Népújság, 1954. november (87-94. szám)

1954-11-28 / 94. szám

2

NÉPÚJSÁG

1954 november 28. vasárnap.

Jólétünk további emeléséért szavazok a népfrontra

„Büszke vagyok hogy szavazatomat vasútnál dolgozó társaimra is adhatom"

Ess is pr&granzm

iff a sása sssép- mondja Mező András egri dolgozó paraszt

Vasárnap Mező András Baktai-út 29. szám alatt lakó dolgozó paraszt is az urnába dobja szavazólapját. Tudjuk meg, máért szavaz András bácsi a népfrontra. „Hogy a népfrontra adom szavazatomat, annak két oka van. Az egyik az, hogy ismerem az első tanácsválasztás óta eltelt négy év eredményeit és tudom, mennyit lett ezekért a tanács. Saját érdekem is azt diktálja, hogy a népfrontra adjam szavazatom. Az elmúlt másfél év alatt jobban megszerettem a gazdálkodást, a földet. Megmutatkozik ez az eredményekben is. Közel másfél holdas szőlőterületemről a peronoszpora ellenére is 10 hektó bort tudok szabad piacon értékesíteni. De más területen is érzem az állam támogatását. Eddig gyermekeimmel együtt heten laktunk egy házban. Most a vöm családiház építéséhez fogott, és kormányunk segítséget cd ehhez az építkezéshez. Látom azt, hogy nemcsak a vömet, hanem sok dolgozót segít még az állam, hasonlóképpen. A másik ok a jövőben való blzo.lcodás. Nekünk gazdáknak igen nagy sérelmünk, hogy a legelők elhanyagoltak, nincs rajtuk itató kút és ez befolyásolja az állatállomány fejlesztését is. De rossz az ivóvíz ellátása a Baktai-úton lakóknak is. A most megválasztásra kerülő új tanácstól reméljük és várjuk ezeknek a panaszoknak az orvoslását. Nagy segítségünkre lenne az is, ha traktorral szánthatnánk mi, egyénileg gazdálkodók is a földjeinket. Örömmel látjuk, az épülő egri gépállomást, melyről a közeljövőben már a mi földjeinkre is jut traktor. Ez a gazdaságpolitika értünk van. S ezért támogatom én is szavazatommal vasárnap a népfrontot.“

— Már sok szavazáson vettem részt, de még egyiket sem vártám annyira, mint a mostanit — mondja Szabó János, a ká!i vasútállomás dolgozója.

Most, amikor az új tanács tagjelöltek között több vasutas is van, mint Kerekes József és mások, büszke vagyok, hogy szavazatomat én is a népfrontra, annak jelöltjeire és egyben a vasútnál dolgozó társaimra is adhatom. És büszke vagyok arra is, hogy vasutas vagyok.

Az elmúlt években a tanács sok hibát követett el. Elmondok egyet, ami nekem is fáj.

Hevesen lakom már több éve. Sokszor kértük, hogy a kutat, ami a főtéren van, já* vítsák meg. De ez mindig csak kérés maradt, Most felvetődött jelölőgyűléseken is és reméljük, hogy az újjáválasztott tanács elintézi majd kérésünket.

Nekem családom van, az életben sok probléma, baj vetődik fel, de tudom, hogy az új jelöltekhez, kikre most én is szavazatomat adom, mindig bizalommal fordulhatok és ezért szavazok én is a népfront jelöltjeire.

 Hazafias Népfront erői magasabbra emelik népünk kuituráiis és életszínvonalát

— Szilva Sándor református esperes nyilatkozata

„Azt, hogy a népfront jelöltjére adom november 28-án szavaztomat, lényegében már eldöntöttem, amiicor megismertem a Hazafias Népfront célkitűzéseit. Elfogadtam, én is magamévá tettem a népünkért való szolgálatnak ezt az útját, melyet a Hazafias Népfront céljául kitűzött. Szívből szeretném, hogy kiegyensúlyozott gazdasági helyzetben éljen a mi magyar népünk.

Mint esperes elmondhatom, hogy eddig zavartalanul végezhettük vallási munkánkat,

de a júniusi Programm óta bátrabban, céltudatosabban állok ki falunk dolgozóinak érdekében. Sok még a seb, a tennivaló, de kormányunk segítségével a Hazafias Népfrontban e sebeket segítek begyógyítani. Bízom abban, hogy az oly szép és üdvös programmot adó egység, a Hazafias Népfront erői magasabbra emelik népünk kulturális és életszínvonalát. Ezért támogatom vasárnap szavazatommal a népfrontot".

A jelöltjeink mind igaz, becsületes emberek

Asztalnál ülve találtam otthonában Garami Sándor né háziasszonyt. Előtte ív papírokon Hatvan egyik városrésze lakóinak névsora. A tanács munkájában segít, értesíti a névsorban szereplőket szavazóhelyiségeikről. — Szívesen kapcso.ódtam a tanácsválasztások előkészületébe — mondja. Gyakran járok a tanácshoz, hogy az utca, meg a környék gazdasszonyainak kéréseit továbbítsam.

Kérdésem, hogy miért szavaz a Hazafias Népfrontra, s mit vár az új tanácstagoktól, nem lepte meg. — Sokat gondolkoztam már ezen, a jelölés idején a tanácstagjelöltekkel is beszélgettünk már erről. Nagy kéréssel fordultunk hozzájuk: utcánkban közel öt méter csatornában eldugult a szennyvíz, sok ke lemetlensé- ?et okozott. S a tanács a'ig, logy értesült arról, nyomban kitisztíttalta. De a csatorna- vezeték csak az utca egyik "eléig tart, ezt szeretnénk tovább vezettetni. Arra is '■aptunk ígéretet, hogy a jövőben gyakrabban tisztítják a kutakat, jobban ügyelnek az ivóvíz tisztántartására. Tudom, hiszen tapasztaltam már, hogy szavaik nem maradnak csupán Ígéretek. Bizonyíték erre az is, hogy az utóbbi időben sokat javult a város élelmiszerellátása. Ahogy szaporodik a sertésvágás, üzleteinkben is több zsírt és húst árusítanak, de ez még mindig kevés., Sokszor nem lehet kapni szalámit, felvágottat, pedig nagy a kereslet. Azok a gazdák pedig, akik disznóölés előtt vannak, kérték tő 'em, hogy a rizshiányt is említsem meg, mások több gyümölcsöt szeretnének az ünnepekre.

Mindent nem lehet egyszerre rendbehozni. Üzleteinket ezekkel az árukkal máról- holnapra a szükségleteknek megfelelően lehetetlen volna ellátni. De bizalmunk erős, tudjuk, hogy az új, a közülünk váasztott tanácstagok pár hónapon belül, a mi segítségünkkel eleget tesznek kéréseinknek.

Lellei János munka közben.

nyílt őszintesége kicsendül szavaiból is, amikor arról beszél, hogy mit jelent neki, mint kutatónak és »mint családos embernek az új tanácsválasztás és, hogy miért szavaz a népfrontra.

— Kérem, én a politikával nem sokat foglalkozom! — kezdi véleményét fejtegetni. — Azt hiszem nem túlzás, ha azt mondom, hogy mindent, az életet, nekem a mag adja. Az a mag, amit elvetünk, ápolunk, learatunk és az a mag, amit vizsgálunk mikroszkóp alatt, amivel kísérletezünk, hogy minél dúsabb legyen a termés minden évben. Hogy hazánk az európai országok egyik legjobb magtermő országa legyen és újra e'- érjük, hogy a magyar export- gabona keresett cikké váljon

Én a munkámnak és családomnak élek. Szeretnék azért néha kicsit szórakozni, moziba menni, vagy valamilyen előadást meghallgatni. Kompolt község kulturális élete azonban nagyon elmaradott. Amikor először hallottam az új tanácsszervezetről erre gondoltam és arra, hogy a kísérleti gazdaság fejlesztése mellett gondoljanak a község életére is. Azt hiszem ez nem üres gondolat, hiszen népfront- jelöltjeink mind igaz, becsületes emberek, olyanok, akik az ilyesmivel és sok más problémával is szívesen törődnek.

Leilei János elhallgatott és az igazság egyszerű szavával még annyit szólt, hogy: „Ezért szavazok a népfrontra“.

Úttörőink gondtalan tanulásáért...

Egy szavazó, aki maga is segíti a tanács munkáját

■- nyilatkozik I^ellei János, kutató

Lellei János, a kompolti kísérleti gazdaság vezető kutatója és egyben elmondhatjuk róla azt is, hogy ai ország leghíresebb mezőgazdasági szakemberei közé tartozik. Szikár, magas, az első látásra olyan zord „kutató“ embernek látszik. Pedig nem az. Egyszerű,

a külföldi piacokon. Igyekeztünk eddig is jól dolgozni itt, a kísérleti gazdaságban, de most, amikor a mezőgazdaság hároméves fejlesztési tervében kutatóintézetté alakulunk, most tudjuk, hogy még többet vár államunk tőlünk is.- mondja leffelholci főmérnök, Selypi Cementgyár

Különösen az utóbbi években egyre inltább érzem, hogy mennyire megbecsülnek bennünket, műszaki értelmiségieket. Számítanak munkánkra a szocializmus építésében. önkényteleniil is a múltra gondolok, amikor a fiatal mérnököket, mint órabéres munkabeirókat alkalmazták. Az öregeket viszont hamar félreállították. Most a szeretet és a megbecsülés jeleit érzem én is, és idős korom ellenére örömmel, jókedvvel dolgozom.

Természetesen nemcsak ezért adom szavazatomat a nép jelöltjeire, hanem azért is, mert látom, hogy a népfront programmja, magasztos eszméje olyan nagy erkölcsi érték, amely kezdve az egyéni kívánságoktól egészen a közügyekig, mindent átfog és

„Hétgyermekes gyermeke

— mondja lapis Péter, a gyöngyösi

Az első világháború után végeztem el a Műegyetemet. Ezután az állásnélküliek hányatott életét éltem. 1939-ben kerültem a vasúthoz. Rengeteget kellett tanulnom, mert kultúrmérnöknek készültem, s a vasútmérnöki teendők különböznek ettől. A felszabadulás Őta állandóan vezető állásban vagyok. A hároméves terv ideje alatt felépült békéscsabai állomás munkálatait is én vezettem, ezért „Kiváló munkás“ kitüntetést kaptam. A felszabadulás utáni években életem következő állomása a budapesti nagy műhely volt, melynek vezetője lettem. Alig hat hónapja,

kielégít. Én, mint választókerületi bizottsági tag dolgozom Zagyvaszántón, felvilágosító munkámmal segítem elő a választások sikerét. De úgy érzem, ennél is több lesz az a gyakorlati segítség, melyet a cementgyár ad a községnek. A népfront helyi programm- ját támogatjuk, úgy, hogy terven felül adunk cementet a község útjainak javításához, a járdák és egy új orvosi rendelő építéséhez. Ez a Programm igazán szép. Megvalósítása az új tagokkal megerősödött tanács tagjaira vár. Azt várjuk tőlük, hogy ezután tettekkel, bürokráciamentesen, a dolgozó tömegekre támaszkodva segítsék elő a község közellátásának megjavítását, falurendezést, járdák, kutak rendbehozását, s mindazt, amit a népfront helyi programmja előír.

szegény szülők vagyok"

Váltó- és Kitérőgyár vezető mérnöke

hogy a vasút átvette a Váltó- és Kitérőgyárat, azóta dolgozom Gyöngyösön, mint vezető mérnök. A termelésen kívül nagy gondot okoz itt a munkásokkal való foglalkozás. Üzemünkben is a választás foglalkoztatja most az embereket. Sokan el sem hitték, hogy én még csak most szavazok másodszor és szinte az első szavazók elfogódottságával megyek szavazni. Pedig már sok szavazást, választást megértem, mégis csak a legutóbbi képviselőválasztáson szavaztam először, mindig kimaradtam a sok helyezgetés miatt. Most örömmel szavazok 28-án.

„Egy év óta javulást tapasztalok az anyagellátásban“

— válaszolja Krupánszki József gyöngyösi cipészmester

Apámnak az első világháború után leégett a műhelye, s csak éppenhogy megéltünk. A felszabadulás után sok nehézséggel küzdöttünk, hiszen állatállományunk teljesen kipusztult. Anyagot hosszabb- rövidebb időközökben csak egy éve kapunk. Egy év óta javulást tapasztalok a cipészek talppal és bőrrel való ellátásában is. Azt remélem az új tanácstól, hogy a jövőben még több anyagot kapunk, mert olyan a cipésznek a talp, mint a halnak a víz, nem tud élni nélküle. Örülök a kormányprogrammnak, mert a mezőgazdaság fejlesztésével több állatot tenyésztenek, ez pedig több bőrtalpat jelent. Remélem, hogy az új tanácsunk vezetésével megvalósítjuk nagyszerű program- muhkat, melynek gyümölcsét mi, kisiparosok is élvezhetjük.

Kitűnő, hogy szerte az országban sok-sok pedagógust jelöltek

Húsz éve tanít Farkas Sára magyar-irodalomszakos tanár. Most, mikor beszélgetünk is számtalan gyerek veszi körül, az úttörőház könyvtárában. Beszélgetésünket mindig félbeszakítja egy-egy kérés, ahogy a gyerekek hozzák, s viszik a könyveket. Szinte megszállottja az irodalomnak, a szép magyar beszédnek. Ennél jobban csak öreg szüleit, s tanítványait -szereti. Beszélgetés közben sor kerül régi életére, 16 évig tanított falun, nagyon nehéz körülmények között. Sokszor ruhára sem telt. S té'en egy vékonyka kis kabátban járt a nagy hófúvásban. De legfájóbb még sem ez volt, hanem az, hogy lebecsülték a pedagógusokat, szavukat semmibe sem vették.

Az akkori választásokról kérdezem; — s ő csak legyint.

Azt sem tudtuk, kire szavazunk. Idegen ügyvédek, föld- birtokosok, parlamenti tagok rajzottak a kis faluban szavazások előtt. ígértek fűt-fát Már rájuk sem figyeltünk, tudtuk, hogy egy szavuk sem igaz. A mostani választásnál az a nagyszerű, hogy ismerik a jelölteket, ^unkájukban is, s mint embereket is. Ismerjük, tiszteljük, s megbízunk bennük. Az is kitűnő dolog, hogy szerte az országban soksok pedagógust jelöltek. Ez azt bizonyítja, hogy hisznek a munkánkban. Az új tanácsokra mi bizalommal szavazunk, s cserébe támogatást, segítséget kérünk nagy munkánkhoz, az új nemzedék neveléséhez, az iskolák fejlesztéséhez, a pedagógusok szakmai továbbképzéséhez, s a még fokozottabb megbecsüléshez;