Népújság, 1954. április (25-33. szám)

1954-04-29 / 33. szám

Éljen a munkás-paraszt szövetség, népi demokráciánk szilárd alapja!

AZ EGRI CSEMEGEBOLTBAN

GYAKRAN eszembejut gyerekkori élményem. Szülővárosunkban történt, kilencéves lehettem. Délutáni tanítás után igyekeztünk hazafelé, elmaradhatatlan társammal, a bogárszemű Viorikával. Minden kirakat előtt megálltunk bámészkodni, de volt egy kedvenc helyünk, a főtéren lévő nagy csemegebolt. Csillogó réztartály ontotta a fekete kávészemeket, nagy, kerek, piroshéjú sajtok, fügekoszorúk, narancshalmok, sok-sok csoda az éhes gyerekszemnek. Laposra nyomtuk orrunkat a kirakatüvegen. — Te mit vennél, ha gazdag volnál? — kérdezte Viorika. Igézve bámultam a rózsaszínű sonkára, majd visz- sza a tejcsokoládés táblákra.

■— Ezt — böktem rá — meg ezt *— ezt — ezt is. — S végül nem tudtunk megegyezni, mit is vennénk, ha sok-sok pénzünk lenne. Táskánkat lóbálva, indultunk tovább és folytatódott a játék elölről.

Második élményem a kirakatokkal már közelebbi: 1946 tavaszán az infláció legsötétebb időszakában történt. Üres, piszkos vimmes-dobozok között melaszos kukoricamáié, ragacsos buci terpeszkedett. Éhesen kotorásztam a táskámban a bilipengő után. Nagyot sóhajtottam vagy még inkább nagyot nyeltem — látok-e még valamikor csillogó kirakatot, ehetek-e fehér kenyeret, téli szalámival. A kirakat sötéten, porosán, vigasztalanul meredt kérdő szemeimre.

NEM IS KELLETT soká várni. Ma már nincs olyan nap, hogy ne állnék meg az egri Csemegebolt előtt és ne térnék be egy pár percre. Hosszasan gyönyörködök a kirakataiban. A kolbászhalmazokban, amelyekből ma már kerítést lehetne fonni, a tarka papírba csomagolt édességek áradatában, a csillogó borosüvegekben, százféle színben tündöklő likőrök, konzervek, befőttek gazdag tömkelegében.

Percenként nyílik az ajtó, nyeli az üzlet a vásárlók özönét. Délelőtt a falusi asszonyo- kat, ház>asszSfiyofiaf7 défStán az iskolásokat, munkából jövőket, öregeket, fiatalokat vegyesen. Benn az ízlésesen elrendezett, hajlított üvegpultokon pácolthúsok, rózsaszínű sonkák, szalámik tömegeiből, mint friss, zöld sziget villan ki a primőr saláta, zöldhagyma, apró, piros retek. Tálakon elkészített finom falatok, hidegételek, a sok-sok édesség, tisztacsokoládé halmazok, finom italok, ahogy végig olvasgatjuk: burgundi, hegyifurmint, balaton- melléki borok karcsú, hétdecis palackokban, az öblös cheri- brandis üvegek váltakoznak.

Pillanatonként halljuk: kérek tíz deka sonkát — abból a szép sajtból adjon — egy üveg világosat — egy kiló kenyeret —

zentkirályi — Ózd — Ná- dasd — Eger volt a visz- szavonulásunk útja. Komoly harcokra úgyszólván sehol sem került sor, így senki sem tudta visszavonulásuknak okát adni. Ez nyugtalanságot keltett sorainkban. Az almári megállóhoz közel foglaltunk állást. Janovics. ez a félelmet nem ismerő tengerésztüzér felderítésre jelentkezett. Nekünk megsúgta, hogy hazanéz Szilvásváradra, az asszonyhoz. Hiába volt az okos szó, a vakmerő ember nekivágott a hegyoldalnak. Másnap reggel állított be az állásba és elmondta, hogy a csehek, még Monosbélben vannak, de ő már Szilvásváradnál megtréfálta a trénjüket; közéjük lövöldözött. Monosbélben is a csapataik közé lövöldözött, de itt már majdnem ráfizetett a virtusra, mert gépfegyvertüzet zúdítottak a hegyoldalra.

Egerben leverő látvány fogadott. A vámháztól kezdve majdnem minden házon fehér zászló lengett. Ütegünk a vámon belül állt meg. a tisztjeink valahová tárgyalni mentek. Dühös elkeseredéssel gubbasztottunk ágyúinkon. Biztosat senki sem tudott, de a fehér rongyok, meg a körülöttünk settenkedő alakok nem sok jóval bíztattak. Ahogy ott gubbasztok az ülésben, egy pocakos postás fürgén átlép a vizesárkon és a karabélyom felé kap. Adja

és az eladók boszorkányos ügyességgel, gyorsasággal elégítik ki a vevőket. Hófehér köpenyük hol itt, hol ott villan fel. Kérdeznek, mérnek, szeletelnek, sürögnek, forognak. Mindezt kedvesen, udvariasan, az idegesség legcsekelyebb árnyalata nélkül, pedig vannak ,,raplis“ vevők is, akik ötször- hatszor meggondolják, hogy mégis csak mást kérnek, a legfrissebb áru sem elég friss nekik. Nem gondolnak arra, hogy feltartják a többi dolgozót és a legbékésebb árusítót is kihozzák türelméből.

APRÓ-CSEPRŐ tételekből nő az üzlet forgalma napi 20 ezer forintra, persze szombat és ünnepnapokon a kétszeresére emelkedik. Havonta hat-hétszázezer forint bevétele van az üzletnek. Nemcsak a megnövekedett vásárlókedv, a dolgozók nagyobb igénye, hanem a csemegeüzlet bőséges, ízléses nagy választéka, az itt dolgozók nagyszerű munkája is hozzájárul a forgalom növekedéséhez. Naponta háromezer ember is megfordul az üzletben.

— Nehéz-e teljesíteni a vevők kívánságát? — erről beszélünk Maczó Istvánnal, az áruda vezetőjével, aki közel 20 éve dolgozik már ebben a szakmában. Mosolyogva válaszol — amúgy is mindig mosolyog. „A kormányprogramul elhangzása után nem nehéz. Megszűnt az áruhiány, nincs tülekedés, nincs sorbanállás, budapesti központunk bőségesen ellát bennünket. Naponta hozzák a friss 20—25 fajta húsneműt, a csemege cukrászipar remekeit küldik el az egri dolgozóknak. De nem marad el mellettük az egri sütőüzem sem, amely 15—20-féle péksüteménnyel látja el üzletünket.“

„Legnagyobb sikere a tonhalnak van — mutat a fehér, hatalmas haltömbre — ezt mi kaptuk először a városban, s ez a vevőink kedvence. De sok fogy a különleges libamájkonzervekből, a finom borokból, a citrom sem marad mögötte, a múlt hónapban 35 mázsa fogyott el.“

MACZÓ ISTVÁN az üzlet dolgozóival együtt mindent megtesz a vevők érdekeiért. Bő választék, udvarias kiszolgálás, ez az elvük és ezt sikerül is betartaniok. A magas, szőke Kelemen Sándorné a kollektíva motorja. Gáli Jó- zsefnéval együtt segítik, irányítják a többi eladót, akik fáradhatatlanok, amellett, hogy töméntelen vevővel foglalkoznak, ők rendezik el a pultokon levő ízléses tálakat, sokszor a kirakatokat is. így érték el jó munkájukkal, hogy országos viszonylatban már másodszor nyerik el a harmadik helyet a csemegeüzletek között.

Valami mégis szembetűnik: a pénztár előtt hosszú sorfal vár. Mi lehet ennek az oka, ebben a jól szervezett üzletben? Ezt is hamar megtudjuk. Rossz pénztárgéppel látták el az üzletet, gyakran elromlik és ilyenkor — a vevők nem kis bosszúságára — hosszasan kell várakozni. Persze ezen is segíthetne a belkereskedelmi minisztérium, s így sok vevőt mentene meg a bosszúságtól

Terveikről kérdezzük az árudavezetőt — a május elsejei kettős ünnepre készülnek. Bőséges felvásárlásra számítanak és ezért nagymennyiségű húsáruval, tejtermékkel, cukrászati süteménnyel látják el az üzletet, hogy mindenki kedvére válogathasson, akár otthon ünnepel, akár kirándulni megy.

Szeretnének még az üzletbe eszpresszógépet is beállítani, amelynek helye már készen is áll, csak a gép hiányzik. És legnagyobb terv? — hogy a kongresszusi versenyben a harmadik helyről az első helyre kerüljenek. Ügy akarják ezt elérni, hogy továbbra is udvariasan, a dolgozók kívánságát állandóan figyelembevé- ve, elégítsék ki a vevők igényeit.

MI IS AZT kívánjuk a Csemegebolt munkatársainak, fokozzák jó munkájukat, segítsék előbbre fejlődő, fiatal szocialista kereskedelmünket

Törös Károlyné

fémgyűjtés eredményei

Heves megye hulladékgyűjtő vállalatai minden segítséget megadnak a felnőtteknek, DISZ fiataloknak, úttörőknek, hogy a megye területén minél előbb felkutassák a vas- és fémhulladékot, melyből az újra feldolgozás után hasznos mezőgazdasági gépek és közszükségleti cikkek készülnek. A MÉH vállalótok közül eddig legjobb eredményt az egri telep ért el, ahol 1083 mázsa vas és 38 mázsa színesfémhulladékot gyűjtöttek be. Utána a hatvani telep következik. melynek eredménye 644 mázsa vas- és 68 mázsa fémhulladék. A gyöngyösi MÉH

vállalat dolgozóit, kiknek gyöngyösi üzemek mellett nagy lehetőségük volna a gyüj.és megszervezésére, lemaradtak a többi telepek mögött. Megelőzte őket a hevesi és a füzesabonyi MÉH vállalat is. A fém- gyüjtő hónap végéig még a gyöngyösiek is be tudják hozni lemaradásukat ha nagyobb segítséget adnak a fiataloknak és nagyobb gondot fordítanak az értékes vas- és fémhulladékok felkutatására.

Heves megyében a MÉH vállalatok eddig 2663 mázsa vas, 100 mázsa színesfémhulladékot gyűjtöttek össze.

HÍREK A MEGYÉBŐL

— A GYÖNGYÖSI 214.

SZÁMÚ MTH INTÉZET fiataljai részt vettek a hatvani

területi kultúrversenyen. Az intézet énekkara első díjat nyert. Más területen is szorgos munka folyik az iskolában. A rádiós és technikus kör a közelmúltban kapott díszokle-' velet, fotoköri anyagot és egy fényképezőgépet. (Sándor László).

— A BOCONÄDI gépállomás traktoristái közül Hegedűs Szilárd 265, Kelemen Gyula 256, Szűcs László traktoros 152 százalékban teljesítette kongresszusi felajánlását. (Bartók Géza.)

— A PÉTERVÁSÁRI vegyes ktsz gépjavító és műszerész részlege a vállalt 20 eke helyett 37-et, valamint nyolc boronát, négy ekekapát, s egy vetőgépet b zott rendbe a termelőszövetkezetek részére.

— A KÁLI gépállomás traktorosai elhatározták, hogy május 1-re befejezik tavaszi tervüket. Juhász Ferenc traktorista már 114 százalékot ért el.

— AZ ÁLLAMI FALUSZÍNHÁZ nagy sikerrel mutatta be Erdőkövesden is a „Borjú“ című zenés vígjátékot. (Verrasztó János.)

— A MATRA VIDÉKI ERŐMŰ dolgozói is kiveszik részüket a vasgyüjtésből. Eddig 28 tonna vasat szállítottak a központi vasgyüjtő helyre, de még további 10 tonna vár elszállításra. Egyedül a kazánház dolgozói 17 tonna vashulladékot gyűjtöttek össze. (Nagy József)

— A HATVANI fűtőház dolgozói április 23-ig több, mint 300 tonna szenet takarítottak meg. Egyedül Ko- rózs István mozdonyvezető és Kopka Mihály fűtő 21 tonna szenet takarított meg.

— A 63/6-OS SZÁMÚ Szakipari Építő Vállalat gyöngyösi festőrészlege lelkesen teljesíti kongresszusi felajánlását. Az egri üveges részleg is ha- tárid> előtt kilenc nappal teljesítette kongresszusi felajánlását.

— A HATVANI PETŐFI tsz-nek ötezer négyzetméter területű üvegháza van. Zöldségfélét, paprikát, karalábét termelnek benne. Az el\ ső zöldpaprika-szállítmány körülbelül 400 darab, e hónap 13-án piacra került, 500 karalábé kíséretével. A miskolci piacon a hatvani Petőfi tsz paprikája és karalábéja legkorábban hirdette a szövetkezeti gazdálkodás fölényét. Most újabb zöldpaprika és karalábé-szállítmányok indulnak el a városok felé, hogy hírnevet, s szép jövedelmet hozzanak a jól gazdálkodó szövetkezetnek.

Nagyrédén...

Márkus László az értékes oltványvesszőket válogatja.

Az asszonyok keze nyomán katonás sorrendben sorakoznak már a vesszők*

Tavaszi vasárnap Besenyőtelken

A DISZ füzesabonyi járási bizottsága, a JTSB, valamint a Szabadságharcos Szövetség járási bizottsága május 2-án Besenyőtelken „Tavaszi vasárnap“ címen egésznapos sport- és kultúrműsort rendez. Délelőtt 10 órakor a sportolók és a fiatalok felvonulnak a

Âz 5/10-Ès vörös tüzérüteg az 1919-es egri ellenforradalomban

csak ide a puskát! Csak úgy ülve nyitottam ki a biztosítót és csövét a pocakjához szorítva mondtam: Na, vigye!

ügy elsápadt, mint a fal és síró hangon könyörgött, hogy három gyermeke van. A jelenet hangos derültséget váltott ki bajtársaim közt, s a körülöttünk kóválygó alakok jobbnak látták elpárologni.

ferencesek temploma előtt egy elvtárstól értesültem a történtekről. A Direktórium tagjai elmenekültek, a városban az ellenforradalmárok az urak. Majd a bőrükből bújtak ki örömükben, hogy négy 10 centiméteres ágyúhoz, rengeteg lövedékhez és jól összeszokott tüzérséghez jutottak. A várba helyezték el ütegünket. Tisztjeink egy horihorgas idegen tiszt kíséretében a kálváriára mentek. Mire felértem, már térkép fölé hajolva tanácskoztak. Feléjük se néztem, mert a füleimre volt szükség. Pár perc alatt már tisztában voltam a helyzettel. Közeledett Tormássy elvtárs büntető zászlóalja és ütegünket akarták felhasználni ellene. A Szépasszony-völgyben akartak állást foglalni. Elvtársainkra gúnyos és mocskolódó megjegyzéseket tettek és kárörvendve tárgyalták, hogyan fogják őket velünk szétlövetni. Korán örültek! Észrevették és majdnem nekem jöttek, amiért a közelükben mertem a kilátást élvezni.

Kocán lövegvezetőt kerestem meg, aki régi szervezett munkás volt. összehívta a másik három lövegvezetőt és röviden elmondtam, amit hallottam. Tájékoztatták a dologról a tüzéreket és abban állapodtunk meg, hogy megleckéztetjük az árulókat. Magam még egy külön feladatra vállalkoztam. ami nem látszott olyan könnyűnek, amilyennek bizonyult. A vár nyugati szárnya tömve volt Erdélyből menekült csendőrökkel. Ezek már nagyon unták a sok hercehurcát. de amikor a parancsnokuktól arról értesültek, hogy Eger fe’é a Tiszán átkelt román csapatok közelednek, fellobbant bennük a bosszúvágy. Ezeket a félrevezetett embereket kellett felvilágosítanom arról a maszlagról, amit tisztjeink nekünk még nem tálaltak fel.

^ sakhamar sorakoztattak J bennünket és a magas, idegen tiszt elmondta, hogy Eger felé rabolva, gyilkolva közeledik egy román sereg, amit meg kell semmisítenünk. Olyan lelkesítő beszédet vágott ki, hogy a csendőrök fegyvereiket rázva éljeneztek. Annál megdöbbentőbb volt a

felsorakozott tüzérek komor hallgatása. Vezényszóra az ágyúkhoz vonultak és mindenki elfoglalta a helyét. A csendőrök kitódultak a laktanyából és úgy nézték, hogyan indul a vörös tüzérség harcba a románok ellen. Üteg indulj! A tüzérek meg is indultak, de gyalog a laktanya felé. Az ágyúk ottmaradtak az úttesten. A tiszteken olyan megdöbbenés lett úrrá, hogy szólni sem tudtak. A vár udvarán csakhamar felharsant az Inter- nacionálé. A csendőrök, mint akiket főbekólintottak. bámultak a laktanyába bevonuló tüzérekre. Fent a laktanyában azután kitört a harsogó nevetés. Mindenki örült a sikerült leckének.

A tiszteknél néhány civilruhás. ludovikás jelentkezett , sztrájktörőnek“, de dühösen utasították el őket. Maguk a tisztek is jobbnak vélték, ha elpárolognak. Most következett az én munkám. A kálvárián kihallgatott tanácskozásból megtudtam: a csendőrök parancsnoka lent van az állomásnál, hogy Szita Mihály alezredessel megbeszélje a harc- bavetésüket. A csendőrök csoportokba verődve tárgyalták a mi parancsmegtagadásunkat. Pár szóval megmagyaráztam nekik, hogy miért tagadtuk meg az engedelmességet. Anynyi csendőrt sem láttam magam körül, mint akkor, úgy körülvettek. Megmondtam nekik. hogy őket is — minket is — becsaptak. Nem románok, hanem egy vörös ezred közeledik. hogy felszámolja az ellenforradalmat. Nem ettünk meszet, hogy néhányszáz rosszul felfegyverzett civil oldalán szembeszálljunk egy ezreddel, amely 16 ágyúval és páncélvonattal rendelkezik. Tormássy elvtárs sem akkor, sem azóta nem sejtette, hogy az ügy érdekében zászlóalját ezreddé duzzasztottam, a fegyverzetét komoly tüzérséggel, sőt páncélvonattal egészítettem ki. A trükk olyan jól sikerült, hogy a csendőrök harcikedve egyszeriben elpárolgott. Keresték a parancsnokukat. de én nevetve jegyeztem meg hogy az bizony — a mienkhez hasonlóan — kereket oldott. Erre a csendőrök közt teljes lett a zűrzavar.

Jj^steledett és a jól végzett munka után hazaindultam. Otthon elmondtam, hogyan' húztuk át az ellenforradalmárok számítását. Anyám sírt és a bátyámmal együtt szidott mint a bokrot, amiért ilyen veszélyes játékba fogtam. Megvacsoráztam, azután leültem egy székre, s a fegyverem a térdemre fektettem. Magam is csak most jöttem

sportpályára, s az ünnepi beszéd után kezdetét veszi a különböző rendezvények lebonyolítása. A sportműsoron lovasbemutató, járási céllövő, kerékpárverseny, s barátságos labdarúgómérkőzés szerepel; Este tábortűz lesz a sportpályán, majd utána bál lesz az új kultúrteremben.

rá. hogy valóban veszélyes játékot űztem. Ha a Tormássy zászlóalja az éj folyamán nem jön be Egerbe, kisül a turpisság és csávába kerülhetek. De bejött!

jY'Jájus 3-án úgy félöt lehetett, amikor a csendet léptek dobogása verte fel. A függöny felé nyúltam, hogy kinézzek, de megállt a kezem, az utcán egy jóhangú katona rákezdett az Internacionáléra. Kirohantam az utcára, s a túlsó oldalon néhány tengerészsapkás katona sietett. Sapkájuk után lobogva úszott a vörös szalag. Az ellenkező irányból kézbetartott fegyverrel két vöröskatona közeledett. Megtudtam. hogy a Tormássy zászló- aljához tartoznak. Mikor megmondtam, hogy tüzér vagyok, sürgettek, hogy siessek a várba. mert az üteg rövidesen indul. Elvtársaim örömmel fosadtak. U.j parancsnokot kaptunk. aki szívvel-lélekkel szolgálta a proletariátus ügvét. Az egri harc után megindultunk a Felvidék felé. Az intervenciós csapatokat úgy szétverjük. mint a pelyvát. Az igaz, hogy néha lőszerpazarlásért intést kaptunk de az is igaz, hogy az ellenségnek még egy árva mái hás szekere sem menekült meg. ha ágyúink lőtá- v.-'iságába került. Egv hónán múlva már Tiszolcon túl. Fenyvesköz felé dörögtek ágyúink. Dancza János