Népújság, 1954. december (95-100. szám)
1954-12-19 / 100. szám
6 NÉPÚJSÁG 1Pr4. december t9. vas"rT'at> SZÉP MEGYÉNK SZÉP TÁJAIN \ z ősrégi Bükk messziről kék- lő fennsíkja, árnyas völgyei, vagy fehéren kimagasló „kövei’1 vonzó és megnyugtató hatást vá'tanak ki a miunkában elfái- radt emberből. Egy pillantás Eger felöl, vagy Miskolcról a párás tetőkre, a sötétlő erdőkre, máris eszünkbe juttatja egy szép kirándulás emlékeit: a virágos hegyi rétek megkapó tarkaságát, a mohos sziklákat, a frissvizű patakot, a szálaserdőben elsuhanó őzikét, vagy a napsugaras kilátást és a nyirkos ba.'angok különleges képződményeit. Az ember félig-meddig az „őstermészettel” jut kapcsolatba, ha a Bükköt járja. Nemcsak a növényzet, az öreg erdők ősdsége az, ami a Bükkben érdekes. Úgy érezzük, a meredek sziklák, a mély völgyek is régi szü'öttei a természetnek. És va’óban, a Bükk nagyon régi hegység, az ember is keveset vá’toztatott rajta. Nézzük meg röviden, hogyan született, hogyan fejlődött a mi szép hegységünk. Meredek út vezet fel az Is>táillósikő barlangjához, az ősember hajdani lakóhelyéhez. Milyen nehéz lehetett az „ősasz- szonynak” — sóhajt fel az egyik kiránduló városi ember — onnan lentről felhordani a vizet! Azonban, egy élesszemű társa észreveszi, hogy a jelenlegi Szatajkaforrás felett is üregek nyílnak a mészkősziklában. Vajon nem lehetséges, hogy ■ azelőtt ott fenn volt a patak forrása? De igen, úgy volt. Még az is 'ehet, hogy az embertől lakott barlangból magából is csörgedezett a víz, hiszen a barlangban cseppkövek is vannak. Itt tehát valami változás történt, a völgy azóta mélyebb lett, a patak forrása alább szállott. pedig csak néhány tízezer évről van szó ... Mi történhetett néhány százmillió év alatt! C okmillió évvel ezelőtt, Földünk ókorában a Bükk- hegység helyén tenger hullámzott, amely hosszú ideig, még a középkor első felében is makacsul kitartott ezen a helyen. A Bükk kialakulása ezzel a tengerre1 szorosan összefügg. Vizéből a mélyben fekvő régebbi kőzetekre különböző kőzetrétegek: rigyagpala. sötétebb és világosabb színű mészkő ülepedtek le. A figyelmes természetjáró lépésről lépésre megfigyelheti ezeknek a kőzeteknek váltakozó kibukkanását. Azt mondhatjuk, hogy a Bükk „tengeri korszaka” az építés korszaka volt, mintha csak a tengeri meszes- vázú élőlények miliiárdjai és a Föld erői azért do'goztak volna szorgalmasan, hogy egy eljövendő hegység felépülhessen. A mészkőben bőven megtaláljuk a régi állatvilág maradványait. Az építő munkában nemcsak a tenger és az állatvilág, hanem a Föld belső vulkanikus erői is résztvettek. Izzó láva nyomult be a mészkő- és palarétegek közé, ez építette fel a szarvaskői szirtet — mire később várat építettek — ez vált igen kemény útburkoló kővé a tardosi és szarvaskői kőbányákban. Ezt a kitűnő kőzetet diabáz néven ismerjük. /\ földtörténeti középkor vé- ** gén a Föld belső erői másfajta munkába kezdenek, és az „Ösbükkőt” óriási nyomással lassan kiemelik a tengerből. Ez volt a hegység „születésének” hosszantartó pillanata. Kiemelkedés közben az addig vízszintes mészkőrétegek a paláikkal együtt erősen összegyűrődtek, egymásra tolódtak és sok helyen egészen függőleges helyzetbe ke- rfi'lek. Jól ismerjük a meredeken kiálló mészkőrétegeket, melyeken járni is alig lehet. A szigetként kiemelkedő hegység egészen másformájú volt, mint ma. A hegység életének fontos változása volt a kiemelkedés, mert ezzel megszűnt az üledékes rétegek további lerakódása, megszűnt az építés folyamata. E helyett a külső lepusztulás lépett előtérbe. A folyók, a patakok és a napsugár melegítő ereje a legkeményebb kőzeteket is megtámadja, repeszti, morzsolja és elszállítja. Ezek a külső hatások a Bükk tömegét szinte egészen lefaragták. A régi, magas gyűrt hegység helyén csak alacsony hegytönk maradt, még a folyók is ráfolyt k, minek bizonysága a sok helyen megtalálható kavics. Uzután következett a hegy^ ség „újjászületése”. A lepusztult tönkdarab újra mozogni kezd a földtörténet harmadkorának a végén, a mai időket megelőzőleg, és összetö- redezik. Egyes darabjai lesüllyednek a mélybe, például a fel- sőtárkányi, vagy a bélapátfalvi medence helyén. Más darabok azonban magasra emelkednek, így például a Bükk központi része, a mészköves fennsík, a meredeken álló kövek: a Bélkő, Or- kő, Tarkő, Istál'óskő (959 m), a Bálvány és mások. A magasra emelkedés érdekes következménye. hogy a víz a mészkő repedéseiben nagy utakat járhat meg, abban üregeket és barlangokat old és váj, hogy azután bővizű források alakjában a völgyek alján előtörjön. A legszebb források közé tartozik a szalajkavölgyi sziklaforráis. Érdekes az Imókő forrása, amely száraz időben elapad. Fenn a fennsíkon völgyek nincsenek, csak földalatti vízjáratok találhatók. A Pénzpatak földalatti járataiban nemrég fedeztek fel egy nagyszerű vízesést. A hegység belsejében rejtőző hatalmas karsztvízkészlet ipari célokra is felhasználható. Ha a fennsíkon nincsenek völgyek, annál többet találhatunk a fennsík közvetlen peremvidékén. A hegység kiemelkedése miatt a patakok nagyobb eséssel és nagyobb erővel vésték völgyeiket. A szűk és mély völgyek, az erdők sűrűjében lefutó kis patakok, mészköves lépcsőkön lebukó festői vízesésekkel (Szalajkavölgy, Lillafüred), a patakok felett felmeredő és le- omló sziklafalakkal a Bükk legA Magyar Népköztársaság védi, segíti a dolgozókat munka- képtelenségük és öregségük esetén és gondoskodik a meghalt dolgozok hozzátartozóinak ellátásáról. A dolgozó nép állama már eddig is egységesen biztosította a dolgozók részére a nyugellátást és jelentős előnyben részesítette a nehéz és veszélyes munkán dolgozókat. Az új nyugdíjtörvény újabb lépés a munkaképtelen dolgozókról való gondoskodásban és nagymértékben javítja az öregek, rokkantak. özvegyek és árvák elláltását. öregségi nyugdíjat kaphat az a dolgozó, aki legalább 10 évet munkaviszonyban töltött s ha férfi, akkor 60 éves elmúlt, ha nő, akkor 55. életévet betöltötte. Aki bányában 25 évet töltött föld alatt, vagy, aki 25 évet dolgozott egészségre ártalmas munkakörben (pl. kohászatban), ha férfi változatosabb részleteit alkotják. /^sak futó pillantást vetet'■'* tünk a Bükk régi életére, amiből a dolgozó emberre nemcsak lelketvidámító szépség származik — ennek élvezetéhez ma jól felszerelt üdülők segítik a dolgozókat — hanem igen sok gazdaságilag fe'használható érték is. A hajdani tengerekből lerakódott mészkő és pala cementgyárainkban alakul át építőanyaggá, a sekély tengerparton és mocsarakban keletkezett szén a borsodi és hevesi ipartelepek ellátását szolgálja. Állati anyagok átalakulásából származik a Borsodban feltárt kőolajkészlet. A hegység fejlődésének egy-egy mozzanatát idézi elénk a szarvaskői titánvas-előfordulás és a Bükk déli, nyugati peremein mindenütt feltalálható vulkáni tufa, pince- és lakóházépítkezésünk egyik fő anyaga. Az újabb ásványfeltárások, további kutatások, az erdei facsemeték szaporítása és korszerű erdő- gazdaságunk, szőlőtermelésünk és iparunk fellendítése révén a Bükk igen fontos szerepet fog betölteni a magyar népgazdaságban. Dr. Udvarhelyi Károly főiskolai tanár már 55 éves korában, ha nő és 20 évet dolgozott ilyen munkakörben már 50 éves korában kaphat nyugdíjat. Ha 10 évnél kevesebb szolgálati ideje van a dolgozónak, akkor öregségi nyugdíjat nem kaphat még akkor sem, ha 60, illetve 55 éves elmúlt. Ha a dolgozó munkaviszonyában 5 évnél hosszabb megszakítás van, akkor a megszakítás előtti munkaviszonyokat nem le- iiet beszámítani a nyugdíjjogosultsághoz szükséges 10. évi szolgálati időbe. Az, akinek az utolsó munka- viszonya megszűnésétől öregségi korhatárának eléréséig (60., illetve 55. év) 5 évnél hosszabb idő telt el, nyugdíjra nem jogosult. SZTK Heves megyei Alközpontja (Folytatása következik.) Mit keBI tudni az új nyugdíjtörvényről? Nyolcvannégy fillér és ami mögötte van A zárszámadás elkészült. A I nagykökényesi Táncsics Termelőszövetkezet tagjai megkapták a részesedésüket. Nem volt rossz a jövedelmük, hisz például Tácsik Pál, aki 546 munkaegységet szerzett, munkaegysége utáni jövedelme havi részletezésben meghaladja az 1400 forintot. A most épített új lakóháza is bizonyítja, van miből költeni. Laczik István, Petrik István és Samu András is azt vallják, hogy előnyös a szövetkezeti gazdálkodás és szeretnek itt dolgozni. Ezt igazolja munkaegységük magas száma is. Mégis mostanában sok szó esik Nagykökényesen a „Táncsics“ jövedelméről, a tanácsházán és a tsz-irodában, sőt még a kocsmában is. Nem is az egész jövedelemről, hanem a 84 fillérről. Arról van ugyanis szó, hogy egységeik után a tagok készpénzben csak 84 fillért kaptak. Nem szívesen törődnek ebbe bele a tsz dolgos tagjai, hisz az elmúlt években a hazaszállított 80—90 mázsa termény mellett, bőven volt pénz is. A termelőszövetkezet ügyeivel foglalkozó tagok sokat gondolkoztak ezen és alapos vizsgálódás után sokmindenre rájöttek. Még augusztusban történt. A termelőszövetkezet elvégezte az aratást, befejeződött a csép- lés. Szépen termett. Hatszáz- hatvankilenc mázsa búza ömlött a zsákokba a cséplőből. Cséplés után követték el az első hibát. Az akkor tartott csoportgyű és. a tsz alapszabályával ellentétben, határozatot hozott, hogy szétosztják az összes termést, az addig ledolgozott munkaegységek arányában. Ez meg is történt. Vetőmagot sem hagytak, az akkor kapott 150 mázsa minőségi vetőmagot is széthordták. Csak a zárszámadás elkészítésekor ábrándultak ki tettükből. Hogy miért? Sok dolgos tsz-tagnak még járt volna termény a későbbiekben ledolgozott munkaegysége után, míg egyesek, mivel természetben megkapták járandóságukat, „elfelejtettek“ tovább dolgozni. Ez a helytelen határozat megbosszulta magát ősszel, a 180 hold őszi vetéshez kilónként szedték össze a vetőmagot a tagoktól. Ennél is nagyobb hiba azonban az, hogy elhanyagolták az o'yan jövedelmező üzemág gondos kezelését, mint a kertészet, a 18 holdas gyümölcsös. Az alma, körte és szilvafák termésének egy részétérés előtt leverték, míg a nagyobb része a fáról lehullva rothadt meg a földön. Pedig sok pénzt kereshettek volna ezzel a szövetkezetiek. Felnémeten a Petőfi Termelőszövetkezetnek 24 hold gyümölcsöse van, erről a területről 16.500 mázsa almát takarítottak be, mely után a tagok 132 ezer forintban részesedtek. Hasonló jó eredményt érhetne el a 18 hold területen a Táncsics Termelő- szövetkezet is. Sajnos, azonban „a kertészek“ is a fa derekán kezdték a ritkítást. Robotka Imréné és Molnár Jó- zsefné ugyanis több mint 50 terebélyes termő gyümölcsfát vágott ki tüzelőnek. Pedig ezek a fák kezel 5000 forintot biztosíthattak volna — darabonként — gondos ápolás mellett a tagoknak. A gyÜmÖÍCSÖS mellett az állattenyésztésből származó jövedelem is nagyban emelné a tagok részesedését és a 84 fillér helyett 5—10 forint juthatna egységenként. Hogy ez így van, arra bizonyíték a nemrég átadott sertések ára, az 56 000 forint, melyből a tagok a Készpénzt kapták. Az állattenyésztésnél segítehetné- nek a tagok feleségei — ha a szövetkezetben dolgoznának. Eddig sajnos nem ezt tették. I A törvény kijátszásával egyes tagok feleségeik nevére a községi tanácstól tartalékterületet béreltek. Az egy holdat kitevő háztáji gazdaság mellett Karcagi Péter egy, Zsíros István és Petre Ferenc pedig egyenként két és fél hold földet béreltek, amit nem egy esetben a termelőszövetkezet igaerejével műveltek meg. HcSyCS lenne, ha a szövetkezet tagjai még többet gondolkoznának azon, miért csak 84 fillér készpénz a részesedésük, ha belátná Balogh Piroska, Kulyó Terézia és Oldal Istvánná, hogy érdemesebb a tsz-ben dolgozni, mint napszámba járni. Szeressék, építsék, gondozzák gazdaságukat, s jövedelmező állattenyésztéssel fejlesszék a 460 holdas gazdaságot, s akkor nagyobb eredményt mondhatnak magukénak. Több lesz a termelő- szövetkezet jövedelme, magasabb a tagok részesedése. ÜZENET HAZA... Kiváló tiszthelyettes lett a gyöngyösoroszi Nagyfejő Kálmánból LEHULLT MÁR Nagyfejőék háza végiben a vén tölgy elsárgult levele. A nyár dísze, a buja zöld csak zörgő kis csomó ott a kerítés mellett. Odahordta a dérosipte. kiszikkadt leveleket a szél. Arrább, a falun túl erdőség van. Végig csapást vágtak benne a falu emberei, hogy könnyebb legyen a szállítás, szekerezés. Esténként hűvös szél kerekedik, s végigzúg a nagy erdőn sejtelmesen, félelmesen... Ősz van. A betakarítás, a télre való felkészülés ideje. Meg a bevonulásé. Erre készülnek Nagyfejőéknél. Búcsúzik Kálmán, a család kedvelt fia. Ha legény lenne, biztosan a cimborákhoz pártolna, s végigkurjongatnák a falut. De így összeül a két család, s meg- hányják-vetik, mi legyen a sorsa az asszonynak, meg a kisgyereknek. Mert nős ember Kálmán, családos. Dűlőre is jutnak elég hamar. Csak nyugodtan legyen a fiú, vigyáznak itthon mindenre. Az indulás napján aztán felhajtanak egykét pohárral a vörösből, s érzékenyen, kicsit vörös, gyanúsan csillogó szemmel kezdetét veszi a búcsúztatás. Eltart egészen délig. S aztán szekérre ül Kálmán. Pár perc múltán csak a kavargó, ülepedő por adja hírül: elment... HEJ, DE SOK mindenfélét meg kell szokni az első napokban. De bármilyen szokatlan, rosszabbnak gondolta a honvédséget. Hiszen hallott ő már egyet-mást a katonaéletről. Édesapja a császári és királyi hadseregben szolgált. Igen, szolgált. Szolgai módon alázták meg, kikötötték, hogy elkékült a karja, s csak hörögni tudott a vízért! S mindezt azért, mert nyersnyakas, keményfejű volt. Nem, ő nem tudott sokat a nép hadseregéről. Amit hallott, azt is lehetetlen dolognak tartotta. Idősebb barátai már többet mondtak, az viszont annyira elütött az apja beszédétől, hogy már csak saját meggyőződésére hallgatott. Nem késett sokat a meggyőződés ideje. Most már kezdte megismerni, hogyan is folyik az élet. Az első napok csendes szótlansága lass n feloldódott. Este meg behívatta a politikai helyettes: — Nagyfejő elvtárs. Magára nagy szükségünk van. — Értem, hadnagy elvtárs! — El kellene készítenie egy faliújságcikket első tapasztalatairól. — Meg lesz, hadnagy elvtárs! Azt se tudta, hogy fogjon hozzá. Mit is írjon, hiszen alig van tapasztalata. Gondolkozott, s a csapongó gondolatok a szülőházhoz röpítették. Megvan! S megírta, hogy mit mondott az ő édesapja katonáskodásáról, s mit látott ő. Csupa ellentét. Amikor átadta a politikai helyettesnek, a hozzá nem szokott ember zavarával hallgatta annak dícséretét. Ügy érezte: nagyot lépett előre. A dicsérettel is, meg azzal is, hogy tisztázta az itteni helyzetet. Szebbnek látta még a körletet is. Pedig azzal mindég baj van. Azt mindig tisztítani, csinosítani kell. S ha már az is jó, akkor van ok a vidámságra! HÉT ELEMI nem sok. Különösen akkor nem, ha nádpálcával, fenekessel, sarokbatér- depeltetéssel adagolják a tudományt. Nem sokat jegyzett meg Nagyfejő Kálmán sem a hét év anyagából. Meg is lepődött, amikor hírül vette, hogy csapatiskolába megy. Hát még amikor azt is megtudta, hogy az iskola növendékeinek fő kötelessége a példamutatás. Egyben-másban ment volna, mert erővel bírja. De a tanulás! Nem riadt azért vissza. És az utolsók között sem akart lenni. Szinte nekilódult a katonai szabályzatok tanulásának... Észrevétlenül teltek a hónapok. Néha tarkította egy-egy ünnep, dicséret, vagy elhibázott foglalkozás utáni számonkérés. Egyszóval emberi dolgok volt k azok. Olyanok, amilyeneket nem lehet elkerülni. Tavasszal aztán szorgalmasabb lett az élet. Rendre-másra voltak gyakorlaton, hol az iskolával, hol meg a legénységekkel, sőt már fegyvernemmel is. KÜLÖNÖSEN EMLÉKEZETES maradt számára kettő. Az egyik május elsején zajlódott le. Kezelőnek volt beosztva. Rendben történt az előkészület. A harcálláspontot időben foglalták el. Aztán kitűzték a lövegállást is. Ez úgy öt óra körül volt. Ekkor kezdtek az ásáshoz. A letaposott legelő földje nem akart engedni. Gyors egymásutánban két ásó tört el. A tüzelőállásnak pedig meg kellett lenni reggelre. Óvatosabban láttak munkához. A kemény talaj megizzasztotta a harcosokat. — Lassan halad, nagyon lassan — töprengett Kálmán. Bajos a gyorsabb munka. Aztán egyszerű ötlete támadt. Ketten állnak egy-egy földdarab (jobban mondva fűcsomó) kiásásához, ketten emelik ki az összepréselődött talajt. Jobban fog menni úgy! S az elhatározást tett követte. Hajnali két órakor már jelenthette az alegység parancsnok elvtárs: — A tüzelőállások műszaki munkáit elvégeztük, a kiépített tüzelőállást elfoglaltam. Várom a további parancsot! A másik, együttműködési gyakorlat volt. Nem osztották be löveghez, de azért mindenütt elkelt a segítség. A gyakorlat helyén egy sziklás, meredekpartú völgyben, se egy fa, de még egy kiszáradt bokor sem volt. Fullasztó meleg szorult ebbe a völgykatlanba. Délutánra felforrósodott a levegő, s izzani látszottak a kopár sziklák ... EKKOR KEZDŐDÖTT a gyakorlat. A parancsnok elvtárs magához hivatta Nagyfejőt: — Maga itt lesz velem. Érti? Ismeri a rádiót? — Nem, — válaszolt. — Ez öreg hiba. De időnk most nincs, hogy gyakoroljuk. A lényeg az, hogy mindig mellettem legyen! Ott volt ő az egész gyakorlat alatt. Indultak máris. s. egész éjjel útor voltak, gépkocsival. A rádió — persze Nagyfejő Kálmán hátán. Mert az összeköttetésnek meg kell lenni minden helyen, a tereptől függetlenül. Megálláskor kevés pihenő után megindult a támadás, Ezen az átkozott sziklás helyen! És Nagyfejő elvtárs 4 kilométeren át bukdácsolva, jobbra-balra és minden egyes lépésre is figyelve — végrehajtotta feladatát. Patakokban folyt róla az izzadtság, fújtatott, de a parancs teljesítését becsületbeli ügyének tartotta. Hát mit is szólnának a gyöngyösoro- sziak, ha azt írná haza, hogy: bármennyire is jó ez a népi hadsereg, ő nem tudja végrehajtani a kapott parancsot. Nem, ez tisztességtelen dolog volna. Szívében jóleső érzéssel aludt el aznap. A gyakorlat után két hétre, amikor jutalomszabadságát töltötte, sokan megnézték Gyöngyös- orosziban a gimnasztyorkáján csillogó jelvényt: kiváló lett Nagyfejő Kálmán. NEHÉZ LEMÉRNI egy év munkáját ha* marjában. A csapatiskola végzett növendékeinek avatásán mégis számvetést készített magában. Csöndes megelégedéssel ismerte el: nem volt hiábavaló az év. Sokat tanult és lassan már az irodalomban is vitába száll. Még a zenéhez is ért. Mert voltak már többször hangversenyen, meg előadásokon. Szóval megismert egyet-mást. Nem szólva a szakmai dolgokról. Abban alaposan jártas. Igaz, még ez sem elég. Többet kell tudni, sokkal többet. A fiatal harcos mindig kiváncsi vala mire, mindent egyszerre szeretne tudni. És a tiszthelyetteseknek mindenre választ kell adni... Amikor megjöttek a bevonulok, ott állt s laktanya kapuban. Nem tudta még ki kerül hozzá, de akinek kérdése volt, mindenre vá laszolt bőven, részletesen. A karanténban ő intézi a dekorációval járó feladatkört. A minap is megszólított egy fia tál harcost: — Elvtárs. Segítségre volna szükségem; Jó írása van Magának? — Hát... szóval elég jó. — Akkor írja le röviden első tapasztalatait; Meglesz? — Meglesz, szakaszvezető elvtárs! És már indul is. Határozottan, gyorsan. Ahogy utána néz Nagyfejő Kálmán, önkéntelenül is arra gondol: jó tiszthelyettes lesz ebből a harcosból. Mint ahogy őbelőle is az lett! Sütő Gyula,
