Népújság, 1955. április (27-34. szám)

1955-04-10 / 29. szám

1555 április 10. vasárnap

NÉPÚJSÁG

5

Termőhelye: Boldog

Nem régen foglalkoznak paprikatermeléssel Boldogon, mégis az ország minden részében, sőt a szomszéd államokban is kedvelt, keresett áru lett. Pár év alatt egyszerre híressé tette a vidéket, pedig eleinte az itt lakók észre sem vették, mennyire alkalmas területük — a talajvíz magassága miatt — kertészeti munká- ra.

A boldogi emberek így emlékeznek vissza pz első paprikatermelőre: az 1924-es esztendőben id. Őszi Gergely egy 1400 öles földterülethez jutott. A földet gyakran elöntötte a Zagyva. Nagy tanácstalanságában az első két évben a legkülönfélébb növényeket vetette bele. Sokat vesződött, dolgozott, mégsem lett a betakarításnál semmi. A harmadik esztendőben a palántákra került a sor, így legalább a vizet is felhasználhatja. És a kertészkedés szép termést, jó jövedelmet hozott. A káposztafejek két-három kilósra is megnőttek, a paprika, hagyma meg olyan gazdagon fizetett, hogy mindenki csodálta.

Nosza, a következő évben mások is készítették a melegágyat, s a tavasz végén az egész öszi-rokonság palántá- zott. Csakhogy a víz nem mindenütt kínálta úgy magát, mint id. Őszi Gergely földjén, a nagy területeket pedig nehéz mindig öntözni. Csapadékos nyár volt, az időjárás segítségükre sietett. Szép termés lett, az egész környéket Boldog látta el paprikával. Kora reggelenként a szekerek egész sora vitte eladni a terményt. Ha az egyik helyen nem sikerült, tovább vitték. Később, amikor már elteltek vele, s a környéken bőségben volt, gyakran előfordult, hogy a napokig tartó hasztalan kmálás után hazavitték az összetört, megromlott árut.

Sokat dolgoztak vele, szép termés is lett, mégsem tudták eladni — ez aztán a további paprikatermeléstől elvette a

kedvüket. Csak néhány ember maradt meg a kertészkedésnél. Ha .kevesebb termett, megint sokan keresték, ha sok lett beietuihattak, a kutya se nézett portékájukra. Nem tudott hát a boldogi paprikatermelés egyenletesen fejlődni évekig, egész a felszabadulásig.

Az utóbbi tíz év eredményeiről Katona János, a község termeltetési felelőse tud a legtöbbet mesélni. — Csodálatos az a változás, ami itt nálunk az utóbbi időben történt. Aligha lehetne találni községünkben olyan gazdát, akinek vete- ményeiből hiányzik a paprika. Egyre több megrendelés érkezik a konzervgyárakból. De szívesen termeljük, örömmel szerződünk minden évben nagyobb területre, mert érezzük munkánk megbecsülését, és a

segítségért, amit államunktól a vetőmag, műtrágya vagy az előleg által kapunk, nem akarunk adósak maradni.

A boldogi emberek büszkék községük hírnevére. De joggal teszik ezt, hiszen becsületes munkájukkal 5—6 dekára növelték a paprika átlagsúlyát. S hogy mennyire szívükön viselik a magyar mezőgazdaság hírnevének növelését, példa erre az új esztendő terve. Ebben az évben nagy változások történnek a paprika hazájában. Újfajta édes, kolozsvári paprikával kísérleteznek, mert ezt külföldön jobban k.edvelik, így nagyobb vásárlóerőt biztosít. A boldogi gazdák szeme csak úgy csillog, amikor a legjobb paprikatermelő nevét kérdem: itt mindenki nagyon jó, szorgalmasan dolgozó, s ezután még inkább az lesz — hangzik a felelet. Hiszen az elmúlt évi paprikabevétel a 6—7 millió forintot is elérte, és az sem kis dolog, hogy más országokban is megismerhetik a magyar paraszti munka eredményeit.

Hazafelé betekintettem néhány udvarba. Mindenütt gondosan elkészített melegágyak, körülvéve szalmával, üvegjük csak úgy fénylett a tavaszi naptól. Egyik-másik mellett éppen ott állt gazdája. Bugyi János bácsi mosolyogva, telve bizalommal nézte a palántás- ágyakat. Számolgatta, megvan-e az ilyenkor szükséges 5—6 levele, mert csak ebből lesz a jó termést hozó, erős növény. Fontos ez János bácsinak, hiszen így tud kis területen legjobb eredményt elérni. A Petőfi, a Vörös Hajnal Termelőszövetkezetek udvara is élénk volt, dolgozgattak a tagok, ők is nagy területre szerződtek. És ha jól sikerül az ez évi újfajta paprikatermelés, a következő évben valamennyien az édes, kolozsvári paprikát termelik, mert úgy készülnek, hogy a következő esztendőkben nagyobb részét exportálják.

Dobai Margit

dát: példamutatóan teljesítik kötelezettségeiket. A begyűjtési munka megjavításához hozzájárul, hogy a begyűjtési hivatal leváltotta Hajdú Ger- zson volt hivatalvezető lányát is, aki durván, sértő módon bánt a hozzá forduló felekkel.

A cikk megjelenése óta eltelt egy hónap alatt azonban nem történtek számottevő lépések, a pártszervezet ügyének rendbehozására. Megfeledkezett például a járási pártbizottság is Rutkai István felelős- ségrevonásáról, aki párttag létére Rausz János kulák terményeit rejtegette. Nem javult megfelelően a népnevelő munka, kevés szó esik még mindig az osztályellenség munkájáról.

Arra van szükség, hogy a község vezetői a szegényparasztokra, a termelőszövetkezeti tagokra támaszkodva az eddiginél is erélyesebben lépjenek fel az osztályellenség támadásaival szemben, mert ez döntően fontos alap í község munkájának sikeréhez.

— AZ EGRI DOHÁNYGYÁR MSZT-szervezete április 6-án klubestet rendezett. A klubcst célja az volt, hogy megjutalmazzák a jól dolgozó MSZT- aktivákat. A klubesten mintegy 30 aktíva jelent meg. Mészáros József, az MSZX városi titkára ismertette a jelenlévőkkel, hogy Mucsi Sándorné MSZT-titkárt aranykoszorús jelvénnyel és oklevéllel tüntették ki.

Cikkünk nyomán

„Ezer mázsa termény nyomában Besenyőtelken“

„Ezer mázsa termény nyomában Besenyőtelken" címmel a Népújság március 10-i számában megírtuk, hogy a községi tanács, a pártszervezet hibájából elszemtelenedtek a ku- lákok Besenyőtelken. Szabotálják a beadást, elrejtik jószágaikat, álhíreket terjesztenek, s több esetben egyes dolgozó parasztokban támogatókra is találnak. Megírtuk azt is, hogy a falu becsületes dolgozói maguk kérik a pártszervezetet, a tanácsot, hogy teremtsenek rendet a községben.

A cikk megjelenése óta a községi tanács több kulákot elszámoltatott, így Czakó Albertet, Ragó gy. Istvánt és társait A tanács erélyes fellépésére nagyobb összeggel törleszti adóhátralékát Csató Lajos, Kriston József kulák is. A falu dolgozói látva a tanács erélyes intézkedéseit, maguk is igyekeznek becsülettel eleget tenni állampolgári kötelezettségeiknek. Különösen a párttagok, s a tanácstagok mutatnak pél— A GYÖNGYÖSI II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tantestülete és úttörőcsapata hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára a város tízéves fejlődésének történetéből díszes, szépen berendezett kiállítást rendezett. A kiállításon bemutatták a város üzemeinek, a XII-es aknának, az állami gazdaságoknak fejlődését és életét.

Képek hazánk alkotásairól

A szegényes bányászközségtől nem messze épült fel az azóta bányászvárossá fejlődött Várpalota szenével do'gozó Inoíai Erőmű. Az új Erőmű már fényt ad a hazának.

Régi város Tatabánya, helyesen mondva inkább falu volt a múltban. Az elmúlt évek alatt, s napjainkban is, hata'mas építkezések változtatják valóban várossá Tatabányái.

Dunapentelc — ma Sztálinváros. A fiatalság városa, szocialista építésünk nagy alkotása, méltán büszke rá a magyar nép.

Miskolctól nem messze építette fel népünk a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetemet. Ezen az egyetemen számos fiatal tanul* a mi megyénkből is.

Az ötéves tervben építettük fel a Zalaegerszegi Ruhagyárat, amely termelésével jelentős mértékben járul hozzá dolgozó népünk .jobb. ízlésesebb ruházkodásához.

A nagy erőművek között is egyik legnagyobb alkotásunk az ötéves tervben épült korszerű Berentei Erőmű.

Tiszalök — ennek a községnek a neve lassan fogalommá válik a viztelen Hortobágy és környéke lakói számára. Az ott épülő duzzasztó-mű éppúgy gazdag tájjá változtatja a környék soktízezer holdját, mint Kisköre környékén létesült csatornahálózat.

Ilyen modern házakban, lakásokban élnek Sztálinváros építői, a sztá'invárosi Nagy kohó dolgozói.

ÚTITÁRSAK

>' ""1 . ....

„Néphadseregünk harcosai nagy keciv- / vei és lelkesedéssel készülnek a hadse\y reg kultúrversenyére. A haza hű védelmezői nemcsak szakmailag képezik magukat — de sokat tesznek nemzeti kultúránk fejlődéséért is. Saját szerzeményű — a néphadsereg és a nép életét tükröző színdarabokkal, táncokkal készülnek ( a nagy versenyre. A nép és a hadsereg ezt a célt is közösen valósítja meg.”

A gyorsvonat egyenletes ringással száguldott. Az egyik kocsiban ősz ember fészkelődön a pádon. Aludni készült.

Fekete kabátját hol a feje alá rakta, hol a vállához illesztette. Szemhéja le-lecsukódva küzdött az álommal. A halk beszélgetés, az egyenletes zakatolás kényszerítette a szemét, hogy lecsukódjon.

Űj útitársak érkeztek. Két katona ült le vele szemben. Élénk vitájuk nem engedte el- szenderedni. A „haszontalanok”, ahogy az öreg hirtelen jött bosszúságában elnevezte őket — valami színdarabon vitatkoztak.

— Mostani darab kell, érted? Olyan, ami már rólunk szól — érvelt a kisebbik, az őrvezető, s élénk mozdulatokkal kísérte mondanivalóját.

— Ugyan ... egy klasszikus darabbal biztosan megnyerjük a kultúrversenyt. Különben is a mai darabok... Nem tudnak olyan érdek- feszítőek lenni — mint... mondjuk Hamlet ..., Bánk bán... Az őrvezétő nem hagyta magát.

— Emlékszel, Havasi hadnagy elvtárs mennyi szépet mesél, mikor esténként együtt töltjük az időt? Azt mondta: „a mi életünkben is van szép, érdekes, csak meg kell találni“ — keressük meg!

— Keresd!

— Szóval makacskodsz? Vedd tudomásul, hogy te. ;. te : ; ; egy i : «

Az ülésen mocorgás támadt. Az idős útitársnak úgy látszik végleg kiverték szeméből az álmot.

Felült s apai hangon fedte őket:

— Még összevesztek ezen a semmiségen. Bezzeg a mi időnkben mindenről szó esett, csak a kultúráról nem. Kultúrverseny.. : mozi, csak a mesében létezett a régi hadseregnél. Hová utaztok.

— Szabadságról jövünk — felelték a katonák készségesen hirtelen került „apjuknak“.

— Na akkor ráértek. Elmondok nektek egy történetet az én katonaidőmből. Tán valami hasznát veszitek.

A Tisza mellett táborozott az ezredünk. Hogy elűzzük a nagy bánatot, meg elkeseredésünket — alakítottunk egy énekkart. Minden szabad időnket a próbáknak szenteltük, hogy összecsiszolódjon a sokféle hang.

Századparancsnokunk, Téchy Jenő csak a díszfelvonulásokon mutatkozott előttünk. Az embereket a tiszthelyettesekre bízta. Azok aztán el is bántak velünk. Nem is nagyon hiányzott nekünk, legalább eggyel kevesebben ültek a nyakunkon.

A baj ott kezdődött, hogy egyszer mégis rászánta magát, hogy megnézze, mit is csinálnak a katonái. Ezt sem jószántából tette, figyelmeztették, hogy „lázító dalokat” énekelnek a katonái.

Ott ültünk a tűz mellett és énekeltünk, haljuk ám, hogy mögöttünk zörög a füzes. Téchy

lépett ki a tisztásra. Ügy vágtuk magunkat vigyázba, hogy az erdő is visszhangzott bele. Téchy csak állt, szeme gonoszul csillogott, keze pedig idegesen kaparászott ruháján.

— Ah-há!. ;. kultúra. ;. koncert... No várjatok csak! Kitől kaptatok rá engedélyt? Kitől? Mert tőlem nem.

Ügy ordított, azt hittük, szétrobban a nagy erőlködésben. Fel-alá szaladgálva kiabált tovább, majd hirtelen megállt...

— Gázriadó! Mindenki fel a fára — ordított magánkívül.

Mintha bomba csapott volna közénk. Pár perc múlva már a fák tetejéről tekintgettünk lefelé. Fújtattunk kegyetlenül, veresedtünk, mert kevés volt a levegő, bepárásodott a gázálarc ...

— Nótát! — hallottuk alulról. — Fújjátok, most én parancsolom, addig fújjátok, vagy ki- kiköttetlek benneteket, kosz:.« bakák!

Parancs, az parancs. Hozzákezdtünk. A gázálarc felfogta a hangot, el is torzította. Csak az ordítást hallottuk fiúiról: — Nem hallom, kutyák! Hangosabban!... Élőiről... Hangosabban!! Már alig szuszogtunk, levegő után kapkodtunk. Tüdőnk szinte hörgött az erőlködéstől. Még egy perc és megfulladok — odakeptam a gázálarchoz, hogy letépjem, de újra hallom az ordítást.

— Kiköttetem. Kiköttetem, ha valamelyik le meri venni!

Kunos Jani az egyik pajtásom már nem bírts tovább. Lerántotta a gázálarcot, s mohón kapkodta a levegőt. Téchy meglátta:

— Azonnal lejönni! — toporzékolt dühében.

— Kocsis őrmester!! Ezt a gazembert kösse ki. Hadd lógjon legalább két órát... Az én századom nem kornyikál!... Itt én parancsolok!

Kiabálva csizmáját csapkodva ment el. Negyedóra múlva Kunos ott függött a tiszaparti fűz görcsös oldalán. Karjába belevágódott a kötél, szúnyogok hada lepte el kivörösödött,

szenvedő arcát.

Két órát csüngött itt. Két órát azért, mert énekelni mertünk.

— Ilyen volt a mi katonaidőnk, így bántak velünk, ha emberként akartunk élni — fejezte be történetét Forgó bácsi.

A két katona még mindig az elbeszélés hatása alatt állt. A kis őrvezető ocsúdott fel előbb. Felcsillanó szemmel nyúlt papír után.

— Ezt megírom. Meg én! Olyan, színdarab lesz belőle, hogy mindenki megtapsolja.

— Hahó barátocskám. ez is régi történet — ugrasztottá társa — Tudod mit? A második felvonásban bemutatjuk a mi életünket. Este, amint együtt szórakozunk, készülünk - kul- túrversenyre, sportolunk.

A tervezgetésbe már Forgó bácsi is belejött

— A címe legyen ... „Két világ — két hadsereg“ — javasolta, s készülődött is, mert a váróterem kivilágított ablaka előtűnt a he- svek mögül. Ott pedig a fia várja.

Barátként váltak el. Forgó bácsi keményen megszorította a kis őrvezető kezét. Az fel se vette az erős szorítást — rámosolygott az öregre. A szeme meg azt mondta: .Erősek vagyunk Forgó bátyám." Kovács Endre honvéd