Népújság, 1955. március (18-26. szám)

1955-03-06 / 19. szám

1853. március S. vasárnap. NÉPÚJSÁG 3 Megvitatta termelőszövetkezeteink helyzetét és eredményeit Heves megye Termelőszövetkezeti Tanácsa (Tudósítónktól.) Néhány nappal ezelőtt ösz- szeült a megyei Termelőszö­vetkezeti Tanács, hogy megvi­tassa termelőszövetkezeti moz­galmunk időszerű problémáit. Bartha András, a tanács elnö­kének megnyitó szavai után Hudák Imre, a tanács megyei megbízottja számolt be az ed­digi munkáról. A Központi Vezetőség 1953. júniusi határozata óta termelő- szövetkezeteink jelentősen megerősödtek, számottevő po­litikai, gazdasági fejlődésen mentek keresztül. A fejlődés a számszerű növekedésben is le­mérhető: 1954. augusztus 1-től december 31-ig 604 család, 738 tag 1059 hold földdel lépett a közös gazdálkodás útjára. Eb­ben az évben kereken 300 tag választotta a nagyüzemi gaz­dálkodást. A termelőszövetkezetek je­lentős része fokozatosan meg­tanul helyesen gazdálkodni, már az ősz folyamán elkészí­tették a vetésforgót, vagy a vetési sorrendet. Több gondot fordítanak az eddig súlyosan elhanyagolt istállótrágya keze­lésére. A verpeléti Dózsa Ter­melőszövetkezet például egy idő óta nyers foszfáttal er­jeszti a trágyát. Egyre több azoknak a termelőszövetkeze­teknek a száma, amelyek csat­lakoznak a 200 mázsás cukor­répa, a 30 mázsás kukorica és a 10 mázsás dohánytermelési mozgalomhoz. Az eredmények mellett azonban számos hiba tapasz­talható, főleg a szövetkezetek vezetésében. A csányi Kossuth TSZ-ben négy esztendő alatt kilenc elnök váltotta egymást. A vezetőség nagy része ro­konokból tevődött össze, emiatt aztán nem ellenőrizték egymást, rossz volt a nyilván­tartás, mindent egybevetve a szövetkezeti vagyon megkáro­sítására vezetett. Több más termelőszövetkezetünkben a megengedettnél nagyobb a háztáji gazdaság, s emiatt el­hanyagolják a közös vagyon gyarapítását. A beszámolóhoz igen sokan szóltak hozzá a termelőszövet­kezetek elnökei, a tanács tag­jai közül. Bartha András a fü­zesabonyi Petőfi TSZ elnöke elmondotta, hogy sokáig vitat­koznak azon, milyen formák között biztosítsák a háztáji gazdaságot. A közgyűlés végül úgy döntött, hogy ha egy csa­ládból csak a férj, vagy a fe­leség dolgozik, 800, ha a férj és feleség is dolgozik 1200 négyszögölt adnak háztáji gaz­daságra. Ahány 16 éven felüli gyermek, vagy öreg van a csa­ládban, annyi 200 négyszögöl földet adnak az alap négyszög­ölhöz, de a terület semmikép­pen sem haladhatja meg az egy holdat. Ezután az állatte­nyésztés, a munkaverseny problémáiról beszélt. Szántó István, a kiskörei Dózsa Tsz elnöke szövetkezete és az egyénileg dolgozók kö­zötti kapcsolatról számolt be: „Mi minden közgyűlésre meg­hívunk 8—10 olyan egyénileg dolgozó parasztot, akik rokon­szenveznek szövetkezetünkkel. Ilyen kapcsolatok révén aztán nem véletlen, hogy egy év le­forgása alatt 145 tag lépett, be hozzánk, s jelenleg is 22 je­lentkező vár, hogy döntsön a közgyűlés.“ Fehér Márton, a boconádi Petőfi TSZ elnöke arról beszélt, hogy a tagok a kezdeti tartóz­kodás után, ma már rendsze­resen eljárnak a gazdakörbe, kiveszik részüket az ott folyó munkából. Sütő Sándorné, az MNDSZ megyei titkársága ré­széről hangoztatta, hogy a ter­melőszövetkezetben biztosít­sanak nagyobb megbecsülést a nők számára. Bízzák meg őket feladatokkal az állattenyész­tésben is, hiszen a háztartás­ban a sertések, baromfiak ne­velése például mindig is a nők g> ndjaira volt bízva. A hozzászólások, illetőleg a válaszadások után a Termelő­szövetkezeti Tanács befejezte Kovács Ferenc ■■■>■ I— I iái—h A bodonyi termelési bizottság a tavaszi munkák küszöbén (Tudósítónktól) Közel egyéves munkára te­kinthet vissza a bodonyi ter­melési bizottság. Megalakulá­sa óta a megválasztott 26, élenjáró dolgozó paraszt való­sággal a mezőgazdasági ter­melés őrévé vált. Szebbnél szebb terveket szőnek a he­gyes-dombos vidék terméke­nyebbé tételére. Nincsenek a mezőgazdasági termelés szem­pontjából a legszerencsésebb helyen, hiszen náluk sóik eset­ben még hó van, amikor a megye déli részén már meg­kezdődik a vetés, későbben kezdik az aratást is s erősen csipked a dér, amikor ősszel betakarítják a kapások zömét. Eredményeik azonban azt iga­zolják, hogy a szorgos mun­ka náluk ts meghozza a gyü­mölcsét. 1953-ban 6,7 mázsa volt a fcözség búzntermési át­laga, 1954-ben azonban már 8,1 mázsám emelkedett az átlag. A község elkészített terme­lési terve arról tanűskpdik, hogy az idén sem vár kisebb feladat a termelőkre, hiszen együtt készítették a tervet, s együtt is akarják végrehajta­ni. Búzából 8,3 mázsát, bur­gonyából az elmúlt évi 50 he­lyett 80 mázsát terveznek hol­danként^ s nem kis területen, 222 holdon 18 mázsás átlagot terveztek a kukoricatermés* ben. Párosversenyre léptek a recskiekkel, s egész éves ver­senyre hívták a járás vala­mennyi községét. Ezen a vi­déken a talajerő visszapótlása adja a legtöbb gondot, éppen ezért a versenyben is erre fordították a legnagyobb fi­gyelmet. Már az ősz folya­mán 500 holdat trágyáztak le a mélyszántás előtt, s a ja­nuári, valamint a februári hónapokban további 438 hold­ra került ki az istállótrágya. A legelők karbantartása, a termelési bizottság és a legel­tetési bizottság közös ügyévé vált. Bár jelentős területen termelnek pillangós növénye­két, azonban ez mégis kevés a fejlődő állatállomány szá­mára. Elhatározták tehát, hogy a 837 hold legelőt tár­sadalmi úton tisztítják ki. Felhívásunkra valósággal megmozdult a falu, az egyik nap kevesebben, a másik nap azonban már 330-an irtották a bokrokat, s töltötték be a vízmosásokat a legelőn. Lelkesen készülnek hazánk felszabadulása 10. évfordu­lójának megünneplésére. A verseny, amelybe 234 gazda kapcsolódott be, a termelési bizottság tagjai közül indult el, hisz Kovács Vilmos bizott­sági elnök az elsők között hívta versenyre Kiss Mártont, a bizottság tagját. S nem is akármilyen verseny ez. Ko­vács Vilmos papírra vetette, hogy búzából az elmúlt évi 9 mázsa helyett 11, árpából 13 mázsa helyett 16 mázsát ter­mel. Bodony község az ősszel egy hold híjával teljesítette a ke­nyérgabona vetéstervét, azon­ban mégis igényeltek a falu­beliek 10 mázsa tavaszbúzát, amelyet csereterményért már meg is kaptak. Ez is, s azon­felül mintegy 250 mázsa vető­mag még tisztítatlan a köz­ségben, s a gépállomás arra hivatkozik, hogy nincs üzem­képes szelektora. Emiatt az­tán a bodonyiaknak Párádra Kell vinni a tisztítandó vető­magot. Hogyan akarják gyorsan elvégezni a tavaszi vetést? — Az a tapasztalatunk, — mondja a termelési bizottság elnöke, hogy a korai veüés a bőséges termés alapja. A bo­donyi határt két részre lehet osztani. A Baláta-verő ugyanis hamarabb felszikkad, a Ros- tás-dülő később. Úgy akarjuk megoldani, hogy összefogás­sal előbb elvetjük a Baláta- verőt, s amikor azt befejez­tük ugyancsak együttesen a Rostás-dűlőt. A községnek 110 fogata van, s így 5—6 nap alatt végezni tudunk ezzel a munkával. A NAGYRÊDEI TANÁCSÜLÉSEN Tanácselnökök és megyei szakigazgatási szervek értekezlete Egerben Este hét óra már elmúlt* amikor megkezdődött az ülés. Egyik-másik ember tü­relmetlenül helyezte magát ide-oda a széken, mások disz­nótorra voltak hivatalosak. Azután következett a hosz- szúnak ígérkező agronómusi beszámoló. A beszéd színes volt és élénk. Sok szó esett a növényi kártevők elleni vé­dekezésről, a rézg’álic beszer­zésének lehetőségeiről, szőlő- telepítésekről. Viszont alig esett szó a fontosak közül is a legfontosabbról, az őszi ve­tések tavaszi ápolásáról. A tavaszbúza vetést pedig fut­tában érintették, de nem ala­posan. Ez eltartott több mini két óra hosszat, de az embe­rek nem tanulták meg belőle a soronkövetkező legfontosabb tennivalókat, amikre idejében felhívta a figyelmet a MÎ4 nisztertanács. Mészáros Gén* gely tanácstag meg is je­gyezte: — Miért nem ismer­tették, milyen alapon lehet ta vaszbú za-vétóira got besze­rezni? Igaza volt Mészáros Gergelynek, mert a tanácsta­gok és a falu sokat vár aa agronómustól. Nagy elvtársati, a nagyrédeiek tisztelik, sza­vára sokat adnak és tanácsai! követik. Nem egyszer saját zsebükön tapasztalták, hogy Nagy elvtárs a javukat szol­gálja. Az sem volt valami helyes, hogy a tanácsülés el­nöke rövid megnyitó helyett valóságos előadást tartott a község helyzetéről. így persze a tanácstagok nem tudják, mihez szóljanak hozzá. A na­pirend pedig azzal végződött, hogy sem a községi problé­mákat, sem a mezőgazdaság helyzetét nem tudták eredmé­nyesen megtárgyalni, A következő pont ismer­tetésére este 10 órakor ke­rült sor. Az idő annyira előre haladt, hogy az elnök szava­zásra tette fel: megtartsák-e a napirendi pontot? A ta­nácstagok egyhangúlag úgy döntöttek, hogy nieg kell tar­tani. És alig telt el röpke óra, máris maguk mögött tudták az általános oktatás helyze­tét. Sem ÍS tüdőm megmondani, hogy miért csinálták így. Pont Nagyrédén, abban a községben, ahol oly szívesen jönnek a tanácsülésre, külö­nösen a választás óta. Itt annyi építő javaslat szül "k, csak győzzék végrehajtani. V községben már szokássá vált, hogy a tanácsülések jól sike­rülnek. S ez a siker egy kis­sé a tanács végrehajtó bizott­ságának a fejébe szállt. Nem mentesek az alól az appará­tus választott tagjai sem. Ezt mindennél jobban bizonyítja az, hogy már a meghívók ki­küldésével sem törődtek úgy, mint az előző tanácsüléseken. A meghívó szétküldését gye­rekekre bízták és ezért nem kapta meg mintegy tizenöt tanácstag sem. Nem csatolták a meghívók mellé a határo­zati javaslatot sem. így nem tudtak felkészülni a tanács­tagok a határozatok megvita­tására, kiegészítésére. Úgy tartja a közmondás, hogy könnyű az elvégzett munkában hibát keresni. Ez igaz, de viszont az is igaz, hogy a nagyrédei tanácsülé­sen elkövetett hiba nem füg­getlen a végrehajtó bizottság munkájától. A hibát a jövő­ben el lehet kerülni. Ahhoz pedig erős akarat és nagyobb felelősségérzet szükséges, mert a tanácsülés a falu parla­mentje. a tanácsülésen a fa­lu érdeke, akarata jut kife­jezésre. Ezért mennek el oda nagy számban a nem ta­nácstagok is, és ezért kell napról napra jobban és job­ban végezni a tanácsülés meg­tartását, a napirendi pont he­lyes megválasztásával járó megtisztelő feladatot. Erki János FELHÍVÁS A Heves megyei Terményfor­galmi Vállalat értesíti a megy« dolgozó parasztságát, hogy az Allatforgalmi Vállalat március 11-én 9 órakor az egri vásárté- -en haszon-ló árverést tart. Bő­vebb felvilágosítást a Termény» forgalmi Vállalat telepei adnak. (Tudósítónktól.) \i első ember. akivel Nagyré­dén találkoztam, azzal bíz­tatott, hogy most az egy­szer nem sikerül a tanács­ülés. Kíváncsian kérdeztem, hogy miért? — Azért, mert nem kaptam meghívót. — Tanácstag? — Nem. Vendégként szok­tak meghívná, de most nem kaptam semmi értesítést, nem tudom, mi az oka — legyin­tett bosszúsan és otthagyott. En pedig az embertől ka­pott gondolatokkal a fejem­ben elindultam a tanácsháza felé. A terem végében az el­nöki asztal piros drapériával leterítve. Az asztalon virá­gok, vízzel telt üvegkancsó és hat pohár. Az asztal mögött felirat: „Minden erővel a ta­vaszi munkák sikeréért!“ A padló ragyogóan tiszta, a kályhában játékosan pattog a tűz. Az óra mutatója lassan kú­szott a hatos felé. Az embe­rek is szállingózni kezdtek, először egyenként, később csoportosan. Alig múlt el hat óra, a 41 tanácstagnak majd­nem a fele együtt volt. Egy­szer azonban megakadt a gyülekezés. Mint amikor a cséplőgép felvonója megakad és nem jön a búza. Már húsz tanácstag együtt volt, de még egy kellett, mert csak azzal lesz határozatképes. Magos Jóska bácsi tréfásan meg is jegyzi: „Kérni kellett volna kölcsön a szomszéd községből, vagy kettőt.“ Az elnök na­gyot nyelt a megjegyzésre, de nem szólt semmit. Hol van­nak az újtelepiek? — Kakas Pál, Sinka Ferenc, Mészáros István. Hol van Mészáros Sándor, Molnár Alajos és mások, mert hiszen ezek min­dig a legpontosabbak voltak, még sohasem hiányoztak. Végre egy órai várakozás után befutott a huszonegye­dik és megkezdődhetett az ülés. De az újtelepieknek se hírük, se hamvuk. Azzal biz­tattam magam, hogy ebben a községben nem lehet sikerte­len a tanácsülés, sőt gyenge sem, mert a beszámolók ké­szen vannak, a tanácstagság több mint fele jelen van és vendégek is eljöttek, vagy hatvanam A tanácsülés el­nöke kezdés előtt elmondotta, hogy ő tart rövid megnyitót. Nagy elvtárs, az agronómus pedig az első napirendi pont­ként beszámol a mezőgazda­ság helyzetéről, végül Lukács Szilveszter iskolaigazgató az általános iskola helyzetéről. Két éve halt meg Sztálin elvtárs Két esztendeje, március 5-én költözött el az élők sorából Ioszif Visszárionovics Sztálin, a bölcs tanító, Lenin ügyének nagy folytatója, tanításának továbbfejlesztője. I. V. Sztálin három évtizeden keresztül állott a Szovjetunió Kommunista Pártjának élén. Kiváló harcostársaival együtt vezette győze­lemről győzelemre a Szovjetuniót abban a korszakban, amely nemcsak a Szovjetunió életében jelentett sorsdöntő fejlődést, de felmérhetetlen jelentőségű volt a világ többi népei számára is. Ezekben az évtizedekben lett erős szocialista hatalom a Szovjetunió, s vált az egész nemzetközi munkásmozgalom vezető erejévé a Szovjetunió Kommunista Pártja. Sztálin elvtárs állott a párt és a Szovjetunió élén azok­ban az esztendőkben is, amikor a szovjet nép megsemmisítő vereséget mért a fasiszta barbárokra s elhárította az egész világ feje felől a pusztítás veszélyét. Sztálin elvtárs — hűen nagy Lenin tanításaihoz — a nép iránti határtalan bizalommal, a dolgozó nép alkotó kezdemé­nyezésére támaszkodva munkálkodott a Szovjetunió gazda­sági és kulturális felemelkedésén, s mutatott utat a szocia­lizmust építő többi népek számára, mutatott utat a még ka­pitalista rabságban élő népek számára is. Két évvel ezelőtt, amikor-Sztálin elvtárs meghalt mély gyász, mérhetetlen fájdalom töltötte el az egész haladó em­beriséget. Az imperialisták akkor arra számítottak, hogy ez a gyász és fájdalom megrendíti majd a szocialista tábor ere­jét. A haladás ellenségei azonban ezúttal is rosszul számí­tottak. Ahogyan három évtizeddel ezelőtt — Lesin halálakor Sztálin és harcostársai álltak Lenin helyébe s folytatták Le­nin művét —, a Szovjetunió vezette szocialista tábor számára, Sztálin halála után Lenin és Sztálin tanításai mutatják a fejlődés útját. A Sztálin halála óta eltelt két esztendő megmutatta: 'a béke és demokrácia tábora továbbra is feltartóztathatatlanul inő és erősödik, Lenin és Sztálin ügye, a nép ügye legyőzhe­tetlen. Február 26-án a megyei ta­nács kistanácstermében gyűl­tek össze járásaink, városaink VB elnökei és az államigaz­gatás megyei szakosztályainak vezetői, hogy közösen megbe­széljék a tanácstörvény vég­rehajtásával kapcsolatos ta­pasztalatokat, legfontosabb feladatokat. ják ezt Tenk községben, ahol a VB elnöke és titkára va-' sárnaponként — felváltva — rendeletismertető félórát tar­tanak a község dolgozói ré­szére. Ezt megtehetnék min­den községben. Nem kerülne nagyobb megerőltetésbe. A beszámolót követő vitá­ban a hozzászólók elmondot­ták a járások területén folyó államigazgatási munkával kapcsolatos tapasztalatokat, majd a napirend második pontjában a megyei tanács VB titkára, Uhíjár Mihály elvtárs ismertette a tanácsok pénzgazdálkodásának költség­vetési tennivalóit. Tatai István A megyei tanács VB elnöke, Lendvai elvtárs, beszámolójá­ban értékelte az 1954. évi X. törvény alapján a tanácsvá- lasztás óta eltelt idő alatt vég­zett államhatalmi és állam- igazgatási munkát. Rámuta­tott az elkövetett hibákra, a hiányosságokra, úgy a taná­csok, mint a szakigazgatási szervek vonalán. Ahhoz, hogy a hiányosságokat megszün­tessük — mondotta Lendvai elvtárs — maradéktalanul végre kell hajtani a tanács- törvénybe lefektetett elve­ket. A szocialista törvé­nyesség további védelme és fejlesztése legyen mindig sze­münk előtt, mert nagyon sok még a feladat a törvényesség betartása terén. Az államigazgatási munka jó elvégzéséhez feltétlenül szükséges a rendeletek, a fel­sőbb szervek által kiadott határozatok alapos áttanulmá­nyozása, illetve azok elsajátí­tása. Törekednünk kell arra, hogy a községi tanácsok ve­zetői is rendszeresen tanul­mányozzák azokat, s ezen túl­menően el kell érnünk, hogy a felsőbb szervek által ki­adott rendeleteket a lakosság is megismerje. Igen jól csinál­Faíusi asszonyaink példáján... Megyénk termelöszövefkeze - tei és egyénileg dolgozó pa­rasztjai ígéretet tettek: az ál­lam iránti kötelezettség pon­tos teljesítésével köszöntik felszabadulásunk ünnepét. A széleskörű nemes versenyből méltóképpen kiveszik részü­ket az asszonyok is. Mintegy háromezer falusi gazdasszony fogadta meg, hogy félévi to­jás-, baromfi- és teibeadását még az első negyedévben tel­jesíti. Az MNDSZ-szervezetek pél­damutató kezdeményezések­kel, okos meggyőző szóval se­gítik a fogadalmak valóravál- tását. Párád község MNDSZ* aktívái — miután az elsők között teljesítették beadásu­kat — mindennap felkeresik a beadásra kötelezett házi­asszonyokat és beszélgetnek velük a gyors beadás fontos­ságáról. Kivés Józsefné, kö- zépparasztasszony kezdemé­nyezésére „két szakajtós moz­galmat“ indítottak el a falu­ban. A két szakajtóban egy-1 időben gyűjtik a tojást és az * egyikből a beadást teljesítik, a másikból pedig a háztartás szükségleteit elégítik ki. A nagyszerű kezdeményezés jól bevált a faluban. Kivés Jó­zsefné és mintegy hatvan gazdasszony társa már a má­sodik negyedévi tojásbeadását is teljesítette. A füzesabonyi járás MNDRZ- asszonyai „Keltess több ba­romfit"-mozgalommal segítik elő a beadási kötelezettség teljesítését. A járás területén az idén csaknem háromezer­rel több tyúkot ültettek, mint az elmúlt esztendő­ben. A keltetésben különösen a mezőtárkányi Szabadság termelőszövetkezet asszonyai járnak elől jó példával. Nagy Bertalanná, MNDSZ-elnöknő javaslatára a tavasszal két* szerannyi baromfit keltetnek, mint a múlt év hasonló idő­szakában. Az asszonyok jó munkája révén már mintegy kétezren teljesítették félévi tojás- és I beromfibeadásukat megyénk­ben, I

Next

/
Thumbnails
Contents