Népújság, 1954. augusztus (60-68. szám)

1954-08-15 / 64. szám

<954 augusztus 15. vasárnap. NÉPÚJSÁG 5 KÉSZÜLŐDÜNK A TÉLRE LÁTOGATÁS A HATVANI KONZERVGYÁRBAN ILYEN NYÁRI, nyárvégi időszakban, amikor lassan el­tűnnek i földekről a búza­keresztek és végigfuj a szél a t rlókon, akaratlanul is a közelgő őszre, a télre gondol az ember. Ujjunkkal érjük már a nagy betakarítási idcrt. A gondos háziasszony nagy igyekezettel járja a piacot és beszerzi azt, amit ei akar ten­ni a télre. Nagy gond a be­főzés. Az asszony! beszélgeté­sek tárgya ez lesz késő őszig. Van azonban a háziasszonyok között sok aki nem vesződik a befőzéssel. No, nem azért, mert gondatlan, mert nem előrelátó asszony, hanem azért, mert tudja, hogy az ország nagy háziasszonyai, a konzervgyárak, elvégzik ezt a munkát helyette. Számíthat­nak-e a befőzést a gyárra bízó asszonyok arra, hogy nem fog­nak csalódni? A?ok, akik nem tudták teljesíteni „befőzési tervüket“ beszerezhetik-e majd a télen készáru formájá­ban. amire még szükségük van? Tudnak-e az ország nagy háziasszonyai, a konzerv­gyárak olcsón, nagy mennyi­ségű konzervet e'őállítani? Ezek a kérdések foglalkoztat­tak, amikor a termelés meg­indulásának másnapján meg­látogattam a Hatvani Kon­zervgyárat. AZ EMBERI képzeletnek szinte nincs határa. Jókai elképzelte azt a kort. amelyben mi élünk, a „Jövő század regénye“ című müvében. A képzelet azon­ban, ha nem vigyáz az ember, könnyen elragadja. Néha aztán a képzelet is fel­mondja a szolgálatot. Például most is: egy csomóban, taka­rosán ládákba rakva a gyár előtt 35 vagon piros paradi­csomot láttam. Ezt láttam a hatvani konzervgyár előtt és nem tudtam hová lenni a cso­dálkozástól. Mikor megtud­tam. hogy ez kevés is. még nagyobb ámulatba estem. Ez a evár. erűkor teljes erővel dolgozik, 75—SO vagon para1 dicsőmet dolgoz fel egy nap alatt. Az az 50 kilogramm pa­radicsom, amelvnek feldolgo­zása a háztartásban egy teljes napot is igénybevesz, mert mosni, vagdalni, főzni, passzí- rozni kell — itt nehány má­sodperc alatt dobozokba, vagy hordókba kerül. A feldolgozás ilyen gyors menete annak köszönhető, hogy a gyár műszaki vezetői és munkásai nagy gonddal készültek a „paradicsomkam­pányra“. Rengeteg szakember, lakatos, villanyszerelő, mű­szerész, gépész tisztította ki a berendezéseket az előző hetek­ben. Huszonnégy órán át figyelték éberen a próba­járatás ideje alatt a szállító- szalagot, a zúzót, a sűrítő­készülékeket, hogy a megin­dulás után már ne forduljon elő műszaki hiba. A gyár minden dolgozója olyan ered­ményt akar elérni, mint az ezt a munkaidőt megelőző „borsókampány“ idején. Túl­teljesítették tervüket és 83 vagon zöldborsó hagyta el dobozokban az üzemet. A PARADICSOMSZEZON ideje alatt 3100 vagon paradi­csomot kell feldolgozniok. Eh­hez bizony kell is az alapos előkészülés. Három évvel ezelőtt két lelkes mérnök (Krauze és Korbonics) újítá­sának eredményeként a cukor­gyár egy részlegét is átállí­tották konzervgyártásra. Az eredetileg is a konzervgyár­nak tervezett üzemrész mel­lett ez az új gyár 30—35 vagon paradicsomot képes naponta feldolgozni. így lett egy gyár­ból kettő. No, de kövessük csak a paradicsom útját! Fabriczki Imre elvtárs vezet végig az üzemen. Fabriczki elvtárs az egyik budapesti élelmiszeripari technikum ta­nára. Itt tölti a nyarat a gyár­ban és ez derék dolog. Ez az elmélet és gyakorlat helyes kapcsolata. E pillanatban gördült a gyár elé egy vagon nyersanyag, ki tudja, melyik tsz, vagy állami gazdaság termése. Munkások pattannak fel rá és ahogy győzik, olyan gyorsasággal ön- tik a ládába rakott paradicso­mot a felöntö vályúba, amely­ben víz áztatja és viszi tovább a válogatószalagra, ahol szor­MnmMMMMÜMMMHRHHVI gos kezek terítik szét és éber szemek figyelnek minden egyes darabot. Sérült gyümöl­csök nem mehetnek innen to­vább. Kivágjak a zöld, sarga é^ rossz részeket és csak a jóminoségú anyagot engedik a zuhany aiá, amely minden szennyeződést eltávolít. Serle­gesemelő továbbítja aztán a zúzógépbe, amely pillanatok alatt összevagdaija, össze­hasonlíthatatlanul gyorsabban, mint a háziasszony keze. Ezt a hideg passzírozás követi. A háziasszony felforralja a para­dicsomot s sajnos 100 fok mel­lett a vitaminok tönkremen­nek. A gyár ezt elkerüli. A legmagasabb 80 fok. ameddig melegítenek, kétszer-három- szór is pas^zíroznak. Az utolsó passzírozó rostaméret 0.7 mm, sokkal kisebb, mint a házi­asszony passzírozójáé. AMIKOR a paradicsom mindezen átjut, már minden magtól, héjtól mentes, folyé­kony anyag. Ezt azonban kon­zerválni nem lenne érdemes, mert 95 százaléka víz. A gyár így bizony vizet szállítana. Ezért sűrítik az anyagot. Az emberi gondolkozás nagy vív­mányának lehettem tanúja. A víz 100 fokon forr. Ha a para­dicsomot száz fokon hevíte­nék. hogv a feles.eges vizet el­párologtassák, akkor a zamat­anyagok, benne lévő vitami­nok tönkremennének. A for­ráspont azonban légritkított térben nem száz fok. hanem jóval kevesebb. A hatvani konzervgyárban 50—55 foknál már forr a paradicsom. így gyorsan elpárologtatják a fe­lesleges vizet és olyan lesz a vízszerű lé, mint a sűrű lek­vár. Ezt már érdemes dobo­zokba, hordókba rakni és a fogyasztókhoz juttatni. Még hosszú azonban az út odáig. Nagyon fontos a minőség biztosítása. Ezért tíz napon át 35 fokos melegben tartják a dobozokat. Ilyen melegben az, amelyikbe rossz anyag került, elárulja magát. Ezzel az ellen­őrzéssel biztosítja a gyár. hogy’ csak kiváó minőségű konzerv jusson a fogyasztók­hoz. A minőség biztosítását szolgálja még sok precíz mű­szer is, amellyel a sűrűséget lehet ellenőrizni. — Még mindig nem sikerült teljes egészében letörnünk a konzerv tői való idegenkedést — mondja a gyár főmérnöke. — Még mindig nem elég ol­csón állítjuk elő a készítmé­nyeket. Egy 10 dekás paradi- csomkonzerv 1 forint 20 fillér. A dobozba sűrített és így a benne lévő anyag közel egy liter háztartásban konzervált paradicsomnak fe’el meg. A dolgozók megbarátkoztatásá- nak kérdése a konzervekkel szorosan összefügg azok árá­val. Még olcsóbban kell elő­állítani. Célunk, hogy a lehető leggyorsabban leszorítsuk az önköltséget. Ez néha egész jelentéktelennek látszó apró­ságon n ülik. Eddig a dobozok, amelyekben a készítményeket forgalombahoztuk, fölöslegesen 7—8 mm-rel magasabbak vol­tak, mint amennyire szüksé­günk volt. Most csak akkora a doboz, amekkora a beléje kerülő anyagnak kell. Sok anyagot takarítunk így meg és ezzel természetesen csök­kentjük a konzervek árát is. A FŐMÉRNÖK elvtárs ezután az energia helyes ki­használásáról beszélt. A gyár a gőzt munkavégzésre hasz­nálja. de a fáradt gőzt nern engedi el, hanem azzal fűti az üzemet, sőt még tovább is fagvalartják és a gőzből nyert, vcgileg teljesen tiszta vizet újra felhasználják. A főmér­nök elvtárs több mint 30 éve dolgozik az üzemben. Ez a hosszú gyakorlat nagy biztosí­ték arra, hogy kihasználja az önköltség csökkentésének, a takarékosságnak minden kí­nálkozó alkalmát. Mi pedig bízhatunk benne, hogy a 10 dekás paradicsomkonzerv nem 1.20 forint lesz, hanem sokkal olcsóbb és az ország „nagy háziasszonyai“ sok fáradságtól mentik meg a gazdasszonyo- kat. Még néhány pillanatig hall­gatom a gépek tompa zúgását, figyelem a fehérsapkás, kabá­tos dolgozók serény munkáját. Dol ozó népünk jobb ellátá- sőér*. küzdenek ezek az embe­rek. Mindnyájunk nevében sok sikert kívánunk nekik! N. S. Harcban a jobb minőségért A szűcsi Xl-es aknaüzem jár az élen A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt (Petőfibánya) dolgozói augusztus 1 ét 1956 tonna szén adóssággal kezdték. Ekkor azonban nagy elhatározás született a bányászokban: párosversenyre lépnek a várpalotaiakkal és augusztus 20-ra maradéktalanul letörlesztik júliusi adósságukat, a bányásznapra pedig 5000 tonna terven felüli sízenet küldenek a felszínre. ígéretükhöz lelkesen fogtak hozzá. Kedden reggelre is vala­mennyi aknaüzem túlteljesítette napi előirányzatát. Legjobb ered­ményt a szűcsi Xl-es aknaüzem bányászai értek el. akik napi elő­irányzatukat 160 százalékra teljesítették. Utánuk a rózsaszentmár- toni IX-es akna bányászai következnek, akik ezen a napon 113.1 százalékra teljesítették tervüket. Eredmény: hogy a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt dolgozói augusztus 10-én reggelre 400 tonna szenet törlesztettek júliusi adósságukból. Fellendült a szőlőtermelés Visontán Az Egri Dohánygyár vala­mennyi dolgozója felajánlást tett alkotmányunk ünnepének tiszteletére. A felajánlások nagy része a gyártmányok minőségé­nek megjavítására vonatkozik. Már eddig is mindent megtet­tünk a minőség fokozása érde­kében. Dohányfelrázókat állítot­tunk munkába, bővítettük a do­hányválogatást és növeltük a minőségi ellenőrzők számát. A felajánlások teljesítésében igen nagy szerepük van a minőségi ellenőröknek. Barzsá Jánosáé minőségi ellenőr, az előkészítési osztályon vizsgálja a dohányt és azt, hogy betartják-e a tech- nológiai eljárásokat. Az élőké szitő osztály jó munkájától függ a gyártmányok minősége. Czapek Józsefné igen lelkiisme- re*esen irányítja az anyagmoz­gatást, így az anyagok nem ke­Balaton községben a termelé­si bizottság gyűlésen megtár­gyalta a begyűjtés, a tarlóhán­tás és a másodvetés állását. A község jelenleg az utolsók kö­zött kullog, de elhatározták, hogy augusztus 20-ra, a jálrás első községei közé kerülnek fel. Alkotmányunk ünnepére minden gazda kivétel nélkül eleget tesz beszolgáltatást kötelezettségé­nek, a cséplőgéptől egyenesen a begyüjtőhelyre szállítja a gabo­nát. Ezen a gyűlésen számos versenykihívás történt és a gazdák pár os versenyre léptek egymással. En versenyre hívtam Forgony Antal gazdatársamat, verednek össze. Dicséretre mél tó munkát végeznek még Pál lagi Miklósáé és Lepres Ber- nátné sztahanovisták, akik tel­jesen selejtmentesen dolgoznak A szivarkagyártó gépeknél az átvevők Vas Erzsébet és Józsá- né elvtársnő állandóan vizsgál ják a szivarkák minőségét, el lenörzik a kitöltést, mérik a szárazságot. A gépek minőségi versenyben vannak. Az V. szá mű Rapid-gép minőségi pontjál 95.5-röl 96.2-re, a VI. számú gép pedig 96-ról 96.2-re emel­te. A gépmesterek és a gép­kezelők jó munkájának eredmé nveként csökken a seiejtképző dés és ezzel az önköltség is, ami egyike jelenlegi legfonto­sabb feladatainknak. a tarlóhántás és a másodvetés mielőbbi elvégzésére. Kormos b. Józsefné pedig Liktor Kálmáint hívta versenyre hasonló munkák elvégzésére. A jó példát sokan követték és mindannyian nagy szorgalommal fogtak hozzá ígé­retük valóraváltásához. Mivel községünk határa igen hegyes és homokos, ezért másodvetés­ként tarlórépát vetettünk. Külö­nösen szép és bő termést ígér Bóta gy. József bükköny földbe vetett tarlórépája, mely eddig már tojásnagyságü. Bartók Lajos Balaton. Kitűnő szőlő- és borterméséről messze vidéken is híres Vi sonta. A Mátra tövében elte­rülő csaknem 2000 holdas sző­lőterületen Dér József agro- nómus — aki a megyei tanács­tól került falura — irányítja a munkát. Tavasszal — mint szőlőtermelő szakember — az­zal az elhatározással kezdte meg tevékenységét, hogy a község hanyatló szőlőkultúrá­ját fellendíti. Azóta példamu­tató szorgalommal dolgozik. Irányítja, szervezi a munkát és hasznos szaktanácsokkal látja el a dolgozó parasztokat. Szakértelmére különösen nagy szükség volt az idén. A nagyarányú peronoszpora gyak­ran veszélyeztette a szép­nek ígérkező szőlőtermést. Az új agronómus hatérfigyelö szolgálatot szervezett és ahol betegséget észleltek, azon­nal megkezdték a védekezést. Ötször permetezték, háromszo.- rézpermetezték a szőlőt és ez­zel elejét vették a betegség pusztításának. Az elemi csa­pást azonban így sem kerül­ték el. A nyár derekán 15u hold szőlő termését verte el a lég. Ekkor elhatározták, úgy művelik a szőlőt, hogy a kárt szenvedett terület terméski­esését is pótolják. A szőlő na­gyobb részén négyszer elvégez­ték a kapálást és most öröm­mel tapasztalják, hogy igyeke­zetük nem volt hiábavaló. A Petőfi tsz 45 holdas tábláját megcsodálják a legjobb egyéni gazdák is. A szakszerűen ke­zelt szőlőről 40 mázsát szed­nek le holdanként. Számos egyénileg dolgozó paraszt is van a faluban, mint Veréb László. Bernât Lajos, akik 30— 35 mázsás termésre számíta­nak. A korai csemegeszőlő szüre­telése már megkezdődött a fa­luban. Dér József azonban már gondol a jövőre is Javas­latára eddig ötven dolgozó pa­raszt határozta el, hogy a meg­lévő tíz hold úitelepítésü sző­lő mellé 50 holdat telepítenek tavasszal. Dér József agronómus mun­kája nyomán fellendült a sző­lőtermelés Visontán. A tőke­hiányok pótlásával, helyes trá­gyázással jövőre már mintegy 5000 hektoliterrel több bor te­rem a községben. A füzesabonyi járásban igen nagy beruházási össze­get fordítottak ez évben az iskolák rendbehozatalára. Füzesabonyban 30.000, Kai­ban 26.000, Tódebrőn 28.000 Xagyúton 10.000 forintot for­dítottak a tatarozási munká­latokra. Licska Péterné Egri Dohánygyár Versenyben végezzük a tarlóhántást és a másodvetést Képek az ecsédi aratóünnepségről ünneplőbe öltözött fiatalok felvonulása a szinpompás arató­koszorúval. ★ ★ ★ Vj vezetőket kapott a vontató, akik ugyan kicsik még, de ereikben igazi traktoros-vér csörgedez, Társaik irigykedve nézik a „befutottakat“. * * ★ Népi ruhába öltörött lovat

Next

/
Thumbnails
Contents