Népújság, 1954. november (87-94. szám)

1954-11-07 / 88. szám

A világ dolgozóinak nagy ünnepén A világ népeinek történelmében aranyló. szik- rázó betűkkel világítja be a jövőt 1917 november 7-e. Uj korszak hajnalát, az igazság győ­zelmének ünnepi dátumát szívükbe és lelkűkbe vés­ték a dolgozók milliói, s 37 esztendő távlatából, a harminchét esztendő kaotikus forgatagán, ezernyi szenvedésén, s milliónyi győzelmén keresztül egyre fokozódó mélységgel ragyognak át október fényei. Aki akkor született, még csak élete felén járó em­ber, akik akkor harcoltak, azok közül nem egy még most is ott jár a nép előtt. Nem telt még el egy emberöltő, nem írásos, hanem személyes emlék, mégis mekkorát változott a világ a győzedelmes októberi forradalom óta! Nem volt még a történelemben olyan horderejű forradalom, nem volt még olyan változás, mely ilyen gyorsan, ilyen hatalmas és széles hullámokat vetve gyűrűdzött volna tova az éveken, a különböző társadalmi formákon. Az 1917-es forradalom, a Föld egyhatodán megteremtette a világ első szocia­lista államát. S hiába volt minden, hiába volt a dol- -»—lár és a font. hiába volt az intervenció, Spnt acél a tűzben, megedződve került ki a nagy harcból a fiatal szovjet állam, a nép első állama. S alig két évtized múltán — miközben a kommunista párt ve­zette szovjet emberek felépítették a szocializmust, s nemcsak megvédték hazájukat, hanem széttiporták a fasiszta fenevadat is — a népi demokráciák egész sora jött létre, hirdetve 1917 újabb győzelmét. A/Ï i, magyar dolgozók tizedszer ünnepeljük sza- badon a nagy évfordulót. A szóért, a dalért, mellyel most november 7 jövőnket beragyogó nap­ját köszöntjük, azelőtt fogház, embertelen büntetés járt. A gondolatért, a tettért, amelynek ez a nap legnagyszerűbb kifejezője, azelőtt halál járt. S mi­lyen sokan áldozták életüket november 7-e eszmé­jéért, a népért, az igazságért! A magyar nép, a ma­gyar kommunisták évtizedes küzdelmét hős mártír­jaink vére festette bíborra. Schőnherz Zoltán, Há- mán Kató és a többi hős vérével kiáltotta világgá: a magyar nép követni akarja az októberi forrada­lom példáját, szabadságát, igazságot, békét — életet akar. Tíz esztendővel ezelőtt ünnepeltük először a nagy forradalom évfordulóját. S az elmúlt tíz év — pártunk vezetésével — ezer harcban edzett kemény, harcos, küzdelmekkel teli, de győzedelmes tíz esz­tendőnek bizonyult. A népünket felszabadító Szov­jetunió nem szűnt meg továbbra is segíteni, mint idősebb fivér a fiatalt, úgy támogatott bennünket tanácsaival, tapasztalataival, gazdagságának kincsei­vel. Most, amikor újból emlékezünk, amikor a 37 évre való visszatekintés pillanatában évszázados táv­latokba röppen előre tekintetünk, újból a köszönet és a hála érzése tölti el szívünket, a munka, az alko­tás láza ösztönzi új tettekre izmainkat. A béketábor nagy családja tagjaként nevet, tekintélyt vívott ki magának a magyar nép Is. Nevet és tekintélyt alkotó munkájával, nagyszerű terveivel, a békéért folytatott következetes harcával. E tekintély megőrzése, a béke védelme, s nem utolsó­sorban a követendő példa állítása, a még elnyoma­tásban élők számára megköveteli, hogy tántorítha- tatlanul és bátran járjuk azt az utat, amelyet a szov­jet nép élete, harca tett járhatóvá, — hogy elmúlt győzelmeinkhez méltóan dolgozzunk tovább nagy feladataink megvalósításán. Október eszméje arra kötelez bennnüket, hogy szüntelen munkálkodással építsük tovább hazánkat, emeljük népünk jólétét, álljunk ki sziklaszilárd keménységgel a béke szent ügye mellett. A szovjet nép 37 esztendeje, a Szovjetunió Kommunista Pártja önfeláldozó munkája, a szocia­lizmus, majd most a kommunizmus építésének cso­dálatos perspektívái a béke jegyében, s annak vé­delmében fogantak. Az osztályharc nagy útján, a politikai harcokban kipróbált, s megedződött kom­munista párt roppant bátorsággal és hősiességgel vezette a népet a gyökeres, forradalmi, társadalmi átalakulás felé, s vezeti a kommunizmus felé. S ez NÉP UJSÁ G AZ MDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM. Ára 50 fillér 1954 NOVEMBER 7. VASÁRNAP. A legjobbak tettekkel köszöntik november 7-ét Leffelholz 1st' Hogy egy üzem jó munkája, tervtsl esitése mennyire függ a jó műszaki vezetéstől, irá­nyításától, azt fényesen bizo­nyítja a Selypi Cementgyár példája. Leffelliolz elvtárs. az üzem idős főmérnöke, terv­szerűen, szinte óramű pontos­sággal irányítja a gyár mun­káját. Semmi sem történhetik az ő tudta nélkül. Leffelholz elvtársat a termelés igazi parancsnokának nevezhetjük. Mit tesz a mostani napok­ban? „Kiabálok, hol halkabban, s ha kell hangosabban“ — mondja s elmosolyodik. Mi rejlik a válasz mögött? Szi­gorú rend. Technológiai — és án főmérnök munkafegyelem uralkodik az üzemben, a főmérnök elvtárs jól kezében tartja a „gyeplőt“. Jó munkája lemérhető a kö­vetkező tényeken is. A gyár hónapok óta üzemzavar nélkül működik, a vállalt 470 tonna cement többtermelési felaján­lásukat teljesítették és elnyer­ték az élüzem címet. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 37. évfordulójának előes­téjén élüzemavató ünnepély­re gyűltek a gvár dolgozói. Az ünnepség egyik főhőse pedig nem más, mint Leffelholz fő­mérnök — aki ugyan szerény, ha róla van szó — de talán mégis nagy része volt a nagy kitüntetés elnyerésében. Sehvehla Ps a lőrinci gépállomáson dolgozik és a megye egyik legjobb trak- torislája. Páirtvezetőségi ülésen hallotta először, hogy a gép­állomás körzetében baj van a vetésekkel. Különösen az aptó Béke tsz-ben volt siralma« a helyzet. Úgy hallatszott, hogy talán még november 10-re sem tudnak elvetni. Ekkor született meg agyában a nagy elhatáro­zás. melyet nívómban a tettek követtek: két műszakban kell dolgozni. November másodikén délig mindössze már csak négj hold maradt vetetlenül. A kiváló traktorista Lanz- Buildogja most' is állandóan a földeken pöfög, raappaJ vet. éjjel hengerel, boronái, vagy éppen a I írakíorisía trágyát szórja. Schvehla ehr* társ büszke arra, hogy a novem­ber 7 előtti napokban mun­kája nyomán már 300 holdon zöldéi a gabonavetés. Miért tette mindezt? A jövőévi termés sikeréért, né­pünk jobb ellátásáért, a gabona probléma megoldásáért. Schveh­la Pál szülei a multiban cseléd* emberek voltak egy r.ógrá.d- megyeá kis tanyán. Most tsz­ia gok, felszabadult, boldog, em­berek. Más lett Schvehla Pál élete is. Boldog és megelége­dett. Ezek a tények szinté köte­lezik őt arra, hogy a munkában élenjárva, segítse az ország ga- bonael'átását és több kenyeret juttasson miniden dolgozónak. Stud János cukorfőző BOCSÓ MIHÁLY A hatvani cukorgyár óriási, 500 mázsás cukorfőzö vákumai között szorgoskodik Stud János elvtárs, a délutáni műszak leg­jobb cukorfőzöje. Mondja el ő. hogyan készült november 7-re. — Tudom jól, hogy az ipán üzemeknek, így a mi üzemünk­nek is legfontosabb feladata most a takarékosság, az olcsóbb termelés. Én ezt úgy akarom elő­segíteni, hogy úgynevezett har­madrendű gőzt használok a cu­kor főzéséhez, amikor ezt a lehe­tőség megengedi. Vállaltam azt is, hogy az utóterméket gondo­san kifőzöm, hogy a centrifugá- lás alkalmával ne kerüljön a melaszba értékes cukor. A gon­dosabb kifőzés azután a sok ki­csi, sokra megy elv alapián az egész kampány termelésében má­zsákat tesz ki. Teljesítem válla­lásom többi részét is azáltal, hogy november 7-én önálló cu- korfözőként bocsátom szárnyaira tanítványomat, Dobos Károlyt. Tarr József, a petőfíhányai gépműhely fiatal esztergályosa a bányásznapon vált először a sztahanovista cím boldog tulaj­donosává. Jóllehet, nem a szén­fal mellett szerzett érdemeket, dfe munkájával a gépműhelyben nagyban elősegíti a termelést, ö javítja, esztergáliyozza a bá­nyagépek elromlott és pótalkat­részeit, a kaparóláncok, kuplung­csavarok. a gumiiszalag tenge­lyek és az F 4-es alkatrészek százait. Tarr elvtárs 1950-ben. mint segédmunkás kezdte, majd át- képzős tanfolyamot végzett. Igyekezete, szorgalma sohasem hagyta el. Nem a tervteljesités magas százaléka, hanem a se- lejtmentes, jó minőségű munká­ja miatt lett sztahanovista. Jól tudja, hogy mai boldog, napsu­garas jelenünk végeredményben a Nagyi Októberi Szocialista For­radalom sikerének köszönhető. Azt, hogy megváltozott, új éle­tünk jól kereső, képzett és meg­becsült szakmunkást nevelt belő­le. selejtmeníes és jó minőségű munkával igyekezett meghálálni a forradalmi hét műszakjaiban is. Tarr elvtársat most vette fel tagjai sorába a gépműhely párt- szervezete. Méltán rászolgált e nagy kitüntetésre. Tóth Ferenc, kétszeres sztahanovista vájár Petőfi-altárón a XX-as front kezdeményezésére indult nagy verseny a brigádok között, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 37. évfordulójának tisz­teletére. A verseny feltétele kö­zött szerepel a robbanóanyag- takarékosság és az is. hogy a megengedett meddő százalékot sem lépik túl. A nemes versengés egyik ki­váló embere Tóth Ferenc kétsze­res sztahanovista vájár, aki most is 120 száizalék felett teljesíti normáját és különösen ügyel arra. hogy, minél kevesebb rob­banóanyagot használjanak, mert még így is megengedhetetlenül sok az üzemanyag fogyasztása. A kitermelt szénből gondosan kiválogatja a meddőt, hiszen az csak a minőségét rontja és az Erőmű sem használhatja sem­mire. Mint Petőfibánya sok-sok dol­gozója, Tóth Ferenc is modern épületben, szépen berendezett lakásban él családjaival. Élete neki is nyugodt, boldog, kiegyen- sú'vozott. Államunk megbecsü­lését jó munkával, a szocialista munkaversenyben szerzett ered­ményeivel hálálja meg. Petőfi altáró legrégibb sztahanovistáinak egyike. Nemcsak a nagy versenyek és száncsatáik idején, hanem máskor is mindig bebizonyította, hűséges katonája a pártnak, élharcosa az ország szénellátásának. A forradalmi héten azt is igazolta tetteivel, hogy ő a kommunista példamutatás, a helytállás embere. Most lent az altáró XV-ös frontján találhatjuk Bocsó elvtársat, azon a fronton, ahol a legnehezebb, legrosszabb körülmények között lehet csak dolgozni. Igaz, hogy más munkahelyen jobban tudna keresni, de ő így is szívesen vál­lalta a munka nehezét, a XV. frontot. A forradalmi hét első napjainak eredményei azt igazolják, hogy Bocsó elvtárs itt is helytáll. Teljesítménye 105 százalék. Mint az üzem régi sztahanovistája és legjobb pártaktívája, most is neveli fiatal munkatársait, hogy belőlük is derék, becsületes, helytállni tudó, kommunista bányászok váljanak. Bocsó elvtárs már a múltban is bányász volt. Megváltozott életén le tudja mérni a múlt és a ma közötti különbséget. Ezért dolgozott szívvel- lélekkel a forradalmi héten. Jnhász András Forradalmi hetet tartottak a rózsái IX-es akna dolgozói is. hogy újabb munkasikerekkel ünnepeljék november 7-ét és törlesszék adósságukat. Az ün­nepi műszak sikere nemcsak a dolgozók lelkesedésén, ha­nem az üzem vezetésén, irá­nyításán is múlik. Hogyan se­gítette elő Juhász András elv­társ bányamérnök, az üzem igazgatója a hét sikerét? A hét kezdetén a szokottnál többet beszélgetett az akná­szokkal, de a beszállások előtt is állandóan a dolgozók között találhattuk Juhász elvtársat. Szavaiból mindenki érzi, hogy becsülettel helyt kell állni ezen a héten. De nézzük meg Liptai Kálmán, Szűcs J: Szakszerű munkájukkal, ter­vük túlteljesítésével az ország legjobb külkerégetői között fog­lalták el méltó helyüket. Nevü­ket most újabb dicséret illeti az anvagtaikarékosságért. Olvasták a Központi Vezetőség határoza­tának azt a részét is. mely az olcsóbb, a takarékosabb terme­lésre mozgósí!. Felajánlották I hát, hoigy novem!ber 7 előtt, de I azután is jobban ügyelnek a bányamérnök a gyakorlati munkáját. Jnhász elvtárs bányájában vezették be először a millszekundos robbantást, s méghozzá siker­rel. Nyolc dolgozó nyolcvanhét köbmétert termelt egy mű­szak alatt. Az üzem fiatal igazgatója most a millszekun­dos robbantás meghonosításán fáradozik. Ö, mint a dolgozó nép új értelmiségének egyik képviselője, ígv dolgozott a nagy ünnep előtt a szénbá­nyászat adósságának törlesz­téséért, mindannyiunk jólété­ért. ★ Még az elmúlt évben orszá­gos hírnévre tett szert a Selypi Cementgyár három legjobb klin- kerégetője: nos és Rozsnyik Mihály szénfelhasználásra. Tudják azt Is, hogy szénbányászatunknak még mindig sokezer tonna adös* sága van. így szeptember hó­naphoz képest, októberben 756 fonna tatabányai szenet .takarí­tottak meg. A forradalmi héten természetesen még jobban taka­rékoskodtak. Mindezek mellett 370 tonnás felajánlásukkal szemben már 500 tonna künkért égettek ki. a párt, Lenin, Sztálin pártja mindenkor a béke, az alkotó, teremtő béke pártja volt. Ezért hallgatott rá, s ezért követte tüzön-vizen át az orosz, a szovjet nép, ezért érték el világraszóló eredményeiket, ezért tekint bizalommal minden becsületes ember szerte a világon a békét védő hatalmas Szovjetunióra. JT zt az utat járja, ezt a példát követi a mi pártunk is. S ezért követi egyre szorosabb egy­ségbe tömörülve a magyar nép is a Magyar Dolgozók Pártját, az alkotás, a béke, a függetlenség, a sza­badság megőrzésének pártját. Uj, nagyjelentőségű feladatok megoldásán dolgozik egész népünk: meg­valósítani a pártkongresszus, a Központi Vezetőség októberi határozatát, szakadatlanul emelni az élet- színvonalat, erősíteni szabad hazánkat. November 7 ünnepi napján, az emlékezés, a kegyelet és a hála napján gyüjtsünk erőt a majd négyévtized harcaiból, s győzelmeiből, hogy egy akarattal, vállt-vállhoz vetve dolgozzon minden be­csületes magyar ember boldog jövőnkért. Ez lesz a hála legszebb kifejezője, a kegyelet lerovásának legőszintébb formája, a világ népeivel szemben vállalt becsületbeli kötelezettségeink leg­tökéletesebb teljesítése.

Next

/
Thumbnails
Contents