Népújság, 1954. május (34-42. szám)

1954-05-23 / 40. szám

6

NÉPÚJSÁG

1954 május 23, vasárnap.

Hibák a hatvani járási tanács káderpolitikájában

(Tudósítónktól)

FIATAL tanácsupparátu- sunk a még ma is meglévő kezdeti nehézségek, hibák ellenére is rövid, de gazdag eredményes múltra tekinthet visz- sza. Egyik legdöntőbb eredménye, hogy megtalálta az utat a dolgozó nép és a tanács szoros együttműködéséhez. Ma már egyre jobban összeforr tanácsapparátusunk a dolgozó néppel.

Ezt a jelentős eredményt úgy és azért érhették el, mert munkájukban, tetteikben bebizonyították, hogy a dolgozók érdekeit szolgálják. De hogy is ne szolgálnák, mikor tanácsszervünk hús a dolgozó nép húsából, vér a dolgozó nép véréből. Hisz éppen abban mutatkozik meg, hogy dolgozó népünk szereti és magáénak vallja a tanácsszervet, hogy legbecsületesebb, legöntudatosabb fiait küldi a tanácsapparátusba.

Becsületes munkások, dolgozó parasztok tízezrei kerültek be az elmúlt évek során a ta- nácsappai’átusba, hogy azután ne egy üzemben, hanem üzemek százaiban, hogy ne egy 2—3 holdas gazdaságban, hanem ezer- és ezer holdakon segítsék elő szocialista államunk építését. Igen sok ilyen lelkes, a néphez hű munkás és paraszt került be a hatvani járás tanácsainak apparátusába is. Önzetlen, odaadó munkájuknak meg is van az eredménye, a járás dolgozó népe szereti és támogatja őket. Jó munkájukat bizonyítja, hogy a járás begyűjtés terén a 15 legjobb között van országos viszonylatban. Természetes, hogy ebben a tanácsapparátus minden dolgozójának jó munkája benne van. És most megindult a nagy harc, hogy a járás a párt- kongresszusig, ha nem is az első. de az első öt között legyen, amit igen kemény munkával el is érhetnek, mert erre megvan minden lehetőség, megvan minden előfeltétel.

NEM IS ITT, nem is e téren van a hiba a hatvani járási tanácsnál, hanem ott, hogy a kongresszus méltó köszöntéséért harcbainduló tanácsdolgozóknak nem segít kellőképpen a járási tanács vezetősége. Ezt a nem segítést tapasztalja bárki, aki a tanács apparátusába lép. Nem segítenek az új kádereknek munkája megismerésében, később pedig nem foglalkoznak nevelésével.

Az új káder a tanács apparátusában elkallódik, valósággal elvész a szükséges segítség hiánya miatt, de ha mégis önerejéből a felszínen marad, kezdi megismerni és többé-ke- vésbbé jól ellátni feladatát, gondoskodnak róla az áthelyezéssel, hogy elkallódjon, ne ismerhesse meg munkakörét. És ezért felelős a járási tanács végrehajtóbizottságának minden tagja, de személy szerint a végrehajtóbizottság elnöke, Habéra Béla elvtárs is, aki bár látta, hogy rosszul mennek a dolgok, még sem tett komolyabb intézkedést a munka megjavítására. Elsősorban Dénes István elvtárs, a személyzeti osztály vezetője a felelős, aki igen nagy előszeretettel helyezi ki-be, jobbra-balra a kádereket. Hivatkozva, hogy ide, vagy oda „szakemberek’1 kellenek. És mindezt, igen gyakran önhatalmúlag, a járásnál senkit meg nem kérdezve teszi. De ha mégis akadna valaki, az üzemi párttitkár, vagy esetleg a VB elnöke, aki félénken megkérdezi, hogy nekünk mért nem szóltál tervedről, azonnal kész a válasz: megbeszéltem a megyében (a megyei tanács személyzeti osztályával).

MAGA AZ A TÉNY. hogy Dénes elvtársat megkérdezni is félénken merik, nem még beszámoltatni, vagy uram bo- csá, felelősségre vonni, bizonyítja legjobban Dénes elvtárs kiskirálykodását, azt, hogy Dénes elvtárs a járás legfontosabb emberének képzeli magát. Ezt az alábbi példa bizonyítja a legjobban.

Megbeszélte a megyei személyzeti osztállyal és a végrehajtó bizottság elnökével, hogy Tari Jánosnét, volt járási tanács elnökhelyettesét kinevezik Rózsaszentmárt'onba tanácselnöknek, de mivel az elvtársnő Lőrinciben lakik, nem vállalta el a rózsaszentmártoni elnöki funkciót, csak ha Lőrincibe nevezik ki. Dénes elvtárs felmondott a lőrinci tanács elnökének azzal az indokkal, hogy nem tud lépést tartani a fejlődéssel és helyébe kinevezte Tari Jánosnét, Ám ezt az újabb lépést nem hogy a járási tanács elnökével, de magával a járási pártbizottsággal sem beszélte meg. Igaz, hogy a megyei tanács személyzeti osztályával viszont megbeszélte.

NEM RITKÁBB Dénes elvtárs munkájában az olyan eset sem, amikor egyes kinevezésekről, illetve státuszok betöltéséről a végrehajtóbizottság és elnöke csak a végrehajtó- bizottsági ülésen értesül, kész tények elé állítva.

Dénes elvtárs munkájának nagy része csak a káderek felkutatásában merül ki, különösen elhanyagolva a kádermunka legfontosabb részét, tulajdonképpeni feladatát, a káderek nevelését. Nem ritkák az olyan esetek sem, amikor a kiválasztott káder egyáltalán nem felel meg és a legjobb esetben, fegyelmi nélkül kell elbocsátani. Ha a káder jó, akkor sem állítják be a neki megfelelő helyre szakmai tudása alapján. Ez történt Komáromi László elvtárs esetében is. Komáromi elvtársnak másféléves pénzügyi gyakorlata, négyhónapos pénzügyi iskolája van. Mégis a mező- gazdasági osztály tszcs építési előadójának nevezték ki, pedig saját bevallása szerint is ehhez a munkához nem ért semmit. Kérte, helyezzék át más, neki megfelelő beosztásba, Nem tették meg. Pedig lett volna rá mód, mert például új státuszként az egészségügyi osztályra most állítottak be gazdasági előadót, ide pénzügyi dolgokban teljesen járatlan, tapasztalatlan dolgozót vettek fel.

EZEK MELLETT még más hiányosság is van, e téren, de a fentiek elegendők ahhoz, hogy a hiba súlyosságát szemléltetve megmutassák és felhívják az illetékesek figyelmét, ezen a legsürgősebben javítani kell.

Lássák meg végre elsősorban a járási tanács vezetői, hogy a jelenlegi igen szép eredményeik homokra épültek, pillanatnyi eredmények, amelyeket a káderek rendszeres nevelése nélkül csak ideig- óráig tudnak megtartani. Hogy ezek a hibák megtörténtek, a végrehajtóbizottság minden egyes tagja mellett felelősség terheli a hivatali pártszervezetet, mely hagyta, hogy Dénes elvtárs hibát hibára halmozzon.

Súlyos felelősség terheli, s a fenti hibák elkövetésében nem kis része van közvetve a megyei tanács személyzeti osztályának is, mert nem adta meg Dénes elvtársnak azt a kellő támogatást, amit Dénes elvtárs felelősségteljes beosztása megkívánt volna.

A hatvani járási tanács nagy fába vágta a fejszéjét, amikor azt tűzte ki célul, hogy az ország öt legjobb járásai közé emelkedik, de odaadó, lelkes munkával, az emberekkel való helyes bánásmódon keresztül elérheti célját. A kongresszusi zászlóért folytatott harccal párhuzamosan, kezdje meg területén a kádermunka súlyos fogyatékosságainak felszámolását is, mert a jó kádermunka, a káderekkel való helyes foglalkozás lesz az alapja, egyben rugója eddigi eredményei megszilárdításának és további fokozásának.

Sárközi Miklós

Az aktagvártó spekuláns

A legjobb tsz-állattenyésztők kongresszusi versenye

Busák Imre, Eger, Hatva- nase/.red-u. 24. szám alatti lakosról az életben már nagyon sok írást készítettek. A közelmúltban ő maga is hozzálátott szaporításukhoz. Igaz, hogy eddig is ő volt az oka a saját aktái számszerű növekedésének. Ugyanis a budapesti büntetésnyilvántartó alosztály 1953 december 27-i kimutatása szerint: 1948- ban forgalmiadó csalásért 16.800 forintra büntették, 1949-ben a budapesti ítélőtábla árdrágitásért 5000 forintra büntette, 1950 augusztusában az egri megyei bíróság ugyancsak árdrágításért 5000 forint pénzbüntetésre, kéthó- napi fogházra és háromévi jogvesztésre ítélte. A felsorolt esetek azt mutatják, hogy Busák Imre sokat „gondolkodott“, de csak azon, hogyan tudná becsapni népi demokráciánk államát.

1953 november 18-án új gondolata támadt, a meglévő két katasztrális hold és 141 négyszögöl birtoka mellé visz- szakéri azt a földet, amiről már régebben lemondott. A városi tanácshoz beadta kérelmét a három katasztrális hold 1184 négyszögöl szántó és 600 négyszögöl szőlőingatlan visszaadása érdekében. Ebben a kérvényben hivatkozik arra is, hogy az állam által felajánlott segítségből igénybe szándékozik venni a traktort, két mázsa tavasziárpa vetőmagot, 300 kiló műtrágyát. Befejezésül megjegyzi. hogy mindezeket minél előbb szeretné megkapni. Három hét múlva újabb gondolata támadt. December 7-én írásban bejelentette, hogy a „november 19-én beadott kérvényemet visszavonom és kérem azt semmisnek tekinteni.“ Nem olyan nagy hiba, de megjegyezzük, hogy itt már elfelejtette azt, hogy 18-án

adta be az első kérelmét, 1953 december 14-én újabb öt sorban közölte, hogy a december 7-én beadott kérelmét visszavonja, vagyis most már ezt tekintsék semmisnek.

1954 február 9-én — igaz, hogy nem a saját írásával, sürgeti a föld visszaadását.

1954 március 3-án újabb levelet írt. de most már a megyei tanácshoz és panaszt emel a városi tanács ellen, mivel március 2-án arról értesítették „hogy a földvisszaadási kérelmet már nem áll módunkban teljesíteni, mivel az állami tartalékterületet már

1953 novemberében hasznosítottuk.“ Ez bizonyára elég érthető és megfelelő válasz volt. Busák Imre azonban ezzel nem érte be, mert kérte a megyei tanácsot, hogy vizsgálja ki, hogy a városi tanács hivatala eleget tett-e a, minisztertanács rendeletének. A tanács feltétlen eleget tett, amikor még novemberben hasznosította a tartalékföldterületet és akkor nem tett volna eleget, ha Busák Imre márciusban beadott „utolsó“ kérelmét teljesítette volna.

A sokat gondolkodó ember

1954 április 28-án újabb levelet intéz, de ezúttal már az egri Nagy József termelőcsoport vezetőségének, mivel az általa leadott földet a csoport műveli. A levélben arra hivatkozik, hogy a földről „nem mondott le“ és azt továbbra is művelni akarja.

A termelőcsoport megfelelő választ küldött Busák Imrének május 4-én. Valószínű, hogy már ez végleg kielégíti őt. Esetleg még fordulhat „segítségért“ azokhoz a dolgozókhoz, akik még 1948-ban is az ő földjét művelték addig, amíg ő spekulációval foglalkozott. Véleményünk szerint a föld jó kezekben van. Felesleges az aktaszaporítás, mivel a városi tanács törvényes keretek közt járt el.

A pártkongresszus tiszteletére megyénk szövetkezeti állattenyésztői versenyt indítottak. A versenyben megfogadták, hogy az állattenyésztés jövedelmezőségét emelik s ezzel bebizonyítják a tagságnak: az állatállomány ma már nem nyűg, hanem hasznos jövedelmezőségi ág. A versenyben már ezidáig is szép eredmények születtek.

A felnémeti Petőfi tsz munka- érdemrendes állattenyésztői: Dávid Károly és Szabó Lajos a gondjaikra bízott teheneknél a januári 6.1 kilogrammos istállóátlagot május 10-ig 12.9 kilogrammra emelték. Ezt úgy érték el, hogy alkalmazzák a napon- kinti háromszori fejést. háromszori etetést, itatást, ragaszkodnak a takarmányozási normák betartásához. Gondot fordítanak a takarmány helyes előkészítésére.

A tarnabodi Kossuth tsz tehenésze, Kecskés Ferenc még szebb eredményt ért el. A gyenge 2.7 kilogrammos istállóátlagot május 15-re több mint tíz literrel emelte, s ma már 13.1 kilogramm az istállóátlag.

A mezőtárkátiyi Győzelem tsz tehenésze, Zohány Sándor a febNagyréde határában széles táblákban húzódnak a szépen megmunkált szőlők: hirdetve a község dolgozó parasztjainak jó munkáját. Metszve minden szőlőterület, nemsokára befejezik az első kapálást, s egykét nap múlva hozzálátnak az első permetezéshez is. Rézgá- licban nincs hiány, a legtöbb háznál készen áll már a per- metlé — érthető a nagy sietség, a gondos munka: a község hároméves tervében 35-40 mázsás szőlőtermést irányoztak elő. Id. Sebők Miklós négyholdas, Nagy István nyolchoidas és még vagy száz társa, akik végeztek már az első kapálással is, jelentős lépést tettek e terv végrehajtásáért.

A községben különösen a Munka termelőszövetkezet vég- zétt jó munkát ezen a téren. A 20 holdas szőlőtáblán már jóval előbb befejezték az első kapálást, s most már a másoruári 6.3 kilogramm istállóátlagot e hónapban 11.5 kilogrammra emelte. Ezzel több mint 1900 liter tejet adott terven felül s így a szövetkezet jövedelme 5760 forinttal növekedett.

Évek óta a legjobb tehenészek közé tartozik Hídvégi Péter munkaérdetnrendes és kiváló állattenyésztő fejőgulyás, Gulyás Sándorné munkaérdemrendes fejőnő és borjúnevelő, Gulyás Sándor állattenyésztési brigádvezető, a füzesabonyi Petőfi tsz tagja. A szövetkezet kiváló állattenyésztői elhatározták, hogy a kongresszus tiszteletére a havi hétkilogrammos istállóátlagot tízre emelik. Vállalásukat még márciusban túlteljesítették 148 százalékos eredményükkel. Gondot fordítanak a takarmány előkészítésére, az etetést, itatást, fejést percnyi pontossággal végzik. Az állattenyésztők gondoskodtak az apaállatok utánpótlásáról is. Eddig három kiváló minőségű apaállatot adtak a köztenyésztésnek és most újabb hat növendék apaállat nevelésére kötöttek szerződést.

Papp Sándor,

Állattenyésztő Állomás igazgató

dik kapálást végzik, mintegy három-négy holdat munkáltak meg az elmúlt napokban.

Sokat segít a nagyrédei szőlősgazdáknak Zöldi József, az atkári gépállomás idehelyezett szőlészeti agronómusa is. Ö kezdett hozzá a permetezés előkészítéséhez, s javasolta a tanács végrehajtó bizottságának, hogy június 30-ig — a peronoszpóra-veszély főidején tíznaponként végezzenek permetezést a községben. Javaslatát elsősorban a termelőszövetkezet támogatja, mely tavalyhoz hasonlóan peronoszpóra- jelzőállomással segíti a község szőlővédelmi munkáját. Mindennap jelentést ad majd a tanácsnak, s a tanács hangoshíradón, valamint a község elkészített térképén kis nyilakkal tájékoztatja a dolgozó parasztokat, hol tapasztaltak pe- ronoszpóra-veszélyt.

Tóth István nagyúti középparaszt fejleszti állatállományát

( T udósítónktól.)

Esténkint nagy sürgés-forgás van Tóth István nagyúti dolgozó paraszt takaros portáján: Tóth István a 18 holdas, 62 éves gazda a disznóknak ad, a két fiú a tehenet, a lovakat eteti, itatja, Tóth néni fejőedénnyel siet a fejéshez, a nemsokára eladósorba serdülő kislány pedig hol itt, hol ott segít. Van dolog éppen elég ilyenkor este felé, mikor hazajön a jószág, mert Tóth bácsi ólja, istállója nem áll üresen.

A nagy istállóban két szép sötét pej ropogtatja az abrakot. Fiatal, erőteljes kancák. Egyik öt, a másik hatéves. Ugyancsak itt kapott helyet a jól tejelő tarka tehén és a két borjú is. Az istálló végén van a sertések „lakosztálya”. Itt a leghangosabb az udvar. Két anyadisznó itt a társbérlő, összesen 15 malackával. Az egyik „mama” yorksirtól származó mangalica

— igen kitett magáért: 14 apró „rózsaszín puffancsot” hozott a világra a gazda örömére. És bár tizenkettőt becsülettel felnevelt,

— kettőt hálásnál nyomott ösz- sze — most is megnyomja a 160 kilót. A másik anya fiatal, még, mindössze nyolc hónapos és máris öt szép mangalicával lepte meg a gazdát.

Tóth István 18 év óta nevel állatokat és az elmúlt évek alatt nemcsak megszerette a velük való foglalkozást, hanem arról is meggyőződött, hogy érdemes állatot tartani. Jó pár ezres ütötte már a markát, mióta állatot nevel, mert aki állatot tart, nincs pénz nélkül és sokkal könnyebb a beadást is teljesíteni. 1952-ben két borjút értékesített és egy 6.5 mázsás ökröt adott az államnak. Az elmúlt évben két marhával és egy borjúval járult hozzá az ország húsellátásához, ez évben pedig egy 430 kilós marhát adott át a vágóállatforgalminak. Ezt most akarja — még ebben a hónapban — pótolni egy jó tejelő tehénnel, mert igen szereti a tejet a család és ezután már beadás sem lesz.

Nemcsak egy tehén van Tóth István „állatfejlesztési tervében”. A malacok közül hármat már kiválasztott, ebeket anyának neveli. Jövőre, ha ezek is olyan szorgalmasak lesznek, mint az

anyjuk, jelentősen előreviszik Tóth István gazdaságának gyarapodását. Jut ebből a jó fajtából a gyerekeknek is, a többi pedig gazdát cserél. Kettőt már eladott belőlük, kereken ezer forintot kapott értük. Eladja a fiatal anyadisznót is, mind az öt malacával — úgy tartja, hogy elég lesz jövőre négy anyadisznó — ezek árából hízónak valót vesz és az adóba fizet.

Sok állatnak sok ennivaló kell, ha azt akarja a gazda, hogy ne akadjon össze a jószág lába. Tóth István nem is sajnálja tőlük. A fiasdisznó négy kiló abrakot, ezenkívül egy kiló korpát és egy kiló darát kap naponta. A malacdkat is már háromhetes korában ráfogja a szemesre — árpadarát kannak kukoricával, s mert jövőre több lesz a jószág, több is kell nekik. Gondolt erre Tóth István időben. Három hold kukorica, 2.5 hold árpa, egy hold napraforgó, 2400 öl répa és 2.5 hold lucerna van elvetve a hét hold búza mellett. Tóth Istvánról már kétszer írt az újság, mert magas terméseredményt ért el. Jó munkája és szorgalma biztosíték arra. hogy az idén is ,dúsan fizet földje. Nem is ez bántja Tóth István dolgozó parasztot, hanem más.

Tóth bácsi ezelőtt mindig heréit lovakat tartott, alig néhány éve próbálkozik csak kancával. Csikót, szeretne nevelni, de eddig még nem sikerült. A két ló — egyik három, a másik két év óta — nem fog csikót. Ez öt csikó és többezer forint veszteséget jelent Tóth Istvánnak, aki sokat járt már azért, hogy ménhez juttathassa a lovakat, de eddigi fáradozása még nem járt sikerrel. És a kár nemcsak Tóth Istváné, hanem az egész országé is.

A baromfiállományt se sikerült eddig úgy növelni, ahogyan szerette volna. A 16 tyúkból csak tizenkettő maradt, 'van már 44 csibe, a kacsa rs ül már, de az 50 napos csibét, melyet még szerettek volna, nem sikerült megvásárolniok.

Tóth István dolgozó paraszt jó munkájával, ügyes gazdálkodásával növeli állatállományát, segíti a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat megvalósítását. Kövesse minél több dolgozó paraszt a példáját.

Papp János

A demjéni December 21 tsz gondos növényápolással készült a kongresszusra

A demjéni December 21. tsz tagjai a III. pártkongresszus tiszteletére növényápolási hetet szerveztek, melynek eredménye máris mutatkozik. Az elmúlt héten öt hold cukorrépa egyelését és első kapálását végeztük el, az összes területet kiosztottuk egyénekre. így a betakarításban meg tudjuk állapítani, ki hogyan dolgozott egész éven keresztül. Az egye- lésben és a kapálásban Nagy elvtárs dolgozott legjobban, elsőnek végezte el ezt a munkát. Tiány és Varga elvtársak is mindössze néhány órával maradtak el mögötte.

Elvégeztük négy hold napraforgó kapálását és egyelését a két fogatos lókapa után a tagság azonnal elvégezte az egyelést és a sorok kapálását. Megfogasoltunk tíz hold kukoricát, melyet eddig még nem végeztünk,, a tsz-ben. A dohány alá is előkészítettük a talajt, megfogasoltuk, simítóz- tuk és megsoroltuk. A dohánypalántákat 70—70 centiméteres kötésbe ültetjük.

Na«v gondot fordítunk az őszi és tavaszi kalászosok gyomtalanítására, az acat irtásához újfajta hormonhatású vegyszert, a „dicopurt“ használjuk, melynek a hatását előzőleg egy négyzetméteren kipróbáltuk. A kísérlet sikerült, ezen a területen az acat teljesen kipusztult. A kísérlet után hozzáláttunk vetéseink egy részének permetezéséhez. Ez a vegyszer két-három évre kiöli a kétszikű gyomokat, így az acatot is, nagy előnye a vegyszernek, hogy emberre, állatra, egyszikű kultúrnövényre nem ártalmas.

Ilyen lelkes munkával készül a demjéni December 21. tsz a pártkongresszusra, jó munkánkkal akarjuk meghálálni pártunknak és kormányunknak azt a nagy segítséget, melyet szövetkezetünknek adott.

Pászthy András agronómus

Felkészültek a peronoszpóra elleni védekezésre Nagyrédén

Bodnár István asztalos az Egri Bútorgyár előkészítőjében jóminőségű munkát végez