Népújság, 1954. december (95-100. szám)

1954-12-12 / 98. szám

f954 december 12. vasárnap

népújság

5

ÇJ.entté&z.eti kincse ink nyomában :

Van-e, lesz-e kőolaj Heves megyében?

I MAR A LEGRÉGIBB I idők emberei sem elégedtek meg a föld külső csodálatával, bőkezűségének felhasználásával. Foglalkoztatta őket a gondolat: honnan jön s mi irámiyftja a_ vulkánok forrongó lávatömegét — hová tűnik a domboldalba fúródió patak vize, s miért változik színe, amikor újból felbukkan? A púpos hegyek belső kincsei, amelyekre sokszor barlangjuk falán is felfigyeltek, felkeltették érdeklődésüket.

I KÖNYVEKBEN ! régi írásokban nehéz felkutatni a kőolaj, vagy másnéven petróleum első megjelenésének idejét az emberi életben. Az időtől el sárgult l apok arról beszélnek, hogy az ősember istenek ajándék árnak tekintette a könnyen lángra lobbanó olaiforrátst. Voltak, akik mint búcsúhelyhez jártak a Kaukázusba, Baku környékére, ezeknek a Zoroaszter követőknek maradványaira ma is rátalálhatunk. A nyers kőolaj a kínaiaknál már a történelem előtti időben ismeretes volt, többnyire orvossálgnak használták. Később az Amerikában élő indiánok is felfedezték a forrásokat die értéktelennek tartották, nem kísértje figyelemmel.

Széleskörű használatára csak • petróleumlámpa feltalálása után került sor. s mégiokább akkor, amikor már a felszínre hozott, sűrű anyagból különválasztották a tiszta petróleumot. A dleszti látásnál kapott melléktermékek évtizedekig nagy gondot okoztak. Nem tudtak mit kezdeni velük. Vízre öntve megölték a vízben élő állatokat, a földre engedve elpusztították a

növényeket Azt. hogy ezek — a benzin, illanó olajok, stb. — szinte pótolhatatlan kincsek, csak a 18. század vége felé ismerték fel.

A magyarországi kőolajkuta- tás az 1880—1890-es években, északkeleten, Máramarosban, Be- regben indult meg. A kutatást magányos emberek végezték, kevés tapasztalttal, nem elég szakszerűen. Később az államtól is kaptak segítséget, munkaijukkal mégsem tudtak eredményt elérni. A legrégibb kutatásokat Bökk János „Petróleum és kősók Magyarországon” című, a Földtani Intézet évkönyvében megjelent munkája rejti magába.

Az újabb kutatások országunkban 1919 után kezdődtek. Két terület volt petróleumra „gyanús”: a Bükk és Mátra dléli és északi alja és Zala megye „papucsa”, a Muraköz felé tekintő rész. Hegiyrvidékünikön dir. Schréter Zoltán és kutató társai útmutatásai alapján. Tardon fúrtak először 1935—1936-ban. Lóczy L., a Földtani Intézet igazgatója így nyilatkozott a kőolajlelőhelyekről: „Véleményem szerint az egykori paleo- génkorú tengerek és szárazföldek elosztása után ítélve a petróleumot főképpen északon, a Mátra és Bükk aljában, ,,. kell keresnünk.” Még többen jöttek tehát ezután északra kutatni. A tardi fúrás sok tanulsággal szolgált, die petróleum kitermelésre meddő maradt, csupán ennek maradványát, aszfaltot találtak. Ez a réteg a vizsgálatnál a mélyben olajnyomokra engedett következtetni.

I AZ ELSŐ HAZAI I olajtermelésre alkalmas területet 1937 április elején. Bükkszéken észlelték, amelynek helyét ugyancsak Schréter Z. jelölte ki. A mennyiség csekély volt, de az ország akkori olajszegénységé- ben számottevő. A kőolaj eleinte feltörő volt, később már kanalazták. Egyik fúrásnál hévforrásra bukkantak, amelyet napjainkban fürdőnek használunk. Ezen a nyomon indult meg a Mátra északi részének bányageológiai felvétele.

Az olajkutatásokkal megyénk más részein is kísérleteztek, több-kevesebb eredménnyel, Dr. Schréter Z. később még egy boltozatot talált Nagybátony mellett, a Recsk—Párád vidéki fúrások is mutattak besürüsö- dött olajnyomökat, amelyekről alapos vizsgálat után Rozlozs- nyik P. megállapította, hogy a nyomok igen elterjedtek a környéken.

A felszabadulás után az ipar fejlesztése, a dolgozók igényeinek kielégítése a belső kincsek fokozott felszínrehozálsát követelte és követeli. Azóta több helyen lefúrtak, közöttük Mező- nyárád táján, majd a Bükk aljában. Később ezeket a lelőhelyeket a körülményekhez képest kimerítették. 1954-ben Egertől délre, Demjén környékén fúrtak kutat, amelynek vezetését Cimborái Lajostól Vámos Péter vette át. Ettől a vidéktől vár legtöbbet megyénk, ide látogattam el.

1 A MAGAS HEGYTETŐN! hamar észrevették az emberek a távolban megjelent, s egyre közeledő fekete pontot. Figyeltek. Lépéseimet szaporáiztam,

szerettem volna mielőbb látni, hogyan is termelik ki a kőolajat. Mile Káirolytól és a többiektől hamarosan sok mindlent megtudtam.

A kísérleti fúrások megindulását ezen a vidéken is geofizikai kutatások, vizsgálatok előzték még. A „Bíróság laposa” völgy belső rejtett titkainak kifürké- szése után a „Nagvámyék dombra” költözködtek. Már az első fúrásokat siker koronázta, mert a triász korabeli mészkő felett kőolajat találtak, amelyet a vele előforduló földgázzal együtt kútjából két hónap alatt mertek ki. Azóta öt hegyormot fúrtak meg, s egynél sem dolgoztak hiába.

A kutatófúrásoknál — amelyeknek célja az olajmező kiterjedésének megálllapít ás a — három brigádban, közel 30 ember dolgozik, ügy, élnek együtt, mint egy nagy család tagjai, megértésben, szeretetten, eovmáson szívesen segítve. A „családfőnek” az a véleménye, hogy itt mindenkinek mindent meg kell tanulnia, amit életében hasznosíthat, s ebben nem is lehet fennakadás ott, ahol olyan jó szakemberek dolgoznak, mint P. Nemes Károly kapcsolós, vagy Erős Sándor fúrómester.

Ezek a szívvel, lélekkel munkájuknak élő emberek naponta 40—80 kilométert tesznek meg gépkocsin munkahelyükig, a téli hidegben, vagy esőben, sárban kinn dtotooznak azért, honv feltárják kőolajtartalékunkat. Megszolgáltak elismerésünkért, kiérdemelték szeretetünket, s bízunk abban, hogy már1 egy, év sem keli és jelenthetik: kezdődhet a rendszeres olajkitermelés, tovább gazdagodhat megyénk, országunk népe. Dobai Margit

Határidő előtt teljesítették éves tervüket megyénk kisipari szövetkezetei

Gazdakörökben tanulnak, szórakoznak az egri dolgozó parasztok

A Heves megyei Kisipari Szövetkezetek tagjai lelkesen készülnek az OKISZ II. országos küldöttgyűlésére. Ezt a készülődést mutatja a munkaverseny is, melynek eredménye, hogy hatálr- idő előtt teljesítették éves tervüket megyénk szövetkezetei. A versenyben kitűnt a gyöngyösi gépjavító KTSZ, az egri szabó KTSZ. a hatvani cipész KTSZ, a füzesabonyi vegyes KTSZ és a

Az Egri Lakatosárugyár dolgozói még október végén azt ígérték, hogy a lakosság kívánságainak megfelelően november 1-től december végéig 10 ezer füstcsövet gyártanak terven felül. ígéretüket határidő előtt teltlszanánai vegyes szövetkezet.

A II. országos küldöttgyűlés tiszteletére megyénk szövetkezetei vállalták, hogy terven felül 9 millió forint értékű árut termetnek. A kisipari munka tóvá,^bbfeilesatésével is komolyan foglalkoznak, ezt mutatja az egri kisipari kiállítás és divat- bemutató is. A kiállításnak, amely 3 napig tartott, több mint 8 ezer látogatója volt

jesítették, a gyár dolgozói eddig 10 ezer füstcsövet készítettek, s mivel még nagy a kereslet, elhatározták, hogy december 15-re ezen felül még 4100 darabot adnak át a kereskedelmi szerveknek.

Egerben. a IV-es és Vll-es körzetben pár hónappal ezelőtt alakult meg a gazdakör. Vasárnaponként és hétköznapokon este örömmel látogatják a környék dolgozó parasztjai a jól berendezett helyiségeket. A tél beköszöntésével igazán elevenné vált a gazdakörök élete. Mikor leszáll az este, egykettőre megtelik a jól fűtött helyiség, szórakoznak, tanulnak a dolgozó parasztok. Biliárd és sakk-ltészlet áll rendelkezésükre.

Gyakori a filmvetítéssel egybekötött szakmai előadás is. Ezek az előadások a helyes szőlőművelésről, a korszerű termelési eljárásokról szólnak; az előadók pedig agronómusok

és tudományos szakemberek. Lengyel Adám, a Pedagógiai Főiskola biológiai tanszékének adjunktusa például már hat előadást tartott a gazdakörök részvevőinek.

E két Ikörzet gazdaköreinek munkáját figyelemmel kísérik városszerte a dolgozó parasztok. A 11-es körzetben el is határozták, hogy megalakítják a gazdakört.

Eger város anyakönyvéből

Születtek: Krofflnger József,

Pintér Zsuzsa, Bartók Éva, Ko- bolák László.

Meghaltak: Hornyák Miklósné

(1896), Suba Aranka (1953).

A Lakatosárugyár dolgozói teljesítették ígéretüket

'/syc iPe£c&&í/n 'k

/

A hét folyamán még mindig

sok levél érkezett szerkesztőségünkhöz a tanálcsválasztásokról. Levelezőink színesen és élmény- szerűen számolnak be a tanácsválasztások nagy napjának eseményeiről, tükrözve a választók hangulatát és azt a lelkesedést, melyet a dolgozók ezen a na.pon tanúsítottak. Megírják levelezőink azt is, miért választották meg az új tanácstagokat, mit várnak tőlük a választások után, hogyan látnak munkához a fiatal, megerősödött tanácsszervek. De beszéljenek helyettünk maguk a levelek.

OSVARTH SÁNDOR elvtárs arról ír, hogy Demjén községben miért volt sikeres a választás. A régi községi tanács jó munkájával már régóta bebizonyította életképességét. Vezetésével megváltozott a kulturális élet,

sokat építettek, javult a szövet*

kezet áruellátása. A tanács veze* tői pedig elintézték a dolgozók panaszait, ügyes-bajos dolgait Az új tanácsszerv 600 méteres út építését szorgalmazza, gondoskodik 300 katasztrális hold legelő gyomtalanításáról, dűlő- utak megjavításáról. Ehhez igénybeveszik a lakosság társadalmi segítségét.

TÓTH JÓZSEF elvtárs a mó- nosbéli választásokról írt és méltatja a tanácstagok érdemeit. A mónosbéliek a legjobbakat választották a tanácsba. Ezek között van Seréndi István igazgatótanító, Bóta Györgyné VB-elnök és Kovács Sándor né VB-titkár. A szénosztályozó legjobb dolgozóit pedig a járálsi tanácsba, választották. Ezek az elvtársak örömmel fogadták ezt a megbízatást ★

ÖZV. MATE ANTALNÊ, a füzesabonyi járási MNDSZ elnöke megírja, hogy az asszonyok legjobbjait választották a tanácsba. Tanácstag lett Koródi Sándorné, Kovács Margit és Lapusán AndA nagyvlsnyói választásokról KISGERGELY BÉLA tanító ad színes beszámolót. Először a munkások szavaztak, majd egy lakodalmas násznép, utánuk pedig a község többi lakója. A község a koradélelőtt! órákban befejezte a szavazást. Egyhangúlag választották meg Virágh Gyula párttitkárt, Kocsis Béla református lelkészt is. A pedagógusok agitációs és kultúrmunkájukkal segítették elő a választáls sikerét.

KISS JÓZSEF gyöngyöspatai lakos levelében bátran bírálja,az újonnan megválasztott tanácsrásné, akik jó munkájukkal méltán rászolgáltak a nép bizalmára. Sokat várnak Bíró Károly- nétől és Both Józsefnétől is, akiket szintén most választottak meg.

elnököt, s a hibákat. Megírja, hogy felesége egyik alkalommal négy óra után öt perccel kereste

fel ügyes-bajos dolgával a tanácselnököt és ő nem fogadta* azzal az indokkal, hogy csak négy óráig van munkaidő, A végén pedig kiderült, hogy a munkaidő öt óráig tart. A tanács munkájának rovására Írandó az is, hogy az iskolaépület tetőzetéből hiányzik egy öt méter hosz- szúságú vízvezető csatorna. Eső alkalmával a víz rácsorog az iskola falaira és sok kárt okoz. Itt is a tanácstól várnak sürgős intézkedést.

A TTIT hirei

— DECEMBER 16-ÁN du. 6 órakor Töiök Lajos főiskolai adjunktus az „Atommagról“ tart előadást az egri Ped. Főiskola fizikatermében.

— EGERBEN december 30-án. du. l. órakor Fehér Bar* na gimnáziumi tanár a Ped, Főiskola fizikatermében a mesterséges rádióaktivitásról tart előadást.

A halászat és hai'tenyésztés védelmében

Kormányzatunk mezőgazdaságié jlesztési programja hatalmas feladatok elé állította a haladó magyar halászatot és a tudományos alapokon nyugvó korszerű haltenyésztést.

À Haltenyésztési Kutatóintézet hatalmas térképén apró’ és sokszínű zászlócskák jelzik a program valóra váltását: a tógazdaságokat, halastavakat, a haltenyésztő és halkeltető állomásokat. a rizsföldeket, melyek mind-mind apró halastavak és a természetes vizeken működő halászati termelőszövetkezeteket.

A mi megyénk — Heves me. gye — üres fehér folt ezen a térképen. Egyetlen piros pont jelzi, hogy fenn. Szilvásváradon, Magyarország egyik leggyönyörűbb helyén pisztrángkeltető állomás működik, pisztrángot azonban nagyon kevés sporthorgászunk látott és még kevesebb fogott

Hiányoznak a behalasított rizsföldeket jelző piros kockák is, holott megyénk rizsterülete az 5000-ik hold felé közeledik. Kisköre, Pély, Tarnaszentmik- lós, Tiszanána, Körnlő és Sarud rizstelepei, szinte követelik, hogy halat tenyésszünk bennük.

A minisztériumban azt tudták az eddigi jelentések alapján, hogy megyénk vízszegény, halgazdaságok, halastavak építésére szinte még lehetőség tincsen,

Megyénk lakossága egyideig lázadozott és tiltakozott az ellen, hogy patakjainkban életet és egészséget adó friss és tiszta víz helyett egyre sűrűbb, undorítóbb és mérgezőbb lé kezd folydogálni, amelyből, ha ott nem pusztult, ijedten menekült minden vízi élőlény, sporthorgászaink elkeseredetten tiltakoztak a halállomány és az általuk telepített ivadék egyre nagyobb mértékű pusztulása és pusztítása ellen, de aztán, mert nem történt semmi, minden maradt a régiben, beletörődtek a „változtathatatlanba

Pedig ez a „változtathatatlan’1 rövidesen meg fog változni. Megyénknek minden adottsága és lehetősége megvan arra, hogy ez a helyzet gyökeresen megváltozzék és az eddigi fehér foltot tarkává tegyék a színes zászlócskák.

Rizsföldjeiniken 1955 tavaszán már pontyok híznak. Közel kétezer holdon jelentették be igényüket halivadékra a különböző gazdaságok. Egyedül a Kiskörei Állami Gazdaság indulásképpen 600 holdon kezdi meg a rizsföldi haltenyésztést, jó példáját követüt a termelőszövetkezetek, de még az egyéni gazdálkodók is. Ha csak valami nagy akadály (igen szigorú tél, amely a halastavakat fenékig fagyasztja, vagy járvány fellépése) közbe nem jön, 1955-ben a rizsaratás megkezdése előtt egy kiló körüli pontyok kerülhetnek a piacra a tavasszal behelyezett 15 dekás ivadékokból.

Bőven van lehetőség halastóépítésére is. Egyre-másra jelentkeznek tsz-eink halastóépítési kérésekkel. Tarnaőrs, Tar- nazsadány, Recsk, Sikfőkút, Bélapátfalva, Mezőtárkány, Felsőtárkány, Poroszló sürgetik, hogy a természetadta lehetőségüket kihasználva mielőbb halgazdálkodással is foglalkozhassanak.

A kiskörei holt Tiszakanyar, a Poroszló melletti „Cserő“ szintén kéri, hogy halat tenyésszünk benne.

Pisztrángos vizeink és tavaink azt várják, hogy törődjenek velük, hogy az ivadékok tízezreivel benépesítve azokat, pihenést, szórakozást és sportot adjanak azoknak, akik a vizek mellett pihenik ki a jólvégzett heti munka fáradalmait.

Megvan a reményünk és ígéretünk arra, hogy nemsokára saját halászati termelőszövetkezetben dolgozhatnak a hevesi vizeken dolgozó halászok, hogy Eger végre szép, higiénikus és tiszta halárusítóhelyhez jut és megvalósul az olyan régen vajúdó egri halászcsárda problémája is.

Hogy azonban ezeket a szép terveinket mind valóra is válthassuk, ehhez először is víz 'kell: egészséges, szép tiszta éle- tetadó, vigan csobogó víz.

Minden erőnkkel és minden eszközzel meg kell kezdenünk a harcot vizeink tisztaságáért, a vízszennyezések és a vízmérgezések ellen. Nem nézhetjük tétlenül tovább, hogy oz Eger-patakban fenol, olaj és kátrány, a Tárnában arzé- nes iszap, a Zagyvában pedig szaponin mérgezze vizeinket és pusztítsa halállományunkat. A hal éppen olyan népgazdasági vagyon, mint a szarvas- marha, vagy mint a baromfi. Ha ezeket valami vész tizedeli, megszervezzük ellene a védelmet, mert nekünk becsülnünk kell az állam vagyonát, a dolgozó nép tu’ajdonát. A hal nem senki jószága, amit büntetlenül lehet irtani és pusztítani. Ha az ipari üzemek és gyárak vezetői nem teljesítik a törvény által reájuk rótt kötelességüket, hogy szennyvizeiket kellő derítéssel ártalmatlanná téve bocsássák az élő vizekbe, meg fogjuk találni rá a módot, hogy kény- szerítsük őket erre.

Vízügyi hatóságainknak fokozottabb éberséggel kell kezelniük ezt és addig is, míg anyagi fedezet hiányában véglegesen nem tudjuk ezt rendezni, átmeneti szükségmegoldásokkal kell segíteni ezeken.

Nem mindegy az, hogy egy vármegyében milyen vízben mos a gazdaasszony és milyen vízzel főz. Nem közömbös az, hogy miben fürdenek gyermekeink, milyen vizet iszik a nyáj, a gulya, meg a konda. Tiszta vizet kérnek rétjeink, legelőink, öntözéses gazdaságaink és konyhakertjeink, ilyet várnak a rizstelepek is, hogy bennük bő termés és eredményes haltenyésztés fo’y- hassék. Tiszta, méregmentes vízzel akarnak silózni gazdáink, tsz-eink és állami gazdaságaink, tiszta vizet követel az egészség és a higiénia.

Végül, de nem utolsósorban foglalkoznunk kel] az orvhalászat és az orvhorgászás kérdésével is, mely a legnagyobb ellensége a halnak. Az az orvhalász, aki a tilalmi időben anyahalat fog, nem egy halat pusztít el, hanem százezreket. A hal talán "a leggyámolta’a- nabb élőlénye a világnak. Ezer és ezer az ellensége, de védekező fegyvere nincs. Nincsenek tépőfogai, nincs patája, nincsen szarva. De a természet bö’csessége mégis felfegyverezte őt a létért való örök nagy küzdelemben a laikus ember előtt ismeretlen és szinte elképzelhetetlen nagy szapora* ságával. Ha figyelembe vesz* szűk, hogy például egy anya* ponyt testsúlykilogrammonként 150—200 ezer ikrát rak le, egy tízkilós anyahal tehát akár kétmilliót, fogalmat alkotha- tunk arról, hogy micsoda távlatai vannak a tudományos* haladó magyar haltenyésztésnek, amely úgy vigyáz a halra, mint a hímestojásra. Óvja* védi, gondozza, mint a ke'tető- gépből kikerült apró csirkét és átsegíti a halivadékot azon az időszakon, amíg az védtelen és tehetetlen. Halkeltető- és haltenyésztőállomásaink az arasznyi, villámgyors menekülésre, tehát védekezésre képes ivadékok mi'lióit juttatja be természetes vizeinkbe, mert mi vissza akarjuk és vissza is fogjuk szerezni hazánk régi hírnevét és megbecsülését a halászat vonalán is.

Minden reményünk megvan tehát arra, hogy kormányzatunk hathatós segítségével és támogatásával megyénk is rálépjen az 1955-ös évben arra az útra a halászatfejlesztésben, amelyet a júniusi program mezőgazdaságunknak kijelöl, hogy ezzel is hatalmas lépést tegyünk az egyetemleges és közös nagy cél: dolgozó népünk életszínvonalának szakadatlan emelése felé.

Váry Viktor halászati felügyelő

I • »