Népújság, 1954. augusztus (60-68. szám)

1954-08-26 / 67. szám

1934 augusztus 26. csütörtök. 3 NÉPÚJSÁG U JEGYZETEK AZ ÜNNEPI VÁSÁRRÓL Vásár. Ünnepi vásár. Van valami különös ize, zamata ennek a szónak. Talán a laci- pecsenye forrón-zsíros izétől, talán a habzó sörtől, vagy a mérgesen-haragos, zöld aba- sári bor zamatától? Ne firtas­suk ezt. A vásár a maga for­gatagával, sátraival. bábeli hangzavarával, gyereksirásá- val és nevetésével: nagy ün­nepi esemény. Különösen az, ha éppen nagy ünnepre is esik, mint most, a kétnapos egri vásár. Ünnepelni együtt, vidáman jó. De hát hol lehet igazán vidáman szórakozni, ha nem a szabad ég alatt a sát­ra . előtt, kézben a sörös pohár­ral, vagy a virslivel. Vásár: az­előtt a kupecek vadászterülete, a csalás, a „bóvli“ áru, a ha- zudozás dzsungele. Ma itt ta­lálkozik a falu és a város, hogy kicserélje legjobb termékeit, minden, ami jó és szép itt ta­lál megelégedett gazdára. Sok­szor elmondtuk, mégis újból el kell mondani: a dolgozó népé lett a vásár is, minden kincsé­vel, vidámságával, bőségével, s hozzátehetjük, ma már min­den biztonságával együtt, ir Reggel hatkor kezdték az árusítást — ha nem is hivata­losan. De lehetett volna előbb is. olyan korán jöttek már a vásárlók. S mennyien? Bele­fáradt volna a ceruza is. ha rótta volna a vásár első láto­gatóinak számát. Noszvaj. Os­toros. Gyöngyös, Heves, a pé- tervásári járás. Pest. Borsod, Szolnok megye, Eger egyfor­mán képviseltette magát a pa­vilonok között. Különvonatok és autóbuszok, teherautók és szekerek, motorkerékpárok és kerékpárok öntötték maguk­ból, hozták a vásár látogatóit. Az országutakon egész csordák Nagy a forgalom az egri állami áruház pavilonja előtt szólított vagy tíz évvel fiata­labb nála — mindössze 156 forint. Tiszta olcsóság, én mon­dom magának. Úgy fog az uno­kája bukfencezni ebben az ágyban, mint fecske a levegő­ben. Lát ja ... így kell össze­rakni ... Várjon csak. keresek magának eay másik betétet... Így ni. már meg is van. A ..néni“ háló- a segítségért, fizet, boldogan viszi az ágyat. cl az egyik hangszórót. Dél van. ebédelnek, isznak az em­berek. s a vásár stúdiója kelle­mes tánczenét sugároz: „Man­dulavirág ..." — valóban szép ez. De három vagy néey ze­nésznek az a véleménye, hogy ők szebbet tudnak. S nem is maradnak meg a puszta véle­ménynél. hanem a bizonyítás eszközéhez nvúlnak. Rákezdik, hogy „Fehérgalamb száll a mondom, szép vásár, ió vásár ez. De ez nem a magyar em­bernek való... De nem ám. A magyar embernek csata a vásár, küzdelem..; Úgy bi­zony. Egy évre kivitatkozhat- ja, kialkudozhatja magát. Te­hetség kellett a régi vásárok­ra. nem úgy. mint a mosta­niakhoz — le<*vint lekicsinylő- leg. Aki "•»vés volt. feleáron drápa jószágot vehetett, vagy éppen fejőstehenet mennek venni. ★ Bata Imre ostorost gazdának meggyűlt egy kicsit a pénze, eljött hát a vásárra — szőlő- prést venni. Talált is megfele­lőt 1610 forintért. Szép prés volt, megvette, kifizette, aztán vinni akarta ... De akkor már vaov öten álldogálnak a prés mellett. Gasparovics József egerszalók’ dolgozó paraszt gyermek­ágyat vásárol Jól esik az ebéd, a hideg sör bandukoltak: szarvasmarhák, lovak, sertések, juhok bégéivé, bőgve, visítva, nyerítve tola­kodtak az állatvásár felé. Eger szűk utcái úgy megteltek az emberekkel, szekerekkel, kü­lönböző járművekkel, a lábak csoszogásának, a szekerek zör­gésének, az autók kürtjeinek zajával, hogy talán távoli ki­lométerekre el lehetett hallani. S a világ négy tája felöl min­denki két iránvha igyekezett: a Népkert mögötti kirakodó-, vagy a város felső végén lévő állat- ásár felé. ★ Három kilométer, 3000 mé­ter: fai egy sorba raknánk, majd Felnémetig ért volna a pavilonok hossza. S ha a 20 millió forint értékű árukész­letnek minden egyes darabját, méterét egymás mellé rak­nánk? — talán még a földet is körülérné. A 12 állami válla­lat, a 12 földmű vesszövetke- zet, a KTSZ-ek. sőt még a magánkisiparosok is valóban „kirukkoltak“ erre a vásárra. Olyan árubőség, olyan nagy választék várta a vevőket, hogy meg lehetet érteni azt az os- torosi asszonyt, aki megállt az egri állami áruház ezerféle áruval roskadásig tömött pa- vilon'n előtt, s így sóhajtott fel: .Dehát én csak e®v vöd­röt akartam venni...“ Nem­csak vödröt vett! •ér A gyöngyösi földművesszö­vetkezet vasáru-pavilonja előtt nagy tömeg álldogál. Sokan ér- dehlődnek a gyermek&avak iránt is. Egy öregedő, kajlá­ba juszú bácsika nagy ügybuz- golomm"l dicsérgeti a valóban szép vidám. — világosra fes­tett gyermekágy altat. *— Nézze, néném — a meg­Az öreg máris rohan a másik vevőhöz. Gréci Kálmán bácsi elemében van — segíthet. Tudniillik, cipész volna Gyön­gyösön. de a lánya itt van hi­vatalból pénztáros. És hát ki bírja azt megállni, hogy tétle­nül nézze a sátor eladóinak valóban fárasztó munkáját. Gréci bácsi hát segít, s nem is rosszul.-k örvendetes, hogy tisztán és jól hallhatóan szólnak a vásár hangszórói. De azért kis baj csak akad — erről viszont a hangszóró nem tehet. A gyön­gyösi földművesszövetkezet kertbe!-isége felett helyezték falu felett“ — rákezdik, s húz­zák veszettül, bele az emberek fülébe. A hangszóró pedig a másik oldalon!... Itt láttam először búskomor, sőt fájdal­mas arcú embereket a vásá­ron. ★ Olyan ötvenesforma ember álldogál az egyik sátor előtt vagy ötödmagával, s beszél, be­szél. Fi « velem vagy tíz perce, de megállás nélkül csak ô be­szél. Nem szokásom a hallga­tózás. de az illető nem is ti­toknak szánja szavait, egy lépéssel közelebb, s tisztán lehet hallani: — Mert ugye, kérem, nem éppen kétszeres áron adhatott túl gvönee állatién. No, meg kijátszani az árust, aki feldi­csérte portékáiét... Aj, azok voltak a szép idők ... Azok bizony. A többiek hallgatnak. Vár­ják, mi is lesz ebből. Az egyik aztán megszólal: — Azokra a vásárokra én is r alékezem. Mindenem elad­tam, hogy jó fejőstehenet ve­gyek ... Két nap múlva . .ite a mészáros ... Nekem már csak jó lesz ez a mostani vá­sár, ueve. komám? — üt a mellette álló fiatalabb vállára. Aztán búcsú nélkül magára hagyják a „szónokot“. Talán — Maga vette? — kérdezik? — Én éppen most. — Jó prés ez... — Azért vettem — addig- addig. amíg az ismeretlenek, Eger-kö. nyéki parasztok azok is. mutogatni kezdik, hogy is kell bánni ezzel a préssel. Bâ­tât elfutja a tulajdonosi érzés, szeretné megmutatni, hogy ő is tud bánni a saját présével, de nincs módja rá. Egyszerűen félretolják és csakazértis. azok magyarázzák, hol egymásnak.• hol Batánalc: hogy lesz örök­életű a prés. Bata csak áll és nyeldes. aztán megnyugszik: igaz is. nem elég. hogy övé a prés, még ő is magyarázzon. Azoknak nincs új présük, hát most a magyarázatban élik ki magukat. Itt is, ott is jól jár­nak.,. ★ — A motorkerékpárokért, tűz­helyekért valóságos közelharc folyt a vásáron. A majd hét­ezer forintos 125-ös Csepel már kora reggel úgy elfogyott, mint száraz vasárnapokon a sör. Igaz. hogy kevés is volt be'öle a vásáron — de csak a kereslethez képest — mert nem képes a nagy kapacitással dolgozó magyar ipar annyit gyártani, amennyi elég lenne. Egy óra alatt elfogyott a 24 motorkerékpár vagy 100 ke­rékpár. meg 110 tűzhelv. S egynek sem tíz fillér as ára. Hiába, nemcsak a kenyérfo­gyasztáson kell mérni az élet­színvonal emelkedését. ★ Az Üzemélelmezési Vállalat tíz sertést’ vágott a vásárra. .Mint a szólás mondja: jutott is ... de maradni nem nagyon. Csak az első nan több mint 5000 flekként adtak el. ehhez jön még a 2000 pár debreceni, a 2500 pár virsli — volt mit sütni-t^„n' a vállalat szaká­csainak. de ami fő. volt mit ennie a vásár látogatóinak. + A verpeléti borsátor előtt nagy a tumultus. Akik itt isz­nak. azok a verpeléti bor vi­lághírnevére esküdnek. Bár ki tudja — egy-kettői halottam már esküdni a domoszlói. meg az abasári sátor előtt is. Oro- s-i Ernő csann« méregeti nagy serényen a decis. kétdecis po­harakat: éppen a tizenkettedik hektónál tart. Jó csapos, de jó előadó is. Jelenleg most azt magyarázza, hogv a hegyvidék és az alföld találkozása, a vul­kánikus és hordalékos talaj keveredése már évszázadokkal ezelőtt márkássá ízesítette a verpeléti borokat. A kóstolga­tok illő tisztelettel veszik kéz­be a borosnoharat — ha már l’yen előkelő ősi származása van a verpeléti fehérnek ... * .* A vasár első napién, augusz­tus 20-án zajlott le az első m’’pkás-t>araSzt találkozó. Ter­mészetes. hogy az Egerbe jött vendégek, még a délelőtt ellá­togattak a vásárra. De azért nem m!ndenki. André 3'’’f’áhi. Gyetván Mátyás, meg Tóbiás István — Hortról jöttek mind­hárman — például nem jutott el délelőtt a vásárra. Későn jött az autóbusz és bizony már sn’i sem várta őket (!). Nya­kukba vették tehát a várost, nem törődve sörrel-borral. lacipecsenyével. keresték az illetékeseket. Keresték, mert meghívták a honiakat is. és jelentkezni kell. nehogy azt higgyjék. hogy a horti dolgozó parasztok fittyet hánytak a ba­ráti meghívásnak. Keresték, végül megtalálták — aztán mean,iuaodtak: eleget tettek a becsületnek. + Vége a vásárnak. De sokáig emlékezünk rá — legalább is a következő vásárig. GYURKÓ GÉZA Sípos Ferenc 1 holdas egerszalóki gazda 1610 forintért új szőlőprést vásárolt Mintha lábra szabták volna (Márkusz László felvételek)

Next

/
Thumbnails
Contents