Népújság, 1954. július (51-59. szám)
1954-07-25 / 58. szám
1954 július 25. vasárnan NÉPÚJSÁG 3 Fctofí-hánja a gá£a*a áll ..Nemzetünk nemcsak társadalmilag lelt egységesebb, hanem céljaiban, törekvéseiben is. Abban, hogy felépítse az új, szabad, boldogabb Magya-országot és megvédje eddigi nagy vívmányait." (Rákosi) A műszakváltások előtt mindig benépesedik Petőfi al- táró igazgatósági épületének előcsarnoka. A bányászok munkaruhába öltözve, karbidlámpával a kezükben, egyen- kint, vagy csoportosan haladnak régi, megszokott gyülekezőhelyükre. A népes indulásig azután itt beszélgetnek, vizet vesznek lámpásukba, vagy éppen a népbüfét látogatják a nagy munka előtt. Az ilyen csoportos beszélgetések megszokott témaköre a termelés, a családi élet. a szórakozás. a világ eseményeinek tárgyalása és ehhez hasonlók. Több, mint egy hete azonban új témakör, új esemény vált a megbeszélések középpontjává, nemcsak itt, hanem szerte az országban, mindenütt: a dunai árvíz. Erről beszélnek most az irodákban, a határban, a gyárakban dolgozók és Petőfi al- táró bányászai is. Az újsághírek és a beszélgetések alapián úgy ahogy mindenkiben kialakult egy-egy kép az ár- vízsujtotta területek lakosságának nehéz helyzetéről, a termelőföldeket elöntő hatalmas víztükörről, a károkról. A bányászok akarata keményebb a fekete szénnél, jószívűségük pedig egyenesen határtalan. Nagy gondolat lappang most mindegyikük agyában — segíteni. Legtöbbjük most a legszívesebben azonnal odasietne a gátépítéshez, a lakosság mentéséhez, majd ők, ott is megmutatnák, kik azok a Detőfibányaiak. — Elvtársak! Figyeljünk egy kicsit. — Nyugodt szavak szakítják félbe a zsongó hangzavart. Novák elvtárs. az üzemi bizottság elnöke az árvízkárosultakról beszél. A hallgatók, akik nyugodt körülmények között élhetnek és dolgozhatnak, mindannyian átérezték, hogy mit jelent, az. amikor síró gyermekek az anvjuk szoknyáját fogják, s a család batyuval a hátán menekül, kénytelen otthagyni mindazt, ami számukra legkedvesebb, a családi otthont. — Mi nem engedhetjük meg azt, hogy az árvízsujtotta vidék lakói éhezzenek, vagy éppen rongyoskod janak. — A szemek csillogásán látszott, hogy Petőfibánya dolgozni most sem maradnak el a segítségadásban. Sokan már arra is készek, hogy most elinduljanak. De nem. — A pe- tőfibányaiaknak idehaza a termelésben, a szénfal mellett kell helytállniok. Élénk helyeslés, majd zúgó taps fogadja Novák elvtárs javaslatát. Vasárnap mindannyian munkába jönnek, háromharmados műszakot tartanak és a vasárnapi többletmunkáért járó pénzt eljuttatják a károsultakhoz Talán még soha nem volt ilyen sikeres röpgyűlés. A válasz egyhangú és szívbőljövő Vasárnap mindannyian itt leszünk. Voltak olyanok, akiknek .még ez sem volt elég. Szászi A MEGYEI TANÄCS dolgozói július 18-án a besenyőtelki Honfoglalás tsz-nek segítettek az aratási munkákban. A szövetkezet tagjaival együtt szorgalmasan dolgoztak. A tsz meghívta őket ebédre, amely után rövid pihenőt tartottak, s újból munkához láttak. Estére a brigád 8 holdat aratott le. Elhatározták, hogy a cséplésnél is segítenek. (Csáky Mihály) András sztahanovista vájár, vasárnapra kétszeres műszakot és három vasárnapi műszak keresetét, Misinszki István, a vasárnapi műszakon kívül havi keresetének egv százalékát ajánlotta fel. A gépműhelyben Török István és brigádja készpénzben azonnal kifizetett személyenkint 50 forintot, Rádi István még ennél is többet. Székely Mihály, Ivádi Miklós és Biró Ár- pádné azt tolmácsolta a szak- szervezet felé, hogy szívesen vállalják az árvízkárosult családtagok gyermekeinek nevelését. Hasonló mozgalom in- dúlt az MNDSZ-nél is. A pártcsoportbizalmiak a vasárnapi műszak sikeres megszervezésén fáradoznak, hiszen a szép célkitűzés mellett ez a tervteljesítést is nagymértékben elősegíti, pótolja az árvízzel viaskodók kiesett termelését. A jól sikerült röpgyűlésnek a beszállást jelző sípszó hangja vet véget. Néhány perc múlva már minden bányász a népesben ül és a kisvonat megindul a föld gyomra felé. Nagyobb erővel, kétszeres akarattal végzik munkájukat ezután a petőfibányai bányászok, mert ezekben a napokban nemcsak saját magukért, hanem bajbajutott embertársaikért is, az egész országért dolgoznak. Császár István A BOCONÁDI PETŐFI tsz a kedvezőtlen időjárás miatt lemaradt az aratással. Deák Sándor VB-elnök kezdeményezte, hogy július I8-án délig fejezzék be az aratást. A munkában a tanács dolgozói s a pedagógusok is segítettek. A földművesszövetkezet pedig a határba küldött mozgóbüfével járult hozzá az aratás sikeréhez. (Simon Sándor) Gazdag Dávid 300 forintot ajánlott fel Utolsót suhant a kasza. A levágott búzaszálak kévékben, majd keresztekben találkoztak újra egymással. Gazdag Dávid, csányi nyolcholdas dolgozó paraszt is befejezte az aratást, egészévi kemény munkájának gyümölcse nemsokára zsákba kerül, hogy az állam iránti kötelezettség és a szabadpiac vonalán eljusson rendeltetési helyére. Vállára veti a kaszát és feleségével megindul hazafelé. Útközben az elmúlt nap eseményein gondollti- dik, mert az aratás lázában, a gyors munka lendületében erre sem volt ideje. Gondolatban végigjárja azokat a helyeket, végigéli azokat az eseményeket, amelyekben a legutóbbi hetekben része volt. A Duna áradásáról olyanok beszédéből hallott, akik ott voltak. Hallotta, hogy az ország lakosságának nagyrésze milyen önfeláldozó harcot, hősies helytállást tanúsított a legveszélyesebb helyeken, a legveszélyesebb órákban is. Katonák, '/munkások, parasztok és értelmiségiek, az ország dolgozói együttes erővel küzdöttek a hatalmas áradattal szemben. Ma- gaelőtt látta a du namenti községeket, a Szigetköz gyönyörű földjét és saját — nehéz munkával learatott búzájára gondolt. Itt nincs áradat, szép a botár és az emberi munka eredménye 100 százalékig betakarítható. Erre szükség is van, hogy pótolni tudjuk a víz által elpusztított holdak termését. Feltámadt kötelességérzete. A múltra gondolt, amikor még nem jutottak túl gondolatai a község határán, amikor még egyéni, kicsinek látszó, de akkor ‘megoldhatatlan problémái minden erejét és idejét lefoglalták. Eszébe jutott mai élete, az, hogy most felelősnek érzi magát az ország minden dolgáért, hiszen ő is egyik dolgozója, egyik gazdája ennek az újarcú országnak. Léptei a tanácsházra vitték. Bejelentette, hogy végzett az aratással és két nap múlva befejezi a tarlóhántást és a másodvetést is. A bejelentés után még várt egy kicsit, mintha mondani akart volna valamit. — Van valami mondanivalója, Dávid bácsi? — kérdi a tanács- titkár. — Van — feleli határozattan Gazdag Dávid. Azt akarom még 'mondani, hogy az árvízkárosultak megsegítésére 300 forintot ajánlok fel. SZABÓ MIHÁLY Csány. ARATÁSI HÍREK A NAGYKÖKÉNYESI TÁNCSICS tsz befejezte az összes őszi és tavaszi kalászosok aratását, — országos viszonylatban is az elsők között. Segített a lőrinci gépállomás, Petőfibánya és néphadseregünk több tagja is. A termelőszövetkezet dolgozói megígérték, hogy hogy az aratásban a hevesi Béke tsz-nek két napi segítséget nyújtanak. (Sándor József) ANTÓK SÁNDOR, saru- di gépállomás kombájnosa. július 18-án az Uj Barázda tsz-ben aratott őszibuzát és tervét 111 százalékra teljesítette. Mit látunk az Országos Mezőgazdasági Kiállításon? Az atkári gépállomás hátráltatta a vámosgyörki Haladás tsz aratási munkáját (Tudósítónktól) A VÁMOSGYÖRKI Haladás termelőszövetkezetben 12 pár arató vágja a rendet. Vágják, fáradtságot nem ismerve, kora Reggeltől napestig, de ha az idő derült, a holdvilág mellett is. Ha esik az eső, akkor is a tanyán maradnak és ha eláll, újra munkához látnak. A nagy szorgalom ellenére azonban mégis lassan halad a munka. A 190 hold kalászosnak vasárnap estig még a felét sem aratták le sőt még az ősziárpa is talpon volt, amit már az aratás kezdetén le kellett volna vágni. Persze ennek a helyzetnek megfelelően nincs semmi bíztatás arra vonatkozólag, hogy a csoportok az elsők között végezzen az aratással. Jóllehet ez a csoport is összehasonlíthatatlanul erősebb, mint egy évvel ezelőtt és a tavaszi munkában, a növényápolásban élenjártak egészen az aratás megkezdéséig. A lemaradásban elsősorban az atkári gépállomás a ludas. Az elmúlt szombaton például két aratógépből egyik se dolgozott. Vegyük sorjába a dolgot. A gépállomás már az aratás kezdetén, két héttel ezelőtt kiküldött egy aratógépet a csoportnak. Kint a táblán kiderült, hogy a gép nincs kijavítva. Guba Lajos traktoros szerint nem volt jó a kutyatej és a gép még csak be sem volt járatva. Persze az objektív okok egymásután jönnek elő, például így: nem jók a kések, nem vágnak rendesen, maga a gép pedig nem magyar, hanem cseh gyártmány. Így aztán az aratógép teljesítménye több mint 10 nap alatt 1 hold learatott kalászos volt. Azóta az árvánhagyott aratógép ott szo- morkodik az ősziárpa mellett, gondosan letakarva. Hiba lenne azt állítani, hogy azóta sem törődtek az árvánhagyott géppel, mert hosszú napokon keresztül a traktorosok és maga a szerelő is serényen foglalatoskodott a kijavítással. De nehezen kaptak pótalkatrészt. Először egy sor veszekedésre volt szükség, hogy a raktáros kiadja, s amikor beszerelték, még aznap eltörött. Azóta egyebet se csinálnak, csak csiszolják, köszörülik, hegesztik az eltörött alkatrészt, de az csak nem akar elkészülni. EKKOR AZTÁN a gépállomás a sarkára lépett; másik aratógépet küldött a csoportnak. Sajnos, ez csak arra volt jó, hogy most már nem egy, hanem kettő tehetetlen gép várta a sorsát a földön, mert azzal sem tudtak semmit sem csinálni. Szabó György agro- nómus szerint nem is lehet csodálkozni, mert nyirkos, sodszor, mert a tarló nincs felgereblyézve és hardmadszor, majd a cséplés idején fognak tarlóthántolni éjjel. Hát ez nagyon érdekes. Először azért, mert a föld nem lágy, másodszor pedig lesz-e elég erő a traktorosokban, hogy a cséplés idején szántsák a tarlót? Nehezen hisszük el, mert sohasem lesz olyan alkalom tarlót szántani, másodnövényt vetni, mint most. Hiszen ehhez meg Három erőgép szomorkodik a vámosgyörki Haladás tsz-ben tarlóhántás helyett. nedves a búza, meg aztán alaposan össze van kúszálva. Persze ez igaz. Viszont az is igaz, hogy vannak olyan összefüggő területek is, ahol nem dőlt a búza, nem is beszélve a 25 hold ősziárpáról, amely még vasárnap is talpon állt. Pedig úgy kellett volna a gépi segítség a csoportnak, akár egy harapás kenyér, azonkívül lett volna mit tenni, ha a gépállomás betartaná a szerződésben vállalt kötelezettségeit. Hogy mennyire szeretik, illetve szeretnék a »gépet a csoportbeliek, talán az bizonyítja legjobban, hogy 180 hold kombájn aratásra kötöttek szerződést. Kombájn igaz, hogy nem jött, legfeljebb csak távolról nézhették a tagok, de jó lett volna a kévekötő aratógép is, ha tudott volna a nehéz munkában segíteni. DE MENJÜNK tovább. Miért állanak az erőgépek az udvaron, amikor tarlóhántást, másodvetést kellene végezni? Erre is megvan a válasz. Először is szórt moj-t lágy a föld, mávolna minden feltétel, mert három erőgép tétlenül vesztegel az udvaron, ezidáig mindössze három hold tarlót buktattak le, meg aztán idő is van rá, csak éppen tenni kéne. Ügy látszik, hogy első a kényelmesség, a nagyfokú nemtörődömség. Ezt bizonyítja az is, hogy például szombaton Szécsi László traktoros erőgépen ülve jött be uzsonnázni, mert a gyaloglás nehezére esett volna, de mire meguzsonnázott, a motor leállt, azután alig bírta begyújtani. Pedig milyen helyes lett volna, ha ehelyett a párját ritkító felelőtlenség helyett, váltótársa tarlót buktatott volna. De nem, minek — gondolják a traktorosok Pusztai Béla brigádvezetővel az élen. Majd lesz arra idő a cséplés idején, elvégre „nem szalad el a föld, majdcsak megvár bennünket.“ Hát így megy a gépi munka a csoportban, úgy az egyik, mint a másik nap. Az aratók már látni se szeretik a gépet, mert hiszen itt - a példa és ezért rendkívüli felelősséggel tartozik a gépállomás. MI AZ OKA annak, hogy az atkári gépállomás ilyen kevés segítséget ad a csoportnak. Először is a felkészülésben volt a hiba. Könnyen túltették magukat a gépjavításon és nem gondoltak arra, hogy a gondatlan munka később úgyis meg- bosszúlja magát. A gépállomás vezetőinek látni kellett volna, hogy a mezőgazdaságban az aratás a legnehezebb munka, ami mégcsak halasztást se tűr. Persze maga a felkészülés is nehéz munka. Ezt jól tudja mindenki. Éppen ezért mélyre ható felelősséggel, aprólékos körültekintéssel, nem pedig lagymatag módra kellett volna a gépek javítását végezni. A nagyrédei tanácsülésen Mészáros József élenjáró dolgozó pa raszt előre felhívta a gépállomás figyelmét a cséplésre: „Az elmúlt évben a felületes javítás miatt egy mázsa búzám pergett le. Ez számomra mindenképpen 400 forint veszteséget jelentett, mert ha meg kellett volna vennem szabadpiacon, annyit kértek volna érte, ha viszont a beadásom teljesítése után eladtam volna, én is annyit kértem volna érte“ — mondotta. Ez idejében való figyelmeztetés volt a gépállomás felé, amit érdemes lett volna megszívlelni. A vámosgyörki Haladás tsz esete nem egyedülálló, meg aztán az idő is sürgető. Mindezért, ami az atkári gépállomáson fennáll, felelősséggel tartozik maga az AMG hevesmegyei igazgatósága is, mert nyilván az ott dolgozók is jól tudták, hogy ezekben a hetekben milyen feladatok hárulnak a gépállomásra és ezért erélyes kézzel kellett volna fogni az atkári gépállomás vezetőit. VÁJJON EZEKBEN a hetekben hányszor mondták el a gépállomás vezetői, hogy most a legfőbb feladatunk „minden erőt a gépi aratásra“, nyilván sokszor, de ez magában hajítófát sem ér, ha a szavakat nem követi tett. Legyen tehát most a legfontosabb feladat: sürgősen teremtsenek rendet és vegye ki minden aratógép a részét a lehető legnagyobb mértékben a betakarításból. Erki János Ezekkel a gömbölyű hízókkal készül az Országos Mezőgazdasági Vásárra a verpeléti Dózsa termelőszövetkezet. Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár szeptember 11-től 26-ig ismét megnyitja kapuit a Budapesti Tenyész- állatvásártelep területén. A kiállítás minden eddigit felülmúl méreteiben, s már meg- ' kezdték a parkosítást, a gyepesítést, Itt mutatják be több mint 160 állami gazdaság, 460 tsz és 600 egyénileg dolgozó paraszt tenyészállataiból kiválogatott díjnyertes állatokat. Itt kerülnek megrendezésre a látványos és szórakoztató bemutatók. Többek között bemutatják a honfoglalás korabeli magyar harcosokat, Rákóczi Ferenc kuruc lovasait, a néphadsereg huszárait. Érdekessége lesz a bemutatónak, hogy a kocsihajtás történetét, az ókori tömör kerekű kocsitól kezdve a debreceni ötö6 és a hortobágyi hetes fogatokig — mutatják be. Nagy érdeklődésre tarthat számot a lovagi torna, a középkori harci játék, a lovassolymászat, nemzetközi lovasversenyek és a lovas futballmeccs is. A kiállítás időtartama alatt a szabadtéri színpadon kiváló művészek, népi tánccsoportok szerepelnek, de ezek a műsorszámok csak kis töredékét képezik a többnapos szórakozásnak. A kiállításra az ország bármely területéről 50 százalékos vasúti kedvezménnyel lehet utazni. Hatvan város is befejezte az aratást (Tudósítónktól.) *A város határában nincs talponálló gabona, befejeztük az aratást“ — jelentette csütörtökön este a hatvani városi tanács és a városi párt- végreha j tóbizottság. Szűkszavú jelentés ez, de mennyi harc van mögötte. Harc az időjárással, a dűlt gabonával. S győzött az ember. Közel négyezer hold gabona keresztekben van. A város dolgozó parasztsága soha nem látott szorgalommal látott munkához. A városi párt-végrehajtóbi- zottság az aj^tás előtt vándorzászlót tűzött ki a nyári munkákban élenjáró tsz-nek. A Petőfi tsz. versenyre hívta a város termelőszövetkezeteit. a határidő előtti aratásra. A Gorkij és az Uj tavasz tsz 20-án, az egyéniek 21-én, a Kossuth, Petőfi és a Dózsa tsz 22-én, fejezték be az aratást. Az idei aratás, komoly erőpróba volt. A hatvani dolgozó parasztok kiállták a próbát. Ezt bizonyítja az is, hogy a termelőcsoportok az aratás zömét saját erejükből végezték el, s ami győzelemmé teszi ezt a nagy munkát, a város termelőszövetkezetei megerősödtek, a tagság egybeforrt. Különösen tapasztalható ez a Petőfi, Kossuth és a Dózsa tsz-nél. A nagy munkákban megmutatkozott, mire képes a csoport tagsága és vezetősége. A Petőfi és a Kossuth tsz szervezetten, jó irányítással végezte az aratást, de nem lehet ezt elmondani a Dózsa tsz-ről, ahol vontatottan haladt a munka annak ellenére, hogy a csoport agronómusa, Kepes elvtárs, igyekezett az aratás folyamatosságát biztosítani. Az aratással párhuzamosan a tarlóhántást is megkezdték. Az Üj tavasz tsz felerészben már elvégezte ezt a munkát, legjobban a Kossuth tsz maradt le. A másodvetés igen vontatottan halad. Mindössze 18 holdat hasznosítottak nymodon a város dolgozó parasztjai. A termelőszövetkezetek versenyében a Petőfi tsz vezetett, csak az utolsó három nap alatt tudta megelőzni a Kossuth tsz-t és így ők nyerték meg a városi párt-végre- hajtóbizottság vándorzászlóját. A versenynek azonban nincs vége. Következik a napv munka, a cséplés, a begyűjtés. Mikor majd a cséplők oda- állnak a hatvani dolgozó parasztok asztagjaihoz, gondoljanak arra, hogy az első gabonát a hazának, az árvízkárosultaknak adják és csele kedjenek szivük szerint. Sárközi Miklót
