Népújság, 1954. augusztus (60-68. szám)
1954-08-19 / 65-66. szám
t954 augusztus 20, péntek. NÉPÚJSÁG 5 haûjy. ícák toMá&ól • • • • ANTOiN CSEHOV: OROM TIZENKÉT óra volt. éjjel; Mitya Kuldarov izgatottan, borzosan rontott be szülei lakására, gyors léptekkel járt íöl- alá a szobákban. A szülei ekkor már lefeküdtek aludni. Húga az ágyban feküdt, s regénye utolsó lapjait olvasta. Öccsei, a gimnazisták is aludtak. — Honnan jössz? — csodálkoztak a szülők. »— Mi van veled? — Jaj, ne is kérdezzétek! Nahát, ezt nem vártam! Mindent vártam, de ezt nem! Hallatlan, szinte hihetetlen! Mitya hangosan nevetett, leült a karosszékbe, a boldogságtól nem tudott megállni a lábán. — Hallatlan! Nem, ezt el sem tudjátok képzelni! Majd mindjárt meglátjátok! Húga kiugrott az ágyból és magára kapva a takarót, odament bátyjához. A gimnazisták fölébredtek. — Mi van veled? Nem lehet rád ismerni! — Az örömtől, mamácska, az örömtől! Egész Oroszország tud rólam! Egész Oroszország! Azelőtt csak ti tudtátok, hogy létezik a világon egy Dmitrij Kuldarov, kollégiumi iktató — most egész Oroszország tudja! Ma- muska! Jaj. istenem! MITYA fölugrott — végigfutott a szobákon »— aztán megint leült. — Mi történt hát? Mondd el már értelmesen! — Itt éltek, mint a vadak, újságot nem olvastok, a közvélemény nem érdekel, pedig az újságban annyi minden van. ami érdekes! ... Ha történik valami — mindjárt mindenki tudja, nem marad titokban semmi. Hogy örülök! Istenem! Hiszen az újságok csak nagy emberekről szoktak írni, és rólam itt most mennyit írtak! — Mit beszélsz te? Hol, írnak rólad? Papácska belesápadt. Mamácska csak nézett föl a szentképre és keresztet vetett. A gimnazisták is kiugrottak az ágyból és úgy, ahogy voltak, rövid hálóingben, körülvették bátyjukat. — Itt van! írnak rólam! Most egész Oroszország ismer! Mamácska, tegye el ezt a lapot emlékbe. Majd időnként elolvassuk. Nézzétek! SOÖS ANTAL bevezetett egy kis háromablakos szobába. — Ez az iskola — mutogatta. — Ez lesz öcsém, itt a maga szobája. Alacsony kis földes szoba volt. Benne három sor pad, egy asztal, egy szék, egy ágy, meg egy tyúkketrec. — Bátyám, — szóltam elszoruló szívvel — hát ezek a tyúkok? — No bi/.ony. — felelte Soós Antal — a tyúk jó állat, fin szeretem a tyúkokat. De ha nem tetszik, kitétetem. Akkor is be volt csípve. — Nem vagyunk városon — erőltette magára a mosolygást — falun minden úgy jó. ahogy van. Én ebben az iskolában harminc esztendőt töltöttem. Most már öreg vagyok. Elég nekem a kántorság is. Pi-pi-pi kendermagos. Ilyen tojást, mint ez, •> király tyúkja sem tojik. A tyúkokat kivitték. Az ágv- ba új szalmát raktak. Egy Rá- kóczi-korabeli szürke katonaköpönyeget megtettek takarómnak. A kántorné ugyan egy nagy dunyhát is kínált jószi- vűen. de nem fogadtam el. Mikor magamra maradtam, megálltam nagybúsan a kis szobában és kiszakadt a lelkem- ből a sóhajtás: — No, ez a szép és nemes pálya ugyancsak nyomorúsággal kezdődik. Vájjon miért nem tanítóskodik hát a mi kanonokigazgatónk, ha olyan igen leg- szebD pályának emlegette a tanítóságot? De csakhamar megszólalt egy másik hang is bennem: — Ej, gyerek, gyerek, te nagyon hálátlanul ítélsz. Hát az U- Jézus hol kezdte a tanítói pályát? Alábbvaló helyen: egy istállóban. Ökör, szamár lakott vele együtt: az igaz, hogy ebben neked sem lesz hiányod, de mégis csak palota ez a betlehemi istállóhoz képest. A kántor beszólt az ajtón: — Hallja-e öcsém, még ma illik, hogy átmenjünk a paphoz. Együtt. Rendjén valónak tartottam GÁRDONYI GÉZA. A LÁMPÁS — RÉSZLETEK — magam is. Köszöntem a figyelmét. Indultunk azonnal. — öcsém — szólott Soós Antal a plébánia kapujánál — azután el ne felejtsen kezet csókolni. — Ha ő is kezet csókol nekem. — feleltem — én is kezet csókolok. Ezzel el volt vetve a sorsom kockája. A pap elémnyuitotta jól táplált kövér kezét, fin egyszerűen megszorítottam. Le sem ültetett. Azt mondta: — Remélem, jól viseli magát. — Na most elmehetnek •- szólott azután fakó arcszínnel. De nem nyújtotta a kezét..;' * DÉLUTÁN körülbelül húsz gverek verődött össze az iskolában, s ezek felerészben olyanok, akik még soha sem szagoltak tudományt. Bámulva láttam, hogyan vannak nevelve ezek a gyerekek. A tisztaságról fogalmuk sincsen. A hajuk hosszú, csak éppen, hogy a nyakszirtnél valahogy elnyírta az anyjuk. A járásuk olyan, mintha mindig térdig sárban járnának. Testük tartása görbe. Zsebkendőnek hírét sem hallották. Köszönni nem tudnak. Beszédjük csupa durvaság. Nekem hát az volt az első dolgom, hogy a kútra küldöttem őket, aztán egvenkint előszólítottam a pádból, s megtanítottam. hogyan álljon egyenesen, bátran, szembenézve és emberhez illően hogyan járjon. Amelyik mezítláb volt, azon fogott s a tanítás, de amelyik az apjának 20—22 fontos csizmájában jött el, bizony szegényke leeíeljebb élv-ben fogadhatta el az oktatásomat. Az öreg mester, aki egy pintes üveget állított maga elé és pipázott az iskolában, csak leste, csak nézte a bajlódásomat, s közben nagyokat nevetett. — Hagyja el — szólott végül — mindegy az a parasztnak, akárhogyan jár, ha mindjárt négykézlábon is. — Nem úgy van az, uram, — tiltakoztam — én embert akarok belőlük nevelni, s az ember nem az ábécénél kezdődik. Azután elvégre is a nemzet nem mi vagyunk, hanem ez apró, rongyos kis népek százezrei. Ez a jövendő nemzedék; Ez a mi kezünkben van. S ha minden tanító úgy gondolkoznék. mint én, akkor a magyar nemzet számot jelentene a világon. — Furcsa beszéd, — szólt egyet kortyintva, kedvetlenül — míg áll a világ, magyar mindig lesz, mint ahogy mindig volt is. A tudománv mellékes. Fő a jó egészség, meg az ennivaló. Gondoltam: nem vitatkozók vele. És tovább foglalkoztam a gyerekekkel. EGYSZER csak látom ám, hogy Soós Antal az ablakra pillant és gyorsan az asztal alá rejti az üveget... A pap jött. Belép az iskolába. A gyerekek h- sszan, elnyújtott dí- csértesséket mondanak. A pap ránk se néz. Föl és alá jár a padok előtt és kérdezgeti, hol az egyik, hol a másik gyereket. — Tudsz-e még valamit? — Sokat felejtettél, ügye? És a kalap a fején. — Plébános úr — szóltam hozzá halkan — a kalapját.. $ — Mi baja a kalapommal? —* kérdezte nyersen. — Gondoltam, fenn tetszett felejteni. — Hallja, maga, vörös —■ szólt pulvkamérgesen — fogia be a száját. Az iskolában én vagyok az úr. Maga pedig szolga. Menjen ki! Ránéztem Soós Antalra Az úgy ült a széken, mint Péter apostol, mikor azt mondtak neki. hogy: Te is ama Galileussal voltál! — Jól van — feleltem keserűen — ki is megyek, el is megyek olvan iskolában, ahol nem a tanító az úr, hanem a pap, nem is tanítok. Hanem azt jegyezze meg istennek dölyfös birkapásztora, hogy szolgája nem voltam és nem is leszek. Kivett a zsebéből egy újságlapot, átadta apjának és újjával rábökött egy kék ceruzával bekarikázott helyre. — Olvassák! A papa föltette a pápaszemet. — Tessék olvasni! A MAMA megint fölnézett a képre és keresztet vetett. A papa köszörülte a torkát, aztán olvasta: — December 29-én, este II órakor Dmitrij Kuidarov, kollégiumi iktató,.. — Látjátok, látjátok? Tovább! — . ;. kollégiumi iktató a Maiaja Bronna- ján, a Kozikin-házban lévő vendéglőből jövet, ittas állapotban .. ; — Szemjon Petroviccsal egy kicsit.. ; Pontosan le van írva minden. Tessék csak olvasni! Tessék csak tovább..; Idefigyeljetek!... , — ... ittas állapotban megcsúszott és az ott állomásozó fiákeres, Ivan Drotov (Duri- kina falu, juhovni járás) szánja alá került. A megbokrosodott ló keresztülgázolt az iktatón, a szán a benne ülő Sztyepán Lukov II. céh- ' beli moszkvai kereskedővel keresztülment a testén, s a ló aztán szánostul tovább vágta- 1 tott az úton: a közeli házakból elősiető ház- 1 mesterek fogták le. Kuldarovot esz.méletlen ' állapotban vitték a rendőrségre, ahol az ott tartózkodó rendőrorvos látleletet vett föl sé- , rülésérőL Az ütés. melyet a nyakszirtjére kapott . : — A rúdtól, papa. Tovább! Hogy van to- 1 vább? — . ;. az ütés, melyet a nyakszirtiére kapott, nem súlyos. Az esetről a rendőrség jegyzőkönyvet vett fel. A sebesültet elsősegélyben részesítették. — Hideg vízzel, mondták, horosassrm a nyakamat. Hallottátok? No. mit szóltok? Egész Oroszország tudni fogja! Adja ide a lapot! FÖLKAPTA a lapot, összehajtotta, beledugta a zsebébe. — Máris szaladok Makarovékhoz, megmutatom nekik ... Ivanickiéknak is meg kell még mutatni, Natalia Ivanovnának. meg Anviczem Vasziücsnek. Sietek tovább! Jóéjszakát! Vette a kokárdás sapkáját és diadalmasan, boldogan futott ki az utcára. Móricz zsiGMOND: Szegény emberek (Résziét a Szegény emberek r című elbeszéléséből. meíy azt j. mutatja be; milyen a sorsa a .. kelért harcol az I. világháború alatt.) ( r ;. : AZ ASSZONY félve me- « redt az ura szemébe, nem ér- r tette, nem is figyelt a szavaira, r mert folyton attól reszketett, hogy ha rájön az őrülés, tor- [ kon fogja és bedobja a víz- f be ... Pedig nem félt tőle. Ha s megtette volna, se félt volna szegénytől. Hiszen ismerte. f Tudta ő, hogy ki volt. ;. ez az 6 ember .. ; azelőtt... ha most nem is az, aki vöt, azért ő nem fél tőle... nem, ő úgy odaadta r magát neki, a drága emberé- « nek, hát istenem, ha úgy rendelte az isten, fogja torkon, f ölje meg. Dobja a vízbe . .. { szegény, miket kellett neki ab- e ba a háborúba szenvednie, ^ hogy idáig jutott.:» I S a szája sírásán elbiggyedt, '• a szeme nedvesen elfátyoloso- 1 dott, s úgy odaemelte az arcát, ' a nyakát a drágája elé, úgy 1 kínálta magát: úgyse lehet ezt 1 tovább folytatni, soká nem le- í hét ezt vinni.. -, nem lesz jó 1 vége.. : < A KATONA szeme nem látta , azt, ami előtte van, csak a sa- | ját gondolatát látta . ; » i — Pedig hallod — mondta J eltűnődve, én azt mondom ne- 1 ked: nem a muszka van a má- 1 sík parton ... hanem a másik parton vannak a gazdagok ... Mind vagyunk itt, tudod, ezen ] az ódalon, a szegény emberek ... mind itt vagyunk, akiknek büdös putrija van ... rongyos ruhája, nincsen ennivaló kenyere ... csak sok gyereke, pedig az a gyerek nem mondja, hogy hun veszed: azt mon- gya, ereggy lopni... csak sir: avval is fájdíttya a szülei szívét .. » Az asszony nézte, elcsorduló fájdalommal, nézte a szegény vergődő emberének a szemét. .— Minek mondod ezt — kérdezte lecsorduló könnyel. A katona előrehajlott. — A másik parton van a tiszti menázs ... ott vannak a szép nagy házak, terített asztalok, meg a nagy hombárok, sok búza benne, sok bab, kohász, ódalas, sonka ... Oda süt még a nap is. még a madarak te oda járnak, mert ott jó danolni, ott vannak a jó emberek, e.mékek senkit se bántanak. meg krajcárt adnak a kó- dusri.lt Mintha megszűnt voina gondolkozni. Az asszony nem mert moccanni, szólni, csak nézte a szegény meggyűrt arcot, csak nézte, s egyre jobban elcsipo- rodott a szíve csipegő sírásra. A katona felemelte a kezét, lassan a sipkájához, s azt egy parányit lejjebb igazította a szemére. — Azér most ott is megtanulták egy kicsit, hogy kell sírni. : : ATALINTETT a másik partra. s belekacsintott a felesége szemébe, hamisan, maliciával: — A gránát nem nézte . -, » sok úrfi elpotyogott... el ám... Harmadikén este masíroztunk el Koltovból, reggel három óra tájban értünk egy erdőbe. Luckovicéből mentünk; osztán Zizimbe állottunk meg az erdőbe. Asszonták, ott a svarm- lénia. Fenét vót. Semmi se vót. Kezdtünk celteket csinálni. Egyszer csak három gránát lecsap. Semmi puskalövés, semmi. csak jön a gránát. Szalad egy baka, hogy mi az, mi az. Hát tegnap elszórták itt a mienket. Rögtön sturmolni: hát ötkor mentünk sturmolni, már nyóc órakor meghalt egy kadett, megsebesült a hadnagy Sándorfi, a hadnagy Órás, a dínsztfürende őrmester; nem is maradt több tiszt, csak a kompanikommandáns. Na . mind, mind vége lett az uraknak ... én meg itt vagyok ... Kicsit bólintva, magába me- rülten cuppantott. — Ott mindegy — honnan gyütt.. ; a túlsó partról, vagy az errülső partrul... ha mán ott van, a gránát nem igen válogattya ... Hirtelen mélv fájdalommal kiáltott: — de hogy itten még ezután se mindegy... azt a kutya mindenségit ennek a világnak: hát itten még most se mindegy? Hát mi az istennyila ez. hogy haza kell nekem huszonhat hónap után gyünni, osztán itt van az én három gyermekem, meg itt van az én egy feleségem, osztán semmitek sincs téliére... Se liszt, ... se zsír, :.. se lencse ... semmi isten fenéje ... Hisz énnekem hu- szonnyóc napra vissza kell Egy derék ember, bizonyos talpraesett mondással megszégyeníti a barátok gonosz képrnutaíását. NEM IS OLY RÉG ideje élt a mi városunkban, szent Ferenc kisebb rendjének, egy szerzetese, ki a gyalázatos eretnekséget nyomozta és ámbátor minden erejével azon volt, hogy a keresztény hit szent és odaadó hívének tartsák, mint a többi barátok módjára, épp oly ügyesen kinyomozta azokat, kiknek tele volt a pénzes- zsákjuk, mint azokat, kiknél hitbéli fogyatkozást szimatolt. Eme buzgólkodásában véletlenül rábukkant egy derék emberre, kinek több volt a pénze, mint esze, s ki nem éppen hitbéli fogyatkozásból. hanem csak úgy beszéd közben, talán a bortól, vagy a túlságos jókedvtől felhevülten, kiszalasztotta a száján társasága előtt egy napon, ihogy neki olyan pompás bora van, amit még a krisztus is megihatna. Mivel ezt megjelentették az inkvizi- tornak, ez pedig megtudta, hogy az illetőnek nagy birtokai vannak és duzzadt az erszénye, karddal és husánggal, nagy sebbel-lobbal. kíméletlenül eljárást indított ellene, nem any- nyira abban a reményben, hogy megszünteti a vádlott hitetlenségét. mint inkább azért hogy e réven majd firenzei aranyak ütik markát; és csakugyan így is történt. Magáhoi idéztette tehát és megkérdezte vájjon igaz-e ama dolog, mely- lyel vádolják. A derék embei igennel válaszolt és elmondotta, hogyan történt. A szer,' menni : ; : hát mit csináltam von« , annyi kis időn veletek, hogy ■ ellássalak. Nem ad nekem ezen a fődön egy ember se egy darab kenyeret, ha minden gyermekem éhen döglik iS . . ; ELFORDULT, s a szeme síréra húzódott.. ; Az asszony mélyeket sopánkodva lélekzett. Már látta, elveszett ember... De az ember egyszerre megindult, nehéz lépésekkel, de megindult, s ment, ment előre,,, BOCCACCIO: À SZENT INKVIZITOR inkvizitor, aranyszakállú szent János tisztelője, eképpen felelt rá; — Tehát te Krisztust iszákosnak, finom borokra áhíto- zónak mondottad, mintha csak holmi kortvondi volna, vagy más magatokfajta korhely, részeges kocsmatöltelék? És mostan alázatosan szólván, szeretnéd bebizonyítani, hogy ez fölöttébb ártatlan dolog; csakhogy nem olyan ám, amilyennek véled: bizony megérdemelnéd érette a máglyahalált, halhogy érdemed szerint akarnánk veled elbánni. EFFÉLE, s más ilyen szavakkal szólott hozzá, oly fenyegető , arccal, mintha csak ez lett vol■ na amaz Epikuros. ki tagadia i a lélek halhatatlanságát. És I hamarost oly Igen ráijesztett, ■ hogy e derék ember bizonyos- közvetítők révén, aranyszájú t szent János kenőcsével (mely i igen hasznos orvosság a papok I és kiváltképpen a ferences l barátok undok kapzsisága- ellen, kik pénzt nem is mernek ■ érinteni) jócskán megkente i kezeit, hogy kíméletesebben ■ bánjon vele. Ezt a kenőcsöt. ' melyről bármily nagyerejű- Galenus nem szó! orvosi könv- veinek egy részében sem, oly i, igen bőségesen alkalmazta,- hogy a máglyahalál, mellyel fe- nyegették. kegyelemből kei resztre változott és mintha- csak keresztesháborúba kellett z volna Indulnia, hogy zászlaja annál szebb legyen, olyképpen r rótta ki a büntetést a barát, _ hogy fekete alapon, sárga ke- t resztet kellett viselnie a ruháján. Ezen felül pedig, minekutána a pénzt megkapta, több napokon által maga mellett tartotta és penitenciaképpen szabta reá, hogy minden reggel misét hallgasson a Santa Croce templomban, ebéd idején pedig előtte megjelenjen, viszont a napnak többi részében azt teheti. amit akar. Ki is mindezt szorgosan megcselekedte. s annak utána történt bizonyos reggelen, hogy a misében oly evangéliumot hallott, melyben e szavakat énekelték: Százszorosán kaptok vissza mindent és bírni fogjátok az örök életet. Eme szavakat szorosan megtartotta emlékezetében és a kapott parancs szerint ebédidején megjelent az inkvizitor előtt, kit éppen asztalnál lelt. Kérdezte akkor tőle az inkvizitor, vajion hallgatott-e misét aznap reggel, ö pedig eképpen felelt rá: — Igenis, uram. Mondá neki akkor az inkvizitor: — Nem hallottál-e abban olyas dolgot, miben kétséged volna, vagy mit megkérdezni óhajtanál? — Nem én — felelte a derék ember — semmiben sincs kétségem, amit hallottam, s mi több. mindet szilárdan igaznak hiszem. Mégis hallottam valamit, ami irántad és a többi barátok iránt fölöttébb nagy szánakozást ébresztett és éb: reszt bennem, midőn meggon■ doltam, mily istentelen dolgo■ tok lészen nektek odaát, 8 • másvilágon. KÉRDEZTE akkor az inkvizitor: — És hsk, mi volt amaz ige, mely akkora sajnálkozást ébresztett benned irántunk? Felelte a derék ember: — Uram, amaz igéje volt ez az evangéliumnak, mely eképpen hangzik : Százszorosán kaptok vissza mindent. Mondá erre az inkvizitor: — Ez így vagyon; dehát, miért ébresztett benned szánakozást e mondás? — Uram — felelte a derék ember — megmondom neked: Mióta ide járok, minden áldott nap, látom, hogy odakint a sok szegény embernek néha. egy, néha két roppant üstnyi levest küldőtök ki, ami a tiétek és a kolostor szerzeteseié, de nektek már nem kell: éppen azért, ha a másvilágon mindent százszorosán fizetnek vissza, akkor nektek annyi levesetek lesz, hogy bizonyára mind egy szálig benne fulladtok. Ámbár a többiek, kik az inkvizitor asztalánál ültek, valamennyien kacagtak, az inkvizitor igen megmérgesedett, mivel megérezte, hogy a mondás az ő képmutató levesosztogatására célzott; és, ha nem lett volna már az előbbi eljárás miatt is sok kellemetlensége, újabb eljárást akasztott volna ennek a nyakába, ama csúfondáros mondása miatt, mellyel beléje és a többi sem- mirekelöbe belecsípett : és bosz- szúságában parancsolta neki, hogy felőle cselekedje azt. amit akar és többé ne kerüljön a szeme elé. <
