Népújság, 1954. május (34-42. szám)
1954-05-13 / 37. szám
2 NtPU JSAG 1954 május 13. csütörtök A NÉPÚJSÁG BRIGÁDJA KÖZLI; Miért maradt cl Kápaina a begyűjtésben A Népújság szerkesztősége — az illetékes szervek bevonásával — négytagú bri gáddal megvizsgálta Kápolna község begyűjtési, adófizetési munkáját. A brigád közel félszáz dolgozó paraszttal, valamint a fala vezetőivel folyatott beszélgetése alapján íródott alábbi cikkünk. (Folytatás) II Törvényesség, vagy megalkuvás Kápolnán a törvényesség helyét a megalkuvás, a rothadt liberalizmus, ugyanakkor a túlkapás váltotta tel. Beszéljünk most erről néhány szót... A begyűjtési, adófizetési munka egyik döntő alapja a világos, áttekinthető adminisztráció. Erről nem lehet beszélni Kápolnán. A brigád kénytelen kijelenteni, hogy a cikk elején közölt adatok Kápolna község begyűjtési eredményét illetően nem feltétlenül helytállóak: lehet, hogy jobb az eredmény — ha nem is sokkal — de az is lehet, hogy még ennél is rosszabb. Nincs kimutatás a hátralékosokról, de nincsenek pontosan vezetve a teljesítések sem. Ez azután oda vezet, hogy a tanács csas „saccolja“, kik lehetnek hátralékban, s ez a „saccolás“ nem mindig válik be. Bencsura Lajos két és félholdas dolgozó paraszt négy kiló baromfi, négy és fél kiló tojás hátralékkal szerepel a kimutatásokban. Hevesi Márton 15 holdas középparaszt 118 kiló sertéssel tartozik — legalábbis a tanács, a begyűjtési hivatal szerint. S mi a valóság? — Bencsura előíráson felül még egy kilóval több tojást adott be. Hevesi Lajos pedig egykét kiló híján még februárban egyenlítette hátralékát. A dolgozó parasztok felesleges zaklatása, beidézgeté-j nem vet jó fényt a tanács munkájára. ■ Különösen :akkor-nem, mikori az esetek döntő többségében' elnézik, hogy egyesek fejőstehénnek tekintsék az államot, hogy egyesek csak üres szónak, s ne kötelező tettnek nézzék az állampolgári kötelezettséget. Erre a példák egész tarkabarka sokaságát lehet összegyűjteni. íme: Reke János Petőfi-utca 38. szám alatti, 14 holdas középparaszt 80 ev körül jár, régen fia műveli földjét. Betakarításkor a fia hazaviszi a terményt, Reke Jánoson meg nem lehet behajtani a beadási, hisz „nincs“ semmije. Tóth József Honvéd-utca 12. szám alatti középparasztnál és még jónéhány társánál ugyanez a helyzet Mázsákkal tartoznak terményből, tojásból, sertésből, ezrekkel az adóból, de hát nincs mit behajtani rajtuk, mert „üres“ a kamra. Pedig az 1025. számú minisztertanácsi határozat kimondja, hogy ilyen esetekben a föld összevonását határozhatja el a községi tanács. Vagy: Mezei Károly 25 ezer forint építési kölcsönt kapott az államtól, de a válaszról megfeledkezett, az állammal szemben nem rendezte tartozását. Sebestyén Márton öt hold földet adott el, most épít házat, de 4000 forint adósságáról „megfeledkezett“. Perge Benedek ötholdas is földet vásárolt, ö is hátralékos az adójával, Rózsa k. Lajos pedig többmázsa kukoricával tartozik. Mit mondanak erre a becsületes dolgozó parasztok? ,Ha én tudom a kötelességem, tudja más is. Ha nem tudja, tanítsa meg a tanács, ott van a törvény a kezében“. — igy vélekedik Fülöp István 8, Szabó István 10 holdas középparaszt. A községi tanács, a helyi begyűjtési megbízott — akit részegeskedéséért most váltottak le — azonban megfeledkezett arról, hogy a törvény nemcsak a beadás csökkentését, a falu iparcikkel való fokozott ellátását írja elő, hanem a beadás teljesítését, a hanyagok felelősségre vonását is. Megfeledkezett erről, s egyetlen egy esetben sem számoltatta el azokat, akik a fülük botját sem mozgatják az állampolgári fc- gyetem betartásáért. Nyugodtan élik világukat a késlekedők, fittyet hánynak a törvénynek, s a tanács liberalizmusa miatt azokat is táborukba csalogatják. akik még a nehéz, aszályos esztendőben is becsülettel helytálltak az állam- polgári fegyelemben. tűri. A kulák pedig bűjtogat, lázit. „Nincs tojás, nem tojnak a tyúkok — ezt mondjad“, — bujtogatja a dolgozó parasztokat, közben a tojásbe- gyüjtő egyetlen nap alatt hatezer szabadtojást vett át. Igyekszik maga mellé állítani a becsületes középparasztok egy részét, s nem is mindenkor sikertelenül. Tóth Imre hétholdas középparaszt, nagy hangon jelentette ki: „márpedig én más gyomrának nem termelek“ — adós is vagy 100 liter tejjel, meg az ezévi tojással, baromfival. így nyújtogatja csápjait az osztályellenség, a kulák, a volt csendőr, a klerikális reakció — hátulról, Orvul, s nincs, aki leleplezze ténykedésüket, sőt az a vélemény, hogy a kulák most „nyugton“ van. Furcsa, nagyon furcsa „nyugalom“ ez, Hibásak a felsőbb szervek is Helytelen volna azonban a kápolnai hibákért csak a kápolnaiakat okolni. Feleősek ezért a járás vezető szervei, de még a megyei tanács is. Elöljáróban erre egyetlen példa: a tanácsválasztások óta a negyedik elnök és a hatodik VB- titkár van a közsében. Nyolcszor történt változás a tanács vezetésében — ez is rányomta bélyegét a falu munkájára. A járási pártbizottság sem segíti megfelelően a községi pártszervezetet. Szarvák elv- társnő elmondta, hogy nagy nehézségeket okozott neki a majd két hónappal ezelőtt megtartott népnevelőértekezletre való felkészülés, nem talált még megfelelő módszert a népnevelők irányítására, a politikai munka szervezésére. Ezen a téren pedig nem nyújtott megfelelő segítséget a járási pártbizottság. A járási tanács annakidején csak ügy „futtából“ emelte ki Gyurkó Józsefet, s háromnapos mezőtárkányi gyakorno- lcoskodás után Kompoltra, majd onnan Kápolnára helyezték VB-titkárnak. Elmondotta Gyurkó, hogy Kompolton egy alkalommal panaszkodott a já rás kiküldöttjének — mikjr a tanácselnök iskolán volt, egye dűl irányította a nyári nagy- begyűjtést — hogy annyi a munkája, majd el megy a haja, segítsenek ,már rajta. A válasz: „van miből, nem les. attól még kopasz”. A VB-titkár mostani hanyag munkájáért felelősség terheli a járási tanácsot is. Szólni kell a járási begyűjtési hivatalról is, melynek ve zetője Molnár elvtárs, éppen kápolnai. A hivatal elnézte, eltűrte, hogy a begyűjtési ap parátus adminisztrációja el- zülljön, hogy egy-egy adatért az új megbízottnak sokszor órákig kell kotorászni a rendezetlen irathalmazok között. A kivezető út A községi pártszervezet munkája Sok, nagyon sok a hiba Kápolnán. De a legnagyobb hiba az, hogy a pártszervezet nem harcol kellő eréllyel ezek e1- len. A VB-titkár nem párttag, de a pártszervezet mégis felelős munkájáért, mégsem törődött vele megfelelően, nem tett javaslatot felelósségrevo- násáért. Az új vezetőség nem indított harcot a kommunisták példamutatásáért sem. Szarvák Istvánná elvtársnő, a pártszervezet titkára, maga is meghökkent — akkor tudta meg, mikor a brigád megállapította — hogy a 28 paraszt-párttagból 20 nem teljesítette beadását. Igen gyenge a politikai munka is. Olyan nézetek kaptak lábra a községben, melyek önmagukban is igen veszélyesek. A jól teljesítők azt mondják: „az járt jól a múlt évben, aki adós volt, mert eltörölték a hátralékát“. A nó- tóriusok meg azt hirdetik, hogy „majd elengedik megint“. S nincs, aki megmagyarázz i, „egyszer volt Budán kutyavásár“, hogy a beadást most reálisan vetették ki most nem lesz törlés, csak törvényszabta büntetés azok számára, akik igyekszenek kijátszani az államot. S mert a pártszervezet erről nem beszél, miről is beszélhetne másról, mint csak a kedvezményekről. Olyan a pártszervezet politikai munkája, mint a könyv, melynek mindig csak az egyik oldalát olvassak, pedig a másik oldalon is írva van, legalább olyan fontos, mint a megelőzőn. L'e nem is folyhat eredményes politikai munka, ha csak papíron léteznek a népnevelők, ha nincs számukra népnevelőértekezlet, ha nem kapnak feladatokat, ha nem számoltatják be őket rendszeresen — már pedig Kápolnán ez így van. Emiatt aztán nem jut el a párt szava minden ember szivéhez, nem ismerik fel a dolgozó parasztok azt az egyszerű tényt, amit Szuiomj Mátyás 12 holdas középparaszt helyes példával megmutatott, hogy „a tepsibe liszt is kell“. Másszóval a munkásosztály segítsége, az iparcikkek, a „tepsi“ mellé szükség van a dolgozó parasztok munkájára, a „lisztre“ is. Az általános, személyhez nem szóló agitáció, a pártszervezet termelést ellenőrző munkájának fogyatékosságai így öltenek testet a lemaradást mutató százalékokban. Hallgatnak a népnevelők, beszél az ellenség Ahol a liberalizmus vert tanyát, ahol hallgat a pártszervezet, hallgatnak a népnevelők, ott beszél az ellenség, él, mint „Marci Hevesen“. A község földdel rendelkező hét kulákja közül hat még a múlt- évi beadás teljesítéséről is megfeledkezett. Ifj. Domoszlai István kulák arcátlanul arra hivatkozik, hogy „a szomszéd kutyája megeszi a tojásokat, azért nem tudom a beadást teljesíteni“. Hol van arra törvény, hogy már a kulák is fittyet hányjon a nép államának, hogy gúnyt űzzön a tanácsból? Hol? És a tanács ezt Az elején azzal kezdtük, hogy Kápolna nagyszerű hagyományokkal rendelkezik, hogy ma is itt élnek a 48-as hősök leszármazottjai. Azt is elmondtuk, hogy a tavaszi munkában becsülettel helytálltak a kápolnaiak, hogy a pártvezetőség, a tanácstagok egy része mellett igen sok dolgozó paraszt teljesítette becsülettel állampolgári kötelezettségét. A párt, az állam, az egész ország változatlanul bízik a kápolnaiakban is. Tudják, hogy ha a dolgozó parasztok megértik, mi a feladatuk a szocializmus építésében, nem késlekednek követni a jó példát. Az a feladat tehát, hogy a pártszervezet megértesse ezt velük, hogy jó politikai tömegmunkával, személyhez szóló, helyes érvekkel, ne csak a kedvezmények, hanem a kötelességek ismertetésével is győzzék meg a falu vezetői az elmaradókat. De hozzá keil tenni, hogy az agitáció: meggyőzés, megmagyarázás, s nem könyörgés. Azokkal szemben, akik megszegik a törvényt, akik csak kapni szeretnek, de adni nem, alkalmazni kell a törvényt, melyet a nép hozott saját jövője érdekében. Támaszkodjon a tanács a tömegekre, a falu becsületes dolgozóira, ók adhatnak legtöbb segítséget a mindennapi nehéz feladat megoldásában. A pártszervezet tűzze zászlajára: „Kommunisták az elrel“ — harcoljanak a kommunisták példamutatásáért a beadásban, növényápolásban egyaránt. A járás felsőbb szervei is vonják le a tanulságot az elkövetett hibákból. A járási pártbizottság a liépnévelömun- ka hiégszérvezésébeh, átjárási tanács elsősorban az állandó bizottságokkal való foglalkozás módszereiben nyújtson minél több, minél hathatósabb segítséget. Fogjon össze az egész falu, induljanak vállvetve harcba a becsületen esett folt lemosásáért. Ma csak azért vagyunk még büszkék Kápolnára, mert hősi múltja példa előttünk, példa az egész világ szabadságszerető népei előtt. Holnap azért akarunk büszkék lenni — s ez csak a kápolnaiakon múlik — hogy jelenükkel, példás állampolgári fegyelmükkel, szoros egységükkel állítottak példát az egész ország, az egész világ elé. Jó munkát, sok sikert kívánunk ehhez. (Vége) Hogyan folyt le az MSZT-vizsga a TÜZÉP-vállalatnál 1954 április 23-án folyt le az Egri Tüzép Vállalatnál az 1953-54. évi MSZT s.zemináriumi vizsga. A szeminárium a kezdeíi nehézségek ellenére is lemorzsolódás nélkül zárt.] a vizsgát, melyen 20 dolgozó vett részt. A íeidoigozott kilenc témakörből a hallgatók kilenc kiselőadást tartottak a vizsgán, amelynek során bebizonyították, hogy az eltöltött időt nem tököltek eredménytelenül. A sikerhez a helyi pártszervezet és MSZT alapszervezet minden segítséget megadott és a szeminárium megkapta a szükséges lámotalást az MSZT városi szervezetéiül is. Igen jól sikerült kiselőadást tartott Kovács Flórián elvtárs, aki ..Hogyan él és dolgozik a szovjet ember” című brosuáí dolgozta fel. A kiselőadás jó oldala volt. hogy megmutatta azokat az eredményeket, amelyeket a Szovjetunió példája nyomán már az árleszállításokban és szociális juttatások révén közvetve is ad kormányunk a dolgozóknak. A másik kiselőadást Rtida Pál dolgozta fel, saját szavaival jól adta vissza az zl'lam és a Szovjetunió alkotmányáról tanultakat. Érthető szavakkal mutatott rá arra a lényeges különbségre, amely a kapitalista államok alkotmánya és a Szovjetunió, valamint a népi demokratikus országok alkotmánya közölt van. Az MSZT helvi szervezetének, valamint a pártszervezetnek is feladata, hogy a hallgatók a tanultakat jól használják fel gazdasági munkájuk végzésénél, így sikeresen járuljanak hozzá a párt- és kormányhatározatok megvalósítálsálioz. Hiányosságként említette meg Mészáros elvtárs, hogv a kiselőadásokban a Szovjetunió eredményei mellett nem foglalkoztunk eleget a magyarországi helyzettel, a magyar nép életével, művészetével, kultúrájával, filmjével. A szemináriumi vizsgát április hó 24-én jól sikerült klubest zárta be. A k!ubes(en jóformán a Tüzép összes dolgozója megjelent. A klubesten a helyi alapszervezet merriufp,m.'’zin a szemináriumon legjob beredményt elért dolgozókat. Juhász Józscfné alapszervezeti MSZT-tiikár. Tűrhetetlenül rossz a vezető ésedatgozók közötti k apcsolat a gyöngyösi közlekedési vállalatnál 1954 január elsején egyesült a gyöngyösi TEFL a Taxi és a MA VAUT vállalat — az egyesült üzem vezetőjének Józsi Ferencet nevezték ki. Nem kis dolog egy ilyen újonnan egyesült vállalat igazgatójának lenni, márcsak azért is, hisz a vállalat rendkívül fontos szere- repet játszik a közlekedés, az áru- és anyagszállítás lebonyolításában. Ebből következik, hogy a vállalat igazgatójának feladata, felelősége is megtisztelő, de igen nagy. A nagy feladat végrehajtásának Józsi Ferenc csak akkor tudna megfelelni teljes egészében, ha beosztottjai, a vállalat dolgozói közötti kapcsolata emberi, a munkát elősegítő kapcsolattá válna. Mert — meg kell mondani — ilyen kapcsolatról jelenleg nagy merészség volna beszélni. Az üzem új igazgatója durván, gorombán, lélektelenül bánik a dolgozókkal, igazgató helyett kiskirálynak képzeli magát. Számtalan példa bizonyítja ezt. Előfordult az egyik alkalommal, hogy Máté József forgalmistát azért hordta le mindennek, mert az egyik reggel nem volt befűtve — pedig Józsi Ferenc is jól tudja, hogy, a fűtéshez legalább annyi köze van a forgalmistának, mint a vállalat igazgatójának. Hasonló durvasággal támadt a vállalat őrére is, aki kénytelen volt a nagy hidegek idején bemenni valamelyik hivatali helyiségbe megmelegedni, mert a durvaságtól nem ért rá az igazgató az őrbódé felépítésének elintézésére. Különösen „megkapó“ az a módszer, ahogy a taxi gépkocsivezetőkkel bánik az igazgató, minden lelkiisme- retfurdalás nélkül megtette, hogy kizavarta őket a:' irodából, sőt Kőszegi gépkocsivezetőt, aki — uram bocsá — nem kerülte ki nagy ívben az igazgatót, egyszerűen félrelökte útjából. Medveezki Lajos taxigépkicsivezető késő éjjel jött haza és a kocsit nem söpörte ki. Az igazgató észrevette ezt és a következő „építőjellegű“ megjegyzést tette: Vegye tudomásul, hogyha én akarom, akkor nemcsak a kocsit, de az udvart is kisöpri.“ Az tény, hogy a kocsit rendbe kellett volna tenni, de az is tény, hogy valakinek jobb munkára való nevelését nem ilyen hangon szokás népidemokráciánkban megtenni. Követői is akadnak az ilyeri „nevelési“ módnak. Gukán, forgalmi osztályvezető azt mondta Nagy Molnár Lászlónak, mikor a „Taxi“hoz helyezték forgalmistának, hogy: „Jól kösse fel a fehérneműjét, mert nem lehet emberi bánásmódban részesíteni a taxisoffőröket,“ Különösen súlyosan esik latba, hogy Józsi Ferenc igazgató a pártot sem becsüli sokra. Vona elvtársat, aki a pártiskolán lévő alapszerve- ■zeti titkárt helyettesítette, véletlenül éppen a párttitkár távollétében helyezte vissza munkásjáratra gépkocsizetőnek. Amikor visszajött Pádár elvtárs a párttitkár, őt is más beosztásba helyezte, hogy mint más alkalommal megjegyezte: „Minek üsse bele az órát mindenbe.“ Ügy néz ki tehát, hogy a vállalat igazgatója korlátlan hatalommal rendelkezik, legalább is saját érdekében. De arra vagy nincs hatalma, vagy nincs akarata — s az utóbbi sokkal valószínűbb —, hogy biztosítson a pártszervezet részére megfelelő helyiséget, hogy a 400 dolgozóval rendelkező vállalat visz- szakapja elvett kultúrtermét. Hosszan lehetne még sorolni azokat a példákat, melyek mind azt bizonyítják, hogy Józsi Ferenc igazgató rövid öthónapos működése alatt többet tett a dolgozók elidegenítése, megfélemlítése érdekében, mint a közös munka, a jó szellem kialakításáért. Épp ezért feltétle- lenül szükséges, hogy a területi igazgatóság kiküldöttei ellenőrzésük során ne csak az igazgatóval beszélgessenek, hanem hallgassák meg a dolgozók problémáit is. Segítsenek a lehetetlen állapot felszámolásában. Kétségkívül felelősség terheli mindezekért a városi pártbizottságot is, amely tudott erről a lehetetlen állapotról, s ahelyett, hogy felelősségre vonta volna ezért az igazgatót, elnézte, hogy tovább éleződjön • a vezető és beosztottjai között a -kapcsolat. Mint már megállapítottuk, az egyesült vállalatnak hatalmas feladatai vannak, tűrhe- teten, hogy ilyen hibákkal induljanak a közelgő nyári és őszi nagy szállítási feladatoknak. Az illetékes szervek vonják le ebből a helyes következtetést, s teremtsenek véglegesen rendet a vállalat portáján. Oroszi József Montvai Andor (Városi pártbizottság.) Tanácselnökök értekezlete Hatvanban Értekezletre gyűltek össze a hatvani járás községeinek tanácselnökei, a begyűjtési szervek dolgozói, hogy megbeszéljék, milyen eredményeket hozott eddig a begyűjtési apparátus újjászervezése, hogyan javult a munka, mik a legközelebbi feladatok a párt és a kormány december 19-i határozata végrehajtásában. Az élenjáró községek tanácselnökei beszámoltak munkamódszerükről, elmondották azt is, hogy a kongresszusi versenyben túl akarják teljesíteni begyűjtési tervüket és az a céljuk, hogy a hatvani járás megtartva az első helyét a megyében, továbbra is ott legyen az ország 10 legjobb járása között. Karkus elvtárs, Apc község tanácselnöke elmondotta, hogy a jó eredmények elérésében nagy segítséget adott a párt- szervezet. Elmondotta azt is, hogy a tanácsapparátus nem várt csak a párt népnevelőinek munkájára. hanem maguk is családlátogatásokat végeztek, — ezzel is nő a tömegek bizalma a tanács iránt. Hasonló eredményekről és módszerekről számoltak be a kerekharaszti, lőrinci, valamint a rózsaszentmártoni tanácselnökök is. Néhány községben azonban még mindig nem foglalkoznak megfelelően a tanácsok a begyűjtéssel, nem magyarázzák meg, hogy menynyivel jobban jár az a dolgozó paraszt, aki az első, vagy második negyedévben teljesíti beadását, de még kevésbbé magyarázzák meg, hogy a hátralékos milyen kárt okoz egész dolgozó népünknek. Kevés segítséget adnak ehhez a zagyvaszántói, horti, csá- nyi és ecsédi pártszervezetek. Pedig ahhoz, hagy a járás a kongressusi versenyben továbbra is élenjárjon, az szükséges, hogy a lemaradó községek átvegyék az élenjárók munkamódszerét. Minden községben a népnevelőknek, a községi tanácsok dolgozóinak meg kell értetni a dolgozó parasztokkal, hogy az életszínvonal emelése elsősorban rajtuk múlik: a többtermelésen, az állampolgári kötelezettség teljesítésén. Az értekezleten Hatvan város versenyre hívta Hort, Csány és Ecséd községeket a lemaradás behozására, s ígéretet tett, hogy a kongresszusig 20 hízottsertést és 40 mázsa vágómarhát gyűjtenek ösz- sze a dolgozó parasztok. A kihívott községek elfogadták a versenyt, s ígéretet tettek, hogy a begyűjtés jobb megszervezé' sével. a politikai munka megjavításával behozzák lemaradásukat, s eredményeikkel is biztosítják a hatvani járás eddigi kitüntető helyezésének megtartását. Havcllant István Hatvan
