Népújság, 1955. június (44-52. szám)

1955-06-09 / 46. szám

1955. Június 9, csütörtök

NÉPÚJSÁG

3

„Az egész ország köszöntötte...66

Látogatás Antoni Istvánnénál, az oktatásügy kiváló dolgozójánál

icsi óvodások és felnőtt főiskolások. fehéringes úttörők és MTH-sok karjait súlvos virágcsokrok terhelték. Bomladozó bazsarózsák, vérvörös, pünkösdi rózsák, szegfűk, koranyári violák kerültek a hála és szeretet csokraiba. Nevelőiket köszöntötték ezen a vasárnapon; a nevelők napján.

Délután az ünnepi hangulattól átforrósodott egri színházban ilyen csokrok kerültek egy törékeny, őszhajú asszony, Antoni Istvánné vezető óvónő kezébe. Óvodások és szülők árasztották el vele, 1 hangjuk el-elcsuklott a köszöntés hevében, mindenki érezte a teremben, hogy még sok-sok szép szót szeretnének elmondani, de kevésnek és színtelennek találják azokat. A sok apró gyerek felágaskodott, hogy elérjék a szeretett óvó néni

közel 40 éve óvónő. Óvónő és anya az anyák helyett. Hiszen ezek a parányi kis bimbózó emberkék anyát keresnek benne, mikor először, rettegve az ismeretlenségtől átlépik az óvoda küszöbét. De nem telik bele sok idő és fejecskéjüket már odaszorítják szoknj'ájá- hoz, áhítattal lesve mesélő szavait. Hamar megszeretik, mert érzik, hogy An- toniné is végtelenül szereti őket. Minden gondolatával közöttük él. Sokat jár a szülőkhöz, hogy megismerje a gyerekei környezetét, és sok-sok bölcs nevelési tanácsot ad az anyáknak. Közösen nevelnek, s így az óvoda és a szülői otthon között nincs ellentét. A szülők segítsége pedig sokat jelent az óvó néninek.

Parányi kis asztalkák mellett ülünk egymással szemben.

szülők nem akarták az állami óvodába hozni a gyermekeket. Első héten három-négy gyerek üldögélt körülöttem. Siralmas volt látni a kihalt óvodát. Akkor felkerekedtem, sorra kopogtattam a házak ajtaját Ahol óvodáskorút találtam, ott hosszasabban beszélgettem az anyákkal, néha csendesen, néha erélyesen. De lassan- lassan megtelt az óvoda gyermekekkel. Egy szép napon már nem is tudtuk őket elhelyezni. A szülők látták, hogy az állami óvodákban szeretettel, türelemmel nevelünk. Azután Egerbe kerültem, ahol gyerek ugyan volt. de nem volt felszerelés. Itt sokat segítettek a szülők. A Tizeshonvéd utcai szülői munkaközösség valósággal kis paradicsommá varázsolta óvodánkat.

Y égigmegyünk a szobákon, ragyog a tisztaságtól, apró polcokon játékok halmaza — szülők segítsége. Azután a kicsik rajzait mutatja, őszinte örömmel. Szemében olyan csillogás van, mint az anyákéban, mikor gyerekeik első rajzát, írását mutogatják. Kimegyünk az udvarra is — ez a legnagyobb bánata Antoni néninek, ez a keskeny, szűk udvar. Kertet szeretne a gyerekeknek, zöld füvet, sok-sok virágot és hűvöslombú, árnyékot adó fákat. Meg lehetne ezt oldani — mondja —, igaz sokba kerülne, sok segítség kellene hozzá, de 70 gyermekről van szó és ezek megérdemelnék. „Körben áll egy kislány- ka” — éneklik a vékony hangocskák, s perdülnek-fordulnak, némelyik még a kis mackó esetlenségével, ügyetlenségével. Oda-oda szaladnak An- toninéhoz, átkarolják, mint kis cicák, odadörzsölődnek szoknyájához, s apró-cseprő panaszokat darálnak el, de már a másik pillanatban el is felejtik bánatukat. Az óvó néni ősz haja most két fekete fejecske körül látszik. Valamit

magyaráz a kicsiknek, békit- geti a két kis haragost. Addig a többi óvó nénivel beszélgetek.

— Megérdemli a kitüntetést — mondják egyöntetűen. — Fáradhatatlan a munkában, mindnyájan példát vehetnénk róla. Azt hiszem, az ő keze alatt sikerül nekem is olyan óvónőnek lenni, mint ő — ezt a legfiatalabb mondja, aki még csak egy éve dolgozik Antoni- névaL

"pTésőbb a nézegetés, beszél- getés során tudom meg, hogy férje milyen áldozatos munkát végez — a gyógypedagógiai iskola igazgatója. Mindketten egész életüket a gyerekekért áldozzák. Pici, járni alig tudókat vezet az iskoláig Antoniné, nagyobbakat, tehetetleneket, gyámoltalanokat tanít beszélni, szorozni, írni a férje. Otthon még két unoka is vár rájuk, akiket ők nevelnek. így néha késő éjszakába nyúlnak a nappalok — sok munkájuk van, de szeretnek dolgozni. így látták ezt a szülők, s így ezt a megye dolgozói, ezért javasolták az Oktatásügy Kiváló Dolgozójának Antoni Istvánnét. Ezért árasztották el a nevelők napján, mikor kitüntetését átvette a hála és a szeretet virágaival. Az egész ország köszöntötte őt és társait azért, amit gyerekeinkért tett, s amit ezután még nagyobb szeretettel tesz.

Toros Károlyné

Pedagógusnap alkalmából a megyei tanács fogadái t melyen Lendvai Vilmos elvtárs, a megyei tanács mondott üdvözlő beszédet.

A kitüntetéseket Papp Sándorné a megyei tanács elnök tese nyújtotta át a boidog pedagógusokra k

Köszöntünk óvónéni

Bolgár művészek a hatvani pedagógusnapon

arcát, hogy gyenge karors- kájukkal átfogják nyálát, s ő egy pár pillanat >.g arcához szorította az izgalomtól átforrósodott gyermekarcocskákat. Nehéz lenne elmondani, hogy a kitüntetés, a megbecsülés, vagy a feléje áradó szeretet csait-e szemébe könnyeket.

sz haja fiatalos arcot ke- retez. Szinte hihetetlennek tűnik, amit mond, hogy

Zavartan simítja hátra ősz haját. — Mit meséljek magamról — kérdi. — Hosszú-hosszú évek alatt annyi kedves és szép élmény gyűlt össze a kicsikről. Annyi mindent lehetne róluk mesélni, de magamról — töprengve néz maga elé, s vontatottan kezdi:

— Kaiban történt, akkoriban ott voltam óvónő. Az államosításoknál — magyarázza — a

(Tudósítónktól) Vasárnap az ország dolgozó népe meleg szeretettel köszöntötte a pedagógusokat. Hatvan társadalmi szervezetei napokkal előbb megkezdték az előkészületet, hogy színpompás műsorral tegyék feledhetetlenné a negyedik magyar pedagógusnapot. Óvódások és iskolások szombaton a szülők kíséretében hatalmas virágcsokorral köszöntötték szereteti nevelőiket. A pedagógusnap ünnepségei vasárnap már 10 órakor megkezdődtek a Vegyipari Technikum dísztermében. Az ünnepség színvonalát emelte az, hogy a bolgár kulturális hét keretében bolgár művészek is részt vettek. Az ünnepi beszédet Szlankovics István, a városi tanács VB-tit- kára tartotta. A pedagógusok

jutalmazása után a tanulók. * szülők és az üzemek üdvözö l ték nevelőiket. Majd a ped - gógusnapi ünnepi műsor keretében a bolgár művészek tartották meg műsorukat. A pe* dagógusok és a bolgár vendégek tiszteletére rendezett ünnepi ebéd után, a Voiö: Csillag filmszínházban tv?.' boigái filmet, a „Sipka szoros h< seit” mutatták be. Sárközi M

v«m«û(«m»oflûoofinM»ooûim)ciooo(»oooo<x5ooooooooooa)0<xx)ocxxx)C)(xxxxx)oc<xDoooooo(»ooooooœ i

GÁL ÉS A TÖBBIEK

olomp csorog bele az

éjszakába, rekedt hangja olyan durván riaszt, hogy talán még a halottak is ös&ze- rándulnak ijedtükben. A ko- lomp ott csörög az egri káptalan cselédlakásai előtt, s a nyáron is kripta-hideg, nyirokkal teli cselédlakásokból fáradtabban, mint ahogyan az este lefeküdtek, kibotorkálnak a káptalan szolgái. A kolomp hangja jelzés az egész határnak, a szerteszóródó poroszlói tanyavilágban egymásután ébrednek a cselédek, s alig múlt hajnali három óra — még a tyúkok is ilyenkor fordulnak a másik oldalukra — bandukolnak kifelé a földekre.

Van mit baktatniuk, hisz 20 ezer hold a poroszlói határ, a káptalannak majd 1700, Gréfl Károlynak anyjával, feleségével együtt jó három és félezer holdja van. Elég ennyi földet mellárai, nem még megdolgozni. De dolgozzák, mert kell a kenyér, a testre való, mert kevés itt a föld, olyan kevés, amilyen csak egy 20 ezer holdas határban lehet, ahol 106 földbirtokos, kulák kezén 7479 bold gyűlt össze, s a többi 5900 poroszlói ember gyűrkőz- hetett a tizenkét és félezer hold hitványabb földön. S még ezek között is 625 családnak annyi földje sem volt, hogy egy árva eperfát elültethetett volna valahol.

: :. Szól a kolomp, s a föld- birtokosok, nagygazdák cselédei verítékezik a földet a hajnali harmat helyett... Szól a kolomp ... s közben Gál János bíró uram majd 300 hold föl- decskét, tanyát szerzett. ; ;

Szólt a kolomp, csak szólt..; de többé sohasem fog.

*

No persze, hogy sohasem szól többé, azt csak mi mondjuk, mi egynéhány millióan, s közte természetesen az a poroszlói 625 család ... De az ol- tári csengetyűnél is áhítato- Babb muzsika volna egyeseknek, ha csak mégegyszer is szólna az a kolomp a poroszlói határban.

S nemcsak áhítozzak, visz- szaálmodozzák a régi szép időket, hanem hát... istenem .. ; egy-két lépést, néha többet, már amennyit lehet... meg is tesznek a kolompos múlt érdekében.

Nézzünk csak meg egyet- kettőt ezek közül a lépegetők közül.

C zép pótnevet adott a

^ falu a 80 holdas Hajdú Istvánnak, azt, hogy Csirbuk. Ügy ismerik már csak, hogy a Csirbuk Hajdú. A falu keresztelésének az az oka, hogy annyit jár a szája ennek a kutaknak, mint verébnek és ugyanolyan értelemmel is. Így aztán a csiripelésből, meg a butából egy szóvégi betűváltozással megszületett ez a nagyon pontos név, hogy Csirbuk Hajdú István.

Az egykori 80 holdas nagy- gazda — most is van még 32 holdja — hogy-hogy nem, egy kicsit elmaradt az adóval. Egy kicsit nagyon, úgyhogy a tanács kénytelen volt elárve- reztetni a kaszálóját. Az árverezés sikerrel járt, a kaszáló annak rendje módja szerint az új gazdához került, s a vételár pedig az adótörlesztésbe. Csirbuk gazda, nevéhez méltó böl- cseséggel, ugyanakkor osztályára jellemző véleménnyel konstatálta álláspontját az ügylettel kapcsolatban.

— Beírtuk a neved a nagykönyvbe (<y. a föld megvásárlójának szólt). Azt hiszed, ho?y ez az istenverte rendszer örökké tart? Lesz még nekem öt kutyám, meg hat pár aratóm, de az feketenap lesz számotokra.

Olyan előrelátó jóslás volt ez, ho— csak e—et lehet érteni a falu névadásával Csirbuk Hajdút illetően, — ha a verebek meg nem sértődnek ezért

*

Bánrévi Bálint uram felesége a félszáz hold föld ellenére mestere a panaszkodásnak. Mint a véres kardot annakidején, úev hordozta körül a pöttömnyi zsírosbödönt a faluban, benne a boti zsírral, mondván, hogy mi bizony már idejutottunk lelkem, a kis fazéknak is csak a fenekéről kutatunk, ma-holnap már éhen fordulunk fel. A falu ugyan erős kétkedéssel fogadta ezt, no nem azért, mert az adóvégrehajtó talált ott zsírosbödönö- ket, jó nagyot, színig tele házi- zsírral, mint inkább azért.. = Egyszóval, hogy ez a Bánrévi szabotálásért börtönben ült, a bíróság jóformán minden ingóságát elkobozta disznósásaiért, de amikor az amnesztiával kiszabadult, egyből vett két jó lovat, ekét, boronát, vetőmagot — mégpedig mindehhez pénz kellett, nem is kevés.

Másszóval hiába a félrevezető panasz, látja a falu azt, amit lát.

rósz Sándor 60 holdas nagygazdát különösen jól ismeri a poroszlói nép, mert nagyon szereti a lisztet. Nem enni — lopni! 1946-ban vele verte meg a sors a falut, ő volt itt a bíró. S hogy tisztét, ha nem is a köz, de a maga hasznára igen jól töltötte be. azt a fényes forintnál is fényesebben igazolja a sarudi malomból a saját raktárába vándorolt majd 80 mázsa liszt. Ennyi uffvank — Orosz vélekedése szerint — semmiképp sem lett volna elég a poroszlói kisembereknek, hisz any- nyian vannak, viszont elég volt Orosz uramnak, mert ő csak egyedül volt a családdal.

Ez az Orosz ma sem veszített semmit furfangosságából. Most nyolc hold földje, háza

van — a saját nevén. De még egy csirkéje sincs, illetőleg van, de az a vele együtt lakó fia nevén. Nála aztán van négy ló, két szép tehén, fiaskocák, malacok, no és persze az övé minden apró jószág.

Csudára furfangos ember ez az Orosz, már most előre gondol a gabonabeadásra. A baj csak az, hogy ezt a gondolatát ismeri már a községi tanács is.

*

Gál János nagygazda volt a javából, s nagyon szociális ember. Eltűrte, mégpedig szó nélkül, hogy a cselédei munka közben is rá merjenek gyújtani. Mint bíró is szívén viselte választói sorsát, s a pénzükből olyan járdát akart építtetni, hogy talán még Budapesten sincs olyan. Aztán istálló lett a pénzből, mert az is kellett — már mint Gál Jánosnak. szép, takaros istálló, amilyen egy bíró jószágához illik.

Ez a Gál János most a szövetkezeti mozgalom legfőbb istápolója a faluban, már kétszer be akart lenni az egyik szövetkezetbe, sőt nagyszerű tervei is vannak a szövetkezeti mozgalom fejlesztésére. Vá'-'ák a falut képzeletben négy felé, s minden negyedben alakuljon az ott lakókból, kivétel nélkül mindenkiből. e°v-egy termelőszövetkezet. Zseniális ötlet, különösen ha tudjuk, hogy ezt Gál a meglévő és érthetetlenül szétszórtan megalakult szövetkezetek szétoszlatásával akarja elérni. S ez nemcsak egyszerű elgondolás, hanem tőle telhető ügybuzgalommal propagálja is világraszóló terveit.. :

Jó terV ez, már mint Gál Sándor és társai számára. Ha felbomlottak a termelőszövetkezetek, akkor nem lesz éppen olyan nagyon sürgős a terv másik részének megvalósítása.

*

C zarvas Imre a m. típusú Rákóczi termelő- szövetkezet pénztárosa. A közelmúltban családi öröm érte, férjhezment a lánya, s nem máshoz, mint Ceglédi Pistához, aki 45 hold földet birtokolt. A Ceglédi gyerek is előrelátó fiú, az após is a fejlődés nagy ismerője, mi sem világosabb ezután, mint hogy Ceglédi Pista fiatal feleségével együtt belépett a szövetkezetbe. (Veszett kutya vizet iszik.) S nemcsak belépett, de még a rosszakarat sem mondhatná rá, hogy nem jól dolgozik'. Sőt, egyike a legszorgal-masabbak- nak, szava sincs, csak a munkának él.

Ez a példa íme fényesen igazolja, hogy igenis lehet a kutyából szalonna, illetőleg a Ceglédi kulákból becsületes tsz-tag.

Valami azonban mintha sántítana. Az utóbbi időben Szarvas Imre szája csudamód nagyra nőtt, s csodák csodája, egyre ritkábban a szövetkezet érdekében. Mindennek ellentmond, félrevezetni igyekszik na'-m hangjával a közgyűlést, meg olyanokat is mond, hogy mindenki, aki békekölcsönt jegyzett, az háborút akar, mert ő a béke híve, s Iám ő nem 4 r yzett... Nagyon megváltozott ez a Szarvas Imre, annyira, hogy már a tagok is únják, a kívülállók meg éppen miatta, no meg a veje miatt vonakodnak a belépéstől.

: ;. Ceglédi István azonban szerényen és szorgalmasan dolgozik, miért is szólna, amikor van. aki helyette beszéljen, mégpedig olyan, akinek nincs 45 hold a hátamögött.

*

Van ebben az egészben valami tervszerűség, valami ösz- szehangoltság. Kulák van a Rákócziban, de Pásztor Károly személyében a Béke TSZben is — s szorgalmasan bom-* lasztják a szövetkezeteket: belülről. Gál János kívülről. A többiek a törvényt próbálják kijátszani, olyan híreket kezdenek már most híresztelni, hogy jó ha négy mázsa búza megterem egy holdon. ; 5 *

Bartos Sándor kereken negyedszázezer forint adóval tartozik, no meg egy kis ez- zel-azzal, úgy néhány évre visszamenőleg. Kiment hát érte az adóügyi megbízott, jöjjön fel a tanácshoz, de rögvest, hogy pontot tegyenek az ügy végére.

— Megyek azonnal, csak lemosakodom, meg felkapok egy kabátot — ígérte meg Bartos Sándor, s vártak a kulákra a tanácson vagy jó három óra hosszat. Megelégelve a várakozást, a megbízott megint kiment Bartosért, s érdekes röp- gyűlés színhelyére toppant be. Az előadó a rádió volt, a hallgatóság, amely az asztal körül foglalt helyet, a család, meg egy-két kebelbeli cimbora volt. A rádió hangja „Amerika hangia“, éppen igen okos dolgokat mondott a szövetkezetekről, meg sok egyébről, hogy csak repeshetett tőle minden jóravaló kulákszív.

— Miért nem jött be, ha hívattuk? — kérdezte a megbízott.

— Nem látja — bökött szemtelenül a rádió felé Bartos —• van nekem más dolgom is, nemcsak az adó .. ;

*

Jf is mozaikok ezek, első szóra talán említésre sem méltók. De így, együtt, egy csokorban, mindjárt más képet mutat a poroszlói helyzet. Azok, akik egy évtizeddel ezelőtt még kolompszóval hajszolták munkába cselédeiket, ma is azt tennék, ha lehetne. Most éppen azon mes* terkednek, hátha lehet.

Legyetek éberek, poroszlói elvtársak.

Gyurkó Géza