Népújság, 1954. november (87-94. szám)

1954-11-21 / 92. szám

V/LA 6 PROLETÁRJA/ EGYESÜLJETEK! NÉP If J SA G AZ MDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X ÉVFOLYAM, 92. SZÁM. ’Ára 50 fillér 1954 NOVEMBER 81. VASAF NAP. A falura került mezőgazdasági szakemberek megbecsüléséért Leesett az első hé. lassan nemcsak a mezőgazda- sági, de a naptári év végére is érünk. A falu dolgo­zói „utolsó simításokat“ végzik egész évi munkáju­kon: vastagon fordul a föld az eke nyomán. Ha visz- szapillantunk az eltelt jónéhány hónapra — meg­látva végzett munkánk számtalan hibáját is — ön­kénytelenül is kitárul szivünk eredményeink láttán: sok nehézség felett diadalmaskodott dolgozó paraszt­ságunk ebben az esztendőben. Diadalmaskodott, mert hallgatott a párt szavára, mert segítette őt egész né­pünk, s diadalmaskodott, mert olyan szak-vezérkar állt élükön, mint a párt küldte agronómus hálózat. A mi megyénkben 111 mezőgazdasági szakember ment az elmúlt év folyamán falura, hogy a decemberi párthatározat szellemében, helyszínen adjon segítsé­get a falu nagy munkájához. Az új mezőgazdasági szakemberek, karöltve a régiekkel, serény munkához láttak, hírnökei és prédikátorai lettek az újnak, a mezőgazdasági termelés fejlett, nagy eredményeket hozó módszereinek. A kezdeti, számtalan nehézséget leküzdve, mindinkább felnőttek a nagyszerű feladatok mellé, s nemcsak egyszerűen részesei, de magvetői is lettek elért eredményeinknek. Kezdetben óvakodva, nem egy helyen bizalmatla­nul fogadták a falura került szakembereket. „Nem értenek ezek a földhöz“ — volt sok helyen a véle­mény róluk. S hogy ez a vélemény megváltozott — az nem véletlen. A pélyi termelőszövetkezetek rizs­termelési eredményeinek jelentős részét Félegyházi Endre agronőmusnak köszönhetik. Kerekharaszton a cukorrépa, kukorica, s a búza termelésében nyújtott és nyújt felbecsülhetetlen segítséget Erdélyi János, a detki Szabadság tsz-ben Medveczki Imre agronómus. Galgóczi József maklártályai agronómust lakásán ke­resik fel a falu dolgozó parasztjai, hogy kikérjék a tanácsát, véleményét napi munkájukhoz. Ezt a megbecsülést jelzi, hogy több helyen ta­nácstagnak jelölték agronómusaikat» máshol meg mint például Boldogon, egyenesen tsz-elnöknek akar­ták megválasztani. Minderre a bizalomra rászolgáltak az agronómusok. Nagymértékben nekik köszönhető, hogy gyorsan és veszteségmentesen végeztük el a be- karítást, hogy például a füzesabonyi járásban jó 200# holddal több kenyérgabonát vetettek a tervezettnél, s hogy országosan is első lett megyénk a silózási terv teljesítésében. A GYÖNGYÖSI DOLGO­ZÓK, SOHA EL NEM MÚLÓ HALAVAL SZIVÜKBEN, KOSZORUZTAK MEG A SZOVJET HÖSÖK EMLÉK­MŰVÉT. Felszabadulásának 10. évfordulóját méltóképpen ünnepelte Gyöngyös városa 1944 november 18-án szaba­dult fel Gyöngyös. A város felszabadulásának emlékün­nepségei már 17-én megkez­dődtek. Szerdán este Gyöngyös dolgozói gyönyörű lampionos felvonulást rendeztek, melyen mintegy 8000 ember vett részt. Hiszen a tíz évvel ezelőtti no­vember 17-én a Vörös Hadse­reg már Gyöngyös közelében tartózkodott. Az emberek szí­vében már akkor éledni kez­dett a remény, hogy mégsem vártak hiába. Itt vannak vég­re! Még bizonytalan, de eddig soha nem tapasztalt érzések töltötték el az emberek lelkét. Valami új, valami nagyszerű veszi majd kezdetét — vélték sokan. Azóta eltelt tíz év. Nem nagy idő, még egy ember életében sem, hát még egy ország, egy nép, egy nemzet életében. S mégis, ha arra gondolunk, hogy mennyit tettünk ez alatt a rövid tíz esztendő alatt, meg­telik a szívünk büszkeséggel, örömmel. Ez az öröm töltötte él november lS-án Gyöngyös la\kóinak szívét is. Ünnepelt az egész város. Délelőtt 10 órakor kezdődött a felszabadulási ün­nepség. A honvédség díszala­kulata felvonult a szovjet hő­sök emlékművéhez. A város szervei és vezetői megkoszorúz­ták az emlékművet, a kegyelet s a hála jelképei voltak ezek I a koszorúk. Az ünnepségen szovjet vendégek is megjelen­tek, akik honfitársaik örök em­léke előtt tisztelegtek, gondo­latban végigélték a felszabadí­tó harcok minden mozzanatát Gyöngyöst a második ukrán hadsereg hős katonái, az egy­szerű, szürkeköpenyes embe­rek szabadították fel, Mali- novszki marsall vezetésével. Gyöngyösért elesett ukrán har­cosokra gondolt ezekben a ke­gyeletteljes percekben minden gyöngyösi lakos. A nap másik nagy eseménye az esti választói nagygyűlés volt. Már jóval hat óra előtt eljöttek a város lakói, hogy meghallgassák Egri Gyula elv­társ, a belügyminiszter első helyettesének beszédét. Az ün­nepélyes nagygyűlés az örökké élő nemzeti himnuszunk hang­jaival kezdődött. A himnusz utáni mélységes csendet Egyed Antal, a gyöngyösi Hazafias Népfront elnöke megnyitó sza­vai törték meg. Üdvözölte Gyöngyös választópolgárait és a -minisztérium kiküldöttjeit. Ezután Egri Gyula emelkedett szólásra. „Történelmi évforduló a mai nap“ — kezdte beszédét — s bevezetőben Gyöngyös felsza­badulásáról emlékezett meg. Majd országunk tízéves mun­kájáról, s Gyöngyös fejlődésé­ről beszélt. „Népünk számve­tést tesz ezen a választáson. Leméri az elmúlt évtized ered­ményeit, számbaveszi honnan hová érkeztünk, és merre kell haladnunk.“ Az új szakasz po­litikáját, s annak lényegét magyarázta. Az új, pezsdülő- ben lévő gazdasági és politikai élet nagyszerű távlatait csil­lantotta meg a hallgatóság előtt. „Tavaly június óta sok mindent megtanultunk. De a sok minden közt a legfonto­sabb az, hogy megtanultuk becsülni az embert, megtanul­tuk, hogy minden az emberért van.“ Parasztságunknak újra megjött a munkakedve. Gyön­gyösön is 150 hold tartalék­földet osztottak ki, és 25 holdat telepítettek újonnan szőlővel. Emellett sokezer új tőkével gazdagították a dolgozó pa­rasztok a mátravidék lankáit. A továbbiakban a munkásosz­tály, a parasztság és az értel­miség feladatairól beszélt Egri elvtárs. A körmányprogramm csak a célt és a megvalósítás­hoz szükséges lehetőségeket biztosítja számunkra, az or­szág dolgozóira vár a feladat, hogy megvalósítsa e nagyszerű programmot. Az átmeneti ne­hézségekről szólva megemlí­tette a tüzelőellátást, s egyben felhívta a gyöngyösvidéki bá­nyászokat, hogy még több és jobb szénnel segítsék a lakos­ság téli tüzelőellátását. Vége­zetül a Hazafias Népfrontról beszélt. Mi magyarok mindig akkor tudtuník nagyok lenni, ha egységbe, nemzeti frontba tömörültünk. Most ismét erre van szükség. De soha a törté­nelem folyamán nem fogott össze ilyen szent cél, az ember boldogabbá tétele érdekében népünk, mint most. Ez lesz a legnagyobb tette a magyar népnek: boldoggá, erőssé, vi­rágzóvá tenni hazánkat — fe­jezte be Egri Gyula elvtárs nagy tapssal fogadott beszédét. A gyűlés után a felszabadulási hét versenyében első helyet elért XII-es akna dolgozói nevében a vállalat igazgatója vette át a Hazafias Népfront zászlaját. Az ezután következő kultúrműsor befejezése volt a felszabadulási hét gazdag mű* .sorának. A járási kultúrház 22—25 tagból álló népi zenekara, ba­lettkara, a népi tánccsoport, valamint az énekkar férfi- és vegyeskara szórakoztatta a gyűlés részvevőit. A színes, művészi színvonalon mozgó műsor háromnegyed tízkor ért véget. A hazatérő emberek lelké­ben a férfi kórus által elő­adott, Kodálytól megzenésí­tett Kölcsey vers buzdító sza­vai emléke égett: „Hass, al­koss, gyarapíts, s a haza fény­re derül...“ Minden tiszteletet és megbecsülést megérdemel­nek hát a falu új szakemberei, akik nem szégyeltek tanulni, ha kellett, a régiektől, s akik nem voltak res­tek maguk is tanítani. Meg kell azonban mondani, hogy még nem mindenütt becsülik eléggé őket, nem mindenütt értékelik teljes súlyával munkájukat. A kerekharaszti Béke termelőszövetkezet elnöke sze­rint „nem nagyon van szükség agronómusra“ — mert mint mondja, tudnak ők annyit. Később azonban ma­ga is elismeri, hogy sokat segít az agronómus a szö­vetkezet munkájában. Az atkári gépállomáson a fő- agronómus tagadja meg segítségét a kihelyezett agro- nómusoktól. Az egri városi tanács tavasz óta nem biztosított lakást Luzsi József agronőmusnak és Balun Jenő üzemgazdásznak. ... És sok más példa is bizonyítja, hogy nem min­denütt igyekeznek megfelelő élet- és munkalehető­séget biztosítani a hároméves mezőgazdaságfejlesztési terv élharcosainak: az agronómusoknak. De tarto­zunk azzal is az igazságnak, hogy néhány agronómus maga sem tesz meg mindent, hogy kivívja a nép be­csülését. Tóth András erdőtelki agronómus ki nem áll a panaszból, közben azonban nem ad megfelelő segítséget a Rákosi tsz tagjainak. Általános jelenség, hogy a falura került mezőgazdasági szakemberek jó- része, mit sem törődik az állattenyésztéssel. Az aba- sári Uj élet agronómusa például azt sem tudja, hogy hány tehene is van a szövetkezetnek. S ezek sem egyedülálló példák. »A mezőgazdaság fejlesztése egész népünk közös ügye“ — hogyne volna az — agronómusaink szá­mára. Dolgozzanak továbbra is becsülettel, odaadás­sal, segítsék — most télen például a szakoktatáson ke­resztül is — a falut, hogy eredménnyel valósíthassuk meg a mezőgazdaság fejlesztésének programmját. Nyújtsanak elsősorban a gabonatermelés fokozásá­ban, a tenyésztésben nagyarányú segítséget — ez most a legfontosabb feladat. De segítsék és támogassák a mezőgazdasági szakembereket párt- és állami szerve­ink is. Teremtsenek olyan élet- és munkafeltételeket számukra, melyek közepette teljes pompájában ki­virágozhat az agronómusok alkotó, teremtő kedve, hogy drága kenyerünkben testesüljön meg tudásuk, szakértelmük, fáradságos munkájuk. Az életszínvonal szakadatlan növeléséhez a felsó szervek és a dolgozó tömegek együttes erőfeszítése szükséges Molnár Erik elvtárs beszéde az egri választói nagygyűlésen Egerben a járási kultúrotthon nagyti mében sokszáiz dolgozó előtt tartott november 17-én választási nagygyűlést a városi népfront-bizottság. A választási nagygyűlésen Molnár Erik akadémikus, az MDP Központi Vezetőségének tagja, igazságügyminiszter mon­dott beszédet Beszéde e'ején ismertette azo­kat az eredményeket, melyeket népünk a felszabadulás óta el­telt tíz év alatt elért. Helyén­való lesz — mondtatta — ha mindenekelőtt visszatekintünk az elmúlt időkre, azokra az állapotokra, amelyek Magyar- országon még tíz évvel ezelőtt is uralkodtak. A választások — a számadás nap'ai. A párt. a kormány, a helyi vezetők, amikor a választók elé állanak, beszámolnak arról, hogy mit valósítottak meg azokból a ter­vekből, amelyek végrehajtásaival a nép megbízta őket. Be kell bizonyítaniok, hogy az ígéret, amit tettek, nem maradt üres szó, hogy dol­goztak és cselekedtek a nép érdekében. A szembeállítás megmutatja, hogy milyen roppant változá­sok mentek végbe Magyaror­szágon az elmúlt tíz év alatt. Annál is inkább helyénvaló ez, mert az emberek hajlanak arra, hogy megszokják a szabad éle­tet, a biztos keresetet, hajlanak arra, hogy elfelejtkezzenek az elmúlt rosszról, a rabságról, az éhezésről. Pedig tíz éve Heves megyében még 136 ezer ka- tasztrális holdnyi nagybirtok terpeszkedett, s 21.350 gazda­sági cseléd és mezőgazdasági munkás kínlódott, szinte telje­sen reménytelenül. De nem volt jobb a középparasztság hely­zete sem. A Kis Újság 1929 február 21-i száma megírta, hogy 10—15 holdas gazdáik fiai keresnek elhelyezkedést, mint gazdasági cselédek. Azóta a magyar élet gyöke­resen megváltozott. A csendőr- világ, az úriviláig letűnt. Ma mindenkinek, munkásnak, pa­rasztnak, értelmiséginek meg­van a tisztességes keresete, egészséges gyermeket neve! fel. E hatalmas eredményeket a párt vezetése alatt értük el. Pártunk erejét és sikerét annak köszönhette, hogy céljait a nép vágyaiból, a nép törekvéseiből merítette. Ebben volt pártunk, ebben van a kommunista pártok legyőzhetetlen ereje. A júniusi politika óta tovább emelkedett dolgozóink jóléte. Heves megyében például a bolti kiskereskedelmi forgalom az 1951. évihez képest már 1953- bari megkétszereződött. Hason­ló képet nutatnak az egri Tex- tilnágykereskedelmi Vállalat adatai is. Itt a forgalom 1950- tő! 1954 első feléhez viszonyít­va több mint kétszeresére emel­kedett. Világos azonban, hogy egye­dül & kormányintézkedések nem biztosíthatják az életszínvonal állandó emelkedését. A mi né­pünk nem várhat égi mannák­ra, nem várhat csodáikat a kor­mánytól A kormány nem ren­delkezik olyan csodatevő erővel, amely a dblgozókat minden erő­feszítéstől mentesítené és lehe­tővé tenné, hogy ölhetett kéz­zel várják életszínvonaluknak további javulását. A júniusi kormányprogramul végrehajtá­sához. az életszínvonal szaka­datlan növeléséhez a felső szervek és a dolgozó tömegek együttes erőfeszí­tése szükséges, az. hogy a dolgozó tömegek sa iáit munkájukkal váiítsák va­lósággá'. a kormáhoprogra-m és a kormányjn'ézkedések ál­tal megnyitott lehetőségeket. Ha tehát mindig többet aka­runk fogyasztani, úgy mindig többet is kell termelni. Csak azt a többletet fogyasz'.hatjuk el, amit többletként meg is ter­melünk. A többtermelés pedig a dolgozók, a munkások és pa­rasztok feladata. Helyettük ezt senki el nem végezheti. Mindenkinek meg kell ’ érte­nie, hogy jóléte saját munkáján múlik, hogy a folyton növekvő népjólét kulcsát minden dolgozó sa­ját zsebében hordja. Molnár Erik elvtárs a to­vábbiakban a munkásosztály és a parasztság kapcsolatáról, egységéről beszélt, hangsúlyoz­va ezek egymásra utaltságát. Majd a tanácsokról beszélve így folytatta: — Van olyan né­zet, hogy a tanácsok alá van­nak rendelve a népfront-bizott­ságoknak. lit tiszta vizet kell önleni a pohárba. A tanácsok államhatalmi szervek, a nép­front-bizottságok társadalmi szervek. Ebből következik, a népfront-bizottságok nem irányíthatják az államhatal­mi szervek munkáját, nem avatkozhatnak bele tehát a tanácsok munkájába. A népfront feladata először ií a helyes kezdeményezés, vigyen egészséges gondolatokat a ta­nácsok elé, s ha «. kezdleménye* (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents