Népújság, 1955. május (35-43. szám)

1955-05-22 / 41. szám

NÉPÚJSÁG 195.. ,<s 22. vasárnap. n V Egy esztendővel a pártkongresszus után JT gy évvel ezelőtt tartotta pártunk III. kongresszu­sát. hogy pártunk legfelsőbb vezetősége számbavegye az ad­dig megtett út eredményeit, s megmutassa az elkövetkezen­dő idők tennivalóit. Pártunk ITI kongresszusa felmérte népi demokráciánk tíz év alatt meg­tett útját, s megállapította, hogy „ezeréves történelmünk folyamán még nem élt át olyan mélyreható gazdasági, társada­lompolitikai, s kulturális át­alakulást, mint ez alatt az egyetlen évtized alatt“. A tíz év alatt gyökeresen megváltozott hazánk gazdasági rendje, alapjában változott meg gazdaságunk szerkezete, megváltozott országunkban a termelési mód, megváltoztak a termelési viszonyok, s alapjá­ban megváltozott országunk társadalmának szerkezete is. Megváltoztak maguk az oszfá- lyok, s megváltozott az osztá­lyok egymáshoz való viszonya is. E társadalmi változásból adódóan mély marxista—leni­nista elemzéssel mutatta meg a kongresszus népgazdaságunk helyzetét, fejlődését és szabta meg a szocializmus építésének további útját, módszerét — pártunk, egész dolgozó népünk feladatát. ÍV] egállapította a kongresz- szus, hogy Központi Ve­zetőségünk 1953 júniusában ho­zott határozata helyesnek bizo­nyult, a kongresszus e határo­zatokat megerősítette, s tovább fejlesztette. E nagy jelentőségű határozatok helyességére és kö­vetkezetes végrehajtására hív­ja fel pártunk, dolgozó népünk figyelmét a Központi Vezetőség március 2—4-i határozata is, amely élesen elítéli a júniusi és a kongresszusi határozatokat félrevivő, jobboldali elhajlókat. A III. kongresszus kihangsú­lyozta: célunk a szocializmus felépítése, a dolgozók életszín­vonalának emelése, szociális és kulturális ellátottságának meg­javítása — ezek képezik válto­zatlanul politikánk alapját. De ezek megvalósításához elenged­hetetlen annak a lenini—sztá­lini elveknek megvalósítása, mely szerint a szocializmus építésének fő eszköze az iparo­sítás és ezen belül a nehéz­iparnak, az egész iparnál erő­sebb, gyorsabb ütemű fejlesz­tése. Dolgozó népünk egy fejjel lett nagyobb az eltelt tíz év alatt — politikailag, gazdasági­lag, s kulturális téren egyaránt. De fejlődésével együtt nőttek igényei is. Több és jobb lakás­ra, ruhára, élelemre, könyvre, mozira, színházra, még több iskolára, sportpályára, üdülőre van szükségünk. Ezek előállí­tásához. ezek megteremtésére gépek kellenek — gépeket vi­szont a nehézipar produkál. Tovább kell fokoznunk me­zőgazdaságunk gépekkel való ellátását is, hiszen csak így tudjuk megteremteni a nagy­üzemi szocialista mezőgazdasá­got, amely képes lesz fokozódó igényeinket mind élelmiszerek­ben, mind egyéb mezőgazda- sági nyersanyagokban kielégí­teni. J)e az ipar támogatása ah­hoz is szükséges, hogy azonnali igényeinket is kielé­gítse a mezőgazdaság. Hogy több árucikket, búzát, kuko­ricát, zöldségfélét, húst, barom­fit, vajat, tojást hozzanak a piacra tsz-eink és egyénileg dolgozó parasztjaink. Ezért fontos, hogy az ipar fokozott gondot fordítson a mezőgazda­ság támogatására, hogy szor­gos munkánk minden terüle­tén támogassuk a dolgozó pa­rasztságot, a falu szocialista fejlődését. E cél elérésének eszköze te­hát az iparosítás, mindenek­előtt a nehézipar megteremté­se. S miközben e célok eléré­séért harcolunk, erősítjük ál­lamhatalmunkat, erősítjük en­nek alapját, a munkás-paraszt szövetséget, s ezen belül a munkásosztály vezető szerepét. A nagyüzem megteremtése nö­velte naggyá munkásosztá­lyunk létszámát, hisz csak a mi megyénkben az egykori 2000— 3000 ember helyett 20—30 ezer ember cserélte fel a kapát esztergapadra, F—4-es réselő- gépre, traktorra, kombájnra. A megnövekedett munkás- osztály — de családtagjai, és egész környezete is — művel­tebbé, öntudatosabbá vált. Nehéziparunk megteremtése és fejlesztése egész dolgozó né­pünket átalakította, másképp gondolkozunk, másképp be­szélünk, mások, nagyobbak let­tek távlataink, terveink — „másfajta raj“ lettünk. S hogy. .uiipden eddigi vív­mányainkat meg tudjuk véde­ni, s hogy azt tovább tudjuk fokozni — függetlenségre van szükségünk! A szocializmus, a. szabadság és a függetlenség édestestvérek, egymást feltéte­lezik, egyik a másik nélkül nem érvényesülhet. Csak füg­getlenségünk megtartása mel­lett tudjuk építeni a .szocializ­must, s csakis a szocialista ipa­rosítással tudjuk megvédeni hazánkat. A történelem ezt bi­zonyítja a Szovjetunió esetében is, mert a Nagy Honvédő Há­borúban fiainak hősi harca mellett fejlett nehéziparának segítségével fektette két vállra a fasiszta Németországot. Ezekért: a szocializmus végső győzelméért, dolgozó népünk jobb életéért, függetlenségünk megvédéséért határozta él pár­tunk III. kongresszusa, hogy tovább fejleszti iparunkat, mindenekelőtt nehéziparunkat. Ez a mi életünk, boldogabb jö­vőnk kulcsa és záloga, s aki ezt támadja, az a népet, a szo­cializmust támadja. Központi Vezetőség kong­resszusi beszámolójá­ban Rákosi elvtárs hangsú­lyozta — pártunk politikája irányvonalának megvalósításá­hoz mindenekelőtt az szüksé­ges, hogy még jobban kiszéle­sítsük s megerősítsük pártunk és a dolgozó nép kapcsolatát, hogy még szorosabbra zárjuk pártunk sorait, hogy pártunk még egységesebb, . összeková- csoltabb legyen, mint valaha volt, mert pártunk főereje — politikájának helyessége mel­lett — ideológiai, politikai és szervezeti egységében, a cse­lekvés egységében rejlik. „Ezért óvnunk kell pártunk egységét, mint szemünk fé­nyét, mint legdrágább kincsün­ket.“ A kongresszus részvevői ha­tártalan lelkesedéssel és teljes egységben hozták meg határo­zataikat. S a kemmunisák, egész dolgozó népünk egysé­gesen fogott hozzá az életet szépítő határozatok megvalósí­tásához. Egységesen, mert a kommunisták tudják, hogy a párt ereje, pártunk eddigi ha­talmas győzelmeinek forrása a párttagság egységéből szár­mazott, mert tudják, hogy ed­dig is és ezután is csak úgy tudják igazán a nép ügyét szol­gálni, ha egységesek. Egységesek elvekben, egysé­gesek a cselekvésben. A kom­munisták tudják, hogy a párt egységének erősítése a tömegekkel, a dolgozó néppé! való kapcsolat erősítését jelen­ti. Tudják, hogy az a párt, amely összeforrt szülőanyjával, a dolgozó néppel — legyőzhe­tetlen. Ezt az egységet, az elvek és a cselekvés egységét támadták, s torzították el a jobboldali el­hajlók. A párt és a tömegek meghitt kapcsolatában próbál­tak éket verni. A párt vezető szerepét próbálták háttérbe szorítani, elhomályosítani. Nem sikerült nekik, hála a Központi Vezetőség megingathatatlan egységének, s éberségének, amely mögé egységesen sora­kozik fel pártunk, egész dol­gozó népünk — munkások, pa­rasztok és értelmiségiek. Dártunk. s egész dolgozó A népünk ma már tisztán látja, hová vezetett volna az az út, amelyet egyes jobboldali el­hajlók hirdettek. Tudjuk, mit jelentett volna az iparosításról, a tervek teljesítéséről, a terme­lékenységről, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, a mezőgazdaság gépekkel való támogatásáról lemondani. Ez az út: vissza a kapitalizmus vi­lágába, a szegénység, a három­millió ko1 us világába, a mű- veletlenséi a kiszolgáltatottság világába v.tt volna. Tudjuk, hogy ezért akartak a pártegység helyett valamiféle ködös, magyarkodó, naciona­lista egységet. A párt vezető szerepe helyett, a népfront ve­zetését, amelyben benne lettek volna a kulákok is. S éppen ezért, mert ezt látjuk, tudjuk, mert a KV márciusi határozata segített bennünket ezek meg­értésében — ezzel megvédve a párt júniusi és a pártkongresz- szus határozatait — nekünk most még inkább, mint valaha, az a feladatunk, hogy szilárdít­suk pártunk egységét, mert csak a párt eszmei, szervezeti és cselekvési egységével tudjuk megoldani feladatainkat. S ezek nem kicsik: a nép jólétét akarjuk emelni. A népjólét emelésének pedig egyedüli, biz­tos és tartós forrása az egész népgazdaság termelésének ál­landó növelése, a termelékeny­ség állandó emelése, az önkölt­ség állandó csökkentése, az áruk minőségének javítása, a takarékossá g. p zekkel függ össze, szinte ezek előfeltételeként, — a munkafegyelem megszilárdí­tása. „Az út szabad, a cél világos! Rajtavík a sor, hogy amit elha­tároztunk, tettekre is váltsuk“ — ezek Rákosi elvtárs szavai, amelyeket egy évvel ezelőtt, a III. pártkongresszuson mon­dott. S nekünk a III. kong­resszus által megmutatott, s a Központi Vezetőség márciusi határozatai által megvilágított úton kell járnunk, mert csak így érhetjük el célunkat: a szo­cializmust. Suha Andor Röpgyűiéseken vitatják meg a varsói értekezlet határozatait a megye Megyénk üzemi munkásai, dolgozó parasztjai röpgyűiése­ken vitatják meg az európai országok varsói tanácskozásá­nak nagyjelentőségű határoza­tait. Eddig közel húsz termelő- szövetkezetben, állami gazda­ságban, ipari üzemben jöttek össze a dolgozók és méltatták az értekezlet eredményeit. A selypi Zsófia malom munká­sainak gyűlésén Demjén Vil­mos békebizottsági titkár be­szélt a részvevőkhöz. Többek között hangsúlyozta: „Mi, selypiek, saját bőrünkön érez­tük az elmúlt világháború borzalmait. Községünk üze­mei csaknem teljesen tönkre­mentek. Mintegy ötven házat döntött romba és rongált meg a pusztító háború. Sok fiatal­ember, családapa és ártatlan gyermek vesztette életét a fa­siszta háború idején. Tíz év távlatában az elmúlt háború pusztítását, rossz emlékét dolgozói őrizzük. Községünk újjáépült, és szebb lett, mint valaha. Va­lamennyiünk elszánt óhaja, hogy mindazt, amit a felsza­badulás óta építettünk, meg- védjük. Éppen ezért jogos megelégedéssel fogadtuk a né­pi demokratikus országok var­sói tanácskozásának eredmé­nyeit. Az ott megalkotott ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződés szilárd biztosítéka egy új világháború megakadályo­zásának, a tartós békének.’’ , Hasonló lelkes gyűlésen be­szélték meg a varsói értekez­let határozatait a szilvásvá- radi, a vécsi dolgozó parasz­tok, a petőfibányai és az eger- csehi bányászok is. Vala­mennyien fogadalmat tettek, hogy jó munkájukkal a ter­vek fokozott teljesítésével já­rulnak hozzá a béke biztosí­tásához. A Gyöngyösi Autóközlekedési Vállalat patronálja a lli-as számú iskolát A gyöngyösi 34-es számú Autóközlekedési Vállalat elvál­lalta a gyöngyösi III-as számú Iskola patronálását. Vállalta, hogy az iskola mellett lévő Iport- illetve iálékteret rend- l>ehozatja. arra vörös salakot, sárga homokot szállíttat, s le­hengerlő A műhelyben hulla­dékanyagból két darab nyúj­tót készített el. Megcsinálják az iskola kerítését, ezenkívül a vállalat tuls janmá* képező könyvtárt olvasás céljára áten­gedi a diákok, nevelők részére, Megjelent a Propagandista májusi száma A folyóirat első helyén a Köz­ponti Vezetőség: határozatát köz­li az iskolán kívüli pártoktatás rendszerének megváltoztatásá­ról, A PROPAGANDISTA MUNKÁJÁ­HOZ c. rovatban Soczó József A ter­melőszövetkezeti mozgalom to­vábbi fellendüléséért címmel azokról a feladatokról ír, ame­lyek a termelőszövetkezeti moz­galom megszilárdítása és szám­szerű fejlesztése terén előttünk állanak. Demcsák Sándor: Az anyagi érdekeltség- elvének alkalmazá­sa bérrendszerünkben című írá­sában azt vizsgálja, hogy bér­rendszerünkben mennyire való­sult meg már eddig is az anya­gi érdekeltség elve és milyen hibák gátolják ennek következe­tes érvényesülését. A népgazdaság időszerű kér­dései c rovatban hozza a folyó­irat Ajtai Miklós: Az önköltség- csökkentés tapasztalatai néhány könnyűipari üzemben című cik­két. Kővári László cikke az Ipari export 1955. évi terve teljesíté­sének jelentősége az 1955-ös népgazdasági terv teljesítése szempontjából címmel az ipari exportterv és az egész nép- gazdasági terv teljesítése közötti szoros kapcsolatot mutatja meg. Válasz a Propagandista kér­déseire rovatban Földes István válaszol a propagandistáknak arra a kérdésére: Mi az önkölt­ség? Csikós György cikkében a kis­paraszti gazdaságok szerepét vizsgálja népi demokráciánkban. Nemzetközi kérdések című ro­vatban a folyóirat összefoglalót közöl á t ilis hónap legfontosabb esemén kiről. A p pagandamunka tapasz­talataik l rovatban Szecs di László Sztálin: A dia­lektikus és történelmi materializ­musról w. müvének jelentősége a filozófia oktatásban címmel írt cikket. Varga István: Tanulmányoz­zuk a politikai gazdaságtant című írásában a politikai gazda­ságtan tanulásának fontosságát elemzi s rámutat azokra a té­ves nézetekre, amelyek a politi­kai gazdaságtan széleskörű ta­nulmányozását mind a mai na­pig gátolják. Lakatos Péterné cikke a ke­rületi elméleti tanácsadók veze­tőinek a budapesti pártoktatás házában tartott tapasztalatcseré­jéről számol be. A propagandisták leveleiből rovatban Molnár Tibor levelét hozza a folyóirat: hozzászólás a ..Szemelvények a budapesti VIII. kerületi propagandisták munka- módszereiből’■ c. cikkéhez. A vasgyüjtés hírei — A FÖLDMÜVESSZÖVET- KEZETEK dolgozói eddig több mint kétezer mázsa vasat, és százhatvan mázsa színesfémet gyűjtöttek a lelkes úttörők se­gítségével. A földművesszövet- kezelek között a versenyben a legjobb eredményt a t ó d e b - rői, a domoszlói, csá- nyi, horti földművesszö­vetkezetek érték el. A tódeb- rői földművesszövetkezet elő­írt tervét túlteljesítette s ezért 200 forint pénzjutalomban ré­szesült. — IFJÚSÁGI VASGYÜJTÖ- NAPOT TART május 22-én valamennyi földművesszövet­kezet az iskolák segítségével. Ezen a napon az átvevőhelyek nyitva tartanak. A legjobb há­rom egyéni gyűjtőnek öt má­zsán felüli eredményéért 150— 150 forintot, a legjobb két bri­gádnak 250, 150 forintot, a leg­jobb két DISZ-bizottságnak száz mázsán felüli eredményé­ért 250, 150 forintot adunk át. A gyűjtésben segítséget nyújtó pedagógusoknak, kiknek veze­tése alatt egy főre eső átlag meghaladja az 5 kg-ot, 250— 150 forint jutalmat adnák. Ezek a jutalmak nem pénzben, hanem tárgyi formában kerül­nek kiosztásra, 1912 május 23 — „Vérvörös csütörtök" 1912 május 23-a „Vérvörös Csütörtök“ néven került be a magyar munkásmozgalom történetébe. Ezen a napon ünneplőbe öltözött munkások tízezrei — köztük a fiatal Rákosi Mátyás — tiltakoztak a kormány ellen, ame y háborúba akarta vinni az országot, s törvényt készített arról, hogy még jobban kisajtolja a magyar nép erejét, — újabb kötelezettséget rótt a magyar népre és még inkább megnyirbálta jogait. A párt vezetősége május 23-ra általános sztrájkot hirdetett, — sa munkásság letette a szerszámot. Budapes­ten az Országház terére nyíló utcákon ezrével szorongtak az emberek munkások, munkásnők, a rendőr- és csendőr­kordonok mögött. A munkások barikádokat emeltek, ellen­álltak a gyilkos csendőr- és rendőrgolyóknak. Ezen a napon a tüntető munkások közül kétszázan sebe­sültek meg súlyosan, s öten lettek halálos áldozatai az ellenforradalmi terrornak. A magyar munkásosztály véré­vel védte a nép jogát, a nép igazát, vérével bizonyította már ekkor, hogy csak a munkásosztály harcol következete­sen a nép jogáért, felemelkedéséért. Országunk vezetője, a felszabadult magyar munkás- osztály kegyelettel hajtja meg fejét a „Vérvörös Csütörtök“ áldozatai, a magyar munkásosz tály vértanúinak emléke előtt. Két hónap alatt négyezer új taggal erősödtek megyénk DISZ-szervezetei Megyénkben több mint két­százötven falusi és üzemi DISZ-szervezet készül a DISZ második országos kongresszu­sára. Készülődésük során sok szép kimagasló eredményt ér­tek el — különösen a tagszer­vezésben. Két hónap alatt négyezer új taggal nőtt a DISZ tábora. A kiskörei Dó­zsa TSZ fiataljai a nemrég I épült kulturotthonban együtt I tanulnak szórakoznak áz egyé- | ni dolgozó parasztfi atalokkaL A barátság eredménye, hogy szinte nap, mint nap új tag jelentkezik a DlSZ-szervezet- be. Néhány hét alatt ötven fiatal írta alá belépési nyilat­kozatát. A kongresszusi készü­lődés során jelentős mértékben megerősödött a herédi DISZ- szervezet is, ahol az utóbbi he­tek során százötvenkettőre emelkedett a taglétszám. Munkásfiatalok a DISZ II. kongresszusáért C^ A selypi—vörösmajori MTH Intézet jó munkával készül a DISZ II. kongresszusának méltó megünneplésére. A gyü­mölcsfák ápolása, facsemeték ültetése, parkírozás, járdaépí­tés, sportversenyek szerepel­tek a fiatalok április 4-i válla­lásai között. Ezeket már telje­sítették. A tanműhelyben is versenyszerűen végzik mun­nek a Budapesten megrendez zendő MTH-intézetek közti labdarúgóbajnokságokon. Tár­sadalmi munkával a tanulók elkészítették az intézet röp­labda- s teniszpályáját, futó- és távolugrópályájának elké­szítési munkálatai jelenleg folynak. Ezenkívül az intézet növen­dékei 300 gyümölcsfát met­kájukat és a tanulmányi átlag már 4,1-re emelkedett. A má­sodéves tanulók részére meg­rendezték a „szakma legjobb tanulója” ipari versenyt, itt az első helyen Magda Sándor 109, 2. Kiss István 107, 3. Tóth István lett 105 százalékos tel­jesítménnyel. Ezeket a tanuló­kat oklevéllel, s pénzjutalom­mal tüntették ki. A gyakorlati oktatáson kívül szorgalmasan folyik a tanulás is. Az egyéni tanulás idejének fontos ki­használását. s a jobb tanulók a gyengébbek segítését vállal­ták. Intézetünk 138 tanulója kö­zül már 174 DISZ-tag. Bekap­csolódtak a bélapátfalvai DISZ-szervezet által meghir­detett sajtóelőfizetési verseny­be is: a Szabad Ifjúságra 48. Népújságra ?2 előfizetőt szer­veztek. Az iskolai év megindulása óta a sportéletnek is mind­inkább gazdájává válik a DISZ labdarúgócsapat, a járá­si bajnokságban az első he­lyen áll. Észak-Magyarország területén is a selypi intézet lett a bajnok. így részt vehet­szettek meg, 800 fenyőcseme­tét ültettek el a 24 holdas parkban kijavították a tíz év óta használhatatlan meden­cét, rendbehozták a szökőku- tat is. A jó munkáért dicséretet érdemelnek a DISZ-fiatalok, I külön dicséretet érdemel Ko­vács László nevelő, aki a munkákat irányította. Horváth András MTH Intézet, Selyp— Vörösmajor Ifjúsági találkozó a vörösmajori MTH Intézetben A hatvani járási DlSZ-bi- zottság és az MTH 215. számú Intézet DISZ-bizottsága. a selypi Vörösmajor intézet parkjában május 19-én járási ifjúsági találkozót szervezett* A találkozón az intézet 1950— 55. év között végzett növendé­kei is resztvettek*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents