Népújság, 1954. augusztus (60-68. szám)

1954-08-15 / 64. szám

1954 augusztus 15. vasárnap. NÉPÚJSÁG 3 3Hiúrt hallgatnak Vátn asg gär kön kitííktetgs Saetlntiík Húhmítt szarára ? A vámosgyörki Haladás tsz jóminöségű búzavetőmagot szállít a vasútállomásra (Tudósítónktól) SZEDMÄK KÁLMÁN kö­zépparasztot mindenki .iól is­meri Vámosgyörkön. Ismerik jó munkájáról, évről évre el­ért szép eredményeiről, remek állatállományáról, takaros por­tájáról. Van ugyan a község­ben rajta kívül más is. aki jól műveli a földiét,, szép ál­latai vannak, adóját, beadása’ is mindig pontosan teljesíti, mégis Szedmák Kálmánra évek óta figyel a falu. Kora tavasszal az a megtisz­teltetés jutott neki. hogy a falu gazdái beválasztották a termelési bizottságba, később a bizottság elnöke lett. ÉPPEN a tavaszi munkák előtt állt a község. A kemény tél és a kései tavaszodás mun­kától terheltnek mutatkozott a fiatal termelési bizottság előtt. De Szedmák Kálmánt nem úgy ismerik, aki egy pillanatra is megtorpan. A bizottság tag­jai azonnal összeültek, határo­zatot hoztak a tavaszi munkik elvégzésére Alig hangzott el a határozat, máris indult a ha­tárba. Megkezdte a tavaszi munkát. Ez jó hatással volt n többi gazdára is. A község la­kói megtették a magukét. A növényápolást időben és meg­felelő minőségben végezték el. Csak must, a tarlóhántásnái van egy kis lemaradás. Igaz, hogy a község már meghaladta a 40 százalékot, de ez csak 40 százalék és nem 100. Mi lenne, ha a vonat csak az útirány fe­léig vinné az utasokat, vagy a gített tarlót hántani. Már a trágyát hordta, de gondolata még mindig vissza-visszafor- dult a tarlóhántáshoz, mikor kifelé ment a megrakott sze­kérrel. s látta a sok szántat- lan tarlót. Tudta, hogy ezen csak 4 termelési bizottság segíthet. Megbeszélte a tanácselnökkel a bizottság összehívását. Az ülésen, egyetlen napirendi pont — a tarlóhántás meg­gyorsítása — szerepelt. AZ EGYIK GAZDA azt kezdte firtatni, hogy nem jó bizony a tarlóhántás, mert ő is megszántotta a múlt év­ben a tarlót, de megbánta, mert úgy elgyomosodott a föld, hogy alig győzte a ka­pálást. „Meg aztán más dolog is van most, miért nem jó az’ elvégezni az őszi mélyszántás­sal“ — bölcselkedett a gazda­társ. Szedmák Kálmán vála­szolt a hozzászólásra. Jól is­merte a határt, tudta, ki hogy Kivés János műtőst, a Mát­raházi Állami Tüdőbeteg Gyógyintézet dolgozóját az egészségügyi miniszter elvtárs az . Egészségügy Kiváló Dol­gozója“ címmel tüntette ki. Cj búzából készült friss kenyeret szállítanak a vámosgyörki péküzemböl a földművesszövetkezet boltjaiba. kabátnak csak a felét szabná ki a szabó? — Mi lenne, ha az országban mindenütt „negyven százalékosának“? — kérdezte Szedmák Kálmán a gazdáktól. Jól tudta, hogy a szó egyma­gában nem elég Ezért aratás után elvégezte a tarlóhántást, sőt a másodvetése is szépen zöldéi. Utána másoknak is se­Szedmák Kálmán vámosgyörki középparaszt trágyát hord műveli földjét, kinek, g miért gyenge a termése. Elmondta a válaszában, hogy miért gyo- mosodott meg a felszólalónak a földje. „Nem szeptemberben kellett volna lebuktatni a tar­lót édes barátom, hanem köz­vetlenül az aratás után. Ek­kor kerülnek a földbe a gyom­magvak. ki is kelnek, de ma­got nem hozhatnak, mert ott a mélyszántással me°semmi- sitjük őket.“ — mondotta 4 félrevezetett gazdának. Igazat adtak neki. A gyűlés után úgy érezte, helyesen cselekedett. Ez a gyű­lés sokat segített Másnap 3 százalékkal, harmadik nap 5 százalékkal, a negyedik nap már 8 százalékkal emelkedett a tarlóhántás. Szedmák bácsi boldog volt. A termelési bi­zottság nem vallott szégyent a falu előtt. Bebizonyította, igen­is hasznos a tarlóhántás, ér­demes elvégezni, s aminek leg­jobban örült, a gazdák elis­merték, hogy a termelési bi zottság az ő javukat akarja, s ezért követik a falu legjobb gazdái. Erki János u í n i: K — Az Egri Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói eddig 10 ezer forintot gyűjtöttek az, ár­vízkárosultak megsegítésére. A további gyűjtés folyamat­ban, van. (Bodó Lajos) — Az egri körzeti földmű- vesszövetkezet 87 dolgozója 4120 forintot adott az árvíz- károsultaknak, amely fizeté­sük hat és fél százalékának felel meg. (Méray István) Boconád : a csépiéiben legjobb gépállomás A jó szántás, talajelökészí- tés az egészévi munka, idő­beni aratás mellett igen fon­tos a csépiesi munka is. Ezen a téren legfontosabb feladat a traktoristákra, a gépállomás dolgozóira hárul. Sok esetben az ő munkájukon múlik, kü­lönösen a szemveszteség csök­kentésével kapcsolatban, hogy mennyivel több szem kerül a zsákba. A szemveszteség csökkentése mel'ett a gyors- cséplésre is törekedniük kell, hiszen a gépi erőre még sok helyen szükség van. Megyénk gépállomásai között a követ­kező eredmények alakullak ki a csépléssel kapcsolatban. 1. Boconád 61.8, 2. Heves 50.2, 3. Detk 45. 4. Sarud 40.2, 5. Hort 37.2, 6. Pétervására 36, 7. Lőrinci 34. 8. Atkár 32.3, 9. Eger 32, 10. Kál 29.3. 11. Füzesabony 23 százalékkal. Két mázsa gabonát gyűjtöttek a karácson«!! úttörők A karácsondi úttörők is ki­vették részüket a nyári mező- gazdasági munkákból. Az ara­tás után két mázsa gabonát gyűjtöttek kalászszedegetéssel Jól dolgoztak a markazi úttörők A markazi úttörők a peda­gógusok vezetése mellett nyári szünidejük egyrészét a Mátra- füredi Erdőgazdaság markazi üzemegységénél és a domoszlói állami gazdaságban, hasznos munkával töltötték. A csopor­tok mintegy 1789 munkanapot dolgoztak és segítettek a gaz- dasá n munkák elvégzésében. A pajtások szorgalmas munká­jukkal, az erdőgazdaság dolgo­zóinak elismerését érdemelték ki. Télen sem hozunk szégyent a munkásosztályra Mi, a Mátravidéki Erőmű dol­gozói az első félévben is min­dent megtettünk, hogy olcsóbb és több villamosenergiát adjunk az országnak. Törekvésünk nein maradt eredménytelen, az első féléves tervünket több mint 36 millió kilowattórával teljesítet­tük túl. A második félév első havi tervteljesítésében pedig 110.1 százalékot értünk el. Az önköltségcsökkentés terén is szép eredmények születtek. A kazánfűtők a tüzeléstechnika he­lyes módszereinek alkalmazá­sával az első félévben 20.500 tonna lignitet takarítottak meg. Ehhez hozzájárult Kárpáti Fe­renc. Papp Károly és üyőrfi Gá­bor főművezető, Borbély István, Kassai István munkája is. akik úgy szervezték a javítást, hogy az anyag állandóan rendelke­zésre állott, így csökkentették a javítás idejét. A műszaki, és fizi­kai dolgozók igyekezete nem volt hiábavaló, elérték, hogy egy-egy kazán, vagy turbina javítása két- három nappal megrövidült. A Kárpáti brigád a turbinák javí­tásánál megfogadta, hogy a nagy javítást kettő, a kis javí­tást' pedig egy nappal előbb be­fejezik. Vállalásukat teljesítették, s ez annyit jelentett, hogy egy turbina javításánál 30 ezer csa­lád egy havi áramszükségleté­nek megfelelő villamosenergiát termeltek A brigád tagjai közül Máder Oszkár. Cseke István, Lauber János, Kaszás Pál — valamen­nyien sztahanovista lakatosok — igen jól dolgoztak, teljesítmé­nyük 125—130 százalék között mozgott. A brigád tagjai segítik a gyen­gén dolgozó ifjúmunkásokat. Nagy János fiatalt is így ne­velték teljes értékű szakem­berré A turbinagépészek is büsz­kék arra, hogy kezelési hibából az első félévben nem szárma­zott üzemzavar és megígérték, hogy a második félévben sem állnak le a turbinák az ö hibá­jukból. Az üzem minden dolgo­zója azon fáradozik, hogy minél több villamosenergiát adjon er országnak, hogy a télen ne le­gyenek áramkorlátozások. Üzemünk dolgozói igyekezre ezt megvalósítani, de van t - hány tényező, mely ha nem tudja megakadályozni, de z varhatja vállalásuk teljesítését Rövidesen üzembe helyezik a II. számú kötélpályát, mellyel megjavul a szénszállítás. Azon­ban a javítóműhely olyan ki­csi, hogy még a meglévő kötél­pályának is kevés, hát mc. most, hogy kettő lesz. Az építési tervek ugyan elkészültek, a nyá­ron hozzá is fogtak az építés­hez, de úgylátszik, ez évben már nem készül el. Szeretnék, ha változtatnának ezen a hely­zeten, s a javítóknak felépíte nék a munkahelyüket. Most szép terveket sző az Er.őmű minden dolgozója. Szi­lárd elhatározásuk, hogy féléméit ötéves tervüket, november 7-re. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára befe­jezik. Most alkotmányunk ün­nepére készülünk, a munkás-pa­raszt találkozóra, melyen büsz­kén elmondhatjuk, megtettük a magunkét és megígérhetjük az ország színe előtt, a télen sem hozunk szégyent a munkásosz­tályra. *■ Tóth Bertalan Turbinaüzem A hatvani járás az első a gabonabeadásban Megyénk több községében befejezték, vagy éppen befe­jezés előtt áll a cscplés. A cséplési munkákkal együtt ha­lad a beadás is, azonban nem mondhatjuk azt, hogy ahol a cséplést befejezték, ott hát­ralékos sincs. Minden járás­ban még igen magas a hátra­lékosok száma. A legutóbbi augusztus 13-i értékelés sze­rint járásainkban a következő eredmények születtek ke­nyérgabona beadásában. Járások kenyérgabonabeadás százalékban: Hatvani 55.6 Füzesabonyi 42.7 Gyöngyösi 42.5 Hevesi 42.5 Egri 35.3 Pétervásári 29.1 Atkár befejezte a cséplést s a gabonabegyiijtést Atkár község dolgozó pa­rasztsága, a Micsurin, a Petőfi termelőszövetkezet tagsága lel­kes, odaadó munkát végzett az aratásban és a cséplésben. A község a napokban táviratban jelentette, hogy befejezte az idei cséplést, s maradéktala­nul eleget tett a gabonabeadási kötelezettségének. Üdvözöljük a példás munkát végző atkárí dolgozó parasztokat. TOeOv'X)OOOOOOnf»OC30TOOOOOOOCX3000CX)OOOOOOOOOOOOOOCXX»OOOCXXXXX)OOOOOOC)CX3CX)OCX»OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOG A FEHÉRRE meszelt, taka­ros kis ház szalmateteje még nyugvó emberek álmát őrizte. A rácsoskapus házikót csend ölelte körül, az ajtók is zárva voltak és az udvar végében a búzakazal mellé huzatott csép­lőgép, a hűvös éjtől fázósan szunyókált ponyvatakarója aLatt. Az epeí-fával szegélye­zett út végén, alacsony, bar­na ember fordult be és sietve közeledett. Azután újból két ember jött beszélgetve, gyüle­keztek a cséplőcsapat tagjai... Jóreggelt Benei bácsi — kö­szöntötték jókedvűen a trak­toristát — meg ennek a szép fiatalasszonynak is — kiáltot­ták a konyha felé, ahol Vereb Ferencné éppen vászonköté­nyét kötötte maga elé. — Nek­tek is — szólt vissza Stupek Benedek és a traktorhoz lépett, hogy megindítsa a gépet, ügy látszik, ma is jó idő lesz. meg­izzad az „ingünk“ — ezt már inkább önmagának, mint em­bereinek mondotta, miközben az első, hajnali napsugárban melegedő tiszta égboltra pillan­tott. A csapat tagjai elfoglalták helyüket a haragosan zúgó gép körül, megkezdték munkáju­kat az éhes cséplőfogak is. Ve- rebné a konyhaajtóból nézte, hogyan telnek a zsákok, ame­lyek egy esztendő nehéz mun­káját gyűjtik össze. A fékét e- kendős, törékeny asszonyka észre sem vette, hogy szemei megnedvesedtek. Az első má- zsáláet már könnyfátyolon ke­resztül látta, valaki talán azt is megjegyezte, hogy szépen REGGELTŐL-ESTIG STUPEK BENEDEK CSÉPLŐCSAPATÁVAL fizet a gabonája. Elgondolkoz­va állt, tekintetét magukhoz láncolták a meghízott zsákok, melyek nagy hasukkal tehe­tetlenül dőltek a falhoz. STUPEK BENEDEK 11 trak­tor felelős vezetője, figyelme­sen -körüljárta a gépet, meg­nézte, nem hagy-e szemet a kalászban, vagy a törekbeo, azután segített Verebnének szalmát vinni a kalácssütéshez. Az asszony később, amikor már berakta sülni a tésztát, közelebb lépett a traktoristá­hoz és beszélgetni kezdtek. Szóbajött a munka. Verebné elpanaszolta, hogy nehéz, küz­delmes esztendő volt ez, kevés segítsége volt, amióta a fja Pestre ment dolgozni. — Fo­gatom sincs, pedig még ma be akartam vinni azt a három mázsa terményt, ne legyen to­vább gondom a beadásra. Amig így beszélgettek, a cséplőcsapat tagjai befejezték a munkát, az ellenőr elvégez­te az utolsó mázsálást is, az­után megreggeliztek. Jóétvágy- gyal kanalazták a kávéba áz­tatott fehér kalácskenye-et. nagy darab szalonna-katonákat szeltek a paprika, paradicsom mellé. Csillik gazda már nem állhatta, hogy át ne nézzen, jönnek-e ezek az emberek, hi­szen a kapuját már régen ki­nyitotta. — Jól esik — jól esik? — kérdezte, amikor elment mellettük, közben a szépen berakott két kazalt figyelte. A frissen sült kalács illata becsa­logatta a lakásba is. itt aztán alig hallhatóan valamit kérde­zett az asszony elégedettségé­ről. — Mer’ nem mindegy az. hogy az állatok alá. '’agy a zsákba kerül-e a szem. nem igaz? — kérdezte csendesen 3 bajusza alatt, mire az asszony fejbólintással felelt. A LANZ-BULLDOG óvato­san húzür uszályát, a cséplőt Csillik. József udvarára. A csa­pat tagjai addig összeszedték a holmijukat, kezükbe vették a kukoricahéjból font kosara­kat, előbb ezeket vitték át, az­után mindenki segített a vöd­rök és az üzemanyag áthordá- sában. Négy erős ember a má­zsát emelte fel. közöttük volt az egyik legszorgalmasabb munkás is. Oláh József, A napsugarak már forrón tüzel­tek rájuk, amikor Csilli'ték udvarán is megkezdték a mun­kát. A csokoládébarna hátak­ról, arcokról cseppekben gyön­gyözött alá az izzadság. — Hoz­zon már egy kis vizet, mert meghalunk a szomjúságtól — kiáltották a háziasszonynak. Jólesett a nagy melegben eay kupatetővel lehúzni a friss vízből. Alig csépeltek el egy-két má­zsálást, amikor megérkezett a sógor. Molnár József, a nagy kétlovas szekérrel. „Éppen ar­ra visz az útja, beviszi a ter­ményünket, mert az emménk lovunknak bizony már régen fáj a lába. Tartozni meg sem az öregem, sem én nem szere­tünk egy gyüszúnyi holmival sem — magyarázta Csillikné a pihenő etetőnek, aki éppen feltúrt nadrágszárából rázta ki a beszoruló kalászokat és ga­bonaszemeket. Közel 10 mázsa terményt raktak fel, ebben az­tán benne volt a földadó, meg a géprész is. Mielőtt elindul­tak, az „öregem“ odaszólt lá­nyának: Annus te, keresd csak elő azokat az adóiratokat — mert az ezévi adóját is ren­dezni akarta a pénzből — az­tán gyerünk, mert dél lesz — s ezzel egyet pödöjrintett hosz- szú bajuszán. A HARANGSZÔ elhangzása után a ház és a terebélyes eper­fa árnyékába telepedtek le a munkások. Asszonyaik, gyer­mekeik eléjük tették a tisz­ta szalvétával takart kosarat, abból azután előkerült a párol­gó leves, a főzelék, az ízletes ebéd. Jólesett ez már a kiszá­radt toroknak, az éhes gyo­mornak. A gyümölcsből vagy a sülttésztából későbbre is hagytak néhányat, levinni a port. Amig ebédeltek. Béni bá­csi ceruzát és papírt vett a ke­zébe, kiszámolta, mennyit csé­peltek azon a napon, ötver. mázsa már lement — kiáltotta Nveske Istvánnak, ettől aztán még jobban esett az ebéd. Es­tig biztosan elhagyjuk a szá­zat — szóltak vissza az embe­rek és jóleső érzéssel gondol­tak arra, hogy a 75 mázsás gépnormát ma is messze túl­teljesítik. De így is kell, mert Stupek Benedek a kongresz- szuson 65 vagon cséplésére ad­ta szavát és még csak 15-nél járnak. Délután Oszlánczy Józsefek­nél kezdték a cséplést. Oí.z- lánczvék udvarán is útra ké­szen állott a fogat, csak rakni kellett rá a gabonát. Béni bá­csi, amikor szótváltott a gaz­dával, azt is megtudta, hogy 5 mázsa a terménybeadásuk. Ak­kor aztán kicsit elgondolko­zott, majd gyöngéden átfogva az asszony vállát, s így szólt: ott a szomszédban, ahol reggel voltunk, nincs kocsi, nem tud­ják bevinni a beadást. Nézze­nek át Verebnéhez, pakolják fel az ő terményét is Segít­sünk egymáson, ha tudunk — mondta meleg hangon. Dehogy is lehetett volna ezt meg nem tenni. Alig múlt el egy fél­óra és a lovak már vitték is a két szomszéd terményét, ők pedig egyetértésben ültek a ko­csi tetején. A GÉP AKKOR már Csil­lik János vendége volt és Bem bácsi aligha találkozott vala­ha is kedvesebb, beszédesebb asszonnyal, mint a Csillik né­ni. Mint a jó gazdaasszonyo­kat, őt is minden érdekelte, mindenütt ott volt és segített ahol csak tudott. A traktoris­tában pedig — aki maga is nagyon közvetlen ember — jó beszélgető társra talált. — Szebbnek ígérkezett a tavasz- szal minden, jobb termést mu­tatott, mint most. Nem vagyok én, hogy is lennék megeléged­ve, hiszen nézze, milyen szo­rult ez a szem is a kalászban — mondta gazdaasszonyos, örökös elégedetlenséggel. Per­sze arról is beszélt, hogy szép a kukorica, meg a burgonya, általában a többi növény. Szól­tam is a minap fiamnak, vár­jon még azzal a nősüléssel, se gitsen egy évig nekünk Béni bácsi is elmondott egyet-mást hevesi otthonáról, meg a csa­ládról. és alig vették észr;, hogy itt is végzett a gép. Csil­likné külön mérette a beadást. — Visszük lelkem, beadjuk mi is, be bizony — erősítgette. Igaza volt a traktoristának, ne­künk is jól jön a szép ruha. meg a cipő. no meg ez a kék traktor is ni. Még csak az ud­vart sem töri össze. ESTEFELÉ villámként ter­jedt el a hír: elmegy a gép T:- srr.nánára csépelni, ebben az utcában sem fejezi be már a munkát. Ami kevés megma­rad Erdőtelken, azt majd el­csépeli egy másik géD. A gaz­dák csoportosan menteit, hol a csapathoz, hol pedig a ta nácshoz. — Nem engedjük, amig nem végez nálunk is — mondogatták. Megszerették őket, ragaszkodtak hozzájuk. De meg is érdemelték, hiszen becsületesen dolgoztak. Dobai Margit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents