Népújság, 1954. augusztus (60-68. szám)

1954-08-19 / 65-66. szám

19ó4 augusztus 20. péntek. NÉPÚJSÁG ÜZEMEINKBŐL JELENTIK Fetőfibánya Törlesztettük adósságunkat A júliusi visszaesés és ha­nyatlás után újabb lendületet vett a Mátravidéki Szénbányá­szati Tröszt dolgozóinak ver- senymozgalma. A Tröszt bá­nyászai két nagy ünnep tiszte­letére egyszerre tettek felaján­lásokat. Most ezek teljesítésé­vel ünnepük augusztus 20-át és szeptember 5-ét, a bányász­napot. Mindenekelőtt a júliusi szégyenfoltot akarja lemosni az elmaradás pótlásával. A 2500 tonna adósságból eddig már 1656 tonnát törlesztettünk. Né­hány számadatot közlünk a Tröszt vállalásából. Július 1-től augusztus 20-ig 6169, augusz­tus 20-tól pedig a bányászna­pig 2627, a harmadik negyed­év folyamán összesen 13.349 tonna szenet adunik terven fe­lül. Dolgozóink versenylendü­lete csaknem elérte a kongresz­Zsófia-malom szusi színvonalat, és ez bizto­sítja, hogy teljesítjük mindazt, amit megígértünk. Üzemeink közül továbbra is a rózsái Xl-es akna és Petőfi-altáró a leg­jobbak. A Xl-es akna újra el­nyerte az élüzem címet. Pe­tőfi-altáró már törlesztette 357 tonna adósságát, és terven fe­lül 1437 tonna lignitet adott. A verseny tartama alatt több olyan intézkedést hoz­tunk, amely elősegíti munkán­kat. A termelékenység növelé­se érdekében függetlenített munkamódszerátadót állítot­tunk munkába. Az egy főre eső produktív teljesítményt 3.05, az egy főre eső össztelje­sítményt pedig 1.32 tonnára emeljük. A helyes munkaerő­elosztás érdekében csökkentjük az improduktív létszámot, a produktív létszám javára, Va­sárnaponként gépkarbantartá­sokat végzünk, hogy utána egész héten zavar nélkül dol­gozhassanak gépeink. A kü­lönféle beruházások, karban­tartások, a fokozott frontelőké­szítések, a 480 perc kihaszná­lására irányuló intézkedések együttesen eredményezték, hogy országos viszonylatban újra elsők lettünk a Szénbá­nyászati Trösztök versenyé­ben. A kongresszusi verseny idő­szakához hasonlóén, a tröszt bányászai újra tudásuk legja­vát adva dolgoznak. így kö­szönik meg államunknak mind­azt, amit az utóbbi években Petőfibánya kapott. így köszö­nik meg azt a megváltozott szabad, boldog életet, amelyet az alkotmány biztosít szá­mukra! Csökkentsük a kocsiálláspénzt s ezzel az önköltséget » A selypi Zsőfia-malom az idén is — mint tavaly — nagy feladatok megoldása előtt áll. A megye lisztellátásáruűc je­lentős részét üzemünknek kell biztosítani. Karbantartóink ép­pen ezért lelkiismeretes mun­kával 'készítették elő gépein­ket az őrlési idényre. Július 20-án kezdtük az őrlést, és az­óta már több mint 130 vagon új gabonát dolgoztunk fel. Munkánk sikeres elvégzéséhez nagy lendületet adott az augusztus 20 tiszteletére meg­indult munkaverseny. Legfon­tosabb üzemegységünk, az őrlő- üzem dolgozói vállalták, hogy többleikiörléssel félszázalékos finomliszt-megtakarítást érnek Sclvpi Cementgyár A Selyp! Cementgyárban kezdetben igen nehezen indult a verseny. A verseny gazdaja és szervezője, a szakszervezet, úgyszólván semilycn szervező és mozgósító munkát nem vég­zett. A pártszervezet segí­tett a szakszervezetnek és ígv az üzem műszaki és fi­zikai dolgozói egyaránt szép felajánlásokat tettek. A több cement előállításához természe­tesen több klinker szükséges. el. Ezen felül kétszázalékos korpamegtakarítást is vállal­tak. Vállalásaik összértéke 49.261 forint. A legutóbbi érté­kelés azt mutatja, hogy dolgo­zóink már 135.1 százalékban eleget tettek szavuknak. A megtakarítás értéke már 66.59/ forint. A verseny legjobbjai közé tartozik Táncos János őrlőbrigádja. Átlagteljesítmé­nye 108.7 százalék. Az üzemla- lcalosok közül Tóth Mihály munltája érdemel dicséretet, mert biztosítja a zavartalan üzemeltetést. A teljesítőképesség fokozá­sára és egyben a minőség eme­lése érdekében hámozógépéket szereltünk be. tézkedések történtek az önköl. g csökken­tésére is. Láttuk, hogy ennek legfontosabb eszköze a kocsi­álláspénz csökkentése. A ga­bonaátvételt és a kirakást két műszakban végezzük. így elér­tük, hogy a kocsiálláspénz jó­val kevesebb, mint tavaly ilyenkor volt. Javulás várható az áramtakarékosság terén is, mert az újonnan beszerelt, mo­dern hámozógépek, golyóscsap­ágyasak, kevesebbet fogyaszta­nak. A gabona, amelyet most őrölünk, száraz, ez biztosítja a liszt minőségének további ja­vulását és egyben hozzájárul az önköltség csökkentéséhez is. Hatvani vasút Uj kezdeményezésünk: a kocsiforduló meggyorsítása (Tudósítónktól.) A vasutasnap versenyének eredményei további lendületet adtak a hatvani vasutasok munkájához. Alkotmányunk ünnepén még további kima­gasló eredményekkel akarjuk meghálálni pártunk és dolgozó népünk megbecsülését. Augusz­tus 14-én a hatvani vasutasok a vállalt 4500 tonna túlsúly he­lyett 6870 tonnát továbbítottak. Augusztus 11-én a kocsitartóz­kodási tervet 150 százalékra teljesítették. A szovjet vasuta­sok példája nyomán új kezde­ményezés indult el nálunk is. Ez a kocsíforduló meggyorsítá­sa. Ennek legfontosabb felté­tele a befutott kocsik tartózko­dási idejének csökkentése. Ez­zel kapcsolatban értekezletet tartottunk, és kértük, hogy a kócsitartózkodási idő normáját az őszi forgalom időszakában még rövidebb időben állapítsuk meg. Ezáltal napi 1700 kocsi tartózkodási idejében 24 órán­ként 640 kocsiórát takarítunk meg, amely forintértékben át­számolva, havonként több mint 150 ezer forintot jelent. így ünnepük Hatvan állomás dol­gozói alkotmányunk ünnepét, így készülnek fel az őszi for­galom sikeres lebonyolítására, így váltják valóra a párt és kormány gazdaságpolitikáját, Pogonyi Lajos Megtörtént... Jobban kibasznál!sík a gépeket Klinkerégetőink vállalták, hogy előirányzatukon felül száz ton­nával többet égetnek. Idáig már a 263. tonnánál tartanak. Cementből 200 tonna többletet vállaltak, és ezzel pótolják le­maradásukat, Jelenleg már csak három vagon a lemara­dás. Augusztus 20-ra ezt is pótoljuk. A vállalások sikeres teljesítéséért dolgoznak a kö­ves-brigád tagjai Is, amikor a gépek kapacitásának tökéletes kihasználása végett a nagytó röbe 80. az oldaltörőbe pedh 60 tonna követ adnak be mű szakonként. A karbantartót biztosítják a 660 órás üzemel­tetést. és új gépegységek beál­lításával növelik a termelé­kenységet. Üzembe helyezték a kettes kőszántót és a nagyvon­tatót. Szorgalmasan összegyűj­tik az üzem területén széjjel­szórt ócskavasakat, hulladék- anyagokat, és amit csak lehet, 'elhasználnak a javításoknál. A műszakiak a nyersliszt n/tositására tettek vállaláso­dat. Elhatározták, hogy műsza­konként egy méterrel emelik a nyerslisztállomány mennyisé­gét, hogy a klinkerégetéshez szükséges nyersanyag állan­dóan biztosítva legyen. Az üze­met felosztották maguk között és vállalták, hogy üzemrészük­ben tisztaságot és tökéletes rendet tartanak. (Horton a kulákok többezer forinttal vannak adóhát­ralékban, mert eltűri a tanács. Hogyne tűrné, mikor a ta­nácselnök együtt iszik a falu ellenségeivel.) — Igaz-e, tanácselnök komám! — még megiszunk vagy til lityit, s rendezve lesz a jövőévi adó is. * (Az országban Petöfibányán használják fel a legtöbb bányafát. Leginkább azért, mert az omlasztáskor bennhagy­ják az értékes faanyagot.) Bányajáráskor: — Látod, komám, itt van a szén, arról jön a csille .., — És itt mi van? — Itt? Bányafa a föld alatt. Itt lesz tízmillió év múlva a szén. Új létesítmények Augusztus 20-ra, alkotmá­nyunk ünnepére sok új létesít­mény készült el, s ezeket már át is adták rendeltetésüknek, így Hevesen a Juhász-tanyát villamosították 121.000 forintos beruházással. Komlón, Boldo* gon és Tiszanánán új híradó berendezések létesültek, össze­sen 62.871 forintos költséggel. A híradókat augusztus 25-én adják át a községeknek. NbüI égésién eg,y esztendővel ezelőtt Neményi Jánost, a he­vesi járási tanács elnökét,“! kommunista erkölccsel össze nem egyeztethető magatartása, miatt leváltották elnöki beosz­tásából és szigorú pártbünteíést kapott. Azóta jó tíz hónap telt el, de aki rendszeresen olvassa az újságokat, az meglepetve állapíthatta meg, hogiyi akiről, mint járási ten ácselnökről, vaj­mi keveset hallhatott, arról ép­pen a súlyos büntetés után, mint evőn gyös so I y mo sí tanácselnök­ről gyakran olvashat nemcsak a megyei, de az országos lapok hasábjain is. Neményi János tanácsfunkció- nárius megtalálta önmagát, a súlyos büntetés után lábra állít, segítette ebben a párt — mely egyik kezével, ha kell, büntet, de a másikkal támogat — és segí tett benne az egész dolgozó nép. • Amikor kijött a járási pártbi­zottság ü’éséről, fülében, agyá­ban ott dörömbölve még a szám­talan vád, a>z igazságot kemé­nyen hirdető és szemébe mondó számtalan hang, úgy érezte, hogy nincs tovább. Befejeződött. Minden, amit 45-től tett. semmi­vé vált, mindaz a munka, amit elvégzett, s ami a becsület tiszta köntösébe öltöztette őt, lemál- lott róla. s most ott áll való­sággal mesztelenül, kiszolgálta­tottan ... egyedül. Teljesen egyedül. A párttagsági könyv a zsebében volt. Azt meghagy­ták. Akkor még nem tudta, hogy ez volt a párt „másik keze”. Otthon hallgatott. Azt mond­ta, saját kérésére váltották le. Az asszony, aki több mint fél évtizedle állt már mellette, aki két gyermeket szült neki, aai úgy nézett fel mindig rá, mint akiben bízni lehet, mint aki a legjobb úton jár — az -isz- szony... nem ... nem lehet megmondani ezt. Legalább ott­hon, legalább az asszony bízzon még benne, legalább otthon le­gyen becsülete... • Meményi Jánosért a ta­nács volt vezetői is felelősek voltak. Hat elemit végzett, mű­veltsége nem egy területen igen hiányos, s a hevesi járás veze­tése, ennek a nagy és paraszti járásnak jó irányítása — az bi­zony műveltséget követel. Ér­telmes, szorgalmas ember Ne­ményi, aki képes lett volna sok mindent megtanulni, ha segí­tettek volna. De a segítést ak­koriban úgy osztogatták a me­gyei tanácson, mint Molière „Fösvénye” az aranyat. A bün­tetéssel gazdagabban, sokkal gazdagabban bántak. A fiatal, 30 éves tanácselnököt büntették agvba-főbe, hol pénzzel, hol fe­gyelmivel. Ha megjelent a me­gye i tanács valamelyik akkori vezető funkcionáriusa, Neményi szívéből még a vér is kiszaladt; „Na, most mi lesz a baj, vájjon miért kapok büntetést?” Eszébe sem jutott, hogy valamit jól is tehetett, amiért dicséretet is ér­demelhetne. A felesége beteg, a járás ve­zetése nehéz, segítség nincs, se. szakmai, se emberi: ha a- forrást elrekesztik, valahol csak kitör. Legtöbbször nem ió helyen. így történt Neményi vei is. • Nem bírta tovább egy hétnél Hevesen. A 6ummásvér nem bírja a semmittevést, az emberi szív nem bírja egyesek ka!án örömét. Különösen akkor nem, ha olyanok őrülnek a büntetés­nek, akik maguk is súlyosabbat Gyurkó Géza: Aki megtalálta önmagát érdiemelnének. Meg szégyelte is magáit azok előtt, akiket egykor vezetett, s akiket már nem méltó vezetni... Gvöngyössolívmoson.. szülőfa­lujában, ahol égy ideig, már ta­nácselnök is volt. megtudták, hogy. már nem járási tanács­elnök. Megtudták, hogy már nem az, de azt nem tudták, hogy miért nem. De ismerték a „Ja­nit”. aki itt nőtt fel, aki már vö t a falu élén bizlak becsületessé­gében. s bíztak volna altkor is, ha tudták volna, miért kellett eljönnie Hevesről. Utóvégre az anya ismeri legjobban gyerme­két, a község saját szülöttjét. Összebeszéltek hát. s arra kér­ték az illetékeseket, jöjjön visz- sza Neményi hozzájuk. Jöjjön haza. A párt beleegyezett, s a me­gyei tanács úgv döntött, hogy a volt elnök Gvöngyössolymoson dolgozzon tovább. Mutassa meg, mire képes, tegye jóvá elköve­tett hibáját. • Munkához látott. Hol a megyé­től, hol a járástól jöttek el hozzá. Soha egy szó nem esett a büntetésről, csak a munkáról. Nagyon jó, kimondhatatlan jó érzés volt ez a számára. „Nem dörzsölik az orrom alá. nem akarnak sakkbantertani a bün­tetéssel, ügy beszélnek velem, mint teljes értékű emberrel” — öntötte el a boldog gondolat. S Neményi, aki kezdetben sehogy sem értett egyet büntetésével, kezdte felmérni: valóban rossz irányba vezetett az az út. ame­lyen járni kezdett — ugyanak­kor magasra csapott fel lelkében a munka kedve. Beszélt, vitá­zott, intézkedett, ha kellett al­kudozott. ha kellett büntetett. S egyre megértőbbek, egyre barátiabbak lettek a járástól jött vendégek, egyre melegeb­bek és elismerőbbek a kézszorí­tások. Neményi János magára- talált, s nem eljátszotta, de el- mélviíteíte a falu iránta, vala­mint a tanács iránt érzett sze­re te tét ... Miért?... Horváth Isivánné mindén baj okozójának a kerítést tartotta. Valósággal megkeserítette éle­tét. s hiába futkosott ide-oda. járt a tanács nyakára, minden maradt a régiben, márminthogy a kerítés a helyén. „Kis ügy” — vélekedtek a tanácson, s közben az omlaiag. de vastag kőkerítés tövéből vidáman indultak új, meg új portyára a patkányok. Ahogy vidámodtak ezek az „öreg” egerek, úgv látta egyre sötétebben az egész világot Hor- váthné. aki már szidott mindent — s mindenkit, de legfőképpen a tanácsot, hogy a fülét sem mozgatja a keritésboníás enge­délye miatt. Horváthnénak ez a „kis ügy” volt a legnagyobb ügy a világon. Mikor Neményi oda­került, már egy éves volt a ke­rítés miatti panasz, de orvoslá­sára még semmi sem történt. Az úi elnök fogta magát, elment a kerítés tulajdonosához, onnan Horváihnéhoz, s rövid néhány ran alatt a paíkányfészek he­lyén új, szép kerítés húzódott. Horváíhné építette fel... saját költségén. Horváthné azóta ölre menne a tanácsért. • Mem egy, nem ;s kettő, száz ilyen, ügy volt már a faluban. Hisz az élet. a zsongó község élete, úgy termi a terveket, vi­tákat, nézeteltéréseket, vagy ép­pen hivatalos pecsétet kívánó egyezkedési szándékokat, mint mező a virágot. Neményi, becsü­letére legyen mondva, egyetlen pillanatra sem unta meg az em­berekkel való bajlódást, mert magáénak érzett minden kis ügyet. Segített ott is, ahol leg­feljebb csak. mint barát segít­hetett, de segített az állam ere­iével is, mint például özvegy Sárkány Vendelné földügyében, ..ahogy éppen a sorja hozta. Ezzel egymagában azonban még nem nyerte volna meg a falu szereiete mellett a tanács­nak kijáró tiszteletet is. Meg kellett mutatni, hogy Neményi, a tanácselnök, kemény fiú is tud lenni, ha a nép érdeke, az igazság úgy kívánja. • Lukács József kulák a javá­ból. Okos szó ritkán hagyja el a száját, de ha valami olyat kell mondani, ami igencsak messze jár az igazságtól és a törvényitől, hát uramisten, úgy tud az a száj lefetyelni, hogy nézni is ámulat. Sorogi Jankó — már csak így nevezik gúny­nevén a faluban — szorgos ke­zelésbe vette a 12 holdas Lukács Ignác szomszédjai- „Minek az a beadás? Az a tied, ami a kam­ráidban van. Meg aztán úgv is elengedlik a végén. Uj politika járja ám már. Jár tátják csak a szájukat, de úgysem mernek semmit sem tenni a dolgos em­berrelAddig-addig, hogy Lukács Ignác megmakacsolta magát, s nem teljesítette ga­bona be adását. Hiába figyelmeztette a ta­nács. hegy nem lesz ez jó do­log, hogy a törvénnyel nem le­het kukoricázni. Lukács csak hajtogatta a magáét: nem és nem. Nohát, ha nem, akkor mi igen — vélte helyesen a tanács, s miután a 10 százalékos meg­emelés sem segített, úgy behaj­totta a beadást Lukács gazdán, mint annak a rendje. A falu meg. rábólintott: így van ez rendjén. Ha mi beadunk, adjon be más is. Ö is többet akar venni, meg enni, nemcsak mi. Egyfajta igazság van, s nem kettő. Cyöngyössoljmos g megyében a másodiknak teljesítette ga- bonabeadását: azért is, mert szeretik a tanácsot,, hallgatnak »zavara, de azért is. mert tisz­telik. s tudják, hogy csak akkor tréfál, ha a tréfa járja ... • Neményi János megtalálta ön­magát. Azazhogy egészen még sem. Szereti, tiszteli a falu, bí­zik benne a párt, de ö még nem tudott teljesen feloldódni a közösségben, titokban viszi, ci­peli az egyévelötti büntetés ter­hét. A felesége? — nem tud róla. Édesapja? — aki 1945 óta párt­tag — nem tud róla. A párt- szervezet, a tanács? — azoknak sem mondta még el. Szégyenli? Lehet. De ez bizalmatlanság az emberekkel szemben, és bizal­matlanság saját maga, saját munkájával szemben is: nem érzi, hogy most jó úton jár. i hiba kijavításának útján. Neményi János jó tanács1 elnök, jó ember. Legyen őszinti is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents