Népújság, 1954. szeptember (69-77. szám)
1954-09-16 / 73. szám
7 nepujsXg 1954 szeptember 16. csütörtBk, iVita a tanácstörvény-tervezetről ,.Miénk a felelősség, legyen a miénk a vezetés joga is" (Tudósítónktól) A Népújság is megnyitotta rovatát, melyben dolgozóink hozzászólnak a tanácstörvénytervezet vitájához. Az elmúlt napon felkerestem Szedmák József Hatvan város tanácselnökét, s ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „Örömmel tanulmányoztam a tanácstörvény-tervezetet, melynek minden egyes szakasza, mondata azt akarja, hogy jobb és egészségesebb kapcsolat legyen a tanács és a dolgozó nép között, s népünk új győzelmet arasson a szocializmus felépítésében. A tanácselnökökre sokkal nagyobb felelősség, feladat hárul majd ezentúl, hiszen jogunkban áll ellenőrizni a területünkön lévő üzemeket is. De ez egyben megjavítja a tömegekkel való kapcsolatunkat is, mert például a Hatvani Cukorgyárral igen sok mezőgazdasági dolgozónak van szerződése, s panaszaikat ezután jobban tudjuk majd orvosolni. Vagy a szállító felek és a vasút között fennálló problémák elintézésében is nagyobb hatáskörünk lesz és hozzátehetem: mindkét fél javára, a dolgozók közmegelégedésére. Eddigi működésem alatt bizony nem nagy örömmel tapasztaltam, hogy az üzemek dolgozóiból megválasztott tanácstagok, sőt végrehajtó bizottsági tagok is több alkalommal hiányoztak a jó előre meghirdetett összejövetelről. Rendszerint azzal védekeztek a fe- lelősségrevonás alkalmával, hogy az üzemvezetőség nem engedte el őket munkájukból! Törvénybe kellene foglalni, hogy minden beválasztott tanácstagot, vagy meghívott dolgozót az üzemek kötelesek elengedni, s távollétük alkalmából díjazásukban hátrányt nem szenvedhetnek. A tanácson belül is vannak hibák. Előfordult, legutoljára mezőgazdasági vonalon, a földek birtokbaadása alkalmával ezen az osztályon dolgozó két aivtárs a napi munkája mellett nem volt képes ezt a feladatot végrehajtani. Tisztában vagyok egyes osztályok túlterhelésével, s így erre az időre más osztálytól irányítottam ide munkaerőt. Sajnos azonban nem megy ez olyan könnyen, mint ahogy az ember gondolná! Mert ilyen esetben az illető osztály felsőbb szerve csak bizonyos vita után engedi meg az ideiglenes átcsoportosítást. Hát ki a felel- lős elsősorban az osztályok munkájáért? Kit vonnak tép- ten-nyomon felelősségre a határidő be néni tartásáért stb... Először a tanácselnököt, a helyettesét, a titkárt. S csak ezután az osztályok felsőbb szerveit. Ha miénk a felelősség, legyen a miénk a vezetés joga is. Javasolom ennek törvénybeiktatását.“ Pogonyi Lajos A tanács rendeletéit a felettes VB hagyja jóvá... Az 1950. évi I. törvénnyel szemben a nyilvános vitára bocsátott tanácstörvény-tervezet a tanácsoknak, a munkás- osztály és dolgozó parasztság egységes államhatalmi szerveinek fejlettebb formáját valósítja meg. A legdöntőbb különbséget én abban látom, hogy a tanács csak a felsőbb államhatalmi szerveknek van alávetve és ezek irányítása alatt áll, a választás választó- kerületenként egyes tanácstagokra történik. A tanácstörvény-tervezet egyes szakaszaiban némi ellentmondás mutatkozik. A 3. paragrafus szerint a „tanács csak a felsőbb államhatalmi szerveknek van alárendelve és ezek irányítása alatt áll“. A 12. paragrafus 2. bekezdése szerint ugyanis a tanácsülésen a felettes tanácsok végrehajtó bizottságai, és a minisztertanács által javasolt napirendi pontokat a tanácsoknak meg kell beszélni, továbbá a 37. paragrafus felhatalmazza a felettes végrehajtó bizottságot — legfelsőbb fokon a minisztertanácsot — arra, hogy az al- sóbbfokú tanácsok jogszabályba ütköző határozatainak végrehajtását felfüggesztheti. Ez a kóiülmény, hogy a felfüggesztett határozatot döntés véget; köteles felterjeszteni az őt megválasztó tanácshoz, illetőleg a minisztertanács az elnöki tanácshoz, az államigazgatási szerv beavatkozását nem zárja ki Javaslom a törvénytervezet módosítását, illetve a 3. paragrafus kibővítését. Bővítsék a jogkört azzal, hogy a tanács rendeletéit is a felettes VB hagyja jóvá, mert ha azt a felettes tanács hagyja jóvá, az a tanács rendeletének végrehajtását késlelteti. Gondoljunk olyan tanácsrendeletre, amelynél- életbeléptetése helyi szempontból sürgős, a felettes tanács viszont csak a felterjesztését követő hónapokban, esetleg hónapok múlva tart tanácsülést. A 30 napot, amelyen belül az állandó bizottság javaslatát köteles megbeszélni a végrehajtó bizottság — hosszúnak tartom. Javaslom, hogy az időt 15 napon belülire csökkentsék. Végül javaslom, hogy a községi tanácsnál ne lehessen háromtagú végrehajtó bizottságot létesíteni, hanem a 39. paragrafus e) pontjában az alsó határt 3-ról 5-re emeljék. Császár Lajos instr. csop. vez. Vonják be munkájukba a szakembereket is A tanácstörvény-tervezettel kapcsolatban nekem is volna néhány javaslatom: 1- A tervezet 6. paragrafus (c., d. pont) a tanács feladatának jelöli meg, hogy közreműködjön az állami és társadalmi rend biztosításában, védje, erősítse a szocialista törvényességet, oltalmazza a dolgozók jogait, biztosítsa az állampolgári kötelezettségek teljesítését és megismertetve a lakossággal a népköztársaság törvényeit, nevelje őket a törvények betartására. Az igazságügyi szervek: bíróságok, ügyészségek fő feladatát is ezek képezik. A közös feladatok tökéletesebb végrehajtását teszi lehetővé az, ha a tanácsok és igazságügyi szervek gyakorlati tapasztalataikat, munkájuk eredményét megbeszélik és egymásnak kölcsönös tájékoztatásokat nyújtanak. Ezek pedig akkor lennének megvalósíthatók, ha a tanácsok és a végrehajtó bizottság az igazságügyi sérvek kijelölt tagjait is meghívná. 2- A 63. paragrafus 1. bekezdéséhez javaslom, hogy a törvény 6. paragrafusában meghatározott feladatok jobb elvégzése érdekében a fővárosi, megyei, járási, városi, kerületi tanácsok és a végrehajtó bizottságok üléseire hívják meg a fővárosi, megyei, járási, városi. kerületi bíróságok és ügyészségek kiküldötteit is, akik a tanácsoknak a megbeszélésre, megvitatásra kerülő ügyekben megfelelő tájékoztatásokat tesznek. •t- A 18. paragrafus a tanács jobb és folyamatos munkájáért állandó bizottságok alakítását írja elő és a 21. paragrafus 5. bekezdése kimondja, hogy az állandó bizottság feladatainak jobb ellátására bevonja munkájába a különböző területek szakembereit. Az igazságügyi szervek: bíróságok, ügyészségek feladata nagyrészt megegyezik a tanácsoknak a 6. paragrafusában meghatározott feladataival. Az igazságügyi szervek tehát tapasztalataik, gyakorlatuk és szakértelmüknek megfelelő támogatást nyújthatnak az állandó bizottság tagjainak feladatuk jobb elvégzéséhez. Ezért a tervezet 21. paragrafusának 5. bekezdését azzal szeretném kiegészíteni, hogy az állandó bizottságok az eredményesebb munkáért vonják be a különböző munkaterületek szakembereit, különösen az igazságügyi szervek tagjait. Dr. Lakatos Imre egri megyei bírósági bíró A/fllám* Tíz deka keksz rövid története (Tudósítónktól) A keksz jó dolog nemcsak a gyermekeknek, hanem o felnőtteknek is. A felnőttek közül különösen azok vásárolják szívesen, alkiknek fáj a gyomruk. Sajnos, én magam is a gyomorfájósak közé tartozom, és ezért ha tehetem, mindig tartok magamnál egy kevés kekszet. A napokban kifogyott a kekszkészletem és a gyöngyösi vasútállomáson jutott eszembe, hogy még utazás előtt vásároljak 10 dekát. Semmi hiba — gondoltam, hiszen itt az Utasellátó és már indultam is felé. — Van keksz? — kérdezem Reinhard Teréz elárusítónőtől. Van igen — hangzik a megnyugtató válasz. — Akkor tessék nekem 10 dekát mérni — és már nyúlok is pénztárcám után, hogy kifizessem. Az elárusítónő azonban mérés helyett kérdést intéz hozzám: — Elvisz egy dobozzal? — Azt hittem viccelő kedvében van és mégegyszer elmondtam, hogy csak 10 dekát kérek. — Annyit nem lehet. Vagy elvisz egy dobozzal, vagy pedig nem, mert külön nem mérhetek. Kiváncsi voltam, miért nem lehet a dobozt felbontani, mi az olca, hogy a dobozos kekszből nem mérnek ki 10 dekát? Talán megtiltották a felsőbb szervek? De hiszen ez képtelenség — vetődött fel bennem mindjárt a felelet is. Mégegyszer megkértem az elárusítónőt, hivatkozva fájó gyomromra, de az hidegen csak annyit válaszolt — megmondtam már egyszer, hogy csak egy dobozzal adhatok, nem tehetek róla. Azt, hogy fáj a gyomra, nagyon sajnálom. — Ki tiltotta meg a doboz felbontását — kockáztattam meg a kérdést, mire a válasz az volt — Senki! Én magam így látom jónak, mert így is szívesen elviszik és nekem legalább nem kell méricskélni. Igen, most már értettem, miről van szó. Reinhard Teréz elárusítónő túlzottan betartotta munkájában azt a régi jó közmondást, többet ésszel, mint erővel. Az a szerencséje, az elárusítónőnek és a vevőknek, hogy nem savanyúkáposztát árul, amit csak hordóstól lehet eladni. Furcsa tatarozás Detken (Tudósítónktól) Tatarozzák az iskolát Detken. Ez nagyon helyes és rendjén való, hiszen megkezdődött a tanév és a gyermekeknek rendes, tiszta tantermekre van szükségük a napi tanulásukhoz. Ellenben érdekes és különleges dolog történt az iskola tatarozásánál. Előbb a festők, majd utánuk a kőművesek dolgoztak. Mielőtt a kőművesek letisztították volna a falakat, a festő szépen elvégezte a munkáját. Nevetséges és furcsa dolog ez és egyben felmerül a kérdés, vájjon kit terhel ezért a felelősség? Meg kell jegyezni, ha nem is nagymértékben, mert csak egy községi iskola tatarozásáról van szó, mégis drága épító- snyagpazarlás történt itt. Mikor megkérdeztem a kőműveseket, miért dolgoznak így, akkor az igazgatóra hivatkoztak. Vájjon gondolnak-e az illetékesek és ezek szerint az iskolaigazgató arra, hogy mennyi drága építőanyagot és munkát pocsékoltak el, olvasták-e a Szabad Nép 1954 augusztus 15-i számának vezércikkét, melyben „Vaskézzel a pazarlás ellen" címen ír. Erki János KÖZELEDÜNK felszabadulásunk 10. évfordulójához. Ez egyre inkább arra kötelez és ösztönöz bennünket, hogy számot vessünk azzal a fejlődéssel, amit gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális életünkben a felszabadulás tett számunkra lehetővé. Az elmúlt év alatt népünk életében eddig még páratlanul álló kulturális forradalom bontakozott ki, amely fokozatosan megváltoztatja népünk világnézetét, kiszélesíti műveltségét. Népünk művelődését egyetlen terület sem tükrözi olyan világosan, mint a közoktatás- ügy fejlődése. Közoktatás- ügyünknek kétségtelenül legnagyobb vívmánya az általánosiskola. Ezen keresztül, ennek teljes kiépítésével akarunk kulturális demokráciát teremteni. Ez annyit jelent, hogy Budapesten és Egerben, Selypen és Kiskörén ugyanolyan alapvető műveltséget akarunk mi minden magyar gyermeknek, és ezzel egyenlő továbbhaladási lehetőségeket az életben. Az általánosiskola létrehozása után kitűnt, új nevelőképző intézményekre is szükség van, hogy az általánosiskolákat megfelelő szakképzettségű tanárokkal elláthassuk. A Szovjetunió példáját követve, igy hoztuk létre a pedagógiai főiskolákat Budapesten és Szegeden 1947-ben, Debrecenben és Pécsett 1948-ban. Akkori viszonyainknak és szükségleteinknek megfelelően az új nevelőképző intézmény hároméves képzési idővel rendelkezett. 1949 NYARÁN Debrecenből kormányunk áthozta a pedagógiai főiskolát Egerbe, hogy a megszűnő jogakadémia helyébe új felsőoktatási intézményt adjon ennek a nagy/ V A HÁROMÉVES PEDAGÓGIAI FŐISKOLA múltú városnak. Indokolttá tette az áthozatalt a kulturális élet decentralizálásának helyes szempontja is. A tapasztalat azóta azt igazolta, hogy éppen ennek az északkeleti országrésznek van a legnagyobb szüksége általánosisko- lai szaktanárókra. Az idén Is Borsod, Szabolcs, Heves és Hajdú megyék igényelték a legtöbb új tanerőt a főiskoláktól. Közoktatásügyünk felelős tényezői 1950-ben úgy látták, hogy a gyorsan épülő általánosiskolákat fokozott ütemben kell tanárokkal ellátni. Ezért a főiskola képzési idejét 2 évre szállították le és kiegészítésül bevezették a fiatal kezdő tanárok részére az ú. n. gyakorlóévét. Ennek letelte után tették le záróvizsgájukat. Ugyanakkor szélesebb keretek közt folyt már az általános- iskolai tanítók szaktanárrá való képzése levelező oktatás formájában. — Ez az eljárás kétségkívül jó eredményeket hozott számszerűleg, mert csak az egri főiskola néhány év alatt ezreit bocsátotta ki az általánosiskolai tanároknak, a nappali és a levelező tagozaton. A KÉPZÉSI IDŐ leszállítása azonban lényegesen befolyásolta a főiskolai oktatást. Eleitől fogva nem volt kétséges senki előtt, hogy a két esztendő alapjában véve kevés az elmélyült oktatáshoz és tanuláshoz egyaránt. A főiskolák a megadott időkereten belül módszerek javításával, az egyes szaktárgyak tematikáinak és programmjainak gondos kidolgozásával igyekeztek emelni a képzés színvonalát. Az elmúlt évben minden tanszék kapott egy tapasztalt tanárt, akinek a feladata az illető szaktárgy tanítási módszereinek ismertetése és a hallgatók gyakorlati képzésének irányítása. Egyes szaktárgyaknál áttértünk az egyszakos képzésre (magyar, orosz, testnevelés). Ez emelte a képzés színvonalát, de megnehezítette az egyszaütossákép- zett tanároknak az elhelyezését, hiszen r1. egy 8 tanulócsoporttal rendelkező- általánosiskola nem tud teljesen foglalkoztatni egy orosz-szakos tanárt. Különösen az elmúlt tanév igazán figyelemreméltó erőfeszítései mutatták meg, hogy minden jószándék az oktatás színvonalának emelése tekintetében csak részleteredményeket hozhat a kétéves képzés keretében. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy főiskolánkon nem képeztünk volna kiváló tanárokat is, és hogy hallgatóink zömének ne tudtuk volna megadni a legszükségesebb képzettséget. Annyi azonban bizonyos, hogy az egyre nagyobb igényekkel és követelményekkel szemben nem tudtuk hallgatóink egyrészét felvértezni a szakmai és politikai ismeretek bőségével. Különösen hiányos volt minden erőfeszítés ellenére is gyakorlati képzésük. — Nem csoda, ha a főiskolán, a megyei tanácsok oktatási osztályain és a minisztérium illetékes osztályain egyre sűrűbben hangzott el az az óhaj és követelés, hogy a pedagógiai főiskolák képzési idejét országos érdekből három évre kell felemelni. Pártunk Központi Vezetőségének ezévi, januári határozata kimondja azt, hogy az általánosiskolákat 1960-ra valóban általánossá kell tenni, vagyis biztosítani kell minden falun és tanyán a gyermekek szakrendszerű oktatását 14 éves korig. Ez a perspektíva még jobban aláhúzta a pedagógiai főiskolák fontosságát. Közben januártól júniusig magpsszínvonalú tárgyalásokon hosszú vita folyt a nevelőképző intézmények, tehát az óvónőképző, tanítóképzők, pedagógiai főiskolák, bölcsészeti karok profilja és szerepe körül. Ezek a viták azt eredményezték végső fokon, hogy egyre többen látták be: a pedagógiai főiskolák szükségesek, a népi demokrácia sajátos, újtípusú intézményei, melyek meglévő hibáik mellett is értékes nevelési tapasztalatokkal rendelkeznek és oktató-nevelő munkájukban egyre közelebb kerültek a gyakorlati követelményekhez. Helytelen dolog volna tehát egybeolvasztani őket az egyetemek bölcsészeti karaival, melyeknek más feladataik vannak, vagy legalább részben más feladataik is vannak. A tárgyalásokon diadalmaskodott az a felfogás is, hogy a pedagógiai főiskolák képzési idejét 3 évre kell felemelni. Ezzel a be nem vált egyszakos képzést is meg lehet szüntetni. EZ RÖVIDEN a hároméves pedagógiai főiskola története. Ebből kitűnik, hogy csak a népgazdaság érdekei miatt tértünk át néhány évre a rövi- debb képzésre és mihelyt erre lehetőség van, ismét három év alatt képzőnk általánosiskolai tanárokat. A fejlődés valószínűleg ezen a fokon sem áll meg, a főiskoláknak nálunk is ki kell épülni 4 éves nevelőképző intézményekké, úgy mint a Szovjetunióban van. A jelenlegi I. év már hároméves képzési kap. A feladatunk most az, hogy kiépítsük az új keretnek megfelelően és ezzel emeljük minőségileg magasabb fokra az általánosisko- lai tanárképzést. Vannak értékes tapasztalataink, melyeket felhasználhatunk. Alapelvünk, hogy új programmjainkba oe vegyünk fel túlméretezett uj anyagmennyiségeket, hanem a jobb oktatási módszereket biztosítsuk hallgatóinknál az általánosiskolai tanításhoz szükséges ismeretanyag elmélyült elsajátítását. Magasabb szintre kell emelnünk nevelői munkánkat. Ezelőtt — helytelenül — agyondédelgettük, agyontámogattuk hali ga tóinkat tanulmányi téren, és ezzel elvettük önállóságukat. Már pedig a szocializmus építése önálló, gondolkodni tudó, kezdeményező, alkotó embereket kíván. Pártunk III. kongresszusának útmutatásai alapján kell felépítenünk a hároméves főiskolát. A Központi Vezetőség beszámolója szembeszállt az olyan véleményekkel, „mintha most az általános iskolák mögött másodrendű kérdésként kívánnánk kezelni a felsőoktatás ügyét. Erről természetesen szó sincs ... tovább is teljes mértékben időszerű a magasabbfokú oktatás fejlesztése. de a jelen helyzetben nem a mennyiségen, hanem a minőségen van a hangsúly!“ — Egyre jobban előtérbe kerül a tehetség és a kiváló tanulmányi előmenetel követelménye a szociális száramazás mellett. „A szocializmust építő Magyar- országnak nemcsak képzett, hanem kiválóan képzett szakemberekre van szüksége“ — mondotta Rákosi elvtárs a kongresszuson. Ezeknek az útmutatásoknak a nyomán minden erőnkkel azon leszünk, hogy emeljük az általánosiskolai tanárképzés színvonalát. Ennek ma már több objektív feltétele biztosítva van. Az egyik maga a 3 éves képzési idő, a másik (talán még fontosabb) körülmény az, hQgy a hallgatóság a változatlan munkás-paraszt többség mellett, ma már sokkal jobb tanulmányi eredményekkel jön a főiskolára, mint még csak egy évvel ezelőtt is. A szükségletnek megfelelően csökkentett létszámok mellett a főiskolának nem kell túlfeszített tervek szerint dolgozni és így a magasszínvonalú oktató-nevelőmunka műhelye egyben a tudományos és módszertani kutatómigjka műhelyévé is válhat. A MOST INDULÓ tanér hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára esik. Egész dolgozó népünk készül, hogy ünnepségekkel és a munka újabb hőstetteivel emlékezzék történelmének eue a legnagyobb sorsfordulatára. Az 1954— 1955-ös tanév egész munkáját mi is a nagy évforduló keretében állítjuk be. A jubi- leurpi év eszméje hassa át a tanárok oktató-nevelőmunkáját és tudományos kutatásait, a felszabadítók iránt érzett hála és szeretet szilárdítsa hallgatóink öntudatos fegyelmét. emelje tanulmányi színvonalát, táplálja hazafias érzését, vigye előbbre világnézeti, politikai fejlődését. — így szolgálhatjuk édes hazánk és dolgozó néoünk üsyét a háromeves Pedagógiai Főiskolán. » Dr. NémedV Lajos főiskolai igazgató
