Népújság, 1954. szeptember (69-77. szám)
1954-09-02 / 69. szám
1954 szeptember 2. csütörtök. NÉPÚJSÁG 5 clcpâoctèi , OIORD aJzemxieß ~ km Kkbcd&ihætyMijcj' ~ H“ ( öröm papforma ember kért kihallgatást Radá- czy István egri püspöktől, aki éppen 50. főpásztora volt Olaj- bafött János egyháztartomá- nyánatk. Az egyik a makiári pápista pap volt, a másik a tihaméri kálomista prédikátor, J harmadik a noszvaji unitárius Concionátor, vagyis mindhárman az egri vár körüli falvakból valók. A pápista pap, mint ahogy illik, a püspök papucsát csókolta meg. a kálomista a jobb, az unitáris a bal kezét igyekezett elfogni, hogy megcsókolhassa. A pápista pap. miután feltá- pászkodott a szőnyegről, nagy fenéiket kerítve a dolognak, előadta, hogy az általaik képviselt három hitközség nem remélt örökséghez jutott a minap, ‘ amennyiben istenben boldogult bokányi Alaghy Menyus uram (egyébként sógora nagyságos Mágchy Gáspár, volt egri főkapitány urnáik) jóvoltából ösz- ' szesen 17 birkát jussolt. A tes- ' támentum szerint a nyáj fele a makiári pápistákat illeti, harmada a tihaméri atyafiakat, kilencede a noszva jídkat. Ez így rendben volna, de ott ám a bökkenő, hogy a végrendeleti záradék szerint az érdekeltéket egesz birkákkal kell v kielégíteni, egyetlen birkát sem szabad feldarabolni. De hát lehet-e 17 birkát a fenti kívánságnak megfelelően úgy szétoszta- ni, hogy egyet se kelljen kifordítani a bőréből? Tetszett a vígkedélyű fópap- ' nőik a dolog, hogyne tetszett volna! Mindjárt hozzá is fogott a csomó kibogozásához, de minél tovább bajlódott *tele, annál irikább be kellett látnia, hogy a feladat megoldása nem olyan egyszerű, mint ahogy eleve gondolta. Nem győzte dörzsölni a homlokát, közben nagyokat hümmentett. Kezdte megbánni, hogy szóba állt a papokkal. Nékitámadt mérgesen a kálomista prédikátornak: — Hol vannak a birkák? — A vár alatt, a páskumon, nagyságos uram, — hebegte a jámbor. — A boldogult a török miatt jobbnak látta távol az egri völgytől, itt Véglegesen legeltetni a birkákat. A püspök felkelt az asztal mellől igyekezett minél méltóságteljesebb külsőt mutatni. — Az ügy alapos megfontolást igényel; — ígymond, — ezért holnap délben fogunk határozatot hirdetni, meghagyván egyébiránt, hogy kendtek a vitás 17 birkát is hozzák magukkal. Dixi. Ebéd végeztével, borozgatás közben eléhozta aztán a püspök az uraknak, milyen egy csalafinta ügyben kérték őt fel döntőbírónak! A vendégek közt alispánák, főszolgabírák, pa- ragrafusrágó egyének is voltak, nosza egyszerre úgy kaptak ezek a dolgon, akár a kacsák a korpás hagyma száron. Egész délután, egész este folyvást disputáitok, értelmezték, átbesza, elő kell keríteni Guthai peregrinus diákot, majmom nevelőjét. 7Vem sokáig kellett utána -*• " nyomozni. Ott lebzselt ökelme a híres savanyúirízforras mellett. Egy kutya, meg a majom volt vele; a majmot lovagolni tanította. A szolgák nagy diadallal vitték a lovagterembe, az urak gyülekezete elé. Megtudván az imposztor, miről van szó, annyi gondolkozást időt kért csupán, amennyi két kupa bor elfogyasztásához szükséges. Végezvén pedig a kupák tartalmával, ime késznek nyilatkozott ellátni a döntőbíró szerepét. Honorárium fejében egy élő birkát kért. meg címerlevelet. A birkát rögtön akarja, a nemesi kutyabőrt rászólták, csűrték-csavarták « dolgot, de hiába marakodtak, csak nem tudták zöldágra vergődni. — Kutya-mája! — bosszankodott a püspök. — Ez hát bolond dolog! Hogy teszék én holnap igazságot? De hopp.' Éppen, mert bolond dolog, legjobb, ha bolondra, kimondott bolondra bízzuk a döntést! Nohársfa alatt. >4 birkák is velük voltak. A bolond megolvasta, megvan-e mind, s tizennyolcadiknak a maga birkáját is közéjük eresztette. , — Kegyelmes főpásztoruník nevében'' és megbízásából! — kezdte el mondókáját a bolond. — A nyáj fele a testá- mentum szerint a pápistákat illeti. tizennyolcnak a fele kilenc, azért kilenc birkát' a makiári pap már vihet is! A nyáj egy- harmadát a kálomisták jussol- ták. Mivel tizennyolenák a harmada hat, adassák a tihaméri kálomista atyafinak hat birka! A szétválasztás megtörtént. — Az unitáriusoknak — folytatta Guthai Máté, — mindösz- sjze két juh dukál, mert hogy tizennyolcnak kettő a kilencede. Diktum-faktwm: kapott Máklár kilenc birkát, Tihamér hatot, a noszvaji eklézsia kettőt, ez összesen tizenhét. Kiki egészben kapta meg a maga jussát, egyetlen birkát sem kellett feldarabolni. A visszamaradt tizennyolcadik birka az én jogos tulajdonom. Id. Raest'k Jánosné. nagyfügedi dolgozó parasztasszony nagy- tejhozamú Rózsi tehenét viszi az Országos Mezőgazdasági Kiállításra nftOtVkfinPOOOQOOfyxXlOOClQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQDOOOOOOOŐOOOOOOOOOOtlOOOOOOOftCfiC A hatvani járás készül az Őszi Mezőgazdasági Kiállításra A hatvani járás dolgozó parasztsága, termelőszövetkezetei és állami gazdaságai lelkesen készülnek az őszi mezőgazda- sági kiállításra. Tudják, hogy ezen a kiállításon sokat tanulhatnak, s meggyőződhetnék az agrotechnikai módszerek helyességéről. Járásunkból több mint ezer dolgozó akarja megtekinteni a kiállítást, lőrinciről már 150-en jelentkeztek, s a herédi Micsurin tsz tagsága is résztvesz az őszi kiállításon. Járásunk dolgozó parasztjai nemcsak megtekinteni akarják, hanem termelvényeikkel, állataikkal részt is akarnak venni a kiállításon. A nagyteleki cukorgyári célgazdaság tíz legjobb tehenét viszi, a kerekharaszti Béke búzával és cukorrépával megy a kiállításra. A búzájuk holdanként 13 mázsái termett, a cukorrépából pedig 230 mázsás átlagtermésre számítanak. A tsz egy — helyi szokásoknak megfelelően elkészített — búzakoszorút is visz Budapestre. A boldogi Vörös Hajnal tsz híres paprikaterméséből gyönyörű füzért visz fel. Püspöki László boldogi dolgozó paraszt. aki járásszerte híres állattenyésztő, szép tehenét viszi a kiállításra. Sebestyén Janos járási tanács ér átvenni Pozsonyban is. Az első kívánságot könnyű volt teljesíteni, az armálissal azonban baj volt. Radcéczy uram séhogysem akart kötélnek állni. Nemességet nem szokás tréfából osztogatni. Ami nem való, nem való! De ugyan hiába makacsolta meg magát, a jól beborozott vendégurakrutk igen fúrta már az oldalát a kíváncsiság, döntést akartak mindenáron és egész éjjel addig istenkedték. vagy inkább erőszalcnskadtak, hogy a püspök utoljára is beadta a derekát. A papok másnap jóval a kitűzött idő előtt ott ácso- rogtak a várudvarban, a nagy Nemcsak jé munka, hanem egyetértés is jellemzi a gyöngyösoroszi Február U tsz-t A gyöngyösoroszi Február 24 ge, így a borkiosztásnál is ketermelőszövetkezetben az. 1953- as évi bortermésből több hektó bort különféle kiadásokra tartalékoltak. A tartalékolt bormennyiség felhasználására nem került sor és a termelő- szövetkezet vezetősége úgy határozott egy közgyűlésen, hogy ezévben elért munkaegységeik arányában előlegnek kiosztják, így a tagok munkaegységenként egy liter bort kapnak. Farkas István 260. Tóth Gábor 220, Szerencz Imre 230 liter bort vitt haza. Molnár Illés 1954 februárjában lépett a tagok közé. Neki kevesebb volt a munkaegysévesebbet kapott. Beszélt társainak arról, hogy a bor árán süldőt akar vásárolni, hízónak. De kevés volt erre a pénz. A szövetkezet elnöke és Oroszné elvtársnő 20—20 liter bort ajánlottak fel a sajátjukból Molnár Illés hízóvásáríásához segítésképpen. Ebben a termelőszövetkezetben nemcsak jól dolgoznak. hanem meg is értik, segítik is egymást a tagok. Minden szövetkezetnek így kelléne tennie. Kiss László Gyöngyös járási szőlészeti agronómus A (ervtcljéüítéíi jutalma Az Egri Kiskereskedelmi Vállalat megalakulásától kezdve tervét állandóan tűlieljési’! s ennek nyomán nyereségvisz- szatérítést, komoly összegű igazgatói alapjuttatást kap. Ebből építtette meg a vállalat dolgozói részére Sikfökúton egy három helyiségből álló üdülőjét, ahol már augusztus 8-tól kezdve hétvégi pihenőjüket tölthetik a vállalat dolgozói.- BŐVÍTIK ES ÚJJÁÉPÍTIK az ostorosi kultúrotthont, új szakköröket létesítenek és ezzel teljesítik az oslorosiak régi kérését. A termelőszövetkezetek megszilárdításának ügye Mezőtárkányban „A m-ezőgaxdaság szocialista szektorának fejlesztésénél r figyelmünket a termelőszövetkezetekre kell irányítani.” (Rákosi Mátyás elvtársiak a III. pártkongresszuson elhangzott beszámolójából.) Nem lehet megállítani az .idő ; kerekét. Aki mégis megkísérli, j előbb, vagy utóbb alája kerül, ,3 hiába minden erőfeszítése, szocializmust építő társadalmunk a maga vastörvénye szerint halad előre. Napról napra több lesz az életben az, ami a szocialista társadalomra jellemző városon és falun egyaránt. A magyar falu lő problémája a fordulat éve óta mindig a mezőgazdaság ,i szocialista átszervezése volt. Ismeretesek azok a nehézségek u és hibák, amelyeket ezzel kap- , csolaíban elkövettünk és az is, r hogy a kormányprogramm óta hogyan tesszük egyre eredmé- ■5 nyesebbé — lassabban, de biztosabban — a mezőgazdaság ■j szocialista szektorainak fejlesztését. A dolgozó parasztság útja a szövetkezetek felé halad. A fejlődésnek ezt a vonalát igazolja az a tény, hogy ezekben a napokban nincs Wv.-ség, ahol ne kérnék felvételüket becsületes paraszt emberek a falu egyik, t vagy másik termelőszövetkeze- r tébe. ■r\, 1 A belépés ügye napjainkban j azonban nem mindig egyszerű. Gyakran kell nehézséggel meg- -! küzdenie a belépőnek és a ter- ' melőszővetkezetnek is. Az egészséges fejlődésnek útját áüani semmikép sem lehet, inkább egyengetni kell azt. Nem egy esetben azonban ennek az ellenkezőjéről hallhatunk, mert megyénkben is nem egy termelőszövetkezet vezetősége vagy tagsága (sokszor a kettő együtt) különböző módokon akadályokat gördít a belépni szándékozó dolgozó parasztok elé. Mezőtárkányban öt termelő- szövetkezet működött ebben az esztendőben: három III. típusú, kettő 1 típusú. A nagy érdeklődés a hármas típusúak felé irányul. Meg 'kell mondani, hogy jogosan, mert mindegyik szövetkezet a cséplés befejezése után átlag 5 kg búzát, 1.5—2 kg árpát. 0.3 kg zabot osztott munkaegységenként. Az előlegosztás után következett az ..ostrom”. Tizével érdeklődtek az egyénileg dolgozó parasztok az elnöknél, a tagoknál, hogyan léphetnének az új útra. Az „Ezüstkalász" elnöke — Patai Bertalan — mielőtt vázolná a szövetkezet jélenlegi helyzetét, a múlt esztendőről beszél, mert — úgymond — csak akkor lehet megérteni a csoport magatartását a belépőkkel szemben. „Nagy Imre elvtárs beszéde után mindenkiben megállt az ütő. Mindenki azt beszélte, hogy feloszlik a csoport. Két hét alatt szét is züllött. De miért? — teszi fel magának a kérdést. Mert a falu népének 85 százaléka csoporttag volt. Mindenféle ember: nagyszájú. lusta, kákán csomót kereső és sok olyan, aki még nem meggyőződésből lépett a közösbe. A csoport két hét múlva újjá alakult. Most az a helyzet, hogy az esztendő jól sikerült — folytatja — öt kiló 60 deka búzát, két kiló 70 deka árpát, 10 kiló száraztakarmányt osztottunk csupán előlegként. A csoport szilárd, a tagság elégedett, egyetért, mindenki tudja a dolgát. Az újakkal csak a baj gyűlne meg.. Itt megállhatunk. Vájjon mit szólna Patai Bertalan, ha ő volna a szövetkezeten kívül és nem engednék az új útra? Már jelentkeztek nébányan — folytatja, de még többről tudok, aki vitában van magával. Itt mondjuk meg az elnök elvtársnak, hogy nem lehet a belépés ügyét úgy kezelni, hogy akinek fáj a foga, majd elmegy az orvoshoz! Ha tud ilyen becsületes emberekről, miért nem megy el hozzájuk, hogy átsegítse őket az akadályokon? Bizony ezt kell tenni, mert az elnök elvtárs is szeretne „sok jó munkaerőt”. Utón, útfélen nem agitálunk — mondja — de nem zárkózunk el az elöl, hogy becsületes embereket felvegyünk... Úgy gondoljuk azonban, hogy ezért többet kellene tennie az Ezüstkalásznak. A „Jóakarat I-es típusú csoport ezüsthajú öreg könyvelője, aki tavaly a „nagy földindulás" idején megtartotta a csoportot, így beszél: „.Mindenki kiabált: Egyéniek leszünk! Még a miniszterhez js szaladtak. Magam maradtam, pedig kilencvenötén voltunk. Éppen ez volt a baj, a sokféle ember... Tizennyolc családdal újjáalakultunk és most csendesen dolgozgatunk. Nekünk nem kellenek felforgatok! ’ Vannak-e belépni szándékozók? „Tehet, hogy volnának — adja meg a választ Kovács bácsi — de nem mernek azok jönni, mert tavaly ők kiabáltak kígyót, békát a visszalépőkre .. Kovács Józsi bácsi éltes, sokat tapasztalt ember. Nem hallott még olyat, hogy valaki meggondolatlanul félrelépett és azután megbánta? „Van hat olyan jelentkezőnk — mondja — akiket szívesen felvennénk, de a ini földjeink már egytagban vannak, az övéké szanaszét. Mit csináljunk velük? Csak nekünk lesz rosszabb!” Fel , kel! venni azt a hat gazdát. Van nehézség, ez nem kétséges, de a Jóakarat kifelejtette (azt hisszük) a számításból, hotrv a dolgozó nép állama aegiti majd őket a nehézségek leküzdésében. Ne féljen a ..jóakart” tszcs az egészséges növekedéstől, mert az mindnyájuk hasznára válik. A „Győzelem"• röl igy nyilatkozott egy belépni szándékozó, amikor összehason- liíoiía ez Ezüst Kalásszal: ..Mindegyik jó, szépen dolgozik. Az Ezüst Kalász vikszos csizmával indult (értsd: ió földekkel, gazdasági felszereléssel) a Győzelem pedig mezítláb. Mindegyikben jól megy a tagság sora, dte én mégis a Győzelembe szeretnék belépni”. Uesz-e vájjon a vágyból valóság? A Győzelem t>sz-ben taggyűlés van. A könwe'ő a júliusi bevétel, kiadás tételeit ismerteti a tagsággal. Athozat 6900 forint ... Gomo|yából 1480 forint ... Tejből 2250 forint ... összes bevétel 22.935 forint 40 fillér. Termett 1360 mázsa búza... csépiőré sz ... Per égnek a számok, de ezek már a jobb holnapot jelentik Német Antal csoporttagnak, aki 37 mázsa búzát. 13 mázsa árpát, 20 mázsa takarmányt és 5750 forintot vitt haza. A dinnyéről, vöröshagw- máról, s egyéb apróságról nem is beszélve. A következő napirendi pont: új tagok fe’véteie. Székely elvtátrs, a csoport elnöke ismerteti a belépni szándékozókat. Hosszú jellemzésre nincs szükség, mert ismeri itt minden ember a másikat Mi a tagság véleménye? Befogadják-e őket. Néhány pillanatig csend, de aztán jön az emberekből a szó, Kiss Pál Miklós- né (az egyik jelentkező), elég nagyszájú assszony, meg kell mondani neki. hogy csak akkor jöhet, ha megígéri, hogy megváltozik ... Székely István, az üzemből jött haza. Jó, dolgos, csendes ember. Porció József idős ugyan, de talál itt munkát. Határozat: mind » három jelentkezőt fel kell venni, Mezőtárkányban, a Győzelem törte meg a jeget. Tegyük hozzá, hogy náluk is ez csak kezdet. Az öreg Császár bácsi, az elnök helyettese, tő úton jár, amikor azt mondja, hogy olyan érdeklődőket kell megnyerni, mint Csirmaz Ignác, meg Cseh Lajos, akik jó gazdák, csak erősödne velük a csoport, de hát „nincs nálunk népnevelőm unka, ez a hiba” — toldja meg az öreg. Van tennivalója a Győzelemnek is. de vannak ott hozzávaló emberek is. Csoporttagiok, egyénileg dolgozó parasztok, bizonyára örülnek annak, hogy a jövő vasárnap „látogatási vasárnap” lesz a jálrásban. Tsz-tagok, dolgozó parasztok találkoznak majd a szövetkezetekben, vagy a gazdák portáján. Bizonyos, hogy ezek a találkozóik több dolgozó parasztot elvisznek a meggyőződéshez, és a leg- jobbakka! erősödik Mezőtárkány minden termelőszövetkezete. N. S.
