Népújság, 1955. január (1-9. szám)

1955-01-27 / 8. szám

Í955 Január 27. csütörtök. NÉPÚJSÁG 3 Ml ti littst ]%fti 1 ff ti s fi rí tirs felszólalása a bán íjász itt nttrs k a zása n ; Gazdaságosan, olcsóbban, jobban termelni - ez a népjólét emelésének forrása A párt központi vezetősége és a minisztertanács által ösz- szehívott szénbányászati tanács­kozás kedden délelőtt a Parla­mentben folytatta munkáját. A tanácskozáson megjelent és felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP központi ve­zetőségének első titkára. Fő feladatunk : csökkenteni az önköltséget, növelni a termelékenységet, a szén minőségét — Az országos szénbányá­szati tanácskozás eddigi mene­te azt mutatja, hogy szükséges volt ilyen tanácskozás össze­hívása — kezdte beszédét Rákosi elvtárs. — Sok helyes kritika és javaslat hangzott el, s a minisztériumnak, a tröszt­igazgatóságoknak, a műsza­kiaknak és az egyszerű bányá­szoknak munkáját lényegesen elő fogja segíteni, ha az itt el­hangzott kritikát és javaslato­kat gondosan mérlegelve és feldolgozva a gyakorlatban ér­tékesítjük. A tanácskozás újra megmutatta azt is, hogy derék bányászaink, mint az elmúlt években, most is hű harcosai népi demokráciánknak s zö­mük példamutató helytállással dolgozik. — Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy sok régi. harcokban megedzett bányász — ha helyesen is látja a szén- termelés területén mutatkozó súlyos hibákat — nem harcol kellő határozottsággal és erély- lyel azok megszüntetéséért. Ez vonatkozik nemcsak a vájá­rokra, segédvájárokra, de vo­natkozik a széntermelés hibá­kat világosan látó vezetőire is. Nem elegendő a hibákat látni, de feltétlenül szükséges és megkövetelendő, hogy minden­ki a maga területén nap mint nap küzdjön a hibák megszün­tetéséért. — Felszólalásomban ezért el­sőnek a szén önköltségének a kérdésével kívánok foglalkoz­ni, mert az a benyomásom, hogy ez a fontos kérdés már Czottner elvtárs beszámolójá­ban is kissé háttérbe szorult és méginkább ez történt vele a vita folyamán. Az elvtársak tudják, hogy az elmúlt év fo­lyamán széntermelésünk 3.4 százalékkal növekedett m 1953-as évihez képest. Ez a növekedés százalékban is, ton­nában is kifejezve a legkisebb, amit a felszabadulás óta eltelt évek folyamán elértünk, s ez már mutatja, hogy komolyan romlott a helyzet a szénbányá­szatban. A kép teljességéhez azonban tudni kell azt, hogy ezt a 3.4 százalék termelés­emelkedést jóval nagyobb munkáslétszámmal értük el, mint tavaly és emiatt az egy főre eső termelés 3.6 százalék­kal csökkent 1953-hoz viszo­nyítva. Közben tudvalevőleg emeltük a dolgözók életszín­vonalát. 1954 folyamán a mun­kások és alkalmazottak reál­bére körülbelül 15 százalékkal növekedett 1953-hoz képest, amihez hozzá kell venni, hogy 1953 második felében. Közpon­ti Vezetőségünk júniusi ülésé­nek helyes határozatai folyo­mányaképpen ugyancsak ko­molyan javítottunk a dolgo­zók, köztük elsősorban a bá­nyászok életszínvonalán. így az elmúlt év folyamán az a helyzet alakult ki, míg a bá­nyászok reálbére erősen meg­nőtt, addig az egy főre eső termelés 3.6 százalékkal csök­kent, s a bányászat tervét nem teljesítette. Ez jelentékeny részben azért történhetett, mert csökkent a bányában a munka termelékenysége és emelkedett az önköltség. Tavaly körülbelül egyötödével termel­tük drágábban a szenet, mint 1953-ban. Azt hiszem, e ta­nácskozás minden részvevője tudja,'hogy ez milyen károsan hat ki egész gazdaságunkra. Nem kell ismételnem, hogy a szén az ipar kenyere. Szénnel termelik nálunk a villamos­energiát. A szén fűti szocia­lista iparunkat és azokat a gyárakat, amelyek a mezőgaz­daság gépeit, műtrágyáját és egyéb termelőeszközeit gyárt­ják. Ha a szén termelési költ­ségei növekednek, ez megdrá­gítja egész szocialista építé­sünket. Meg kell mondanunk világosan és határozottan, hogy a népjólét emelése csakis abban az esetben lehetséges, ha iparunk — és hozzátehetem — mezőgazdaságunk, csökken­ti termelésének önköltségét, ha növekszik a munka termelé­kenysége és a termékek minő­sége javul. A döntő forrás, amiből a dolgozó tömegek élet- színvonalának emelését bizto­sítani tudjuk, az önköltség csökkentése, a termelékenység emelése, a minőség javulása. Ezt meg kell értenie a bánya, az ipar minden dolgozójának, a csilléstől kezdve a miniszte­rig. És meg kell érteni azt is, hogy nem fejlődhet az élet- színvonal, ha nem emelkedik a termelékenység, ha csökke­nés helyett növekszik az ön­költség, mint ahogy az az el­múlt év folyamán a szénbá­nyászatban és nem egy helyen az ipar más területén is elő­fordult. Ezt a tételt nem lehet eléggé aláhúzni. Szeretném, ha az országos szénbányászati tanácskozás minden részvevő­je ennek a megállapításnak a tudatában azzal az elhatáro­zással menne vissza a munká­ba, hogy az idén úgy dolgozik, hogy a bányákban növekedjék a fejteljesítés, csökkenjen az önköltség, növekedjék a ter­melékenység, javuljon a szén minősége. — Azzal kapcsolatban, hogy tavaly drágábban és hozzáte­hetem, rosszabb szenet termel­tünk, egyes bányászati vezetők az anyagellátás hiányosságára panaszkodnak. Ugyanakkor meg lehet állapítani, hogy a bányákban sok helyen paza­rolják a nép vagyonát. — Erre a példák özönét le­het hozni. Dorogon pártunk megyei végrehajtó bizottsága másfél évre visszamenőleg, 1954 szeptemberig, az üzemek je­lentéseiből összeállított egy kimutatást, amelyből kiderült, hogy ez idő alatt csak Dorogon közel ötmillió forint értékű gép, szerszám maradt az om- lasztás, az iszapolás mögött. Komplett csúszda-gépek, nagy­teljesítményű villanymotorok nagyteljesítményű szivattyúk fúrógépek szerepelnek abban a kimutatásban, amely távol­ról sem tart igényt teljességre. A Dorogi Tröszt vezető elv­társai, akik ezen az értekezle­ten felszólalásaikban eléggé panaszos hangot ütöttek meg, s mint a borsodiak és mások, nem fukarkodtak követelések­kel, elgondolkozhatnak ezeken a számokon. Kiszámíthatnák például, hogy hány bányászla­kást lehetett volna ezért az összegért Dorogon építeni. Tudjuk, hogy másutt is ha­sonló a helyzet. A tatabányai DISZ-ifjak úgynevezett anyag- menlő-brigádokat alakítottak, amelyek vasárnaponkint az aknákban összeszedték a szer­teszét hagyott, gyakran már az iszapba süllyedt termelőesz­közöket. Többszázezer forint­nyi anyagot mentettek meg ilyen módon. Kérdem én a je­lenlévő régi bányászokat és bányászvezetőket, mi történt volna Tatabányán 15 évvel ezelőtt azzal a bányásszal, aki szerszámát, termelőeszközét hanyagul az iszapban hagyta volna? Szűntessük meg a pazarlást, a fegyelmezetlenséget a bányákban — Kevés szó esett, elvtársak, ezen a tanácskozáson a meg­lazult munkafegyelemről és az anyagpazarlás százféle for­májáról, arról az anyagpazar­lásról, amely összességében je­lentékenyen hozzájárult ah­hoz, hogy a rosszabb szenet drágábban termeljük. A beszá­moló megemlítette a bányafa felhasználásának emelkedését. Ugyanakkor, amikor nagyon helyesen, a bányafa helyett áttérünk a fémek használatá­ra, mollbiztosítással és TH- gyűrűkkel pótoljuk a bányafát és ezzel emeljük a bányák korszerű biztosítását, a bánya­fa fogyasztás növekedése to­vább folytatódik. Ennek leg­főbb oka a bányafa gondatlan kezelése, illetve pazarlása. Mindenki tudja, hogy a dolgo­zók a bányában elvagdalt bá­nyafát tüzelési célokra hord­ják el és az üzemvezetők en­nek megakadályozására hat­hatós intézkedéseket nem tesz­nek. Sőt olyasmi is előfordul, hogy az üzemvezetők a bá­nyafát „kölcsönbe" adják a kislakásépítkezésekhez, mint például a Borsodi Tröszt bán­falvi üzemében. — Minden trösztigazgató előtt ismeretes, hogy az osztá­lyozott szenet megdézsmálják, s hogy a legtöbb helyen — kü­lönösen például a Nógrádi Tröszt területén — a dolgozók egyrésze az illetményszenet teljes egészében a helyi TÜZÉP-telepnek adja el és tü­zelőnek az elvagdalt bányafát használja, vagy egyszerűen az üzem területén „szerez" magá­nak tüzelőt. Bükkhegyi elvtárs a zagyvái bányákból, felszóla­lásában főleg a rendőrség se­gítségét kéri az ilyen Jelensé­gekkel szemben. Persze ez is kell. De nem kevésbé fontos az olyan közhangulat kialakí­tása, amelyben megbélyegzik és kiközösítik magúik közül a dolgozók a fegyelmetleneket, a lógósokat, a tolvajokat. — A rendes bányászok fel­háborodással ítélik el a szocia­lista fegyelem ellen vétőket Ezen a bányásztar.ácskozáson mindjárt az első felszólaló. Handler elvtárs. aki maga ta­tabányai sztahanovista vájár. felháborodással beszélt az ilyen jelenségekről. Ostorozta azo­kat a dolgozókat, akik nem vi­gyáznak a szén minőségére, akiknek — ahogy ő mondotta — „csak az a fontos, hogy fe­kete legyen, amit a csillébe szórnak“ s az ilyen „fekete" gyakran egyszerű, éghetetlen kő. Előfordult a Tatabányai Tröszt VIII-as aknaüzemének 534-es csapatánál, a XII. ak­naüzem 940-es csapatánál, hogy a kibányászott szénben az ellenőrzés több mint 20 százalék meddőt talált. És az is előfordult a múlt év telén, hogy Mátranovákon. vagy Ebszőnyben a bányászok nem akarták átvenni a saját ma­guk termelte járandósági sze­net. mert tudták, hogy benne nagyon sok a meddő, az ég­hetetlen kő. — Rengeteg a panasz a munkafegyelem megsértésé­nek különböző formáira, el­sősorban az igazolatlan mu­lasztókra. s arra, hogy sok he­lyen az ilyen mulasztókkal szemben nem lépnek fel és az igazolatlan mulasztást nem büntetik. Például a Mátravi- déki Tröszt gyöngyösi üzemé­ben az igazolatlan mulasztók — a rendelkezésekkel ellentét­ben — megkapták a havi szénjárandóságukat. Természe­tes, hogy ilyen helyen a mun­kafegyelem megszilárdítása nem fog sikerülni — A fegyelem lazulása termé­szetesen kihat a bánya bizton­ságos üzemeltetésére. A fe­gyelmezetlen munkás nem­csak csapatának bérét csök­kenti, hanem testi épségét, sőt é’etét is veszélyezteti. — Általános tapasztalat az, hogy a munkafegyelem terüle­tén mutatkozó hiányosságok igen komoly károkat okoznak. Mi teljesen egyetértünk Ta­kács elvtárs megállapításával, aki rámutatott a tatabányai tapasztalatok alapján arra. hogy a bányászok a harcos, fe­gyelmet tartó, rendet megkö­vetelő vezetőt szeretik és nerr szeretik azokat a vezetőket, akik megtűrik a lazaságokat. Mi is azt tapasztaljuk, hogy a becsületes. Tapasztalt bányá­szok rendkívül elégedetlenek és mérgelődnek, ha a műszaki vezetők nem követelik meg a fegyelmet. A bányászok a ha­tározott, keménykezű műszaki vezetőket szeretik, akik igaz­ságosan büntetik meg a fegyel- mezetlenkedőket. Ahol a veze­tő megköveteli a rendet, ott jobbak a munkafeltételek, ki­bontakozhat a munkaverseny, nem gátolják a dolgozók mun­kalendületét apró műszaki hi­báik. Ennek következtében eredményesebb a munka, nő a teljesítmény és vele együtt nő a dolgozók keresete, a műsza­kiak prémiuma. — Ezt mutatták a tapasz­talatok is, melyeket a pécsi bányatrösztnél szereztünk: Tudvalevőleg ez a tröszt túl­teljesítette termelési tervét, elővájási tervét, csökkentette az önköltséget • és tízmillió fo­rint megtakarítást ért el. Köz­ponti Vezetőségünk Ipari és Közlekedési Osztálya, a Szén- bányászati Minisztérium és a Bányász Szakszervezet, közö­sen megvizsgálták Pécsbányát, hogy megállapítsák, milyen speciális rendszabályokkal ér­ték el a jó eredményeket. A brigád „legnagyobb meglepe­tésére” semmi különös rend­szabályt nem talált, illetve megállapították, hogy a jó eredmény titka, hogy a bányá­ban rend és fegyelem van. Aki fegyelemsértést követ el a munkában, azt keményen fe­lelősségre vonják. A műszaki vezetés, a párt, a DISZ, a szakszervezet együtt dolgoz­nak, vigyáznak az anyagra, ta­karékoskodnak, nem tűrnek lazaságot, lopást. Az elvtársak hallották Vereczkei elvtársnak, a pécsi tröszt igazgatójának hozzászólását, aki elmondotta, hogy figyelme még az olyan látszólag kis tételekre is ki­terjed, mint a munkaruha jog­talan viselése, az étkezés jog­talan igénybevétele stb. A pécsi tröszt jó eredményeihez persze hozzájárul az is, hogy ott éveken keresztül a szov­jet mérnök elvtársak dolgoz­tak, de a további eredményt már a szervezett, fegyelmezett, szolid munka adta, amely meghozta gyümölcsét nemcsak Pécsett, hanem mindenütt, ahol alkalmazzák. Amit meg tudtak csinálni Pécsett — és hozzátehetem, más trösztöknél is — az végrehajtható minde­nütt. A fejteljesitmények növe­lése, az önköltség csökkentése, a munkateljesítmény emelése, a fegyelem megszilárdítása — ezek most bányászatunk köz­ponti kérdései és hozzátehe­tem, nemcsak bányászatunké, hanem egész szocialista ipa­runké ,és mezőgazdaságunké. Gazdaságosan, olcsóbban, job­ban termelni — ez a népjólét emelésének döntő forrása! — Kevés szó esett a tanács­kozáson az 1955-ös tervről. Ebben az évben a szénbányá­szat termelésének növekedését alacsonyra szabtuk. Nem azért szabtuk alacsonyra a termelés növelését, mert az ország bő­vében van a szénnek, vagy a bányák nem tudnának több szenet adni. Ellenkezőleg! Az országnak minden tonna szén­re szüksége van és a bányák többet is tudnának adni. Mindjárt hozzátehetem, hogy jövőre többet is fogunk kérni. Most folynak az új ötéves terv kidolgozásának előkészületei. A második ötéves terv folya­mán nemcsak be kell fejez­nünk az első ötéves tervben megkezdett különböző üzeme­ket, de a mezőgazdaság és a mezőgazdaság szocialista szek­torának fokozott fejlesztése mellett erőteljesen folytatni kí­vánjuk a szocialista iparosí­tást, amihez természetesen megfelelő mennyiségű szén kell. — A termelés idei alacsony növelésével módot akarunk adni a szénbányászatnak arra. hogy teremtsen rendet a saját területén, hozza rendbe a le­romlott légvágatokat, gondos­kodjék jobban a munka biz­tonságáról, erősítse meg a munkafegyelmet, gondoskod­jék idejekorán megfelelő elő- vájásról, egyszóval teremtse meg azokat az előfeltételeket, Rákosi Mátyás elvtárs beszél az országos bányánataaácskazáson amelyek lehetővé teszik, hogy jövőre és a második ötéves terv folyamán bányáink egészségesen, erőteljesen fej­lődjenek és alátámasszák, ki­elégítsék mindazokat a köve­telményeket, melyeket a nép­jólét emelése, a szocializmus építése, a honvédelem vele szemben támaszt. — Ezt a célt szolgálja az új, világosan, könnyen áttekinthe­tő bérezési rendszer is, amely előnyben részesíti a nagyobb szaktudást követelő elővájáson dolgozó munkásokat és ezzel is oda hat, hogy a jövőben ne ismétlődjenek meg azok a ba­jok, amelyek az idén az elővá- jás elhanyagolásából keletkez­tek. Ugyancsak fokozottabban követeljük meg a bányák gé­pesítését, a millszekundumos robbantás kiterjesztését. Tűr­hetetlen az, hogy miközben a bányász munkáját megkönnyí­Elevenítsük fel a régi — Erőteljesen támogatni kell azt a törekvést is. hogy újít­suk fel a szocialista verseny régi bevált módszereit, a me­legcsákány mozgalmat, a Loy- mozgalmat, a péntek-mozgal­mat. Most, hogy az egész or­szág, és köztük nem utolsó sorban a bányászság, felszaba­dulásunk 10 éves ünnepére ké­szül és e nagy eseményt az egész országra kiterjSlő fel- szabadulási munkaversennyel és emelkedő munkateljesít­ménnyel teszi emlékezeteseb­bé, megvan a lehetősége, hogy ezek az egészséges mozgalmak új erőre kapjanak, új életre keljenek. — Külön meg kell emlékez­nem a DISZ javuló munkájá­ról. Tudvalevő, hogy tavaly szeptemberben a DISZ felhí­vására 530 ifjú szenelőbrigád tagjai vállalták, hogy az év vé­géig tervükön felül 228 ezer tonna szenet adnak. E válla­lást az ifjak becsülettel telje­sítették, sőt valamelyest túl is teljesítették. A DISZ most vállalja, hogy első negyedévi tervét a felszabadulás 10 éves évfordulójára 110 000 tonna szénnel túlteljesíti. Biztos va­gyok benne, hogy ígéretüket valóra is váltják. Egy sor fel­szólaló e tanácskozáson rámu­tatott a DISZ-ifjak javuló munkájára. A műszaki veze­tőknek, pártunknak, a szak- szervezeteknek erőteljesen tá­mogatni kell a diszisták jó munkáját, s minden törekvést, amely módot ad arra, hogy a bányában dolgozó fiatalok mi­nél hamarabb jó szakmunká­sokká és egyben öntudatos kommunistákká váljanak. — A bányákban elsősorban a kommunista bányászokat kell mozgósítani, akiknek száma nem kevés és akik a múltban annyi nehéz helyzetben meg­mutatták, hogy pártunk, népi demokráciánk legbiztosabb tá­maszai. Itt ismételten szó esett róla, hogy legjobb eredménye a jó példamutatásnak van. Ez igaz. A kommunista példamu­tő gépek száma szakadatlan növekszik, ugyanakkor pél­dául a jövesztés gépesítése, mint arra Czottner elvtárs tegnapi beszámolójában rámu­tatott, a múlt év folyamán csökkent^ — Meg kell szűnnie annak a helyzetnek, hogy a rendelke­zésre álló gépek a munkaidő jelentékeny részében állnak és kihasználásuk igen ala­csony. Mi a bányákba egyre több és több olyan gépet kí­vánunk küldeni, amely a ne­héz fizikai munkát leveszi a bányász válláról, mely meg­könnyíti. meggyorsítja, ered­ményesebbé teszi a bányászok munkáját. De ez a törekvé­sünk csak akkor jár sikerrel, ha ezeket a gépeket igénybe is veszik, megfelelően gondoz­zák és nem engedik, hogy ha­nyag kezelés miatt üzemen kí­vül álljanak. bevált mozgalmakat tatástól függ elsősorban, hogy mennyire tudjuk mozgósítani a szakszervezet tagjait, a DISZ-fiatalokat, mennyire tudjuk magunkkal ragadni az egész bányászságot, az egy­szerű bányászokat és a műsza­kiakat egyaránt. — A termelés kérdéseit ösz- sze kell kötnünk a Szovjetunió vezette hatalmas béketábor és hazánk problémáival. Minden­ki megérti, hogy most, amikor a nyugati imperialisták fel akarják fegyverezni a német militarizmust, s amikor a bé­ketábor mozgósítja erőit, hogy a háborús gyújtogatok e tervét meghiúsítsa, a népi demokrá­ciánk gazdasági erejének nö­velése, a fegyelem megszilár­dítása külön jelentőséggel bír. — Az elvtársak, e tanácsko­zás részvevői képviseljék bát­ran, határozottan és erélyesen azokat a javaslatokat és rend­szabályokat, amelyek a szén­bányászat termelésének terén mutatkozó hibák kiküszöbölé­sére és az olcsóbb, jobbminő­ségű termelés elérésére irá­nyulnak. Ismétlem, legyenek biztosak benne, mögöttük áll a bányászság túlnyomó nagy többsége, mögöttük áll pár­tunk, az egész népi demokrá­cia, az egész magyar dolgozó nép. Nem kétséges, hogy ha e tanácskozás tanulságait meg­szívleljük s valóra váltjuk, a magyar szénbányászat útja újra fölfelé ível és a szénbá­nyászat dolgozói joggal és büszkén tölthetik be helyüket a magyar munkásosztály él­csapatában, ahol a felszabadu­lás óta eltelt esztendőkben annyi győzelmes csatát vívtak. Kívánok teljes sikert e ta­nácskozás minden célkitűzésé­hez. (Lelkes, nagy taps.) Számos felszólalás után a tanácskozás a késő délutáni órákban Czottner Sándor szén- bányászati miniszter vitaössze­foglalója után Kocsis János szénbányászati miniszterhe­lyettes zárszavával ért véget*

Next

/
Thumbnails
Contents