Népújság, 1955. március (18-26. szám)

1955-03-17 / 22. szám

Í95S március 17. csütörtök 5 NÉPÚJSÁG ________ Ah ol a vezető megköveteli a rendet - jobbak a munkafeltételek, eredményesebb a munka Látogatás a Petőfi-altárón Drágán s keveset termelni, ugyanakkor olcsón és sokat eladni nem lehet. Ha ez mégis így van, akkor feléljük tarta­lékainkat, mely életszínvona­lunk további emelése érdeké­ben lehetővé tenné az újabb beruházásokat. Egy üzem, bá­nya, vagy vállalat olcsóbb ter­meléséhez feltétlenül hozzájá­rul, hogyan tesz eleget tervíel- adatának. Ezt viszont erősen befolyásolja a dolgozók mun­kafegyelme. Ezt bizonyítja Petöfi-altáró példája is. Januárban 127 iga­zolatlan műszakra ulaszíás volt, de februárban sem javult a helyzet, hisz á rövidebb hónap­ban is 123 volt ez a szám. A termelésen meg is látszik ez a fegyelmezetlenség: az alláró csak 96,1 százalékban teljesí­tette februári tervét, mely há­rom százalékkal alacsonyabb az előző hónapnál. Csak a nor­maszerinti mennyiséget szá­molva is 369 köbméter szénnel kevesebbet hoztak felszínre, ugyanazzal az önköltséggel. Joggal felmerült hát a kér­dés, mit tesznek a munkafegye­lem megszilárdításáért a bánya műszaki vezetői? Mielőtt ennek megvizsgálá- hoz fognánk, meg kell monda­ni, hogy a nagymérvű hiányzá­sok egyik fő oka, hogy szinte átjáróház a Petőfi-altáró. Igen sokan érkeznek az új bányá­szok, de csaknem ugyaneny- nyien el is hagyják a bányát. Itt keresendő tehát elsősorban is a fegyelmezetlenség nyitja. Az új bányászok két hétig a bányát járják, ismerkednek a munkahelyekkel. A műszakiak megmutatják a frontokat, vá­gatokat, ahol dolgozni fognak, a bányagépeket, melyek segí­tik munkájukat. A baj ott van, hogy csak ennyit tesznek. Sok bányászjelölt már a bánj'ajá­ráskor megállapítja: „No én sem tavaszodok itt ki.“ S mind­ez azért, mert nem ismerik a bánya sajátosságát, nincsj aki felvilágosítsa .őket, hogy a bá­nya állandó mozgásban van — ahogy a bányászok mondják, beszélget —, hogy biztos bá­nya a Petőfi-altáró. A munka­hely szokatlansága tehát az, mely sokat elriaszt az új mun­kahelytől. Sajnos, ez ellen nem sokat tettek a műszakiak. Megelég­szenek azzal, ha kijelentik: „Nyúl szívű, úgysem lett volna belőle jó bányász.“ Nem az a véleményük azonban az öreg bányászoknak, az úgynevezett törzsgárdának. Martinkovics és Tóth vájár elvtársak el­mondják: „Ha a műszakiak bevonnának bennünket az új bányászok nevelésébe, segíthet­nénk azok átformálásában.“ Állításukat tényekkel is iga­zolják. A 29-es fronton, ahol Decsi Sándor a frontmester, eredményes a munka: hosszú hónapok óta nincs igazolatlan mulasztás és a tervteljesítés is 100 százalék fellett van. Ugyanilyen jól dolgozik a 19-es fronton Bata Ferenc csoportja, ahol 19 hónap óta nincs hiány­zás, mert az „öregek“ segítik az újakat, s a kollektíva fele­lősségre vonja a mulasztókat. Bata frontmestert szeretik beosztottjai, mert meghallgatja őket, elfogadja helyes kezde­ményezésüket. nem durva, de amit megmond, annak megkö­veteli végrehajtását. Hogy utasításai helyesek, afelől a bá­nyászok már régen meggyő­ződtek, azért is tesznek eleget odaadással minden kérésének. Sokszor a termelés biztosítá­sa érdekében a frontmester maga megy bányafáért, intéz­kedik. ha a szállítók hanyag­ságából néhány percig is késik az anyagellátás. Sokat törődik az emberek tanításával, nem rest beállni a fülkébe, s meg­mutatni a munkát. Éppen ezért itt megállják helyüket az új bányászok, s a tervteljesítésben is meglátszik ennek eredmé­nye. Jelenleg 113,4 százalék az állaguk. Ezzel magyarázható aztán, hogy vannak, akik más frontokról kérik idehelyezésü- ket, mint ezt legutóbb Baranyi János és a Füzér-testvérek tet­ték. Ugyanezeket lehetne elmon­dani Máté Ferenc körzet-ak­nászról. Godó Zoltán csoport- vezetőről, kiknek vezetése alatt álló dolgozók ugyancsak szép eredményekkel dicsekedhet­nek. A 124 százalékuk bizo­nyítja talán legjobban, hogy jó náluk a fegyelem, a kollektív szellem. Jó volna, ha ugyanezt lehet­ne elmondani, mind a 82 mű­szakiról. Sajnos, azonban nem lehet. Bár többségükben min­dent megtesznek a fegyelem megszilárdításáért, mégis van­nak még súlyos hibák. Petőfi- altárón is hűen bizonyítást nyertek Rákosi elvtársnak a bányásztanácskozáson mon­dott szavai: „...a munkafe­gyelem területén mutatkozó la­zaságok igen komoly károkat okoznak ..Szabó József lő- mester, nem a kemény kéz és az igazságosság elvéről isme­retes, hanem munkája során a bratyi szellemet honosította meg. Ez oda vezetett, hogy a műszaki utasításokat figyel­men kívül hagyva, nem a meg­felelő helyen végezte el a rob­bantást, hanem úgy, hogy a le­zúduló szénmennyiség elszál­lítása a bányászoknak „köny- nyebb“ legyen. Ez a jóindu­lat“ azonban megbosszulta ma­gát, nem könnyebbséget jelen­tett a bányászoknak, hanem majdnem egyikük életébe ke­rült. Nem segíti elő a munkafe­gyelmet az a megalkuvás sem, amelyet Perlaki János akna­vezető tanúsít.. Az történt ugyanis, hogy Osváth Béla — kinek talán ez már a tizedik bányája — háromnapos mu­lasztását igazoltnak vette. A bányászok körében ez vissza­tetszést váltott ki, mert na­gyon jól tudják, hogy Osváthot fizetés után két-három napig soha nem lehet a bányában látni. A fegyelem megszilárdításá­nak, de a termelés növelésé­nek is egyik legfontosabb fel­tétele az új bányászok nevelé­se. E feladat elvégzésére talán legalkalmasabbak a törzsbá­nyászok, akik tíz-, húsz-, eset­leg harmincéves tapasztalattal is rendelkeznek. Ezek a ta­pasztalt bányászok igénylik is, hogy bevonják őket ebbe a munkába. -Sokan panaszolják közülük, hogy nem kérik ki véleményüket egy-egy kérdés­ben, pedig a 25—30 éves bá­nyásztapasztalat nem lebecsü­lendő. Segítsék hát elő a mű­szakiak, hogy a fiatalok elsa­játíthassák az öregebbek mód­szereit, mert ez a tervteljesí­tésben is megmutatkozik. Az anyagellátás, a műszaki feltételek biztosítása is olyan feladat, mellyel a munkafe­gyelem megszilárdítását, avagy lazulását segíthetik elő. Petőfi- altárón bár igyekeznek ellátni a bányát, mégis előfordul, bá­nyafa- vagy ceillehiány. A múlt hónap elején három gyakorló technikus gumiszalagon jött fel a bányából, mert már ún- ták lent a semmittevést, ugyan­is csillehiány miatt nem tud­tak dolgozni. Március 9-én a 29-es fronton hasonló eset tör­tént. Tóth Ernő vájár elpana­szolta: „Műszakkezdéstől fél- egyig csak feküdtünk, mert a bunkeradagoló elromlott, majd tízperces termelés után a sza­lagfej törött össze.“ Elmondta Tóth elvtárs azt is, hogy gyak­ran fordul elő hasonló eset, s általában csak négy-öt órát dolgoznak egy-egy műszak alatt a gyakori műszaki hibák miatt. Ezeknek a hibáknak nagy­része elkerülhető lett volna, ha jobban meghallgatnák a bányászok bejelentését. Necsak akkor zsírozzák már a henger­fejeket. mikor tönkrementek, hanem alkalmazzák gyakrab­ban a műszaki ellenőrzést és nem árt, ha az üzemvezetőség műszaki beosztottjai is — nem­csak a körzetaknászok — meg­látogatják a bányát. A bányá­szok kifogásolják, hogy keve­set látják a munkahelyeken Sátori Sándort, az aknaüzem vezető mérnökét. Kérik, hogy necsak papíron, válaszoljon az üzemvezetőség az általuk fel­vetett kérdésekre, hanem sze­mélyesen is vegyenek részt a termelési értekezleteken, ott közösen beszéljék meg a fel­adatokat. Mi is úgy gondoljuk, ered­ményesebb lesz a munka, nő a tervteljesítés Petőfi-altárón, ha szorosabb lesz a műszakiak és a bányászok közötti kapcsolat. Vonják hát szorosabbra az együttműködésnek azt a formá­ját. mely a kölcsönös segítség- adáson alapszik, s mely nem tűri meg a lazaságot, a fegyel­mezetlenséget. Nagy segítséget és lehetőséget ad erre a fel- szabadulási műszak. Bódi János ELTŰNT AZ UTOLSÓ gyű­lölt zöld egyenruha is. Ren­detlen sorokban vonultak, s vittek magukkal mindent, amit csak vihettek. Amikor az utol­só is átment a Tiszán, hatal­mas dörrenés és vízbehullt a folyón átívelő karcsú híd. Az­tán csend lett. Várakozással teli csend. A szűk, nedves cse­lédlakásból előjöhettek az emberek. Mélyet szippantot­tak a hűvös őszi levegőből. A szabadság első napja volt ez. A szívekben még ott remegett a tegnapi félelem, az anyák riadtan szorították magukhoz gyermekeiket, de a tekinte­tekben már ott ragyogott: hát ezt is túléltük ... Biztos, hogy jobb lesz most már... jobb­nak kell jönni !. ; : Nem csalódtak a kisköreiek: A nagy püspöki birtokot, njely halálos öleléssel fojtogatta a falut, mely munkást és mun­kát követelt, de megélhetést nem adott azoknak, akik ve­rejtékeztek rajta — felosztot­ták. Felejthetetlen napok voltak. Földet kaptak. Vizkeleti And­rás szapora mozdulattal verte le a mesgyekarót. Az enyém! az enyém ... feszegette szívét a végtelen öröm. Földtulajdo­nos lett a cseléd, aki 16 évig a püspöki uradalom Kanyari gazdaságában adta oda élet­erejét, munkáját semmiért. ■k AZ ÉN FÖLDEM. Majd én megmutatom, hogyan kell gaz­dálkodni. Az első örömteli napokat hosszú, munkás hétköznapok követték. Mert nehéz volt az első esztendő, meg a többi is, amíg ló lett, gazdasági felsze­relés. A föld megkövetelte a magáét, fizetni meg egyik másik esztendőben bizony elég szűkén fizetett. 1949-ben új szelek fújdogál- tak a faluban. Szövetkezetről kezdtek beszélgetni. Aztán ti­zenegyen nekivágtak. Hívták Vizkeleti Andrást is — de nem ment. Az én földemen én gazdálkodók — ilyen gondola­tokat forgatott fejében. — Majd meglátom, mire mennek — így beszélt. ★ TELT AZ IDŐ, lassan leper­gett egy esztendő. Az egész falu kíváncsian figyelte, mi lesz a szövetkezetiekkel. Tíz mázsás búzatermést arattak, az egyéniek földjén alig halad­ta meg a hetet. Hát ez már valami! — nézegették a falu­siak és jó néhányan ennél to­vább is mentek. Még azon az őszön 66-ra szaporodott a lét­szám. — Hát én még várok, ■— így döntött Vizkeleti — ez az év sikerült, de én sem panasz­kodhatott!. Majd meglátjuk, mit hoz a következő. Aztán egyre többen beszél­tek a szövetkezetről. Most gyönyörű tenyészkocákat hoz­tak, aztán bő tejelő tehenek érkeztek a csoportba. És mint­ha csodát műveltek volna, ke­zük alatt még a vad szik is termővé szelídült. Bőven ter­mő, sok pénzt hozó rizsföldé. Vizkeleti ebben is megpróbált versenyre kelni. De hozzá „mostohább" volt a szik. Hat­hét mázsával termett neki is, meg a többi egyénink is keve­sebbet, mint a csoportnak. ★ 1952-BEN ELKEZDETT ko­molyabban számolgatni — de a szíve az még mindig az egyéniek felé húzta. Úgy érez­te, nagyon nehéz fölcserélni a hét holdat a közössel. De a másik oldalról csak piszkál­gatta valami: nem csoda, ha több terem, hiszen géppel szántanak. Nagyobb területen dolgoznak. Más az. Az egyik nap azzal fogadta az asszony, hogy a szomszé­dék, Molnár Lajosék beléptek a III. típusú Dózsába. Az asz- szönyt odahúzta a szívé, látta: többre mennek. Nemcsak Vizkeletiéknél, máshol is sok szó esett a szö­vetkezetiekről. Számíígatták, mérlegelték, hogy lenne jobb. Ö úgy határozott, hogy belép az I. típusú Szabadság TSZ-be. Ebben dolgoznak közösen is. de mégis csak a sajátja marad a föld. Szóval, úgy gondolta, a kecske is jóllakik, meg a ká­poszta is megmarad. Most már közösen vetett a többivel, de kapálni egyedül kapált. Az aratás megint közös volt. Csak más ez — beszélgettek otthon — jobban megy a mun­ka, mert van segítség. De az asszony még mindig nem volt megelégedve. Most ezt, most azt kaptak a tsz-ben Mol­nárék — újságolta. Mégis csak oda kellett volna menni ne­künk is. * MAJD ŐSSZEL meglátjuk. Ez volt rá a válasz. De azért Vizkeleti maga is egyre töb­bet nézegette a tsz nagyobb termést ígérő földjét. Most már neki is gép szántott, a műtrágyát sem sajnálta, még­sem érte be a csoportot. Azok 200 mázsa cukorrépát szedtek fel holdanként, ő 160-at. Rizse is kevesebb termett megint. Tízezer forint jövedelme lett belőle. Molnárék egy mázsa rizst meghagytak a részese­désből otthon és még így , is többet kaptak, csak a rizs után. És ott volt még a többi. Búzából több mint 20 mázsát vittek haza — neki meg? .. ; Hát igen! A kis parcella se- hogysem veheti fel a versenyt a nagyüzemmel. Máshogy tudják megmunkálni. Ott a gép — na meg a sokszor emle­getett új módszereket sem le­het ott alkalmazni, ahol alig van helye megfordulni a gép­nek. így, mivel nem segített neki a gép, kétszer annyit dolgozott, mint a csoporttagok és mégis kevesebb lett a jö­vedelme. A csoportban sokan építettek házat, majdnem mindnek van már rádiója, es­ténként meg egész kerékpár- karavánnal jönnek haza. Meg aztán más az, hogy reggel együtt mennek, este- együtt jönnek, munka közben is van kivel szót váltani. A közös munka örömét már megkós­tolta az I. típusúnál is. És a hét hold föld? Hát lesz helyette 1200. Most már kezd­te megérteni, mégis csak a sa­játja az, mindegyiknek, hiszen bőven részesednek belőle. És szava van ott is az embernek, ha jót javasol, megfogadják... Hosszú számvetés volt. Az­tán bement az irodára a tsz- elnökhöz: Szántó elvtárs, be­fogadnátok-e ha jönnék? A fiammal... Zenker Endréné a felszabadulási munkaversenyről Az üzemek, a mezőgazdaság dolgozói egyaránt jobb munká­val, a termelési eredmények fokozásával készülnek népünk nagy ünnepére, április 4-re. Levelezőink szinte nap mint nap beszámolnak az újabb eredményekről. A MátravidéH Erőműnél a szállító üzemben dolgozó Cso- hány brigád elérte a sztaha­novista szintet. Most a napok­ban kapta meg az egész bri­gád a sztahanovista oklevelet és a vele járó jutalmat. A többi csoportokban is vannak szép eredmények. Petró János a gépműhelyben állandóan 140 százalék felett teljesít. Kiss János 125 százalék felett ter­mel. (Hartman István) * Az egri Finommechanikai és Vasipari Vállalat dolgozói teljesítik versenyvállalásaikat. Az írógép brigád 231, a mér­leg brigád 214, az autójavító üzemrész 138,4 százalékra tel­jesítette február havi tervét. A lakatos részlegnél Borbély Sándor, Kréti Sándor, a gyer­mekkocsi üzemrészben Szenes Andorné, Bakk Sándor értek el szép eredményeket. A vál­lalat február havi termelési tervét globálisan 112 százalék­ra teljesítette. (Bárczi László) * A hatvani állomáson külö­nösen a Rákosi-brigád dolgo­zói tettek ki magukért. A túl­súlyos vonatok összeállításá­val több alkalommal teljesítet­ték 110 százalékra a terhelési tervet. Erősen javult a Petőfi- brigád munkája is, különösen a gurítókat illeti dicséret ko­csikifutási tervük teljesíté­séért. (Pogony Lajos) * A besenyőtelki állami gazda­ság dolgozói is szép eredmé­nyeket értek el. Március 1-re biztosították az időszaki dol­gozók részére a szállást, a kü­lönböző felszerelést. A sertés­tenyésztő-brigád elhullás nél­kül neveli a szopós malacot, az 5,5 kilós átlagsúlygyarapo­dást 6,1 kilogrammra fokozták. A 21,3 százalékos daraértéke­sítést 22,5 százalékra emelték. A tehenészet dolgozói az első negyedévi borjúszaporuiací tervet túlteljesítették 4 darab­bal. A választási súly 100 ki­logramm helyett 161 kiló lett. (Faragó Ferenc) * Az Egyesülésen belül a Gyöngyösi Téglagyár kezdte meg elsőnek a termelést. Az eredmény annak köszönhető, hogy legyőztük a nehézségeket, sikerült eredményes munkát végezni a karbantartóknak. A munka megkezdése után is volt még nehézség, kevés volt a csille, de ezen is segítet­tünk, nyolccal szaporodott a csillék száma. (Bravek László) * A Bélapátfalvai Cement­gyárban Berec Sándor klin- kerégető brigádja’ vállalást tett, hogy márciusban és áp­rilisban 2 százalékkal teljesí­ti túl a klinkerégetési tervet. A kemencék állóidejét mini­mumra csökkentik, a kemen­cék előtti terét kitakarítják, a brigád tagjai nem mulaszta­nak igazolatlanul. (Bartha Kálmán) * A hevesi Petőfi TSZ-ben az idén sokkal jobban dolgoznak a tagok. A kilépett tagok visz- szatértek, sőt még új tagokat is hoztak magukkal. Minden elő van készítve a tavaszi ve­téshez, a műtrágyát már ki­szórták, hogy az olvadó hóval beszivárogjon a földbe. Ápri­lis 4-e tiszteletére párosver­senyre hívták a kömlői Dózsa TSZ-t. A vállalások egy részét a csoport már teljesítette is. (Patkó József) Gyöngyösoroszi község dolgozói vezetnek a megyei begyűjtési versenyben A felszabadulás ünnepére indított begyűjtési versenyben a legjobb eredményt Gyön- gyösoroszi község dolgozói ér­ték el begyűjtési tervük 37 százalékos teljesítésével. A második helyen Mátraballa, a harmadikon Visonta, a negye­diken Gyöngyössolymos község dolgozó parasztjai állnak a községek közötti versenyben. A jó eredmények a tanács és a begyűjtési hivatal dolgozói közös munkájának köszönhe­tők. Mátraballán Pénzes Mik- lósné begyűjtési előadó rend­szeresen felkeresi azokat a termelőket, akik nem teljesí­tenek határidőre, s figyelmez­teti őket, ne engedjék össze­gyűlni a hátralékot, mert úgy nehezebb a teljesítés. A jó ne­velőmunkának mint a példa bizonyítja, megvan az eredmé­nye. Egyes községekben azonban még mindig nem fordítanak kellő gondot a begyűjtésre, például Pelle Miklós verpeléti begyűjtési megbízott egyálta­lán nem törődik a község terv- teljesítésével. Sokat kell javí­tani a begyűjtési munkán. Ujlőrincfalva. Besenyőtelek, Verpelét és Nagyút községek­ben, mert begyűjtési tervük 5 I —7 százalékos teljesítésével az I egész megyét hátráltatják. Jó jövedelmet jelent a hizlalás! szerződés Megyénkben egyre többen kötnek szerződést bikahízla- lásra, hiszen a szerződéses hiz­lalásért tekintélyes összeget kapnák a dolgozó parasztok. Hizlalással leköthetők már 70 kilogrammos súlytól, jó cson­tozató, egészséges, (hizlalásra alkalmas bika-borjak. A leg­hosszabb hizlalási idő 18 hó­nap, de legalább 5 hónapig kell hizlalni a szerződéssel lekötött állatot. Tímár György tarnamérai la­kos két hízott bika átadása után 8510 Ft-ot kapott. Kiss Fe­renc ludasi és Drahos János tódebrői lakosok közel 4—i ezer forintot kaptak a bikáért da­rabonként. A jó jövedelmet lát­va ebben az évben is igen so­kan kötnek szerződést. A pél­dákból látható, hogy érdemes bekapcsolódni az akcióba, mert a hízó állatok megfelelő gon­dozásával, takarmányozásával igen jelentős jövedelemre te­hetnek szert dolgozó paraszt­jaink. Tizenkét ember évi kenyerét szabotálták el Huba Ferenc és Szülési György gyöngyösi kuiM Kenyérellátásunk zavarta­lan biztosításában nagy jelen­tősége van annak, hogy a Mi­nisztertanács határozatának megfelelően a kötelező terüle­ten elvégezzük a búzavetést. Ahol az őszön valamilyen ok­ból elmaradt a vetés, ott azt tavaszbúzával kell pótolni. A tavaszbúza vetésének most van itt az ideje, s a jó termés érdekében azon kell igyekezni, hogv mielőbb földbe kerüljön a mag. Míg a dolgozó parasz­tok ezen fáradoznak, a kulá- * kok itt is megpróbálnak sza­botálni. Huba Ferenc gyön­gyösi kulák 1,5 ho’don, Szölösi György gyöngyösi kulák 2,5 holdon nem akarja elvetni a tavaszbúzát, noha a törvény kötelezi őket erre, mert kevés őszibúzát vetettek. Ha csak 6,5 mázsás átlagtermést szá­molunk, — ennél pedig többet lehet elérni, — Hubáék tizen­kettő ember évi kenyérellátá­sának megfelelő búzát nem akarnak megtermelni. Kárte­vésükért jogosan vonja tehát őket felelősségre dolgozó né­pünk állama.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents