hogy felvilágo­sító munkát végezzünk a dol­gozók között, összekapcsoljuk a kommunisták tanulásét a termelésre való mozgósítással és a dolgozók ügyes-bajos problémáinak megoldásával is. Szecskó Kálmán, Egercsehi. pártbizottság tit­kára. Napjainkban, a szocializmus építése során, egyik legdön­tőbb kérdését tárgyalja Lapis elvtárs május 29-i cikkében. Szükségesnek érzem, hogy építőipari vonalon néhány dol­got én is elmondjak. Azt hiszem, nem túlzók, ha azt állítom, hogy az önköltség magassága terén az építőipar vezet. Ennek meg vannak a maga objektív okai, de az okok felismerése kell, hogy azok megszüntetésére késztessen bennünket. Nálunk a felszaba­dulás előtt az építőipar kisipari jellegű volt és az a mélyreható politikai és gazdasági változás, amely országunkban végbe­ment, megteremtette a szocia­lista je-legű építő-nagyipar szüKSégessígét és feltételeit. ,.Sürgősen újjáépíteni és újat építeni”, ez volt a jelszó és természetesen az első időben a mennyiségi problémán' kívül az ipar új káderei nem igen érintették a minőségi, még in­kább a gazdasági kérdéseket. Erős műszaki káderproblémák voltak, hogy ne is említsük a politikai káderhiányt. Az or­szág legjobb műszaki vezetői elfoglaltak egy-egy harcállás­pontot, de a vezetés nagyon kevés pontjára került nagy­ipari gyakorlattal rendelkező szakember. Az elmúlt 10 év új műszaki csoportot nevelt ki, amelynek tagjai a mennyisé­gi követelmény mellett lassan minőségi célokat is tűztek ma­guk elé. A mennyiségi és minőségi Négynapos előnnyel dolgozik a Recski Ércbánya A Recski Ércbánya dolgozói, amikor csatlakoztak a húsz budapesti nagyüzem felhívásá­hoz, úgy határoztak, hogy éves tervüket december 20-ra feje­zik be. ígéretük valóraváltásá- hoz nagy szorgalommal láttaa hozzá és máris komoly ered­ményeket értek el. Január el­sejétől június 8-án reggelig majdnem száz tonna színport adtak tervükön felül népgaz­daságunknak és ezzel már négynapos előnyre tettek szert tervük teljesítésében. A többtermeiés mellett nagy gondot fordítanak az olcsóbb, gazdaságosabb termelésre is. Ezen a téren szintén jelentős eredményt érték már el. Az előírt tervhez viszonyítva az egy tonna színpor előállításá­nak önköltségét száz forinttal csökkentették már az ércbánya dolgozói. követelményekért vívott harc alatt mutatott rá a pártkon­gresszus az önköltség fontos­ságára és a gazdaságosabb ter­melést tűzte ki Iparunk egyik fontos feladatának. Ezt persze nem lehet egyik napról a má­sikra megoldani. Az ipar min­den dolgozóját segítségül kel­lett hívni a következetesen ol­csóbb termelésért. Nézzük meg, melyek azok a területek, ahol az önköltség csökkentésére legtöbb lehető­ség van. Az anyagtakarékossággal — kivitelezésnél és t-rvezésnél — sokat el lehet érni. A tervezés­nél meg kell szüntetni a luxus- jellegű szerkezeteket, ugyan­akkor az egyszerű szerkezetek tartósságát feltételemül szem előtt kell tartani. Nincs szük­ség arra. hogy vidéken bérka- szárnyákat építsünk, egyrészt az ott lakók sem kívánják ezt, másrészt pedig ezek építési költségei semmivel sem o csób- bak, mii t a földszintes lakó­épületeké. A kivitelezés anyag­pazarlása közismert. Az egyéni felelősség alapjár kell betar­tani az any :gnormákat, de a meglévő any’gnormákat fel­tétlenül felül kell vizsgálni. Az olyan norma, amely soha nem tartható be (például a mész, homok stb. anyagnorrnája) la­zaságokra ösztönöz a többi normával szemben. A munka- és bérfegyelem megszilárdítása csökkenti az önköltséget. A selejtes mun­ka leértékelése ösztönöz a mi­nőségi munkára és sok felesle­ges utánjavítási költség felme­rülésétől óv meg. A munkafe­gyelemben a teljes munkaidő ledolgozása, az igazolatlan mu­lasztások megszüntetése a gyártmány egységére eső költ­séget csökkenti, nem beszélve a munka láncfolyamatát meg­zavaró, az egyes dolgozók fe­gyelmezetlenségéből adódó munkaidő kiesésekről. Az Önköltség ^csökkentését az is elősegíti, ha az igazgatást költségekkel takarékoskodnak A gépírópapírtól a telefon- és postaköltségek, vagy a gépko­csik használatáig minden fil­lért meg kell nézni, mire for­dítjuk és a feltétlen szüi-séges- től egy hajszálnyival sem sza­bad többet megengedni. Meg kell szüntetni a felesleges ad­minisztrációt, ami viszont szük­séges ebben a munkában, azt a lehető legjobban kell elvégez­ni. Az adminisztrációs munkát úgy kell elosztani, hogy min­denkinek 100 százalékos le­gyen a terhelés és felesleges munkaerő adminisztratív vo­nalon ne legyen. Ugyanakkor azonban a túlterhelést is meg kell szüntetni egy-egy dolgo­zónál. A takarékosság minden­kinek becsületbeli ügye kell, hogy legyen, mert a népgazda­ságnak megtakarított minden fillér hozzájárni szocialista ha­zánk építéséhez. Az említett témakörökön be­lül és még ezeken kívül is számtalan lehetőség van az önköltség csökkentésére, pél­dául az újítási mozgalom. (Lé­nyeg, hogy érdemtelen vagy bevezetésre alkalmatlan újítá­sokat ne díjjazzunk.) Feltétlen meg kell még em­lékezni arról, hogy az önkölt­ség csökkentésnek alapfeltéte­le az önköltség mérése, mely az építőipar területén mos! kezdett kialakulni. Szükséges, hogy a meglévő költségvetési rendszerünket jobbá tegyük úgy, hogy az önköltség csök­kentésre ösztönözzön. Az úgy­nevezett bázis árrendszer fenn­tartása me’Iett egyidejűleg meg kell oldani a folyóár kér­dését is. Napjainkban annj’i sokféle tényező befolyásolja a vállalatok akkumulációját és így a folyó ár alapján minden nyereséget és veszteséget könnyűszerrel ki lehet mu­tatni. E kérdések megoldása folya­matban van, de eredményt csak úgy érhetünk el, ha mir- den dolgozó a saját munkahe­lyén mindent megtesz a Köz­ponti Vezetőség határozatainak megvalósításáért. Nyárády Győző, oki. mérnök, ÉM Heves megyei Áll. Építőipari Váll. termelési osztály vezetője. OOÛOOOOOOÛGOOOOOOO XXÖCODCCO^CCOOCOOCOOOOCOOCC<XXXXX)OOOOCOC v> oooooooooc- Ooococooccx3coooocoooaoocx3oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooocoooooc LLOOUJUUUbUIUU 1 7Q4 "‘ben a Becsben meg- jelenő Magyar Hír­mondó február 28-i számához érdekes felhívást mellékelt. A felhívás a magyar nőkhöz for­dult „Jelentés a magyar asz- szonyi nemhez“ címmel. Kár­mán József fiatal pesti ügyvéd. Pajor Gáspár orvostanhallgató és Schedius Lajos, a pesti egye­tem 25 éves esztétika profesz- szora, magukat névszerint meg sem nevezve, azt a szándéku­kat jelentették be az ország közvéleményének, hogy folyó­iratot kívánnak kiadni és pe­dig egyenesen a nők számára, így volt az akkor szokásban. A magyar írónak előbb előfizető­ket kellett gyűjtenie és csak azután akadt olyan nyomda, amelyik vállalkozott a folyó­irat vagy könyv kinyomtatá­sára. A jelentés bevezető része a nőket dicsőíti: „A jó anyater­mészet különös szorgalommal formálta az asszonyt. A kelle­metességeket adakozó kézzel ruházta erre a teremtések első szülöttjére. A szépség, az ő vonzó isteni erejével a világ díszévé kente fel... Puszta és üres volna az élet, setét mint a sír, irtóztató mint a kietlen tömlöc, az asszonyi kedvesség nélkül.“ Ezek a bókok bármely férfi díszére válnának, de a há­rom fiatalembert éppen nem a bókolás üres szándéka vezeti, ök azt is látják, hogy az ő korukban ezek a szén tehetsé­gek és adományok „titkos pó­lyában feküsznek ... az asz- szonynál." Hiába formálta a természet különös gonddal a nőt. tehetségeit a társadalom, az akkori társadalmi rend nem engedi kifejlődni. „Az emberi nemzet szép felének formálását t hasznos gyönyörködtetését“ kzinte elfelejti és „minden írá­sok csak a férfit, annak oktatá. lát va<ry mulatságát tárgvoz- zák“. A nők minden ember első nevelői, „akik a legmaradan­dóbb érzéseket nyomják a ne­Százkívan éve jeleni meg az első magyar női folyóirat, az Uránia velés által a gyenge gyermeki szívbe“ és mégis szinte semmi figyelmet nem fordítanak az asszonyok nevelésére. úgy, hogy azok „esméretlenek azok. kai a kötelességekkel, s mó­dokkal, amelyeknek teljesí­tése lételéknek első célja“. T lyen elgondolások késztet­ték Kármán Józsefet és társait, hogy olyan folyóiratot adjanak ki, „amely különösen az asszonyi nemet illető esmé- reteket hozzon forgásba, ked- veltetó móddal hasznos tanítá­sokat adjon, mulattasson és oktasson is, készítsen jó gon­dolkodó anyákat, ossza vélek a nevelés terhét, formáljon hű s tiszta erkölcsű házastársakat, kellemetes társalkodónékat: — egyszóval, amely kézikor)- -e lem-en hazánk leányainak". A folyóirat címéül a magyar asszonyi nemet tisztelő s ked­velő hazafiak“* a csillagászat múzsájának, Urániának nevét választották. 160 évvel ezelőtt Magyaror­szágon nem sokat törődtek ál­talában a nők nevelésével, de még nemes értelemben vett szórakoztatásával, olvasmá­nyaival som. Mint minden osz­tálytársadalomban, a feudaliz­musban is elnyomott helyzet­ben él a nő és másodrangú sze­repre van kárhoztatva. 1783- ban ezzel a címmel jelenik meg e*v kis füzet, valamelyik ma­gyar nyomdában: „Megmuta­tás. hogy az asszonyi szemé­lvek nem emberek; az írásból és a józan okoskodásból nap­fényre hozatott.“ A kis füzet címe azt is elárulja, hogy az asszonyok ember számba sem véte’ének indokait az egyház tanításaiból merítik. A magyar felvilágosodás e^nk legneme­sebb vállalkozása volt ilyen körülmények között az első női folyóirat kiadása. Mit Ígért tartalmában az Uránia? A jelentés részletes tervet közöl erre vonatkozólag. Az első. ami szembetűnik ben­ne, hogy csupán világi tudo­mányokat irányoz elő a nők számára, akik pedig a korban egy kis zenén és rajzon kívül alig tanultak egyebet a kate­kizmusnál. Erkölcsnemesítő re­gényeket, novellákat, nevelés- tani cikkeket, történelmi, ter. mészettudományi, esztétikai is­mereteket kívánnak adni Kár- mánék a külföldi és hazai szín­házról szóló tudósításokat, új színdarabokat, anekdótákat, de ezen felül apró házi mestersé­gek és orvosságok leírását ígé­rik a magyar asszonyoknak. Arra is törekednek majd, ho^v széD formát adjanak a folyó­iratnak és képekkel is díszítsék azt. Évenként négy kötet jele­nik meg belőle a mai könyv formának megfelelően, össze­sen 6 Ft-ért. (A Magvar Hír­mondónak ugyanebből a szá­mából tudjuk, hogy ebben az időben a székesfehérvári gim­názium igazgatójának a fize­tése évi 500 Ft volt.) 1 70/1 nvarán megjelent a folyóirat első kötete és büszkén felsorolta minden előfizetőjét. Bizony nem voltak sokan a két magyar hazából, mindössze 103 család fizetett elő 114 példányra. Az előfize­tők között ott találjuk a kora­beli értelmiséget és néhány birtokos nemes családot. A II. kötetnek 138. a Ill-nak 142 elő­fizetője volt. A bátor szerkesz­tők az első kötetben kijelentik, hóm- az előfizetőik kevés szá­ma nem rettenti el őket a vál­lalkozás folytatásától, sőt bizto. sítiák olvasóikat, hogy ha újabb előfizetők nem jönnének, akkor is kihozzák az I. évfolya­mot a maguk erejéből. Az Urániából három nyol- cadrét alakú könyvformáiú kö­tet jelent meg. A kötetnek tar­talma nagyrészt megfelel a szerkesztők terveinek. A leg­értékesebb darabokat Kármán József, a magyar széppróza egyik első igazi mestere írta. Az Uránia hasábjain jelent meg az ő tollából az első ma­gyar eredeti regény, a Fanni hagyományai, itt látott nap­világot irodalmunk egyik leg­bátrabb hangú kritikai tanul­mánya. A nemzet csinosodása. A folyóirat változatos tartalma csakugyan a nőknek szólt, hi­szen a közölt kis regény hős­nője is vidéki magyar nemes kisasszony. De szépen megírt eszmefuttatások tárgyalják a szerelem és házasság kérdését, ostorozzák a szülők akaratával a lányokra kényszerített érdek- házasságot. A folyóirat egy má­sik érdekes darabja az idegen divatot majmoló, erkölcstelen na°vúri dámát csúfolja ki. A Módi divathölgye megveti a ma°var irodalmat, idegen kul­túrák adófizetőjévé vált. Az Urániának éppen az is célja volt, hogy magasszínvo- nalú olvasmányt adjon a ma­gyar nők kezébe, kiket eddig a táblabírói bölcsesség selejtes német és francia regények ol­vasására kényszerített. A ma­gyar szellemi életnek nem kis érdeke fűződött ahhoz. hogy ol­vasóközönséget toborozzon a nők körében. A felvilágosult magyar irodalom nemcsak se­gíteni akart tehát a magyar nőkön, hanem szövetségeseket is keresett bennük, kiknek se­gítségével maga is felemelked­hessek. — Az Uránia tartalmát eredeti magyar mesék, novel­lák, anekdoták, műtörténeti olvasmányok. Csokonai Vitéz Mihálynak néhány ifjúkori verse kották, recepjek és apró hasznos h*ri tudnivalók tették teljessé. Mértán írta róla va­lamivel később a kortárs iro- dalomtörténetíró. Pápay Sá­muel, hogy ez a folyóirat „min. den megkívántató tökéletesség­gel fel lévén ruházva, beillett volna Európa elsőbb dámáinak csinos kezeibe ...“ A z Uránia IV. kötete már nem jelent meg. Hiába fogadkoztak a lelkes szerkesz­tők. a III. kötet után kénytele­nek bevallani, hogy a 142 he­lyett 289 előfizető lenne lega­lább szükséges a folyóirat to­vábbi megjelenéséhez. De Pá­pay Sámuel szavaival élve, a nagyra törekedő kiadóknak „nem lehetett szerencsének ezen kis számot is öszveszerez- ni. s ezen angyali munka, két- három darabja után félben szakadott.“ A folyóirat lelke, Kármán József, kevéssel a III- kötet megjelenése után haza­tér Losoncra apja temetésére, és néhány hét múlva tragikus hirtelenséggel meghal. A csa­ládi hagyomány úgy tartotta, hogy annyi magyar íróhoz ha­sonlóan ő is részese volt Mar­tinovics Ignác köztársasági mozgalmának... Az Urániát, az első magyar női folyóiratot pedig eltemette a veszedelmes idő, mely szá­zadok óta ü'dözte már a ma­gyar szellem alkotásait. A francia felvilágosodás és a nagy francia polgári forrada­lom nálunk is erős visszhang­ra talált. 1790 táján pezsgő po­litikai és szellemi élet támadt és úw látszik, mintha meg­oldáshoz közelebb kerülnének a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás nagy prob­lémái. Ennek a nagy szellemi felbuzdulásnak a jegyében szü. letett meg az Uránia is, az el­ső magyar női folyóirat. — Azonban egyenlőre minden máskép fordult. Az uralkodó­ház és a magyar nemesség egyaránt megijedtek a fran­cia forradalom eseményeitől és hamarosan véd- és dac-szövet­séget kötöttek egymással a ha­ladás ellen. Az értelmiség egy maroknyi csoportja forradalmi mozgalmat szervez, de Marti­novics Ignác, ősz Pál, Haj­nóczy József és társainak feie a porba hull 1795 nyarán, a magyar irodalom kiválóságait pedig súlyos börtönbüntetés várja. Az országra rászakadó sötét reakció idején jelenik meg tehát az Uránia. A kiadók még töretlenül hisznek a felvi­lágosodás eszméiben, a világos­ságban és a haladásban és kí­sérletük mintegy tiltakozás a sötétség terjeszkedő árnyaival szemben. Magasröptű törekvé­seik azonban nem találnak visszhangra. A kortárs, Pápay Sámuel, is úgy látja, hogy az Urániának „azért nem lett kí­vánt kelete, hogy dámáink már ekkorra majdnem egészen ide­genekké válván, nyelvünket nem igen értették, a közép­rendnek magyar ízlése pedig még nem volt annyira kifino­modva, hogy a gráciáknak igaz kellemeit Urániában érezhet­te volna.“ ^ haladó magyar társadal­mi erőknek hosszú küz­delmeire volt még szükség, hogy a felvilágosodás szép tö­rekvései síkért érjenek el. Vé­gül is a munkásosztály győzel­me hozta meg a rég óhajtott eredményt. — Ma. amikor a magyar nő a politikai és tár­sadalmi életben, minden mun­kahelyen egyenjogú társa a férfinak, elismeréssel gondo­lunk vissza a bátor kezdemé­nyezőkre, elsősorban Kármán Józsefre. Hálával tartozunk nekik, akik 160 évvel ezelőtt oly kedvezőtlen körülmények közt elsőként vállalták, a jobb jövőben bízva a magyar asszo­nyok kiművelésének és hasz­nos szórakoztatásának nemes hivatását, elsőnek igyekeztek a nőket a társadalmi életbe, a nemzet életébe bevonni, isme­retterjesztő és szépirodalmi folyóiratuk, az Uránia által. Némedi Lajos, az egri Ped. Főisk. igazgatója.

Next

/
Thumbnails
Contents