Népújság, 1954. május (34-42. szám)

1954-05-27 / 41. szám

1954 május 27. csütörtök. NÉPÚJSÁG 3 (Fölt) tat ás a második oldalról.) eleget tenni. Nem lehetünk telje­sen megelégedve maguknak a minisztériumoknak munkájával sem. A fordulat, amelyet pártunk gazdaságpolitikájában megvaló­sít, nem légüres térben megy végbe s csakis kemény here. küzdelem s mindenekelőtt a kommunisták odaadó munkája és példamutatása, nem egyszer áldozatok árán hozhat eredmé­nyeket. Azt tapasztaltuk, hogy a szükségessé vált fordulattal szemben ellenállás mutatkozik, s ez a mai napig sem szűnt meg teljesen. Ez az ellenállás nem mindig tudatos. Nem egyszer azt a formát ölti, hogy azok, akiknek előrelátó, átgondolt, tervszerű munkával kellene ide­iében megtenni bizonyos intéz­kedéseket. ezekhez az intézkedé­sekhez Pató Pállok módjára, „Ejti. ráérünk arra még” alapon viszonyulnak. Mások eltúlozzák az átállássá' az erők átcsopor­tosításával járó nehézségeket s a nehézségekre való hivatkozás­sal lekésik, nem tartják be a kü­lönféle intézkedésekre megállapí­tott határidőket. Határozottan meg kell mon­dani, hogy az ilyen magatartás nem kommunista és nem felelős állami funkcionáriusokhoz méltó magatartás. Nem tölthet be fele­lős párt- vagy állami funkciót az, aki Pató Pál módjára, vagy kelletlenül, hidegen viszonylik azoknak a határozatoknak végre­hajtásához, melyek célja mun­kásosztályunk, dolgozó népünk életszínvonalának emelése. Akadnak olyanok is, szeren­csére kis számban, akik szavak­ban egyetértenek pártunk és kor­mányunk politikájával, a gya­korlatban azonban ennek éppen ellenkezőjét igyekeznek csinálni. Ezek a kétkulacsosok vagy maguk ellenséges elemek, vagy az ellenség befolyása alatt áll­nak. akiket kíméletlenül felelős­ségre kell vonni. Ilyen elemeknek nemcsak pártunkban nem lehet helyük, de az államapparátusban sem. A második ötéves tervről Annak érdekében, hogy máso­dik ötéves tervünket az elsőnél alaposabban készíthessük elő, a KV azt javasolja a kongresszus­nak, hogy az 1955-ös esztendőt az előkészítésre használjuk fel. s ilymódon a második ötéves terv időszaka 1956—1960 legyen. Ez lehetővé tenné, hogy a má­sodik ötéves terv kidolgozásánál hasznosítsuk nemcsak általában azokat a tapasztalatokat, ame­lyeket az első ötéves terv meg­valósítása során szereztünk, ha­nem azokat az újabb tapaszta­latokat is, amelyekre a gazda­ságpolitikánkban 1953—1954-ben megvalósított fordulat révén tet­tünk szert. A második ötéves terv idősza­kában folytatni kell hazánkban •— az előzőnél lényegesen las­súbb ütemben — s az elkövetett hibák tanulságainak gondos fi­gyelembevételével a szocialista iparosítást, amely a jelenlegi szakaszban is a szocializmus építésének fő eszköze országunk­ban. Tovább kell folytatni a szo­cializmus építését nemcsak a vá­rosban. hanem a falun, a mező- gazdaságban is. Ennek megfelelően a második ötéve9 terv alapvető feladata: a magyar munkásosztály, a dol­gozó parasztság, az értelmi­ség, az egész nép jólétének és műveltségi színvonalának to­vábbi emelése, a fogyasztásra kerülő áruk mennyiségének nö­velése, minőségének megjaví­tása, az áruválaszték bővítése, a lakosság szociális ellátottsá­gának. egészségvédelmének, la­kásszükségletének. kulturális igényeinek fokozott kielégítése útján. (Taps.) A mezőgazdasági termelés nagymértékű és gvorsütemű fel­lendítése: a második ötéves terv kulcskérdése. A második ötéves tervidőszakban meg ke'l oldani hazánkban a gabonakérdést, s jelentékenyen növelni kell a la­kosság ellátását hússal, zsiradék­kal. teijel. cukorral, zöldséggel, gyümölccsel, borral. Növelni kell a könnyűipar ellátását hazai nversanvagokkal. A mezőgazda- sági termelés nagymértékű, gyors fellendítésének alapvető feltétele a mezőgazdaság foko­zott gépesítése, a mezőgazdaság felszerelése új korszerű techni­kával s — a gabonatermelés mellett — mindenekelőtt a ka- pásnövények termelésének nagy­fokú gépesítése, valamint a gé­pesítés fokozott alkalmazása az állattenyésztésben: továbbá a mezőgazdaság jó ellátása min­denfajta egyéb termelőeszköz­zel, műtrágyával, védőszerekkel, szállítóeszközökkel, építőanyag­gal stb A kísárutermelő gazda­ságok termelésének fellendítése mellett minden módon el kell érni a termelőszövetkezetek gazdaságának gyökeres megja­vítását. termelési színvonalának lényeges emelését, árutermelésé­nek nagymértékű fokozását, a tagok jövedelmének és életük kulturális színvonalának olyan mértékű emelkedését, hogy a ter­melőszövetkezeti élet a tagok­nál általános megelégedettséget keltsen az egyénileg gazdálko­dó parasztok számára pedig ro­konszenves. vonzó például szol­gáljon. A termelőszövetkeze­teket a második ötéves terv fo­lyamén erőteljesen, számszerűen is tovább kell fejleszteni. Az első ötéves terv időszaká­hoz képest lényegesen lassúbb ütemben hazai erőforrásaink pontos számbavételével s nyers­anyagbázisunk reális felmérése alapján kell fejleszteni az ipari termelést, továbbfejlesztve a termelési eszközök termelését, biztosítani kell az első ötéves tervidőszakhoz képest a könv- nyű- és élelmiszeripar termelésé­nek meggyorsítását, gyorsabb ütemben és nagyobb mértékben kell fejleszteni a lakosság ellá­tását szolgáló fogyasztási cik­kek gyártását nemcsak a könv- nyű- és élelmiszeriparban, ha­nem a nehéziparban is. Biztosítani kell a szocialista felhalmozás olyan alapvető for­rásait, mint a munka termelé­kenységének emelése, a terme­lés. az építkezés, a szállítás, az áruforgalom önköltségének, il­letve költségének, valamint az igazgatási költségeinek csökken­tése, a pazarlás, a fölösleges kiadások megszüntetése, és kü­lönösen a legszigorúbb takaré­kosság nemcsak a népgazda­ságban, hanem a népi demokrá­cia minden területén. A második ötéves terv az iparban a mezőgazdaságban, a közlekedésben, az áruforgalom­ban a minőségi munka, a mi­nőségi színvonal emelésének ter­ve legyen. A második ötéves tervben a termelésben, a szállí­tásban és a termelt áru forga- lombahozatalánál fokozott mér­tékben kell érvényesíteni a kor­szerű technika, tudomány és gazdaságosság szempontjait. A második ötéves terv idősza­kában meg kell változtatni az első ötéves terv időszakához ké­pest a felhalmozás és a fogyasz­tás arányát, a fogyasztás, min­denekelőtt a dolgozók közvetlen fogyasztása javára. Ilymódon is biztosítani kell, hogy a lakosság életszínvonalának emelése a tervben előírt mértékben meg­valósuljon. A második ötéves tervidőszak­ban a népgazdaság fejlesztését elsősorban nem nagyszámú új üzem létesítése, hanem főként a meglévő termelő- és szállító­apparátus fokozottabb és gazda­ságosabb kihasználása, s a köz­lekedési hálózat, mindenekelőtt a vasút korszerűsítése révén kell megvalósítani. A második ötéves tervidő­szakban biztosítani kell, hogy az iparunkhoz, különösen vas­kohászatunkhoz és gépgyártá­sunkhoz szükséges legfontosabb nyersanyagok, a koksz és a vas­érc eddiginél nagyobb hánya­dát magunk termeljük. Kulcs­kérdésként kell kezelni és vég­legesen meg kell oldani a lakos­ság, a népgazdaság és az ipar zavartalan ellátását villamos­energiával. fémmel, folyékony üzemanyaggal, a termelés meg­felelő fokozása révén. A második ötéves terv idő­szakában meg kell erősíteni és tovább kell fejleszteni — a reá­lis szükségletnek és a népgaz­daság teherbíróképességének megfelelően — honvédelmün­ket és államvédelmünket. A második ötéves terv irány­elveinek megállapításánál és a terv kidolgozásánál nagyobb mértékben kell számolni orszá­gunk sajátosságaival, termé­szeti, gazdasági adottságaival, a népgazdaság különféle ágai­nak hagyományaival, a rendel­kezésre álló szakképzett mun­kaerővel és műszaki káderekkel, mint az első ötéves tervnél tör­tént. Mindenekelőtt a népgazda­ság azon ágait kell fejleszteni, melyeknek feilesztéséhez orszá­gunk megfelelő alapokkal ren­delkezik nyersanyagban, tapasz­talatban, szakképzett munkaerő­ben, s amely termelési ágaknak fejlesztése leginkább megfelel népünk életérdekeinek. A második ötéves terv meg­valósításának eredményeként a jelenleg elmaradt mezőgazdaság felzárkózik a szocialista iparhoz, a népgazdaság egészében ural­kodóvá válik a termelés szocia­lista rendje, általánosan érvény­re jut népgazdaságunkban a szocializmus alaptörvénye. Mindezzel lerakjuk a szocializ­mus alapjait országunkban. (Hosszantartó lelkes taps.) IV. Á népi demokrácia társadalmi és államrendjének további megszilárdulása Szocialista építésünk és nép­gazdaságunk növekedése termé­szetszerűleg kihatott társadal­munk fejlődésére is. Ezt a fej­lődést az jellemzi, hogy gyorsan nő a dolgozók száma, ezen be­lül még gyorsabbán nő az ipari munkásság és az értelmiség, vi­szont a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság gépesítésének hatására csökken a parasztok száma. Az értelmiség számszerű fej­lődésére bizonyos támpontot ad az a tény, hogy jelenleg ötször- annyi az egyetemi és főiskolai hallgatók száma, mint 1938-ban volt. Nem kétséges, hogy társa­dalmunk leggyorsabban növő ré­tege az értelmiség; ez a jelen­ség a szocialista fejlődés vele­járója, egyben mutatója egész népünk kulturális színvonala emelkedésének. Az utolsó öt év alatt to­vább erősödött és növekedett a népi demokrácia szocialista alapja, tovább csökkentek a ka­pitalista maradványok, ami a magvar dolgozó nép egységének és összeforrottságának további megszilárdítását eredményezte. Ez az egység nyilvánult meg a multévi országgyűlési választá­sokon, ahol dolgozó népünk szinte, egy emberként sorakozott fel a népi hatalom célkitűzései mögé. Az elmúlt esztendők legfonto­sabb változása az ipari mun­kásság számának, súlyának és jelentőségének megnövekedése. Ezt a munkásosztályt egyre in­kább a népi demokrácia, a szo­cialista építés neveli és formálja. A munkásosztály fiai előtt sza­bad ma minden pálya. A ma­gyar munkásosztály a szocialista iparosítás következtében meg­erősödött. koncentrálódott, von­zóereje meghatványozódott s most már nemcsak történelmi szerepénél, de műveltségénél és számánál fogva is hivatott ve­zető. hegemón erő hazánkban. (Taps.) Megváltozott a dolgozó pa­rasztság is. Egyrésze a termelő- szövetkezetek útján már meg­kezdte a szocializmus építését a falun és az ipari munkássággal vállvetve erősíti népi demokrá­ciánk alapjait s szorosabbra fűzi a munkás-paraszt szövetség szálait. Az egyénileg dolgozó parasztság is más mint a fel- szabadulás előtt volt. Népi demokráciánk vívmányai­nak. nemzetünk gazdasági és kulturális eredményeinek a pa­rasztság is egyenjogú részese és élvezője. Ennek megfelelően az egész dolgozó parasztság ma gazdagabb. politikusabb, mű­veltebb, igényesebb. Megnőtt szemhatára s ma jobban értéke­li, mint bármikor azelőtt, a munkás-paraszt szövetséget. Az új szakasz politikája, mely a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban az egész dolgozó parasztságnak segítségére siet. meggyőzte az egyénileg dolgo­zó parasztokat arról, hogy a párt és a kormány felismeri, őszintén feltárja é9 kiiavítja a hibákat, melyeket a gazdaság- politikában elkövetett s ezzel újra szorosabbra fűzi a munkás-' paraszt szövetséget. Értelmiségünk zömének nin­csenek már kételyei arra nézve, hogy megtalálja-e helyét a népi demokráciában, bár egy kis ré­sze még visszafelé tekint. A régi értelmiség túlnyomó többsége meggyőződött róla, hogy a népi demokrácia nagyra értékeli "egbecsüli a hazájához hű ér Hmiség munkáját, olyan lehető­ségeket nyújt képességei kifej­A küldöttek egyik csoportja. lesztéséhez, amiről a tőkés idő­ben szó sem lehetett. A népi demokrácia jó munká­énak hatására azoknak a polgá­ri elemeknek jelentékeny része, mely kezdetben kritikusan, sőt ellenségesen nézte az új fejlő­dést, becsületesen beilleszkedett az építés munkájába. Minél egységesebb és szilár­dabb a népi demokrácia társa­dalmi és állami rendje, annál szűkebb területre szorulnak ösz- sze a megvert régi, tőkés rend olyan maradványai, melyek nem tanulnak a fejlődésből, s válto­zatlanul ellenséges magatartást tanúsítanak: volt gyárosok, ban­károk, nagykereskedők, speku­lánsok, kulákok, kártevők, a nép- vagyon meglopói, a szocialista építés szabotálói. Ezek az ele­mek itt nyüzsögnek köztünk, nem felejtették el a múltat, nem tet­ték le a fegyvert, nem adták fel a reményt, hogy külföldi segít­séggel még visszanyerjék el­vesztett hatalmukat. De a népi demokrácia növekvő ereje óva­tosságra kényszeríti őket; sokan közülük már elhelyezkedtek a különböző intézményekben, vál­lalatoknál, az építkezéseken, az állami gazdaságokban, s onnan folytatják most már mint „dol­gozók”, szívósan, alattomosan aknamunkájukat, a népi demo­krácia aláásására. Az osztály­harc tapasztalatai azt mutatják, hogy az ellenség fokozódó elke­seredéssel védi még megmaradt területét és így megpróbálja visszanyerni azt, amit elvesz­tett. Az ilyen ellenséges tá­madások és kísérletek visz- szaverése nemcsak állami fel­adat, sőt gyakran az állam el sem tudja végezni, mert nem egyszer olyan álcázott formában jelentkezik, melynek leleplezését csak politikai eszközökkel, párt­tagjaink és pártszervezeteink, de a népi demokrácia minden hívé­nek felvilágosító munkájával le­het elérni: Jó ideig azonban sajtónk és agitációnk túlságosan aláhúzta mindazt, amit a párt és a kormány intézkedései nyúj­tottak. de elhanyagolta annak kihangsúlyozását, hogy a nép anyagi jólétének emelkedéséhez elválaszthatatlanul hozzátarto­zik az állampolgári fegyelem megszilárdítása, az állampolgári kötelességek teljesítése, vala­mint a kártevők, a rendbontók, a szabotálok leleplezése is. Némi javulás ezen a téren csak az utolsó időben mutatkozik, de közben az ellenséges aknamunka elég komoly károkat okozott népi demokráciánk politikai és gazda­sági életében. Pártszervezeteinknek, párttag­jainknak, a népi demokrácia min­den hívének résen kell lennie és éberen kell őrködnie, hogy az osztályellenség bármilyen meg­nyilvánulásait azonnal felismerje és visszaverje. Az éberséget a népi demokrá­cia jelenlegi fejlődési szakaszán tehát fokozni kell. De ugyanak­kor vigyázni kell arra. hogy ez az éberség ne öltse fel általá­nos bizalmatlanság és gyanak­vás formáját azokkal szemben, akik a felszabadulás előtt nem álltak a mi oldalunkon, vagy a Horthy-rendszer különböző szervezeteinek voltak tagjai. A felszabadulás óta eltelt évek eredményei — mint mondottuk — az ilyen emberek zömét meggyőzték a népi demokrácia igazáról. Közülük, nagyon so­kan a népi hatalom híveivé vál­tak, s őszintén együttműködnek velünk a szocializmus építésén. Ugyanakkor gyakran tapasztal­ható. hogy azok az elvtársak, akik a párt, vagy állam terüle­tén kádermunkával foglalkoz­nak, ezt a fontos tényt nem egy­szer figyelmen kívül hagyják és ezzel eltaszítják az átnevelődő, hozzánk fejlődő kádereket. Az éberséget nem egy elvtárs túl­zott bizalmatlansággal, gyanak-, vással helyettesíti s ilyen ese­tekben a káderekkel való fog­lalkozás szinte a kihallgatás vagy a nyomozás jellegét ölti fel s több kárt okoz, mint hasz­not. Népi demokráciánk társadalmi és államrendjének további meg­szilárdulásával párhuzamosan erősödik honvédségünk is, ha­zánk függetlenségének, békés építő munkánknak őre és bizto­sítéka. Növekszik a honvédség egészséges harci szelleme, tu­dása, fegyelme, ütőképessége. A népi demokrácia egyik fontos fel­adata a fejlődése erőteljes tá­mogatása: az ifjúság hazafiság- ra nevelésénél ennek megfelelően ki kell emelni a honvédelem fon­tosságát és jelentőségét. (Taps.) V. A népi demokrácia kulturális fejlődése Általános fejlődésünk ered­ményei e területen is megmutat­koznak. Népi demokráciánk kul­turális eredményei fokozatosan megváltoztatják népünk világné­zetét, kiszélesítik műveltségét, emelik öntudatát, gazdagabbá, sokoldalúbbá teszik életét. Néhány kiragadott számadat szemlélteti a fejlődést. 1938-ban 8152 mű jelent meg nyomtatás­ban, 17 272.000 példányban, 1953- ban 18.767 mű 51,079.000 pél­dányban. A rádióelőfizetők szá­ma 1938-ban 419.200 volt. jelen­leg meghaladja az 1,100.000-et. A rádió különösen a falun ter­jed. Már folynak a magyar tele­vízió kísérleti adásai is. Népünk műveltségének kiszé­lesedését legjobban a közokta­tásügy fejlődése tükrözi. Jelen­leg háromszor annyi tanuló szer­zi meg az általános iskola 8 osz­tályának megfelelő képzettséget, mint a háború előtt. Ugyancsak háromszorosára emelkedett a középiskolások és ötszörösére az egyetemi és főiskolai hallgatók száma. A közép- és főiskolai diákok többsége munkás és pa­raszt származású: népi demokrá­ciánk megteremti saját értelmi­ségét. A lakosság növekvő kulturális igényei megkövetelik a közokta­tásügy minőségi fejlesztését Mindenekelőtt ki kell szélesíteni és meg kell szilárdítani az egész közoktatás alapját: az általános iskola rendszerét. Különösen a falusi és tanyai iskolák fejlesz­tésével kell meggyorsítanunk a szaktanerőkkel ellátott 8 osztá­lyos általános iskola teljes kiépí­tését az egész országban. A mű­velt, kulturált a városi lakosság­hoz hasonlóan széleslátókörfl, öntudatos parasztság a falu szo­cialista fejlődésének elengedhe­tetlen feltétele. Az alsófokú oktatás fejlesztése kapcsán nem egyszer találko­zunk olyan véleményekkel, mint­ha most az általános iskolák mögött másodrendű kérdésként kívánnánk kezelni a felsőoktatás ügyét. Erről természetesen szó sincs. A szocializmust építő Ma­gyarországnak a jövőben nem kevésbbé, hanem nagyobb mér­tékben lesz szüksége középisko­lai és egyetemi képzettségű szak­emberekre. A szocializmust építő Magyarországnak nemcsak képzett, hanem kiválóan képzett szakemberekre van szüksége. A főiskolai oktatásban a valóban egyetemi, tudományos színvo­nalú szakmai képzést és a marx- izmus-leninizmus elmélyültebb tanulmányozását kell biztosítani. Az oktatás ismeretközlő fel­adatai mellett előtérbe kell állí­tani az iskola nevelő feladatait. Ahhoz, hogy pedagógusaink megfelelhessenek a fokozódó kö­vetelményeknek. a család, a tár­sadalom részéről nagyobb támo­gatásra és megbecsülésre van szükségük. Az oktatás tartalmát tekintve, a tárgyi ismeretek szi­lárd kialakítása mellett nemzeti kultúránk értékeinek: a magyar nyelv, irodalom és történelem ok­tatásának elmélyítésére kell tö­rekedni. A népi demokrácia jó munká­jának eredményei mutatkoznak meg a testnevelés, a sport fej­lődésében és azokban a sikerek­ben, melyeket a magyar sporto­lók a nemzetközi versenyeken el­érnek. Ezek a sikerek erősítik a népek békés együttélésének szel­lemét és növelik a rokonszenvet nemcsak a magyar népi demo­krácia — de az egész béketábor iránt. (Lelkes taps.) A dolgozó népet szolgáló, a haladás eszméit hirdető új ma­gyar irodalom és művészet je­lentékeny fejlődésen ment át az utolsó évek folyamán. Számot­tevő sikereket ért el itthon és külföldön a magyar film, mely tovább fejlődött az új élet és a történelmi témák ábrázolásá­ban. Fellendülésben van a szín­házi kultúra. A képzőművésze­teknek nyújtott fokozottabb ál­lami támogatás megkönnyíti az alkotó munka kibontakozását. A zenei előadóművészek újabb si­kerei mellett mind több ered­ményt értek el a zeneszerzők is. Különösen örvendetesek a fel­szabadult élet ábrázolása terén elért irodalmi sikerek. Gyors ütemben erősödik a népi demo- krácia-nevelfe írók tábora, sza­porodnak a szocialista realizmus szellemében fogant müvek. A mi nagy pártunk immár negyedik évtizede harcol né­pünk szabadságáért, a szocia­lizmus ügyének győzelméért. Egy negyed századon át a föld alatt, az illegalitás nehéz vi­szonyai közepette küzdött a munkásosztály, a dolgozók élet­érdekeiért, s a reakció ellen ví­vott hősi. áldozatos narcáva! már akkor, a legnagyobb üldö­zések közepette megnyerte a nép legiobbiainak támogatását, szeretetét és elismerését. A fel- szabadulás óta. eltelt majdnem tíz esztendő folyamán a Magvar Dolgozók Pártja az ország el ismert vezető erejévé vált és biz tos kézzel irányította azt a fej­lődést, melynek eredményekép­pen hazánkban a munkásosz­VI. A párt tály vezetésével a dolgozó nép lett az ország gazdája. Pártunk küzdelmei hazánk megerősítéséért, népünk, jólété­nek állandó. emeléséért azért járnak sikerrel, mert pártunk politikai és szervezeti összefor- rottsága. ideológiai egysége sza­kadatlanul erősödik és mind szi­lárdabbá válik. Ebben az erősö­dő politikai, szervezeti egység­ben van a párt legyőzhetetlen ereje! (Lelkes taps.) Az ’elmúlt év júniusában megtartott köz­ponti vezetőségi ülésnek törté­nelmi jelentőségű határozatai meghatványozták pártunk ere­iét. növelték harci készségét és továbbfejlesztették pártunk poli­tikai és szervezeti szilárdságát ideológiai egységét Pártunk so rainak megbonthatatlanságát erősítették a pártunk vezetésé­ben végbemenő elvi jelentőségű változások. A káros egyszemé­lyi vezetés módszerét — amely­ből annyi hiba és kár szárma­zott — a kollektiv vezetés lenini elve és gyakorlata váltotta fel. A párt egysége erősödött és erősebb ma. mint valaha, mert erősödött a pártvezetés egysé­ge is. Mindezek alapján megállapít­hatjuk, hogy nagy pártunk meg­erősödve, megbonthatatlan egy­ségbe forrva érkezett el kon­gresszusunkhoz. (Lelkes, ütemes taps). Ebben van — elvtársak — pártunk harcának és munká­mnak egyik legértékesebb ered­ménye. (Folytatás a negyedik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents