Népújság, 1954. november (87-94. szám)

1954-11-04 / 87. szám

X. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM. '£ra 5Q fillér 1954 NOVEMBER 4. CSÜTÖRTÖK. A KÓRHÁZAK DOLGOZÓIHOZ Hatalmas utat tett meg a mi hazánkban is az emberi test gyógyításának tiszteletreméltó tudománya. Különö­sen nagy és ugrásszerű a fejlődés, ha felszabadulásunk­tól számítva vizsgáljuk orvostudományunk honi előreha­ladását. Mi. hevesmegyeiek büszkén vallhatjuk, hogy e fej­lődés fáklyavivői közül — ismerten, vagy kevésbbé is­merten — számosán élnek és dolgoznak a mi megyénk­ben is; büszkén vallhatjuk, hogy Heves megye orvosai, egészségügyi dolgozói, a megye „gyógyító nagyüzemei“, a kórházak számottevő sikereket értek el a népegészségügy védelme kiterjesztésében. Messze földre eljutott a mátraházi tüdő«zanatórium pavlovi elveken felépülő, felbecsülhetetlen értékű munká­jának híre, százaknak és százaknak adta vissza életét, egészségét a kékestetői szanatórium nagyszerű gyógyító kara. Mátraházán és Egerben mind gyakoribbá válnak a tüdősebészeti műtétek, s éppen az egri kórházban vették tervbe a szovjet tapasztalatok segítségével Szegeden és Budapesten már oly nagy sikerrel alkalmazott, merészen újszerű és eredményes szívsebészeti műtéteket. Egyre nagyobb, felelősségteljesebb, s éppen ezért szebb feladatokkal kell megbirkóznia a kórházak dolgozóinak, hiszen az SZTK-ban biztosítottak száma az elmúlt tíz esztendő alatt négyszeresére emel­kedett. S hogy ezt a hatalmas és megtisztelő feladatot becsülettel látják el kórházaink dolgozói, orvosok, ápolók, s a többiek, arra egyetlen statisztikai adat nyújt minden­nél ékesebb elismerést: 1945-től 1953-ig az ezer lakosra eső halálozási arányszám hat százalékkal, a csecsemőhalálozási arányszám kereken tiz százalékkal csök­kent. És ebben a körzeti, üzemi, falusi orvosok áldozat­kész munkája mellett, jelentős szerepe van kórházhálóza­tunknak is. Semmiképpen sem tekinthető véletlennek tehát, hogy nálunk különös megbecsülésben van része az orvos­nak, aki legdrágább kincsünket, szeretteink és a magunk életét, egészségét védi, aki naponta százszor indul csatáz­ni a halállal, s aki százszor és ezerszer győzedelmeskedik felette. Nem véletlen tehát, hogy ma már úgy tekintenek a kórházra falun és városon egyaránt, mint arra a helyre, ahová bátran és őszintén viheti mindenki a baját, mert nemcsak meghallgatásra, de orvoslásra is talál. A múlt -ködébe tűntek a kórházakról szőtt, nem egyszer — saj­nos •— reális alapok om nyugvó szomorú legenuák. Népi államunk kórházai többé nem az emberi test foltozásának szegényes műhelyei, ahol a bátrabb és őszintébb orvos az uralkodó osztály farizeus, de merev acélfalába ütközött — hanem a nép kórházai, az egészségvédelem, az orvostudo­mány fejethajtató fellegvárai. Népünk tehát bízik a kórháziak orvosaiban, dolgozói­ban s e bizalomért cserébe csak azt kéri, hogy kísérletez­zenek merészen az újjal, viszonozzák a nép szeretetét még lelkiismeretesebb, .aég alaposabb munkával; szánjanak szembe a maradi, a haladást fékező, áltudományos elmé­letekkel; merítsenek bőven a szovjet, a haladó orvostudo­mány kimeríthetetlen kincsestárából. Nem Is kevés ez a kérelem, de kielégítésében, mint eddig, úgy ezután sem állnak egyedül az egészség védel­mezői: mögöttük állt és áll a Párt, támogatja őket a nép állama. Az a tény, hogy napról napra emelkedik a megye orvosainak száma, már magábanvéve lehetővé teszi, hogy alaposabbá, gondosabbá váljon egy-egy orvos munkája. A hevesi szülőotthon mellett új 15 ágyas szülőotthon kezdi meg a közeljövőben, régen várt munkáját Hatvanban. Ez­zel jelentősen csökken majd a gyöngyösi kórház zsúfolt­sága is — bővül az cjgri kórház gyermekosztálya Î3. Szak­mai továbbképző tanfolyamok, vitaelőadások teszik pezs­gővé, elevenné a megye orvosainak tudományos életét. Tudunk azonban arról is, hogy számos olyan problé­mával küzdenek kórházaink, melyek fékezik az elmélyült munkát. Egyes felsőbb szervek helyesnek aligha nevez­hető merevsége miatt például a szülészeti osztályokon ke­vés a létszám — általában káderhiánnyal küz­denek a megye kórházai. Különösen érvényes ez a két egri kórházra, melyet következetesen egy kórház­nak tekintenek az Illetékes szervek, s a létszámot is így állapították meg. Sok a panasz még orvosaink, de a szak­képzett ápolónők részéről is, hogy még mindig felduz­zasztott az adminisztrációs munka, s például egyetlen, a betegnek adott aszpirint, vagy négy helyen kell „átvezet­ni“. Különösen sok adminisztáeióe munka szakad az al­orvosok nyakába, s ez bizonyos mértékig visszaveti tudo­mányos fejlődésüket is. Mindennapos problémák ezek, melyeken segíteniük kell a felsőbb szerveknek, nem egy­szerűen csak az orvosért, hanem a népért. Történtek hibák azonban a kórházi dolgozók, orvosok, ápolók részéről is. Feltétlenül közrejátszik ebben, hogy nagy a tömeg a rendeléseken, türelmetlenek, idegesek az emberek, g ilyenkor előfordul, hogy nem a legalaposabb a vizsgálat, nem a legtürelmesebb az orvos, vagy az ápolónő hangja. Ezeken közös szándékkal és akarattal, a beteg és gyógyítója együttesen, könnyen segíthet. Van azonban oiyan jelenség is — s ezt sajnálattal kell megállapítani — hogy új és nagyszerű, fiatal orvosgenerációnk egyik-másik tagja megfeledkezik az orvosi etikáról, s mivel dolgozó népünk jóvoltából talán túl könnyű is volt útja a meg­tisztelő diplomáig, túl könnyű úton akar járni a továbbiak­ban Is. A kórházak párt- és DISZ-szervezeteinek körül­tekintőbben és megértőbben, de mindenkor kritikus szem­mel kell foglalkozni az egészségügy ifjú szakemberei­vel. A babonák, a kuruzslás zavaros világából hosszú utat tett meg napjainkig az orvostudomány. E hosszú út mér­földkövei azok a betegségek, amelyek még néhány évvel ezelőtt is halált jelentettek, s ma gyógyíthatók — pom­pázó virágai pedig a meggyógyított, egészséges emberek ezrei. Szaporodjanak tovább a mérföldkövek, viruljanak még szebben, s még többen ezek a virágok — kórházaink dolgozóinak áldozatos munkáját szíwel-lélekkel becsüli és támogatja dolgozó népünk. Orvosaink gondos vizsgálattal előzik meg gyermekeink megbetege­dését. Céljuk : a betegséget még csírájában elfojtani, hogy minél kevesebb beteg legyen. ★ ★ ★ Három nappal a nagy ünnep előtt Forradalmi műszak a Hatvani Cukorgyárban A Hatvani Cukorgyár dolgo­zói, akik nemrég kezdtek hozzá a cukorrépa feldolgo­zásához, november 1-től 10-ig tartó forradalmi műszak szer­vezésével ünnepelik novem­ber 7-ét. Vállalták, hogy a forradalmi dekádban napon­ként túlteljesítik 207 vagonos feldolgozási normájukat, a cu­korveszteséget öt százalék alá, az egy mázsa répa feldolgozá­sához szükséges gőzmennyi­séget pedig két kilogrammal csökkentik. Azt is vállalták, hogy cukorraktározási tervü­ket is túlteljesítik. A műszak első napján máris szép eredményekkel büszkél­kedhetnek a gyár dolgozói. Kedd reggelig a 207 vagon he­lyett 231 vagon répát dolgoz­tak fel és ebből 27 vagon cukrot állítottak elő. Ez a szép teljesítmény az év csúcseredményének mondható. Ugyanezen a napon 751 mázsa száraz répaszeletet indítottak útnak a termelőszövetkezetek­be. állami gazdaságokba. A cukorveszteség csökkenté- uéhía a Horváth-műszak dol­gozói járnak az élen. A répa- feldolgozásban pedig a Kőmű­ves-műszak a legjobb. Mun­kájuk sikerét bizonyítja az is, hogy nyolc óra alatt 81 vagon répát dolgoztak fel. A forra­dalmi műszak kezdeti sike­rein felbuzdulva, az üzem dol­gozói még tovább akarják fo­kozni teljesítményüket. Jel­szavuk: Adjunk több és jobb cukrot dolgozóink asztalára. Októberben 112 új belépővel gyarapodtok termelőszövetkezeteink Megyénk termelőszövetke­zeteinek többsége az idén is gazdag eredményekkel zárja az évet. A jól dolgozó tsz-ek munkáját, jövedelmét élénk figyelemmel kísérik az egyé­nileg dolgozó parasztok is. Október hónapban 112 egyéni gazda kérte felvételét a tsz- ekbe. Az új belépők között több mint hatvanan olyanok is vannak, akik az elmúlt év őszén kiléptek, de most újra kérték felvételüket. A kiskörei Dózsa tsz-be tizenöt, a mezőtár- kányi Győzelem tsz-be tizen­két olyan család írta alá a be­lépési nyilatkozatát, akiket az idei gazdag jövedelem győzött meg a közös gazdálkodás elő­nyéről. Mi újság az ásványbányákban? Szeptember hónapban még két ásványbánya vállalat mű­ködött megyénkben: a mátrai és a bükkhegységi. Október 1-én az egri Bükkhegységi Ás­ványbánya Vállalat megszűnt, mint önálló vállalat és egye­sült a gyöngyösi Mátrai Ás­ványbánya Vállalattal. Az egri üzemek egész évben lemarad­tak tervük teljesítésében és már több száz tonna fehér mészkővel és egyéb hasznos ásvánnyal tartoznak álla­munknak. Október hónapban az egriek miatt az egész vál­lalat teljesítménye csökkent, pedig a Mátrai Ásványbánya régi üzemei most is becsület­tel helytálltak. Pénteken reg­gelig a terméskőbánya 8000 fo­rint, a levarcitbánya pedig 6000 forint értékű ásvánnyal szár­nyalta túl előirányzatát. Meg­álltak helyüket az Őrlőmű dol­gozói is, akik október 1-től 29 reggelig 22.000 forint ér­tékű őrleménnyel adtak többet előírt tervüknél. Az egri üzem­egységek szervezetlen munká­ja a Mátrai Ásványbánya Vál­lalat többi üzemegységének ki­váló teljesítményét 90 száza­lékra vetette vissza. Megkezdték a közszükségleti cikkek gyártását az Egri Lakatosárugyárban Az Egri Lakatosárugyár dol­gozói a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 37. év­fordulójának ünnepére tettek felajánlásokat a nagy ün­nep elótt. A munkaverseny október 16-án kezdődött, s a felajánlások nagyrésze a tízperces mozgalom, az ön­költségcsökkentés és a mi­nőségi munka betartására szólt. Az első napok kimagas­ló eredményei közé tartozik: Buttinger László 191. Melczer Erzsébet 156. és Vinczepapp Sándorné 152 százalékos telje­sítménye. Az üzem megkezdte a közszükségleti cikkek gyár­tását és az első napokban máris többszáz füstcsövet gyártott a lakosság rendelke­zésére. Jelentés a boconádi gépállomásról Megyénk gépállomásainak leg­jobbjai közé tartozik a boconádi gépállomás. Traktoristái a no­vember 7-i felajánlásaik teljesí­tésével harcolnak éves terveik teljesítéséért. A gépáll lom áts 14.290 normálholdas éves tervét idáig már 86 százalékban teljesí­tette, ami azt jelenti, hogy. több mint 12.200 normálholidon vé­gezték el munkájukat. Az őszi tatajrnunkák elvégzésében 86 százaléknál tartanak. A gépállomás legjobb trakto­rosa, Hegedűs Szilárd, már 140 százalékra teljesítette őszi ter­vét: 125 normálhatd helyett már a 175-ik nortnálhold feíszántá- sát végzi. Hasonlóképpen dicsé­rettel lehet bes|élni Pataki Jó­zsef traktoros munkájáról is, aki ezidái'g már 113 százalékra tel­jesítette őszi tervét. A brigádok közül Kelemen Géza DISZ- brigádja a legjobb őszi tervének 62.3 százalékos teljesítésével. Ünnepi műszak kezdődött a dohánygyárban is Az Egri Dohánygyár dolgo­zói szintén ünnepi műszakkal akarják feledhetetlenné tenni november 7-ét. A szivarelőké­szítési osztály dolgozói java­solták. hogy tartsanak az üzemben ünnepi műszakot. Az osztály dolgozóinak javaslatát özv. Kelemen Józsefné szak- szervezeti bizalmi tolmácsolta. A felhívást mindenhol öröm­mel fogadták. Mint a futótűz, úgy terjedt végig a hír minden üzemrészben, s mindenhonnan jelentették: Örömmel csatla­kozunk a felhíváshoz és elfo­gadjuk a szivarelőkészítő osz­tály által javasolt verseny- szempontokat. Ezek a követ­kezők: Az osztály az anyagtakaré- kosság fokozásával is előse­gíti az önköltségcsökkentést, a technológiai utasítások pontos betartásával pedig biztosítja a jó minőséget. A tisztaságért a „dohányt ne taposs a földön“ jelszóval indult a kezdeménye­zés. Az ünnepi műszakban min­den dolgozó munkájának leg­javát adja, hogy ezzel biztosít­hassák a műszak sikerét. A pélyi Rákosi tsz lett a győztes az őszi vetési versenyben A hevesi járás mezőgazda- sági dolgozói is méltóképpen ün­nepelik a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 37. évfor­dulóját s a tanácsválasztást. A járás termelőszövetkezetei a nagy ünnep tiszteletére verse­nyeznek az őszi szántások, veté­sek és betakarítások mielőbbi befejezéséért. A nemes vetélker désből a pélyi Rákosi tsz ke­rült ki győztesen, mert október 30-i határidő helyett már októ­ber 19-re befejezte őszi mun­káit. Szép tervek, értékes javaslatok az összevont taggyűlésen A Bélapátfalvai Cementgyár kommunistái összevont tag­gyűlésen beszéltek az önkölt­ségcsökkentés és az anyag­takarékosság jelentőségéről. Megvitatták, hogy a Központi Vezetőség legutóbbi határoza­tának megfelelően, mit tudná­nak tenni az olcsóbb, takaré­kosabb termelésért. A taggyű­lés határozatot hozott, mely­nek megvalósítása majd nagy­ban segíti a cementgyár jó munkáját. A határozat a többi között azt tartalmazza, hogy a vállalat területén elfekvő régi szénkészlet összetakarításával hatvan vagon szenet tudnak megmenteni. Ez segít a jelen­legi szénhiányon, s értékben is mintegy 120 ezer forintot je­lent. A határozat arról is be­szél, hogy a jövőben csak auy­nyi kohósalakot kell egyszerre rendelni, amennyi az üzemel­tetéshez elegendő. Ezáltal csök­kentik a kocsiálláspénzt. A meglévő kohósalakot a klinker hőerejével is megszárítják, ez naponta a vállalatnak 20 ezer forint megtakarítást jelent és kilenc ember munkáját szaba­dítja fel. A vállalat területén elfekvő anyag összegyűjtésével körülbelül egymillió forintos értéket lehet megmenteni és a fel nem használható anyago­kat átadják más vállalatok­nak. A taggyűlésen még több ér­tékes javaslat hangzott el, szép tervek születtek, melyeknek megvalósítása a cementgyár kommunistáinak és minden dolgozójának legfőbb feladatai tfíLAS PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÉPÚJSÁG AZMPP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents