Népújság, 1954. június (43-50. szám)

1954-06-24 / 49. szám

Vilas proletárjai egyesüljetekf NÉPÚJSÁG AZMDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM. Ára 50 fillér 1954 JUNIUS 24. CSÜTÖRTÖK. A vezetés megjavításával a termelékenység fokozásáért A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa hosszú időre előre megszabta az egész népünk előtt álló legfon­tosabb feladatokat, leszögezte, hogy most az elsőrendű tennivaló: az egész társadalom növekvő anyagi és kultu­rális szükségleteinek maximális kielégítése. Nagy jelentő­ségű, egész népünk életét szebbé, gazdagabbá formáló ha­tározatok születtek ezen a kongresszuson — csakis a dol­gozó népen múlik, hogy a határozatokból most eleven való­ság váljék. A falu dolgozóin, hogy minél kisebb szemveszte­séggel takarítsák be az idei termést, hogy a gép alól teljesít­sék gabonabeadásukat, az üzemek dolgozóin, hogy teljesít­sék a terveket, olcsó, jóminöségű árut adjanak az or­szágnak. Teljesítsék a terveket üzemeink! — ez azonban még nem minden, „ ... munkásosztályunk, dolgozó népünk élet- színvonalának következetes, állandó, rendszeres emelése csakis abban az esetben lehetséges, ha a jelenlegihez képest fordulatot érünk el a munka termelékenységének emelése, az önköltség csökkentése, a minőség megjavítása és a ter­melékenység terén” — mondotta Gerő elvtárs a kongresszu­son. S ez így van. A tervteljesítés egymaga nem old meg minden problémát, nem közömbös, hogy az előírt tervet, vagy éppen a túlteljesítést milyen munkáslétszámmal, mi­lyen bérgazdálkodással érték el üzemeink. Félsiker, látszat­siker az, ha a megengedettnél magasabb létszámmal, bér­alaptúllépéssel teljesítik, vagy teljesítik túl a tervet. Mond­hatnánk: amit nyertünk a réven, leadtuk a vámnál. A legfontosabb, a legdöntőbb feladat most ipari üze­meinkben a termelékenység fokozása, az egy főre eső ter­melés jelentős megemelése. Rögtön hozzátehetjük: „Nem elegendő nekünk, ha néhány hónapon át újból emelkedik a munka termelékenysége. El kell érnünk és el is fogjuk érni, hogy a munka termelékenysége állandóan, rendszeresen, folyton-folyvást, visszaesés nélkül emelkedjék”. (Gerő elv­társ kongresszusi felszólalásából.) Ezért kell harcolnia minden vezetőnek, minden dolgozónak, elsősorban is minden kommunistának. Meg kell mondanunk, hogy a mi megyénkben, éppen a Iegjeleptősebb ipari üzemekben igen alacsony az egy főre eső termelés értéke. Emiatt aztán gyakori a béralaptúllépés, magas az önköltség — drága az előállított termékek ára. Melyek azok a feladatok, amelyeknek megoldásával, ha nem is egyik napról a másikra, de viszonylag mégis gyor­san emelni tudjuk a munka termelékenységét, ezáltal csök­kenteni az önköltséget, s nem utolsó sorban emelni népünk életszínvonalát? A pártkongresszus világos utat jelölt meg ezen a téren. Ez elsősorban is a vezetésen, a vezetés módszerein múlik Petőfibánya vállalat azért tudta határidő előtt befejezni féléves tervét, azért emelkedett itt a munka ter­melékenysége is, mert a gazdasági vezetők jól szervezték a munkát, gondoskodtak a helyes és tervszerű anyagellá­tásról, a gépek jó karbantartásáról, megfelelő munkahely­ről — biztonságos, nyugodt, előrelátó munkalégkört terem­tettek. Természetesen ez egymagában még nem lett volna elegendő. Hatalmas segítséget adtak ehhez a kommunisták, az újjászervezett aknapártszervezetek, melyek élénk figye­lemmel kísérték a termelékenység alakulását, a DISZ és a többi tömegszervezet, karöltve a párt népnevelőivel, szé­leskörű felvilágosító munkát végeztek, s a kongresszus ha­tározatainak megmagyarázása mellett mozgósítottak a megjelölt feladatok végrehajtására is. Erre volna szükség továbbra is, mikor az utóbbi napokban bizonyos visszaesés tapasztalható. Részben, vagy csak alig voltak tapasztalha­tók a petőfibányai jó módszerek Egercsehibányán, a Bélapátfalvi Cementgyárban és még néhány jelentős üze­münkben. Ezekben az üzemekben egyrészt a gazdaságvezetés nem megfelelő színvonala, másrészt a tömegek megnyeré­sének hiánya tervlemaradáshoz, a termelékenység egy szin­ten való maradásához, nem egyszer süllyedéséhez vezetett. Petiig éppen a közelmúltban lezajlott kongresszusi verseny mutatta meg, hogy a munkásosztály lelkesedése, öntudata, szervezett munkája hegyeket képes megmozgatni. A felada­toknak a dolgozók ezrei számára való megmagyarázása, a nagy célokra való mozgósításuk nélkül szó sem lehet bármi­féle eredményről a termelékenység fokozása terén. Ez most pártszervezeteink, tömegszervezeteink legfontosabb napi munkája. Nem beszélhetünk a termelékenység emeléséről úgy, hogy ne beszéljünk a munkafegyelemről. Ez a kettő oly szo­ros egységben van egymással, hogy az egyik a másik nélkül elképzelhetetlen. Most, a nyári hónapok alatt különösen sok baj van ezen a téren. Sok a kimaradás, igazolatlan mulasztás, még az olyan élenjáró üzemben is, mint Petőfi- bányán. Az helyes, hogy a bányász, vagy a cementgyári munkás kis földiét is meg akarja művelni, de az már sem­miképpen sem, hogy minden bejelentés nélkül, egyszerűen feléje sem néz üzemének, nem hajlandó helytállni a munka­pad mellett, vagy a szénfal előtt. Kettős feladatot vállalt — nem erőltette ezt senki rá — most teljesítenie is kell mindkét feladatát: darabka földje gondozását — családja segítségével — üzemi terve teljesítését — a maga erejével. Ezt kell megmagyarázni népnevelőinknek minden egyes földdel rendelkező munkásnak. Ez azonban a munkakerülők egyik tábora csak. A má­sik rész, egyes megalkuvó gazdaságvezetők jóvoltából, a szabadságot szabadosságra, a pénzbüntetés eltörlését, a törvényességgel való visszaélésre felváltva, részegen megy munkahelyére, kimarad, elalszik munkaközben, egyszóval lazítja a fegyelmet, fékezi a tervszerű előrelátó munkát. Az ilyenekkel szemben — ha a jó szó nem használ — kemény Gondos munkával kötöznek a gyöngyösi Borforgalmi Vállalat szőlőjében Város a faluért — falu a városért Üzemeink jelentik a félévi tervteljesítésről A Gyöngyösi Szeszipari Vállalat dolgozói a kongresz- szusi verseny eredményekép­pen e hó 18-án este sikerrel, 100.2 százalékra befejezték féléves tervüket. A Téglagyári Egyesüléstől jelentették, hogy az Egyesü­lés június 20-án befejezte fél­éves éPetett-téglagyártási ter­vét, sőt 95 ezerrel több téglát gyártott. Nyerstégla gyártási tervüket pedig 25-re befejezik. Kétezer tonna szenet adott Petőfibánya félévi tervén felül Petőfibánya aknaüzemeinek bányászai, amikor átvették a III. pártkongresszus elnöksé­gének dicsérő oklevelét, meg­fogadták: „Továbbra is határ­talan lelkesedéssel és szorga­lommal harcolunk a több és a jobb szénért, pártunk politiká­jának maradéktalan megvaló­sításáért.“ ígéretüket betartot­ták, mert június 5-én Petőfi al- táró. 10-én a szűcsi Xl-es, 15-én pedig a gyöngyösi XII-es aknaüzem bányászai jelentet­ték, hogy felszínre küldték az utolsó tonna szenet is, mely félévi tervük teljesítéséből hi­ányzott. Pénteken délután 5 órakor újabb, s egyben a leg­nagyobb győzelmet jelentették a bányából: ezen a napon dél­után 5 órakor teljesítették jel- évi előirányzatukat és a nap­tárt 10 nappal megelőzve, hoz záfogtak a II. félév teljesíté­séhez. A nagyszerű győzelem­ről érkezett hír gyorsan szállt szájról-szájra a bányákban, de a munka nem állt meg, hogy június 1-ig 50.000 tonna jómi­nőségű szénnel teljesítik túl I. félévi tervüket. Ebből pén­tek délután 5 órától szombat reggel 6 óráig 2180 tonnát küldtek felszínre. A túrkevei Vörös Csillag termelőszövetkezet segíti a na gyrédeieket A túrkevei Vörös Csillag ter­melőszövetkezet tagjai is érte­sültek a nagyrédei árvíz pusz­tító munkájáról. Elhatározták, hogy amivel tudnak, ők is se­gítségükre sietnek a szomszé­dos megye árvízkárosultjainak. Vasárnap, amikor egész nap folyt a helyreállítási munka, teli zsákokkal megrakott teher­autók gördültek be Nagyréde község főutcájára. Kedves ven­dégek, a túrkevei Vörös Csillag tsz tagjai jöttek a szállítmány­nyal. Tíz mázsa búzát hoztak magukkal, hogy megsegítsék azokat, akiknek terménye kárbaveszett az árvíz követ­keztében. A község dolgozó parasztjai nagy szeretettel vet­ték körül a tsz küldöttségét, mely meleg testvéri szavakkal adta át a gyorssegélyként ho­zott gabonát. A Vörös Csillag tsz küldöttsége megígérte, Ihogy a jövőben is segíteni kívánja az árvízkárosultakat. A hét közepén tíz anyaser­tést és 200 baromfit visznek a kárbaveszett állatállomány pót­lására. Az árvízkárosultakból bizott­ság alakult Nagyrédén, mely elosztja majd a túrkeveiek gyorssegélyét az arra rászoru­lóknak. Béketalálkozó lesz a Tiszaparton Heves község és a járási béke­bizottság, valamint a kiskörei ta­nács rendezésében július 4-én. Kiskörén béke-nagygyűlés lesz, országos állat- és kirakodó- vásárral egybekötve a Tisza- partján. A megyei tanács keres­kedelmi osztálya körülbelül két és félmillió értékű ruházati cik­ket, kétmillió forint értékű ve­gyes (mezőgazdasági, háztartá­si és edény) iparcikket és egy­millió forint értékben élelmiszert biztosít erre az országos vi­szonylatban is első ilyen béke- találkozáson részvevő dolgozók számára. A vásárt délelőtt 9 óra­kor az Országos Béketanács ki­küldötte nyitja meg. A dolgozók szórakoztatásáról egésznapos kultúr-, sport- és egyéb szóra­koztató műsorokkal gondoskodik a vásár rendezősége. A különle­gesen elkészített halételeket a tiszai halászszövetkezetek bizto­sítják, lacikonyhák és borkós­tolók lesznek. Heves megye és az ország egyes vidékeiről külön vonatok és busz-járatok indul­nak és szállítják a dolgozókat a tiszaparti vásárra. Értékes vallatások — A HATVANI CUKOR­GYÁR Célgazdasága értékes vállalást tett az aratás, cséplés sikeres elvégzése érdekében. Vállalták a többek között, hogy a kezdéstől számított nyolc na­pon belül befejezik az aratást. — A HATVANI PETŐFI TERMELŐSZÖVETKEZET ígéretet tett, hogy a multévi 10 százalékkal szemben, az idén 5 százalékra csökkenti a szemveszteséget, gabonabeadá­sukat közvetlenül a cséplőgép alól teljesítik. (Kollár Ferenc.) Néhány nap és megkezdődik az aratás Heves megyében A kedvező időjárás hatására, különösen a megye déli részén sárgulnak már a gabonatáblák. Előreláthatólag e hét végén, vagy a jövőhét elején, először a hevesi, majd pedig a hatvani járásban megkezdődik az őszi­árpa és rozs aratása. Két hét múlva aratnak már az egész megyében. Az eddigi megálla­pítások szerint, a tavalyihoz hasonló, jó közepes termést ígér a gabona, különösen a ta­vasziárpa fejlődött igen szé­pen a tavaszi esőzések és a közelmúlt erős napsütései ha­tására. Traktorosok versenye Néhány nappal ezelőtt közöltük Hergert Ferenc, káli traktoros aratási, cséplési versenykihívását. Most levelet ho­zott a posta szerkesztőségünkhöz, melyben Tóth László egri traktorista bejelentette csatlakozását a versenykihíváshoz, sőt még meg is toldotta. A kihívásban vállalt 140 százalék helyett 150 százalékra teljesíti cséplési tervét, melyet augusztus 20-ra befejez, ugyanakkor a szemveszteséget 1.5, az üzemanyagío- gyasztást 95 százalékra csökkenti, Az éves terv sikeréért harcol a gyöngyösi XII-es akna A nemrég lezajlott nagyjelen­tőségű III. pártkongresszus ha­tározatai áthatották a gyöngyösi XII-es akna minden dolgozóját és ennek a szellemében indul­tunk harcba féléves tervünk si­keréért. Mi, bányászok jól tudjuk, hogy népgazdaságunknak meny­nyire szüksége van a szénre, iparunk kenyerére- Harcunk nem volt eredménytelen; a párt irá­nyításával, a szakszervezet tá­mogatásával, a műszakiak és a dolgozók odaadó munkájával a kongresszusi versenyben 109.7 százalékot értünk el és 516 köb­méter fát takarítottunk meg, ami hozzájárult az önköltség csök­kentéséhez. Féléves tervünket e hó 13-án reggelre befejeztük és a félév végére 11.750 tonna szenet tu­dunk termelni népgazdaságunk­nak. További feladatunk, hogy a kongresszusi verseny lendületé­vel harcoljunk az éves terv sike­res befejezéséért. Ezért megin­dítjuk a frontok közötti versenyt. A versenyben a DlSZ-iíjúság vállalta, hogy mindenhol élen­jár a tervteljesítésben. Üzemünk dolgozói versenyre hívták Petőíi- bánya Vállalat összes üzemét az éves terv sikeres befejezése ér­dekében. Mindez azt mutatja, hogy továbbra is él a verseny­szellem. Ezt bizonyítja e havi tervünk II2.4 százalékos teljesí­tése is. Legjobbjaink közé tar­tozik Hendrik András csillés, Szécsényi Ferenc, Kranczlcki Jenő, Kiss András, és Batri Fe­renc vájárok, de rajtuk kivü! még sokan teljesítik százszáza­lékon főiül tervüket. Bízunk ab­ban, hogy az éves terv sikeres befejezéséért indult versenyünk nem le« hiábavaló. Édes Gyuláné Gyöngyös, XII-es akna Mozgóbolt a verpeléti határban Aki a határt járja, láthatja, hogy mindenhol nagy szorga­lommal folynak a nyári mező- gazdasági munkák. A határban dolgozóknak bizony jólesik munka közben egy pohár sörrel, vagy málnaszörppel enyhíteni szomjúságukat, ugyanígy jólesik, hogyha a dohányos ember ciga­rettát vehet munka közben is. Mindezért azonban nem mehet az üzletbe, mert az távol van. Megyénk földműves szövetkezetei változtatni akarnak ezen a hely­zeten, s elhatározták, hogy 50 földművesszövetkezet mellett lé­tesítenek mozgóboltokat, ame­lyek kapálás, aratás idején künn a határban felkeresik a dolgozó parasztokat. Hűsítő italokat, szendvicseket, néhol fagylaltot is visznek, de nem hiányzik készletükből a cigaretta, gyufa, kaszafenő, tű, cérna, újság, cu­korka stb. sem. Aratásra tervez­ték a mozgóboltok létesítését, de több helyen, így Verpetéten máris üzembe helyezték ezeket. Más helyeken pedig szorgalma­san folynak az előkészületek. Akarva, nem akarva a múlt jut eszébe ilyenkor az embernek, amikor ilyesmiről szó sem lehe­tett és a határban dolgozók csobolyóból itták az egészségre ártalmas, sokszor rossz vizet. Ahol a mozgóbolt sem kielégítő, különösképpen a tanyavilágban, ott a tanyaközpontokon kis bol­tot nyitnak, így például Olga- majorban, Hatrongyoson és Fo­gaspusztán. Mindezek elősegítik a nagyobb termésért folytatott harcot és szorosabbra fűzik a dolgozó parasztság és a keres­kedelem kapcsolatát. eszközökkel kell eljárni gazdasági vezetőinknek. Az „új szakasz” nem a lógás, a büntetlen visszaélések, hanem a még fegyelmezettebb, még erőteljesebb és eredményesebb munka „szakasza”. Aki ezt nem hajlandó megérteni, aki magatartásával szembeszegül a párt, a kormány életszín­vonalat emelő politikájával — az kétségtelenül megérdemli a büntetést. Nincs helye itt megalkuvásnak, az üzemek igaz­gatói ezen a területen is legyenek valóban igazgatók, fele­lős vezetők. Nagy célokat tűzött elénk a párt, s megadta a cél eléré­séhez szükséges eszközöket, fegyvereket is. Forgassuk bát­ran és kitartóan ezeket a fegyvereket, nem kisebb tét a győ­zelem bére, mint egész népünk életszínvonalának további emelkedése, ragyogó jöjrijnk biziqsitás-a.

Next

/
Thumbnails
Contents