Népújság, 1954. július (51-59. szám)

1954-07-04 / 52. szám

2 NfPUJS'ÄG 1954 július 4. vasárnap. A verpeléti Dózsa tsz DISZ-szervezetének versenykihívása (Tudósítónktól) Mezőgazdaságunk csaknem minden területén szorgalmas termelési és tenyésztői munkát végeznek állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink és egyénileg dolgozó parasztja­ink, hogy az őszi mezőgazda- sági kiállításon eredményesen vehessenek részt. A lázas ké­szülődés a DISZ-fiatalokra is átragadt, és ennek eredménye­képpen született meg Verpelé- ten a Dózsa tsz fiataljainak versenyfelhívása. A tsz DISZ-tagjai megtár­gyalták a verseny előfeltéte­leit, s a következő vállalást tették: 1. A DISZ-tagok részére ki­osztott területen a kapálást négyszer, a szőlőkötözést há­romszor, a permetezést négy­szer elvégzik. 2. A tsz-tagok között felvi­lágosító munkát végeznek. 3. Segítik a DISZ-brigád tag­jait, ha valahol lemaradást észlelnek. 4. Mindent megtesznek an­nak érdekében, hogy szép ki­állítási anyagot vihessen a tsz az országos kiállításra. Arra kérik megyénk mező- gazdasági területén működő DISZ-szervezeteit, csatlakozza­nak felhívásukhoz az országos mezőgazdasági kiállítás sikere, a mezőgazdaság fejlesztése ér­dekében. — Kész a versenykihívás, le is van gépelve, kötözés köz­ben Írják alá a diszisták. — A faluvégi szérűskertben beszélik meg a fiatalok, ini is legyen hát a versenykihívásban. — Versenyre hívni könnyű dolog, de kihívó félhez mél­tón dolgozni — oda kell az emberség. A verpeléti fiatalok a szőlőápolásban is megmutatják: végre is akarják hajtani vál­lalásukat. i/ A jó munka meghozta gyümölcsét A '(>■ rafaífl >ss*:h íermeiő- szuve'ke.;»! tel észetét április elsején vette kérdésbe két fe­jős, KecsKes Ferenc és Kovács Ferenc Akkor az istállóátlag 6.3 kilogramm volt. Rendszer­telen volt a gondozás és a ta­karmányozás. A két jó tehenész azonnal bevezette a háromszori etetést, itatást és fejést, s a csoportos takarmányozást. Ta­vasszal a korai legeltetés beve­zetésével a tehenek vitamindús zöldtakarmányhoz jutottak. Az egyedi takarmányozást korpá­val végezték, a kevesebb tej­hozamú teheneknél egy, a ma­gasabb tejhozamúaknál pedig napi két kilogrammos fejadag­gal. így a kongresszusi ver­senyben a 6.3 kilogrammos ál­lagot 13.1 kilogrammra emel­lek. Az eredmények tovább lel­kesítették a két fejőst és ver­senyre hívták egymást. A ver­seny célja, hogy a gondjaikra bízott 10—10 darab tehéntől a jelenlegi 75 liter tej helyett jú­lius 6-ig 100—‘100 liter tejet fejnek. Ezeket a szinteket már mindketten el is érték. A két fejős ezután is pontos takar­mánynorma szerint eteti a te­heneket. Azt is vállalták, hogy a gondjaikra bízott teheneket pontosan megfigyelik, megfi­gyeléseiket feljegyzik, ezzel se­gítséget nyújtanak az állatte­nyésztési szervek törzskönyve­zési munkájához. Bevezették azt a módszert is. hogy a tehe­nek tőgyét egyenként mossák meg és mosás után azonnal megkezdik a masszázást, illetve a fejést. Rájöttek arra, hogy a korán megmosott tőgyből a masszázás után is nehezen in­dul meg a tej, ha a fejést ké­sőn kezdik el. A napirendet a legpontosabban betartják, a me­leg napokon naponta hat alka­lommal itatnak és utána fél­óráig pihentetik a teheneiket. A fejés alatt az istállóban a leg­nagyobb csendet biztosítják, a déli fejésit a legelőn végzik el nyugodt körülmények között. A termelőszövetkezet a törzskönyvi ellenőrzés alatt álló tehenek be- szolgáltatási tejére szerződést kö­tött. A tehenészek jó munkájá­nak az lett az eredménye, hogy ebben a hónapban megtartott próbafejés alkalmával a tehené­szet 17.5 kilogramm istállóátla­got és 19.3 kilogramm fejési átlagot ért el. Kecskés Ferenc és Kovács Ferenc fejősök mun­kájukkal a termelőszövetkezet tehenészetében olyan többter­melést értek el, mely pénzben kifejezve a csoportnak április óta mintegy 50.000 forint több­letjövedelmet eredményezett. Lakos Ferenc főállattenyésztő. I» A mezőgazdasági munkák lelke és irányítója a termelési bizottság (Tudósítónktól.) A mezőgazdaság fejlesztése területén komoly feladat vár ter­melési bizottságainkra. A ter­melési bizottság volt az, amely elsőízben a tömegek bevonásá­val készítette el a községek me­zőgazdasági terveit és ezek vég­rehajtását a tömegekkel kar­öltve irányítja. Nem egy helyen tagjai maguk is példásan veszik ki részüket a terv végrehajtá­sából. Nagykökényes község nem tar­tozik a népes és nagyterületű községek közé, de a feladatok itt sem kisebbek, mint másutt. A magasabb termésátlagokat a jó talajműveléssel, a korai vetéssel és a ió növényápolással lehet biztosítani. Ezt tartották szem- előtt a község termelési bizott­ságának tagjai, amikor mozgó­sítottak a feladatok végrehajtá­sára. Szinte naponként keresték fel a dolgozó parasztokat és lépten-nyomon arról beszéltek, hogv a növényápolás időben és ló minőségben való elvégzése a betakarításkor bőven meghozza gyümölcsét. A kongresszusi ver­seny során a község megkapta a járási tanács válndörzász’aját, ez még nagyobb lelkesedésre ser­kentette valamennyijüket. A köz­ség 110 kalasztrális kőid cukor­répáját eddig négyszer, 326 hold kukoricáját, 68 hold napraforgó­ját és 150 hold egyéb kapásnö­vényét már harmadszor kapálta meg. A növényápolásban példásan vették ki részüket a termelési bizottság tagjai, képes Imre, a bizottság elnöke már mindent négyszer megkapált. Szita And­rás. aki tavaly is szép eredmé­nyeket ért el a cukorrépaterme­lésben, az idén már négyszer kapálta meg cukorrépáját és még több termésre számít. So­kan vannak, akik nem rendel­keznek fogaterővel. A termelési bizottság megszervezte a köl­csönös segítségadást. Zsíros Imre, özvegy Bóna Jánosnénak. Szita András pedig három dol­gozó parasztnak segített kukori­cájukat lókapázni. A kölcsönös segítségadással megszüntetik az igauzsorát. A termelőbízottsági tagok segítséget adnak a ter­melőszövetkezetnek is a takar­mányok felgyüjtésében és behor- dásában. A termelőszövetkezet viszont gépi felszerelések köl­csönzésével segíti őket. A község dolgozó parasztjai iervszerűen és szervezetten akar­ják végezni az aratás, hordás és cséplés munkálatait is. A terme­lési bizottság erre vonatkozólag tervet készített: 1355 kataszlrá- lis hold kalászos aratásához biz­tosították a munkaeröszükségle- tét és így a szemveszteség nélkü­li gyors aratást. Megszervezték az érési figyelőszolgálatot. A düiő- felelősök idejében figyelmeztetik a dolgozó parasztokat az aratás megkezdésére. Felmérték közsé­gük fogaterőhelyzetét. Annak az ötven gazdá'nak, akinek nincs igája, segítenek a behordásban, s utána a fogattal nem rendelke­zők ezt a munkát vissza segítik. A község két kovácsa már hetek óta dolgozik a szekerek és ko­csik kijavításán, a szükséges vasanyagokról a .földművesszö­vetkezet idejében gondoskodott. Megszerveztek két közös szérűt. Igyekeznek minél több embert meggyőzni arról, hogy a közös szérű biztosítja a cséplés meg­gyorsítását és 10 százalékos ked­vezményt is von maga után. A csépléshez szükséges mun­kacsapatokat a gépállomással karöltve szervezték meg, még­pedig úgy, hogy a saját közsé­gükből biztosítják a csépléshez szükséges munkaerőt. A négy cséplőgéphez már készen áll a munkacsapat. A DISZ-fiatalok bevonásával már előre megszer­vezték a tyzőrséget is. Az ara­tással párhuzamosan megkezdik a tarlóhántást, melyhez igénybe­veszik a gépállomás segítségét. A tarlóhántást 10 nap alatt vég­zik el. Nem akarnak lemaradni a máisodvetésnél sem: 65 hold má­sodvetéshez már biztosították a vetőmagot. A termelési bizottság a község dolgozóival karöltve kíván megoldani minden felada­tot. Éppen ezért minden lehető-; séget megragadnak ahhoz, hogy minél többet beszélgethessenek a dolgozókkal. Erre felhasználják a tanácsüléseket, tömegszerve­zeti megbeszélésekét, taggyűlése­ket. szövetkezeti gyűléseket egy­aránt. Kovács Ferenc Hangulatos békegyúlés Mátraballán Békegyűlést tartottak Mátra­ballán. A jól sikerült gyűlésen mintegy 60-an vettek részt és beszélgetés közben sok szó esett az egyszerű hétköznapi problémákról is, de elsősorban a genfi tárgyalásról folyt a vita. A gyűlés elítélte a nyu­gati provokátorok aljas csele­kedeteit és a részvevők hitet tettek a béke megvédése mel­lett. Megvitatták többek között válogatott labdarúgóinknak a világbajnokságon való szerep­lésé- és a szereplés jelentő­ségét a békeharcban. Albertus k. Imra Mátraballa FRISS KENYÊRILLAT töltöt­te be a szobát. Az asztalon pi­henő, két pirosra sütött kenyér még alig hült ki, amikor az édesanya megszegte. Kislánya, Jolika és a kis pöttöm Mihály mellette settenkedtek, türelmet­lenül várták a zsíros kenyér- domót, amelynek illata már ré­gen csiklandozta orrukat. Majd leültek az ablak mellé és bol­dogságtól csillogó szemekkel fa­latozni kezdtek. A kisfiú pufók arcocskájának huncut gödrein és napbarnított orrocskáján nyom­ban ott csillogtak a zsírfoltok. Észre sem vette, egész figyelmét elfoglalta a nagy „munka", az evés. De jó is ez a puha, ro­pogós házikenyér!... ★ Édesapjuk, Gvőri Mihály egv- re lassabban, kisebbeket lépve ment a határban, földjük felé. Ameddig szeme tekintett, csodá­latos szép volt a csikós, válto­zatos vidék, amelyet olyan jól is­mert, sokat látott és mégis min­dig új szépségeket fedezett fel benne. Egyik helyen tarka, mák­virágos „rét”, másutt sötétzöld, bársonyruhás kukoricák, itt-ott alacsony krumplibokros földek — de mindennél szebbnek találta az aranyló árpa- és búzatáblákat. Sok-sok tarkaság és mégis mi­lyen megnyugtató a szemnek mindezt együtt látni. KESKENY SAVON, kígyózó földnyelven folytatta útját. Mel­lette lr'igvan hullámzó átrpa és búzatáblák súlyos szemektől !er- hes kalásza vég ította le tét, elébe hajh .* figyelmeztetés­KÉT CSÉPLŐCSAPAT képpen: itt az aratás ideje. Győri Mihály ilyenkor szereti legjob­ban a határt, amikor hangtalan, néma szavakba önti gondolatait a közelgő nagy napokról, amikor elbeszélget a fejüket összedugott lágy zenét suttogó kalászos táb­lákkal. Aratásról fűzik egymásba szavaikat, a nagy eseményről, amely a mezők lakóinak legszen­tebb ünnepe. Hozzájuk tartozik Győri is, a horti gépállomás leg­jobb traktorosa és családja a cséplőbrigáld. Most már ötödik éve, hogy a koratavaszi napokban, vagy még télen felkeresik brigádjának tagjai. — Az idén is számíthat ránk Mihály bácsi. Elmegyünk a gépéhez, ha hely van, és ha szükség van ránk — mondják ilyenkor. Hogyne lenne rájuk szükség, a becsületes munkások­nak mindig megvan a helyük, már pedig a 17 férfiből és nyolc nőből álló csapatban mindenki szívből dolgozik, szereti a mun­kált. Szabó András brigádvezelő. Boros Jámos etető, meg a töb­biek, de maga Győri Mihály is az elmúlt év cséplésében leg­szebb példáját adták az igazi munkaszeretetnek. Alig kezdő­dött meg a cséplés, amikor be- átlt az esőzés. Naponta több­ször nagyobb paszták áztatták a földet, a gazdák megakadtak a hordással. Nem haladt a csép­lés sem. mert rendszertelenül odamentek, ahol éppen találtak csépelni valót. Sok idő ts üzem­anyag veszett kárba, hiszen eg utcába néha háromszor is vis2 szamentek. Azután egyszer a utolsó behordott búzáival is v geztek, s leállt a gép. Nem tu tak megbarátkozni a gondolata fájt nekik, hogy egészévi mu: kájuk eredményét eső áztatja, gazdák segítségére siettek, am kor lassan esett az eső, Gye Mihály is kocsira ült, segített behordásnál. A GYŐRI cséplőbrigádot munkájáért régen megszerette falu. Nemcsoda, hogy napon felkeresik gépét, és figyelmezt tik: el ne kerüld a házunkat - hiszen nála aranyért sem talá tak volna soha szemet a tőre' ben. vagy a kalászban, pedi sokszor nedvesen csépelt. Cs patában pedig olyan megérté baráti szeretet mutatkozol hogy öröm volt közöttük lenr Ha az elmúlt évben az idő társul velük, eredményük párj; ritkította volna. ÚJBÓL MEGÉRTEK a kah szók, sárgán ring a kalásztenge Ahogy a határban iárva észr< vette az aratás idejének köz< ledtét, új tervek születtek benn Elhatározta, ahogyan a tavas; terv teljesítésében 180 százaiéi kai első lett. úgy az aratási é cséplési munkákban is megtar ja a vezetőhelyet. Régi versem táPs-Val Pető Mihállyal beszé' eetett a legfontosabb teendőkre a kongresszus által a cséplés el tűzött feladatokról, majd szavai KÉT NAGY ÍGÉRET , j kát papírra fektették. Győri Mi­hály megígérte, hogy aratási tervét 120 százalékra teljesíti, tehát 180 normálholdat learat, s elcsépel 39 vagon terményt, s nyomban hozzáfűzte, teljesen szemveszteség nélkül dolgozik. Az ígéret komoly munkát köve­tel, különösen 80 százalékos üzemanyag fogyasztás mellett. Próbára teszi a csoportot, az eddiginél még jobb munkát kí­ván az elsőségért, hiszen a jól dolgozó 26 tagú Pető-brigád 200 normálhold aralábát és 40 va­gon cséplését vállalta. Ez a brigád is azok közé tartozik amelyek mindig teljesítik vál­lalásukat. ígéreteiket a csoport nevében tették, megvalósításuk­hoz közös megbeszélésre, közös munkára van szükség. Győri Mihály összehívta brigádjának tagjait, hogy még idejében, a munkák megkezdése előtt meg­tegyék a beosztást, beszélgesse­nek feladataikról. Mint a legfontosabbak egyi­kéről, a jó munkaszervezésről szól elsőképpen. Az útirány meghatározása és a ponlos be- hordás az üzemanyagfogygsz- tás csökkentését segíti eiö. Most is úgy tervezi első napját, mint általában mindig: leállás után három próba kévénél meg­nézi a szalmát, a szemveszte­séget. Ha valahol peres a szem i<T»7it a gépen, összébb­húz:::! vagy ritkább lyukú ’ helyez he Sok helyen a gép nem vízszin­tes beállítású, ez növeli a szemveszteséget. Győri Mihály mindig megnézi vizi mértékkel a talajt, illetve a gép fekvését. Csoportja tagjaitól ez évben még szervezettebb, jobb munkát kér, hiszen a traktorosok a nyárra új megbízatást kaptak: ők végzik az ellenőri' feladato­kat is, a terményeket és menv- nyiségüket bevezetik az iratok­ra, ezért nem tudnak mindig, s mindenütt ott lenni. A mázsá- lást a brigádvezeíő segítségé­vel végezhetik csak gyorsan. SZÉP TERMÉS mutatkozik ez évben, a gyakori rossz idő mellett is eredményes lett dol­gozóink munkája. Jobb lesz a részesedés is, na meg sokat je­lent, hogy tisztább lesz a ga­bona, kevesebb benne a fűmag, a konkoly. A Győri-brigád most is úgy akar a cséplésnél dol­gozni, hogy naponta egyre több mázsa termény kerüljön a zsákokba, magtárakba. A cso­port is arról beszél, hogy min­den héten megnézik a Pető- brigád eredményeit, s időköz­ben értékelik a versenyt, s ez még jobb munkára serkent. A rész pedig annál több lesz, mi­nél magasabban túlszárnyalják a normát. Aztán a kitűzött ju­talom — „Kiváló traktorista”, „A legjobb cséplőcsapat” cím elnyerése, a pénzösszegek - mij tagadás benne, serkenti csapat tagjait. Tudják — mer Győri Mihály erről is Eeszél nekik — hogv ennek megszer­zése jó népnevelőmunkát is kö-i vetel. Arra kell törekedniök, hogy minden gazda a géptől vi­gye be a beadást, s ne csak a falu dolgozóinak, hanem a vá­rosnak, a munkásságnak is új, fehér kenyere legyen. Huncutul összekacsintanak a lányok. Hiszen a cséplést követő ünnepélyről nem esett egyetlen szó sem. Pedig az idén még szebbet rendeznek, mint az el­múlt esztendőben. Úgy tervezik, minden lány és asszony fejére búzavirág-koszorút fonnak, és a szövetkezetben megrendezendő aratóünnepélyen csak a jól dol­gozó legényekkel mennek tán­colni. Készítenek búzakoszorút is és most már öt év cséplési emlékét őrzi a gépállomás... ★ GYÖNYÖRŰEN ringó árpaj tábla előtt állt meg Győri Mi­hály. Pár percig a zizegő kalá­szok rejtelmes meséit hallgatta, azután eszébe jutottak a gépál­lomás igazgatójának szavai: „hamarosan arathatod a Petőfi termelőszövetkezet árpáját”. S most itt áll, előtte a szövetke­zet hullámzó arany tengere. Munkaszeretetből fakadó boldog érzés melegítette fel a szívét. Mégegyszer megígérte — a dúsan termő szép magyar föld­nek. — harcba megy minden ka­lászért, hogy több gabona jus­son a dolgozóknak, nagyobb'da- rab -Miba íehéf ?sf;oîkenvf'r-kis- fiáiiak, gyermekemet D . f.a it

Next

/
Thumbnails
Contents