Népújság, 1955. április (27-34. szám)

1955-04-07 / 28. szám

7 NÉPÚJSÁG 1955 április 7. csütörtök (az 1. oldal folytatása) miség mellett a felszabadulás óta, számban és jelentőségben egyre jobban növekszik a nép­ből, a munkások és parasztok gyermekeiből lett értelmiség. Ez az új és a régi értelmiség egyre inkább összeforr, s ezzel is közelebb kerül a dolgozó néphez, egyre inkább eggyé forr vele. Üdvözlet a mi új és régi ér­telmiségünknek, a mind egysé­gesebbé váló népi értelmiség­nek! Népünk nemzeti egységének létrehozásában döntő szerepe volt és van annak, hogy meg­valósult munkásosztályunk egysége. Amíg a munkásosz­tály, nemzetünk vezető ereje nem volt egységes, nehéz volt a munkás-paraszt szövetség megszilárdítása, és nem érvé nyesülhetett teljes erővel a munkásosztály vonzása a többi osztályra. A munkásosztály egységének létrejötte lett az új, erősödő nemzeti egység kiala­kulásának legfőbb tényezője. Erősíti nemzeti egységünket a nők felszabadítása, az, hogy megszűnt minden régi korláto­zás. mely a férfiaknál aláren- deltebb helyzetben tartotta őket, s mint a haza egyen­rangú polgárai előtt szélesre nyíltak az érvényesülés kapui, melyek a tőkés időkben el voltak zárva előlük. A ma­gyar dolgozó nők köszönetü- kef és hálájukat jó, odaadó munkával fejezik ki. Nincs szocialista építésünk­nek olyan területe, ahol az él- munkások, sztahanovisták, a legjobb, legodaadóbb dolgozók első soraiban áldozatkészen, példamutatóan ott ne lennének a felszabadult magyar nők! Végül, de nem utolsósorban rá kell mutatnunk arra, hogy a nemzeti egység jövendő to- vábberősítésében milyen fon­tos szerepe van a felnövő if~ júságnak, a DISZ lelkes fia­taljainak. a kedves kis úttö­rőknek. annak az új nemze­déknek, mely már nem isme­ri a tőkés kizsákmányolást, mely már a mi nevelésünk, s mely hús a húsunkból, vér a vérünkből, s amely a szocia­lista fejlődés jobb, boldogabb jövőjének záloga. Modem történelmünk fo­lyamán először vagyunk tanúi annak, hogy a munkások és parasztok szilárd, szoros szö­vetségben állnak, hogy támo­gatja őket a haladó, a néppel összeforrott értelmiség. A régi nagytőkés-nagybirtokos Magyarországon az elnyomó osztályok és a nép közt áthághatatlan szakadék állott fenn, s az elnyomók és elnyomottak kérlelhetetlen, szakadatlan harcot vívtak egy­mással. Ma a helyzet e téren is gyökeresen megváltozott. Az elnyomó osztályokat, a városi burzsoáziát és a földbirtokoso­kat a felszabadulás 10 eszten­deje alatt felszámoltuk. Ezzel nemcsak n dolgozók évszáza­dos kizsákmányolásának ve­tettünk véget, de kíküszöböl- til1: azokat az erőket is, me­lyeknek létérdeke volt a nem­zet megosztása, s amelyek csak e megosztással tudták uralmu­kat fenntartani a dolgozó nép felett. Az egyetlen megmaradt kizsákmányoló osztály, a ku- lákság gazdasági erejét és be­folyását a faluban korlátok közé szorítottuk, s jórészt megszabadítottuk a dolgozó parasztságot a kíméletlen, ke­gyetlen kulák-kizsákmányo- lástól. A munkásosztály, a dolgozó parasztsággal szövet­ségben uralkodó osztállyá vált, s maga köré eggyé kovácsolja, előre viszi az egész dolgozó né­pet, melynek erkölcsi és poli­tikai egysége napról napra erősödik. Pártunkkal az élén. melynek tekintélyét és vezető szerepét ma az egész dolgozó nép elismeri; egyre inkább szi­lárdul a népi demokratikus hazafiság és egyre határozot­tabb formákat ölt a szocialis­ta nemzet. A felszabadulás óta meg­változott az államhatalom, me­lyet a múltban a tőkések a dolgozó nép kizsákmányolá­sára és elnyomására használ­tak fel. A régi burzsoá állam- gépezet helyére — pártunk vezetésével — a dolgozó nép teljesen új államhatalmat te­remtett, mely a népgazdaság fejlesztésének, a kulturális forradalom kibontakozásának, a szocializmus építésének fő eszköze hazánkban, s amely, mint a kapitalizmusból a szo­cializmusba való átmeneti kor­szak államformája, sikerrel tölti be a proletariátus dikta­túrájának funkcióit. A felszabadulás óta új tár­sadalmi, politikai és gazdasági rend jött létre, és erősödik meg mindinkább a munkás- osztály, a város és a falu dol­gozóinak vezetése alatt. Ezt a korszakalkotó történelmi tényt Az elmúlt tíz esztendő ha­talmas fejlődésének, amelyet hazánk minden területén ta­pasztalunk. döntő feltétele volt a nemzetközi helyzet megváltozása a szocializmust építő, békét védő kilencszáz­milliós tábor javára. Szaka­datlanul nő és erősödik a Szovjetuniónak, mint a világ- béke őrének és szilárd védel­mezőjének jelentősége, befo­lyása, tekintélye. A béke min­den híve szerte a földkerek­ségen, örömmel és rokonszenv- vel tekint a Szovjetunióra, amelynek minden sikeréből, minden eredményéből új erőt. új biztatást merít. A Szovjet­unió gyorsan kiheverte a má­sodik világháború szörnyű se­beit, és szocialista gazdasága nemcsak a szovjet nép jólété­nek állandó emelkedését biz­tosítja egyre fokozódó ütem­ben, de a szovjet honvédelem erőteljes fejlesztését is. Ma már világos mindenki előtt, hogy a Szovjetunió ma erő­sebb, mint valaha, és erői sza­kadatlanul nőnek. A felszabadító Szovjetunió győzelmes harcai nyomán Európában a szocializmust építő népi demokráciák egész sora keletkezett. A Szovjetunió segítségével több mint két év­tizedes hősi harc után felsza­badult a nagy kínai nép és ugyancsak rátért a szocializ­mus építésének útjára. A fel­szabadult 600 milliós kínai nép példája hatalmas vonzó­erőt gyakorol Ázsia és Afrika gyarmati és félgyarmati népei­A szocializmust építő álla­mok hatalmas táborától támo­gatva, a magyar népnek 6ok évszázados történelme során most van először lehetősége arra, hogy önállóan döntsön sorsáról. A földesurak és kapi­talisták gazdasági és politikai uralmától csakúgy megszaba­dult a magyar nép, mint a kül­földi tőke elnyomása alól. Most tárulnak ki előtte törté­nelme folyamán először a kul­turális, gazdasági és politikai felemelkedés olyan lehetősé­gei, amelyekben szabadon fejt­heti ki teremtő erejét és te­hetségét. Az elmúlt tíz eszten­dő ebben a tekintetben még csak kezdet, még csalt kiindu­lás. De ezek a kezdeti eredmé­nyek is olyanok, amelyekhez foghatót hiába keresünk a fel- szabadulás előtti Magyaror­szág történetében. Erről tanúskodnak a felsza­badulás óta eltelt tíz év gaz­dasági, kulturális és egyéb eredményei. Ezek az eredmények, ha ösz- szehasonlitjuk az elmúlt tíz esztendő fejlődését a háború előtti utolsó békeévvel, már magukban véve is bebizonyít­ják a szocialista rendszer, a szocialista termelés fölényét. Az egyszerű összehasonlítás ezen a téren nem mutatja meg az igazi képet, mert hiszen tíz évvel ezelőtt, felszabadulásunk idején hazánk romokban he­vert, gyáraink, üzemeink jelentékeny része elpusztult, vagy gépeit a náci rablók és magyar csatlósaik külföldre hurcolták. Hasonlóképpen szenvedett a mezőgazdaság is, melyben az állatállományunk­nak a fele sem maradt meg. Az ipari termelés térfoga­ta 1954-ben az 1938. évinek háromszorosára emelkedett. A gyáripar termelése 1954-ben az 1938. évinek háromszoro­sára emelkedett. Ezen belül a nehézipar 383 százalékkal, a könnyűipar 130 százalékkal, az élelmiszeripar 252 száza­lékkal termelt többet, mint 1938-ban. Ha összehasonlítjuk az egyes alapvetően fontos cikkek termelését, megállapít­hatjuk, hogy széntermelésünk 1938-ban 9 360 000 tonna volt, ez a múlt évben több mint kétszeresére, 22 000 000 ton­rögzítette le alkotmányunk, mely a felszabadulás utáni esztendők vívmányait foglalta össze és kimondta, hogy min­den hatalom a dolgozó népé. Ez a hatalom fegyverül szol­gál a tőkés maradványok el­leni harcban és a szocializ­mus építésében egyaránt. nek szabadságharcaira. Ma már kilencszázmillió ember építi Európában és Ázsiában a szocializmust és küzd váll­vetve, egymást kölcsönösen segítve és támogatva, testvéri egységben a békéért, az impe­rialista háborús gyújtogatok ellen. A béketábor népeinek ba­rátsága a proletár nemzetkö­ziség, az őszinte kölcsönös se­gíteni akarás és a közös gaz­dasági fellendülés elvén alap­szik. Míg a kapitalista államok viszonyát egymás kizsákmá­nyolása, a kíméletlen verseny, a szakadatlan gyanakvás és intrika jellemzi, addig a béke, a demokrácia és a szocializ­mus nagy táborának minden országát az őszinte barátság, egymás önzetlen támogatása köti össze. Ebben a táborban — ellentétben a kapitalista vi­lággal, ahol az erősek a gyen­gébbeket mindig leigázzák és kizsákmányolják — a nagy és kis népek egyenjogúságának elve uralkodik. A szocialista tábor minden népe örömmel, lelkesedéssel tekint a többi szocialista or­szág sikereire és eredményei­re, tudja, hogy ezek közös eredmények, az ő sikerei is. Ez az egészséges, őszinte, ba­ráti, újtípusú viszony, melyet azelőtt a történelem nem is­mert és mely a kapitalista or­szágok között elképzelhetetlen és lehetetlen, legfontosabb zá­loga a szocialista tábor baráti népei továbbhaladásának. nára nőtt. Hasonló fejlődést mutat a nyersvastermelés, mely az utolsó békeév 335 000 tonnájáról 843 000 tonnára emelkedett 1954-ben. Acélt 1938-ban 647 000 tonnát ter­meltünk, 1954-ben pedig 1 491 000 tonnát. Még gyorsab­ban nőtt a villamosenergia termelése, mely az 1938. évi 1 399 000 megawattóráról 1954- ben 4 830 000-re emelkedett. A mezőgazdaság fejleszté­séhez szükséges nitrogén- műtrágya termelése az utolsó, háború előtti évhez képest 2,5- szeresére nőtt, a ícszformű- trágyáé megháromszorozódott, ugyancsak megháromszorozó­dott a cement termelése is, megnyolcszorozódott a motor- kerékpárok termelése, majd­nem két és félszeresére nőtt a kerékpárgyártás. Cukorgyár­tásunk 140 százalékkal na­gyobb, mint 1938-ban volt, sört majdnem hatszor annyit ter­melünk, mint 1938-ban. Pa­mutszövetet egy és félszer annyit, len- és kenderszövetet több mint kétszer annyit ter­melünk. Az egy munkásra ju­tó villamosenergia-feihaszná- lás a gyáriparban 1954-ben kétszer annyi volt, mint 1938- ban. Jelentősen fejlődött az ipar az új technika és a foko­zottabb gépesítés terén is. A magyar ipar számos olyan gé­pet állít elő. melyet korábban nem gyártottunk, mint pél­dául bányagépek, újrendszerű esztergapadok, betonkeverő­gépek. nagy feszültségű és nagyteljesítményű kondenzá­torok. arató-cséplőgépek, lánc­talpas traktorok stb. Gyár­tunk olyan nagyhatású gyógy­szereket is, mint például a penicillin, sztreptomicin stb. Különösen erőteljes volt ipa­runk fejlődése az első ötéves terv folyamán. A szocialista iparosítás alapelvének megfe­lelően leggyorsabban a nehéz­ipar termelése emelkedett. 1954-ben a nehézipar mintegy háromszor annyit termelt, mint 1949-ben. Az ötéves terv folya­mán olyan hatalmas létesítmé­nyek épültek, mint a Sztálin Vasmű, az Inotai, Borsodi Kooperáció, Komló és a többi, amelyekre joggá] büszke min­den magyar munkás, minden magyar értelmiségi és dolgozó parasztságunk. A lakosság fo­gyasztási cikkekkel való foko­zottabb ellátására nagy könnyű­és élelmiszeripari üzemeket létesítettünk, amilyenek a Szegedi Textilkombinát, a Za­laegerszegi Ruhagyár, a Deb­receni Tejüzem, a Kecskeméti Hútőház stb. A mezőgazdaság szocialista átszervezése is megkezdődött. Jelenleg az ország szántóterü­letének több mint 30 százalé­ka már a szocialista szektor­hoz tartozik. Gyorsan nő az öntözött terület, amely az öt­éves terv folyamán meghá­romszorozódott. A mezőgazda­ság gépesítésének ütemét mu­tatja, hogy a nagyüzemi me­zőgazdaság gépi bázisai, a gépállomások az elmúlt évek aiatt jelentékenyen erősödtek. Számuk 1954 végén 312, és több mint 11 000 traktorral, közel 11 000 cséplőgéppel és egyéb gépekkel rendelkeznek. A gazdasági fejlődéssel pár­huzamosan javult a dolgozó nép anyagi helyzete. Ügy a munkásosztály, mint a dolgo­zó parasztság és az értelmiség ma minden tekintetben job­ban él, mint a felszabadulás előtt. A dolgozó nép anyagi helyzetének meg javulását mu­tatja a népszaporodés növeke­dése is. Az utolsó esztendők­ben a halandóság általában alacsonyabb volt. mint a fel- szabadulás előtt bármikor. 1938-hoz viszonyítva például az 1954. évi csecsemőhalandó­ság több mint a felére csök­kent, ugyanakkor a természe­tes szaporodás kétszer akko­rára emelkedett. Megjavult a lakosság orvosokkal való ellá­tottsága, mely magasabb, mint 1938-ban volt és jobb, mint — Ausztria és Svájc kivételé­vel — a kapitalista országok­ban. A lakosság egészségügyi ellátottságának javulását nagymértékben elősegítette a társadalombiztosítás kiterjesz­tése, melynek eredményekép­pen ma már az összlakosság 60 százaléka, 5 800 000 ember részesül a társadalombiztosí­tásban. A kórházi és klinikai ágyak száma az elmúlt tíz év alatt mintegy 40 százalék­kal emelkedett. A tüdőbeteg­gondozó intézetek száma megkétszereződött. Ennek és egyéb intézkedéseknek ered­ményeként a gümőkórban el­haltak száma tavaly az 1938. évinek csak egyharmada volt. A bölcsődei férőhelyek szá­ma mintegy hússzorosa az 1938- ásnák. Jelentős mértékben fejlődött* a felszabadulás óta eltelt idő alatt az oktatás. Az általános iskolai tanulók számának nö­vekedése mellett különösen jellemző, hogy a nyolcadik osztályban most háromszor annyian tanulnak, mint a há­borút megelőző utolsó eszten­dőben. Megháromszorozódott a középiskolái tanulók száma is és megváltozott az összetéte­lük. 1937—38-ban a középisko­lai tanulóknak 4 százaléka volt munkás származású, 1954—55- ben ez az arány 63 százalékra, több mint tizenötszörösére nőtt meg. Hasonló a fejlődés az egyetemeken és a főiskolákon is, ahol megnégyszereződött 1938-hoz viszonyítva a hallga­tók száma, s a munkás és a dolgozó paraszt származásúak aránya 54 százalékra emelke­dett. A népi demokrácia szé­lesre nyitotta a kultúra eddig elzárt kapuit a dolgozó nép előtt! A különböző oktatási intézményeken és tanfolyamo­kon a részvevők száma az 1954—55-ös tanév elején több mint 1 700 000 volt. Emellett százezrével tanulnak a dolgo­zók különböző szaktanfolya­mokon. így az elmúlt öt év alatt mintegy 1 170 000 dol­gozó szerzett új, illetve eredeti foglalkozásánál magasabb ké­pesítést. Kulturális fejlődésünknek egyik mutatója a kinyomtatott művek száma. 1938-ban vala­mivel több mint 8000 mû je­lent meg, 17,3 millió példány­ban. Az elmúlt évben 20 614 mű jelent meg, 41 millió pél­dányban. A felszabadulás után eltelt tíz év alatt egyre na­gyobb számban létesültek fa­lusi könyvtárak. A falu kul­turális színvonalának emelke­dését elősegítette a falu villa­mosítása, amelynek eredmé­nyeképpen 1954-ben majdnem kétszer annyi községben volt villany, mint 1938-ban. A fel- szabadulás óta ugrásszerűen megnőtt a mozi- és színház­látogatók száma. 1938-ban 410 volt a működő filmszínházak, és 18,5 millió a látogatók szá­ma. 1954-ben 2313 filmszínház működött, és a látogatók szá­ma 97,7 millió volt, több mint ötször annyi. A színházlátoga­tók száma is többszöröse a háború előttinek, és 1954-ben meghaladta a hatmilliót. A rádió előfizetőinek száma 1954- ben 1 270 000 volt, az 1938. évi­nek majdnem háromszorosa, ami ugyancsak a lakosság nö­vekvő kulturális érdeklődését és fejlődését mutatja. Különö­sen gyorsan terjed a rádió a falvakban. Hála népi demok­ratikus rendszerünknek, pár­tunk és kormányunk lanka­datlan támogatásának, hatal­mas fejlődést ért el a felsza­badulás óta sportmozgal­munk. Bármily jelentékenyek is azok az eredmények, melye­ket a magyar dolgozó nép az elmúlt tíz esztendő folyamán kulturális és anyagi életszín­vonalának emelésében, a 6ZO­A Magyar Népköztársaság külpolitikája mindenekelőtt a béke ínegőrzésére irányul; olyan béke megvédésére, mely biztosítja eddigi vívmányain­kat és szocialista építésünk to­vábbfejlesztését. Mi is azt a lenini elvet valljuk, hogy a különböző társadalmi rendsze­rű országok békésen együttél­hetnek s ennek megfelelően arra törekszünk, hogy minde­nütt elősegítsük a népek bé­kés, nyugodt együttélését. Ez a törekvés vezet bennünket minden országban. Ennek a szellemnek megfelelően ápol­juk a szomszédi jó viszonyt minden velünk határos or­szággal. így Jugoszláviával és Ausztriával is. A magyar dol­gozó nép helyesli és támo­gatja azt a szívós, következe­tes és őszinte békepolitikát, melyet pártunk vezetésével népi demokratikus államunk folytat, mert saját tapasztala­taiból ismeri a szörnyű szen­vedéseket és mindazt a bor­zalmat, amely a háborúval jár. De emellett minden dolgozó számára világos az is, hogy az imperialisták háborús gyújto­gatása mögött o!y*n - politikai célok állnak, melyeket népünk a legélesebben elítél; a régi rend visszaállítása, melynek eredményeképpen újra a „há­rommillió koldus” színvonalá­ra löknék vissza a dolgozó pa­rasztok zömét, visszaállítanák az iparban a bérrabszolgasá­got, elvennék dolgozó népünk­től mindazt a jogot és vív­mányt, melyet a népi demok­rácia, a szocializmus építése juttatott neki. Nincs olyan kérdés, mely­ben a magyar nép annyira egységes volna, mint a béke megvédésének kérdésében. Pártunk egyik legfőbb vonzó­ereje. hogy szakadatlanul, kö­vetkezel esen küzd a béke meg­védéséért. A Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatokat is egyre erősíti annak tudata, hogy világméretekben a Szov­jetunió áll a béke megvédé­séért vívott küzdelem élén. A magyar dolgozó nép egysége­sen követeli az atom- és hid­rogénbomba, a tömegpusztító fegyverek használatának be­tiltását. Népünk, mely annyit szen­vedett a német imperializmus­tól, minden erejével ellenzi a német Wehrmacht újjászerve­zését. A népgazdaság, a termelés kérdései tehát szorosan ősz- szefüggnek a béke kérdésével. Ezt tudja dolgozó népünk is, amely most, a felszabadulás tízéves évfordulóját hatalmas, városra és falura egyaránt ki­terjedő munkaversennyel ün­nepli meg, mert megérti, hogy továbbfejlődésünk, szocialista jövőnk egyik leghatalmasabb lendítőkereke és előrevivője, s egyben a béke erősítője a több és olcsóbb termelés. Gondoskodnunk kell arról, hogy a nagy eredménnyel és lendülettel folyó felszabadu­lási munkaverseny meg ne torpanjon, ne essen vissza, to­vább folytatódjék, s fokozód­jék a legközelebbi hetekben és hónapokban. Az elmúlt másfél esztendő folyamán nem egyszer szem elől tévesztettük a szocialista cializmus építésében elért, mindez csak kezdet, az alapok lerakása. Biztosak vagyunk abban, hogy az előttünk álló évek és évtizedek dolgozó né­pünk életének minden terüle­tén újabb sikereket, újabb vi­rágzást hoznak. De ennek egy döntő előfeltétele van: meg kell őrizni a teremtő békét! A béke megőrzése és népjólé­tünk emelése elválaszthatatlan kölcsönhatásban állnak egy­mással. Az imperialisták, élü­kön az Amerikai Egyesült Államok háborús gyújtogatói- val. minden erőfeszítést meg­tesznek arra, hogy zavarják a szocialista tábor, benne ha­zánk békés fejlődését. Egy har­madik, minden eddiginél pusz- titóbb világháború kirobban­tójával akarják feltartóztatni a szocialista tábor további erő­södését és szilárdulását. Mindannyian tudatában va­gyunk annak, hogy a párizsi szerződések ratifikálásával megnyílik az út a nyugat­német Wehrmacht felállítására és nő a háborús veszély. De azt is tudjuk, hogy még gyor­sabban nő a Szovjetunió ve­zette béketábor ereje. Arról is meg vagyunk győ­ződve. hogy a német milita- rizmus feltámasztása közvet­lenül fenyegeti minden euró­pai nép biztonságát, szabad­ságát és függetler^égét. A ma­gyar népét is, melynek emlé­kezetében még frissen él, hogy milyen szörnyű pusztítást és szenvedést zúdított rá a német militarizmus, mely sza­badságát, függetlenségét, egész nemzeti létét veszélyeztette. Ezért minden hazafi egysége­sen helyesli, hogy az imperia­lista háborús gyújtogatok ter­veivel, a német militarizmus feltámasztásával szemben a párizsi egyezmények ratifiká­lása kapcsán, a szocialista tá­bor levonja a szükséges kö­vetkeztetéseket és hatékony intézkedéseket foganatosít, me­lyek megnövelik erejét, ha­talmát és biztonságát. Hazánk a jövőben is teljes súlyával ki fogja venni részét a béke megvédéséért vívott harcból, s minden módon tá­mogatja a béketábor erejé­nek szorosabb összefogását; Most, amikor már eddig a ma­gyar népi demokrácia több mint ötmillió polgára erősítet­te meg és nyilatkoztatta ki aláírásával békeakaratát, ezer és ezer formában láttuk, hogy ez az aláírás egyben elszánt fogadalom arra, hogy minden erejükkel me 'védik a békét. Pártunk és kormányunk az imperialista háborús gyújto­gatok üzelmeinek láttán kö­telességének tartja, hogy to­vább korszerűsítse, erősítse békénk és szocialista építé­sünk szilárd őrét, a néphad­sereget és erősítse népünkben azt a hazafias, honvédő szel­lemet, mely odaadóan és ébe­ren őrködik hazánk békéje felett. A béke megvédésének ha­talmas tényezője népi de­mokráciánk egészséges to­vábbfejlődése is. Ha az impe­rialista ellenség látja, hogy a dolgozó nép megelégedett, hogy kultúrális és anyagi élet- színvonala emelkedik, akkor megérti, hogy az ilyen nép minden rendelkezésére álló erővel védeni fogja békéjét é# vívmányait. I ipar és benne külön a nehéz­ipar fejlesztésének jelentősé­gét, és éppen ezekben a he­tekben gyürkőztünk neki, hogy a hibákat, melyek e téren mu­tatkoztak, kijavítsuk. Újra alá kell húzni, hogy további fej­lődésünk alapja a szocialista ipar, és különösen a nehézipar növelése. A béke megvédése és a ncpjólét fokozása paran- csolóan megköveteli, hogy a termelésben mindenütt elő­térbe kerüljön a termelékeny­ség emelése, az önköltség csökkentése, a minőség megja­vítása, a takarékosság, a mű­szaki színvonal emelése, a ter­vek pontos teljesítése és túl­teljesítése. Meg kell erősíte­nünk a meglazult munkafe­gyelmet, az állampolgári fe­gyelmet. Gondoskodnunk kell a begyűjtés és adózás tervei­(1nhi+rtfA~ - *» A Szovjetunió sikereiből a béke minden híve új erőt merít A szocialista rendszer, a szocialista termelés fölénye A magyar nép helyesli és támogatja népi demokratikus államunk békepolitikáját A béke erősítője a több és olcsóbb termelés

Next

/
Thumbnails
Contents