Népújság, 1954. július (51-59. szám)

1954-07-04 / 52. szám

1954 július 4/vasárnap.

nepüjsXg

17

URACS JÁNOS KÁLVÁRIÁJA

j\ bétiomű

Világgá röppent a hír: 1954 június 27-én elkészült a világ első atomenergiával működő elektromos erőműve, ipari vil- ,lanyte!epe, a Szovjetunióban. A szovjet tudósok és mérnökök erőfeszítésének és nagyszerű munkájának gyümölcseként épült fel az 5000 kilowattos atom-viilanytelep és már öt nap óta áramot ad a környező vidék iparának és mezőgazdaságának. Korszakalkotó esemény ez a technika, a termelőerők fejlődésének történetében, az • emberiség fejlődésében. Az atomerővel működő elektromos cen- trálé, amelyet a szovjet emberek tudása és akarata tererntelt meg, döntő lépést jelent az atomenergia békés munkában való gyakorlati alkalmazásában. És ebben van világtörténelmi jelentősége.

1019-ben a Szovjetunió képviselője az ENSZ-ben nyomatékoson kijelentette, hogyha sajnálatos módon sor kerülne rá, a Szovjetuniónak lesz annyi atombombája, amennyi szükséges. De a szovjet ember nem pusztításra akarja felhasználni az atom erejét. Mi — mondotta többek közt — az atomerőt békés építés nagy feladatainak megoldására használjuk fel, hogy hegyeket robbantsunk, folyókat áttereljünk, sivatagokat öntözzünk.

Az amerikai szenátorok, monopoltőkések és sajtójuk lekicsinylőén fogadta azokat a nyilatkozatokat, amelyek a Szovjetunióban az atomenergia ipari célokra történő felhasználásáról szóltak. Blöff — mondották — szovjet propaganda — harsogták. Ezeknek az uraknak rövid idő alatt ki kellett ábrándulniok abból a tévhitből, hogy ők az atombomba egyedüli birtokosai. Meg kellett érnlök, hogy a Szovjetunió hidrogénfegyvert készített és látniok kell, hogy nagyobb eredményeket cr el az imperialista világnál az atomerő ipari célokra való felhasználásában is.

A kapitalista országok vezető körei, háborús bajkeverői sokkal nagypbb gondot fordítottak------------a

rra, hogyan lehet az atom erejével minél több élőlényt és emberi alkotást elpusztítani — mint arra, hogyan lehetne ezt a hatalmas erőt az emberiség szolgálatában, a jólét és bőség megteremtésére felhasználni. Ebből a szempontból teljesen érthető, hogy a Szovjetunió, a béke nagyhatalma alkotta meg az atom békeművét.

Mindnyájan tudjuk azt, hogy a szovjet emberek kezében az atom a szabadság, a jólét és a béke ügyét szolgálja. Nem véletlen az, hogy az amerikaiak Hirosima és Nagaszaki japán városokban élő embereken próbálták ki atombombájukat, tízezrekre hozva halált és nyomorúságot. míg az első szovjet atomrobbantás a Karakum sivatagban egy hatalmas békemű, egy nagy ipari gazdasági alkotás útjából távolított el hegyeket, mozdított el sziklákat. Az imperialista propagandagépezet sem tudja elhallgatni a népek előtt azt az igazságot, hogy a Szovjetunió újra és következetesen síkraszáll a tömeggyilkos atomfegyverek betiltása érdekében. Ma az emberek világszerte azt hallják, hogy a Szovjetunióban dolgos gépeket, használati cikkeket készítenek, a földeket teszik termékenyebbé, élelmiszerek és ipari növények óriási bőségét teremtik meg az atom erejével. És ezért még inkább meggyőződhetnek a szovjet nép békés szándékáról. A szovjetunióbeli első atom-villanytelep nemcsak elektromos energiát, hanem hatalmas erkölcsi erőt is sugároz a szovjet földre, a világ minden tájára. Bizonyos, hogy a szovjet nép tovább halad az atomerő békés felhasználásának útján, az új népgazdasági tervek megvalósításában, az ipar és mezőgazdaság fejlesztésében egyre nagyobb szerepet kap az emberiség javáért dolgozó atomenergia.

Az első atom-villanytelep fénye messze világít a jövőben, amikor majd mindenütt béke és barátság uralkodik a népek között a földön és az anyagi javak, a kultúra áldásait bőségben él vezik a dolgozó emberek milliói.

A

így érték el sikerüket a hatvani állomás dolgozói

(Tudósítónktól.)

Az elmúlt évben sok sikert elérő Hatvan állomás az idén is élenjár a tervek teljesítésében. Az állomás dolgozói I. féléves mennyiségi és minőségi tervüket e hónap 20-án 106 százalékra teljesítették. Nagy küzdelém, számtalan öröm, bosszúság ért bennünket ez idő alatt. Az év első hónapjaiban a rossz időjárás következtében az áldozatos munka ellenére is lemaradásunk volt. Dolgozóink nagyrésze megingott, elkedvetlenedett, egyedül az újonnan választott pártvezetőség,. Gaál Ignáccal az élén, nem adta fel a harcot. Pártcsoportokon, népnevelőkön keresztül mozgósították az állomás dolgozóit az első negyedévi lemaradás behozására. Közben javult az időjárás is, több és jobb minőségű szenet kaptunk. Már teljes lendülettel és sikerrel vettünk részt a fel- szabadulási hét mozgalmában. Az új versenyforma, a csomóponti verseny még szorosabbra fűzte a pályafenntartási és a vontatási dolgozók kapcsolatát. Ekkor kezdődött meg a kongresszusi verseny az első .-negyedévi lemaradás

behozására. A jó irányítás, a szervezés és versenynyilvánosság meghozta az eredményt mind a mennyiségi, mind a minőségi munka területén. Egyre-másra születtek a kimagasló eredmények. Fülöp János intéző a vonatok menetrendszerinti közlekedtetésében, Juhász Ferenc kocsimester a túlsúlyos vonatok indításában, Pecze János gurításvezető pedig a gurí- tási tervteljesítésben ért el kimagasló eredményt. Az élenjárók példája minden dolgozót magával ragadott és mávisban az állomás a 104 százalékos élüzemszintet 117 százalékra teljesítette. A kongresszus határozatai nyomán a mennyiségi tervek teljesítésén túl, a minőségi munka további javítása, a menetrend- szerinti közlekedés, a széntakarékosságot eredményező túlsúlyos vonatok indítása, az önköltségcsökkentés, a kocsi- és árusérülések csökkentése képezik az állomás dolgozóinak jelenlegi legfontosabb feladatait. Szilárd elhatározásuk, hogy az első félév végén elnyerik az élüzem címet, a minisztertanács és a SZOT vándordzászlaját.

Pogonyi Lajos

Még kevesebb selejttel, takarékosan, élvezhetőbb szivart készítek

I

Jól esik olykor egy esztendő tái latá bál visszatekinteni munkánkra, életünkre, különösen akkor, ha ez a'att a néhánv hónap alatt nagy utat tettünk meg. Az elmúlt évben a száraz nyár miatt fejlődésben visszamaradt dohánylevelek bizony megfogták kezünket, nem haladtunk úgy a szivarkészítéssel, ahogyan szerettünk volna. A szivar minőségében is sok kifogásolni való akadt, mert már korábban gyakran keményre, vagy éppen üresre sikerült. Egy esztendő alatt megváltozott munkánk. Jó minőségű, megfelelően nedve- zett anyagból készítjük szivarjainkat, amellyé! az elmúlt

hónapban 108.6 százalékot értem el. 96.3 pontos minőség mellett. Szem előtt tartom a takarékosságot is, ennek nálam — tekintettel a külföldi borítékokra — rendkívül jelentősége van. Februártól 1600 szivarra való borítékanyagot takarítottam meg, amelyet hamarosan 2000-re emelek. Se- lejtre most is gondosan ügyelek, azért van az, hogy több hónapja selejtmentes a munkám. Így javítottam munkámat, dolgozó társaim saját beosztásuknak megfelelően mindannyian úgy, ahogyan tőlünk telik.

ROMAN jözsefné Egri Dohánygyár

Égésien a porta „ySkodnak be a szántóföldek. Uracs János háza utolsó a faluban, márhogy nincs utána több. De kőből van kirakva az alja, dróttal huzagolt a kerítés, az udvar is nagy, a kert se férne el egy marokban, meg hát villany is van mindenütt — egyszóval nem is olyan utolsó ház ez. Meglátszik rajta, mint ahogy a ruhán is, kiféle a gazdája. A szomszédoknak, teszem Göndör Pistáéinak — olyan kopasz az istenadta, mint a billiárdgolyó, de éppen ezért van rajta ez a név ►— különösen a masina tetszik a kapun. Nincs reteszszel zárva az esoha, de ha valaki megnyitja, hát három helyen is csenget a kapu: a konyhában. az istállóban, de még hátrább, a kertben is. Okos dolog ez: kaput nem illik zárni, ha otthon a gazda, csak legfeljebb éjszakára, és mégis megvan' az éberség, ahogy ez az óvatos embernél dukál.

Persze, Uracs János kisebbik fia. Lajcsi, inkább csak szórakozásból készítette a csengőt, mintsem óvatosságból. ’ Az apjától tanulta az ilyesféle kedvet, az is hozzáfogott mindenhez. Vagy húsz éve még cséplőt is összeállított innen-onnan anyagból, sőt csépelt is vele — vagy egy hétig. Azután soha. mert úgy szétment a cséplő. Patkolni maga patkóit és olyan kocsirudat faragott a minap is az eltört helyébe, hogy bárki megnézhette. Hiába jár már túl a hatvanon, víg kedélye, inas keze sose hagyja cserbe. Na meg két fia sem. Szakasztott apjuk. Szeretik a földet mind a hárman, sőt az asszony is. Értenek is hozzá, győzik is, pedig szőlő is van benne, vagy két hold.

Itt van ez a szőlő is. Úgy kezdtkjötty'íiösy vagy*."Xxz ~ tendővel ezelőtt Uracs kezébe került valami kis füzet a homoki szőlőtermelésről. — Nőiese, van vagy három holdam a homoki részen — mormogta maga elé — árpánál csak többet ad a szőlő, meg kéne próbálni. — Még az asszonnyal is megbeszélte, dehát nem olyan idők jártak akkor az ország felett, hogy lett volna szív az efnjta munkához. Maradt a 17 holdból a három homokos továbbra is ennek-annak, ami megélt azon a földön.

•k

1945 után ismét kapott

Uracs. — No, most itt a jó alkalom. Azt mondják, miénk a lehetőség, hát akkor éljünk is vele. — Négy év múlva szüretelt először, s mikor elsőt kor- ' tyintott a savanykás, de zamatos borból, megelégedetten dőlt hátra a széken. — így kell ezt csinálni, akinek esze van. Homokból bort. Én is jól járok, meg az állam is. Igaz-e, fiam? — Pista letette a poharat, s rábólintott — úgyvan, bizony. — Ö volt már -csak egyedül itthon, a másik katonaidejét tölti, vele tárgyalta meg apja minden ügyét-baját.

Nehéz dolog azt kifirtatni, mi a titka egy ember tekintélyének, jelen esetben Uracs Jánosénak. Mert tagadhatatlan, hogy s?ava van az utcában. de még a faluban is. Talán ezermesterkedő természete, vagy homoki szőleje, vagy az a hatholdas tag a Malom- dűlőben, vagy éppen jó kedélye, becsületessége? De az is lehet, hogy ez mind együtt. Ezért lett tanácstag is, ezért mondta Göndör szomszéd: — Nézd, komám, ha te beviszed a beadást, én is beviszem, hisz komák vagyunk jóban rosszban, de ha te nem adod. tő- ' lem se viszik hat ökörrel, de még traktorral sem . ; :

De U. ’ kövétki

zéskép beadta Göndör szombk k i

Már csak a jószomszédságért .. j

★

Adjon isten £

a tanács kézbesítője, nagy csengés kó-epette Uracs portájára. •

— Neked is, Jóska öcsém, mi jót hoztál? — jött rá a barátságos felelet.

— Nem annyira hozni, mint vinni akarok, vagy legalább is hívni magát a tanácsra.

— Nohát éppen jobbkor is jöhettél volna — dörzsölte meg orraalját Uracs, de aztán nyugodtan hozzákezdett a leszer- számozáshoz. Tavasziak alá kellett volna szántani, dehát biztos nyomós ok van arra, ha a tanács hívja.

— Megyek. Jóska, megyek, csak elrakodok, ne álljon itt a ló se, amíg visszakeveredek. Ha egyszer beteszi az ember hozzátok a lábát, nem húzza ki egykönnyen . ;. Lajcsi fiam, ásd meg addig a kertvégén azt a kis darabot — fordult fiához. — Csak jövök én mindjárt .

Az elnök szobájában hárman voltak. Kormos, az elnök, Boros, egy kis nyiszlett, hor- padtarcú emberke, a nyilvántartó, meg Törő a járástól.

— Üljön le. Uracs gazda, volna egy kis beszédünk — ígv a járási ember. Uracs leült.

— Mennyi földje is van magának?

— I.-mnyi? — húzódott mosolyra Uracs szája. — De hiszen azt még jobban is tudják itt, mint én otthon. Van vagy 17 holdam, abból három a homokon...

— : ; ; az a szőlő, úgye? — vágott közbe Törő.

— No már csak kettő hold belőle, csak kettő.

— Van kertje is?

— Van bizony, vagy 800 ÖL

— A cséplőjét mikor adta el?

— A cséplőmet? — csodálkozott el Uracs. Mi a fenét akarhatnak a húsz éve szétesett cséplővel? — Nem kellett azt eladni, elvtárs. eladta az sajátmagát. Magam fabrikáltam, úgy szétment egy hét után, mint gubóból a mák. Báli Zsiga Fordsonával járt az egy hétig.. ;

— Jól van. Uracs bácsi —* vágta közbe Kormos — csak ezt akartuk tudni.

Uracs hát elballagott hazafelé. Molnár meg az orvoshoz loholt. Kétszer kereste már. beteg a kisfia, a jóég tudja, mi van veie. Egész éjjel sír, szopni se akar, de láza nincs, az asszony ijedezik, ő maga nem különben — ahogy ez már az első gyereknél lenni szokás. Rohanás közben jutott eszébe egy pillanatra, hogy talán már két hete is van, hogy utoljára játszogatott kisfiával, dehát — legyintett szinte csak magában — ha élni sincs ideje az embernek. Van baj, csak győzze. Nem egyszer egészen kellemetlen dolgokat sóz nyakába a járás. Mint most is... hogy a fene ette volna meg. ; ; — horkan- tott dühösen.

Uracs fejéből egész nap nem ment ki, miért hivatták őt a tanácsra. Ho"” mennyi a földje? — mintha nem tudnák. Meg a cséplő? Már rég elfe- le Hette. ezek meg nem. Csak nem adóén.elés lesz? Az kéne még csak. az is elég bőven, ami van, még másnak is adhatna belőle, csak kérjék .. : Este, mikor bebújt a dunna alá, ismét eszébe jutott, elmondta az asszonynak is. Az ásított egy nagyot, úgy válaszolt:

— Egyfenét emelik. Neked csak tudni kéne, miért vagy tanácstag. : :

— Azám — nyugtatta meg magát.

★

A járási kiküldött tSta hï"

ra a széket, miközben felállt.

Borostás arcin még a villanyfény is sápadtabb lett. Halkan, de érthetően beszelt a nyilvános tanácsülés előtt.

■—::.s meg kell mondani, hogy magunk sem voltunk eléggé éberek. Nem, elvtársak. A tanács soraiban is megtűrtük az ellenséget, aki kihasználva a tanácsot, bujtogatni, félrevezetni igyekezte a falu népét. Itt van például Nagy Zsigmond. Kocsmája, fűszerüzlete volt. állandó cselédet tartott, a veje csendőr, jó húsz hold elsőosztályú földjét szétiratta — és tanácstag. A dolgozó nép államhatalmi szervének tagja .. ;

— :. mondtam én nektek. Még szép, hogy végre rájöttetek — jegyezte meg csak úgy bajusza alatt Uracs János. — így, meg úgy, meg kell azt vizsgálni., : no, elég sokáig tartott. ; j

— De nem ő az egyedüli. A képmutatás, a tekintélykovácsolás mesterét. Uracs János úgynevezett középparasztot ki ne ismerné. ;,

Uracs felkapta a fejét. Mármint h,gy ő... a képmutatás..: meg mester.. 5 mit beszél ez? . ; I

— : :. a múltban cséplője volt. most jó 25 hold földje van. ma is alkalmaz cselédet — s ez az ember is tanácstag.

— Már mint hogy én cselédet? — ugrott fel magából kikelve Uracs. — Soha! Nem mondom, olykor-olykor, mikor nagyon szorít a munka, hívok segítséget. ; s

— Ismerjük, olykor-olykor segítséget. Kulák a javából Uracs János, úgyis fogunk vele elbánni. ; s

Sredclegve botorkált haszöatét

utcán. Kulák, ő, aki mindig két kezével, eszével dolgozta földjét. Meg mester.. ; meg népnyúzó. :. meg, hogy elbánnak vele. Hát érdemes törnie magát az embernek? Göndör szomszéd is hogy lesunyta szemét mellette. Nem szólt egy szót se érdekében. Most mi lesz? — állt meg tanácstalanul az utcán, aztán hirtelen sar- kcníordult. s valósággal futott a szövetkezeti kocsma felé.

Levágta magát az ablak melletti lócára, kikért egy litert, azután a másodikat. Észre sem vette, mit cíncog az egyszál cigány, meg azt sem. ki ült mellé.

<— Hallottam, komám, hogyan jártál. Látod. így tanul maga kárán az ember. ; :

Báli Zsiga. Mióta szétment a cséplője, s nem volt hajlandó az egy hónapra kialkudott bért kifizetni, hisz csak egy hétig dolgozott a traktor, nem szóltak egymáshoz. Csak Báli beszélt róla, hogy így rongyos, meg úgy csaló. : : és most komám! De gyorsan jár a hír! Üssön belé a sistergős istennyila, hát legyen koma, mit bánja ő.

— : :. nincs ezeknek se istenük. se lelkűk. Velem is mit tettek, láthatod jól — mutatott rongvos ruhájára. Uracsnak felködlött, hogy ez a 80 holdja mellett is rongyokban járt.. j — Élenjáró voltál, vitted a gabonát, tanácsos- kodtál. Most látod, itt a béred. Megbecsülés? Tudják is ezek, mi az. A koszosokat, azokat becsülik itt, de magunkfajta becsületes embernek nem világ ez, nmi itt van. De nem is lesz sokáig így — fogta suttogóra a hangját.

Uracs hallgatott SerltSt

volna belerúgni ebbe az egy- szálbelű. fröcsögős pofájú emberbe, de amit mondott? — nem, nem így van, az biztos. A "árt.. ; a párt.. : az vájjon tudja-e, hogy mit tettek Uracs János tanácstaggal, hogy idelökték erre a lócára..: ide. Báli Zsiga mellé. :. ide, 65 éves fehér fejével. Rábukott az asztalra s kegyetlenül rázni kezdte a zokogás. Az öregember hangtalan, gyomrot, szívet szaggató zokogása . ; «

★

Két nap múlva kirendelték közmunkára, szekérrel. Ment. Karmadna" bement a járásra,

nem volt otthon a párttitkár.

Valóban nem volt-e otthon, vagy csak nem fogadták? — ö az utóbbit vélte. Hazament. Nem látták otthon többet mosolyogni, beszélni hallani is alig. Kerülte a szomszédokat, igaz, hogy azok is őt. Egy- kettő ugyan elmondta suttogóra fogott hangon, hogy nem igazság ez János bácsi, vigasztalták is... de csak kerülték. Csak Baliék nem. Azok nem. Míg ki nem lökte őket. — Nincs dolgom veletek. Azelőtt se volt, most se lesz. Megvagyok én magam is. ha már így jött...

Beadta, amit kellett, tojást is, baromfit is. hízót is. Alig maradt valamije, úgy megterhelték. Dolgozott hajnaltól késő estig fiával együtt. — A kulák nem dolgozik így, ebből talán hisznek nekem — mondta egvszer, mikor az asszony sírva varrta beljebb az ing nvakán a gombot. Ijesztgették, hogv a házából is kirakják, de hagyták.

S

* j nem fájt Uracs- E* m,na nak, legalább is nem ez fájt legjobban. De. hogy nem lehet ott a tanácsülésen, hogy ismét hallgass a neve. mint a múltban, hogy nélküle él a község, hogy nem vitatkozhat, mikor jobb vetni a búzát, hogy nem könyökölhet rá a kerítésre vasárnap délelőtt egy kis beszélgetésre, hogy nincs már senkinek szüksége rá. Senkinek, aki ma ember, aki becsületes. Uracs János kulák lett, a kutya se törődik már vele, se évtizedes tapasztalatával..,

50

— A párt. : : anyjuk, hallod!... a párt — csuklott el Uracs János hangja a rádió mellett. — Mondtam én, hogy észreveszik, hogyan dolgozom, észreveszik, hogy nem jól bántak velem ;. Micsoda? ... Hát neked nem befulladt minden tojásod a kotló alatt vagy ót éve? Te is hibáz: ál, de azóta rçnüï.e kikel min<... —t úi-a odabújt a raaió mellé és hallgatta, itta a szavakat: „Rájöttünk arra, hogy sok kulák okkal-móddal keresztül tudta vinni, hogy lekerült a listáról, viszont nem egyszer dolgozó közévvarasztok kerültek erre a listára és utána őket ugyanúgy korlátozásoknak, sőt zaklatásnak vetették alá, mint

a kulákokat

__“ — csengtek a

n

yugodt, erőt adó szavak.

... Azután elzárta a rádiót, jó mélyet sóhajtott és elnevette magát.

— Hozzál egy kis bort. anyjuk. Erre iszunk, igaz-e fiam? Hisz a keresztelőn inni szokás . -,.

★

Mert Én asmmbM he“áTk'

Maiomi-dülőben igenis lehet öntözni. Ott folyik a patak, ha kell. összeeszkábálok egy kis kanalazó! is. csak csatorna kell és lehet termelni a zöldséget bőviben.

Uracs János köszörült egyet a torkán, aztán leült, s csendben várta szavai hatását. A termelési bizottság nagy dolgot tárgyalt: a mezőgazdaság ; fejlesztése hároméves tervét. És ez Uracs János személyes ügve. Hogyne volna az, amikor itt mindazt meg lehet valósítani, amiről ő már annyit álmodozott, de vagy nem volt módja. ereje egymagának, vagy nem hallgatták meg.

— Én azt hiszem — törte meg a csendet Sós Gerzson tanácselnök. aki résztvett a bi- ( zottság ülésén — jó gondolat, amit János bácsi mondott. Vegyük be a tervbe ezt az öntözést . :. i

Uracs János megelégedetten 1 dőlt hátra a falmeletti lócán, s t kinézett az ablakon. Az utcán , szekerek igyekeztek nagy siet- 1 seggel ki a határba. Sürget. 1 nagyon sürget a munka. Hír- i télén mehetnéke támadt, alig 1 bírta visszatartani magát, úgy 1 belé nyilait a jóérzés, a föld f tétének érzé- r se ; , J 2

Öj rkó Géza v