Népújság, 1954. július (51-59. szám)
1954-07-25 / 58. szám
7 NÉPÚJSÁG 1954 július 25. vasárnap Bizalommal fordulnak panaszaikkal a dolgozók az egri járási tanácshoz KÖZEL NÉGY ÉVE, hogy tanácsaink, mint népi demokráciánk államhatalmi szervei megalakultak. Ez az államhatalmi szerv sokban különbözik a kapitalista államhatalmi szervtől. „Népi demokratikus államunk a munkások és parasztok állama, valóságos néphatalom, amelyet a város és a falu dolgozói a saját maguk által választott és összehívható küldötteken keresztül gyakorolnak” — mondotta Nagy Imre elvtárs a párt kongresszusán. Kétségtelenül igaz, hogy a tanácsoknak is meg kell követelni a törvények betartását, de mégis megvan a különbség, mert a népi demokráciánkban hozott törvényeket a nép hozza, melyek a dolgozók millióinak, az egész dolgozó népnek a fel- emelkedését szolgálják. A különbség megmutatkozik abban is, hogy tanácsaink dolgozói mind a nép soraiból kerültek ki s éppen ezért a dolgozók érdekeit képviselik. Felelősek választóik előtt. A felszabadulás előtt a dolgozók nem fordulhattak, vagy nem mertek fordulni a járási, vagy más államapparátushoz, de hiába is fordultak volna az állam bármelyik szervéhez, mert még a jogos panaszokat sem hallgatták meg. Ha meg is hallgatták, ezzel föltétien el is intézték, mert a panaszokat, bejelentéseket nem orvosolták, bár mennyire is igazak voltak Egészen másképpen van ez a mi tanácsainknál, főleg máskép van a tanácsaink megalakulásának negyedik évében. A dolgozók ma már egyre bátrabban fordulnak tanácsainkhoz a legkülönbözőbb problémáikkal. Ezt mutatja az a tény is, hogy 1954 január 1-től, június 20-ig 380 panasz érkezett az egri járási tanácshoz. A panaszok levélben, tanácstagi fogadóórán személyesen és tanácsü'éseken hangzottak el. A BEÉRKEZETT panaszokat Igen lelkiismeretesen kezeli özv. Balogh Imréné, a tanács panaszügyi előadója. Huszonnégy órán belül eljuttatja az illetékes osztályokra kivizsgálás végett. Lelkiismeretesen kezeli, mert tudja, hogy legtöbbször jogosak a panaszok és mindaddig sérelmes a dolgozóknak, amíg ügyük elintézést nem nver. Nehéz lenne megállapítani, hogy a legtöbb panasz milyen irányú, mert hiszen a dolgozóknak különbözők a problémáik. Ez év március 30-án Kerecsenden fogadóórát tartott Balázs László, a járási tanács VB titkára. Itt tett panaszt Non Jó- zsefné, hogy a kerecsenéi téglagyár még Í952-ben igénybe vette a gyár közelében lévő 200 négyszögöl földterületét, azzal a feltétellel, hogy helyette más helyen fog csereingatlant kapni. Mindez nem történt meg ez év márciusáig, sőt a föld után az 1952. évi adót is kifizette. A panasz jogos volt, és orvoslását rövid idő alatt elintézte Balázs elvtátrs, mert a panaszos már áprilisban 300 négyszögöl földterületet kapott, az előző 200 helyett, s ugyanakkor folyamatban van a kártalanítás is, mivel az adót is kifizette az előző föld után 1952-ben. Hasonló ügyben tett személyesen bejelentést Bartha József felnémeti lakos. A Finom- szerelvénygyár 1952-ben vette igénybe egy katasztrális hold földjét és annak idején azt az ígéretet kapta, hogy rövid időn belül csereföldet kap érte. A járási tanács panaszügyi előadója levélben értesítette a gyár vezetőit, hogy több dolgozónak van hasonló panasza, éppen ezért mielőbb intézkedjenek ebben az ügyben A tanács és a gyár vezetői személyes beszélgetést is folytattak ebben az ügyben és ígéretet tettek, hogy rövid időn belül elintézik a dolgozók jogos sérelmét. A JOGOS bejelentések gyors elintézését mutatja az a tény is, hogy Orbán László szilvásvárad! lakos ez év április 20-án bejelentette hogy az 1952. évre 2530 forint adója volt, amit teljes egészében rendezett. Ezt igazolták a nála lévő iratok is. 1953-ban pedig újabb 1400 forint „adóhátralékot” követeltek tőle. A bejelentést kivizsgálták és megállapították, hogy a panasz jogos volt és így május 14-én arról értesítették, hogy 1594 forintot jóváírtak a javára. Sok ilyen és hasonló esetet lehetne felsorolni a dolgozók bejelentéseiről, s azok elintézéséről. Jellemző a tanács munkájára, hogy talán a leggyorsabban azokat a bejelentéseket intézi, amelyeket több dolgozó nevében tesznek. így volt ez a Szucs-bányatelepi dolgozók kérelmével is, amikor több dolgozó előbb a helyi tanácsot kérte, hogy a bányatelepről ne kelljen a kutyákat a községbe vinni oltásra, hanem az orvos menjen el a bányatelepre, mert különben sok időt veszítenek, mivel a távolság is három kilométer. A helyi tanács elutasította a dolgozók jogos kérelmét és ígiy a járási tanácshoz fordultak. A végrehajtó bizottság azonnal intézkedett, hogy az állatorvos azonnal menjen el a bányatelepre és az ott lévő 40—50 kutyát oltsa be. Nyilvánvaló az, hogy adott esetben a helyi tanácsnak nem volt igaza, mert egy személynek — főleg motorral — könnyebb volt a bányatelepre menni, mint 40—50 személynek összesen hat kilométert gyalogolni Éppen ezért a járási tanács végrëhajtô bizottsága figyelmeztette is a Szűcs községi tanácsot, hogy hasonló eset ne forduljon elő és ismerjék be őszintén hibáikat a dolgozók előtt, mert különben csorba esik a tanács tekintélyén. AZ EGRI járás dolgozói bátran fordlulnak bejelentéseikkel a járási tanácshoz, mivel látják, hogy a végrehajtó bizottság tagjai maguk is törődnek az ügyeikkel és ha a kérésük jogos, akkor azt el is intézik. A tanács iránti bizalmat növeli az a tény is, hogy a tanács nyíltan és őszintén feltárja a dolgozók előtt azt is. ha a bejelentéseik, vagy panaszaik nem jogosak. így kerülnek közelebb a tanácshoz a széles dolgozó tömegek s így került közelebb a tanács a dolgozó nép széles rétegeihez. Meg kell mondani azt, hogy vannak esetek, amikor bejelentések nem jogosak. Boros juhos István szilvásvárad! lakost, akinek 10 hold földje, s két lova van, a helyi tanács fuvarosnak minősítette, s így kereseti adót vetett ki rá, mivel az erdőgazdaságnak, a BELSPED- nek és másoknak is fuvarozik, s ugyanakkor az ő földjét pedig mások dolgozzák. Boros megfellebbezte az adókivetést, melyet a járási tanács — természetesen helyesen — elutasított. Erre ö panaszt tett a járási tanács panaszügyi előadójánál. Ezt kivizsgálták és megállapították az elmondottakon kívül azt, hogy notórius adónemfizető, állandó adóhátralékos, a bejelentést is azért tette, hogy a munkát szaporítsa és az időt húzza. A közelmúltban ioglalták le tehenét az adóban. s azóta már a végrehajtás is megtörtént. Több eset is előfordul, hogy a bejelentőnek nem jogos a panasza, de a vizsgálat eredmé nyerői értesítik a dolgozókat, így látják, hogy foglalkoznak a problémáikkal, s így a válasz kielégítő a dolgozók számára. MEGÁLLAPÍTHATÓ azonban, hogy a járási tanácsnak van még javítani való a dolgozók bejelentéseinek intézésében. Rákosi elvtárs pártunk III. kongresszusán, a Központi Vezetőségi beszámolójában a tanácsok munkájáról többek között azt mondotta: „Az államigazgatás és a tanácsok munkájának megjavítása csak úgy fog sikerülni, ha biztosítjuk a kritika és önkritika kifejlődését. Különösen fontos, hogy alulról, a dolgozó tömegek részéről szabadon nyilvánulhasson meg a kritika, mely felfedi a hiányosságokat, s egyben kiküszöbölésük módját is megmutatja”. Hiba a tanács munkájában, hogy az egyes osztályok, de a községi tanácsok sem tartják be a határidőket, s így jelenleg mintegy 30 bejelentés elintézésének határideje lejárt. Előfordult már ezideig is, hogy egy-egy bejelentés kivizsgálása hosszabb időt vett igénybe, s addig a levélre, vagy bejelentésre nem válaszoltak, hogy intézik ügyüket. A tanács csak akkor válaszol, amikor már megálllapították, hogy a panasz jogos vagy nem. Márpedig feltétlen szükséges volna, hogy a tanács végrehajtó bizottsága által hozott határozatot betartsák, ami úgy szól hogy: „a panasz beérkeztével, a megkeresőt ki kell értesíteni arról, hogy panasza intézés alatt áll". Szükséges, hogy a járási tanács pénzügvi osztálya is másképpen kezelje a megkapott kivizsgálandó leveleket, s vegyen példát a mezőgazdasági osztályról, ahol pontosan betartják a határidőket. Hiba a járási tanács munkájában az, hogy eddig még egy esetben sem ellenőrizték. hogy a községi tanácsok hogyan intézik a dolgozók bejelentéseit. Tény. hogy ezen a téren nincs a legnagyobb rend a községi tanácsoknál és ebből adódik, hogy sok panasszal inkább a járási tanácshoz fordulnak. Szükséges, hogy az elkövetkező időben ez irányban is ja; vítsa meg a járási tanács az ellenőrző munkáját, mert hiszen ha a helyi tanácsok elintézik a; dolgozók ügyeit, akkor ezáltal jobban bíznak bennük, s így szilárdabb, erősebb lesz a kapcsolatuk. Oroszi József Aratnak az egerszalóki fiatalok Egerszalók, mint óriási patkó húzódik meg a Mátra és Bükk találkozásánál. Nem nagy község, csak olyan, mint a többi hevesi. Tisztára meszelt, fehér kis házak, kikövezett házelejek, apró. narancs és bordó sárkántyúvirá- gok és nagyon kedves ember- arcok fogadnak. A falu Ver- pelét felőli végénél alacsony ablakairól ítélve alvónak látszó kis házba kopogtatok be. Még be sem lépek a kapun, amikor fekete fejkendős, ösz- hajú néni és egy jókora almát rágó kis, szőke fiúcska jön elő. Soós néni kezében vödör, éppen most fejezte be a fejést. Mosolyogva, kedvesen fogad és bevezet a házba. Mindenütt egyszerű tisztaság, az ajtón fehér, durvaszövésű vászon — függönyféle a legyek ellen. így van ez a többi háznál is. ★ Soós Feri alig aludt néhány órát. Éjjeli műszakban dolgozott a Bervában. Álmossága hamar eltűnt, amikor meglátta a napsütéses, gyönyörű reggelt. Frissen felugrott, felpakolt a kocsira, szólt édesanyjának, sógorának. A gyerekek ott settenkedtek a kocsi körül, mindig van nekik valami új, valami olyan, amit még nem láttak. Pedig már egy jópárszor végigtapogatták apró kezükkel még a kereket is. Mi is felülünk a kocsira. A lovak ficánkolva, hosszú sörényüket lobogtatva haladnak. Köröskörül minden a nap aranysugaraiban fürdik: jó aratási idő van. Csak ilyen maradjon végig az utolsó napokig. Szétoszlik a család. Soós néni a szőlőt kapálja, a sógor permetez, a gyerekek is nagy munkában vannak, fürgén ugrándozó szöcskét kergetnek. Soós Feri, a kormánykitüntetett DISZ- titkár elindul a hajladozó, dús kalászok között a dűlőn, hogy megnézze, mit csinál a DISZ aratóbrigád. ★ Lassan, elgondolkodva haladunk az aranyló búzatáblák, haragoszöld kukoricaföldek között, melyek köszöntve integetnek selymes „bajuszukkal” — „szakállukkal” felénk. Megindul a beszélgetés köztünk is. „Nehéz volt az út idáig — mondja Soós elvtárs. — Amikor megválasztottak titkárnak, úgy gondoltam, hogy nem is tudom majd vezetni ezeket a fiatalokat. Meg akkoriban csak verekedés, dulakodás volt a DISZ-ben. Azóta megváltozott a helyzet. Esténként összeültünk, színdarabot, táncot tanultunk, be is mutattuk a falu népének a „Csikós”-t. meg a „Tűvéte- vők”-et. Megszerették a fiatalok a szervezetet, második otthonuknak tekintik.” Ahogy így beszélgettünk, lassan elértünk a szóláti dűlőhöz, ahol a DISZ-brigád arat. Valóra válnak Soós elvtárs szavai: folyik a munka. Tanner Annus ügyesen, szaporán köti a kévéket, igyekszik, nehogy aratópárjától elmaradjon. De nemcsak ő, a brigád többi tagja is serényen dolgozik. Hiszen az özvegy Ködmön Margit néninek segítenek most és ha itt befejezik, mennek tovább Fischer Rozi nénihez, aki a híd mellett lakik, Semperger nénihez, kinek veje katona és még többhöz, hogy minél előbb készen legyenek az aratással Szaló- kon. Este, amikor hazatér a falu apraja, nagyja a határból és a fiatalok lázas sietsége megélénkíti Szalókot, mindenki kérdő tekintettel figyel a DISZ-helyiség felé. Vájjon kihez mennek ma köszönteni, uigyan ki járt ma az élen az aratásban? — kérdezgetik egymástól az alacsony kerítésnél pipát szívó parasztok, a vacsorát készítgető asz- szonyok. A lányok befonják hajukba a sokszínű szalagot. Megigazgatják ruhájukon a ráncokat, letépnek egy-egy virágot. A fiúk alig várják, hogy már elindulhassanak a Díszbe, a kultúrpróbára. Messze hangzik a nótájuk a DISZ-he- lyiség felé vezető úton. „A jó gazdának rendben van a portája” — így van ez a szalóki DISZ-nél is. ízléses, tiszta, vakító fehér falú, virágos kis otthont varázsoltak maguknak a fiatalok. * A magas nyárfák lomibko- ronája most, hogy lement a nap, koromsötét éjjellé változtatja az alkonyt. Elhalkult már az aratógép dohogása is, tücskök ciripelnek a fű között, pihennek a dolgozók is, hogy holnap a korahajnali órákban elinduljanak a harmatos, füves utakon, s a dús kalászok hullámzó tengerében újra feltűnjenek a fényes kaszák, a piros, kék, zöld, tarka szoknyák, babos kendők. Bóbita Mária A papírgyUjtés hírei A papírgyűjtő hónap alkalmával megyénk úttörői és DISZ-fiataljai 811 mázsa papírt és 270 mázsa rongyhulladékot gyűjtöttek össze. A tanácsnál 656 kilogramm papír és 190 kilogramm rongy a gyűjtés eredménye. Jól teljesítette a tervét az Autójavító Vállalat, mert a 12 kilogramm rongy helyett 95 kilogrammot adott be. Gyöngyösön július 25-én Aratási „Béke“ Ünnepélyt rendez a városi Tanács. Este aratóbál lesz a „Béke“ kultúr- otthonban. A megyei tanács MDP alapszervezete és szakszervezete kezdeményezésére 40 főből álló aratóbrigád indult július 22-én a tiszanánai Vörös Csillag termelőszövetkezetbe segíteni. Az aratási idény alatt a megyei tanács dolgozóiból szervezett aratóbrigádok állandóan segítik társadalmi munkában a munkaerőhiánnyal küzdő termelő- szövetkezeteket. Koreai diákok a magyar erdőkért A Mátrában üdülők és dolgozók meglepetéssel látták, hogy az elmúlt napokban vállukon szerszámmal, magyar nótát dalolva koreai diákok menetelnek az úton. A mátrai állami erdőgazdaság meghívására a Magyarországon főiskolát végző koreai diákok többhetet töltenek a Mátrában azzal a feladattal, hogy a fiatal fákat ápolják. Az első brigád két hét alatt több mint 100 hektárt kezelt, Fiatalok példaképei Csetényi Károlyné, az Egri Lakatosam gyár egyik legjobb női dolgozója. Teljesítménye 160 százalék. Ifjú Tlager István, a vercel- pusztai állami gazdaság fejőse. Eredménye 120 százalék. dooooooocooocxxxx>oooooooooo«« Megmozdult egész Heves megytf-* Segítő műsza kok üzemeinkben az árvízkárosultakért — Együtt dobog az ország szí-' ve. Az aratást végző tiszamen- ti parasztember, a szolgálatot teljesítő kritona, a petőfibányai bányász, a hivatalok dolgozói most a megpróbáltatások nehéz napjaiban lélekben együtt vannak a dunamenti árvízkárosultakkal. Ilyenkor mutatkozik csak meg igazán népünk egysége, összeforrottságu, az egész ország közösségének koly lektív érzése. Megyénk dolgo-f' zói is — részben a termelésben való fokozott helytállással, részben a károsultak anyagi megsegítésére irányuló adakozással — igyekeznek pótolni a károkat és az életet, újból a régi kerékvágásba visszaállítani. Szerkesztőségünkhöz számtalan jelentés, levél és távirat érkezett a megye különböző területeiről. íróik lapunkon keresztül akarnak hírt adni segítőkészségükről. A jelentések a következőkről adnak hírt: Az Egri Bútorgyár dolgozói felajánlott forintjaikon túl, vállalták, hogy 50 asztalt és . 100 konyhaszéket készítenek / az árvízkárosultak részére, s' ezúton kérik az illetékes minisztériumot, hogy biztosítsa az ehhez szükséges faanyagot. Eger és vidéke Körzeti Föld- művesszövetkezetének dolgozói idáig 3510 forintot gyűjtöttek össze és közülük egy házaspár vállalja egy árvízkárosult szülő gyermekének nevelését. A megyei tanács dolgozói szintén pénzgyüjtést kezdeményeztek. Már a gyűjtés első napján 4000 forint gyűlt össze. Legkiválóbb adakozók: Szől- lősi Gyula 600 és Ligetvári Jó- ssef 300 forinttal. Az Egri Finommechanikai Vállalat gyermekkocsi- sészítő részlegének dolgozói elhatározták, hogy öt sportkocsit küldenek az árvíz- károsultaknak, az asztalosrészleg dolgozói pedig tervük túlteljesítése mellett megtakarított anyagból öt ablaktokot készítenek a lakóházak újjáépítéséhez. Többen levélben írták meg felajánlásaikat. Horváth András herédi dolgozó felhívja Heves megye dolgozóit, hogy tehetségükhöz mérten nyújtsanak anyagi segítséget. A dolgozó parasztok a beszolgál- tatási kötelezettség gyors teljesítésével és a felesleges termékek felajánlásával nyújtsanak kárpótlást. Horváth András 300 és Horváth Imré- né szintén 300 forintot ajánlott fel. Minden egyes dolgozó készséggel és szívesen adta forintjait az Egri Általános Javító Vállalatnál is. A vállalat 72 dolgozója 1535 forintot gyűjtött össze, melyet táviratilag már postára is adtak. A csányi malom igazgatója, Cserjés János arról ír, hogy üzemük dolgozói „kétszer ad az, aki gyorsan ad“ jelszóval 550 forintot gyűjtöttek össze, igazi együttérzésük kifejezéseképpen. A 63/5-ös Építőipari Vállalat Bóta-brigádja, amely az Egri Gépállomás építkezésénél dolgozik, szintén csatlakozik az országszerte megindult nemes mozgalomhoz és fizetésük arányában, mind a 16-an hozzájárulnak az árvízkárosultak megsegítéséhez. A káli postahivatal 23 dolgozója 650 forinttal járult hozzá a károsult családok segítéséhez. A hivatali dolgozók fizetésük 5 százalékát ajánlották fel és vállalták, hogy learatják egy olyan családnak a gabonáját, amelynek valamelyik tagja a mentésnél dolgozik. Az Egri Állami Erdőgazdaság dolgozói fizetésük 3 százalékát ajánlották fel és közölték az árvízvédelmi kormánybizottsággal hogy mindannyian évi illetményfa járandóságuk terhére összesen egy normál vagon tűzifát az árvízkárt szenvedettek rendelkezésére bocsátanak. Farkas Jenöné levelében arról ír, hogy a bekölcei Űj Élet' tsz sem akar elmaradni a segítségadásban. A szövetkezet felajánlotta takarmány- feleslegét, az asszonyok pedig baromfit, tojást és juhsajtot kívánnak eljuttatni az árvíz- károsultaknak. Szabó Imre. a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat üzemvezetője beszámol arról, hogy a havidíjas és a műszaki dolgozók 70 százaléka 6000 forintot ajánlottak fel. A fizikai dolgozók 25-én és 1-én külön műszakot tartanak erre a célra és mindkét műszakban 110 dolgozó vesz részt. A műszak keresetét eljuttatják bajbajutott dolgozó társaiknak. Ezeken kívül más számos felajánlás tanúskodik a segítőkészségről. Az adakozásban élenjárnak Varga József művezető, Herczeg Lajos, Hegedűs Károly, Kelcsényi Károly és Várhelyi Aladárné. A Mátravidéki Erőműből távirat érkezett hozzánk. Ennek alapján közöljük, hogy az Erőmű dolgozói is lelkesen csatlakoztak az adományozók táborához és előreláthatólag 25 szer forinttal járulnak hozzá a segítségadáshoz. "000000000001 Kormánybizottság alakult az árvízkárok helyreállítására Az árvízkárok helyre- állítására alakult kormány- bizottság címe: Kormány- bizottság az Árvízkárok Helyreállítására, Budapest, V. kerület, Országház (XII. kapu). Csekkszámla száma: Országos Takarékpénztár, Budapest 100, vagy Magyar Nemzeti Bank, Budapest 200. Mezőgazdasági termények felajánlása esetén célszerű azokat a begyűjtési szerveknek, vagy a fogyasztási szövetkezeteknek átadni. E szervek kötelesek az átvett terményekről két példányban átvételi elismervényt adni. Az átvételi elismervény egy példányát az adományozó küldje meg a kormánybizottság fenti címére.
