Népújság, 1954. június (43-50. szám)

1954-06-24 / 49. szám

1954 jtînîus 24, csütörtök. 5 NÉPÚJSÁG A Népújság brigádja jelenti : A kulákok aknamunkája akadályozza a begyűjtést, adófizetést Tiszanánán A megyei párt-végre- haitó bizottság. a megvei tanács és a Népújság kép­viselőiből alakult brigád a napokban megvizsgál­ta, miért maradt el Tisza- nán.* a begyűjtésben és adéft-etésben. A brigád beszélgetett a község dol­gozóival, a járási szervek­kel, s a saját tapasztalatai alapján írta meg a cikket. I. Tiszanána a hevesi járás legnagyobb községe. Gazdag falu. A felszabadulás óta el­telt évtized alatt itt is nagyot változott az élet. Szebb, eleve­nebb lett. A főút mellett lévő épület­ből gyermekzsivaj hallatszik, bent, a napköziben ebédhez készülődnek az apróságok, a 4—5 éves kis napos selypítve kíván jóétvágyat, odébb a böl­csödében pufókarcú csecse­mők alszanak, míg anyjuk a határban dolgozik. Az általá­nosiskolában vizsga izgalma fű­ti az eievenszemű úttörőket, a falu könyvtárában idősebb emberek választják ki a leg­jobb könyveket, Erdélyi Béla könyvtáros segítségével. A határban traktor pöfög. A nagyobb munkák idején 12 gép is segíti a falut. A Tisza felől friss szél jön, a rizsföldek, s a rizscsatorna vizét borzolja. A fiatal rizshajtások erőteljes szára már ellenáll a szélnek — bő termést ígér; Az emberek is Imegváltoztak a faluban. Tiszanána régen a cselédek, summások, kubikosok hazája, kiapadhatatlan for­rása volt. Akik nem kóboroltak a munka után, azok tizedén arattak a szatmári püspökség uradalmábán. Egy községben sem volt annyi népnyúzó, mint éppen itt. A falu 104 kulákja a zsugoriságban versenyezve, gyarapította vagyonát, búzát adtak 13 százalékos kamatra, Hajdú Károly fegyverrejtege­tő uláknál. aki azóta már el­nyerte méltó büntetését, egész kötetre való névsor volt azok­ról, akiket uzsorakamatra ki­adott búzával tönkretett. Kí­méletlenül behajtotta a nagy kamatot, nem bánta, ha ke­nyér nélkül maradt a család. Az egykori cselédek, sum­mások, részesaratók ma kö­zépparasztok, ipari munkások, tsz-tagok — a társadalom meg­becsült emberei. A földosztás­kor 3500 hold uradalmi földet mértek szét, így jutott földhöz, idős Balog Ferenc, Gulyás Benjámin, s 660 szegénypa­raszt, akik a múltban hiába gürcöltek azért, hogy néhány vékás földet vehessenek. A párt földhöz juttatta őket. A fiatalok tanulnak, vagy a „hegyek közé“ mentek, ipari munkára. Egerben nincs olyan középiskola, ahol ne találnánk meg a tiszanánai dolgozó pa­rasztok gyermekeit. Az ott­honlévők a földet művelik, egyre nagyobb kedvvel és szor­galommal. Az idén különösen nagy az igyekezet. A kormány­programul óta újabb változá­son ment át a falu — jó­ban és rosszban egyaránt. A múlt őszön 63 vagon termény­beadást, s többszázezer forint kártérítést engedett el kormá­nyunk, az idén újabb kedvez­ményt kapott a falu, a mult- évihez képest 90 vagon ter­ménnyel kevesebb a beadási kötelezettség. Ez a mennyi­ség egy négyezer lakosú köz­ség egy évi kenyérszükségletét fedezné. Nagy Károly, Godó György, s a többi 70 évnél idősebb gaz­dálkodónak 3—3 hold után en­gedték el a beadást. Mindezt a sok kedvezményt mégsem hálálták meg a tiszanánaiak. Az utolsó helyen szégyenkez­nek a járási versenytáblán, s miattuk maradt le a hevesi já­rás adófizetésben és begyűjtés­ben. A legutóbbi jelentés sze­rint félévi begyűjtési tervüket tejből 44, tojásból 52, baromfi­ból 33, vágómarhából 77, ser­tésből 26 százalékra teljesítet­téi, az adónál is sók még a tennivaló, mivel csak 35 száza­léknál tartanak. A munkásosztály baráti ke­zét nyújtotta feléjük, mikor el­küldte falujukba a nagymeny- nyiségű iparcikket, a mező- gazdasági gépeket, szakembere­ket. A tiszanánaiak elfogadták, s éltek a munkásosztály segít­ségével, de hogy valamivel meghálálják — ha eszükbe ju­tott is — nem cselekedték. Még mindig késlekednek a válasz­szák A tiszanánaiak csak kap­ni szeretnek, de elfeledkeznek a kötelezettségükről, az ál­lampolgári fegyelem betartá­sáról. A brigád igyekezett megta­lálni azokat a fékező erőket, melyek akadályozzák Tiszaná­nán az állampolgári kötelezett­ségek teljesítését. Elsősorban azt vizsgálta meg, van-e gazda­sági alap a beadási és adófize­tési tervek teljesítésére. Mi az igazság? Szegénye a falu? Mikor a beadásról beszél- ' tünk a falu gazdáival, elősze­retettel hangoztatták: „A be­adás azért nem halad, mert szegény a község. Az 1952-es aszály és a tavalyi vízkár na­gyon tönkretette a termést, nincs miből fizetni." S mi az igazság? Az aszály és a vízkár valóban okozott veszteséget, de államunk igye­kezett ezt csökkenteni azzal, hogy 42 vagon terménybeadást engedett el a vízkárosult gazdáknak. Ez tehát nem le­het komoly ok a kötelezettsé­gek elhanyagolására. A földművesszövetkezet ügy­vezetője végignézte a tavalyi és az idei kimutatásokat. Ki­derült, hogy ez év tavaszán fél­millió forinttal több árut vásá­roltak a község dolgozói, mint az aszályt követő 1953-as év­ben. Megvettek 19 kerékpárt, 8 rádiót, 13 tűzhelyet és más fontosabb iparcikket, de eh­hez még hozzá kell számolni azt az árumennyiséget, melyet másutt vásároltak meg. Két­millió forint értékű áru fogyott el a helyi üzletekből. A köz­ség italboltjaiból éjjel-nappal muzsikaszó, s duhaj kurjantá- sok szűrődnek ki — bent ren­dületlenül mulatnak. Az ital­boltok forgalma duplájára nőtt tavaly óta — s azt mondják, nincs pénz adóra. Hűen tükrözi a tiszanánaiak véleményét Hegyi János dol­gozó paraszt feleségének vála­sza, mikor megkérdeztük tő­le, miért nem fizet adót, mél tatlankodva felelte: „Hogy fi­zessek? Miből? Hiszen most vettünk csikót, búzát, kukori­cát. Azt gondolják még adó­ra is jut?“ Itt van tehát a ku­tya elásva. Az adót csak ak­kor akarják fizetni, ha vég­kép nem tudják hova tenni a pénzüket, pedig a kötelezett­ségek teljesítése elsőrendű fel­adata minden dolgozó paraszt nak. A tanácstagok, a falu gazdái azzal is indokolni akarják a lemaradást, hogy kevés az ál­lat. Valóban így lenne? Nem. A meglévő állatállomány öt százaléka elég lenne a beadási terv teljesítésére. A tojás- és baromfigyüjtők elmondották, hogy a tojás nagyobb részét szabad áron értékesítik, s ke­vesebbet adnak a beadás tel­jesítésére. A helyi szabadfel vásárláson kívül sok tojást visznek piacra is. Megvan te­hát a lehetőség a begyűjtési és adófizetési tervek teljesítésé­re, de a községi tanács nem sokat tett a kupeckodó, be­adást halogató gazdák fele­lősségre vonásáért. Az igazi ok : erős a kulákok befolyása mányolással ártottak a falu lakóinak, a felszabadulás óta erre nincs lehetőség, tehát más módszer után néztek, hogy árt­hatnak megint dolgozó népünk­nek. Uj taktikához folyamodtak. Most hívatlanul, kéretlenül, mint a falu, a parasztok érde­kelnék képviselőiként lépnek fel. „Jó tanácsokkal“ látják ] el a falu gazdáit. „Ne add be I a tojást, a hízót, úgyis elenge­dik a beadást. Látjátok mi sem adunk be semmit, mégsem követelik rajtunk“. Vége-hosz- sza nincs a kulákfurfangnak, mely mind arra szolgál, hogy félrevezesse a dolgozó pa­rasztokat, félrevezesse a né­pet. A rALU HANGJA Mesterkedik a kulák ,,A kulákok az utóbbi időben igyekeztek meg­bújni a középparasztok soraiban...’» Az MDP KV- beszámolójából. Szegénynek tüntetik fel ma­gukat. Egyöntetűen válaszol­ja Vajda Istvánná, Somogyi Károly, s a többi kulák: „Nincs miből fizetnünk.“ Nem is bi­zonyítanak, nem is vitatkoz­nak, csak cinikusan rávágják ,Nincs miből!“ Portájukat felverj a gaz, kas­télynak beillő házukat nem gondozzák, s igyekeznek min­dent eltüntetni az emberek sze­me elől. Rongyos ruhában lóf­rálnak a faluban, hogy elhites­sék milyen szegények. A va­gyon persze megvan, csak más­hol. Id. Balázsi Istvánnak, a falu legnagyobb kulákjának üre­sek az óljai. így tönkrement volna? Szó sincs róla. Nem mentek messze a jószágok. Fia, ifj. Balázsi István négy­hold bérleten dolgozik, két te­hene, növendékállatai, biva­lya van — azelőtt ez is az ap­jáé volt, de valahogy átkeve­redett hozzá. A jószágokkal együtt apja tulajdonságát is örökölte, ugyanis sem a tej-, sem a marhabeadását sem tel­jesítette még, ahogyan a falu­ban nevezik, ő a falubeli ku­lákok raktárosa, tápláló édes­anyja. Ez a példa nem egye­dülálló. A kulákok szemtelen­ségének, piszkos üzelmeinek végé-hossza nincs Tiszanánán. Minklovics Jánosné kulák- asszony az állatszámláláskor letagadta állatait, s hogy rá ne jöjjenek a disznóságra, el is rejtette az állatokat. Nem­régen pedig Kiskörére adott át egy növendékállatot, hogy fel­neveljék neki, mikor felnevel­ték, visszalopta a csordából. Ugye a bíróság elé került. Minklovicsné azt gondolta, hogy még most is büntetlenül veheti el a másik ember mun­kája gyümölcsét. A jószágmentést, az átíratást nemcsak maguk csinálják, rá­beszélik erre a község dolgozó parasztjait is. „Akinek sok a hátraléka, adja át az állatát rotkonának, fiának, s mondja azt, hogy nincs semmije.“ így bujtogat- ják az embereket, s vannak, akik hallgatnak a „jótanács­ra.“ Nagy József középparaszt is — aki egyébként többezer forint adóval tartozik — ka­tonafiára íratta át a tehenet, nehogy elvigyék a jogos tar­tozás fejébe. A kulákok szétadják az álla­tokat, igyekeznek szegények­nek látszani, s a tanács erély- telensége miátt nem is teljesí­tik begyűjtési, adófizetési elő­irányzatukat. így gyűlt össze Somogyi Károlynak közel 40 ezer forint adóhátraléka, ezen­kívül 4 és félmázsa tojás, és két és fél mázsa sertéssel tar­tozik. A többi kulák sem marad el mögötte. Dómján Istvánnak 26 ezer, Vajda Istvánnénak 24 ezer, Galambos Dánielnek 17 ezer forint adóhátraléka van. Mivel a tanács nem vette meg rajtuk a jogos tartozást, teleszájjal hirdetik faluszerte „miért teljesítitek a beadást, látjátok, minket sem bolygat­nak érte.“ S ez a hangulat na­gyon lábrakapott a kormány- programm elhangzása óta. A falu vezetői határozatlanok voltak, engedték, hogy az ilyen hangok nyugodtan terjedje­nek. A dolgozó parasztok kö­zül sokan szívesebben hall­gatták ezt, mint a kötelezettsé­gek teljesítését célzó beszédet. Mikor Hegyi János dolgozó paraszttól kérték adótartozá­sát, felesége odavágta: „minek fizessünk, úgyse tesznek azzal se semmit, aki nem fizet." So­kan mondják ezt Tiszanánán, s ez azt bizonyítja, hogy a ku- lákoknak sikerült megingat­ni a szocialista törvényességbe vetett bizalmat, s lejáratni a dolgozó parasztok előtt a ta­nács tekintélyét. Közeledik az araiás. Sűrűsö­dik iá munka. Dolgozó paraszt­ságunk mégis szakít arra- időt, hogy egy-egy levéllé1 felkeresse a párt megyei 'apját, s meg­írja, hogyan igyekszik a maga területén hozzájárulni a párt- kongresszus végrehajtásához. Közel 200 falusi levé' ad szá­mot arról a lelkes, önfeláldozó munkáró', amellyel az aratásra, csép'ésre készülnek a községek dolgozói, de hírt adnak arról is, hogy mi újság az álllampolgári fegyelem frontján. A f»lu hangja ez a közel 200 levél, a büszkeség, a párt iránti bizalom, a jól végzett munka megelégedettségének hangja, öröm hallgatni, s öröm o'vasni ezeket a leveleket. KOVÁCS József Feldebrő köz­ség VB-titkára arról számol be, hogy a Népújság bíráló cikke nyomán megjavult a községben a begyűjtési munka, s a község a 12. helyről a 9. helyre tor­nászta fel magát. Más területen is eredményes a munka. A fel- debrői gazdák elhatározták, hogy 210 mázsa cukorrépát ter­melnek kétszeri kapál'ással. SUSZTAK Márkus levelezőnk Erdőkövesd dolgozóinak nö­vényápolási és begyűjtési mun­kájáról adi hírt. Megírja, hogy a falu félévi baromfibeadását Ahol nem zavarják a kulákot A község több mint 100 ku­lákja jól bírta magát a múlt­ban. A falu ötezer szegénysor­sú emberét — szövetkezve a falu uraival, a főjegyzővel és a papoKkal. akik állandóan szították az ellentétet a kato­likus és a református emberek között— kiforgatták utolsó va­gyonkájukból is* Sokat tudnának erről be­szélni az egykori cselédek, akik a kevés és hiányos élelem miatt éjszaka, lopva a tehenek tő- gyéből szívták ki a tejet, hogy a másnapi napkeltétől-nap- nyugtáig tartó munkához va­lami kevés erőt gyűjtsenek. Akkor uzsorakamatra adott búzával, embertelen kizsák­„A kulák korlátozásá­nak helyes politikája nem egyszer a kuláklikvidá- lásba csúszott át; tavaly június óta az ellenkező véglet tapasztalható; nem egy helyen alig folyik harc a kulák ellen, s e kulákot gyakran középparasztként kezelik.” Az MDP KV be­számolójából. Más módon is igyekszik a kulák a kötelezettségek telje­sítése ellen uszítani. Azon fá­radozik, hogy kedvét szegje a dolgozó parasztoknak, hogy tár­sadalmi rendünk ellen fordít­sa őket. Zs. Kiss Károly kö­zépparaszt, tanácstag, aki lel­kiismeretesen teljesíti állam- polgári kötelezettségét, elmon­dotta, mi bántja őt, s többi középparaszt társát. Gyakran hallja a faluban, hogy a ku­lákok után a középparasztok kerülnek sorra, hogy majd őket is ellenségnek tekintik. Zs. Kiss Károly a kuláksoron lakik. Nem véletlen tehát, ha ilyen beszédeket hall. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a tem­plom mögötti részen a kuláík- lakta területen van a legtöbb hátralékos, erre felé nevetik ki az adóbeszedőt, ha foglalni megy, erre felé bizalmatlanok az emberek, annyira telebe­szélte a fejüket a Szutor és Balázsi-féle kulákok hada. A tanácstól nem nagyon tar­tanak, mivel nem alkalmazták velük szemben a törvényeket. Almás Zsigmond, a falu egyik kulákja jólesően állapította meg: „a kormányprogramm óta nem háborgatnak bennünket. Azelőtt gyakran jöttek, de mostanában békében vagyunk." Ez volt tehát az egyik legfőbb oka annak, hogy Tiszanána utolsó helyre került a begyűj­tésben. Az, hogy nem hábor­gatták a kulákokat, felhasz­nálták az alkalmat arra, hogy a dolgozó parasztokat is lebe szeljék a kötelezettségek tel jesítésérőL, hogy lejárassák a törvényességet, csorbítsák a tanács tekintélyét.. A falubeli kulákok kialakí tották azt a véleményt: „Az < bolond, aki teljesíti a beadást“ s ki akarja, hogy őt bolond nak nézzék? Ha beadják is a tojást, úgy teszik, mintha ez­zel bűnt követnének el, lop­va, észrevétlenül viszik a be- gyüjtőhelyre. Tiszanánán bár­milyen furcsa, szégyennek szá­mít a beadás becsületes telje­sítése. A falubeli úttörőket, mikor köszönteni akarták az élenjáró gazdákat, nem szíve­sen fogadták. S mikor némely dolgozó paraszt teljesíti be­adását, hozzáfűzi: „de nehogy kikiabálják, vagy kiírják a nevemet.“ Miért félnek azok, akik becsületesek? Féljenek azok, akik elhanyagolják i kötelezettségek teljesítését. A tények tehát azt mutat­ják, hogy nincs igaza annak aki azt állítja, hogy a község azért maradt el a begyűjtésben mert nincs miből teljesíteni. A főszerepet itt a kulákok sza- botálása és begyűjtés elleni uszító munkája vitte. Sok dol­gozó parasztot sikerült meg­nyerni saját céljaik elérésére azzal, hogy lebeszélték őket kötelezettség teljesítéséről mondván, úgysem viszik törvényes úton. A brigád legközelebb a ta­nács és a pártszervezet mun­kájáról számol be. el például 157 százalékban teljesí­tette. s olyanok járnak é'en az ál'ampolgári fegyelem betartá­sában. mint pé'dáu! a kilenchol- das Molnár Simon középparaszt. KISS Ferenc begyűjtési meg­bízott a ludasiak begyűjtési munkájától ír, de számot ad a közelgő nyári nagy munkák elő­készületeiről is. „Községünk már versenyben készül a nagy gabona-begyűjtési csatára, amit mint minden évben, járásunk­ban az első négy között akarunk befejezni” — írja többek között levelében. BABOS József Adácsról ír le­velet, s beszámol arról, hogy Győri István 15 holdas, Győri János 16 holdas középparasz­tok határidő előtt teljesítették beadási kötelezettségüket. PASZTHY András egerszalóki agronómus a- helybeli Vörös Csillag termelőszövetkezet mun­kájáról számol be. A termelő- szövetkezetek tagsága lucerná­ból és réti édesfüvek keveréké­ből 200 köbméter silót kés-zített, s ezzel nagymennyiségű takar­mányt mentett meg a jószágok téli etetésére. Sokasodó levelek, sokasodó eredmények: bízhatunk jövőnk­ben, bízhatunk pártunk határo­zataink sikeres megvalósításá­ban, mert egész népünk támo­gatja. Befejeződött az iskolai év a Dobó gimnázium orosz-tagozatú osztályaiba Az egri Dobó-gimnázium orosz-tagozatú osztályaiban is osztály vizsgákkal zárult az iskolai év. Az orosz nyelvvel heti hét órában való foglalko­zás meghozta eredményét. A tanulók egész éven keresztül lelkesen tanultak, így általá­nos eredményük is kimagaslik a többi osztály eredménye kö­zül. Ezek a gimnázium legjobb tanulmányi eredményt felmu­tató osztályai. Itt a tanulók szeretik az orosz nyelvet. Ta­nulmányaik során eljutottak oda, hogy szókincsük gyarapo­dott, szabadon fejezik ki ma­gukat oroszul. A vizsgákon a tanulók a megismert iroda­lom tartalmát oroszul ismer­tették, az irodalomból vett nyelvtani tényeket, fogalma­kat orosz nyelven fejezték ki. Ezzel eljutottak oda, hogy a klasszikus orosz irodalom re­mekeit, az azokban rejlő szép­séget, nevelő erőt, pompás ki­fejezéseket eredetiben is ol­vashatják. Mikor dől el végre, kié az üzletnyitás joga Az elmúlt évek során több földművesszövetkezeti boltot át­adtak a kiskereskedelmi válla­latoknak. A területi elhatárolás eléggé helytelenül történt, s így sok helyen jogtalanul vették el a földművesszövetkezeti boltokat a kiskereskedelmi vállalatok. Az átadott boltokban sok he­lyen nem hoznak forgalomba olyan áruféleségeket, melyeket a földművesszövetkezetek rend­szeresen árultak. Legtöbb helyen hiányzik a kocsikenőcs, ekevas, növényvédőszer, általában a me­zőgazdasági áruk. Ez az áruhiány elégedetlensé­get kelt a dolgozó posztok kö­rében, de a legnagyob hiba még­is az, hogy az igények növeke­désével egyes községekben újabb boltok megnyitása vált szüksé­gessé, de nem tudják, kié a bolt megnyitásának joga, a földrnű- vesszövetkezeté, vagy a kiske reskedelmi vállalaté. így van ez Recsk és Párád községben is, ahol 2000 szövetkezeti tag és a lakosság nagyobb része kéri, hogy minél előbb adják vissza a helytelenül lecsatolt íöldmű- vesszövetkezeti boltokat. Süveges Benedek MÉSZÖV Gyámügyi kérdésekről tárgyalt a megyei tanács végrehajtóbizothága A megyei tanács végrehajtó bizottsága hosszú idők óta most tűzte először napirendre megyénk gyámügyi helyzetét. A gyámügy eddig a soronkö- vetkező feladatok mellett elég­gé háttérbe szorult a megyei tanácson belül. Több figyelmet kellett volna erre szentelni, hiszen megyénk­ben körülbelül 350 állami gon­dozásba vett gyermek van, akik többé-kevésbbé nevelőszülők­nél, megfelelő ellátásban része­sülnek. Ezek mellett vannak azonban olyanok — igaz, hogy ez nem általánosítható — aki­ket nevelőszüleik meglehetősen kihasználnak. Házkörüli mun­kát végeztetnek velük, nem törődnek iskolába járásukkal, tanulmányi előrehaladásukkal, s így kénytelenek a III., IV., V. osztályból kimaradni. Ter­mészetesen az ipari tanulóott­honok sem tudják őket felven­ni, mivel nincs meg a szüksé­ges alapműveltségük. Az ilyen esetek legtöbbje főleg a hevesi járásban fordul elő. Feltétlen felelősségre kell vonni az ilyen nevelőket. A VB intézkedése folytán ezek a visszásságok fo­kozatosan megszűnnek. Kerecsent!: törzs tenyésztő község A Hevesmegyei Állattenyész­tési Igazgatóság és a járási ál­lattenyésztési állomások szak­emberei még a tél folyamán el­határozták, hogy felkutatják és törzskönyvi ellenőrzés alá ve­szik a jól tejelő és továbbte- nyésztésre alkalmas szarvas- marhákat. A körzeti zootechni- kusok -eddig már közel száz községben végeztek többnapos megfigyeléseket és prőbafejése- ket. Kerecsendet például az el­lenőrzés során törzstenyésztő községgé nyilvánították, mivel hetven dolgozó paraszt szarvas- marháját találták továbbszapo- rításra alkalmasnak. Erk köz­ségben ötven, Nagyfüged köz­ségben hatvan tehenet vettek nyilvántartásba. Az elmúlt na­pokban a tarnabodi Kossuth ter­melőszövetkezet húsz tehenét vették törzskönyvezés alá. A zootechnikusok itt megállapítot­ták, hogy a tehenek továbbsza- porításra kiválóan alkalmasak és igen magas a tejhozam is. A tsz tehenészei június közepéig 17.5 literes istálíóátlagot értek el. A 16 körzeti zootechnikus munkája nyomán eddig már 3.500 szarvasntarhát vettek törzskönyvi ellenőrzés alá He­ves megyében.

Next

/
Thumbnails
Contents