Népújság, 1954. szeptember (69-77. szám)

1954-09-05 / 70. szám

1954 szeptember 5. vasárnap. 5 NÉPÚJSÁG ...megyénk hős bányászait A VÍZHORDÓ LÁNY Kálai József és Malácslk Dezső a Recski Ércbánya csillései, példamutató munkát végeznek. A magas, barnahajú lány nap után, tízszer is fordul a gyors léptekkel közeledett a nyolc óra alatt, pedig néha 18-as front bányászai felé. igazán messziről kell hordania. Mindkét kezében nagy, öblös- A 18-as front bányászai na- hasú edényt fogott, friss vi- gyón megszerették. Nem egy- zet vitt a bányászoknak. Koc- szer mondták már a vezető­ka Simon bácsi éppen akkor ségnek, hogy Édes Erzsikéhez hasonló vízhordó lány még ke­vés volt a bányában. Egyszer, nem is olyan régen történt, hogy a kannákkal más kislány sietett a 18-as frontra. Erzsikét áthelyezték. Attól kezdve azután nem is kaptak rendesen vizet, meg nem is volt friss, ezért pár nap múlva bekopogtak az irodába: adják nekünk vissza a régi vízhordó lányunkat, jobban ha­lad a munka, ha ő is ott van közöttünk. Így került vissza Erzsiké régi társaihoz, akikkel már másfél éve együtt dolgo­zik. Most, amikor a bányászok felajánlásokat tettek a bá­nyásznap tiszteletére, 6 is sze- nézett hátra és meglátva a retett volna néhány sorban lányt, máris nyújtotta a kezét valamit ígérni. De mit ígérjen, a vízért. Nagyon szomjas volt, hiszen munkája olyan egysze- jól esett meginni egy fél liter- rű — ez volt a gondolata. Egy­re}- Mielőtt munkához kezdett, szerü, de nagyon fontos. És hálásan rámosolygott a lány- Erzsiké ezen a héten is sok­ra. A többiek is ittak, mert kai lelkiismeretesebben elvé- munka közben U'-yancmk ki- gezte munkáját, mint néhá- melegedtek. Amikor elfogyott nyarlj akik szavukat írásban mind a két kannával, Erzsiké fogadták. Mindennél többet ér, maris indult visszafelé, hogy serkentőbb a szívből fakadó, újból friss vízzel töltse meg az mély, emberek iránti szeretet, edenyeket. így megy ez nap­Munka közben jól esik a friss víz. AMÍG IGAZGATÓ LETTEM Aki valaha maga is bányász volt és naponta 2.30 pengő­ért, egészségtelen, rossz levegőjű, a min­dig életveszélyes föld mélyén dolgozott, az tud igazán együtt- érezni a bányászok­kal, feladatait az ő érdekeiknek megfe­lelően végezni■ Nem szabad, de nem is le hétne elfelejtenem azt a néhány, keserűség­gel teli evet, amelyet 1932-től Dorogon töl­töttem■ A régi bá­nyász élete, jövője olyan volt, mint a munkahelye: sötét, kilátástalan. A gyen­ge táplálkozás, meg a minden erejét meg­követelő nehéz mun­kája miatt lépten- nyomon sarkában volt a betegség. Üzemi or­vos? ...azt nem tar­tották fontosnak, mert a bányásznak betegen is dolgoznia kellett, ha meg akart élni. Ingyen munka­ruha? . •, Még a ku­lacsot is meg kellett fizetnie, amiben az ivóvizet kapta- 1945 után az élet más munkaterületein dolgozók közül talán egyetlennek sem vál­tozott annyit az élete, mint a bányászoknak- Évről évre a bányák és települések szépí­tésével együtt szé­pült, gazdagodott s kapott tartalmat a mi életünk is- Mun­kaeszközt, ruhát, csizmát kaptunk, gé­peket állítottak be a bányába és fokozott gonddal ügyeltek egészségünkre is- Nem kívánták már tőlünk, hogy azért a pár odadobott pen­gőért megszakadásig dolgozzunk, amit el­végeztünk. azért meg is fizettek. Munka után pedig időt adtak a pihenésre, szórako­zásra is- Sokat, na­gyon sokat tudnék beszélni a bányá­szoknak nyújtott ked­vezményekről, az új fürdőszobás lakások­ról. amelyeknek alig néhány éve még én is részese voltam- S bár több iskola s tanfo­lyam elvégzése után előbb Egercsehiben, majd Petőfibányán igazgató lettem, úgy érzem, valójában mégis közéjük tarto­zom elválaszthatatla­nul- Mindaz, ami munkáinkkal, éle tűk­kel kapcsolatos, vagy ha sérelem éri őket. engem is érdekel, se­gítek rajtuk- Ezért nyertem meg bizal­mukat, ezért jönnek hozzám a legkisebb panaszokkal is és én azt tartottam egyik legfontosabb felada­tomnak, hogy minden bányászt úgy ismer­jek, mint a legjobb barátomat. Csak. így lehetett Egercsehiben és így lehet most már Petőfibányán is min­• • dig túlteljesíteni s tervet. A dolgozókkal való törődés, panaszaik orvoslása, nálunk a párt, a szakszervezet és aDISZ-szel együtt közös ügyünk, Első­sorban ezeknek a szerveknek támoga­tására, bizalmára és munkalendületére számítunk, és a ta­pasztalat azt mutat­ja, hogy bátran szá­míthatunk is. Mind­azokat a feladatokat, melyeket a kongresz- szus elénk tűzött, csak akkor tudjuk megvalósítani, ha biztosítjuk a megfe­lelő munkafeltétele­ket, gondoskodunk róluk, és a jól dolgo­zók mellett a fegye­lem megszegőit is észrevesszük — a bá­nyászok pedig becsü­letesen elvégzik a rá­juk bízott feladato­kat. Baják István A Petőfl-altáróban lévő dlcspécserszobából történik az üzem műszaki irányítása. Raáb Piroska, Krich Antal robbanóanyagraktárkezelő, Pál Mihály, munkavédelmi iroda* vezető és Kláben Sándor munka közben. Megyeszerte ismert Forgó János petőfibányai sztahanovista és brigádja jó munkájáról. A képen megbeszélik a napi teendőket. Jól működik a bányász könyvtár Egercsehiben Megyeszerte híres üzemi könyvtára van Egercsehi bá­nyának. A bányászkönyvtár köteteinek és olvasóinak szá­ma évről, évre állandóan nö­vekedik. 1947-ben 460 kötet, jelenleg, 3817 kötet áll az ol­vasó bányászok rendelkezésé­re. Az olvasók száma ebben az évben 13.251 főre emelkedett. Az év első felében 30.331 kötet könyv forgott közkézen az ol­vasóközönség nagy megelége­dettségére. Dallal — tánccal Amikor felhang­zott a tangóharmo­nika hangja, hirte­len dobbantással táncra perdültek a párok a bányászok­kal körülzárt gyű­rűben. A nevető, pajkoßtekintetü lá­nyok bordó, sárga­hímzett szoknyája forgás közben ma­gasra felröppent. Olyanok voltak, mint egy-egy szál kinyílt rózsa. A le­gények fekete nad­rágot, meg fehér bő- ujju inget viseltek és csinos, ropogós fekete csizmát, amelyeknek sarkát időnként ugyancsak lekoppantották. Jó­kedvük átragadt a bányászokra is. Mo­solyogva követték szemükkel a tánco- lók minden moz­dulatát. A végén azután már a tan­góharmonikával együtt ők is dúdol­ták a dalt... Az utóbbi évben Petőfibánya kultúr- csoportjának mun- lcája nagyon sokat fejlődött. Játékával mégis talán az el­múlt hónap alatt vált igazán a bá­nya kultúréletének egyik legfontosabb részesévé. Ma már a gyűlés, verseny­kezdés, vagy a jó munka jutalmazása el sem múlhat egy szép tánc, vagy ze­neszám, esetleg ki­sebb előadás nélkül. Megszerették őket a környék lakosai is, akiket jó terme­lői munkájukért aratónapokon, tisza- partí találkozókon, vagy békegyűlések előtt szórakoztattak. A közel 80 tagú csoport tagjai új számokkal készül­tek szeptember S ünneplésére. Már szombat este meOr kezdődött a kultúr­műsor, amelyen kö­szönetét mondtak jó munkájukért <e dolgozóknak, majd körülülték a tábor­tüzet és énekeltek, Az ünnepre terve­zett műsor nagyobb részének bemutatá­sára csak ma kerül sor. A tánccsoport az „újfehértói“ csárdást adja elő. a színjátszók több ki­sebb egyfelvonásoe darabbal szórakoz­tatják a bányászo­kat. A zenekar sem marad el a többitől. Most is kitesz ma­gáéit. szép száma* kw ígér.

Next

/
Thumbnails
Contents