Népújság, 1954. május (34-42. szám)
1954-05-01 / 34. szám
IniÀê PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! NÉPÚJSÁG AZMDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM. ^rg jq fj||éf 1954 MÁJUS I, SZOMBATÉ f---------------------------------------------------------É ljen május elseje, a proletár nemzetközi séj harcos ünnepe! V.______________________________________) Harcos István lakatos brigádjával 130 százalékot ért cl a kongresszusi versenyben« Peszleg Ferenc többszörös újító, jelvényes sztahanovista csőszerelő, brigádjával 118 százalékos vállalást tett a párt kongresszusára. Büszkék lehetnek rá a hatvaniak, mert 125.2 százalékot ért cL Tóth Pál géplakatos, jelvényes sztahanovista k példát mutat a hatvaniaknak. 130.3 százalékra teljesítette kongresszusi vállalását. A 10. szabad május elseje a 10. szabad május elsejét ünnepli hazánk, megyénk dolgozó népe. Tíz esztendővel ezelőtt üres kamrával, de teli szívvel, rombadőlt országban, de a jövőbe vetett tántoríthatatlan bizalommal ünnepelte népünk az első szabad május elsejét. Szokatlan volt a nyílt, a vidám, a harcos ünnep. Nem kellett félni a csendőrszuronyoktól, a lovas csendőrök kardlapjaitól, a börtönöktől — szabadon, hitét, boldogságát a nagyvilágba beleharsogva ünnepelte a magyar nép a proletárnemzetköziség nagy ünnepét. Azóta 10 esztendő telt el. Nem nagy idő egy ország, de még egy ember életében sem, de 10 esztendő alatt olyan léptekkel haladt előre népünk erős munkásosztályunkkal az élen a szabadság útján, hogy méltán vívta ki barátaink mély elismerését, ellenségeink vad dühét. A rombadőlt ország, melyről úgy beszéltek a „tájékozottak”, hogy csak „volt” ország, s legfeljebb ötven év múlva lesz megint, talpraállt. népe nagyszerű alkotások sorát hozta léire — ipari ország, sporthatalom, a kultúra országa lett Magyarország. Mi tette lehetővé ezt a hatalmas átalakulást? Mi adott erőt a magyar munkásnak, hogy vereshagymán és kenyéren építse fel a rombadöntött hidakat, mi adott erőt az új gazdának, hogy kapával essen földjének, az értelmiségnek, hogy fűtetlen, hideg szobában, éhezve lásson hozzá a maga területén az építéshez? És mi ad ma is állandó biztatást, legyőzhetetlen erőt a nehéz feladatokhoz? Nagy pártunk útmutatásai mellett elsősorban a proletárnemzetköziség, a világ dolgozóinak közvetlen, vagy közvetett támogatása, megtisztelő bizalma. A szovjet nép segítsége nélkül színié megoldhatatlanok lettek volna azok a hatalmas feladatok, melyekkel eddig sikerrel, nem egyszer viszonylag könnyen birkóztunk meg. A Szovjetunió meg-megújuló támogatása, kimeríthetetlen tapasztalatainak felhasználása, a népi demokratikus országokkal való szoros kapcsolatunk nagyszerű példája a pro- letámemzetköziség teremtő erejének, s nem utolsósorban a proletárhazafiságnak. A nagy ünnep, május elseje azért kedves nekünk, mert a proletárnemzetköziség harcos ünnepe, a békéért küzdő népek hatalmas seregszemléje. Felmérhetetlen erő van ebben az ünnepben, olyan erő, mely országokat épít, mely gátat tud vetni a háború pusztításainak. A népek összefogása, a Szovjetunió következetes békepolitikája tette lehetővé, hogy az elmúlt esztendőben elhallgassanak a fegyverek Koreában, ez tette lehetővé, hogy az amerikai imperialisták háborús tervei sorra meghiúsuljanak. Az „európai védelmi közösség” és más egyéb támadó tömb létrehozására irányuló imperialista terv sorsa minden szónál ékesebben jelzi: régen elmúlt az az idő, hogy a népek szó nélkül tűrjék, mint akarják uraik bőrüket vásárra vinni. A francia, az olasz dolgozók éles tiltakozása az amerikai imperializmus gyarmatosító tervei, a német revans-szellein felélesztése ellen, az angol kormány hűvös, sőt nem egyszer mereven ellenkező álláspontja, például a Kelettel való kereskedelem terén — azt bizonyítják, hogy egyre nagyobb tömegeket, egyre több országot győz meg a béke politikája, a különböző társadalmi rendszerek békés együttélésének lenini elve. "É* s éppen ezekben a napokban, mi-*-J kor ünnepre készült és ünnepel a világ dolgozó népe, köztük a magyar nép is, az összefogás újabb győzelmének, a Szovjetunió békepolitikája újabb eredményének lehetünk büszke tanúi. Géniben összeült az öt nagyhatalom. Köztük a Kínai Népköztársaság külügyminisztere, hogy újabb lépések történjenek a nemzetközi béke megszilárdításában. Genf: a népek összefogásának, őszinte békevágyának legújabb állomása, sikere, egyben az imperialisták háborús tervei újabb kndarcának jelképe. A népek azonban tudják nálunk is, a kapitalista országokban is, hogy Genf nem a csodák városa, csak egy állomása, ha még oly jelentős állomása is, a világot átfogó békeharcnak. Az amerikai imperialisták „készülődése” a genfi értekezletre — a hidrogénbombarobbantás, az indokínai háború nemzetközi háborúvá való kiterjesztésének terve, Dulles provokációs beszédének egész sorozata — intő példa, hogy nincs helye a megtorpanásnak, nincs helye a túlzott megelégedésnek. Bármilyen eredménnyel is záruljon az öt nagyhatalom külügyminisztereinek genfi tanácskozása. szakadatlanul tovább kell fokozni a béke megőrzéséért folyó harcot, az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért, a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért. „A béke fennmarad és tartós lesz. ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét, s mindvégig kitartanak mellette”. S ebben a harcban a magyar dolgozó népnek is megnövekedett feladatai vannak. Május elseje arra figyelmeztet bennünket, hogy nekünk is elvtársi kötelességeink vannak a világ proletáriátusa és népei iránt, hogy ránk is számítanak a világ elnyomott dolgozói, figyelik munkánkat, eredményeinket. Erőnk növekedése. életünk gazdagodása, a proletárnemzetköziséget, a világot átfogó békeharcot erősíti, új erőt és példát ad a kapitalista, a gyarmati országok elnyomottjai számára. A mostani május elsejének az is különös jelentőséget ad számunkra, hogy fejlődésünk új szakaszában, a kortnánypro- gramm után elsőízben ünnepeljük ezt a nemzetközi ünnepet, mely egyben közel egyéves munkánk eredményeinek is ünnepe. IJa számot vetünk egyesztendős munkánkkal, magabiztosan nézhetünk a világ szemébe, jelentős lépéseket tettünk a jólét megteremtésére, a törvényesség megszilárdítása terén. Az elmúlt közel egy esztendő alatt népünk alkotó ereje, pártunk útmutatása, kormányunk segítése nyomán hihetetlen mértékben kibontakozott, teremtőereje megnövekedett, szebbé, gazdagabbá változtatta jelenünket, még biztatóbbá jövőnket. Népünk ma egységesebb. mint valaha, bizalommal követi a pártot, a kormányt az életszínvonal emeléséért folytatott harcban. De jogos büszkeségünk sem feledtetheti el egyetlen pillanatra sem, hogy a zord tél nehézségei, a nem mindenben kedvező tavaszi időjárás miatt iparban, mező- gazdaságban egyaránt elmaradtunk terveinkben, jelentős törleszteni való vár dolgozó népünkre. Életünk középpontjában — ez pártunk politikája — az ember áll, a maga szükségleteivel, állandóan növekvő igényeivel. De a párt politikájának megvalósításához az szükséges, hogy dolgozó népünk is mindent megtegyen a termelés frontján a szükségletek kielégítése érdekében. A falu csak annyit kaphat a nép közös vagyonából, az ország közös jövedelméből, amennyit maga is ad ehhez. A jó begyűjtés, a jó tavaszi munka — ez most a falu legfontosabb feladata. Munkásosztályunk a jobb minőségű áruval, az önköltség csökkentésével, fegyelmezett munkával járuljon hozzá nagyszerű feladataink megoldásához. T4/1 ájus elseje azon túl, hogy a prole- tárnemzetköziség nagy történelmi ünnepe, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének ünnepe is; s, hogy tovább erősödjék, izmosodjék ez az alkotó szövetség, adjon több gépet, iparcikket a munkásosztály, adjon több élelmet, nyersanyagot az iparnak a falu. Ez a kormányprogramul mcg'valósításának egyedüli helyes és járható útja. Gondoljon erre most minden dolgozó falun, városon egyaránt. Ennek jegyében ünnepeljük a munka ünnepét, készüljünk pártunk harmadik kongresszusára. Megyénk számos üzemében most azért harcolnak, hogy valóra váljon az adott szó: „A kongresszusig behozzuk a lemaradást”. A párt iránti mély szeretetüket, békeakaratukat, a népek egysége megőrzésének óhaját juttatják dolgozóink ezzel is kifejezésre. Munkás, paraszt, értelmiségi lázas munkával, szive, tudása, legjavával készül az országot vezető párt tanácskozásaira. Egységes ez a készülődés, épp olyan egységes, mint egész dolgozó népünk. A 10. szabad május elseje, a proletárnemzetköziség nagy ünnepe, a népek seregszemléje legyen egyben a törhetetlen egységnek nagyszerű kifejezője is. BOLDOG ÉLETÜNK ÉLHARCOSAI Bíró d. Sándor, egercsehi sztahanovista, napi nyolc csille helyett, 14 csille szenet termel, 328 százalékban teljesítette kongresszusi felajánlását Molnár Ferenc az egercsehi Vegyes KTSZ szabója állandóan selejtmentesen dolgozik, a március havi tervét például 173 százalékban teljesítette. Péntek István hatvani villanyszerelő 200.3 százalékban teljesítette túl a pártkongresszus tiszteletére tett vállalását Bódi j. József egercsehi vájár 218 százalékban teljesítette kongresszusi vállalását BOLDOG ÉLETÜNK ÉLHARCOSAI Pozsik Bertalan az egercsehi Vegyes KTSZ at- pésze, kiváló munkamódszerátadó.
