Népújság, 1954. szeptember (69-77. szám)

1954-09-30 / 77. szám

î!?54 szeptember 30. csütörtök. 5 NÉPÚJSÁG Emberséges bánásmód mellé okos szót is a recski tanácsnál HAT ESZTENDŐVEL ez­előtt, 1948-ban 2400 lelket számlált a Mátra* hátánál meg­húzódó kis falu, Recsk. A mostani, korántsem hivatalas és pontos, de mindenesetre inkább szerény, mint túlzó szá­mítások szerint a falu Útikéi­nak száma meghaladja az 5000-et, Recsk nagyközséggé fejlődött, üj üzenlek, bányák nyíltak meg a község terüle­tén, a közeli vidék feilődő ipa­ra is itt telepítette le a „be­vándorlókat“ — egyszóval két falu lett egy helyén fél évti­zed alatt. Ennyi „új" ember életének, sorsának igazgatása nem kis dolog. Különösen akkor nem, ha tudjuk, hogy a lélekszám felduzzadása az utóbbi évek­re esett, szinte egyik napról a másikra történt. A községi ta­nácsnak nem volt és nincs is könnyű dolga a ma is fejlődő falu életének irányításában. Ahol csak parasztok élnek, ott a mezőgazdaság a fő munka- területe a tanácsnak, ahol bá­nya van, ott az, ahol építő­ipar. hát akkor az. De ahol ebből mind van, sőt jut ide nagyüzemi munkás is, kisipa­ros is: egy faluban tíz fajta számottevő társadalmi réteg, hát ha valahol — itt aztán be­csületes következetes és hozzá­értő munkára van szükség. A RECSKI TANÁCS ezen az úton lépeget, s a legjobb fegyvert használja — hogy menjenek is a tanácshoz, és higyjenék is neki: — igyek­szik megkövetelni a törvényt, (bár itt még a leggyengébb) és igyekszik megvalósítani mindazt, amit jogosan kér a falu. Meg lehet számolni, három olyan jó kút van Recsken, amelyben iható a víz. Itt, a Mátra közvetlen közelében, a bővizű forrásoktól nem messze, a talajszerkezet miatt ihatat­lan a kútvíz. Joggal kértek hát kutat a recskiek, s helye­sen tette a tanács, hogy se­gített rajta: a piactéren új ku­tat fúrtak. Rendbehozták és bővítették az úgynevezett cse- vice kutat is. A nyári emlékezetes felhő- szakadás több hidat sodort el ebben a faluban is. Most épüli fel nemrég egy új híd — ezt is a tanácsülés kérte, sa ta­nács intézte el a falu megelé­gedésére. De segített a tanács Hangácsi Antalnak, Gál Jó­zsefnek is, hogy megkapják t? államtól jogos pénzüket. A dolgozó parasztok egyre őszin­tébb szívvel, egyre nagyobb bizalommal fordulnak a ta­nácshoz, amely segít jogos sé­relmük orvoslásában, helyet­tük is harcol igazságukért. A tanács és a tömegek ja­vuló kapcsolata — talán ez is egyik oka, hogy Bódi b János 150, Borsos Ferenc ötholdas 200 forint békekölcsönt jegy­zett. hogy az üzemben dolgo­zókon kívül hétfőig 60-an je­gyeztek kölcsönt a községben, hogy a száraz idő ellenére megindult, s egyre gyorsabb ütemben folyik az őszi mun­ka. Bódi b János, Borsos Fe­renc például nemcsak jegyzé­sükkel, de példás őszi munká­jukkal is segítik a dolgozó nép államát. VALÓ IGAZ, hogy Recsicen sok családból dolgoznak üzem­ben, akik már ott jegyeztek; — de mégis kevés az eddigi falusi jegyzés. Való igaz, hogy meggyorsult az őszi munka, de nem eléggé, különösen az őszi mélyszántásban, s az őszi begyűjtésben van lemaradás. Szükséges, hogy a segítésen túl, a tanács megtalálja azokat a szavakat, azokat az érveket is, amelyek megértetik a dol­gozó parasztokkal kötelezett­ségeik végrehajtásának jelen­tőségét, amelyek jobb jegyzés­re, jobb munkára serkentik a falubelieket. Az a panasz, hogy járda kellene... De bizony nem na­gyon tudják a faluban, hogy a jegyzett, s befizetett összeg 25 százaléka ott marad a köz­ségben, s lehetne belőle akár járdát is építeni. Aki jegyez, az jóformán „maga elé jegyzi“ a járdát. ;. Arról sem esett sok szó a t anács-népnevelők beszélgetéseiben, hogy — mint Zám András VB-titkár pana­szolja tréfásan — nem győzik már az építési engedélyek jegyzőkönyvét készíteni; na­ponta öt-hat kérelem fut be a tanácshoz. A kormánypro­gramra óta 30 új ház épült a községben, most van építés alatt további 17 új ház — ál­lami kölcsönnel. Világos, igaz érvek ezek. sak használni kell őket. Ha a tanács meghallgatja a dolgozó parasztok, a falu lakóinak pa­naszait, és segít bennük, akkor a falu is meghallgatja a ta­nács szavát, s segít amiben kell, amire kéri őt a tanácson keresztül az állam. Embersé­ges bánásmód mellé, emberi okos szó is: ezzel a kettővel még többre viheti a recski ta­nács. Eredményes harc a pazarlás ellen a Selypi Cementgyárban Az önköltség csökkentésének nálunk legfontosabb eszköze, az anyaggal való takarékoskodás ■— a pazarlás megszüntetése. (Gerő elvtárs az MDP III. párt- kongresszusán elhangzott felszó­lalásából.) (Tudósítónktól) Nem véletlen, hogy pártunk az új szakaszban alapvető fel­adatként felölte meg az önkölt­ségcsökkentést, a pazarlásel­leni fokozottabb harcot. Nincs népgazdaságunknak olyan ága, ahol ne lehetne az önköltséget csökkenteni és takarékoskodni. Természetesen a pazarlás elle­ni harc nem könnyű dolog. Ala­pos felvilágosító munkára, kommunista példamutatásra van ehhez szükség. Szükséges, hogy a pártszervezetek kommu­nistái tettekkel agitáljanak és ezzel győzzék meg dolgozótár­saikat a takarékosság jelentősé­géről és arról, hogy a pazarlás bűn népgazdaságunk ellen, bűn önmagunk ellen. A pazarlás elleni harc, a kommunista példamutatás szép megnyilvánulásait tapasztal­hattuk a Selypi Cementgyár­ban. Az üzem szénfelhasználá­sa klinkerégetésnél 70—75 százalékú« volt, ami igen ma­gas. A hőfokot az égetők talá­lomra állapították meg és eszerint adagolták a szenet. Né­hány héttel ezelőtt a kemencék­re pirómétereket szereltek fel és így a kemencéket egyenletes hőfokon tudják tartani, a napi szénmegtakarítás pedig két és fél vagon. A Duomonex-füstgáz- elvezető készülék felszerelésé­vel pedig újabb fél vagon sze­net takarítottak megí Nem működött jói a TI. kő­szárító. A klinker nem száradt ki eléggé és ez hátráltatta a termelés menetét. Hosszabb hu­zavona után a minisztérium adott 50 ezer forintot új előtü­zelő építésére. Ötvenezer fo­rint sok pénz, ebből még meg­takarítani is lehet valamit. Er­re gondolt Leffelholcz István főmérnök elvtárs, az előtüzelő megépítésének tervezésénél Javasolta, hogy ne bontsák te az ülepítő kamrát, hanem azt ala­kítsák át. Ezzel pénzt, munkát és anyagot takarítanak meg. ügy i9 lett. Az eredmény: ki­váló tüzelőkamra és 32 ezer fo­rint megtakarítás. Szép eredményeket érnek el a takarékosságban a lakatosmű­hely dolgozói is. Itt már bevált szokássá lett, hogy ha új mun­kát kapnak, akkor először az anyagraktár helyett, a gyár ócs­kavas telepére mennek és ott kiválogatják a munkához fel­használható hulladékanyagot, így cselekedtek akkor is, ami­kor a szénörlő malom robbanás elleni csővezetékét kellett meg­építeni. A műhely dolgozói a nyolc méter vastag csővezeté­ket teljesen használt hulladék- anyagból készítették el. Ugyan­csak ilyen anyagból készítették el a vasúti síneken keresztül a csillék átiáróit. A fiatalok is résztvesznek a pazarlás elleni harcban. Moldvai Ferenc és Gyuráki Gyula DISZ-tagok ösz- szegyüjtötték a gyár területén lévő vashulladékot, olajos ron­gyot, eldobott, de még használ­ható gőzgép köteleket. A papír­zsákoknál adódó öt százalékos setejtet, egy százalékra csök­kentették azzal, hogy a csoma­golás előtt megszárítják a ned­ves és nyirkos zsákokat. Tapasztalható azonban még jelentős pazarlás is a Selypi Cementgyárban: 800 lóerős gőz­gép üzemeltetése. Ehhez napon­ta három vagon szén és 21 em­ber munkája szükséges. Az üzem azonban csak 300 lóerőt tud kihasználni a nagy gőzgép­ből. Az üzemvezetőség már többször kérte az építésügyi minisztériumot, hogy engedé­lyezzen naponta 100 kilowatt óra árammal többet és akkor el tudják kerülni a gőzgép drága üzemeltetését. Ez naponta há­rom vagon szén és 15 ember munkáját takarítaná meg. A 100 kilowatt ó'-a áram ára 1500 forint, ellenben a három vagon szén ára és a 15 dolgozó mun­kabére körülbelül 6500 forint. Ebből meg lehet állapítani, hogy a minisztérium vállvono- gatása bizony drága. A gyár dolgozói szeretnék, hogy ha a minisztérium már nem takaré­koskodik, legalább őket ne aka­dályoznák a takarékosságban. A gyár műszaki dolgozói azért nem várják a sült galambot. Felülvizsgálták az üzem ener­giafelhasználását és az áram helyes kihasználásával, «elosz­tásával igyekeznek takarékos­kodni. Szűcs Antal energetikus és Leffelholcz főmérnök felül­vizsgálták a motorokat és a ki­sebb teljesítményűeket ál­lítottak oda, ahová az is meg­felel. Nem soroltuk fel mindazokat az eredményeket, amelyeket a gyár dolgozói a pazarlás elleni harcban elértek. Mégis e pár példa is azt bizonyítja, hogy lehet és kell is harcolni a ta- karékossáigért. Meg kell .álla­pítani azonban, hogy hiányos­ságok is vannak a Selypi Ce­mentgyárban. Elsősorban az, hogy csak a műszaki vezetőség foglalkozik szervezett formá­ban a takarékossággal. Sem a pártszervezet, sem a szakszer­vezet nem foglalkozik vele meg­felelően, csak éppen beszélnek róla. Nem csökkenti egyik szer­vezet felelősségét ’ rz a tény sem, hogy vezetőségük alig egy hónapja alakult újjá. A szak- szervezetnek több gondot kell fordítani a versenynyilvános­ságra is. A klinkerégetők ver­senyben vannak, de versenyü­ket senki sem kíséri figyelem­mel, nem értékelik, hogy me­lyik égető tüzel gazdaságosab­ban és eredményesebben. A népnevelők számítsák ki a hullad'ékanyag felhasználásá­val elért megtakarítás össze­gét, számítsák ki azt is, hogy mit lehetne ebből építeni és ez­zel érveljenek. Népszerűsítsék a pazarlás elleni harc legjobb­jait. Biztos, hogy ezeknek a módszereknek az alkalmazása elősegíti azt, hogy a Selypi Ce­mentgyárban a takarékosság ne csak 10—15 dolgozó, hanem a gyár egész kollektívájának szív­ügyévé váljon. Sárközi Miklós Gyorssbban takarítsuk be terményeinket! Bár az időjárás kedvező, az őszi munkákban mégis nagy lemaradás mutatkozik. Me­gyénkben a kukorica-, naprafor­gó. sőt a burgonyaszedés is nagyon lassan halad. Addig pedig a szántással és vetéssel nem végezhetünk, a mag nem kerülhet a földbe, amíg onnan az előző év terményeit nem ta­karítjuk be. Erre kell gondol Klók a termelőszövetkezeteknek, da az egyénileg dolgozóknak pv.iv,l VUOUII ----­A kukoricaszár behordását egész megyénkben 551 katasz- trális holdról (10.8 százalék) végezték el. Ezért a vetésben is elmaradtunk. őszibúzából 290, rozsból 511 és ősziárpából 569 katasztrális holdat végez­tünk. Sorsolósí tanácsadás Karácsondon Karácsond községben az el­múlt napokban a járási taka­rékpénztár fiókja Korcsog Im­rémé járási szervező előadásá­val sorsolási tanácsadást ren­dezett. Korcsog Imréné átnézte a karácsondi dolgozó parasz­tok kötvényeit, hogy nem húz­ták-e már ki kisebb-nagyobb nyereménnyel az elmúlt sor­solások alkalmával. Az első nyerő Poprádi Gá­bor tanácsdolgozó volt, de Ka­rácsond községben többen is nyertek. Hangulatos jó sorsolási ta­nácsadást a karácsondi dolgo­zók fogadalma zárta be, mely­ben megígérték, thogy az Ötö­dik Békekölcsön jegyzésekor is példát mutatnak. Kiss Sándor VB-elnök, Karácsond Télre készül a hatvani vasútállomás (Tudósítónktól) Amikor néhány hónappal ez­előtt a Szabad Nép hasábjain megjelent Gerő elvtársnak a télre való felkészülésre mozgó­sító cikke, az első pillanatban kissé korainak találtuk. Csak a cikk figyelmes olvasása és tanulmányozása után győződ­tünk meg arról, hogy bizony már a nyár folyamán fel kell készülni a télre, ha nem akar­juk, hogy újabb meglepetések érjenek, A tavalyi tapasztalatok min­den elméleti tanácsnál beszé­desebben mutatták, hogy hol és mit kell javítani, hogy a téli forgalom zavartalan le­gyen. A hóakadályok, a hófú­vások tavaly sok helyen na­pokig gátolták a személy- és teherforgalom normális lebo­nyolítását. Különösen Tarna- szentmiklós állomáson, Pusz­tamonostor és Jászboldogháza közötti vonalainkon végeztek pályafenntartási és állomási dolgozóink hősies munkát a hótorlaszok eltakarításával. A hóakadályok elkerülése és csökkentése végett a hatvani pályafenntartási főnökség most ezeken a területeken hó­védő műveket épít. Folyamatosan felülvizsgál­ják a vízállomásokat a víz­szolgáltató berendezések fagy- talanítása miatt. Az állomáso­kon lévő kitérők víztelenítése is folyamatban van. Aí e!mu!t télül az úgynevezett .elsöteles“ fiatal dolgozók, kü­lönösen mozdonyvezetők, a hiányos oktatás és gyakorlat miatt nem tudtak megbirkózni a kemény idővel. Az idei télre már sokkal jobban felkészítik oktató tisztjeink a dolgozókat. Az állomáson Bakó János, Tel­ler Sándor, a vontatásnál Má­nyi János, a pályafenntartás­nál Juhász Kálmán oktató tisztek naponta elméleti és gyakorlati oktatást tartanak a téli munkáról. Maguk az idő­sebb dolgozók is segítséget nyújtanak fiatalabb társaik­nak. Minden fiatal, elsöteles mozdonyvezetőt egy-egy gya­korlottabb, tapasztaltabb moz­donyvezető patronál. Fekete József és Tajti József utazó mozdonyvezető és fűtő ebben az évben is vállalta, hogy fá­radságot nem kímélve átadja tapasztalatait a kezdőknek. A tűiül.i íál tapasztalatai be­bizonyították, hogy az időjárás megpróbáltatásai közepette is jobban, könnyebben ment a munka ott, ahol gondoskodtak a dolgozók védelméről. Ezért a technikai felkészülés mellett igen nagy gondot kell fordí­tani a munkavédelem és a jó munkakörülmények biztosítá­sára. Fontos a szolgálati he­lyek kályháinak, kéményei­nek, az orvosi rendelő, a váró- helyiség, az oktatóterem fűté­sének rendbehozása. A rende­zőpályaudvaron lévő laktanya zuhanyozója motorhiba miatt nem működött. Ma már ez is tökéletes. Folyamatban van a munkahelyek ablakainak, aj­tóinak javítása. Megoldásra váró probléma még a vonatkí­sérő dolgozók melegdő helyé­ről való gondoskodás, amely helyiség hiányában eddig még nem nyert végleges megoldást. Az emberről való gondoskodás nem csupán a vasutas* dolgo­zók védelmét jelenti, hanem az utazóközönségét is. Nagyobb gondot fordítunk az embersé­ges, kulturált utazás bizosítá- sára. A fűtőház dolgozói még a hideg idő beállta előtt gon­doskodnak a hozzájuk tartozó i személyvonatok ajtajainak, ablakainak, fűtő- és világító- berendezéseinek javításáról. Az elmúlt téli forgalomban a hiányos felkészülés és gyak­ran a mostoha gondoskodás el­lenére is, a munkahőstettek ezrei születtek a vasúton. A téli forgalomra való időbeni felkészüléssel, a dolgozók munka- és egészségvédelmi kö­vetelményeinek fokozottabb kielégítésével mindiobban - míthatunk dolgozóink hel. ’ lására. Pogonyl Lajosa Folyamatosan ellátják a mezőgazdasági üzemek dolgozóit téli védőöltözettel A mezőgazdasági üzemekben mindenütt folyik a téli védőru­hák kiosztása. Eddig 19.500 da­rab vattakabátot, 17.000 vatta­nadrágot, 15.000 munkaruhát, 35.000 gyapjúíakarót, 40.000 me­legsapkát és 45.000 melegkesz­tyűt juttattak a központi ra rak az állami gazdaságokba gépállomásokra. A használt ici» holmik kijavítása is megkezdő­dött. Erre a célra 10 millió fo­rintot fordítanak. Két ház és akik benne laknak... A Füzesabonyba vezető országút mentén, " közvetlenül Pusztaszikszó után, új falu épül, vagy ha értvén úgy tetszik, Abony nyúj­togatja fiatalodó testét egyre messzebb, túl a falut jelző táblán Néhány évvel ezelőtt a táb­la és a község között még jót gyalogolhatott az ember, most megfordítva: ■ a tábláig kell gyalogolni — az új faluvégtől. És ez valóban „új“: félig vakolt, vagy már majdnem kész családiházak váltakoznak, a már felépült ott­honokkal meg vályograkásokkal, melyek ar­ra figyelmeztetnek, hogy ideje lenne már odébb vinni a falut jelző táblát. Három vakító fehérre meszelt ház kacsint­om az országútra. Kettő belőle a Major csa­ládé, már mint Major Istváné és vejéé, Bandi Béláé. A két fehérre meszelt ház még nem kész, az utolsóelőtti simításokat végzik a jövendő tulajdonosok. Major homokot tere­get, hogy megszáradjon a padló alá, Bandiék- nál a szobát meszelik az asszonyok. Vidáman megy a munka, nagy megelégedettséggel, de hisz ez érthető is. Majorék harmincéves „háza- zasok, de. csak most lesznek valóban „háza­sok“ — hát ezért a vígság. Bandi Béla meg éppen október 6-án lesz három esztendeje, hogy bekötötte a Major lány fejét, s máris sa­ját házukba költöznek. Érthető tehát itt is a megelégedettség. A család, Majomé kivételével, az álla­mi gazdaságban dolgozik. Major István, meg a fia géppel, szerszámmal bánik, leánya, meg a veje a tollszárral. Most évpen szabadságon vannak, a fiú kivételével, hogy gyorsan "el­készüljön a két ház. Az ötvenes forma Major leteszi a vödröt * egy pillanatra. Sürget ugyan a munka, de az öröm csak úgy igazán öröm, ha más is tud róla. — Cselédember?... hogyan is építhetett volna házat, még ha lett is volna rávaló — magyarázza. Máma itt, holnap ott, mint a vándormadarak jártuk a cselédlakásokat az asszonnyal. Majd negyedszázadig. No, de most végre megépült, állami kölcsönnel — csillan fel a szeme — harmincévi házasság után. — . ..Ez lesz a nappali szoba... ott meg a háló.., onnan nyílik a fürdőszoba — muto­gatja nagy serényen. Közben Majomé a szomszédban meghallja a hangot, vejével együtt ő is betoppan a dicsekvésbe. — Jaj édes istenkém, hogy ezt megérhet- tem. Vén fejjel végre a magam portáján sö­pörhetek. Gyöjjön már csak!... Mit szól hoz­zá... így vágattam én ide az ajtót, mert ak­kor helye lesz a szekrénynek is, meg fűteni is tudom télen a kamrát, hogy be ne fagyjon a befőtt .., ...és menni kell vele egyik szobából a má­sikba, konyhából a, kamrába, majd ki az ud­varra, ahol krumplit, zöldséget fog ültetgetni. Beszél, magyaráz, milyen is lesz a fal színe, hogy fehérre festik az ajtókat, ablakokat, de egy kis sárgát is tesznek belé, hogy olyan „csontos“ legyen... Bandi Béla csak tűri egy ideig, de aztán ő is részt követel a büszkélkedésből. Nézzük most már meg az ő házát is. Megnézzük. Az asszonyok nagy meszelővei simogatják fehér- re a falakat, közben Bandi beszél. Hol lesz­nek a bútorok, meg hol a gyerekágy, mert ugye arra is szükség lesz nemsokára, meg, hogy a 24 ezer forintos államkölcsönt ők bi­zony leghamarabb 3 év alatt visszafizetik az államnak. — Ha tehetjük, miért ne tennénk — szól közbe Major. Másnak is kell a pénz, hogy épít- kezzen, hát mi visszaadjuk, amint tudjuk. Azért is jegyeztem meg egyszóra a eoo forin­tot — teszi hozzá csak úgy félhangon. ... De a többiek is jegyeztek, az egész család 1800 fo­rintot. Bizony. Nem kis pénz, de szívvel ad­tuk, ezért a két kis házért. A többiek helyeslőén bólogatnak. Ügy bi­zony, nagy szégyen lenne az, hogy ami­kor ők kértek kölcsön az államtól az adott és most vakaróznának, mikor az állam kér. Be­csület dolga ez. A cigaretták közben a körömig égnek, végé a pihenésnek. Major István újból vödröt, ai asszonyok, meg a vő meszelőt fognak... Vi­dámság, jókedv kanyarog ki-be a két ház abJ lakán ...és akik benne laknak? — fütiyögve tanúskodnak: nem fogy el itt majd soha 4 boldogság. (gy-ó) \ is, és kihasználnva a jó időt, gyorsan betakarítani a termé­nyeket. Járás kukoricatörés Járásaink betakarítási ered­ményének állása szeptember 20-ig: napraforgótőrés burgonya­e -r Ari A r egri füzesabonyi gyöngyösi hatvani hevesi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents