Népújság, 1954. szeptember (69-77. szám)

1954-09-23 / 75. szám

2

NÉPÚJSÁG

'1054 szeptember 25. csütörtök.

Tagjelöltfelvételi munka Egerbocson

A III. PARTKONGRESZSZUS óta falvainkban is elevenebb lett az élet. Az embe- ' rek nagy kedvvel láttak munkához. Sok olyan pártonkívüli — akit addig nem érdekelt a falu ügye — most szívesen dolgozik érte.

Ez az év is, mint nyitvaha- gyott könyv, megmutatta, ki érdemes arra, hogy párttag legyen. A pártszervezetek szeme előtt zajlott le a nyári munka, a begyűjtési verseny — alakultak át az emberek. Meg- - ismerhették a falvak legjobb kötelességtudó — a falu bajaival törődő — gazdáit. Itt az ideje, hogy ezek az emberek igyekezetükkel, szorgalmukkal a párt sorai közé álljanak. Ideje, hogy megnyíljon a zsilip, amely elzárta a párttól a néphez hű dolgozó parasztokat, értelmiségieket, fiatalokat. Ez a zsilip sokszor a kényelmesség, a nemtörődöm vezetők képében mutatkozott, de sok helyen a pártszervezet léleknélküli, magába zárkózott munkája riasztotta el az embereket.

EGERBOCSON ahol két alapszervezetben alig harminc kommunista dolgozik, szintén nagy szükség van arra, hogy új, friss erőkkel gyarapodjanak. Hogy az új emberek a magukkal hozott frissességükkel felrázzák a pártszervezet tagjait a fásultságból, a zárkózottságból. Segítenek abban, hogy a párttagok ne csak „hivatalos'“ pártmunkát végezzenek, hanem többet törődjenek az emberekkel, a falu kisebb-nagyobb ügyeivel.

Nagy szükség van tehát az új emberekre. De Vájjon érzik-e ezt a pártszervezetben, vagy közönyösen várják, míg valaki meggondolja magát, és jelentkezik: „párttag akarok lenni“. Sajnos, sokszor előfordul még itt is, Egerbocson, hogy így alakul a tagjelöltfelvétel.

Ez évben két tagjelöltet vettek fel: Vasas Endre tanítót és Kuszely Vilmos gépkocsivezetőt, de ezek — Szecskó d. Ignác párttitkár szerint — önként jelentkeztek a pártszervezetnél, tehát nem a vezetőség érdeme, hogy tagjelöltek lettek. Vasas Endrének évekkel ezelőtt említették, hogy akar-e párttag lenni, de akkor abbamaradt, s azóta sem beszéltek vele. Most

tagjelölt lett, de még nem érzi ezt gyakorlatban. Most is parlagon hever fiatal ereje a párt- szervezetben. Részben saját, részben a pártvezetőség hibájából nem végez pártmunlkát, nem érzi a párttagsággal járó megnövekedett felelősséget. Pedig azért lett tagjelölt, hogy többet tehessen a falu népének boldogulásáért.

A FALU nagy részét egyszerű emberek lakják, akik nem érzik még, merre is kellene haladni, tartózkodnak a párttagságtól akkor is, ha kommunista módra dolgoznak a faluért. A régi gondolkodás, a maradiság sok embert gátol még abban, hogy igazán szíve szerint cselekedjen.

A helyi pártszervezet tudott erről, most is tud, de csak az utóbbi időben látott hozzá a hiba kijavításához. Most kezd éledezni a pártmunka. Eddig hallgatott a pártszervezet. A bátor bírálat, a felelősségrevo- nás helyett olcsó népszerűségre törekedett. A községi tanáccsal kutya-macska barátságban voltak. „Kérték“ a tanácsot, hogy intézze el a lakosság ügyeit. S mikor a tanács nem tett eléget a „kérésnek“, nem merték felelősségre vonni a tanács vezetőit, s az ott dolgozó kommu nistákat. Helyette visszavonultak, hagyták, hogy a tanács a maga feje után menjen. Ezért érzik a falubeliek, hogy a párt- szervezet nem tesz meg mindent a faluért. Még amit elintézett a pártszervezet, mint például a falu villamosítása — az pedig nagy szó -r- még azt sem mondták el a falubelieknek, így azt a látszatot keltették, mintha semmit sem csináltak volna.

Nem is csoda, ha ilyen párt- szervezetbe nem nagyon igyekeztek az emberek. Ezért nem akart belépni Meleg György sem, aki kötelességtudó, szorgalmas gazda, ezért mondta Barta Pongrác élenjáró kis- paraszt: „ha látnám, hogy

előbbre viszik a falu ügyét, én is velük tartanék“. Pedig előbbre viszik, csak nem adják hírül, s az ilyen szerénység persze sokat árt a pártnak. A bar- tapongrácok, látják a hibát, s mennyit segíthetnének, ha a kommunistákkal együtt dolgoznának azért, hogy náluk is a

pártszervezet legyen előrelen- dítője a falu ügyének.

EZEK A HIBÁK többé-kevésbbé már múlófélben vanak. Uj tanácselnököt kapott a falu, s ezzel megjavult a tanács és a pártszervezet kapcsolata is. Egyre több segítséget kap a tanács, s a pártszervezet sem nézi tétlenül az emberek fejlődését. Megértették, hogy szükséges az utánpótlás, és aszerint cselekednek.

A következő taggyűlésen Szecskó D. Béla dolgozó paraszt tagjelöltfelvételi kérelmét vitatják meg! Eddig is jó népnevelőnek, s olyan gazdának ismerték, aki tudja kötelességét, mégis csak most beszéltek vele a párttagságról — amint később bebizonyosodott — nem is kevés eredménnyel.

Rajta kívül sokan vannak még, akik megérdemlik, hogy a párt tagjai legyenek. Szecskó m. Joachim, dolgozó paraszt, aki elsőnek teljesítette sertés- és marhabeadását, aki beadta árpáját, pedig jégkár érte. Méltán elfoglalhatná az őt megillető helyet az iskola igazgatója, Balogh Béla is, aki nem ismer fáradságot, ha a falu ügyéről van szó. Rajtuk kívül sokan vantyík még Egerbocson,

l/

............

a

kikkel erősödne a pártszervezet.

A lehetőség tehát megvan. Lehet utánpótlást találni. Most, a tanácsválasztás előkészületeinél újból kitűnik majd, kik azok, akik megérdemelnék a párttag kitüntető címet, a velejáró munkát és megbecsülést.

A választási harcokban újabb lelkes hívei nevelődnek a pártnak. Sok olyan ember vállal munkát, aki eddig szerényen visszahúzódott a politikai élettől. Vétek lenne ezt a kínálkozó alkalmat elszalasztahi. S hagyni, hogy ezek az emberek furábbra is az ismeretlenség homályában vesztegeljenek.

Hogy ez jobban sikerüljön, többet kell segíteni a járási pártbizottságnak is. Eddig a oárttitkár szerint csak abban érezték a tagjelöltfelvételi munkában a járási pártbizottság segítségét, hogy ha elfogyott az űrlap, újat adtak helyébe. Bozó elvtárs, a pártszervezet instruktora, már többet segít, de ez sem elég. Több gyakorlati segítséget vár az egerbocsi alapszervezet, hogy végre kikerüljön ebből az állapotból, ahová a nemtörődömség — és a járási pártbizottság hanyagsága miatt került. Kovács Endre

Kitüníetett mezőgazdasági dolgozóink

(Lapunkban folytatólagosan közöljük megyénk közelmúltban kitünteti mezőgazdasági dolgozóinak nevét.)

III.

Mintagazda-jelvényt kaptak: id. Király Miklós Tarna- őrs, Veres Benedek, Tóth Sándor, Heves; Pári Lajos, Tárnáméra; Pető Mátyás, Tar- nabod; Tóth Tamás, Kovács Lajos, Dávid Sándor, Poroszló; Vermes Albert, Dormánd; Sári Antal, Szihalom; Herman Gábor, Tódebrő; Dcge András, Sarud; Kapás János Kompolt; Radies Béla, Kál; Magyar Már- ton. Kápolna; Szabó IL István "Besenyőtelek';" Pásztor Gáspár, Füzesabony; Ondó Richárd, Mezőtárkány; Bártfalvi Gyula, Nagyút; iíj. Kovács d. Béla, Kisfüzes; Nagy N. Ferenc, Ködmön Ferenc Tarnalelesz; Kovács Antal, Bátka Imre, Pétervására; Kovács Ágoston,

Tarnalelesz; Visontai János, Vécs; Kiss B. Ferenc, Gyöngyös; Misi István, Ludas; Vágó János, Visznek, Tóth Gábor, Gyöngyösoroszi; Nagy János, Gyöngyössolymos; Kiss Imre, Gyöngyös; Szőke Máté, Visznek; Szedmák Kálmán, Vámosgyőrk; Veréb László, Visonta; Acs Ferenc, Gyöngyöshalász.

Kiváló termelőszövetkezeti tag-jel vényt kaptak: Murányi

István, Domoszló (Dózsa tsz); Papp Sándor, Atkár (Petőfi tsz); Molnár Jenő, Vécs (Rákóczi tsz); Barna János, Vámosgyőrk (Haladás); Szedmák Lajos, Vámosgyőrk, (Haladás); Bukát János, Gyöngyös (Dózsa); Illés István, Kisnána (Hunyadi tsz); Nagy István, Gyöngyöshalász (Kossuth tsz); Tóth Sándor, Tarnalelesz (Petőfi tsz); Kós Ernő. Bátor (Hegyi- csillag); Nagy Pál, Recsk (Kékesigyopár).

Az agrbnómus tanácsolja^

Néhány tanács a vetés előtt

A mezőgazdaságfejlesztési Programm sikerének soron következő legfontosabb láncszeme az őszi mezőgazdasági munkák, időben és jó minőségben való elvégzése. Ezért most minden termelő szántó- területének 37 százalékán köteles kenyérgabonát vetni. Sajnos a gabonatermelés rossz minősége miatt eddig alacsonyak az átlagtermések.

'Helytelen az a felfogás,hogy a gabonaféle igénytelen növény, melyet csak vetni és aratni kell. A tudósok megállapították, hogy a gabona igényes és jó termést csak a gondosan előkészített apró, morzsái, megfelelő módon trágyázott földben ad. A gyakorlat szakembereinek, az agronómu- soknak legfontosabb feladata, a gabonatermő területek gondos kijelölése. Legjobb, ha a trágyázott őszi takarmánykeverék, vagy lucerna után vetjük a gabonát. Ha ilyen föld nincs, trágyázott kapás területbe vessük. Olyan helyre, ahol előző évben gabonát termeltünk, lehetőleg ne vessünk ismét gabonát. Helyes, ha az agronómusok elkészítik a termelőszövetkezetek egy-kétéves vetésforgóját.

A szántás előtt különösen a sovány talajokon 60—80 mázsa érett istállótrágyát, vagy 130—150 kilogramm szuperfoszfát műtrágyát szórunk a ’talajra és azt 15—20 cm-re alá; szántjuk: Így könnyen elérhető katasztrális holdanként a 10— 12 mázsás átlagtermés. A géppel és fogattal végzett vetőszántások után azonnal foga- solni kell. A talajelőkészítés akkor jó, ha diónagyságúnál nagyobb rögök nincsenek. Helyes, ha minél nagyobb területen alkalmazzák a keresztsoros vetést, amely a tenyészterület egyenletes kihasználását biztosítja, és holdanként egy-két mázsával nagyobb termést hoz. A kerekharaszti Béke tsz-ben a keresztsoros vetésű gabona 15 mázsás átlagterméssel fizetett.

Az ősz folyamán ki kell hordani az istáilótrágyát is. A kihordás után azonnal szántsuk le. Heves megyében' igen helytelen a trágyakezelés, amely többmillió forintos károkat okoz népgazdaságunknak. A terméshozam növelésének másik fontos tényezője a jó vetőmag. A megyében 165 vagon minőségi vetőmagot kapnak az idén a termelőszövetkezetekés egyéni termelők ugyanannyi cseregabonáért. Helyes, ha csáváztatjuk a vetőmagot és ennek alapján állapítjuk meg az egy katasztrális holdra eső vetőmag mennyiséget. Nagy gondot kell fordítani, különösen az ősziárpa csávázására.

Minél előbb fejezzük be a betakarítást, azért, hogy máris hozzákezdhessünk a vetéshez. Az ősziárpát szeptember 15 és 25, a rozsot szeptember 20 és 30, a búzát október 1 és 15 között kell vetni. A vetést legjobb géppel végezni. A betakarítás és a vetés befejezése után el kell végezni az őszi mélyszántást a tavaszi növények alá. Tavasszal is csak az tud jó földbe vetni, aki legkésőbb december 10-ig a bevetetlen' területet mélyen — az altalaj minőségétől függően — 20—25 centiméterre felszántja. A gépállomások traktorosainak legalább 250 hold területen az egyénileg dolgozó parasztok fogatainak pedig fogatonként legalább 250 hold területen, az területen kell mélyszántást végezni. Nagy feladat hárul az agronómusoíkra az őszi munkák során. Mindenhol kérjék a párt segítségét, a termelési bizottságok és a falu élenjáró mintagazdái legyenek elsők mindenben. A kommunisták segítsék a feladatok megoldását hogy minél nagyobb sikerrel járjon jövőévi kenyérgabona-ellátásunk nagy csatája.

Strumpf László, főagronómus

Közlemény

A DISZ HEVESMEGYEf BIZOTTSÁGA KÖZLI, hogy a 26 in

tartandó Ifjúsági Béketalálkozóra a MÁV a miskolci igazgatóság területére 50 százalékos utazási kedvezményt biztosít.

Felhívjuk az utazók figyelmét, hogy az 50 százalékos kedvezmény csak abban az esetben érvényes, ha a MÁV által megállapított bélyegzővel láttamoztatva van.

A vonatjegyek bélyegzése 1354 szept. 26-án reggel 9 órától este 20 óráig történik a Népkertben felállított DISZ Irányító-irodában.

A felszállás helyétől Egerbe teljes menetjegyet kell megváltani azt kell lebélyegeztetni és díjmentesen visszautazhatnak.

Húzzák fel a sorompókat!

— Jelentés a mczőszcmerel „Nincs akadály“ tsz-bői —

MINT A LEGTÖBB termelőszövetkezetünkbe, a mezőszemerei „Nincs akadály“ tsz-be is beköszöntőitek a dolgos, de szép, gazdag esztendők. Le!’'°s munkával, szorgalommal mindazt megszerezték, ami gondtalanabbá teszi életüket. Jobban dolgozták, nagyobb részesedést kaptak, mint akárcsak egy évvel ezelőtt is. Jól fizettek a termények: árpából 12, zabból 10. búzából közel 9 mázsa holdankénti átlagot takarítottak be. A napokban pedig megkezdték a kukorica törését, a hozzáértők úgy mondják, hogy „megadja“ a 40 mázsát. Cukorrépatáblájukra — amelyhez hasonlót az egész környéken nem lehetne találni — ugyancsak büszkék, ebből 160—200 mázsás holdankénti- ben bíznak. Nem csoda tehát, hogy az eddig előlegnek osztott terményekből is megteltek már a kamrák és ahogyan számolgatták, a tagok jövedelme eléri a 25—30. ezer forintot!

A SZÉP TERMÉS, a nagy jövedelem megmutatta, hogy milyen a szövetkezeti élet. hogyan lehet eredményesen dolgozni a közösben. Nem kerülte el ez az egyénileg gazdálkodók. meg a régebben kilépettek figyelmét sem. Ők is jobban akarnak élni, hiszen szeretik a földet, a munkát s oda kívánkoznak, ahol megtalálják számításukat. A Nincs akar dály tsz elnökét, tagjait többen felkeresték. A beszélgetéseknek mindig az lett a vége, hogy szeretnének belépni a csoportba. Voltak, akik többször is ellátogattak, mert már az őszi munkákban velük akartak serénykedni. És hiába jártak hozzájuk, a termelőszövetkezetbe nem vesznek fel új tagokat, az idegenek előtt leengedték a sorompókat.

Igaz, hogy szépen jövedelmezett a tagság ezévi munkája; az is igaz, hogy részesedésükkel meg vannak elégedve. De van-e olyan szénával megrakott szekér, amelyre nem férne még egy villával? Hiszen a tagság többször szóbahozta már a gyűléseken, hogy 320 hold földjükből többet is kihozhatnának, ha nem huszonheten lennének. Mert hiába tesznek meg mindent, ennyi föld bizony sok munkát kíván és most, amikor itt az alkalom könnyíteni magukon, nem akarják csoportjukba fogadni a falu becsületes parasztjait, akik végre meglátták a közös gazdálkodás előnyeit? Akik eddig gyűjtött gazdag termelési tapasztalatukkal, dolgos két munkáskezükkel, családjuk belépésével is gyarapítani akarják a következő évek jövedelmét! Miért mondanak le a nagy segítségéről?

ANTAL BUKTA BÁLINT már akkor is túl volt a hetvenen, amikor először adta rá őszes fejét, hogy belép a termelőszövetkezetbe. Ő is úgy tett, mint a többiek: esténként hosszan beszélgetett a tsz-tagokkal. Amíg pókhasú pipájából nagyokat pöfékelve, elgondolkozva hallgatta, hogyan gazdagodik a falu egyrésze, megérlelődött benne a gondolat. Vájjon őt is bevennék? Nem találnák a nehéz munkára öregnek? Meg is kérdezte Jakab szomszédot, mert éppen vele beszélgetett

— én sem vagyok már fiatal — felelte amaz csendesen — mégis elvégzem azt, amit a többi. Gyere be, te is elboldogulsz közöttünk.

Bukta Bálint és a csoport nem csalódtak egymásban. A szorgalmas, igyekvő ember mindig a legnehezebb munkát választotta, dehogy is akart kevesebb egységet szerezni, mint a többiek, öreg életpárja nem egyszer hallotta tőle: én már itt akarom befejezni, a szövetkezetben.

Egyszer azután nagy fájdalmat okoztak neki. Nem is tudta megbocsátani. Munka után azzal fogadták, hogy megdöglött a bikaborjú, amit ő hozott a csoportba. Hej, de elment a kedve! Ezért gondozta ő olyan szeretettel, így vigyáznak itt az állatokra? Inkább ezt is adta volna a többi öttel az államnak.

ELKESEREDVE indult az istálló felé, hogy pár szót váltson az elnökkel. De az ajtótól nem jutott tovább — ne pofázz, nincs itt egy talpalatnyi földed sem, az enyémet dolgozod

— hallotta az elnök ordítását. Úgy lesz, ahogy én mondom, aratás után szétosztjuk mindenkinek a termést a földje arányában, otthon majd elcsépeljük. Akinek nem volt földje, ott keressen, ahol talál. Mindenki hallgatott, elszoruló szívvel néztek az elnök után, aki teljes erejéből bevágta az istálló ajtaját. Megint elvette a kedvünket a munkától, — ballagtak kifelé, nagyot sóhajtva Kelemen Lajos, id. Jakab József, meg a többiek. Mindig ezt vagdalja a fejünkhöz, pedig mi behoztuk, amink volt, neki még most is az udvarán van a kocsija. Amíg így beszélgettek, Juhász József elnök mór a csoport 14 holddal bejött tagjaival készítette az új terveket — a tsz nevében.

DEHOGY IS nézte ezt jó szemmel Bukta Bálint, az igazságot szerető ember, hát ezért

dolgozzon ő kora reggeltől estig, hogy így köszönjék meg a munkáját? Mert később már neki is így beszélt az elnök, nem kapott tőle soha egy jó szót. Nem is bánta, amikor ősszel maga az elnök szájából hallotta — még jól emlékszik erre is — hogy feloszlik a csoport. Oszoljon is, ha nem értik meg egymást, ha az a pár tíz holdon felüli középparaszt, meg a vezetőjük mindig azt mondja, hogy csak 4 holdat hoztatok be,

★

Mégsem bomlottak fel, de 36-an kiléptek. Nem nagyon maradt ott a módos gazdákon kívül fiatal, inkább csak asszonyok, meg idősebbek, akik úgy, ahogy, lassan beletörődtek sorsukba. Könnyű volt velük boldogulni, s „Zördinc“ — ahogy sok veszekedéséért, zörgéséért az elnököt elnevezték — úgy találta, nincs jobb ennél az „igazi közös gazdálkodásnál!“ Négy-öt társával szebb életet el sem gondolhattak volna. Az emberek szorgalmasan dolgoztak, meg ugyan ők is' Igyekezett „megnevelni“ őket arra is, hogy ha a gyűlések határozatának éppen az ellenkezője valósult meg, vegyék természetesnek. Nem szóltak már semmit, ha valami fájt nekik, csak egymás között beszélték meg, nem akarták az elnök haragját feléleszteni. Megelégedtek a kapott terményekkel, de azt nem tudták, mennyi termett; és hiába mondták az Uj Világ tsz tagjai, hogy foglalkozzanak a jövedelmező állattenyésztéssel, nem hallgattak a jó szóra, hiszen az elnök így látta jobbnak.

Bukta Bálint, meg a többi kilépett, újra kezdte egyéni életét, dolgozgatott a visszakapott földön. De a szívük befelé húzta őket, fájt nekik látni a közös terményeinek heve- rését, jó lett volna segíteni sok munkájukban, csak az a veszekedős elnök ne lett volna ott — hajtogatta az öreg otthon — visszamennék akkor, vissza bíz én.

AZTÁN ÚGY HOZTA a sors, hogy Bálint bácsi, meg az elnök egyszer összetalálkoztak. — Hallod-e — kezdte az öreg. — Nehéz lesz megbirkóznotok az idén, kevesen vagytok. — Lopva figyelte a pipafüstjébe burkolózott férfi arcát. Ugyan mit mond, hívja-e be? — Valahogy majd megleszünk, ne törődjön velünk senki — hasítottak a szavak, amelyek félénkké tették Bálint bácsit is. Alig hallhatóan mondta: Visszamennénk néhányan, meg azt mondják, mások is belépnének, ha lehetne. Jobban jönnétek ki ti is. — Hozzánk ugyan senki, se be, se vissza, — vágott szavába élesen a régi, a büszke elnök. — Eddig mindig gyalázta a csoportot, meg uszított a közös ellen, most meg bejönne? Aztán kicsit elgondolkozott, és ravaszkás mosollyal megkérdezte. Behozza-e a jószágokat. Azokra nagy szükségünk van, így esetleg bevesszük. Bálint bácsi nem tudott többet szólni. Úgy érezte, mintha erős kéz markolta volna át a torkát, hát ő csak a két jószágért kellene, a munkáját semmibe sem nézik? Inkább marad így, ahogy van, valahogy majd csak meglesz megint.

De az új belépők másoknak is szóltak, Jakab Pirosnak, Bukta Boldizsárnak és ők megígérték, hogy majd beszélnek a többiekkel. Mert vitathatatlan, hogy szükség ienne rájuk, meg a néhány állat is jól jönne, úgyis istálló építését határozták el. És amikor újból együtt voltak valamennyien, az elnöknek meg a többieknek beszéltek az új tagokról. Nem sokáig. Lett ott nyomban számtalan kifogás; egyik földet hozna, és földből így is van elég, a másik meg nem hozza be az állatait, vagy a kocsiját, volt aki meg éppen azért kifogásolt, mert nincs földje, vagy már itt volt és miért lépett ki? (Csak éppen az alapszabály határozatait, különböző pontjait nem vette figyelembe.) De a csoport most másképpen határozott, bármit mond is egy-két ember, a jó munkaerőt visszafogadják, meg felveszik és sokkal nagyobb szeretettel, megbecsüléssel lesznek iránta, mint az eddigiekben.

JUHÁSZ JÓZSEF, a büszke csoportelnök vájjon gondolt-e már arra, milyen is egy igazi, megértésben élő termelőszövetkezeti élet? Jutott-e már eszébe, hogy csoportjának tagjai nagyrészt idősebb, szegény emberek voltak, akiket régen még az ág is húzott. Nem ilyen életet szeretnének öreg korukra és mi sem ilyen életet akarunk nekik munkájukért adni. Eleget szenvedtek, ütötte már őket eleget az élet. Gondoljunk erre és gondoljanak erre ők is, vegyék észre, hogy vannak közöttük olyanok, mint Kelemen Lajos bácsi, akire nyugodtan bízhatnák a vezetést, az irányítást, jobban elvégezné a feladatokat, jobban megbecsülné őket, mint a jelenlegi elnökük. Akkor nem kell alázatosan, elkeseredve dolgozni, felnyithatják a sorompókat, új tagokkal erősödve, nagyobb jövedelmet vihetnek haza és' Bálint bácsi is nyugodtan bemehet, megbecsülik munkáját, jószágainak gondviselői lesznek. Ne gondolkozzanak sokat, hiszen a kukoricatörésnél, répaszedésnél, meg a vetésnél nagy szükség van a belépőkre. Ha jó szóval, türelemmel lesznek az újak iránt, ha segítségükre sietnek a közös élet megkedvelésében, akkor lesz igazán szép, boldog, megelégedett életük.

Dobál Margit