Népújság, 1954. június (43-50. szám)

1954-06-10 / 45. szám

1954 június 10. csütörtök. NÉPÚJSÁG 5 FOKOZOTTABBAN SEGÍTJÜK TERMELŐSZÖVETKEZETEKET Elmondta: Smatrala László, a detki gépállomás igazgatója A harmadik pártkongresszus foglalkozott a gépállomások munkájával, s megjelölte azo­kat a feladatokat, melyeket a minőségi munka, a fegyelem, a termelőszövetkezetekkel és egyéniekkel való kapcsolat te­rén rövidesen meg kell olda­ni. A mi gépállomásunk dolgo­zói is harcolni akarnak azért, hogy a pártkongresszuson ho­zott határozatok ne csak papí­ron maradjanak meg, de mi­nél előbb megvalósítsuk azo­kat. Gépállomásunkon befejeztük a cséplőgépek javítását, a bent­iévé dolgozók a cséplők szere­lékét javítják, s a kombájn járatására készülnek. Dolgo­zóink legnagyobb részét most szabadságoltuk, hogy az ara­tás, cséplési és az őszi nagy munkák idején nyugodtan dol­gozhassanak, ne legyen meg a munkaerőhullámzás. A múlt évben a traktoristák alacsony képzettsége miatt nem tudtunk megfelelő minő­ségi munkát végezni, ezért már most megkezdtük a traktorosok képzését, az aratási és cséplési munkákhoz. Előadásokat tar­tunk tűzrendészetből, baleset­elhárításból, a hibamegelőzés­ből, s pótoljuk hiányos trakto­ros gárdánkat. A cséplést terv­szerűen akarjuk végrehajtani, a menetiránytervet azért nem tudtuk elkészíteni, mert a me­gyei igazgatóság még nem ren­dezte a cséplő- és erőgépek kérdését, nem tudjuk mennyi gépet kell átadni, s hány új gépet kapunk. Az a tervünk, hogy az aratással egyidőben megkezdjük a tarlóhántást, hogy a cséplés idejére az erő­gépek legnagyobb része fel­szabaduljon. csépelhessen. A kongresszus foglalkozott azzal is, hogy a gépállomáso­kon nagy gondot kell fordítani a minőségi munkára. Ezen a téren nálunk is tapasztalható javulás. A tavasszal már senki sem panaszkodott a gépállo­más munkájára, reméljük, a nyáron sem lesz okuk panasz­ra a gépállomásunkkal dolgoz­tató szövetkezeteknek és egyéL nileg dolgozó parasztoknak. A traktorosok által végzett mun­kát körzeti agronómusaink ál­landóan ellenőrzik, s ha nem megfelelő, figyelmeztetik a traktorost, ne rontsa a gépállo­más hírnevét. A legnagyobb feladatot a termelőszövetkezetek és egyé­nileg dolgozó parasztok segíté­sében látjuk. A tavaszi mun­káknál is sokat segítettünk a termelőszövetkezeteknek, most a kapálásban is segítünk a det­ki Szabadság tsz-nek. A körze­tünkbe tartozó termelőszövet­kezetek gépeit és gazdasági fel­szereléseket rendszeresen el­lenőrizzük, s ahol javítani való gépet találunk, azonnal díj­mentesen rendbehozzuk. Az utóbbi időben javítottunk ki a visontai Petőfi tsz-nek hat ló­kapát, a karácsondi Dózsa tsz- nek egy villanymotort, a detki Szabadság tsz-nek hat perme­tezőgépet A tsz-eket erőnkhöz mérten továbbra is segítjük, mert azt akarjuk, hogy jó gaz­dasági felszerelésekkel, s az általunk végzett talajmunka minőségével állandóan növel­hessék termésátlagukat. Az utóbbi időben örömmel tapasztaljuk, hogy a termelő- szövetkezetek mellett már az egyénileg dolgozó parasztok is bátran fordulnak segítségért a gépállomáshoz. Pelle Dezsőnek a kocsiját hegesztettük, volt aki vetőgépét hozta javítani, vagy más eltörött gazdasági felszerelését. A dolgozó parasz­tok érdeklődését úgy használ­juk fel, hogy már most beszél­getünk arról, milyen kedvez­ménnyel jár a gépi szántás, tarlóhántás. A körzeti agronó­musaink, a traktorosok, de a gépállomás többi dolgozója is, állandóan foglalkoznak az egyénileg dolgozó parasztok­kal, megbeszélik velük a tar- lóhántási, mélyszántási szerző­dést, s ennek eredményeként Pelle Sándor több gazdatársa már most bejelentette: a gép­állomással akarja elvégeztetni a tarlóhántást. A cséplőgépek rajonirozása után a gépállomás dolgozói szétszélednek a fal­vakban, hogy szerződést kös­senek a tsz-ekkel és egyénileg dolgozó parasztokkal, hogy a nyáron és az ősz folyamán egyetlen gép se álljon munka- r.élkül. Ezeket a fontos feladatokat saját erőnkből nehezen tud­nánk elvégezni, de állandóan magunk mellett érezzük a munkásosztály segítségét, s ez­zel a segítőtárssal bátran neki­vágunk a legnehezebb feladat megoldásának is. Gépállomá­sunkat a petőfibányai Xll-es akna, a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár és a Budapesti MÁV Épületszerelő Vállalat patronálja. Az utóbbi hetekben nyolctagú brigád segített a gé­pek javításában, rendbeszed­ték a gépállomás villanyháló­zatát, lábasszínt építettek, kul- túrotthonunkat is szépen kija­vították. így van ez rendjén, a gép­állomás segíti a termelőszövet­kezeteket és egyénileg dolgozó parasztokat, minket pedig se­gítenek az üzemek, melyek fej­lettebb termelési technikával dolgoznak, nagyobb tapaszta­latokkal rendelkeznek. E köl­csönös baráti segítség, biztos alap a pártkongresszus határo­zatainak megvalósítására. Megyénk termelőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai készülnek az Országos Mezőgazdasági Kiállításra Megyénk állattenyésztésé­nek fellendülése ma már nemcsak mennyiségileg, ha­nem minőségileg is nagy vál­tozást, fejlődést mutat. A kormányprogramm megjele­nése óta több állati termék — tej, tojás, hús, zsír — kerül a dolgozók asztalára, mint ré­gebben. Termelőszövetkeze­teink dolgozói és az egyéni­leg gazdálkodó parasztok az állatok részére szükséges ta­karmányt idejében végzett növényápolási munkák el­végzésével biztosítják. Tud­ják, hogy ezáltal több ter­mést érnek el, állataiknál több takarmányt jelent. Nem­csak hogy idejében kaszálták le a lucernát, hanem például a tarnabodi Kossuth terme­lőszövetkezet május 27-én már kazlakba is rakta a megszárított lucernát. Termelőszövetkezeteink az állattenyésztésnél elért szép eredményeikkel lelkesen ké­szülnek az Országos Mezőgaz­dasági kiállításra. A füzesabo­nyi Petőfi termelőszövetkezet 4.000 liter tejen felül adó tehe­nekkel akar részt venni, ame­lyek közül az 5 Hajnal nevű tehén 300 nap alatt 4.410 kg tejet ad, ebben 170.4 kilo­gramm a tejzsír, és az állatok küllemi száma 88. Hídvégi Pé­ter, a tsz fejőgulyása büszkén viszi a három növendék bikát kiállításra, amelyet ő nevelt, és a törzskönyvi ellenőrzés alatt álló anyjuk 4.000 kilo­gramm tejnél többet adott egy év alatt. Nemcsak a füzesabo­nyi Petőfi termelőszövetkezet, hanem a felnémeti Petőfi, me- zőtárkányi Győzelem és a töb­biek is készülnek a kiállításra. Dolgozó parasztjaink is szép számmal jelentkeztek állataik­kal. Püspöki László boldogi, Racsek János nagyfügedi, Nagy József feldebrői, Szeke­res József zaránki dolgozók többi társukkal együtt készül­nek a kiállításra. A pártkongresszus óta még- jobban végzik munkájukat, hogy kormányunk célkitűzéseit több tejjel, hússal és tojással segítsék elő. Uj módszereket is bátran alkalmaznak, me­lyeknek segítségével termelési eredményeiket még növelhe­tik. Például a felnémeti Petőfi törzsállattenyésztő termelőszö­vetkezet tagsága már 40 köb­méter zöld silót készített, mely­nek példájára megyénkben többszáz köbméter zöldsiló ké­szült el. Minden állattenyész­tőnek most a takarmányok be­takarításával kell foglalkozni, hogy biztosítsák jövő évig ál­lataik jó ellátását. Készítsenek minél több silót, melynek táp­láló hatása télen is alig marad mögötte a zöld takarmánynak. A korán letakarítható növé­nyek helyére silókukoricát vessenek, vagy borsós csála- mádét, amely hasonlóan jó ta­karmány. így tudják biztosíta­ni állattenyésztésünk további fejlődését, amely jólétünkneK, élelmezésünknek egyik fon­tos forrása. Lakos Ferenc Állami Állattenyésztő Állomás megyei igazgatóságának főállattenyésztője. Virágzik a dinnye A megye országszerte híres dinnyetermő vidékéről az elmúlt esztendőben több mint 100 ezer mázsa görögdinnyét és csaknem negyvenezer mázsa sárgadiny- nyét szállítottak a városok és falvak piacaira. A termelőszövet­kezetek és egyénileg dolgozó parasztok az idén a tavalyinál is több dinnye termelésére szer­ződtek. Kát, Erdőtelek és Tarna- bod környékén több mint 300 holddal, Hort, Csány, Ecséd vi­dékén csaknem 200 holddal nö­velték a dinnyetermelés terüle­tét. A dolgozó parasztok idejében elvégezték a palántázást, hogy a 2000 hold fölé emelkedett terü­letről minél több, zamatosabb dinnyét termeljenek. A hét kö­zepén már megjelentek az első virágok a hevesi és csánykör- nyéki dinnyeföldeken. Ne idegenkedtünk a chilei salétromtól, mert gyorsan fejleszti a növényeket A hosszantartó hideg igen megviselte vetéseinket. Ter­melőszövetkezeteink nagy gon­dot fordítottak az őszi és ta­vaszi vetések megjavítására, nitrogénműtrágyával fejtrá­gyáztak. Kormányunk gondoskodott arról, hogy mezőgazdaságunk rendelkezésére, a szükségletnek megfelelő mennyiségű műtrá­gya álljon. A hazai gyártás mennyiségét a nitrogénfel­használás fokozása érdekében külföldi áruval növelte, így ju­tott hozzánk a chilei salétrom. Termelőink jól ismerik, mert régebben a pétisó gyártása előtt ezzel értek el igen jó eredményeket. Előnye, hogy vízben jól oldódik, igen gyor­san hat, mivel 15—16 száza­lék salétrom-nitrogént tartal­maz. Nemcsak a kalászosok, hanem a cukorrépa, a zöldség, gyümölcs, szőlő és kertinövé­nyek fejlődésének serkentésé­re is igen alkalmas. Kapásnö­vényeknél a sorok közé szór­juk. A chilei salétrom széles­körű alkalmazásának előnyét bizonyítja, hogy több megye termelői kifejezetten ezt a nit­rogén műtrágyát keresik. Pél­dául Balassagyarmaton, Érha­lomban az egyénileg gazdálko­dó parasztok azt tapasztalták, hogy a rosszul telelt vetéseket a chilei salétrom megerősítette, ezért most is nagyarányban vásárolják termésátlaguk növe­lésére. Chilei salétromból ka- tasztrális holdanként 40—60 ki­logrammot használnak. Azok a dolgozók, akik eddig idegenkedtek ettől a nitrogén műtrágyától, ne hanyagolják el vetéseiket, mert a chilei salét­rom növeli a terméshozamot. Előházy Kálmán Műtrágya Értékesítő Vállalat, Eger Tanácsaink segítsék a jégkár elleni biztosítás ügyét Az idén korán megkezdődtek a jégverések: május végéig már csaknem minden megyében volt jégeső, amely főleg a lucerná­ban és a gabonában okozott ki­sebb károkat. A kötelező biztosításról szóló rendelkezések kimondják, hogy a jégkárt a helyi tanácsnál öt napon belül be kell jelenteni. A bejelentéshez a következő ada­tok szükségesek: a károsult neve, lakhelye (dűlő), a termény fajtálja és területének nagysága. A bejelentéskor az 1953. évi be­adási könyvet is be kell mutat­ni, mert a tanácsok a kárbeje­lentés, megtörténtét abban iga* zoljáik. Minden termelőnek ér­deke, hogy ezt a rendelkezést betartsa, mert ha bejelentési kö­telezettségének öt napon belül nem tesz eleget, kártérítési igé­nye elvész. A helyi tanácsok fontos köte­lessége, hogy a jégverés után a termelőket káraik bejelentésére hangszórón, vagy dobolás útján is felhívják és a bejelentéseket felvegyék. A tűz- és jégkárokat az Álla­mi Biztosító a kötelező biztosí­tás alapján megtéríti. A leg­utóbbi napokban Heves megyé­ben Nagykökényes, Visznek és Heréd községekben voltak jég­károk. Ezek közül Visznek köz­ség dolgozói részére 30.070 fo­rint és a Béke tszcs részére 2050 forint kártérítési összeget állapítottak meg a kárbecslők. A korai jégverések arra fi­gyelmeztetnek, hogy a jég be­takarításig a termésben sú­lyos károkat okozhat. A minisz­tertanács határozata ez évre a jégkártérítést igen jelentősen felemelte és ezzel az újabb nagyarányú kedvezménnyel az eddiginél sokkal hathatósabban, támogatja a jégkárosult terme­lőket. A kártérítésre kifizetett sok­millió forint a biztosítási díjak­ból gyűlik össze. Parasztsá­gunk többsége megértette, hogy a kötelező biztosítás házának, termésének fokozott védelmét jelenti és a biztosítási díjat be­fizette. Azokat, akik a díjjal még hátralékban vannak, fel kell világosítani, hogy a bizto­sítási díj megfizetése a saját ér­dek mellett állampolgári köte­lesség. Azokkal a konok nemfi­zetőkkel szemben pedig, akiknél minden felvilágosítás hatástalan marad, érvényt kell szerezni a kötelező biztosítási törvénynek és a biztosítási díjat közadók módjára be kell hajtani. Negyven családtag a répaföldeken ,.E! kell érni. ho<rV a szövetke­ze* tagjainak Jövedelme meeha- hadia az átlagos középparaszti iövedelmet". (Rákosi) J^OMHA, komor esőfelhők gyülekeznek a látóhatár szélén, még néhány perc, s meg­kezdődik a vihar. A felhők szo­rosan összebújva már dörögtetik ágyújukat, cikázó villámokkal cé­lozgatják a magános fákat. A tarnabodi határban kevés ember maradt. Ismerik a hirtelen zá­porokat, nem akarnak bőrig áz­ni, a lovakat hajszolva igyekez­nek elérni a tanyát, vagy a fa­lunak szélső házait. A Kossuth tsz tanyá'ja felé szapora léptekkel igyekszik Ko­vács András, a tsz párttitkára, hátra-hátra néz. nem éri-e utói a vihar, majd tekintete újra a szép vetésre, a dúslevelü répára, a szépen megkapáH kukoricára siklik. Tavaly bizony nem volt ilyen szép a határ, mintha még most is hallaná az elnök sza­vát. amit tavaly zárszámadás­kor mondott: „Emberek! Kuko­ricát nem tudunk osztani, mert a gépállomás, de mi sem igye kéziünk eléggé. Gazos maradt a föld és kevés termett. Jövőre jobban kell megszervezni a munkát...” Jobban szervezni a munkát, bevonni a családtagokat, igen, ez a nyitja a bő termés elérésé­nek. de milyen harcot kellett ad­dig vívni a családtagok bevoná­sáért még a családban is. hát az egész szövetkezetben. Sehogy- se akarták — emlékezik vissza a lányával folytatott esti vitákra. * A FÁRASZTÓ munka után születtek a szócsa­ták. Kovács András egész nap dolgozott a tsz-ben, láhya meg nem. Alig szedték le az asztalt, megindult a vita. Rendszerint Rozika kezdte. — Édesapán nem szégyellesz a tsz-ben dolgozni, hiszen ott minőig veszekednek. Az apja végtelenül türelmes tudott lenni az ilyen beszélgeté-. seken, most is nyugodtan felelt. — Néha az is megesik lányom, hogy civakodnak. De jegyezd meg jól, dolgozni nem szégyen. Különösen a szövetkezetben nem. Én azt akarom, hogy te is dolgozz velem. — Na. azt ugyan várhatja — perelt a lány — Majd meglátjuk, kinek lesz igaza. Jövőre rendesen osztanak előleget nálunk is, ami meg a jövedelmet illeti, össze! biztos többet kapok, mint tavaly. Meg­érted te még ezt később, csak egv kicsit hirtelen vagy. S tavasszal kezdődött elölről az egész. Kevés volt a munkás­kéz a szövetkezetben, ezért a kommunisták úgy határoztak, be­vonják a családtagokat is a nö­vényápolásba. „Kezdje mindenki a saját házatáján. utána a pár- tonkivülieken folytatjuk az agi- tációt” —- adták ki a jelszót, mi­vel nem akarták, hogy megismét­lődjön a tavalyi eset. nem akar­ták még egyszer hallani: „az idén nem osztunk kukoricát, mert...” * MUNKÁHOZ láttak. A párttitkár, aki az előző év­ben nem tudta meggyőzni a lá­nyát, most újra kezdte az esti be­szélgetést. Nagy türelemmel ma­gyarázta újra és újra, mit je­lent az, ha a tszcs földje gazos marad. „Lenézik a tszt. Engem is, titeket is csúfólnak: nézzétek a dologtalanok nem kapálják meg a kukoricát S mi lesz, ha ősszel megint azt mondja az el­nök, hogy nem osztunk. Mi lesz a hízónkkal? Meg a szövetkezet sertéseivel? Az idén már látod, négyszer kaptunk előleget, ahogy előre megmondtam. Azt a né­hány sort te is megbirod kapálni. Néhány sor az egész, de ha min­den szövetkezeti tag láinya és fe­lesége ennyit megkapál, sok táb­la kukoricát és répát szabadí­tunk meg a gyomtól. Kovács Rózsi szorgalmas lány, apja és anyja vasszorgal­mát örökölte, nemcsoda hát, hogy nem akarta, hogy őrá ke­vesebb föld jusson. Ezért hát rö­vid gondolkozás után az anyja biztató pillantására, meggondol­ta magát — segít — de nem is akárhogy, sértődést színlelve folytatta ott, ahol az apja ab­bahagyta — a néhány sornál... — Néhány sort? hogy gondol­ja' maga. nem egy sort, de egy főre eső területet elvállalok. Megmutatom, hogy a fiatalok is tudnak úgy dolgozni, mint az idősebb tagok. — No ez sikerült — mosoly­gott az apa, de meglepetten húz­ta fel a szemöldökét, mikor azt hallja, hogy felesége sem akar kimaradni a munkából, s úgy szerette volna magához öle'ni őket, mikor a felesége is meg­szólalt csendesen. — Vállalhatsz többet is lá­nyom, majd én is segítek ebéd után. § EGITETT is, kihozta az ebédet, ő is ott maradt és ott maradt egyelni, kapálni is, emlékezik vissza a párttitkár, így kezdődött a családtagok be­vonása a tarnabodi Kossuth tsz- ben. A páMtitkár családja'adta az első két segítőkezet, rövide­sen 10—15 családtag segédke­zett a növényápolásnál. Pető Adél is egész részt vállalt. Ke­lemen Mihályné is rendszeresen segít, de van még tennivaló. Né- hányan még nem akarják, hogy az asszony, vagy a lány segéd­kezzen. Kalicz Gábor felesége is tudna vállalni. Zöldi Mária is többet kapálhatna, dolgos kis­lány, de az apja nem jól gon­dolkozik. Nem akarja, hogy lá­nya egész részt vállaljon. Igaz, még nem késő. és ahogy isme­rik a szövetkezetiek Kaliczékat, biztos változtatnak eddigi állás­pontjukon, s többet segítenek a szövetkezetnek. ★ A parttitkar közben a tanácshoz ért. A takarmá- nyos színben Csepje Gáspár, a tsz elnöke várta. — Jelentést kell készíteni a növényápolásról, segíthetnél egy kicsit. — Sorra papírra kerül­nek az adatok: — Napraforgó, paradicsom, dohány — kétszer megkapálva, cukorrépa, marha­répa egyelve, kapálva. Harminc­négy hold lucernát most takarí­tottuk be. A tavaszi munkákat versenyben végzi a tagság — végül az aláírás. A jelentés valódiságálról bár­ki meggyőződhet. Amikor néz­tem a hatalmas bokrú répájukat, vagy a szépen sarjadó lucernát, elismeréssel gondoltam a szö­vetkezet dolgos tagjaira, s azok­ra a hozzátartozókra, akik segí­tettek a növényápolásnál, s a többi munkánál. — Versenyben végezzük a ta­vaszi munkát — jelenti az el­nök. Ez így is igaz, mert ilyen igyekezet még nem volt egy év­ben sem. Feléledt a virtuskodás, a föld­művelők virtusa: ki a szorgal­masabb, ki tud többet, jobban dolgozni, s itt még hozzáadták — ki tud több családtagot be­vonni a növényápolásba. A cukorrép-egyelésnél történt. A nyolcholdas tábla szélén a párttitkár húzta elsőnek bele ka­páját a harmatos földbe. Hajnali négy óra lehetett, nemsokára jött a két örökké vidám lány, a két munkacsapatvezető, a falu felől egész csoport asszony közeledett. Urbán Magda és Rozika két ro­konát is elhívta egyelni. Aztán jöttek a férfiak. „Ugyancsak megszaporodott a tagság — in­tettek a sürgölődő asszonynép felé. — Ugylátszik itt van min­den sógor. koma. testvér, fele­ség, ezek az asszonyok jól ösz- szeszedték magukat. Másnap már Kelemen Mihály is harmadmagával indult egyel­ni. A többiek sem akartak le­maradni, azon igyekeztek, mi­nél több segítséggel egyeljenek. A párttitkár örömmel nézte, hogy a 17 tagú növénytermelési bri­gád helyett közel 40 asszony, férfi hajladozik a répaföldön. Az egy hétre tervezett munkát így három nap alatt végezték el. Ilyen hamar nem egyeltek még répát a tarnabodi Kossuth tsz- ben. * A VIHAR elől sokan az irodába húzódtak. Csepje Gáspárné, a növénytermelési brigád vezetője kongresszusi él­ményeiről és terveiről beszélt. — Sokat tanultam a kongresr- szuson. Losonczi elvtárs, a Bar­csi Vörös Csillag tsz elnöke el­mondta, hogy náluk megbeszél­ték az asszonyokkal, ki mennyi kapálnivalót vállal és úgy osz­tották szét a területet. Mi pedig félrészt akartunk adni az asz- szonyoknak, de sokan háromne­gyedrészt is vállaltak. Jövőre már csalá'd szerint osztjuk el a területet, így igazságosabb és mindenki résztvesz a munkában. A növényápolás mellett készü­lünk az aratásra is, elosztjuk az aratnivalót, így ha a gépállomás nem is tud segíteni, akkor is le tudjuk aratni búzavetésünket. Csepjéné a kongresszuson is sokat gondolt a tsz tanyája kö­rül szorgoskodó emberekre, csak akkor érzett valami nyugtalan­ságot, mikor arra gondolt, ott­hon várja őt a kapállatlan répa. Am a nagy család gondolt fiára. Mikorra hazajött, szépen kiegyel­ték a szétosztott répaföldjét, nehogy valaki azt mondja „a kongresszusi küldöttnek gazos a földje”. Ne szólja meg senki a Kos- suth-csoportot — erre nagyon vigyá'z a tagság, hogy megle­gyen a becsület és a gazdag jö­vedelem, ezért hívták segíteni a családtagok szorgos seregét. Kovács Endre

Next

/
Thumbnails
Contents