Népújság, 1954. április (25-33. szám)

1954-04-25 / 32. szám

tÖ54 április 25. vasárnap. NÉPÚJSÁG JAVÍTSA MEG KAPCSOLATÁT A HORTI GÉPÁLLOMÁS A HATVANI DÓZSA TERMELŐSZÖVETKEZETTEL (Tudósítónktól.) A MEZÖGAZDASÄG fej­lesztéséről szóló párt- és kor­mányhatározat komoly erőfeszí­tést követel mezőgazdaságunk minden szektorától. Az egyéni­leg dolgozó parasztság, állami gazdaságaink és termelőszövet­kezeteink mellett nagy felelős­ség hárul a terv valóraváltásá- ban gépállomásainkra is. A kö­zös nagv cél valóraváltása azt követelné tőlük, hogy felelőssé­gük tudatában a legszorosabb együttműködést fej'.sisk ki az elvtársi segítségnyújtás szelle­mében. Különösen vonatkozik ez a termelőszövetkezetek és a gépállomás munkájára. működés. Sajnos, ez még hiány­zik sok helyen, többek között a horti gépállomás és a hatvani Dózsa tsz között is. A Dózsa tsz és a horti gép­állomás között még ez év ja­nuár második felében elkészítet­ték a szerződést mintegy 1360 hold gépierővel való megmun­ka lálsára. A szerződés megköté­sekor a gépállomás neheztelt, amiért csak ilyen kevés terület­re kötött szerződést a csoport. De, mint a jelenlegi állapotok mutatják, ez az 1360 hold is sok volt. Érdemes ® jobb érzé­keltetés szempontjából sztatisz- tikaPag. számokkal is bemutat­ni, hogy mennyire így van. A szerződött 1360 hold az aláb­A jó munka alapja a jó együtt­biakban oszlik meg: Terv: teljesítve: nem teljesítve: 400 kh. hengerezés 50 kh. 350 kh. 200 kh. fejtrágyázás —.— 300 kh. tavaszi vetés alá mű­200 kh. trágyaszórás 12 kh. 288 kh. 210 kh. tárcsázás 250 kh. szántás, határidó': 60 kh. 159 kh. III. 10. 240 kh. 10 kh. 1360 kh. 362 kh. 988 kh. ÍGY Néz ki a horti gép­kicseréléséi, Kovács István elv állomás tervteljesítése, vagy in­kább a ..nem teljesítése” a hat­vani Dózsa tszcs-ben. Ez elég rideg ténv. de a kö­vetkezőkben azt látjuk, hogy így kellett lennie. Mert IV. hó 10-én reggel is a Dózsába ki­küldött mind a négy erőgép állt. Ekkor, még két erőgépet küldtek a csoport területére és 14-én a hat erőgépből már csak kettő állt. De ha ez elszomorító rideg té­nyek mögé is nézünk, nem nagyon tapasztalhatunk igyekezetét a hibáik felszámolására. Például a papmalom-dűlőben szántó erő­gépnek rossz a boronája, össze van hajtogatva, fogak hiányoz­nak belőle. A csoport ®gronó- musia, Kepes Lajos elvtárs meg­mondta a traktorosoknak, hogy a szántást csak boronálás nél­kül veszik át és a, gépállomás ahelyett, hogy kijavította volna a boronát, beleegyezett, hogy valóban rossz a borona és a szántást boronáláls nélkül ve­gyék át,, Komoly.-,hiba,:ez.. mert, vesztesén a gépállomásnak, a csoportnak, veszteség végső so­ron egész népgazdaságunknak. Miből adódik mégis ez a nagymérvű lemaradás? A fen­tieken kívül az alábbi példák is magyarázzák ezt. A tszcs agro- nómusa még januárban kérte, hogy a gépállomás adjon mű­trágyaszóró gépet, hogy a mű­trágyát még az olvadás előtt kiszórhassák. Megígérték, mégis csak márciusban kapták meg a gépet, ugyanakkor a traktorhoz majd egy héttel később küldték a gumikereket, S mikor végre megkezdhették volna a munkát, kiderült, hogy a műtrágyaszóró gép rossz. Ezelőtt egv hónappal kérték a gép kijavítását, vagy A korádéin tani órák­ban olyan volt a bánya, mint egy csodálatos mesebeli óriás, amely telhetetlen gyomra táp­lálására nyelte el a gördülé­keny népeseket, jólismert uta­saival. A kis fuvaros ütemes moz­gásával az első fejtésekhez ér­kezett, kígyózva csúszott to­vább az ismeretlen utakon. Emberei beszélgettek, vagy ép­pen gondolataikba merülve ültek. Forgó János, az utób­biakhoz tartozik, keveset szól, de mindig hasznosat. Ilyenkor, amikor munkahelyükre men­nek, tervet készít, rövid, napos tervet, hogy könnyebben dol­gozhasson, többet termeljen a műszak alatt. Most mégis más irányban kalandoznak gondola­tai, a szemben látható hosszú rés eszébe juttatott valamit. Pe- tőfibányán ez volt első munka­helye, itt futott a szalag elő­ször keze nehéz munkájának gyümölcsével. Mindarra, ami akkor történt, jól emlékszik, Nem is lehetne azt soha elfe­lejteni, hogy két-három év alatt az ifjú-brigád is élretört, szép pályát futott be. Teljesít­ményével, jól megszervezett munkájával — mint sötét éjje­leken az esthajnali csillag — vezetett, utat mutatott a szebb élet felé. Nem volt könnyű megszerezni a vezetést, a 160-- 170 százalékot, abban az időben a bánya legmagasabb száza­lékát. Az ifjú brigád néhány új bá­nyásszal, akiknek nevelését el­társ, a gépállomás vezető me­zőgazdásza határozott ígéretei adott, hogy ha nem tudják meg­javítani. kicserélik. A határozott Ígéret ellenére is. mind a mai napig sem - a kijavítás, sem a kicserélés nem történt meg, s így a csoport tagjai még most megfelelően műtrágyázni föld­jüket. DE HIBA VAN a kiadott gé­peknél is. Például a traktor- vontatású vetögép annyira rossz állapotban volt, hogy vetni nem tudtak vele Az igavontatású vetőgéphez nem küldtek súlyo­kat, pedig volt a raktárban, s bár a szerszámúddá tele volt különböző rozsdás kulcsokkal, a vetőszerkezethez egy sem volt jó. így a csoportnak kellett csi­náltatni hozzá. De lehetne a hi­bákat tovább is sorolni. A gépállomás vezetősége által megígért vontató csak három hétre rá érkezett meg, pedig a távolság csak hat kilométer — akkor is egy napra. Az egész sor hiba kiinduló­pontja a gépállomás és a mun­káltatók közötti rosisz kapcsolat. A gépállomás vezető agronó- musa: Kovács István elvtárs — bár hatvani lakos — ez évben mindössze egyszer volt a terü­letéhez tartozó legnagyobb cso­portban, a hatvani Dózsában. Luncz elvtárs, a gépállomás Hatvanba kihelyezett mezőgaz­dásza is egyszer volt csak a Dózsa intézőbizottaági ülésén, a csoport szántóföldi kertészeté­ben egyszer sem. Nem is be­szélve a gépállomás igazgatójá­ról, Gönczi elvtársról. Egyedül a gépállomás brigádvezetője. Molnár Jánosné elvtársnő az, aki rendszeresen felkeresi a cso­portot, mivel a brigádja ott dol­gozik, sajnos, a hibáik túlnőnek sem tudják a szükségletnek I az ő hatáskörén és így észrevé­telei legtöbbször csak papíron maradnak meg. Meg kell állapítanunk, hogy a hibák többségét a gépállomás fel tudná számolni anélkül, hogy a központi anyagellátásra és egyebekre hivatkozna. Éppen ezért ezeknek a hibáknak a ki javítása nem tűrnek halasztást és a hibák felszámolásának tolo­gatása. késleltetése bűn, me­rénylet népünk kenyere ellen, merénylet a mezőgazdaság fej lesztési terve ellen. HOGY EZEK a hibák még előfordulhatnak a horti gépállo­máson, ebben nem kis szerepe van a gépállomások megyei igazgatóságának is. Az igazga­tóságon valószínűleg úgy gon dolkodnak. hogv a gépjavítás­ban elért jó eredmény után sok kai kevesebb segítséget kell ad nia a gépállomásnak, melynek élén most már szakképzett igaz­gató áll. Sokkal nagyobb segít­séget kell adni azonban a járási pártbizottság *mezőgazdasági osztályának is, a gépállomás munkájának megjavításához. A gépállomás vezetősége pedig járjon ki minél többet a brigá dók, a traktorosok közé. Ismer jék meg gyakorlatban, a munka közben előadódó problémáikat és ebben járjon jó példával elől Gönczi Iván igazgató elvtárs. így a felsőbb irányító szervek­kel és a munkáltató termelő- szövetkezettel együttműködve minden bizonnyal meg fog ja vulni a horti génáillomás mun kája. Sárközi Miklós Dinnye alá sirritóznak az atkári Micsurin’* tsz-ben. Népgazdaságunk első negyedévi eredményei A nagyvisnyói fiatalok példát mutatnak a fásításban Eled a természet a Bükk-hegység északi lej­tőin és magas hegycsúcsain egyaránt. Az er­dei madarak hangos csicsergésébe belevegyül a vidám úttörők és DISZ-fiatalok éneke. Fát ültet minden fiatal. Lelkesen folyik a munka, tudják, hogy a fiatal csemetéket maguknak ültetik. Kitesz magáért Nagyvisnyó község minden fiatalja. Április 11-én Király László és Kiss Béla pedagógusok vezetése mellett 6200 facsemetét ültetett el a nagyvisnyói út­törőbrigád. Kocsis Mihály erdészeti vezető megelégedve újságolja, hogy az úttörők segítségével tervü­ket túlteljesítették. Ez évben a nagyvisnyói» Tíatálsag; közel félmillió facsemetét ültetett el. Ezzel olyan területeket erdősítettek, melyek a múlt kapitalista rablógazdálkodás maradvá- nyaiképen még mindig kopárok voltak. Vég Lajos erdész arról tájékoztat, hogy ebben as évben már 52 kisebb-nagyobb ilyen kopár te­rületet tiintettek el csemeteültetéssel, ahol új sarjak nőnek és új élet kezdődik. Nagyvisnyón kollektív szellemben dolgozik a párt, a tanács, a DISZ és az úttörőszervezet. Együttesen ünnepelték meg a fák ünnepét is, ahol Virág elvtárs, a község párttitkára mon­dott beszédet. A jó kollektív szellem eredmé­nyeképpen az úttörők ebben az idényben 35 ezer facsemetét ültettek el vasárnaponként és szabad délutánokon. Az úttörők kirándulások keretében végezték társadalmi munkájukat, s kinn a helyszínen a faültetés után előkerült a labda, és a pajtások lelkes játékkal fejezik be napi munkájukat. Keresetüket, amit a faülte­tésért kapnak, kirándulásokra használják fel, most is készülnek a Balatonhoz. Sok községi tanács és pártszervezet helyesen megszervezte és megünnepelte a fák ünnepét. Néhány községben azonban a fát csak vágni szeretik, a csemeteültetés már nem szívügyük. Például Egerszalókra az elmúlt ősszel leszállí­tottak 7500 akáccsemetét és még a mai napig sincs elültetve. Sós Kálmán fásítási felelős ud­varán, ültetésre vár a sok facsemete. Az 1952-es évben is a leszállított facsemetéket az ifjúság úgy ültette el, hogy 5000-ből egy sem maradt meg. Verpeléten az ősszel leszállított csemetét, még április 9-ig sem ültették el. A kerecsendi tanácselnök azt jelentette ki, hogy őt nem érdekli a fák ünnepe. Füzes­abonyban a községi tanács megrendeli ugyan a csemetéket, de nem hajlandó érte fizetni. Ezeken a helyeken nem az úttörőkben és az ifjúságban van a hiba, hanem a szervezettség­ben. Gondoljanak arra az elvtársak, akik könnyelműen és felelőtlenül kezelik a csemete ültetését, hogy mezőgazdaságunk fejlődése fá­sítás nélkül lehetetlen. A magyar erdészet szervezettebb munkát kér a községek vezető­ségétől. hogy minden hazáját szerető becsü­letes dolgozó érezze ennek a fontosságát. Köz­ségi tanácsaink foglalkozzanak többet a fa ül­tetésével, ezenkívül az elültetett fák ápolásá­val, mert csak így biztosítják számunkra a meleg otthont, ha legalább kétszerannyi fa­csemete kerül biztos termőtalajba, mint az évenként kivágott fa mennyisége. Szert János erdészeti előadó vállalta, naponta új lendülettel kezdte meg a munkát. Minden alkalommal, amikor fülkét nyi­tottak, a fülke biztosítását tar­tották legfontosabbnak. Gyak­ran mondogatták a fiatalok­nak: „az ácsolásra nagyoif ügyeljetek, mert a felületes munka könnyen szerencsétlen­séget okozhat.“ Mégse sok időt töltöttek vele, mert a szüksé­ges fát odakészítették, s így, amikor kellett, kéznél találták. A rejtelmes, kiismerhetetlen óriás bosszúságát sokszor nyo­mással fejezte ki, s ha nem tudtak vele megegyezni, pót- ácsolatokat készítettek, felvet­ték a harcot. A küzdelem vége rendszerint szakadás volt, egy ideig feltartóztathatatlanul öm­lött be a homok, amíg tüző- fákkal felülről el nem fogták. Jól tudták, a biztosításnál nem lehet takarékoskodni. A fát megfelelő mennyiségben kell felhasználni, de úgy rakták a fát, hogy a szakadáskor nem 40, hanem 30 centiméter tör­jön le belőle a rázuhanó réte­gek súlyától. így mégis csak takarékoskodtak. A mindennapos jó tel_ jesitmény öröme hamarosan másik nagy örömmel párosult: az ifjúmunkások egyike elnyer­te a sztahanovista címet. Ez a dicsőség közös munkájuk, elv- társias segítségük megérdemelt jutalma vo’t. A Pista?... hogy milyen határtalan boldogság­gal tűzte kabátjára a kicsi, csil­logó érmet, amely hangtalan Kommunista a bányában szavaival a sok csille terven- felüli szénről beszélt — gon­dolta, s elmosolyodva összeszo­rította kezét, mintha most is a Pista kezét szorítaná, ahogyan annakidején tette. Azután szta­hanovista lett a másik is, har­madik, negyedik, az elmúlt év végére hatan és ezeket ők tá­mogatták nehézségeikben, bri­gádjuk adta a jó bányászokat a vállalatnak, Petőfibányának, az országnak, a népnek ... Lassú zakatolás u(i^n megállt a kismasina, hogy uta­sait átadja a munkának. Forgó János a III. front sztahanovista V’ájára, néhány perc múlva megfeszített erővel rakta a sze­net a kaparóra. Elhatározta, ma újból túlszárnyalja a 300 százalékot. Amíg ő kitűzött cél­jainak megvalósításán szor­goskodik, tekintsünk végig a kongresszusi versenyben vég­zett munkáján, nézzük meg, miből születtek háromszázszá­zalékos eredményei, miből született Petőfibánya több mint 33 ezer tonnás túlteljesítése. A kongresszusi felajánlá­soknál, mint a bánya legtöbb kommunistája, Forgó János is az elsők között volt. Dráva Ferencet, a hasonlóan jól dol­gozó vájárt hívta versenyre, a többtermelésért. Határtalan szorgalommal végezték mun­kájukat, naponta egyre több szenet küldtek terven felül a felszínre, de a szén minőségére kevésbbé ügyeltek, s az egyre emelkedő százalékot elcsúfítot­ta az alacsony kalóriaérték. Forgó János felfigyelt a sok meddővel keveredett szénre, amely már a futószalag színe­zetére is rossz hatást gyakorolt. Megfogadta, hogy nemcsak ő vigyáz ezután jobban, hanem társait is figyelmezteti, hányják hátra a szénfejtés közben elő­került meddőt. Az sokszor any- nyira felgyülemlett, hogy nem tudták hovátenni, töprengtek, mit kezdjenek vele. Az is gyak­ran előfordult, hogy áram­hiány miatt le kellett állni, s ez bizony kisebb-nagyobb ki­eséseket okozott. Módosítani kellett a munkaszervezésen és egy áramszünet alkalmával módosítottak is. Elhatározták, hogy ha hasonló esetek miatt megáll a fejtés, az alatt az idő alatt elvégzik a szsntúrást, ácsolást, vagy szerelést, ame­lyik akkor a legsürgősebb. így dolgozott Forgó János és né­hány társa, és már a februári hónap eddig soha el nem ért teljesítményt, 240 százalékot hozott, a minőséget közel 93 százalékra emelte. Nincsen rózsa tövis nélkül — tartja a közmondás — és igaz­ságát az élet ezer és ezer pél­dája erősíti. Forgó Jánost, aki szinte zökkenő nélkül végezte hosszabb ideje munkáit, felke­resték a nehézségek. Nem ka­pott az ácsoláshoz megfelelő- méretű fát, kevés volt a tűző— A Szabad Nép április 23-i számában közli a Központi Statisztikai Hivatal jelentését az 1954. évi népgazdasági terv első negyedévi teljesítéséről. A jelentés számadatai hűen tükrözik épülő szocializmu­sunk, boldog jelenünk és fej lődésünk nagyszerű tényeit, ugyanakkor munkásosztá­lyunk, dolgozó parasztságunk és egész népünk hősies erő­feszítéseit. Minden szép ered­ményt hirdető számadat a magyar dolgozó nép munká­ját, helytállását dicséri, ugyan­akkor a tervlemaradás szám­adatai hiányosságainkról, ten­ni- és javítanivalóinkról be szélnek. Az ipari tervteljesítésben mutatkozó lemaradások fo­kozott kötelezettségeket rónak ipari munkásságainkra, mert például a kohó- és gépipari minisztérium 96,6 százalékos, a nehézipari minisztérium 98,2 százalékos, a könnyűipari mi­nisztérium 96,3 százalékos le­maradása népünk életszínvo­nalának emelését gátolja, ör­vendetes jelenség úgyszólván minden iparágban a március havi tervteljesítés, azonkívül a fogyasztási és közszükségleti cikkek termelésének emelke­dése, mely a kormánypro gramm megvalósulását céloz­za. Uj üzemeink munkája né&* gazdaságunk fejlődését és erő­södését jelenti. Pártunk és kormányunk a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatának máris kéz­zelfogható eredményeit tapasz- ta’hatjuk. Az elmúlt évekhez képest megerősödtek állami gazdaságaink, termelőszövet­kezeteink, meggyorsult a me­zőgazdasági munkák üteme, ipari üzemeink segítségével si­keresen elvégezték a gépjaví­tásokat, több műtrágya jutott a földekre és 2500 szakember segíti a mezőgazdaság fejlesz­tésének munkáját. Még min­dig nem kielégítő állatállomá­nyunk helyzete, valamint az adó és begyűjtés terén való fa, gyakran volt áramhiány és ami leginkább hátráltatta, többször elszakadt a szdlagláne. Mint minden alkalommal, most is ötleteihez menekült, és ma­gános óráiban sikerült mindent jórafordítani, sebeire gyógy­írt találni. Többször tapasztal­ta, hogy ha a műszaki feltétel biztosítása jó, a szállítószalag megfelelően működik, a szenet gyorsan lehet lapátolni, és így a rétegek nyomása nem olyan nagy. Ezáltal elkerülheti a pót- ácsolást. A láncszakadást több­nyire a betapadás idézte elő, A bánya párás levegője a ka- parót is bevonta leheletével, és a nedves tepsik kinyúló kéz gyanánt húzták magukhoz a szénport. Tisztítását áram­hiány alatt végzi, műszakon­ként háromszor-négyszer és így a sokat hegesztett, meghú­zódott, régi lánc is acélként tartja magát. Persze egy-két esetben lehetetlen volt meg­akadályozni, hogy a többévti­zedes lánc rövid ideig ne tart­son pihenőt, de ez is csak ad­dig hátráltatta a bányászok munkáját, amíg a Duclos-gép- gyár 500 méter lánca meg nem érkezett. Akkor újból egyenes mederben haladt a munka. segno gépgyárnak mást is köszönhet Forgó János és a többi petőfibányai bá­nyász. Szorgalmas munkájuk­kal megjavított F—4-es gép jó és hibamentes működése tette lehetővé, hogy a frontfejtések előkészítése gyorsabb, keve­sebbet kell várni. A márciusi lemaradás, az állampolgári kötelezettségek fokozott telje­sítését követeli meg mind- ... nyiunktól. Örömmel olvastuk a közle­kedési hálózat fejlődéséről szóló részt és ugyancsak örö­met keltett bennünk az áru­forgalom minden téren való emelkedéséről szóló jelentés. Az 1953-as év hasonló idő­szakához képest o kiskereske­delem most 21,4 százalékkal több árut adott el. Ez év első negyedében 119 százalékkal több rádiót, 342 százalékkal több varrógépet, 112 százalék­kal több kerékpárt vásároltak, mint az elmúlt év első negyed­évében. Ezenkívül jelentősen növekedett az eladott ruházati és élelmiszeripari cikkek számaránya is. Csak férfika­bátból 34 ezer 200-zal, női ru­hából 112 ezer 500-zal, pamut- szövetből 3 millió 423 ezer négyzetméterrel, férfi, női és gyermekcipőkből pedig 461 ezer 500 párral többet adott el a kereskedelem, mint 1953 első negyedévében. A szociális és kulturális eredményekben is a kormány- programm hatása nyilvánul meg. A különböző üáemi ren­delőintézetek, kultúrházak, fürdők, bölcsődék, mind-mind az ipari munkásság jólétét 'jemelLkuAzui Ili millió .példány könyv, amely az első negyed­évben megjelent, népünk kul­turális szükségletét hivatott kielégíteni. Államunk megbe­csüléséről tanúskodik a nem­rég kiosztott 97 Kossuth-dij, melyet kormányunk a tudo­mány, a művészet és a terme­lés kiválóságainak munkájuk elismeréseképpen juttatott. Ez a sok szép eredmény csak egyik állomása, határköve szocializmusunk építésének. Joggal lehetünk büszkék rá­juk. ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy ezek nem a habá­rainkon való megpihenésre. hanem a második negyedéves tervünk sikeres teljesítésére szólítanak fel bennünket. I éèèèéèèéèéàéàèàâàâàAâ** grafikon, a kiváló vájár neve mellett már 305 százalékra emelkedett. Büszkén hirdeti a szám gazdájának élretörését, jó munkáját. Forgó János nem­csak saját eredményét növelte, hanem Nagy Ferenccel, a fia­tal bányásszal is sokat foglal­kozott, s most a régi 100 szá­zalék helyett ö is elérte a 160 százalékot. Feltárta előtte az évek hosszú sorainak gazdag tapasztalataival megtelt ta­risznyáját, segített munkájá­nak átszervezésében, látta, hogy van a fiúban igyekezet, jobban akart dolgozni, s segí­tett neki, hogy jobban is tudjon dolgozni. Legtöbbet az ácsolás­ban segített, ez volt a „gyönge oldala“. A kongresszusi verseny egyik legszebb napja 420 százalékos eredményt ragyogtatott Forgó János keze nyomán. Munka­társa szabadságon volt és az „árván“ maradt mezőt „gyám­sága“ alá vette, két fülkéből fejtette a szenet. Jól tudta, hogy ha valaha, úgy most iga­zán példát kell mutatni. Visszatérünk a m_aS frontra, Forgó János most fogJ ja kezébe lámpáját és néhány emberrel beszélgetve a front­mesterhez lép. Kíváncsian vár­ja, mennyi lesz mai teljesítmé­nye. Nemsokára elsők között hallja nevét: „Forgó János 13 köbméter.“ E’égedetten mo­solyog, s kiönti lámpájából í karbitot. Dobai Margit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents