Népújság, 1954. november (87-94. szám)

1954-11-25 / 93. szám

1954 november 25. csütörtök.

NÉPÚJSÁG

7

Adjon új lendületet a választási munkaverseny a gyöngyösi Xll-es akna dolgozóinak

ornrzxíqaÁMi

A kerületi szovjet tagja választókörzetében

Nyina Hlinovával, a moszkvai „Proletarszkij Trud”-lextil- gyárban ismerkedtem meg.

Nyina H Linóvá « kikészitőmühely művezetőié. Ö a legfiatalabb művezető a gyárban, mégis az élenjárók között van. A kikészítöműhelybol csak elsőrendű gyártmányok kerülnek ki.

N. Hlinovát 1948-ban választották meg először küldöttnek. Azóta még kétszer megválasztották a helyi szovjetbe: most már hat éve szovjet küldött.

— Választóim javarészt a Behel-utcában laknak — mondja Nyina: Többségűket személyesen ismerem. A legkülönbözőbb dolgokkal fordulnak hozzám és én kötelességemnek tartom, hogy minden kérésüket elintézzem, persze, ha a kérések jogosak és indokoltak.

Meghatározott napokon fogadóórákat tart a választók számára a körzet egyik házkezelö- ségének helyiségében. A Vörös Sarokban elbeszélget látogatóival, figyelmesen meghallgatja minden kérésüket, melyek a lehető legkülönbözőbbek.

Az Oktyabr-kerületben nagyarányú lakásépítés folyt. Az új házak átadásakor Hlinova is részlvett a lakások elosztásában.

Andrej Januárjevics Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió kiváló államtérfia és diplomatája, a népek közötti béke fáradhatatlan harcosa, 1954 november 22-én, New-York- ban heveny szívizombénulás következtében elhunyt.

Neve örökké élni fog a népek emlékezetében.

Eger dolgozói teljesítették az őszi gabonavetési tervet

November hó 11-én Eger város befejezte az őszi vetést: 804 kataszteri holdon teljesítette a

A szénosztályozó nagy szürke épülete, mint hegyorom emelkedik ki a bányaüzem rendetlenül szétszórt épületei közül. Belsejében szaporán fut a nagy gumiszalag az apró görgőkön, s vígan cipeli értékes kincsét, a szenet, amelyet az osztályozó alatt a va- goifok éhes szája nyeldes el. És a szén, amely néhány perccel ezelőtt még a föld mélyében rejtőzött, most napvilágot látva, elindul a gyárak, erőművek felé.

A gyöngyösi XII. aknaüzem az idén terven felül már 1472 vagon szénnel többet hozott ki a föld gyomrából. Az utóbbi időben azonban egyre csökkent az üzem tervteljesítése. Mintha csak összebeszéltek volna, a tröszt minden üzeme adóssággal küzd a téli hónapok előtt. Pedig most igazán szükség van a szénre. Mi hát az oka, hogy ez a jól dolgozó, fiatal üzem, amely kedvező termelési feltételekkel is rendelkezik, most lemaradt?

Kétségtelen, hogy ehhez, olyan objektív okok is hozzájárultak, mint az V. számú fejtés kimerülése, az összement XV. front helyrehozása, 6 több helyen a 270 cm-es szénvastagság elvékonyodása. Zwillingef elvtárssal, az üzem igazgatójával beszélgettünk ezekről az objektív okokról és beszélgetés közben ő maga is elismeri, iiçgy bizony nem minden eze.cen múlik. „Minden lehetőségünk megvan a tervünk teljesítésére, s az, hogy most lemaradtunk, rajtunk, a mi munkánkon is múlik“. Vizsgáljunk hát meg egy-két ilyen termelést gátló körülményt.

A hatalmas szénosztályozó tövében állunk, s most gondolatban a szállítószalag visz- szafelé haladó részével menjünk le a föld alá és nézzünk széjjel ott.

A munkafeeyeiemmel, a 480 perc kihasználásával függ ösz- sze a melegcsákány váltási mozgalom. Több fronton nincs is ezzel hiba, különösen a Xl-es DISZ-front mutat jó példát a melegcsákány váltásban. De ez a helyzet, sajnos nem általános. A XV-öS front dolgozói közül többen a műszakváltás előtt másfél órával már úgy látják, hogy nem érdemes dolgozni, eldobják a csákányt. Pedig más munkahelyen örömmel fogadnák, ha műszakváltásig odamennének, s a rakodásnál segítenének.. Személyenként is két köbméter szenet tudnának a szalagra rakni műszakváltásig. Sok értékes perc vész kárba a munkaátvételekncl. Az aránylag rövid 10—20 p>erces késések azután késleltetik a fúrásokat, robbantásokat, s így a szállítást is. Hibásak ebben a lőmesterek, akik néha egy-két órás késéssel kezdik meg a robbantások előkészítését. A IX-es front például Lakatos József, Farkas József és Iványi Sándor lőmesterek késedelmessége miatt nem tud csak későn szállítani. Könnyen kiszámíthatjuk, hogy minden ember egyórás tétlensége, személyenként 6 mázsa szénnel rövidíti meg a termelést.

Naponta több fiatalember jelentkezik a munkaügyi osztályon, s bejelenti elhatározását: bányász szeretnék lenni, itt akarok dolgozni. S az új emberek, akik ezelőtt talán még sohasem látták bányát, nemsokára beöltözve, lámpásai a kezükben botorkálnak a számukra még idegen, sötét vágatokon, ismerkednek új munkahelyükkel. Eltelik egy, vagy két hét, s az új munkahely már többé nem is munkahely számukra. Legtöbbjük káromkodva mond búcsút a szén lelőhelyének és terveinek. Hogy miért távozik? Arról talán egy szót sem szólt senkinek, pedig el tudná mondani, hogy nem fogadták kellő szeretettel, megértéssel, nem kapott elég segítséget. Mint új dolgozó természetesen követett el hibákat is, s ha elkövette, o műszakiak büntetésből máris a rosszabbnál rosszabb munkahelyekre dobálták. Bajain, panaszain senki sem segített, s a régi gárda „baráti“ légköre nem fogadta be őt. Keserűen tapasztalhatta, hogy az úgynevezett „bevágódott“ emberek jobb munkahelyeket kapnak, előnyöket élveznek. A kezdeti stádiumban lévő legényszálló ellátása, berendezése, az ott folyó kultúrélet sem nyújtott számára megfelelő otthont.

A hibákért az üzem mindén dolgozója és vezetősége egyaránt felelős, akik nem tanulnak a jó példából. Mert ilyen is akad. Kaszab János idősebb vájár eredményesen foglalkozik Kaszab Árpád új dolgozóval. Igen helyes Szabó Ferenc és Szabó László módszere is, akik munkahelyükön, a XV-ös fronton maguk közé vették Balók Antalt és Kiss Györgyöt. Így a két fiatal dolgozó fülkéje sohasem maradhat el az idősebbekétől.

Bárkitől is érdeklődünk, a válasz egyhangú: A XII-es

aknánál nincs Loy-mozgalom, melynek jelszava 'termelj ma többet, mint tegnap“. Az emberek és a brigádok csökkenő vagy emelkedő teljesítménye csupán attól függ, hogy rossz, vagy jó munkahelyen dolgoz- nak-e. A naponkénti teljesítmények túlszárnyalására nem történik semmiféle tudatos törekvés. Azt is tétlenül nézi az üzem párt- és szakszervezete, hogy kevés a sztahanovista. Pedig itt is vannak kiváló dolgozók. Cseh László, Fehér Imre, Kaszab János és még többen, már régen rászolgáltak erre a kitüntetésre. Bűnös mulasztás az is, hogy épp>en most, a választások előtt nem népszerűsítik a tanácstagjelölteket. Tizennyolc községből járnak ide dolgozni. Az üzem .vezetősége, párt- és szakszervezete mindössze csak két tanácstagjelöltről tud, s azok is vezetők. Az üzem külső kép>e sem mozgósít eléggé a választási versenyre. Tennivaló tehát bőven akad. az üzemvezetőség, a párt- és szakszervezet részére.

A hét elején megkezdődött a választási hét utolsó nagy csatája. A tervet brigádokra bontva közölték a dolgozókkal, s a hét sikere hozzájárul az adósság törlesztéséhez, elismerést, megbecsülést szerez a gyöngyösi bányászoknak. Ebben a megbecsülésben volt részük nemrég, amikor a járás úttörői levélben mondtak nekik köszönetét, hogy áldozatos munkájukkal biztosították a téli tüzelőjüket. Ezt a megbecsülést és a nép háláját érezték a város felszabadításának 10. évfordulóján, amikor megkapták a Hazafias Népfront zászlaját. A tömegek megbecsülése öritsön bizalmat és erőt a XII. akna hős bányászaiba, hogy feltartóztathatatlanul haladhassanak tovább útjukon az újabb győzelmek felé.

dolgozói november 30-án több lakóházat és gazdasági épületet adin.ak át rendeltetésének. A többi közölt Ujmajorban három ikerházat' hat lakással. Hegy- nekpusztán nég,v, lakóházat, a Háy-tanyán ped'ig három lakóházat. Az egri gépállomáson

szintén három ikerházat hat lakással, egy kombájnszínt és a munkások részére egy pihenőt, valamint egy üzemanyag tárolót adnak át a gépállomás dolgozóinak. A füzesabonyi gépállomáson egy gépműhely és egy üzemanyag tároló készül el a hónap végére.

Ismeri választóinak lakásviszonyait és arra törekszik, hogy elsősorban azok kapjanak új lakást, akiknek leginkább szükségük van rá. A kerületi szovjet nemrégiben az ő javaslata alapján adott új lakást négy családnak.

— Nekünk, küldötteknek állandóan joglalkoznunk kell a lakásügyekkel — mondja lllino- va — Moszkva lakói az idén 900.000 négyzetméter lakóterülethez jutnak: ennek jelentős

része a mi kerületünkre esik. Az utóbbi években szemünk láttára alakultak át utcák és egész városnegyedek. Á régi házakban élő dolgozók összkomfortos új, modern lakásokba költöznek. Nagy öröm, ha választóinkat új lakásokban üdvözölhetjükt

Nyina Hlinova titkárnője a

kenyérgabona vetéstervet. A vetés minőségi szempontból is kifogástalan. Dolgozó parasztságunk jó vetőágyát készített és tisztított, csávázott magot vetett el. így minden előkészületet megtettünk arra, hogy a multévihez viszonyítva neveljük a jövőévi termésátlagunkat.

Mindez szívós munkát igényelt nemcsak a városi tanács mezőgazdasági osztály dolgozóitól, de egész városunk dolgozóitól is. Elsősorban azért, mert szinte egyidőre esett az őszi vetés a 2676 kataszteri hold szőlő szüretelésével és az 520 kataszteri hold zöldségfélék kiszedésével. Ezeknek a növényféleségeknek betakarítása elvonta az igaerőt a vetési munkáktól. Éppen itt kellett volna segíteni a gépállomásnak. Az egri gépállomás azonban nem biztosította a vákultúrpropaganda bizottságnak, amely az iskolák és klubok, filmszínházak, könyvtárak, kul- túrparkok és más kultúrintézmények munkájának javításával foglalkozik. Gyakran jár ezekben az intézményekben, beszélget dolgozókkal és látogatóikkal, felderíti kívánságaikat.

A küldöttek 5—6 havonkint beszámolnak választóiknak az elvégzett munkáról. Hlinova nemrégiben tartott beszámolót a „Proletarszkij Trud”-gyárban. Az üzemi klubban összegyűltek munkatársai, akik annakidején megválasztották. Amikor befejezte beszámolóját és lejött a szónoki emelvényrőt, az egyik idős szövőnő azt mondotta:

— Küldöttünk becsülettel és híven szolgál bennünketl

(Irta: M. Szcselokov)

rosnak a beütemezett két traktort. És az a traktor, amely a vetések alá szántott, az sem végzett kielégítő munkát. A megyei kórház célgazdaságában például október 29-től november 17-ig csak két kataszteri holdat szántott fel. Sok ilyen eset van még. ami mind azt bizonyítja, hogy a gépállomás nem szervezi meg jól a munkáját.

Az ellenség is igyekezett a munkát gátolni. Olyan hangokat terjesztettek, hogy nem lehet szántani, mert száraz a föld. Dolgozóink nem hallgattak rájuk, még a munkaszüneti napokat is kihasználva, teljesítették vetési tervüket.

Nagy Béla, mezőgazd. oszt vez.

Eger.

Császár István

► M

Építkezésekkel segítik a mezőgazdaságot

A 63—5 Magasépítő Vállalat

tolX)OOOOOOOOOOOOOOC)OOOOOOOOCOO<X>OOOOOOOClOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOœcX)OOOOOOOOOCXX)OOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC I»;

Választás cêÿ&tt és most

NEM VOLT MINDIG ilyen a választás, mint amilyen most. Nem jelölhették à megye lakói a képviselőket a maguk akarata szerint, még csak bele se szólhattak nagyon a választás lefolyásába, ha csak úgy nem lettek annak szereplői, hogy csendőr kísérte őket, mert nem voltak hajlandók az urakra szavazni. De legtöbbjének még szavazati joga sem volt, mert a választójog alapja a földbirtok, házbérek jövedelme és főiskolai oklevél volt. így aztán Heves megyében például 1912-ben 16.400 volt a választók száma a megye 277.000 lakosából. A választókerületek székhelyét is úgy jelölték ki, hogy a választó minél hosz- szabb utat tegyen meg, s lehetőleg elmenjen a kedve a szavazástól. A kormánypárt embereit megfizetett szekéren, kocsin vitték szavazni — telt a szegények zsírjából, adóztatásából — az ellenzék meg ment, ahogy tudott. A 438 választóval bíró Heves község választói pl. kénytelenek voltak átlmenni szavazni a jóval kisebb Nagy fügédre. A 761 hatvani szavazó pedig Gyöngyöspatára. Két célja is volt ennek az urak részéről. Először is úgy gondolták, igen meggondolják az emberek, hogy olyan messze menjenek szavazni, tehát remélték, hogy sokan otthon maradnak még abból a kevésből is, akiknek választójoguk volt, másodszor meg ezekben a kis községekben jobban tudott a csendőrség mozogni, mint a munkások között a járási székhelyeken.

Nagyfüged mellett szólt még az is, hogy ott lakott a Maj- fik földbirtokos család, az örök képviselőjelöltek, alispánok, szolgabírák családja, s ilyenformán itt könnyebb volt a szavazók borral, vagy bottal való befolyásolása.

ÉS MÉG ÍGY SEM mertek titkos szavazást csinálni. Budapest kivételével mindenfelé nyílt szavazások voltak, s a csendőrség, katonaság beavatkozása, nem egyszer vérengzése vitte győzelemre a kormány jelöltjeit. Nagyapáink még emlékeznek azokra a vérontásokra, amelyek Szent- lőrincen, Kimaszécsiben és Rózsahegyen s az ország több községében történtek szavazás alkalmával a múlt évszázad végén. 9—10 ember lelte halálát ezeken a szavazásokon. Az országgyűlésen az interpellációk egymást érték az ellenzék részéről, hogy az ilyen aljas visszaéléseket, vérengzéseket megszüntessék, de az országgyűlésnek kisebb gondja is nagyobb volt annál, semhogy a szegény parasztok dolgaival törődött volna. Gyönyöreién megírja Mikszáth Kálmán „Két választás Magyarországon“ című kötetében az országgyűlés szerepét ebben az időben, amikor a képviselők általában mindenre éljeneztek. Egy helyütt leírja, hogy egy ideig azzal foglalkozott a képviselőtestület, hogy Wekerlét várja, míg Bécsből megérkezik, s amikor megérkezett, akkor meg azt várták, hogy mikor utazik ismét vissza Bécsbe. És közben sokat, nagyon sokat éljeneztek. De Mikszáth Kálmán megfesti a megyei vezetők tipikus alakját, hogy milyen a jó koijmánypárti megyei vezető. A Körtvélyesi csíny-ben ír erről a következőképpen, amint arról vitatkoznak, hogy ki legyen a jelölt. — „A személy előttem mindegy: Péter vagy Pál, egykutya. Négy darab mameluk a megyéből, egy a városból, ez összesen ót darab. Ha öten vannak, hát jó. Ha nincsenek öten, hát nem jó. Hogy kik, az schmarn... — és tovább így folytatja: ...egy főispánnak csibukozni kell és nem avatkozni semmibe, csak mindig csibukozni és csibukozni. Elég, ha az emberek tudják, hogy valaki csibukozik és nézi őket.*

DE NEM KELL olyan messze imenni, hiszen a Horthy-világ Magyarországának választási atrocitásairól, összetűzéseiről, gazembereske- déseiről és kortesfogásairól valamennyien hallottunk, sőt igen sokan átéltük ezeket. Ki ne emlékeznék a megyében a harmincas években lefolyt választási harcokra. A kormány hivatalos képviselő- jelöltjei a földbirtokos osztály és a főpapság képviselői voltak. 1939-ben például a következő nevek szerepeltek a hivatalos választási listán: Ivádi Béla nyugalmazott miniszter, vitéz Tabi Árpád testőrhadnagy, Petre Kálmán dúsgazdag egri ügyvéd, Színyei- Merse Jenő, a kormányzó rokona, vitéz Boborik György, a ház alelnöke, Beniczky Elemér földbirtokos, az egercsehi szénbánya tulajdonosa, Dőry Gyula földbirtokos és így tovább. Ezek az urak korhiányukkal egyetemben azzal kedveskedtek az I939-es választás alkalmával a szavazóknak, hogy kiadták a munkatáborokról szóló rendeletet és sokat tárgyaltak a földreformról, de semmit sem tettek annak megvalósításáért. „Előbb meg kdl tanítani a parasztot a föld helyes megművelésére“ — mondották igen sokat, pontosan azok az dm berek, akiknek halvány fogalmuk sem volt arról, hogy milyen munkát kell végezni a földeken.

Beniczky Elemér Egerszólát községben tartott választási beszédet, ahol a Magyar Élet Pártja jelöltjeként próbált a parasztokhoz szólni. Még sokan emlékezhetnek Egerszó- láton erre a választási beszédre. — „Kedves szóláti választók!... — s néhány üdvözlő szó után azzal folytatta, hogy — maguknak is rossz, hogy porzik az út, majd itt is utat fogunk csináltatni...“ A szóláti parasztok azonban nem hallgatták végig ezt a

dicső ígérettel kezdődő beszédet, hanem otthagyták Benicz- kyt. Pedig Beniczky nagyon is előkészítette a választását. Kortesei nap mint nap zaklatták a parasztokat, s ezért a kortesek minden tíz előjegyzett szavazatért 10 pengőt kaptak. Marhát vágtak, 30 hektó bort vettek és nagy lakomát rendeztek, hogy ezzel biztosítsák méltóságos uruk szavazatait.

SOKAN ISMERIK azt az

esetet is, amikor a gyöngyösi főszolgabíró a járás egyik községében a községháza előtti téren összegyűlt parasztoknál úgy ejtette meg a választást, hogy felhívta Imindazokat, akik nem a kormánypártra szavaznak, azok guggoljanak le. Megszégyenítés volt ez a dolgozó parasztokra, bántotta is önérzetüket, de mindany- nyian leguggoltak, mert még ilyen áron is az ellenzéket, a saját ügyük védőjét akarták képviselőnek választani. Mikor ezt látta a főszolgabíró, bement a községházára és egy negyedóra múlva jött csak ki ismét.

Akkorra persze már mindannyian álltak s erre ő kijelentette. hogy „látom, mindannyian énrám szavaztok*.

Egerben, amikor Petre Kálmán ügyvéd megválasztásáról volt szó, alig járhattak az utcán az dmberek és mindenfelé hirdették — még az iskolákban is — hogy esernyővel. bottal nem szabad az utcán járni, mert féltek, hogy megverik őket.

LEHETNE SOROLNI tovább az ilyen és a még gorombább eseteket, hiszen valamennyi községnek van tapasztalata, élménye a múlt erőszakos választásairól. Ezek az esetek már csak emlékek és többé vissza nem térnek. Népünk évszázados harca a szabadságéit, a nyomor megszüntetéséért, a földért 1945- tel győzelmet hozott. Azóta többször választott a magyar nép — knost már a nép — és legjobbjaink kerültek az ország irányító helyeire. Azok az eredmények, amelyeket népi demokráciánk a tíz esztendő alatt elért, világosan mutatják jövőnket, a felemelkedés útján haladó nyugodt munkás, boldog életet élő nép jövőjét. Most a Hazafias Népfront teremti meg a népi nemzeti egységet, amely megváltozott történelmi körülmények között*, eszmeileg folytatja a nemzeti egységért vívott évszázados harcot — pártunk legnemesebb hagyományait. A Hazafias Népfront minden eddiginél szélesebben és következetesebben teremti meg nemzetünk hazafias erőinek összefogását. Most a nép maga jelöli küldötteit a tanácsokba és nincs szükség kortesekre, itatásra és semmiféle választási furfangra, mert maga a nép van hatalmon, s így a munkások és parasztok államában a néo akarata érvényesül, és ez érvényesül a népfront politikájának megvalósításánál is.

Szöllősi Gyula, a megyei tanács népműTj osztályának vezetője