Népújság, 1954. július (51-59. szám)

1954-07-29 / 59. szám

1954 júliws 29. csütörtök

nepűjsXg

3

AUGUSZTUS 20-RA KÉSZÜLNEK A RÓZSAI IX-ES AKNA BÁNYÁSZAI

rozsaszentmarton

lakói az 1890-es évek óta a korszerűtlen. egészségtelen VII-es aknában jártak vértizzadni mások hasznáért és boldogulásáért. Ha mindenki nem L. de az ottani bányászok jól tudták és tudják ma is. hogy mit jelentett a múltban itt dolgozni. Hírből sem ismerték a kaparó- és szállítószalagot. helyettük a fokossal járó aknászok önkénye s az embertelen munka volt osztályrészük Magas volt az írás- tudatlanok arányszáma. Kevés jót lehet mondani az egészség- ügyi helyzetről is, amikor mindössze egy légakna szolgálta az egész üzem levegőellátását. Vállalati munkaruha, munkavédelem, üzemi orvos, mindezek ismeretlen fogalmak voltak. Azt már szinte természetesnek vették, hogy a bánya urai egyszerűen csak tegeztek mindenkit. Az irodákba nem volt szabad belépniök s minden elkövetett kis hibáért azonnal, szó nélkül leszámoltatták őket. Ha az igazgató, vagy valamelyik mérnök a munkahelyen meglátogatta a bányászokat, akkor a csapat- vezető vájárnak egész „mi- atyánkot“ kellett mondani jelentkezésképpen. Ha pedig a jelentkezés nem történt szabályosan, akkor az illetőt meg- szégvenítették csapata előtt.

MINDEZEK már úgy elmúltak. mint a rossz álom. Azóta már szenvedéseik színhelye. a VII-es akna is kimerült. A holt ekn_. vágatait elöntötte a víz, beszakadoztak, s miként a múlton, itt is az örök enyészet uralkodik.

1951 szeptemberében kezdte el munkáját, mint új üzem, a IX-es akna. A korszerű berendezéssel felszerelt bányában

felszabadult, új módon élő és gondolkozó emberek kerültek, a rossz álmok után szép ébredés. u’ élet költözött a föld méhébe. Többszázezer tonna szenet adott már azóta az üzem a Mátravidéki Erőmű, s azon keresztül az ország számára. Ez most a legfontosabb feladatuk. A rózsaiak kisebb- nagyobb nehézségekkel küzdve igyekeznek is eleget tenni szép Hivatásuknak.

Az elmúlt télen a szokatlanul nagy hideg és egyéb objektív nehézségek akadályozták a terv teljesítését. A tavaszi hónapokban már újra elérték a 100 százalékot, de akkor közbejött a másik nehézség, a munkaerővándorlás, a hiányzások magas százaléka. Amiatt, amikor öt frontszárny, összesen 300 méter homlok- ho rzúságban a fejtésre előkészítve várt. a műszaki feltételeket is biztosították, a mulasztások miatt megint 100 százalék alá csökkent a tervteljesítés.

EZT A LEMARADÁST

akarják pótolni, ezt a csorbát akarják most kiköszörülni a rózsaiak. Az egész ország dolgozó népe nagy ünnepre készül, augusztus 20-ra. az alkotmány ünnepére. A IX-es akna bányászai nem felejtették el, hogy mit köszönhetnek az alkotmánynak, különösen akkor, ha a múltjukra gondolnak. Elhatározták, hogy augusztus 20 tiszteletére még a nehéz körülmények között is igyekeznek e"vre több szenet adni az iparnak, teljesíteni akarják tervüket. Mivel a produktív létszámi hetven fővel kevesebb, az üzem vezetősége felülvizsgálta az összes munkaterületet, s ahonnan csak lehetett

>0000000003000000

Vízi Márton, az első cséplő az árvízkárosultakért

Csépelik Vízi Márton jó terméstadó gabonáját.

Az első gabona elindul a hazának, s az árvízkárosultaknak.

Maki árt ált/a dolgozói Ital nap latt befejezték az aratást, melt/ben a járási pártbizottság, Finomszere! vény gt/ár és a

inács dolgozói is segítettek, s 3-án megkezdték a cséplést. Íz elsf) háznál, Vízi Mártonék- Iál, az úttörők virággal köszön- ötték a cséplőgazdát, aki elha- irozta, hopu beadását azonnal géptől teljesíti. így is tör- ént. Kimérték az első mázsá- isból a beadást, s azonnal kosira tették. Mielőtt elindultak, tizi néni ígu szólt: „Várjatok,

nég egy zsák búzát, tegyünk fel •z árvízkárosultak részére”.

A feldíszített szekér tetejére felült Vízi Márton és az öreg Vízi bácsi és elindultak a terményraktár felé, hogy elsőnek teljesítsék beadásukat. A község minden dolgozója követni akarja példájukat, hogy a versenyben, amit Kerecsend és Verpelét dolgozóival az aratási és cséplési munkákra tettek, elsők legyenek. A legutóbbi tanácsülésen Farmati László valamennyi tanácstagot versenyre hívta begyűjtésben aratásban és adófizetésben.

Tóth Járiosné, Maklártálya, VB-elnök.

a szénfejtéshez küldték a dolgozókat. Segítenek az irodák dolgozói is: toll helyett csákányt vesznek kezükbe és rávernek egy-egy pótműszakot, ötletes és szép kezdeményezés volt Kiss Molnár Sándor cselekedete, aki levélben kérte dolgozótársait, hogy az árvíz- károsultak megsegítése céljából mindannyian tartsanak pótműszakot. Ez is elősegíti a tervteljesítést, de segíti a dunai árvíz áldozatait is.

A többtermelés mellett nem feledkeztek meg a minőségről sem. Igaz, hogy a rózsái szén minősége természeténél fogva mindig a legjobb volt, de a dolgozók igyekeznek ezt még jobbá tenni. Pápai Sándorné meddőválogató augusztus 20-i felajánlása például a következőképpen hangzik: „Hattagú

brigádommal augusztus 20 és a bányásznap tiszteletére vállalom, hogy a szén kalóriaértékét 20 százalékkal növelem és minőségi versenyre hívom a másik két harmad meddőválogatóit".

KEZDETET VETTE a

nag, verseny Rózsában. Ezek- után most mi — a dolgozók kívánságait tolmácsolva — azt kérjük és várjuk a műszaki vezetőségtől, hogy a nehézségek közepette is jó szervezéssel segítsék a versenyt. Ne forduljon elő fülkeomlás, lánc-, vagy kaparószalagszakadás, vagy ha ilyen adódik is, azonnal szüntessék meg azt. A szakszervezetet súlyos felelősség terheli, mert idáig a versenyt alig-alig értékelte, s a dolgozók nem látták versengésük eredményeit. Hasonló esetnek nem szabad többé előfordulni. Az aknaüzem kommunistái az elmúlt versenyek alkalmával is élenjártak, példát mutattak. Hasonló jó munkát várunk most is minden kommunista vájártól, műszakitól, népnevelőtől — az akna párt- szervezettől, minden tagjától egyaránt. A közös erőfeszítés, az önfeláldozó munka után az aknaüzem egyre javuló tervteljesítésén érezhetjük majd, hogy a rózsái bányászok, kommunisták és pár- tonkívüliek egyaránt a nehézségek közepette is megtanultak helytállni.

Császár István

(Tudósítónktól)

ARATÁSRA való nap van. A nap melegen tűz, de nem éget, futó hűsítő szél lengedez. A •hatalmas, 102 holdas búzatábla $ úgy hullámzik, mint egy vég♦ télén sárga tenger. A tábla

♦ szélén 13 kaszás dönti az élet♦ tel teli kalászokat. Suhog a kasza, hajladoznak a marokszedők és utánuk egyre több és több kéve hever. A mező- tárkányi Szabadság tsz 310 hold kalászosának ezen a darabján szombattól folyik a megfeszített munka. Tíz-tizen- két kaszás azonban elvész az ilyen hatalmas táblában. Gép kellene ide, kombájn, amely 10—12 kaszás helyett vágja le és csépeli el egy nap alatt az életet. Gép azonban nem jöhet ide, hiába szerződött le rá a tsz. Olyan vizes a talaj, hogy az ember bokáig merül — a gép elsüllyedne. Az idő pedig nem tűr halasztást — sürget, s

♦ ezután már nem segít, csak árt.

♦ Ha a nap süt, a szem pereg, ha

♦ pedig újra a nemkívánatos ven♦ dég, az eső kopogtat, sok-sok ezer ember évi kenyere megy kárba. A dunai árvíz pedig sok

♦ kárt okozott már így is. S bár

♦ közvetlenül a Szabadság tsz tagjait nem érintette ez a kár, úgy érzik, hogy az ő káruk is. Ezért dolgozik erejét nem kímélve a 13 kaszás és marokszedő.

Négy óra felé járhat az idő,

; amikor két munkásszállító iautobusz és két teherautó fórodul be a Szabadság tsz tanyájára. Néhány perc alatt nevető, [évődő embertömeg árasztja el ;az udvart, sietnek at öltözőnek ; kmevezett két helyiség felé. |.,Én kaszálok“ — mondja :;z ; egyik fiatalember, „én meg |csak kaszálok“ — tromfol ré la másik — mindenki kaszálni 'akar. Gyorsan lekerülnek az

Egy vagon búzával segít a kiskörei Dózsa

Megyénk egyik tiszamenti gazdag termelőszövetkezete, a kiskörei „Dózsa“ tagsága is kifejezésre juttatta segíteni- akarását. A szövetkezet gabonaadományán felül a tagok fejenként 50 kilogramm búzr juttatnak el az árvíz- károsultakhoz. így a gyűjtés eredménye körülbelül egy vagon búza lesz. Mindezeken felül a csoport tagjai még arról is beszélgetnek, hogy jószágállományukból is juttatnak a kárt szenvedett duna- menti gazdáknak és termelő- szövetkezeteknek.

Égj

Kiss Erzsébet, » vercelpjsztai állami gazdaság növénytermelési munkacsapat vezetője. Eredménye: 160.7 százalék.

Kiss Lajos a hevesi szőiőgazda-: ságban dolgozik. Munkájában társainak példát mutat. Teljem sítménye 218 százalék.

//

Tarlóhántási „problémák“ a káli gépállomáson

CSINOS, tiszta a káli gépállomás. Udvarán virágágyak közt járnak a traktorok, virágillat, nyersolajszag keveredik a mezőről szállingózó érett búza illatával. Jól érzi itt magát az ember.

Egy kicsit mégis megváltozik a vélemény, ha beljebb kerülünk. nem a tisztaság miatt, hanem mert megtudjuk, bizony szégyelni való is akad itt még.

Ez a gépállomás is, mint a többi, elmaradt a tarlóhántással A 600 holdból július 21-íg még csak 75 holdon végezték el s a többi tarló még keresztekkel telerakva várja a tárcsákat, melyek még téli álmukat alusszák a gépállomás udvarán, vagy éppen a táblák szélén állnak — munka nélkül.

Államunk igyekezett segíteni őket., Uj gépeket kaptak a nagy nyári munkához. Sőt uj Lanz-Bulldog is hűsül a színben, most kapták néhány napja. A főagronómus is azt nézegeti, felkapaszkodik rá, hogy egy kicsit szétnézzen, a szomszéd faluban hogyan halad a munka. Vele tartunk. Útközben arról kérdezgetjük, mi az oka a tarlóhántásnál mutatkozó lemaradásnak. Miközben a kéktestű gép egyenletes pöfö- géssel igyekszik Kápolna felé, Horváth elvtárs szava íöol lassan összefűzögetjük a lemaradás okát. Egész láncravaló lett belőle. Nézzük az elsőt.

AZ EGYÉNIEKNÉL van baj, mert addig nem engedik rá a gépet a földjükre, amíg be nem hordják a termést. Ki sem fizetik, nehogy károsodjanak mivel a keresztek helye úgy marad szántatlan.

S hogy szaporodjon az ok, elmondja, hogy nincs elég gép és traktorista. Az igaz, hogy az új gépekhez nem lehet gyorsan megfelelő szakképzettségű traktorost találni, de a gépeknél lehet más megoldás is, hiszen most is négy gép áll munka nélkül s ez azt bizonyítja, hogy a meglévőket sem használják ki megfelelően.

Végül a két műszak is szóba- kerül. Idegenkednek tőle. Még maga a főagronómus is, mert igyekszik bebizonyítani, hogy ez nagyon nehéz, sőt lehetetlen. Hogy miért nehéz?. Mert a traktoros, aki nappal csépel, nem akarja átadni gépét, mivel a második műszakban gyengébb traktoros van beosztva s fél, hogy elrontja. A cséplőmunkások sem szívesen engedik el éjjeli tarlóhántásra a gépet, mert attól félnek,, hogy valami baja esik, s nappal nem tudnak csépelni. 20—30 ember munka nélkül marad.

AZ HELYES, hogy a traKto- rosok és cséplőmunkások féltik a gépet, de mégis lehet megoldást találni a tarlóhántás elvégzésére. A gépállomásnak öt körzeti agronómusa van, akiknek elsőrendű feladatuk a munkaterület biztosítása. Az egyénileg dolgozó parasztok meggyőzése rájuk vár. Hogy legalább az a két gép — mely csak tarlóhántást végez — most növelje meg a falutól messzebb eső táblákat, mikor, a cséplés megkezdődik, a talu közelében lévő parcellákon éjjel azok a gépek is segíthetnek, melyek nappal csépeltek.

Baráti segítség

utcai ruhák, fehér- és kékpety- tyes kendő kerül a nők fejére, van aki munkaköpenyét veszi újra magára, a férfiak is gyorsan „átvedlenek“ és alig telik el egy negyed óra, teljes „harci díszben“ indul a sereg — több mint kétszáz férfi és nő

— a búzaföldre, Birinyi András tanácselnök után.

Valósággal megszállják a búzatengert. Brigádok, aratópárok alakulnak, megkezdődik a munka. Az „öreg Csuhaj“ — Csuhaj József, a munkavédelmi iroda vezetője — a kötőknél irányítja a munkát. „Mint mikor summások voltunk, úgy csináljuk. Egy sor, egy sor“ — mondja tréfásan. Lapusán Andrásáét, a járási párt-végrehajtóbizottság mezőgazdasági osztályvezetőjét hatan is körűiéi! ják — a kötélcsinálást mutatja. A kaszások négy-öt hold- nyi „szeletbe“ állnak bele és égy jó félóra alatt „kétvállra“ fektetik a kalászokat.

ÉL, MOZOG az egész határ

— ég a munka az emberek keze alatt. Mindenki megtalálta a munkáját, azt végzi, amihez legjobban ért, amellyel legtöbbet segíthet. Magyar József gépésztechnikus után alig van ideje a verítéket letörölni Han- kó Árpádné marokszedőnek és Tóth Józsefné kévekötőnek. Hét éve nem aratott, de úgy vágja, mintha tegnap tette volna le utoljára a kaszát. A vérében van, fiatal gyerek korában meg kellett tanulnia, mert nagy volt a család, kicsi a kenyér. Bereczki László fiatal génészmérnök, országgyűlési képviselő. Fodor Rezső műszaki titkár a csomózásnál segédkeznek. Jakab Gvörny az ötvenedik év felé közeledik, de úgy suhint a kaszájával, hogy

a húszéves legény se különben. És marokszedője, a felesége sem marad el mögötte. Sütő Sándor lakatos és felesége a kötözésnél segít. Antal Pálné az üzemben 150—160 száza'é- kot teljesít, most markot szed Kovács István csoportvezető után, aki szintén 150—160 százalékra teljesíti tervét. Ha megjelenne a normás és felmérné munkájukat, itt is meg lenne a 150 százalék. De valamennyi dolgozót meg kellene dicsérni, hisz mindannyian szíwel-lélekkel végzik munkájukat.

Az Egri Finomszerelvény GySf es a Ve'gyiipari Szerelő Vállalat dolgozói szép példáját adják a segíteniakarásnak. Eddig hatszázan arattak különböző községekben és sok olyan van közöttük, mint Bozó Miklós géplakatos és Halupka Pálné, akik már negyedik napja áldozzák fel szabad délutánjukat.

Nemcsak azt mutatják meg, hogy akarnak segíteni, hanem az* is. hogy tudnak segíteni. A szerelők, gépmunkások. adminisztrátorok, technikusok, mérnökök, lakatosok úgy dolgoznak, mintha mindig ezt csinálnák. Igaz, nagyon sok innen, a földről került az üzembe. Kovács István a káptalani birtokon tanult meg aratni. — de mennyivel másabb ez az aratás. Ott a kényszer, itt a segí- teniakarás feszíti az izmokat. Büszke is erre a lelkes seregre Jakab elvtárs, a párt-végre- hai tóbizottság titkára és az egész párt-végrehajlóbizottság, amely szervezőjo volt ennek a lelkes kollektívának.

A Fémszerelvény Gyár titkára most itt vágja a rendet Gubán és Zeke elvtárs melA gépállomás vezetői, ha ag= godalommal néznek is a sok tarlóra, nem adták fel a reményt, sok tény szól emellett, s azt bizonyítja, igyekeznek eleget tenni megbízatásuknak. A termelőszövetkezeteknél nincs is baj. Az aratók sarkában van a tárcsa, nem győzik előtte vágni a rendet. .

Igyekeznek másképpen is pótolni az erőgépek hiányát. Villanymotorral hajtják a cséplőket. Ezzel is három géppel több dolgozhat a tarlóhántásnál.

S akik legjobban bizonygat ják, hogy lehetetlen megoldani az éjjeli szántást, saját magukat cáfolják meg, mert hiszen a káli gépállomáson most is van két gép, mely nappal arat és csépel, éjjel pedig tarlót hánt. Amit Jobbik János és Cseh József traktorosok meg tudnak tenni, azt a többiek is elvégzik. Cseh József azon a területen, melyet nappal learatott, éjjel a tarlóhántást is elvégzi. Nincs ebben semmi boszorkányság. Ezek a traktorosok tudják, mit kíván tőlük az ország. Hogy népünk legjoob- jainak tanácskozásán, a párt- kongresszuson az ő feladatukat is megszabták: minden percet kihasználva dolgozni saját maguk, a népi jólétért.

MA MÉG idegenkednek, húzódoznak a káli gépállomás traktorosai, vezetői, de reméljük, lapunk legközelebbi számában már arról számolhatunk be. hogy a káliak is sikeresen harcolnak jövőévi kenyerükért, hogy pótolták az elmulasztott munkát, s teljesítették tarlóhántási tervüket

Kovács Endre

lett, a járási pártbizottság titkárai mellett. Odább a két agit-prop. titkár, Czékmány és Tari elvtárs dolgozik. Csoporttagok, munkások, vezetők vegyesen, mintha csak az egész ország képviselői találkoztak volna, hogy segítsenek egymáson, a legnagyobb munkában, az ország kenyerének biztosításában.

S MIRE ELJÖN az este, mintegy 25—30 hold búzává! Kevesebb áll lábon. Az autók k'i- rül jóízű falatozás folyik. Fehér kenyérrel, szalonnával, paprikával, habzó sörrel, kedveskedett a tsz. Közben beszélgetnek, ismerkednek. A barátságról, a szövetségről van szó. Arról is szó esik, hogy míg a* aratás folyt, a Szabadság tsz 60—70 mázsa búzát szállított be a gyűjtőhelyre a munkásoknak, a városnak. Legtöbben arról beszélnek, ami ma az egész országot foglalkoztatja: az árvízkárosultakról. A tsz vezetői elmondják, hegy szövetkezetük 50 mázsa búzával segíti valamelyik kárt szenvedett termelőcsoportot. (A csoportgyűlés még nem dönt.irt, de a tagság nagyobbik része így vélekedik.) A termelőcsoport öt mázsa káposztával :s ki akarja fejezni háláját a munkásoknak, de nem fogadják el. „Nincs mit hálálkodni

— mondja Jakab elvtárs Ferenc e'vtársnak, a tsz párttitkárának — ha a tietek pusztul, a mienk is pusztul, ha ti előre haladtok, mi is előre megyünk."

A csillagok is fenn vannak már, mikor az utolsó kocsi visszaindul. „Viszonlátásra"

— búcsúznak a munkások. „Viszontlátásra. Köszönjük elvtársak“ — köszönnek visz- sza a tsz tagjai.

Papp János