Népújság, 1955. május (35-43. szám)
1955-05-26 / 42. szám
1933 május 26, csütörtök NÉPÚJSÁG Mezőgazdaságunk legfőbb feladata : a növényápolási munka jó elvégzése, a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése _ ÜLÉST TARTOTT A MEGYEI TANÁCS — remtésével, a szükséges építőMájus 20-án és 21-én kétnapos ülést tartott a ' megyei tanács. Napirenden Heves megye 1955. évi költségvetése mezőgazdasági és egészség- ügyi helyzete szerepelt. Elsőnek a mezőgazdaság helyzetével foglalkozott a tanács. A beszámolót Szitás Elek elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese tartotta. A növénytermesztésről szólva megállapította: „A termelőszövetkezetek és egyéni dolgozó parasztok az őszi vetést nagyrészt idejében és jobb minőségben végezték el a múlt év őszén, mint az azt megelőző évben. Jelentősen javult gépállomásaink talajkészítő munkája. Fokozódott az agronómusok segítsége, mind a termelőszövetkezetek, Különösen súlyos, hogy a tehénállomány nagy arányban — az elmúlt egy év alatt 9,1 százalékkal — csökkent. A szarvasmarhaállományunk stagnálása, ezen belül a tehénállomány nagyarányú csökkenése azért következhetett be, mert a megyei tanács végrehajtó bizottsága, a Mezőgazdasági Igazgatóság — bár erre tervek is készültek — nem tekintette fontos feladatnak a szarvasmarhatenyész- tést. Nem vizsgálta kellő időben a csökkenés okait, s így nem is történt erélyes és hathatós intézkedés a megakadályozására. Megyénkben rendkívül alacsony az ellesi százalék. Míg a termelőszövetkezetekben az adatok azt mutatják, hogy áz ellés 85 százalékos, addig az egyéni dolgozó parasztoknál a statisztikai ösz- szeírás azt mutatja, hogy ez 60 százalék. Mindez azt bizonyítja, hogy az apaállat gazdálkodást elhanyagoltuk. Az apaállatoknak majdnem egyharmada tenyészképtelen felé. A termelőszövetkezetek szinte kivétel nélkül vetésforgókat, illetve vetési sorrendtervet készítettek. Most a legfőbb feladat — mondotta — a gyomirtás maradéktalan elvégzése a gabona vetésterületében, valamint a növényápolási munkák gyors végrehajtása — a többszöri kapálás. Igen fontos megyénkben a szálas- és takarmánygabona termelés., de különösképpen a kukoricatermelés fejlesztése.’’ Megyénk állattenyésztésének helyzetéről többek között ezeket mondotta: „az előző évhez képest 49 százalékkal növekedett a sertésállomány. Kisebb növekedés tapasztalható megyénk lóállományáhan is. Igen volt. Nem engedtük ki az apaállatokat a legelőre, s emiatt Sok tehén üresen maradt. Igen jelentős tényezője megyénk szarvasmarhaállománya kedvezőtlen alakulásénak — különösen a tehénállomány csökkenésének — a jövőnket veszélyeztető, meggondolatlan üsző- és tehénvágás nagy száma. Az elmúlt évben mintegy 2500 tehenet vittek el vágóhídra terven felül a megyéből. A Megyei Állatforgalmi Vállalat a szarvasmarha szabadfelvásárlási tervét 153 százalékra teljesítette, ugyanakkor megyénk a kötelező szarvasmarha begyűjtési tervét nem teljesítette. Az elmúlt évben — összevonva a begyűjtést és szabadfelvásárlást — a tehénállománynak közel egynegyedét vágtuk ki. Több ezerre tehető az olyan tehenek száma, melyeket termelőképességüktől, ten részértéküktől függetlenül selejteztek ki, egyszerűen csak azon az alapon, hogy üres-e, vagy vemhes-e a tehén? Mindezért felelősség terheli az illetékeseket, különösen a Megyei Allatforgalmi Vállalatot. A végrehajtó bizottság, mezőgazdasági szakigazgatási szerveinek a jövőben sürgős feladatként kell foglalkozniok a termelőszövetkezetek közös állatállománya fejlesztéséhez szükséges férőhelyek megteA végrehajtó bizottság gondoskodni fog arról — mondotta a továbbiakban Szitás elvtárs —, hogy az agronómusok és az állattenyésztés szakemberei meghatározott területen felelősséget erezzenek az állattenyésztés, különösképpen a tehénállomány fejlesztéséért Községi tanácsainkra is nagy feladat hárul. A tehén- állományt, az üszőborjukat meg kell védeni a spekulációtól, a feketevágástól, az indokolatlan vágástól. Meg kell javítani az apaállat ellátást a legeltetési bizottságok segítségével. Helyes, ha a végrehajtó bizottság lehetővé teszi, hogy — ott ahol az indokolt, s megengedhető — az apaállatok kimert jenek a legelőre. Nagyobb gondot kell fordítani a füzesabonyi mesterséges megtermékenyítő állomás munkájára. Kiváló tenyészértékű apaállatokkal kell ellátni, hogy körzetében a szarvasmarhaállomány minősége fokozatosan javulhasson. Állatorvosaink fontos feladatnak tekintA költségvetés összege 1955- re 193 338 000 forint, melyből a népgazdasági ágazat 31 százalékban, a kulturális ágazat 23 százalékban, szociális ágazat 26 százalékban részesedik. Láthatjuk tehát, hogy a megye költségvetésének zömét — mintegy 95 000 000 forintot — a kulturális és szociális beruházások ölelik fel. ' De nagy összeget fordít költségvetésünk a megye mezőgazdaságának fejlesztésére, s ezen belül az állatállomány növelésére. Az apaállatok számának anyagok biztosításával. De feladat az állattenyésztő apparátusunk munkájának megjavítása is, mely az elmúlt másfél év alatt nem annyira az állattenyésztés irányítását, mint inkább a törzskönyvezést. illetve az azzal járó adminisztratív munkát végezte, s sék a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésének ügyét. A kiselejtezés helyett inkább a meddő tehenek kezelését, gyógyítását, a májmételykór elleni küzdelmet vigyék sikerre. El kell érni, hogy megyénk szarvasmarhaállománya év végéig jelentősen növekedjék. A tehénállomány pedig mintegy 7000 darabbal szaporodjék“ — fejezte be az állattenyésztésről szóló beszámolóját Szitás elvtárs. A továbbiakban a termelőszövetkezeti mozgalom eredményeiről tájékoztatta a tanácsülést. hangsúlyozva azt, hogy a további jó munka egyik előfeltétele termelőszövetkezeteinknél, hogy a családtagokat eredményesen bevonják a munkába, segítsen a növényápolásban minden gépállomás. Ezt követően a tanácsülés meghallgatta Kovács András elvtárs, az egészségügyi osztály vezetőjének beszámolóját megyénk egészségügyi helyzetéről, majd 1955. végére terv szerint túl kell haladni az 1000 darabot. A takarmányellátás biztosítására a költségvetés 11 millió forintot irányoz elő. Nagy ősz- szegek szerepelnek kultúrhá- zak, utak, kutak, járdák, vízvezetékek építésére, de ezenkívül még egész sor új létesítménnyel gazdagszik megyénk ebben az évben. A tanácsülés megfelelő határozatokat hozott a feladatok megoldására, majd a tanácstagok bejelentéseivel, kérdéseivel ért véglet. mind az egyénileg dolgozók súlyos lemaradás van azonban a szarvasmarhaállomány fejlesztésében, amely nem növekedelt, hanem csökkent. háttérbe szorult az állattenyésztésre vonatkozó tervek teljesítése. megvitatta Heves megye 1955. évi költségvetését. Gyártsanak olcsóbb, több jcminősegű árut Eger város heíyiipari üzemei Q, Melyik az iparnak az a területe. amely szinte a nap minden órájában találkozik a vásárlóval? A válasz úgy hisz- szük, csak egy lehet: a helyi ipar. Ha kenyér kell — a helyi ipar „termeli“, ha foltos kabátod akarod kitisztítani — a helyi ipar tisztítja, ha elromlott a töltőtollad, sőt ha ruhát vagy cipőt csináltatsz — leggyakrabban a helyi ipar szolgál ki. Érthető, hogy az ilyen szoros kapcsolat olyan aztán, mint a nyitott ajtó: azonnal észreveszi a vevő a hibát a végzett munka minőségében. azonnal reklamál a szolgáltatások esetleges magas árai miatt. Eger város helyiipari üzemei az elmúlt évekhez képe-t az idén további jelentős fejlődésen mentek keresztül A megszilárdult fegyelem, a csökkenő önköltség, s a tervszerűbb munka realizálta a helyi ipar szolgáltatásainak árát, kétségkívül sokat javult a végzett munira minősége is. Hozzátehetjük mindjárt, hogy még mindig nem kielégítő mértékben. Még mindig sok, s legtöbbször indokolt a panasz, még mindig varrnak olyan hiánycikkek, amelyek csak azért azok, mert a helyi ipar vagy nem dolgozik jól össze a kereskedelemmel vagy egyszerűen nem hajlandó legyártani több keresett, de nem kapható áruféleséget. A lakosság igényei növekednek. Amit ma még bővi'oen lehet kapni, azt hasonló ütemű termelésre alapozva holnap talán már nehéz lesz beszerezni. Egyre többen fordulnak apró javításokkal is a vállalatokhoz — egyszóval feltétlenül tovább kell javítani a munkát. Hinnék azonban van egynéhány akadálya, s hogy melyek azok? — erről lesz most röviden sző. Az önköltség, az árak alakulásába belejátszik, hogy leg több vállalatnak igen magas a rezsiköltsége. S döntő mértékben azért, mert széttagoltak ezek a vállalatok: a Finom- mechanika 28 telepen dolgozik, a Sütőipari Vállalatnak legalább 20 telephelye van, a Szesz- és Konzervipari Vállalatnak már jóformán nem is lehet megszámolni, hány helyen is van telepe. Az ilyen szétforgácsoltság termékeny talaja — az ellenőrzés nehézségei miatt — a munkaközi fegyelem lazulásának, a pazarlásnak, általában az időkiesésnek ... Az egri Patyolat munkája ellen azért is ran például sok reklamáció, azért készül nehezen a tisztítás, mert a Kertész utcai telepük úgyszólván mindenre alkalmas, csak éppen munkára nem. Természetesen mi sem volna helytelenebb, mint mindenért ezeket az objektív problémákat okolni. Számos más területen a helyiipari vállalatok gazdaságvezetését, kommunista dolgozóit terheli a felelősség. a lakosság reklamációi miatt. Az Autójavító Vállalat majd félszázezer forintért javította meg a Sütőipari Vállalat gépkocsiját, hogy gyorsabban jusson el mindenhová a friss kenyér, a péksütemény; Két hét múlva már a vállalat udvarán volt ismét a kocsi, s az újabb javításért ismét majd tízezer forintot számláztak. A mezőgazdasági felszereléseket gyártó kisipari szövetkezet nyolcezer forintért akart szekereket gyártani, amikor Csongrád megyében már 5900 forintért lehet kapni egy szekeret, pedig a szállítás miatt ott jóval drágább a fa. A megyei tanács nem járult hozzá az effajta árkalkulációhoz — a kisipari szövetkezet hát egyszerűen lemondott a szekerek gyártásáról. Sok ilyen példát lehetne felsorolni, ahol a munka helyes megszervezése helyett inkább magasabban próbálnak kalkulálni. vagy ahol a kapkodás, a minőség hibái gátolják az önköltség csökkentését, a tervek teljesítését. Az elmúlt évhez képest igen sokat fejlődött kézműipari vállalatnál még mindig a rossz minőség emeli az önköltséget Átveszik a bedolgozóktól első osztályban a konfekció-árukat, de a kereskedelem jó, ha húsz százalékát ismeri el kiváló minőségnek. S teljes okkal és joggal! Az egri dolgozók azt szeretnék, hogy olcsóbban és jobban dolgozzanak a város helyiipari vállalatai. Ehhez azonban az szükséges,, hogy a megy észéi hely illetékes vezetői — elsősorban a városi tanács — alaposabb segítséget adjon, fokozza az ellenőrző munkát ezeknél a vállalatoknál. A helyi ipar feladatainak jó elvégzésével a legközvetlenebbül járul hozzá a dolgozó nép életszínvonala I emeléséhez. Gywrkó Géza 1950-ben, december táján kigyulladt a füzesgyarmati Vörös Csillag TSZ istállója; Menteni sem lehetett, mert a tettesek eltömték a legelőkutat. így próbálták megsemmisíteni a kulákok a tsz tagjainak egyévi munkáját. Majd később, beférkőztek a csoportba, s a fegyelem lazításával, jogtalan követelésekkel próbálták szét- ugrasztani a tsz-t — de minden kísérletük megtört a becsületes emberek egységén. Harc volt ez a hat esztendő, az ellenség, a maraöiság, a kisparaszti gazdaságokból hozott régi rossz szokások ellen. A harc győzelemmel járt és ma hatalmas, virágzó, ötezer holdas gazdaság munkaszervezését, eredményeit nézhette meg az ideránduló hatvantagú Heves megyei parasztküldöttség. ★ Kilenc óra felé járt az idő, mikor a két autóbusz megérkezett Füzesgyarmat határába. Nánási Illés elvtárs, a Békés megyei Tanács, Barkóczi Pál elnök, a tsz tagsága nevében üdvözölte a vendégeket. Aztán indult tovább a kocsi. Attól kezdve irigyelt emberek lettek az ablak mellett ülők, hiszen mindenki a határt akarta látni. Benn a tsz székházában először a munkaegység kimutatásokat, a taglétszám, a földterület, a termésátlagok alakulását szemléltető színes grafikonokat néztük meg. Barkőczki elvtárs beszámolója pedig bebizonyította, milyen kemény harc, mennyi munka van a grafikonok számai mögött, hogyan lett a 80 holdas szövetkezetből 5000 holdas nagygazdaság. Mikor megalakították a csoportot, két dolgos kezükön kívül semmijük sem volt, ma 11 millió i Az eredményekből, a hibákból egyaránt sokat tanultunk forintos oszthatatlan.vagyonuk van. Az ízletes ebéd után autóra ültünk, fnentünk ki a határba, hogy megnézzük a földet, az állatállományt. Most már egyszerre szűk lett a két autóbusz, hiszen a tsz-tagok is velünk jöttek, hogy útközben is felelhessenek a soha nem apadó kérdésáradatra. A kukorica-, napraforgó- táhlák tiszták, gyorntalanok, már a második kapálást kapják. A répa kiegyelve, megkapálva. A növényápolás első szakaszán tehát jó munkát végeztek, s ez elsősorban a jó munkaszervezés eredménye. Lovász János, az elnökhelyettes ismét részletesen elmagyarázta az érdeklődőiknek, hogy a szántóföldi terület négy brigádra van felosztva, egy-egyre 862 hold föld jut. A brigád létszáma '65 fő. Ügy osztották el a tagokat, hogy körülbelül egyenlő munkaerő jusson mindenhová. A brigádokban négy munkacsapat van, minden munkacsapathoz három fogat tartozik. Egy-egy brigádnál három erőgép van, a szükséges munkagépekkel. A brigádvezetők. a brigádon belül, a munkacsapatvezetők a munkacsapaton belül önállóan intézik a munkákat. Minden szerdán pártvezetőségi ülés van a tsz-ben. itt beszélik meg először — az elnök, az ag- ronómus, vagv az állattenyésztési technikus részvételével — a következő feladatokat. Másnap a pártvezetőség javaslatait igazgatásági ülésen tárgyalják meg. Pénteken a brigádvezetőkkel beszélik meg a feladaLátogatás a füzesgyarmati Vörös Csillag TSZ-ben tokát — bevonva a két traktorosbrigád vezetőjét — azok pedig a munkacsapatvezetök- kel. Csoportgyűlés egyszer egy hónapban van, közben brigád- értekezleten beszélik meg a problémákat. Egy-egy nagyobb munka előtt pedig összehívják a párttagokból és legjobb pár- tonkívüliekbői álló aktívaértekezletet. Az aktívaértekezlet eredménye volt, hogy most a növényápolás idején 90—110- re növekedett a brigádlétszám, mert kihozták a családtagokat is dolgozni. A vezetőség mindig mindenről tájékoztatja a tagságot — betartva az alapszabályt — s ebben rejlik a tsz erejének, egységének titka. Nagyon jó a tsz kapcsolata a gépállomással. A csoportnál dolgozó két traktorosbrigád tagjai tsz-tagok, a tsz küldte őket a jó munka jutalmául a gépállomásra, s ha valamelyik traktorista a figyelmeztetés után is rossz minőségű munkát végez, azt a gépállomással egyetértésben leváltják. Nem sajnálják a tsz-tagok a gépállomásnak kifizetett összeget, megértették: bőven visz- szatérül ez, mert. a többezer holdas területen, csak a gépek segítségével lehet nagyüzemi módszerrel gazdálkodni. A növénytermesztők munkáját kifogástalannak ítélte mindenki. Innen az állattenyésztőkhöz mentünk. A hizlalda után az új. modern 80 férőhelyes tehénistállót néztük me» Maguk építették a tsz-tagok saját égetésű téglából. vízvezetéket szereltek be, s egyedi jászlak vannak. A szarvasmarhaállomény egy részét, a fejősöket, csak este láthattuk meg, mikór a fejőshez behajtották a csordát. Törzskönyvezett magyar-tarka teheneik varrnak, 15 literen felül, háromszor fejnek. Jó a jószág kondíciója, de véleményünk szerint igen kevés a 238 fejős- és növendékmarha ilyen nagy területhez — el is határoztuk, megemlítjük ezt a vendéglátóknak. A lóistállót is megnéztük, 128 lovuk van, kell is ennyi, mert kora tavasszal géppel nem igen lehet rámenni a szikes területre. Visszafelé az egyéniek földje mellett vitt az utunk. Óriási a különbség. A velünk jövő egyénileg dolgozó parasztok megláthatták, mennyire más a közös gazdálkodás, hogy egyedül soha sem érhetik el azt, amit összefogva. Utoljára az ipari telepeket néztük meg. ötletes újításon akadt meg a szeme a kovácsműhelyben a mezőtárkányi Ezüst kaiász elnökének. Szalmával fűthető abroncsmelegí- tő-kemencét csináltak a gyarmatiak — sok kovácsszénát lehet így megtakarítani. Esteledett mire visszaértünk a faluba. Terített asztal várta a vendégeket, s vacsora után a Vihar című filmet néztük meg. Éjszakára a tagok látták vendégül a küldötteket. Mivel nem jutott mindenkinek vendég, bizony nem egy tsz-tag megsértődött, hogy hozzájuk senkit sem osztottak be. Mosolyogtunk, de nagyon jólesett, hogy ilyen vendégszeretettel fogadtak bennünket. A hevesiek még este sem fogytak ki a kérdésekből. Éjfélig kérdezgették a háziakat meg vannak-e elégedve a csoporttal, milyen a jövedelem. Majdnem mindenki éjfél után került ágyba, csodálatosképpen mégis frissen, kipihenten gyűltünk össze reggel, hogy ismét ki menjünk a határba. A szép fésűs merinói juhállományt néztük meg először: 1200 darab van. Most nyírták őket, eddig a nyírási átlag öt kiló, de volt olyan kos, amiről 10 kilogramm gyapjút nyírtak. Itt érdekes bemutatóra került sor. Már négy éve alkalmazzák a tsz-)Den a mesterséges megtermékenyítést s nagyon jó eredménnyel. A bo- conádi Petőfi TSZ elnöke, Fehér elvtárs, külön is elma- gyaráztatta magának töviről- hegyire a módszert, s úgy döntött, javasolja a tagságnak, hogy szövetkezetüknél is vezessék ezt tse. Érdeklődve nézték a többiek is a „műbárányokat“. Szép az állomány, meglátszik, hogy Munka Érdemrendes juhászai vannak a tsz-nek. Innen a fiaztatóhoz mentünk. Mangalica-állományuknál nyolc lett a fialási átlag, s ez igen jó eredmény. Rengeteg malacuk van. Megnéztük a növendék szarvasmarhák legelőit, aztán a csikónevelő-telepre mentünk. A tiszanánai Vörös Csillag TSZ elnöke azt mondta, hogy náluk is csinálnak ilyet. Itt tudtuk meg, hogy más csoportból is hoznak ide csikókat. Jó a kapcsolat a község tsz-ei között, ennek itt A, máshol is ezer jelét láttuk. A csibenevelő korszerű — Dávid elvtárs, a térik i Béke TSZ elnöke fel is rajzolta magának milyen a fűtés — de az állonrány nagyon vegyes: Ez volt az első hely, ahol elég sok kifogásolni válót láttunk; Meg is állapodtunk abban, figyelmeztetjük a tsz-tagokat, kár, hogy így elhanyagolják ezt a jövedelmező üzemágat. Közeledett a dél. Végétért a kétnapos határjárás.* Ebéd után még összeültünk, hogy megvitassuk, amit láttunk. Baráti tanácsok hangzottak el a vendéglátók felé, hiszen a hatalmas gazdaságban akadt hiba is, de általános véleményünk az volt, szép az állatállomány, tiszták a földek, igen erős a tagok egysége, érdemes volt eljönni, s mindannyian sok hasznos tapasztalatot viszünk haza a tarisznyába. Megszólaltak egyéni parasztjaink is az értekezleten? Salka István, Borvidi János, Szabó István elmondták, hogy itt is újra meggyőződtek a nagyüzem előnyéről, s ha hazamennek, Nagyúton is. Ludason is, meg talán Szűcsiben is megalakítják a tszt. Mezőtár- kányban pedig még egy tsz alakul a meglévők mellett. Esteledett, indultunk haza, hosszú az út Füzesgyarmattól Egerig. Bucsa, Karcag, Tisza- örs, ez az útirány. Egyik, másik még az élményekről beszélt, de a többség énekelt, Szállt a dal: „Szárnya, szárnya, ... szárnya a madárnak .. Jókedvű mindenki, úgy éreztük, érdemes volt eljönni, az eredményekből, a hibákból egyaránt sokat tanultunk. Deák Rózsi
