Népújság, 1954. június (43-50. szám)
1954-06-17 / 47. szám
19ä4 június 17, csütörtök N fcPÜ JS AG A világ térképén gombostűvel el lehetne takarni azt a kis foltot, amelyet úgy hívnak, hogy Heves megye. De a világban nem térképről, s elsősorban nem arról ismernek meg egy tájat, hanem embereiről, szépségéről, gazdagságáról. A gyöngyösi, egri boro}c, a kápolnai dohány, a hevesi dinnye — az emberek, a hevesmegyei dolgozók hírét viszik hátországon, hét tengeren át. De másról is híres a mi megyénk. Hősi múltja, ezernyi emléke ma is új erőt, ösztönzést ad a ma jövőt építő fiainak. Erőt és pihenést ad a Bükk és a Mátra, a megye szépsége, a természet elbűvölő varázsa. Az ország minden részéből hétről- hétre ezrek és ezrek jönnek el, hogy pihenést, felüdülést találjanak a mi megyénkben. Erőt, bizakodást merítsenek az egri, a kápolnai hősök, nagy szabadságharcos elődök példáiból. Szép ország a mi hazánk, szép megye a mi megyénk. Nem lehet nem ; szeretni, nem lehet nem óvni, védeni. Hisz a miénk... ; j Indul a busz Mátrába, Kékesre, Ga'yára. ben jönnek a dolgozók. Egy napra, egy hétre, megfürdeni nemcsak országos hírű vizében, de Eger múltjában, jelenében is, belefeledkezni a gyönyörű tájképbe, mely úgy húzódik a vár ormán állók lábai alá, mint valami mesteri kézzel alkotott festmény. S Egertől kicsit odább: Szarvaskő, feljebb Szilvásvárad — a Bükk gyönyörű vidéke, ahol tavasztól őszig, ősztől tavaszig, az év minden szakában, csodákat alkot a természet. A Szalajka-patak völgye, a Pisztrángos-tó, Szarvaskő dús erdeje, az Eged, Várhegy, Sikfőkút — ez mind Eger. Hozzánőtt. hozzá varázsolta az itt lakók és ott pihenők vidám nevetése, a messzii-ől idelátogatók és oda is elutazók ösz- .szefonódó emlékei. A Bükk gerincétől a kerecsendi erdőig elterülő erdő, mező, hegy forrás, patak, e vidék hősi múltja, ragyogó jelene, a gazdag szántók, a dús szőlők — ez mind Eger: ez mind a magyar haza. Szeretni, óvni nagy tisztesség . . ; természet, mint szerető anya gyermekére, úgy ontja bőkezűen, pazarlón minden drága kincsét. Egy nap, egy óra is elég, hogy teleszívjuk tüdőnket, szívünket a szabadság levegőjével, életünk mély szeretetével, jövőnk bizodalmával. Szép megyénk, Heves megye, kedves, szép hazánk, Magyarország, de jó is a fiaidnak, hogy téged mondhatnak otthonodnak, téged mondhatnak hazájuknak, Erdő mélyén, zúgó patak partján jól esik a pihenés, Évszázados fák alatt vezet az út Faradra, Megnőtt az áruda forgalma, mert megnőtt a kirándulók száma. Budapesti kirándulók a minaret tövében. EGER Ügy csillog az Eged lábai- nedért. Az alvó város ma él, Hál, a szikrázó napsütésben, úgy lüktet a szíve, hogy mesz- mint tenyérben az ékszer, sze érezni dobogását, a múlt Drága, régi város, ódon, múlt- életrekelt fényeiben, nagyszeról suttogó cirádás házai, a rű pompával tündöklik az új Debreceniek pihenője a Mátrában. •k A szarvaskői völgy látképe. Egy pillanat, s máris kész a fénykép. ★ üdülők fürdenek a meleg napsütésben. ★ GYÖNGYÖS Kanyargós szerpentineken halad a busz a kirándulókkal. hősiesség kőbemerevedett emléke — a vár, hátamögött a legyőzött emléke — a minaret, hősök sírjai a temetőben: de régen írtak rólad a költők! Balassi, Petőfi, Gárdonyi — még többet érdemelsz, többet a múltadért, még többet jéleEger. Megváltozott a város, megváltoztak az emberek. De ahogy a város őrzi ősi múltját, úgy dajkálják szívükben az emberek lakóinak, népének nagyszerű hagyományait. Az ország minden részéből jönnek, egyre többen és töbŰgy összeforrt ennek a kedves, az utóbbi években hatalmasan megnőtt városnak neve a Mátrával, mint a fa a gyökerével. Aki Gyöngyösre jön az a Mátrába megy, aki a Mátrába jön, az Gyöngyösre megy: a Mátra. Gyöngyös „kertvárosa“. Ha a kozmári , vagy még inkább a kékesi kilátóról elkalandozik a szem, a távolban, tiszta időben még a Tisza ezüstcsíkja is előóvakodik. Messze, nagyon messze ellát innen az ember, de visz- sza is vagy tíz esztendővel. Az a tenyérnyi csillogó-villogó, kis piros doboz: Gyöngyös, mely ki tudja, hányszor égett le a történelem folyamán, de mindig lábraállt, s most szebb, mint valaha. Az a vékony kis pálcika, az Alföld felé: a Váltógyár kéménye, amely mellett törpének érzi magát az ember, s amely most innen a felhők világából, apró kis fűszálacska lett. Hátunk mögött a kékesi, gályái üdülők, lejebb Mátrafüred, Mátraháza — az „ezerméter“ tiszta, lüdöt nevelő levegője, az erdők csendje, a virágok illata, a Sás-tó csillagos ég felé szálló leheleté, a *száznyi forrás, patak csobogása: a nagyszerű élet megszámlálhatatlan szépsége, csak most a miénk, „tegnap“ óta, alig kilenc esztendeje. Állunk a Kékestetőn, ezer méter m_agasan hazánk felett, látni a Tiszát, délre az Alföldet, északra a hegyek végtelen sorát — látni egész hazánkat. Ezer méter magasan. Mégis talán itt érzi legközelebb az ember magát hazájához, szép országához. Itt, ahol mosolygós, életvidám emberek nevetése hallatszik, itt, ahol a \
