Népújság, 1955. február (10-17. szám)
1955-02-24 / 16. szám
1955 február 24. csütörtök 3 NÉPÚJSÁG A munkafegyelem megteremtése segíthet Egereseit! bánya helyzetén ISMERETES, hogy megyénk értékes kőszénlelchelye, Éger- csehi bánya, az elmúlt gazdasági évben súlyos lemaradásával állandó és egyre növekvő adóssággal küzdött. A bányászok mégis szép reményeket tápláltak a jövőre nézve. E várakozásnak adott kifejezést a múlt év októberében enyik értekezleten Ribánszki elvtárs, az üzem akkori igazgatója. amikor azt mondotta: „Az 1955-ös év kezdetére befejezzük a vastagtelepi szén feltárását, ott teljes erővel megkezdődik a termelés. Ezen a jó fejtésen már nehézségeink nem lesznek és teljesítjük tervünket.“ Elhamarkodott és meggondolatlan volt ez a kijelentés, hiszen nehézségek mindig és mindenkor adódnak. Az év elején valóban hozzá is kezdtek a több mint két méter vastagságú nagytelep fejtéséhez. Azóta Garamszegi József csapatának és a többieknek is bőven van mit aprítaná a tejbe. A front bőven ontja értékes kincsét, az eger- csehi fekete gyémántot. Az üzem havi tervteljesítése mégis csak 77—79 százalék között mozog. Az év elejéről február közepéig már több mint 3880 tonna az adósság. A felszabadulási munkaverseny sem hozta meg eddig a várt eredményeket. HOL VAN HAT a hiba? A bányászkongresszus több felszólalója megállapította, hogy a bányaüzemeinknél meglévő hibák elsősorban a munkafegyelem lazaságából erednek. Egercsehire is érvényes ez a megállapítás, mert az üzem műszaki és politikai vezetői még mindig nem tudtak gyökeres fordulatot teremteni a munkafegyelem megjavításában. Műszaki hibákból és zavarokból adódik a legtöbb baj. Hiába dolgozik jól a nagytelepi front, dolgozói mégis elégedetlenek, mert most meg a szállítás nem halad. Januárban például 70 óra esett ki a termelésből, mert a lejtős akna elhanyagoltsága, a sínek rossz állapota miatt lépten- nyomon szállítási zavarok állanak elő. Ilyenkor az I-es keresztvágaton keresztül próbálják külszínre , juttatni a csilléket, de ez az átállás is csaknem két óráit rabol el. A tervszerűtlen műszaki intézkedések miatt még mindig rossz az üres csille- és a faanyagellátás. Mindez termeléskiesést -és keresetcsökkenést okoz. Ebből következijc tehát, hogy csökken a munkakedv, romlik a munkafegyelem. Mégsem ez az egyedüli ok. Most is rossz hatással van a fegyelemre a műszaki középkáderek gyengesége, erélyte- lensége. Sokan elnézik, amint a bányában munkaidő alatt pihennek, szó nélkül kikerülik az alvó embereket. A külszíni szállítás dolgozói is gyakran alusznak az éjjeli műszak alatt s a szállítási felvigyázók nem is nagyon háborgatják őket. A „jó fiúk“ szerepét igyekszenek játszani, ami végül is a tervteljesítés csökkenéséhez vezet. Vannak, akik azzal védekeznek, hogy a dolgozók úgy is igen durvák velük szemben. Ez igaz, de azt is megállapíthatjuk, hogy erről is maguk a panaszkodó művezetők tehetnek. A bányászkongresszus felszólalásai megállapították, hogy a bányászok a harcos, fegyelmet tartó, rendet megkövetelő vezetőket szeretik, s nem azokat, akik megtűrik a lazaságot. A becsületes, tapasztalt bányászok elégedetlenek és mérgelődnek, ha a műszaki vezetők nem követelik meg a fegyelmet. A RÉGI BÁNYÁSZOK munkafegyelmével nincs különösebb baj. De itt vannak az újak. Ezek között akad a legtöbb fegyelembontó, igazolatlan mulasztó. Sorozatosan elmaradnak a munkából Szabó Lajos, Nagy hevesi József, Bán László és Csóka József, pedig a terv rájuk is számít minden műszakban. Demeter Dénesnek havonként öt-hat, Orbán Ferencnek négy, Báder Józsefnek pedig hét igazolatlan mulasztása van. Sok panasz hangzik el azokra a fiatal vájárokra is. akik most végezték el a kétéves vájárképző iskolát. Államunk gondoskodását fegyelmezetlenséggel, kimaradásokkal, lógásokkal „viszonozta“ Péntek János, akinek a múlt év májusa óta 48 igazolatlan mulasztása van. Barátja, Tarcsi György listáját 39 igazolatlan mulasztás terheli. Mindez az emberekkel való helytelen bánásmódra enged következtetni. Jól lehet, a vezetőség most már bátrabban alkalmazza a fegyelmi eljárásokat, ami igen helyes. Mégis hamarabb, a bajok kezdeténél kellett volna türelmes, szívós nevelő munkával elejét venni a sok hibának. Igen nagy szükség van erre most is. Felelősség terheli a DISZ- szervezetet is, amely még mindig nem tudott a fiatal vájárokra és az új dolgozókra megfelelő nevelő hatást gyakorolni. Az üzemet nemrég új műszaki vezetőkkel erősítették meg. Az igazgató Dobos Béla elvtárs lett, aki a somsályi bányaüzemben volt aknász. A főmérnök Varga Lajos elvtárs, szintén Somsályból került ide. Mindketten fiatal, erélyes, határozott vezetők, akik irányító munkájukkal sokat akarnak és tudnak is segíteni az üzem helyzetén. AZ ÜZEM PÁRT- és szak- szervezetéből sem hiányzik a jóindulat. Felajánlották segítségüket a rendteremtés nagy munkájához. Természetesen a puszta jóindulat még nem elég. A három vezetőszerv jó kapcsolata, szoros együttműködése, egységes, összehangolt irányítása szükséges. Ezek létrejöttét segítette elő az a pártbizottsági ülés, melyen már közös terveket és módszereket beszéltek meg a munkafegyelem megszilárdítására. Feltétlenül eredményes lesz az a módszer, melynek jelszava „közelebb a dolgozókhoz". Műszakváltás előtt és után minél többet beszélgessenek az emberekkel, az irodai papírmunkák helyett is célravezetőbb a bányában a dolgozók között végzett nevelő, felvilágosító munka. A fegyelem megteremtésének első lépését a műszaki középkáderek nevelésével kell kezdeni. Először ők maguk tartsák be és tartassák be másokkal is a rendet. így szerezhetik csak vissza igazán tekintélyüket. Erről Rákosi elvtárs is említést tett a bányásztanácskozáson. amikor a következőket mondotta: „A bányászok a határozott, keménykezű műszaki ' vezetőket szeretik, akik igazságosan büntetik meg a fegyelmezetlenkedőket. Ahol a vezető megköveteli a rendet, ott jobbak a munkafeltételek, kibontakozhat a munkaverseny, nem gátolják a dolgozók munkalendületét apró műszaki hibák. Ennek következtében eredményesebb a munka, nő a teljesítmény és vele együtt nő a dolgozók keresete, a műszakiak prémiuma.“ Egyoldalú lenne az értékelés, ha a sok hiba között nem látnánk meg a jót is. Hiszen jó példa is akad a felszabadulási verseny időszakában. A nagytelepi fejtés 25-ös csapata például három hét alatt mindig teljesíti előírt tervét. Jó munkát végez Surányi Árpád és Péró Nándor csapata, akiknek átlagteljesítményük a 128—131 százalékot is eléri. Eredményeik kézzelfoghatóan bizonyítják, hogy a jó összhang, a fegyelmezett munka meghozza gyümölcsét. Példájuk lelkesítse az üzem minden dolgozóját, hogy még a felszabadulási verseny tartama alatt a sok lemaradás után újra a régi kerékvágásba kerüljön Egercsehibánya termelése. Császár István KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Ta. nácsa a termelőszövetkezetek megszilárdításában végzett kiváló munkájuk elismeréséül Oláh Istvánnak, a kiskörei Doze-1 T'17. brigádvezetőjének. Szántó Istvánnak, a Dózsa TSZ elnökének a „Munka Érdemrendet*’, Talmács Pálnak, a kiskörei Dózsa TSZ tagjának a „Szocialista Munkáért Érdemérem”, Kovács Lajosnak, a hevesi iárási ta-áes tsz-eeo- portvezetőjének, Toimayer Fe- rencnénok, a gyöngyösi járási Tanács tsz-könvvelőlének. ri-os F, zsebeinek, a kiskörei Dózsa TSZ tagjának, s Kollár Ferenc- I nek, a hatvani Petőfi TSZ elnö- I kének a „Munka Érdemérem” ki- I tüntetést adományozta. * KÉPEK AZ EGRI KARNEVÁLRÓL A Piroska és a farkas mese-alakjai is megjelentek a mulatságon A menyasszony és vőlegény ötletes, jelmeze nagy sikert aratott Szövetkezeti mozgalmunk időszerű problémái Az elmúlt esztendő kétségkívül számottevő fejlődést hozott szövetkezeti mozgalmunk megszilárdításában. Termelőszövetkezeteink politikailag, gazdaságilag egyaránt megerősödtek, javult a vezetés színvonala, gondosabban betartották a szövetkezetek alapszabályait, tovább mélyült a közös tulajdon megbecsülésének tudata. Mindent egybevetve: a tavalyi év magasabb életszínvonalat biztosított a tagság számára, mint a megelőző, — bebizonyította, hogy a fejlődés a szövetkezeti mozgalom oldalán van, hogy a társasgazdálkodás — figye- lembevéve a nehézségeket is — állandóan felfelé ívelő élet- színvonalat képes biztosítani a tagoknak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szövetkezetek elmúlt évi zárszámadásai, amelyeknek száraz számadatai mögött egy esztendő fáradságos, de eredményes munkája rejtőzik. Az elmúlt gazdasági évben nem mindenben volt kedvező az időjárás, az elemi csapások sok kárt okoztak a mi megyénkben is. Ezek ellenére az évi zárszámadó közgyűlések során kitűnt, hogy 49 termelőszövetkezet komoly iövedelemmel zárta az évet, s a szövetkezetek vagyona az 1953-as évhez képest kereken 10 millió forinttal növekedett. A szövetkezetek erejét bizonyítja, hogy több pénz jutott a dolgozni nem tudó szövetkezeti tagok gondozására, a kulturális beruházásokra. A szociális és kulturális alapra 403 •mázsa búzát, nagymennyiségű egyéb gabonafélét, s 47 000 forintot tettek félre. A szövetkezetek döntő többségében elérte, sőt igen sok helyen túlhaladta a tagok jövedelme a dolgozó parasztok jövedelmének átlagos színvonalát. Ezek az eredmények nem. csak egyszerűen a szövetkezeti munka, a szövetkezeti élet magasabbrendűségének hirdetői. Hirdetik egyben a szövetkezeti pártszervezetek, a kommunisták munkájának eredményét, azt bizonyítják, hogy legtöbb helyen megértették a szövetkezeten belül, de kívül is, megértették a községek, járások vezetői: továbbra is a szövetkezés, a szövetkezeti mozgalom áll a párt falusi politikájának homlokterében. Ez a felismerés, a Központi Vezetőség októberi határozatának gyakorlati alkalmazása az elmúlt hetek, hónapok alatt is újabb eredményeknek lett alapja. A megerősödött szövetkezetek megfelelő vonzóerővel bírnak az egyénileg dolgozó parasztok előtt, új termelőcsoportok alakultak például a gyöngyösi járásban, növekszik azoknak a száma, — nem egy közülük volt kilépő — akik bejelentették belépési szándékukat, vagy már be is léptek valamelyik termelőszövetkezetbe. Örvendetes ez a fejlődés még akkor is, ha a szövetkezetek szervezeti, gazdasági és politikai megszilárdítását nem sikerült minden tsz-nél biztosítani. Kétségtelen tény, hogy néhány gyenge szövetkezetünknél egyhelyben topogás, sőt visszaesés is tapasztalható. Ezeken a helyeken gyenge volt, sőt ma is az a vezetés, a munkafegyelem, általában nagy földterülettel rendelkeznek, amelyet nem tudnak megfelelően megművelni, — s nem utolsósorban a felsőbb szervek sem adnak megfelelő segítséget munkájukhoz. Meg kell azt is mondani, hogy a pártszervezetek sem nyújtottak kielégítő segítséget, nem töltik be ezekben a tsz-ekben rendkívül fontos feladataikat. Nem foglalkoznak hozzáértéssel a gazdálkodással, a politikai munka leszűkül a szántás, vetés, általában a napi munka szorgalmazására. Elhanyagolják a tagok politikai nevelését, szervezetlenek, s tartalmatlanok — ha megtartják is — a politikai iskolák, bár a párt III. kongresszusa behatóan foglalkozott e kérdés fontosságával. Éppen a gyenge szövetkezetek megerősítése, a jók munkájának továbbjavítása a legfontosabb feladat napjainknak. Előttünk áll egy egész gazdasági év, a tavaszi munkáktól kezdve az őszi betakarításig, a mezőgazdasági munka minden bonyolultságával, nehézségével, de minden szépségével együtt. Erre felkészülni, az egész évet jobban végezni, mint a tavalyit, nem egyszerűen csak gazdásági feladat, hanem elsősorban politikai feladat, a mezőgazdaság fejlesztésének, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának, továbbmenően egész népgazdaságunk belső ereje fokozásának nagy feladata. Az első lépések ehhez a termelőszövetkezetek tervkészítései voltak. Amilyen a terv, amilyen gonddal, körültekintéssel készült, s ameny- nyire magáénak vallja a sző-. vetkezet egész tagsága, — olyan lesz az egész esztendő munkája. A terv: magvetés, — egy egész év, vagy több esztendő alapjainak lerakása. A szövetkezetek tervét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy többségükben kellő megfontoltsággal készültek. Reális, de fegyelmezett munkát követelő célokat tűztek a tagság elé, figyelembevették az elmúlt évi eredményeket, mint például a kiskörei Dózsában, vagy a ti- szanánai Vörös Csillag TSZ- ben, megjelölték azokat a fejlett agrotechnikai eljárásokat is, amelyekkel megvalósíthatók a kitűzött célok. A tervek nem is kis részében visszatükröződik az illető termelő- szövetkezet adottsága, vidékének sajátossága, arányosan szerepel ezekben a tervekben a takarmánytermelés és az állattenyésztés, azon belül is a kukorica termesztés, és a szarvasmarhaállomány fejlesztése. Üj, jövedelmező üzemágak létesítése is szerepel nem egy tervben, s gondos felmérések alapján elkészítették a munkaerő, munkaegységszükséglet tervét is egy- egv munkára összegezve, a szövetkezet egész évi munkájára. Félegyházi Endre, pélyi ag- ronómus levelét olvasva azonban azt is meg lehet állapítani, hogy sajnos általánosíthatók a tapasztalatok: nem minden szövetkezet végzett reális tervezést. Általános hiba, hogy a legtöbb termelő- szövetkezetben a növénytermelési tervet csak az elmúlt évek tervei alapján készítették el, így hiányoznak belőlük olyan újfajta növények, amelyek jól jövedelmeznének, mint például számos ipari növény. A hatvani Petőfi Termelőszövetkezetben például, csak a felülvizsgáló bizottság munkája nyomán vették fel a tervbe az ötholdnyi borsó termesztését. A boldogi Vörös Hajnal Szövetkezetben pedig csak 120 mázsás holdankinti átlagot terveztek először cu- karrépából, s csak a terv felülvizsgálása után emelték ezt 140 mázsára. A szövetkezetek tagjai arra gondoltak, hogy minél alacsonyabbra terveznek, annál több prémiumot kapnak jó termés esetén. Hibát követtek el agronómusaink is, amikor egyrészt nem kapcsolódtak be a tervkészítés munkájába, másrészt nem hívták fel az alacsony tervezés veszélyes következményeire a szövetkezetek tagjait. Hisz az alacsony' tervezés aligha ösztönöz jobb munkára, a fejlett agrotechnikai módszerek tudatos alkalmazására, pedig ezek nélkül nem emelkedhetnek a termésátlagok, következéskép nem emelkedik a tagság életszínvonala sem. Rendkívül fontos feladat, hogy a tervezés hibáit, amelyek a szövetkezeti mozgalom egészséges fejlődését is gátolják, már most a nagy munkák kezdete előtt kijavit- sák, hogy a tervek valóban alapjaivá váljanak a virágzó szövetkezeti élet megteremtésének. Igen na® segítséget kell ehhez adni ^minden tsz- pártszervezetnek, de komoly segítséget a községi, járási tanácsoknak, a járási pártbizottságok illetékes osztályainak is. Hogy nem vehette például észre a hevesi járási pártbizottság mezőgazdasági osztálya, hogy a nagyszerű jövedelmet biztosító szarvasmarhatenyésztés szinte teljesen elsikkadt a járás szövetkezetei-1 nek terveiben. Komoly hibái ez! I Talán csak néhány nap, mindenesetre igen rövid idő kell ahhoz, hogy megkezdjék megyénk termelőszövetkezetei is az elkészített tervek végrehajtását. A tervek mellett addig is felül kell vizsgálni a munkaszervezeteket, megerősíteni — s nem újakat létrehozni! — a brigádokat, felülvizsgálni a még hasznosítható munkaerőt. (Asszonyok, fiatalok, belépett új tagok stb.) Most van itt az ideje — s nyújtsanak ebben hathatós segítséget a pártszervezetek, a pártbizottságok —, hogy ahol szükség van, erősítsék meg a vezetést, minél több, jó szakértelemmel biró középparaszt kerüljön a brigádok élére, a vezetőségbe. Alakítsák ki a helyi normákat, bontsák fel a munkaegységkeretet brigádokra, növényféleségekre, mert ezzel megkönnyítik a munkaegység felhasználás ellenőrzését, elkerülhetik a mértéken felüli munkaegységráfordítást. Néhány feladat ez csak a sok közül, amelyet most kell elvégezniük, s utána telje: erővel nekilátni az őszi vetések pótlásának, a tavaszi talajmunkáknak, vetésnek. Az egész megye élénk figyelemmel kíséri a szövetkezete': munkáját, hisz nagy nyilvánosság előtt zajlott le a terv- készítés is. Egyénileg dolgozó parasztjaink különösen éteren szemlélik, hogyan valósulnak meg ezek a tervek, r tapasztalataikból messzeme" következtetéseket vonnak le Ezért is, a szövetkezeti tagok jólétéért is, végezzenek eredményes, becsületes munkát termelőszövetkezeteink, s álljanak mindenütt a nagy feladatok megoldásáért vívott harc élére a szövetkezetek kommunistái. Erre kötelezi őket a pártkongresszus határozata, erre: hogy kommunisták! ,
