Népújság, 1954. augusztus (60-68. szám)

1954-08-19 / 65-66. szám

10 NÉPÚJSÁG 1954 augusztus 20. péntek. ai Margit: Részletek egy édesanya naplójából (Kiss Lászlóné) 1949 február 12 Olyan nagy hó esett ma, hogy amikor az ajtót kinyitot­tam és kiléptem, féllábszárig elvesztem benne. Hideg, ke­mény telünk van, venni kel­lene még szenet, mert nemso­kára elfogy. Béla fiam ma ment el ipari tanulónak. Az általánosiskolából még két osztálya van hátra. Azt mond­ja, majd elvégzi ott. Egy hétre 32 forintot kap, az is jól jön a házhoz. Krumplit kellene venni, mert nem tart ki eb­ben a hónapban. De kevés pénzem van. Imre levelet írt, azt írja, hazajön szabadságra. Most gondolkozhatok, hogy mit készítsek neki, 1949 július 14 Megint befejezték az isko­lát. Ezek a gyerekek nem na­gyon tanulnak. Szilvi is, meg Marika is hármasokat hoztak haza. Egyik se olyan okos, mint Béla. Az még éltanuló is lett, meg a fényképét is kitet­ték a falra. Én is szerettem volna tanul­ni, de nem lehetett. Pedig most jobban élhetnénk. Nem kellene a gyerekeknek egy ruhára fél­évig gyűjteni. Elromlott a vil­lany, a ruhára eltett pénzből javíttattam meg, nem tehet­tem másképpen. 1950 július 16 A héten lehivatott az igaz­gató, meg a szakszervezet, hogy egyik gyermekemet elviszik Velencébe. Én meg nem is tud­tam, hol van. Nem akartam engedni, féltem, hogy még va­lami baja lesz. De megnyug­tattak. hogy vigyáznak rá. El­vitték Marikát. Ma levelet kaptam tőle, azt írja, jól érzi magát. A koszt is jó. Nagyon szeret ott lenni. 1951 január 29 Az Imre leszerelt a katona­ságtól. Azt mondja, most itt­hon akar pénzt keresni. Sokat mesél a katonaidőről, meg az éjjeli riadókról. Nem hagyták őket aludni, ezért haragudott a legjobban. Hozzánk jön dol­gozni a Dohánygyárba, álta­lános szerelési munkára. Nem is tudom, mit vegyek majd a pénzéből, sokmindene hiányzik. Most majd ingre költőm, meg valamennyit a kosztra is el kell vennem. 1951 március 15 Megint megkaptuk a fizetést. Az ember bérével együtt 1100 forint. A konyhára el kell ten­nem 800 forintot, mert kilen­cen vagyunk. Kifizetem a 27 forint lakbért, meg a villany­számlál is. Délután cipőt néztem Bélá­nak, mert ami van, az már nagyon kopott, meg a talpa is kilyukadt. De 10 forinttal ke­vesebb veit a pénzem. Majd csak a következő fizetés után vehetem meg. A régit meg megtalpaltatom, jó lesz még egy ideig. 1951 november 9 Megnősült Imre, a legidő­sebb fiam. A felesége is a Do­hánygyárban dolgozik, mind a ketten keresnek. Nincs búto­ruk, meg lakás sincs. Egy ideig majd ellaknak nálunk. Búto­rom meg'nekem sem volt. Vál­tóra vettem, s ha fizetni nem tudtam, mindig nőtt a kamat. Több holmink lenne, ha nem kellett volna olyan sok kama­tot fizetni. Nem tartottunk nagy lagzit, csak a legközelebbi rokonok voltak ott. Szép kis menyasz- szony volt, a menyemnek való. Én is vettem neki ajándékot. 1952 március 30 Bélát Sztálinvárosba küld­ték. Befejezte az iparitanuló idejét, most már ő is keres annyit, amennyiből megélhet. Vettem neki egy munkásruhát. Ma jött a postás és a levél mellett 100 forintot is hozott. Béla fiam küldte. Áldott jó gyerek. A pénzből megtalpaltatom Zsuzsika magasszárú cipőjét, meg veszek két kiló zsírt, mert éppen fogyóban van. A levél­ben azt írja a fiam, hogy ezt a pénzt jól elkerülheti. Pedig biztos neki is kellett volna. Ünneplő ruha kéne neki, nem tudom, hogy tud venni, 1952 március 4 Mennyivel könnyebben ha­ladnak ma a fiatalok. A nős fiamék már bútort is vettek részletre. Külön mentek lakni, szép szoba-konyhás lakásba. Amibe lehetett, segítettem én is őket. De drága minden, nem nagyon számíthatnak ránk. Ma tésztalevest főztem, meg lencsét. Szalonnát is sütöttem rá, nagyon szeretik a gyere­kek. De csak kisdarab szalon­na jutott, nem telt a pénzem­ből többre. Hiába kapunk jó fizetést, mégis keveset adnak érte. 1952 április 13 Azt mondták Imrének, hogy legyen a szakszervezet közpon­ti vezetőségének tagja. Elfo­gadta. Van két osztálya a ke­reskedelmi iskolából. Ma«t már magasabb fizetést kap, többet vásárolhatnak. Sok min­dent vettek. Szépen ruházkod- nak. Van már rádiójuk is. Ma Zsuzsika sokat segített a fő­zésnél. Vizet is hozott, a tűzre is tett. Olyan jól esett. Meg akarom látogatni Bélát. Hol­nap már készítek is neki va­lamit. Csak el ne felejtsek to­jást, meg lisztet is hozni. 1952 április 15 Imrééknél gyermek szüle­tett. Nagymama lettem. A kis­lányt majd Marikának hívják. De nagyon is örülnek Imre fiamék. Éppen olyan kicsiben, mint az apja. Nagyon szeretik a gyerekek is, már csokoládét is vinnének neki, ha megenné. Volt egy kis félretett pén­zem. Vettem belőle egy rózsa­színű kötött kiskabátot, meg csörgőt a babának. Bejár majd az anyjával a Dohánygyár napközijébe, ott nagyon jó he­lye lesz. 1953 május 28 Megnősült Béla is. Imre csa­ládjával én is lent voltam az esküvőn, pedig nagyon messze van, sokba került a vonat, de nem bánom, ök is kevéssel kezdenek. De a fiam azt mond­ja, majd dolgoznak, s lassan meglesz minden. Szilvi elment tanfolyamra, már nem lesz to­vább távirdai munkás. Nem is való az lányoknak. Mindig a villanypóznára mászni, mint a fiúk. Sokat beszéltem nejei, de nem lehetett lebeszélni, 1953 június 9 Meghallgattam Rákosi elv­társ beszédét. Sok szépet mon­dott. De jó is lesz, ha min­den úgy lesz. Megígérte, pe­dig ő nem ígérget hiába. Csak nekünk is úgy kell élnünk, még jobban dolgoz­nunk. Ezt mondta. Hoz­zám is beszélt, hogy több ci­garettát készítsünk. Meg is tesszük. Rossz esztendőnk volt, nagyon drága minden. Gondot jelent a főzés. Vasárnap sem telt húsra, tésztát főztem. Ha jól dolgozunk, jövőre sokkal jobb lesz. 1953 december 5 Levelet kaptam Pestről, ott van Szilvikém. Azt írja, sokat kell tanulni, nehéz. De majd hasznát veszi. Jó a kosztjuK, kirándulni is voltak Siófokon. Öt nemsokára Kazincbarciká­ra helyezik. Még csak 14 éves, és máris jó fizetést kap majd. Én ebben a korban cseléd vol­tam, nem úgy éltem, mint ők. Azt írja, hogy szép blúzt vett. Újba lesz vasárnap. Ne­kem nem nagyon volt új ru­hám. 1954 június 4 De jó lett volna a kongresz- szuson ottlenni. Sokat beszél­tem volna én is a munkánk­ról. Most is meghallgattam a rádióban a beszédeket, rólunk volt szó. Sok a hibás munka, nagyon drágán is készítjük. Igazuk van, de megjavítjuk a munkánkat. Csak segítsenek nekünk. Feljegyeztek balatoni nyara­lásra. Én még ott nem voltam. Milyen sok kedvezményt ka­punk. 1954 augusztus 15 Este van. Tegnap délelőtt együtt volt a család. Itthon voltak Béláék is, Imréék is, nálunk ebédeltek. Húst vettem, süteményt is sütöttem. Az út­ra is pakoltam nekik. Amikor az asztalnál ültek, könnybe jött a szerbem a boldogságtól. El sem akartam hinni, hogy ez a szép család az enyém. Már a legkisebb, Sanyika is iskolába jár. Megígérték, hogy 20-án is eljönnek, Guba István 26 vagon cséplésével első lett a versemben A sarudi gépállomás trakto­rosai és munkacsapatai kö­zött párosversenyben kiemel­kedő eredményt ért el Guba István felelős traktorvezető és munkacsapata. Guba István 1200 dobszélességű cséplőgép­pel 26 vagon terményt csépelt el, nyári idénytervét augusztus 10-re teljesítette. Versenytársa, Csörgő Albert is elcsépelt 17 vagon terményt, a második he­lyet érte el. Tarlóhántásban szépen dolgoztak Kerekes La­jos és Kelemen Benjámin trak­toristák, akik egy erőgéppel 172 normálhold tarlóhántást végeztek el. A traktorosok között, meg a szövetkezetekben és az egyéni­leg dolgozóknál még jobb ered­mények lennének, ha több se­gítséget kapnának a brigádve­zetőktől és a kihelyezett agro- nómusoktól. A jövőben Lőcsei Lajos és Joó Miklós agronó- musok jobban támogassák a traktoristák munkáját, buzdít­sák őket a gyors és minőségi munkára. Fehér László vezető agronómus h. Az Ötéves Tervkölcsön sorsolása után még négy sorsolás lesz az idén Az ötéves Tervkölcsön augusz­tus 20-tó1 23-ig tartó kilencedik sorsolása után még négy ál'am- kölcsönsorsolást tartanak ebben az évben. Cegléden szeptember 19-én lesz a Negyedik Békeköl­csön első sorsolása. Október 26—29 között a Második Béke­kölcsön ötödik sorsolását Tata­bányán, az Első Békekölcsön hetedik sorsolását november 26—29 között Békéscsabán, a Harmadik Békekölcsön harma- ! dik sorsolását pedig december I 30-án Szombathelyen tartják. — Hort és környéke híres dinnyetermeléséről. Földi Ist­ván 12 holdas dolgozó paraszt, aki ugyancsak jó termést taka­rított be, megelégedetten viszi az illatos, zamatos dinnyéket. Megyénk országos viszonylatban csak a 15-ik a begyűjtésben A kenyérgabona és takar­mány begyűjtésében megyénk­ben még mindig nagyon súlyos a lemaradás. Országos vi­szonylatban megyénk a 15. he­lyen van, különösen a péter- vásári járásban sok a hátra­lékos. Járásaink között augusztus 14-i értékelés szerint kenyérgabona és takarmány­gabona beadása terén össz­pontszámban a következő eredmények alakultak ki: Járás: Összes pontszám: Hatvani 133.4 Füzesabonyi 107.3 Hevesi 106.2 Gyöngyösi 105.4 Egri 80.7 Pétervásári 76.6 Előházi György ifi-csapata 21 vagon terményt csépelt el A cséplési munkákban igen jó eredményeket ért el Előhá- zi György ifjúsági munkacsa­patvezető és csapatának tagjai, akik Ludas községben már 21 vagon terményt csépeltek el. Ez idő szerint ifi csapatuk meg előzte Csörgő Albert sarudi munkacsapatát, melynek tag­jai 17.5 vagon termény csép- lésénél tartanak. Jó beadásért megjutalmazták Borsos Józsefet Recsk községben beszolgáltatásban már igen szép ered­mények születtek. Az eddigi eredményekért igen 6ok dolgozó dicséretet érdemel. A jól dolgozók munkáját dicséri a községi faliújság, jó munkájuk jutalma az általánosiskola köszöntő- brigádjának gyakori látogatása is. Borsos József, középpareszt 80 százalékos vízkárosodása ellenére is, egészévi beszolgáltatásának mindenben 100 szá­zalékig eleget tett augusztus 5-re. Ezért egyik este a helybeli mozi elcodást rendezett Borsos József és családja tiszteletére. Ezt megelőzően, az iskola tanulóinak egy köszöntő-brigádja Borscsék házánál mondott a párt- és a tanács nevében köszö­netét kiváló eredményeiért. A mozielőadást a Borsos-család tiszteletjeggyel a fő helyen nézte meg. Később hangszóróban a párttitkár mondott köszönetét jó munkájáért. Nagy Pál Benedek Recski Mozgóképüzemi Vállalat Szerkesztőségünk postájából A napokban kedves levelet hozott a postás szerkesztősé­günkhöz. Daragó István novaji pajtás beszámolt csille­bérci élményeiről. Felejthetetlenek voltak — írja — a csille­bérci napok, a gyönyörű reggelek, a zászlófelvonás, boldog út­törő énekétől visszhangzott a hűvösvölgyi erdő. E felejthetet­len napok közül mégis kitűnt és talán míg él, soha el nem felejti találkozását a Kossuth-díjas költővel, Zelk Zoltánnal, a gyermekek költőjével. Mint ahogy írja: ezek a percek nagyon vidámak voltak Gyönyörű vasárnap volt, amikor a kispajtá­sok ezrei között megjelent a vidámarcú, rokonszenves, nagyon kedves, idős férfi, a Kossuth-díjas Zelk Zoltán. Elbeszélgetett a pajtásokkal. Elmondotta, mikor írta meg első versét, ami már nagyon régen volt. Most 60 év felé van, haja deres már, az élet viszontagságai meggyötörték arcát, de kedves, vidám te­kintetét soha nem lehet elfelejteni. Felejthetetlen percek vol­tak ezek. Nagyon hamar eltelt ez a pár óra, melyet az úttö rőkkel töltött Csillebércen. A következő napokban és még na­gyon sokáig e találkozásról beszélnek a csillebérci úttörők. Daragó Istvánnak több élménye volt még Csillebércen. így a dunai sétahajózás, kirándulás a Népstadionba, utazás az út­törő vasúton, séta a Hűvösvölgyben és a táborozás apró örömei. Mindezekről következő leveleiben számol majd be kedves leve­lezőnk, Daragó István pajtás. MARCIS J. GÁBOR SZÁMVETÉSE Czinte mindennap ^ találkozom olyan emberrel, akit az élet apró visszásságai job­ban kihoznak a sod­rából, mint kellene. „Borzasztó“, hogy a borbélynál várni kell egy negyedórát, „ret- enetes“, hogy az autó­busz nem érkezett pontosan, ha aznap fogyott el egy áru­készlet, és nem kap­juk meg a kért dara­bot, kimondja sok em­ber az ítéletet: „hogy ma semmi sincs ...“ Nem amellett akarok érvelni, hogy az ilyen apró bosszúságok csak hadd tenyésszenek! Azonban az apró bosszúságok eltúlzá- sa oda vezet, hogy miattuk nem vesszük észre azt a sok szé­pet és jót, ami szebbé tette az életünket. A kicsinyes dolgok fe­lett túlzottan zsörtö­lődök álljanak meg néhány pillanatra és gondolkozzanak... Nagyszerű alkalma érkezett ennek a gon­dolkozásnak. ötesz­tendős népünk alkot­mánya, új életfor­mánk alaptörvénye. Marcis J. Gábor kezében Ostoroson megállt a felemelt vasvilla és csöndesen leereszkedett. Idegen érkezett, hát megállt a munka néhány pil­lanatra és a megkun- korodott paszulvcsö- veknek várni kell egy kicsit, hogv kiadhas­sák magukból a ma­got. A beszéd csak addig nehéz, amíg az ember nem jutott a rendes kerékvágásba, amíg tisztába nem jön beszélgető társa szán­dékával. Marcis Gá­bor is a kurta szavak embere, mint sok pa­rasztember. No, meg van is min gondol­koznia e pillanatban, mert azt kell elbe­szélnie. hol állt öt­esztendővel ezelőtt, és hova érkezett a má­val. Nem sikerült az emlékezet megállítása ezelőtt öt esztendő­nél. Ma’-cis Gábor ré­gebbi időre emlékezik. Arra, amikor Osto­roson lakott, de tol­namegyei uradalmak­ban summáskodott. Édesapja kevés föl- decskéje mellett bi­zony mennie kellett. Félig a magukéban, félig a máséban — így élt a család a régi világban. A negyve­nes évek óta a maga gazdája. Ezelőtt tíz esztendővel még ara­tócsapatban húzta a kaszát, a felesége szedte utána a mar­kot — a más földjén. A magukét majd az­után, amikor a gaz­dáé készen lett. Ez volt Marcis Gáborék életében az ered­ménytelen gürcölés időszaka. Legalább 20 —25 holdnál kezdő­dött a „gazda“. Aki tíz körül botorkált, tele volt bajjal, úgy élt van mellett, mint­ha nem is lett volna. Örökös toldozással, foltozással lehetett megmenteni az ősi jussot. Nem sokat kell be­szélnie Marcis Gábor­nak az utóbbi öt esz­tendőről, mert csak szét kell nézni a por­táján. Az újonnan va­kolt ház, a ragyogó fé­nyes ajtók, az újon­nan épült kocsiszín, a lábasjószágok esti kö­vetelőzésének hang­ja beszélnek erről. Különösen ebben az esztendőben nagyon megtalálta a számítá­sát. Jóval többet jö­vedelmezett munkája, mint az előző évek­ben. Ott áll a kamrá­ban a júliusban vásá­rolt motorkerékpár... Nem kellett érte föl­det eladni, mint ré­gen, ha egy paraszt- ember véletlenül na­gyobb dolog vételére szánta el magát. Úgy jött, hogy alig vette észre. Ez az öt esz­tendő adott érettségit fiának, Rudolfnak, akit felvett a közgaz­dasági egyetem ... Mit adott ezekért cserébe Marcis Gá­bor? Éveken át be­csületes munkát, ke­nyeret, húst az or­szágnak. Alkotmá­nyunk ünnepén emelt fővel állhat meg mindnyájunk előtt! Jó beadással rótta le háláját most is, ami­kor augusztus 20-ra készült. Az élet apró visszásságain túlzot­tan zsörtölődő ember állj meg és nézz kö­rül! Biztosan sok olyan emberre ta­lálsz, mint amilyen Marcis Gábor Ostoro­son, Nagy Sándor Pémjutalom és oklevél ' a legjobb tsz-eknek \5 Megyénkben 110 mezőgaz­dasági tsz közül 84 csatlakozott a földművelésügyi miniszté­rium és a Termelőszövetkezeti Tanáé- felhívásához. A terme­lőszövetkezetek versényét, an­nak eredményeit értékelte a Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályának Termelőszövetke­zeti Csoportja. A legjobb ter­melőszövetkezeteket pénzjuta­lomban részesítette. A kiskörei Dózsa tsz kapja meg"az' első díjat jelentő vándorzászlót és a 3000 forint pénzjutalmat. A hevesvezekényi Béke tsz a masodiir díjat jelentő vándor­zászlót és 2000 forint pénzju­talmat. harmadik díjat a ke­rekharaszti Béke tsz kapja meg vándorzászlóval és 1000 forinttal. Húsz termelőszövetkezetet tüntetnek ki elismerő oklevél­lel a felajánlás sikeres teljesí­téséért. Ezenkívül öt szövetke­zeti dolgozó kap díszoklevelet az alkotmány ünnepére indí­tott munkaversenyben elért eredményeiért. A kimagasló terméseredmények eléréséért szintén ö* dolgozó kap okleve­let a termelőszövetkezetben végzett munkájukért, 20 tsz- tagot díjaznak elismerő okle­véllel. Rónaszegi János tsz csoportvezető

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents