Népújság, 1955. április (27-34. szám)

1955-04-24 / 33. szám

2 NÉPÚJSÁG 1955. április 24, vasárnap Lenin eszméi, Lenin művei élő, ma is ható erő, mely az egész világon erősíti és győzelemre vezeti a kommunistákat s velük együtt a dolgozók százmillióit Ünnepi ülés az egri Dózsa filmszínházban V. I. Lenin születésének 85. évfordulója alkalmából Bevezetőben Lenin életét, fiatalkori munkásságát ismer­tette: Egész fiatalon került? a munkásmozgalomhoz, mert , látta az oroszországi gazdasá-j gi és politikai helyzetet, a < munkás és paraszt tömegek j szörnyű kizsákmányolását, az j országra nehezedő imperialis- ] ta nyomást. Ragyogó tehetsége J lehetővé tette, hogy egész fia- j tál korában tanulmányozza aj társadalom problémáit. így 1 vált élharcosává annak a tö-i rekvésnek, hogy egyesíteni ■ kell a proletáriátus gyakoris-1 ti, gazdasági és politikai har-j cát, a marxizmus elrpéletét ta- « nulmányozó tanulókörök mun­kájával. Lenin elméleti és gya- j korlati munkássága olyan mér- ■ tékben járult hozzá az embe­riség életének átalakításához, j mint Marx és Engels tevékeny- ’ ségén kívül senki más előtte, ] sem utána. Minden ami Orosz­országban 1905-ben vagy 1917- ben és utána történt, az Lenin ; elméletének kifejlesztése, s ezj) mélyen hatott az egész nem-ji zetközi munkásmozgalomra, új | kaput nyitott meg a fejlődés-i? ben. Ma már arról beszélhetünk; «— folytatta beszédében Jóbo­rú elvtársnő —, hogy a Szov­jetunióban kommunizmus, a hatalmas Kínában és az euró­pai népi demokráciákban szo­cializmus épül. Mindnyájunk­nak tudni kell, hogy ebben milyen hatalmas része volt Le- ; ninnek. És ha látjuk, hogy a ma még kapitalista elnyomás, imperialista kizsákmányolás alatt szenvedő népek forradal­mi öntudatát egyre magasabb­A világ népének nagy tanítója, Vlagyimir lljics Lenin születésének 85. évfordulóját ünnepelte csütörtökön este Eger dolgozó népe az egri Dózsa filmszínházban. A Magyar Dolgo­zzák Pártja megyei bizottsága, a megyei tanács és a Magyar— Szovjet Társaság rendezésében emlékezett meg a város az emberiség nagy tanítójáról. Az ünnepi alkalomra a Dózsa ságának vezetője, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagjai. Ott voltak az elnökségben: Pálok Ferenc Kossuth-díj ~s, kétszeres sztahanovista kőműves, dr, Némedi Lajos, a Pe­dagógiai Főiskola igazgatója, Sinkó Antal, az egri járási pártbizottság első titkára, Csomó János, az SZMT funkcio­náriusa, dr. Szántó Imre, főiskolai tanszékvezető tanár, Papp Iákok korlátozását, likvidálás­sal cseréltük fel. Az elmúlt Esztendőben kezdett elhomá­lyosodni a munkás-paraszt szövetségen belül a munkás- osztály vezető szerepe. Pedig ha megfeledkezünk a munkás- osztály vezető szerepéről, ak­kor arról feledkezünk meg, hogy ennek a szövetségnek célja a szocializmus felépítése; Jóború elvtársnő ezután ar­ról beszélt, hogy a lenini ta­nítás szellemében lett orszá­gunk elmaradt agráripari or­szágból fejlett nehéziparral rendelkező ország. Lenin, majd Sztálin — mondotta Jóború elvtársnő — nagy munkát vé­geztek falun és nagy harcot folytattak a szocialista iparosí­tás elveinek kidolgozásáért és gyakorlati megvalósításáért. Így született meg a szocialista iparosítás elmélete, mely sze­rint a szocializmus felépítése a nehéziparnak, a termelési eszközöket gyártó iparágak­nak gyorsabb ütemű fejleszté­sét követeli meg. Lenin taní­tásában — mondta — legfon­tosabb az ember jóléte, a dol­gozó embereket minél gyor­sabban, minél magasabb élet­színvonalra emelni, ahhoz pe­dig az szükséges, hogy fej­lesszük könnyűiparunkat, a termelési cikkeket gyártó ipar- ágakat. Ezt pedig csak a ne­héziparnak fokozottabb ütemű fejlesztésével érhetjük eL Hazánkban 1953. júniusa után hibás opportunista nézetek kaptak lábra, melyek a szo­cialista iparosítás elvét háttér­be szorították. Ezzel súlyos kárt okoztak volna könnyű­iparunk, mezőgazdaságunk, vé­ra lobbantják a kommunista és munkáspártok, ismét arra kell gondolnunk, milyen nagy szerepe van ebben Lenin esz­méinek. Sztálin, Lenin művének nagy folytatója azt mondta — hang­súlyozta Jóború elvtársnő —-, hogy a leninizmus az imperializmus korának marxizmusa. Hogy ezt megérthessük, vissza kell pillantanunk a munkás- mozgalom, a marxizmus elmé­leti fejlődésére. Jóború elvtárs­nő vázolta a XIX. század for­radalmi mozgalmait, Marx és Engels munkásságát, akik el­méleti formába öntötték azo­kat a törvényszerűségeket, me­lyeket az akkori társadalmi, gazdasági viszonyok, forradal­mak tanulmányozásából szűr­tek le. Beszélt azokról a viszo­nyokról, s időszakokról, mi­kor a munkásmozgalom veze­tőinek egy része Marx és En­gels tanításait eltorzították. Nincs szükség, mondották a marxizmus opportunista el­torzító!, a kapitalizmus forra­dalmi úton való megdöntésé­re, a kapitalizmus békésen is átnőhet a szocializmusba. Kü­lönösen nagy veszély volt ez akkor, amikor a századforduló végén egyre erősebben kiéle­ződtek az ellentétek a kizsák­mányoltak és a kizsákmányo­lok között. Újabb forradalmi korszak köszöntött be, s ilyen körülmények között minden azon múlott, hogy a munkás­pártok elméletileg hogyan vol­tak felvértezve. Lenin a szá­zadforduló oroszországi és nemzetközi viszonyait tanul­mányozva eljutott ahhoz a fel­ismeréshez, hogy a kapitaliz­mus új fejlődéséhez érkezett. A kapitalizmusnak ez az utol­só szakasza az imperializmus. Tehát ez a korszak, mivel az ellentétek egyre jobban kiéle­ződnek, a proletárforradalmak korszaka. Lenin elméleti és gyakorlati munkásságának lé­nyege az volt, hogy feltárja az osztályharc és a gazdasági fej­lődés törvényszerűségét, az imperializmus viszonyai közt megszervezze a proletáriátus harcát. Ez a leninizmus az imperializmus korának mar­xizmusa. Ezután Jóború elvtársnő rá­tért a leninizmus több fontos kérdésére. Különösen hangsú­lyozta a pártról szóló tanítás fontosságát. Lenin világosan felismerte — mondotta —, ah­hoz, hogy a proletáriátus ke­zébe vegye a hatalmat és vég- rehajtsa történelmi feladatát forradalmi, elméleti párt szükséges. Lenin kidolgozta, milyennek kell lennie szervezetileg an­nak a pártnak, mely ezt a nagy programot végrehajtja: egységesnek, fegyelmezettnek, a munkásosztály élcsapatának kell lennie, mely képes a leg­nehezebb és áldozatokat kívá­nó feladatokat is végrehajta­ni. Leninnek ebben az időben nagy harcot kellett vívnia a nyugateurópai szociáldemokra­ta pártokban és az oroszor­szági szociáldemokrata pártban eluralkodott opportunista né­zetek ellen, amelyek tagadták a párt szilárd, szervezeti egy­ségét, tagadták, hogy a mun­kásságnak szüksége lenne a pártra és a párthoz tartozónak akartak tekinteni mindenkit, proletáriátus ügyét g> őzélem­re vinni. Ilyen párt volt a Bolsevik Párt, amely győze­lemre vitte a világtörténelem legnagyobb forradalmát, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Ilyen párt a Kí­nai Kommunista Párt, mely a 600 milliós kínai népet vezet­te a szabadság útjára, s ilyen párt a népi demokratikus or­szágok pártjai, köztük a mi pártunk is. Lenin halála után Sztálin és közvetlen munkatársai nem egyszer szálltak síkra a lenini szervezeti elvek megvédéséért. Saját pártunk életéből is tud­juk, hogy milyen éberen kell vigyázni az elvek tisztaságára, aki elfogadja annak program­ját. Lenin felvette a harcot ezekkel az opportunista néze­tekkel szemben. Kifejtette, hogy ilyen szervezeti elvek mellett nem tételezhető fel, hogy kemény harcok idején fe­gyelmezetten hajtsák végre a párt utasítását. Kifejtette to­vábbá, hogy a proletáriátus nem fél a szervezkedéstől, a fegyelemtől. Ma a világ minden kommu­nista és munkás pártja lenini szervezeti elvek alapján áll. S ma már a történelmi esemé­nyek a nemzetközi munkás- mozgalom története bizonyít­ja, hogy csak a lenini szerve­zetekre épült pártok képesek a milyen veszélyekkel jár bár­miféle eltorzulás. Itt említette Jóború elvtársnő a KV. 1953. júniusi és 1955. márciusi ha­tározatában feltárt hibákat. Láthatjuk, tehát — mondotta —, hogy sokkal éberebben kell ügyelni a pártépítés le­nini elvi tisztaságára, erősí­tésére. Elméletben és gyakor­latban kell küzdeni ezeknek az elveknek az eltorzítása ol­len. Az osztályellenség jól tudja, milyen félelmetes erőt jelent a lenini egységre fel­épült párt, melyet ezer és ezer szál fűz össze a dolgozó tö­megekkel. Ezért mindent meg­tesz, hogy eltérítse a pártot a helyes szervezeti működés út­járól. Nekünk most a KV már­ciusi határozata után elsősorban az a feladatunk, hogy a. párt él­csapat jellegét a tömegszerve­zetekben és a Hazafias Nép­front mozgalomban biztosít­suk. Szilárdítsuk meg pár­tunk egységét és fegyelmét. Ezután rátért a munkás­paraszt szövetség kérdésére. A századforduló Oroszországá­ban egyre több jel mutatta, hogy érlelődik a forradalom. £s valóban 1905-ben a polgá­ri demokratikus, majd 1917. októberében kitört a szocia­lista forradalom. Ilyen hely­zetben létkérdéssé vált a pro­letáriátus számára, hogy van­nak-e szövetségesei. Különö­sen fontos volt ez Oroszor­szágban, melynek népessége ebben az időben elsősorban paraszti volt. Ezek a körül­mények késztették Lenint a munkás-paraszt szövetség el­méleti kérdéseinek kidolgozá­sára és gyakor’ati megvalósí­tására. Lenin a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését csak a dolgozó parasztsággal szövet­ségben, az önkéntesség szigorú figyelembevételével tartotta keresztülvihetőnek. Saját ta­pasztalatunk alapján is tud­juk, hogy igaz az a lenini megállapítás, hogy a szövet­kezet a legjobb forma a pa­rasztság egyéni érdekének és a szocialista építés érdekének társítására. Nálunk, Magyar- országon nem egyszer hibát követtünk el a munkás-paraszt szövetség megteremtéséért és megszilárdításáért folytatott munkánkban. Volt idő, ami­kor elhanyagoltuk a közép­parasztokkal való szövetség ápolását, volt idő, mikor ku­delmi képességünk szempont­jából. Jóború Magda elvtársnő ez­után a szocialista kultúra meg­teremtéséről beszélt. Lenin a politikai és a gazdasági kér­dések mellett — mondotta — a kultúra kérdésével is igen sokat foglalkozott. Általános műveltsége széles és mély volt, világosan látta, hogy a proletár forradalom győzelme szükségessé teszi a néptöme­gek műveltségi színvonalának nagyarányú emelését. t\ szocializmus győzelméhez nem elegendő a politikai hatalom, azt ki kell egészíteni a dol­gozó tömegek általános kultu­ráltságával. A proletár forra­dalom megteremti a kultúr- forradalom lehetőségeit is. A munkásosztály megteremti sa­ját értelmiségét, mely a régi értelmiség legjobbjaival együtt végzi a szocializmus építésé­nek feladatait. A szovjet nép magas kultúrája, a lenini ta­nítások alapján, annak gyü­mölcseként jött létre. A mi hazánkban is, mint a többi né­pi demokráciákban, lenini el­vek szerint folytatja pártunk és kormányunk a kultúrfor- radalom feladatainak megva­lósítását. Ennek alapján hoz­tuk létre a nyolc osztályos is­kolákat, növeltük a középis­kolák és egyetemen tanulók létszámát. Ma olyan harcban, olyan nemzetközi helyzetben élünk — fejezte be beszédét Jóború elvtársnő —, mikor a szocia­lizmust építő országok népei­nek és a kapitalizmus jármá­ban sínylődő népeknek is a legfőbb célja a béke megőr­zése. Lenin hirdette a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok békés együttélésének lehetőségét. És mint az első proletárállam vezetője, megve­tette a szovjethatalom béke­politikájának alapjait. Ezek az eszmék, ezek a gondolatok él­nek ma továbbra is a Szovjet­unió külpolitikájában. Ez az alapja a népi demokráciánk és az egész világot átfogó nem­zetközi békemozgalomnak, Elvtársak! Lenin eszméi, Le­nin műve élő, ma is ható erő, mely az egész világon erősíti és győzelemre vezeti a kom­munistákat, s velük együtt a pártonkívüli dolgozók Száz­millióit! Jóború Magda elvtársnő nagy tapssal fogadott beszéde után szép kultúrműsor kö­vetkezett, amelyben Leninről szóló versek. Lenin legkedve­sebb dalai és az orosz és szovjet művészek legszebb, ze­neszámait hallhatta a termet zsúfolásig megtöltő közönség^ Ünnepi ülés Moszkvában Moszkva, április 22. ( TASZSZ) A moszkvai dolgozók és a Szovjetunió népei ünnepélyes keretek között emlékeztek meg születésének 85. év­fordulóján V. I. Leninről, a kommunista párt zseniális alapítójáról, a világ első szo­cialista államának megalapí­tójáról. Ünnepi díszt öltött a Moszkvai Nagyszínház. A színpad mélyén a Szovjetunió zászlajából készült háttérből a szövetséges köztársaságok cí­mereitől és élővirágoktól ko­szorúzva Lenin hatalmas arc­képe emelkedett ki. A kép két oldalán ezek a számok: 1870—1955. A villanykörték sugara erre a feliratra hul­lott: „Éljen a leninizmus min­dent legyőző zászlaja!“ A színpad fölött vörös bársony alapon e szavak olvashatók: „Éljen a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, a szovjet nép nagy, lelkesítő és vezető ere­je a kommunizmus felépíté­séért vívott harcában!“ A színház nézőterén a mun­kásosztály, a kolhozparasztság és az értelmiség képvise­lői, az SZKP Központi Bizott­ságának tagjai, a szovjet kor­mány tagjai, párt- és állami funkcionáriusok, tisztek és tábornokok gyűltek össze. Az elnökségben N. A. Bul- g any in, K. J. Vorosilov, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Sza- buroví P. N. Poszpjelov, M. A. Szuszlov, továbbá a Len­gyel Népköztársaság kormány- küldöttségének tagjai J. Cy- rankiewicznek, a lengyel mi­nisztertanács elnökének veze­tésével, a moszkvai és a maszkvakörnyéki párt-, szov­jet- és társadalmi szervezetek vezetői, a szovjet hadsereg és flotta képviselői. A moszkvai párt-, szovjet- és társadal­mi szervezetek ünnepi ülését K. J. Vorosilov, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke nyitotta meg. Lenin eszméi ragyogják be a kommunizmus felé vezető utat címmel D. T. Sepilov, a Pravda főszerkesztője mon­dotta el ünnepi beszédét. filmszinházat gyönyörűen feldíszítették. Lenin hatalmas képe mellett vörös selyemlobogók és piros-fehér-zöld zászlók leng­tek. Az ünnepi ülés elnökségében helyet foglaltak, Jóború Magda, az oktatásügyi miniszter első helyettese, Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság első titkára, Erdélyi Ferenc és Such János, a megyei pártbizottság titkárai, Lendvai Vil­mos, a megyei tanács elnöke, Lehóczki Alfréd, a DISZ me­gyebizottságának első titkára, Árvái Dezsőné, az MNDSZ me­gyei elnöke, Sallós Gyula és Fehér István, a megyei pártbizott­ság osztályvezetői, Suha Andor, a Népújság szerkesztőbizott­Sándorné, a megyei tanács elnökhelyettese, Balázs Sándor 1919-es kommunista, Bittner János, az MSZT megyei titkára, Tamás László, a megyei pártbizottság funkcionáriusa, Vincze- pap Ferenc, a városi pártbizottság funkcionáriusa, Fazekas József a Lakatosárugyár sztahanovistája, Körmöczi Lajos rendőralezredes, Kocsmár János, a városi tanács elnöke. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Lendvai Vilmos elvtárs, a megyei tanács elnöke mondott megnyitó beszédet, majd Jóború Magda elvtársnő az oktatásügyi mi­niszter első helyettese mondotta el ünnepi beszédét.

Next

/
Thumbnails
Contents