Népújság, 1955. március (18-26. szám)
1955-03-10 / 20. szám
2 NÉPÚJSÁG 1955 március 10. csütörtök. (Folytatás az első oldalról.) termelékenység állandó növekedésének, valamint az önköltség állandó csökkentésének szerepét és jelentőségét; ez veszedelmes demagógia, a nép megtévesztése. „A munka termelékenysége — mutatott rá Lenin — ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjából”. (Lenin művei 29. tetet, 435. oldal.) Leninnek ezt az alapvető tanítását szem elől tévesztve, Nagy Imre elvtárs gyakorta elkövette azt a hibát, hogy elfeledkezett erről, a szocializmus győzelme szempontjából legfontosabb és legfőbb dologról, a munkatermelékenység rendszeres emelésének szükségességéről, ami nélkül az ország nem tudja megerősíteni és fellendíteni gazdaságát, ami nélkül a dolgozók életszínvonalának felemeléséről tett ösz- szes ígéretek megalapozatlanok és üresek, s a dolgozók félrevezetését jelentik. E jobboldali nézetek vallói emlegetik az életszínvonal állandó maximális emelését, de semmit sem tesznek a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése érdekében, sőt. burkolt formában ellene lépnek fel. Ha nem érvényesül a szocialista iparosítás politikája, ha nem fejlődik a nehézipar, nem érvényesül a termelőeszközök termelésének elsődlegessége és ha évről évre állandóan nem emelkedik a munka termelékenysége és nem csökken a termékek önköltsége, akkor tartós, állandó életszínvonal-emelkedésről még csak beszélni sem lehet. Az életszínvonal emeléséről beszélni, de ugyanakkor annak gazdasági feltételei biztosításával nem törődni, valójában olcsó demagógia, a nép félrevezetése! A növekvő jólét a bővített újratermelésből és annak révén a szocialista felhalmozásból fakad. A szocialista felhalmozást a termelékenység növekedése, az önköltség csökkentése teszi lehetővé. A párt helyes politikája biztosítja hazánk . gazdasági megerősödését és népünk jólétének állandó -növelését,' ezzel 'szemben a patt vonalától eltérő jobboldali politika érvényesülése aláásná hazánk megerősödését és végső következményként népMnket mind alacsonyabb életszínvonalra szorítaná visz- sza. A Központi Vezetőség ezért a leghatározottabban elítéli és visszautasítja pártunk szocialista iparosítási politikájának e jobboldali antimarxista eltorzítását. III. Különösen nagy kárt okoztak azok a marxizmus-leninizmus- tól idegen, jobboldali nézetek, amelyek pártunk parasztpolitikájának fő kérdéseiben jelentkeztek, Pártunkban egyesek helytelenül értelmezik a munkásparaszt. szövetség kérdését, elfeledkeznek arról, hogy ez olyan osztályszövetség, amelynek célja a szocialista társadalom felépítése és a kizsákmányolás teljes megszüntetése. Olyan szövetség ez, amelyet a munkásosztály vezet Egyesek a faluban végzett munkájukban nem támaszkodnak a szegányparasztság- ra, nem harcolnak a kulák ellen, megfeledkeznek a munkásosztály vezető szerepéről és a munkás-paraszt, szövetség céljáról: a szocializmus építéséről és a kizsákmányolás elleni harcról. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének ilyenfajta értelmezése megfosztaná e szövetséget osztályharcos tartalmától és gyakorlatilag csak a kulákságnak használna. Pártunk Központi Vezetősége leszögezi, hogy a munkás- osztály és a dolgozó parasztság közötti szövetség további megszilárdítását egyik legfontosabb feladatának tartja. E feladatot — és ezzel a középparaszt megnyerését — azonban csak a szegényparasztságra támaszkodva és a kulák- tág ellen harcolva, a munkás- osztály vezetése alatt lehet megoldani. Ezen elvektől való legkisebb eltérés is gyengíti népi demokráciánk alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. Újra feléledtek, sőt egyes elméleti folyóiratainkban kinyomtatásra is kerültek a marxizmus által már régen szétzúzott olyan kispolgári elméletek is, amelyek szerint az egyszerű árutermelő paraszti gazdaságokra, a népi demokrácia viszonyai között, a bővített újratermelés a jellemző. E hamis tételből — és ehhez hasonlókból — kiindulva, egyesek tagadni kezdték a mező- gazdaság szocialista átszervezésének parancsoló szükségszerűségét s ezen a címen a termelőszövetkezeti mozgalom el- gáncsolására vettek irányt. Az ilyenféle nézeteknek nagy szerepük van abban, hogy termelőszövetkezeti mozgalmunk az elmúlt évben számszerűleg nem nőtt, sőt valamelyest csökkent, jóllehet, a termelőszövetkezetek jelentős részében a tagok életmódja ma már jobb, mint az egyénileg gazdálkodó középparasztoké. Azok, akik azt hirdetik, hogy egyéni gazdálkodás mellett a szegény- és középparasztok zöme magas jólétet érhet el és hogy a sok százezer egyéni parasztgazdaságból álló mezőgazdaságunk a termelőszövetkezetek fejlesztése nélkül is Virágzóvá és élenjáróvá lehet, becsapják a dolgozó parasztságot. A dolgozó parasztságnak — mind a szegény —, mind a középparasztoknak — igazi jólétet, emberi életet, országúnk számára fejlett, magasszínvonalú mezőgazdaságot csak a szövetkezeti gazdálkodás ki- terjesztése biztosíthat, mert csak a szocialista nagyüzemi termelésben használhatók ki ésszerűen a fejlett mezőgazda- sági gépek, csak itt alkalmazhatók tömeges- méretekben a mezőgazdasági tudomány legújabb vívmányai, mindaz, ami megkönnyíti a dolgozó parasztság munkáját. Pártunk Központi Vezetősége világosan látja azokat a lehetőségeket, amelyek az egyéni parasztgazdaságok termelésének fejlesztésében rejlenek. Ezért ezek felhasználásának elősegítését ^optos feladatának tekinti, .Ismerve azonban a kisüzemi paraszt- gazdaságok fejlődésének korlátjait, szükségesnek tartja, hogy, az önkéntesség lenini elvét betartva, párt- és állami szerveink sokoldalú politikai, gazdasági és szervező munkát végezzenek a termelőszövetkezeti mozgalom megerősítése és kiszélesítése érdekében. A meglévő termelőszövetkezetek termelési színvonalának szakadatlan növelése mellett elsősorban felvilágosító munkával biztosítani kell azt, hogy már ebben az évben megszűnjék a termelőszövetkezeti mozgalom egyhelyben topo- gása; meginduljanak a belépések és a régi termelőszövetkezetek mellett újak is alakuljanak. A kisparaszti gazdaság bővített újratermeléséről szóló helytelen nézetek nemcsak arra alkalmasak, hogy lassítsák a mezőgazdaság szocialista átszervezését, hanem arra is. hogy megbontsák a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok barátságát. El kell érni, hogy a termelőszövetkezeti tagokban az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a szebb és jobb paraszti élet úttörőit lássák. A termelőszövetkezeti tagoknak és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak össze kell fogniok azért is, mert közös az ellenségük: a kulákság és a falu egyéb kizsákmányolói, akiknek gazdasága és politikai befolyása sokkal kisebb ugyan, mint volt a felszabadulás előtt, de az utóbbi időben spekulációs lehetőségük és ezzel együtt bátorságuk is újra megnőtt. Közrejátszott ebben az is, hogy ugyanazok, akik nyakra- főre dicsőítették az egyéni paraszti gazdaságot, megfeledkeztek a kulákságról, szem elől tévesztették azt, hogy a kulákok és egyéb falusi kizsákmányolok a szegény- és középparasztok rovására újra gazdagodni kezdenek. Nálunk is érvényesül az a lenini tanítás, amely szerint a kisüzemi gazdaság napról napra szüli a kapitalizmust, azaz lehetőséget ad arra, hogy kulákok és egyéb falusi spekulánsok kizsákmányolják a dolgozó parasztokat, sőt arra is, hogy a régi kizsákmányo- lók mellett új kapitalisták is nőjenek. E lenini tanításokkal szemben új erőre kapott az a régi megcáfolt állítás, amely szerint nemcsak a termelőszövetkezet, hanem az egyéni parasztgazdaság is a szocializmus felé fejlődik: a „maga módján“ ez utóbbi is a szocializmust építi. Pártunk Központi Vezetőségének az ’a véleménye, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok előtt nemcsak az egyéni paraszti gazdaságokban még fellelhető lehetőségeket kell megmutatni, hanem e gazdaságok szűk korlátáit is. Támogatni kell az egyénileg gazdálkodó- dolgozó parasztokat abban, hogy lehetőségeiket a növénytermelés és állat- tenyésztés fejlesztésében kihasználják. de ugyanakkor szüntelenül népszerűsíteni kell köztük a szövetkezésnek, mint a felemelkedés egyetlen tartósan járható útjának előnyeit. A falusi pártszervezetek egyidejűleg mozgósítsák mind a termelőszövetkezeti tagokat, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat a kulákság és más falusi kizsákmányolok ellen. i Pártunkban egyesek helytelenül foglaltak állást a begyűjtés kérdésében is. Ebben a jobboldali álláspontban és a kulákok aknamunkájában van az oka annak, hogy 1954-ben a párt és a kormány által helyesen csökkentett begyűjtési tervet sem teljesítették. Nem húzták alá a begyűjtési kötelezettség fontosságát és tétlenül szemlélték a begyűjtési fegyelem meglazulását. Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy tovább kell folytatni erőfeszí- téseiriket a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, ugyanakkor azonban meg kell követelni az állampolgári kötelességek teljesítését, mert csaík ilyen módon lehet megteremteni a népgazdaság — és ezen belül a mezőgazdaság fejlesztésének is — anyagi alapjait. Pártunk politikája, amely a muriikás-páráiszt szövetség' megerősítésére, a mezőgazdaság szocialista átalakítására és a mezőgazdasági termelés fellendítésére irányul, olyan politika, amely megfelel az egész dolgozó parasztság, mind a termelőszövetkezeti tagok, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok érdekeinek. A jobboldali nézetek ellenben, amelyek pártunk parasztpolitikájának alapvető kérdéseiben az utóbbi időben elterjedtek, nemcsak munkásellenesek, hanem dolgozó parasztellenesek is. mert a kulákok és egyéb falusi kizsákmányolok, megerősödését szolgálják a dolgozó parasztság rovására, hátráltatják a mezőgazdasági termelés fellendítését és a falu jobb életének kialakulását. IV. A megerősödött jobboldali, opportunista elhajlás megmutatkozott a párt vezetőszerepének lebecsülésében is. — Egyesek tagadták a párt vezetőszerepét a Hazafias Népfrontban. A Hazafias Népfront létrehozását — amelyet pártunk kezdeményezett — olyan jobboldali törekvések kísérték, amelyek a párt jelentőségének és vezetőszerepének visszaszorítását célozták, annak"érdekében, hogy a Hazafias Népfront legyen az az erő, amely ellenőrzi az állami és tanácsszerveket is. Hogy a Hazafias Népfront ezt az „ellenőrző és irányító szerepét*’ betöltse, akarták egyesek a népi demokrácia legátfogóbb tömegszeryezetévé tenni, ezzel lényegében a Hazafias Népfrontnak nagyobb szerepet akartak adni, mint a helyi tanácsoknak, amelyek tudvalevőleg a legátfogóbb tömegszervezetek és az államhatalom helyi szervei is, s amelyeket a választásokon maga a dolgozó nép hoz létre. Ezek a jobboldali nézetek lényegében a proletariátus diktatúrájáról szóló marxi—lenini tanítást akarták revízió alá venni. A legfontosabb a népi demokrácia rendszerében a munkásosztály forradalmi pártjának irányító, vezető szerepét feltétlenül biztosítani. Ennek biztosítása nélkül nincs népi demokrácia! A munkás- osztály forradalmi pártjának az egész társadalom vezető, irányító és lelkesítő erejének kell lennie. Csak ezen az úton képes érvényesíteni a munkásosztály vezetőszerepét a szocializmus építésében, csak a párt vezetőszerepének maradéktalan érvényesítése révén töltheti be a népi demokrácia állama a munkás- osztály, dolgozó népünk érdekének megfelelően valameny- nyi funkcióját. A párt a munkásosztály legmagasabb szervezeti formája, ezért a párt hivatott valamennyi tömegszervezet irányítására és tevékenységük ellenőrzésére. Valamennyi tömegszervezet munkájában a legfontosabb a párt vezető, irányító szerepének biztosítása, mert csak így érhető el, hogy különböző tömegszervezetek a szocializmus építésének ügyét szolgálják. A marxizmus—leninizmus e sarkalatos tanítását veszi revízió alá a jobboldali elhajlás. A Központi Vezetőség a leghatározottabban elutasítja a párt vezetőszerepét csökkenteni akaró jobboldali törekvé-' seket, mert ez végső soron a munkásosztály, dolgozó népünk hatalmának gyengítését, aláásását jelentené. A megerősödött jobboldali nézetek pártunk belső élete, egész harci tevékenysége, valamint a párt egységes, szilárd vezetése biztosításának alapvető elve, a demokratikus centralizmus elve ellen irányultak. A pártban egyesek olyan helyzetet akartak teremteni, hogy a pártvezetés határozatai ne legyenek kötelezőek a párt valamennyi szervezetére, hogy minden szervezetnek joga legyen a felső pártszervek által hozott határozatok helyességének felülbírálására. Ez jobboldali revizionista álláspont — s ha a párt nem lépett volna fel ellene — végső soron megfosztotta volna pártunkat, mint a munkásosztály forradalmi pártját, élcsapat, szervezett csapat jellegétől. Megszüntette volna a párt akarat-egységét, ajtót-kaput nyitott volna különböző .csoportosulásoknak a párton belül. A demokratikus centralizmus megszüntetése vagy gyengítése komoly veszélybe sodorta volna a párt eszmei és szervezeti egységét, komolyan megrendítette volna a párt fegyelmét, gyakorlatilag harc- képtelenné tette volna a pártot, népi demokratikus rendszerünk vezető, irányító erejét. Kifejezésre jutott a jobboldali veszély a kommunista bírálat és önbírálat kispolgári, anarchista irányban való eltorzításában is. A Központi Vezetőség helytelennek, sőt egyenesen károsnak tartja, hogy az utóbbi időben jobboldali elemek a kritika ürügyén, rágalmazó módon tagadták a munkásosztály és az egész dolgozó nép által, a párt vezetésével Magyarországon elért történelmi sikereket. A Központi Vezetőség felhívja az egész párt, minden kommunista figyelmét arra, hogy ugyanakkor, amikor a leghatározottabban elítéli a párt tekintélyét romboló rágalmazást, feltétlenül biztosítani kell a párt egész tevékenységében, az állami munka minden területén, s egyebütt a kommunista bírálat és önbírálat érvényesülését. Gondoskodni kell arról, hogy komoly és állandó harc folyjék a párt- és az állami munkában megmutatkozó hiányosságok ellen, megszüntetésük érdekében. Bátran ki kell bontakoztatni az alkotó kommunista kritikát, amely nélkül nem biztosítható pártunk jó munkája és épülő szocialista társadalmunk előrehaladása. A pártmunka megjavításának — az alapszervezetektől kezdve a Központi Vezetőségig — legfontosabb feltétele a bátor, pártszerű elvi bírálat és önbírálat, különösen pedig munkánk hiányosságainak alulról jövő bírálata. Ilyen bírálat nélkül lehetetlen az előrehaladás. ellenkezőleg, mindig fennáll az önelégültség, az önmegnyugtatás, a tespedés veszélye. Semmi körülmények között sem szabad félnünk az elvi, pártszerű bírálattól. Az ilyen bírálat még jobban emeli a párt és a párt vezető szerveinek tekintélyét, még jobban erősíti a párt egységét. A jobboldali elhajlás egyik legveszélyesebb megnyilatkozása a nacionalizmus és a sovinizmus. A Központi Vezetőség elengedhetetlenül szükségesnek tartja a nacionalizmus, a sovinizmus minden megnyilatkozása elleni kíméletlen ideológiai harcot. Szükségesnek tartja minden ellenséges támadás vagy aknamunka leleplezését és visszaverését. El kell mélyíteni népünkben — különös figyelmet fordítva az ifjúságra — a hazafias nevelést és ezzel párhuzamosan a proletár-internacionalizmus szellemét. Népünk nevelésében döntő szerep jut nagy felszabadítónk, a szocialista Szovjetunió népei iránti mélységes hála és szeretet ápolásának. Erősíteni kell népünk tudatában a hatalmas, 900 milliós béketáborhoz való tartozásunk nagy jelentőségét. * Az ideológiai és gazdasági kérdésekben elterjedt helytelen és hibás nézetek jelentékeny része az osztályellenség behatásának tükröződése a pártban és a népi demokrácia egyéb területein. A jobboldali nézetek pártunkban és államunkban azért válhattak ilyen veszélyessé, mert Nagy Imre elvtárs beszédeiben és cikkeiben támogatta ezen antimarxista nézeteket, sőt elsősorban ő volt ezek hirdetője. Nagy Imre elvtárs jobboldali vonalának egyik alapvető vonása abban mutatkozott meg, hogy tagadta és lebecsülte a párt által elért nagyszerű győzelmeket és rendszeresen elhallgatta az eredményeket. A Szabad Népben október 20-án megjelent „A Központi Vezetőség ülése után“ című cikkével Nagy Imre elvtárs egyenesen bátorította a párton belül és a párton kívül a kispolgári elemeket, helytelen, a párt tekintélyét aláásó tevékenységük for kozására. Maga a cikk irányvonala eltér az 1953. júniusi határozatoktól, a III. párt- kongresszustól, az 1954. októberi Központi Vezetőségi ülés határozatától, sőt több kérdésben szembe is kerül ezekkel az alapvető párthatározatokkal. Ez a cikk szembefordul a párt helyes iparosítási politikájával, lebecsüli a jobboldali veszélyt, lekicsinylőén veti fel a takarékosság kérdését, hallgatással mellőzi a legfontosabbakat, a termelékenység emelésének és az önköltség csökkentésének kérdését, helytelenül magyarázza a munkásparaszt szövetség szerepét, elhallgatja a munkásosztály vp- zető szerepének fontosságát e szövetségen belül. A jobboldali elemek a párton kívül és a párton belül jeladásnak tekintették e cikket és romboló módon kezdték támadni a párt helyes do- litikáját. Ilyen jelenségek voltak tapasztalhatók több újság — köztük a Szabad Nép — szerkesztőségében, s az irodalmi élet területén is. Nagy elvtárs, a Minisztertanács elnöke, valamint egyes gazdasági-, párt- és szakszervezeteink nem törekedtek a munkásosztály mozgósítására, a termelési tervek teljesítése és túlteljesítése, az ipar minőségi mutatóinak megjavítása, a munka termelékenységének emelése, az önköltség csökkentése. a technika jobb kihasználása érdekében. Ellenkezőleg: Nagy elvtárs és néhány más elvtárs a minisztériumok- baji, a sajtóban (mindenekelőtt a Szabad Népijén) olcsó demagóg ígéreteikkel tévedésbe ejtették a munkásosztályt, a megnyugvás, a sültgalamb- várás hangulatát terjesztették a munkásosztályban, alkalmazkodtak a munkások elmaradott rétegeihez és ezzel a bomlás bizonyos elemeit vitték be a munkásosztályba. Az ipái 1954. évi nem kielégítő munkájának fő oka ebben áll. Több minisztérium és a Minisztertanács munkájában az a helytelen és káros opportunista gyakorlat terjedt el, hogy abban az esetben, ha a vállalatok nem teljesítették a tervet, akkor az év folyamán több eset ben is csökkentették tervüket, ahelyett, hogy mindent megtettek volna az elmaradó vállalatok felzárkóztatása érdekében és mozgósították volna a munkásokat a terv feltétlen teljesítéséért, a munka termelékenységének emeléséért folyó harcra. V. A Központi Vezetőség — figyelembe véve, hogy minden előrehaladásunk fő akadályát a jelenlegi helyzetben a megnövekedett jobboldali veszély képezi — a következőkben állapítja meg pártunk soronkö- vetkező fő feladatait: 1. Pártunk alapvető feladata — a III. pártkongresszus határozatának megfelelően — a szocializmus építése, a szocializmus alapjainak lerakása hazánkban. E cél elérésére következetesen érvényesíteni kell pártunk fő irányvonalát, a szocialista iparosítás politikáját, biztosítva a nehézipar fejlesztésének elsőbbségét a népgazdaságban. A szocialista ipar, benne mindenekelőtt a nehézipar fejlesztése erősíti elsősorban a szocializmus anyagi alapjait. Az országunk szocialista iparosításáért vívott harcban szem előtt kell tartani hazánk gazdasági adottságait, nyersanyagforrásaink jobb kihasználását. A szocialista iparosítás politikájának következetes megvalósítása elengedhetetlen feltétele a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, amelynek fő útja a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése, a dolgozó parasztok önkéntes szövetkezése révén. Ennek érdekében pártunknak, államunknak, hatalmas segítő, nevelő, szervező, felvilágosító munkát kell végeznie a falvakban. Egyidejűleg — pártunk, államunk változatlanul támogatja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságot gazdasága lehetőségeinek jobb felhasználásában, termelése növelésében az anyagi érdekeltség elve alapján. El kell érni, hogy a párt és a kormány hathatós segítsége, s a falu dolgozó népének mozgósítása révén végrehajtsuk pártunknak a mezőgazdaság fellendítésére hozott határozatait. 2. A szocializmus alapjainak lerakásáért vívott harc, a szocializmus építésében elért sikerek biztosítják a dolgozó nép életszínvonalának következetes emelését, a dolgozó nép anyagi, kulturális, szociális viszonyainak állandó javulását, ami mindig pártunk politikájának fő célja volt és fő célja marad. Az 1953. évi júniusi Központi Vezetőségi ülés nagyfontosságú határozatait pártunk eme fő célkitűzése megvalósítására következetesen végre kell hajtani. A doh* gozó nép életszínvonalának* következetes emelése megköveteli, hogy szakadatlanul növekedjék mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés^ emelkedjék a munka termelékenysége, csökkenjen a termékek önköltsége, hogy határozott harc folyjék az anyagi és pénzügyi eszközök felhasználásában a legszigorúbb takarékosság érvényesítéséért, a munkafegyelem helyreállításáért és megszilárdításáért, valamennyi állampolgári kötelezettség (adófizetés, beadási kötelezettség stb.) pontos teljesítéséért. 3. Biztosítani kell, hogy az 1955. évi terv keretében a szocialista ipar termelése 1954- hez képest 5.7 százalékkal, a mezőgazdaság termelése pedig 7.3 százalékkal emelkedjék. Biztosítani kell, hogy a szén- termelés 4 százalékkal, a kohászat termelése 4 százalékkal, a vlllamosenergia-termelés 10 százalékkal növekedjék az elmúlt évhez képest. Biztosítani kell a közszükségleti cikkek termelésének jelentékeny növekedését. Az egy főre eső termelést az iparban az elmúlt évhez képest 3.9 százalékkal kell emelni. az önköltséget általában 3 száza'ékkal kell csökkenteni; általában 2.3 százalékos anvagmegtakarítást kell e’érni. Mintegy 9 milliárd forintot kell 1955-ben beruházni, s 4.8 milliárd forintot kell felújításra fordítani. A nemzeti jövedelemnek 8.4 százalékkal kell emelkednie 1954-hez képest. Az elkr '' -- lónapok legfőbb fe fadatla(Folytató.s c. ■ oldalon)
